Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-17 / 144. szám

1988. június 17. Kelet-Magyarország I Térítési díj, elosztás, jogosultság A SZOT-ídiilés interes reformja Június elején lépett életbe a SZOT új beutalási rendje, amely a szakszervezeti ^tagságot nagyon is közelről érinti. A korábbi beutalási irányelveket 1984-ben adták ki, így most nem is olyan régi szabályok gyökeres módosításáról van szó. Mi tette szükségessé az új szabályzást, miért vált túlhaladottá a régi? — kérdeztük Menráth Istvánt, a SZOT üdülési főigazgatóság helyettes vezetőjét. A hatalmas présgépeken folyamatosan készül a forgácslap az Érdért Vásárosnaményi Gyárában, (elek) Népi ellenőrök vizsgálták Nagyító alatt közérzet — A korábbi központi elő­írások nagyon merevek vol­tak, emiatt az adminisztráció felduzzadt — mondta a be­vezetőben. — Rengeteg pa­pírmunkát kellett végezni, az egész üdülési rendszer túl­szabályozott volt. Alapvető rendező elvként úgy döntöt­tünk, hogy nem központilag, hanem az alapszervezeteknél, saját hatáskörben kell sza­bályozni. ök alakítják ki az üdülési rend alapelveit, s ők a felelősek a végrehajtásért. Sajnos a múltban gyakran előfordult az, hogy az alap­szervezetek a központi elő­írásokat védőbástyaként használták, s rájuk való hi­vatkozással utasítottak el üdülési igényeket. — Mi tehát összefoglalóan az új szabályozás lényege? — Minden eddigi központi kötöttség feloldása! Ezentúl az alapszervezetek alakítják ki a helyi körülmények fi­gyelembevételével a beutalás rendjét. Megszűnt a központi korlátozás, amely évenkénti egyszeri, a főszezonban két­évenkénti, külföldön három­évenkénti beutalást engedé­lyezett. Az alapszervezetek saját hatáskörben dönthetnek arról, hogy kit és milyen időközönként küldenek üdül­ni. Ök határozhatják meg azt is, hogy a beutalás kedvez­ményesen, kiegészítő szel­vénnyel vagy forgalmi áron történik. A SZOT ez utóbbi­val kapcsolatosan irányelve­ket adott ki: kedvezményben az részesüljön elsősorban, aki már legalább 1 éve szakszer­vezeti tag. Kiegészítő szel­vényt az vehetne igénybe, akinek nincs módja arra, hogy tag legyen (pl. jövede­lemmel nem rendelkező csa­ládtag). A forgalmi árat pe­dig az fizesse meg, aki nem akar szakszervezeti tag lenni. — Hogyan biztosítják a be­utalók igazságos elosztását? De­mokratikusan történik-e majd mindez? — Ez az alapszervezeteken múlik. Az üdülési lehetősé­geket ismertetni kell a tag­sággal; ki kell függeszteni vagy egyéb módot találni a teljes nyilvánosságra. Vala­mennyi alapszervezetnek ki kell alakítania rendező el­veit, s nem árt, ha azokat rögzíti is, pl. egy vállalati üdülési szabályzatban. A be­utalók odaítélésénél számos szociális szempontot, az anyagi helyzetet kell figye­lembe venni, s ezek alapján dönteni a beutalókról. A tag­ság mindenkor számon kér­heti az elvek helyes alkalma­zását, sőt ezzel kapcsolato­san beszámoltathatja a bi­zalmit, főbizalmit. — Ha valaki rendszeresen ki­marad az üdültetésekből, pa­naszával milyen magasabb fó­rumokhoz fordulhat? — Az ágazati szakszerve­zetekhez. Fontos azonban: az alapszervezetében kell kez­deményeznie, hogy ügyét igazságosan rendezzék. Ha a bizalmi vagy főbizalmi mun­káját az üdülő jegyek szétosz­tásánál nem úgy végzi, aho­gyan kell, a tagság lemon­dathatja. — Milyen az arány a ked­vezményes, illetve a forgalmi áron lebonyolított üdülések kö­zött? — Jelenleg a beutalók 10 százalékát forgalmi áron ér­tékesítjük, a többi üdülés kedvezményes. Azt a csekély összeget, amely így befolyik, a kedvezményes beutalás tá­mogatására használjuk. Az új szabályozás révén egyébként a forgalmi áron történő üdü­lések aránya valószínűleg emelkedni fog. 1990-től egyébként az üdültetés fi­nanszírozási rendszerét alap­vetően megváltoztatjuk. Je­lenleg több variációt vizsgá­lunk, amelyek az állami tá­mogatás, a hozzájárulás és a térítési díjak ésszerű arányá­nak kialakulását célozzák. — Változnak a térítési díjak? — A térítési díjak 3 éve változatlanok. A kedvezmé­nyes beutalóval üdülők je­lenleg a ráfordítások 20 szá­zalékát fizetik meg. Az ár­emelkedések hatásait ebben az évben a szakszervezeti tagdíjakból próbáltuk ellen­súlyozni. A térítési díjak szinten tartására 100 millió forintot fordítottunk. A kö­zeljövőben döntés várható a térítési díjakról, s ez már a IV. negyedévi beutaltakat is érintheti. — Az általános életszínvonal- csökkenés nyilván módosítja a családok költségvetését. Nem félnek attól, hogy az emberek elsősorban az üdülésen próbál­nak majd takarékoskodni? — Nem. Ez még mindig jobban megéri nekik, hiszen mi napi 95 forintért nyúj­tunk szállást, ellátást. Körül­belül 300 ezren, a tagság 7—8 százaléka vesz részt évente az üdültetésben, ezek közül 120 ezren a gyógyüdülőket keresik fel. — Milyen változások történ­tek a családos beutalóknál? — Megszűnt például a nagyszülők unokával történő üdülésének korlátozása. Ezentúl az alapszervezetek döntik el, hogy a szülőknek vagy a nagyszülőknek ad- ják-e a családos jegyeket. Általános szabály, hogy ked­vezményesen csak a beuta­lón feltüntetett személyek üdülhetnek. Ha kevesebb sze­mély érkezik az üdülőbe, akkor a térítési díj visszafi­zetésére nincs mód. Ha több vendég érkezik, akkor — -az üdülővel történt előzetes egyeztetés alapján — a for­galmi árat kell megfizetni. — Kik és milyen szempontok alapján határozzák meg a for­galmi árakat? — Az üdülők, saját hatás­körben. A forgalmi ár az önköltség felett van, körül­belül 15—20 százalékkal. A legalacsonyabb forgalmi ár naponta 250 forint, a legma­gasabb 600 forint körül van. A fehérgyarmati kórház­ban három- és ötezer forint közötti összegért lehet szül­ni, Demecserben róka bü- dösít a szomszéd orra alá, Nyíregyházán meghirdetik, hogy hét végén hol lehet televíziót javíttatni, aztán aki betelefonál, egy mag­nóról közlik vele: majd hétfőn vigye a televízióját. Egy KISZ-titkárnak pe­dig, aki megmondta gazda­sági vezetőjének a vélemé­nyét, azt válaszolták: neki is fel lehet mondani, csak meg kell találni rá a nyo­mós okot. Az eredmény a vezetőnek ugyancsak ked­vező lett: a néhány hete megtartott ifjúsági parla­menten nem szólalt meg egyetlen fiatal sem. Az emberek véleményét, gondolkodását, közérzetét, hangulatát sok minden, köz­tük az imént felsorolt dolgok határozzák meg. Lehetnek közöttük egészen apró jelen­ségek, események vagy tör­ténések is, igazán azonban a nagy, a lényeges, a húsba­vágó dolgok befolyásolnak. Érdekli is a hónapok óta munkanélküliségre kárhozta­tott embert, hogy már egy hete nincs paprikás télisza­lámi a boltban! öt egyetlen dolog foglalkoztatja: mikor húzhatja csörgőre az órát, hogy el ne késsen a munká­ból. Hiányzó munkahelyek A legtöbb ilyen panaszos szó Fehérgyarmaton, Vásá- rosnaményban és e két vá­ros környékén hangzott el, amikor a népi ellenőrök vá­laszt kerestek arra, hogy a különböző területi, helyi ta­nácsi szervek, intézmények, vállalatok és szövetkezetek életkörülmény- és közérzet- javító intézkedései mit ér­tek, s arra is megpróbáltak választ keresni: mivel lehet­ne feloldani, mérsékelni a feszültségeket. Nagyon egyszerű ideírni, hogy Szatmárban—Beregben munkával, munkahellyel, ám hiába kapott a megye majd­nem 200 milliót három év alatt az itt előteremtett fog­lalkoztatásbővítő beruházási pénzéhez, hiába állhatott munkába 1200 ember, hiába kaptak átképzési támogatást ezren, a foglalkoztatás hely­zete tovább romlott. 1985- ben 1700-zal, 1986-ban 1900- zal, tavaly 3200-zal csökkent, pedig évente 1300—1500 fia­tál hagyja itt a szülőföldjét jórészt kényszerűségből. Mivel sok egyéb vizsgálat is feltárta már megyénk ilyen jellegű gondjait, a né­pi ellenőrök vizsgálata to­vábbnyúlt ezen és kiderült: bizony aránytalanul keve­sebb a már megtett közér­zetjavító intézkedés, mint amennyi a gond, a megol­dásra váró probléma. Hogy ez nem csak általánosságban igaz, bemutatunk néhányat a vizsgálat alapján öszeállított példatárból, amelyek igazol­ják a romló hangulatot. Ugyan mitől is lenne jó egy vásárosnaményi szövet­kezeti dolgozó kedve, ami­kor három éve nem kapott fizetésemelést, s még csak nem is reménykedhet, mert legfeljebb olyan áron volna lehetőség most rá, ha elen­gednének jó néhány dolgo­zót. Kívánhatja-e valaki épp Bereg központjában ezt, amikor így is sok már a munkanélküli? A SZÁÉV fiataljait sem boldogítja, hogy az idén olyan anyagi ösztönzési rendszert vezettek be, amely nemcsak a teljesítményt, ha­nem a szolgálati időt is fi­gyelembe veszi, így másfél- szer-kétszer annyit kell dolgozni ugyanannyi bérért egy fiatalnak, mint egy ko­rosabb kollégájának. Sokan emeltek kifogást az egészségügyi ellátás miatt. Ha történetesen egy bereg- surányi, vagy barabási kör­zeti orvos az ügyeletes, ak­kor oda kell a beteg hozzá­tartozójának utazni, hogy be­utalót kérjen családtagjának. Sajnos a közlekedési viszo­nyok — különösen hétvége­ken — nem jók, így sze­mélygépkocsit kell bérelni, akinek nincs és ez drága gyógyulás. Másfajta betegség az alkoholizmus, de gyógyí­tása azért még fontos és köz­érdek, ám a nyírmadaiak úgy nyilatkoztak: hosszú a bizo­nyítási eljárás, a nyilatko­zatok beszerzése szinte lehe­tetlen, a munkahelyek sem mindig adnak egyértelmű in­formációt, így sok alkoholis­ta kezelése marad el. Társadalmi együttélés A rozsályiaknak is ez volt a véleménye, Tiszadobon pe­dig számokkal igazolták: 50 —60 alkoholistájukból éven­te 4—5 esetben lesz gyógy­kezelés. De volt ennél na­gyobb gondjuk is a tisza- dobiaknak: folyamatosan rossz minőségű a kenyér, nincs választék a tej- és tej­termékekből. Fehérgyarma­ton a kéményseprést illette sok kritika, Demecserben pedig azért kell háromszor annyit fizetni egy halott kiszállításáért a ravatalozóig, mert a Nyíregyháza és De- mecser közti fuvardíjat is meg kell fizetni minden eset­ben a temetkezési vállalat­nak. Most akkor a közérzetron­tó tényezők feltárása, vagy a közérzetjavító intézkedések számbavétele volt a téma? — kérdezheti bárki, aki ezt Egyedülálló gazdasági kap­csolatot ünnepelt a napokban a megyeszékhelyen a Drez­dai Transzformátorgyár és a Nyíregyházi Vas- és Fém­ipari Kisszövetkezet. A két cég húsz éve kezdte meg a partnerkapcsolatot, amelyre eddig nem volt példa a két ország gazdálkodó szerveze­tei között. A két évtized alatt a nyíregyházi kisszövetkezet az írást olvassa. Voltaképpen mindkettő. Elmondták az emberek, az intézményveze­tők, hogy mi jó történt, mit tettek, de míg egyik oldalról javítja a hangulatot, ha el­készül a vezetékes víz, má­sik oldalról rontja, hogy nyögni kell a terheket. Ap­ropó, teher. A tehó is azok közé tartozik, ami nem sok örömet szerez, pláne nem. mert akkora sajtója volt a pesti „demokráciának”, hogy még azok kedvét is elvette, akik addig szívesen áldoz­tak településükért. Romlik a biztonság És jó dolog, hogy több pénz jut szociális segélyekre, ám akkora ingerültséget .vál­tott ki néhány településen a munkakerülő cigányok se­gélyezése, hogy a legtöbb helyen azt mondták: inkább munkahelyteremtésre költe­nék, mint ilyen emberek in­gyenélésének megkönnyíté­sére. És innen nem nehéz el­jutni a közbiztonság elégte­lenségéig. A megkérdezettek el is jutottak. Tiszadobon és Demecserben nincs kmb-s, a falu tehetetlen a társadal­mi együttélés szabályait fel­rugókkal szemben, Kemecsén és Rakamazon a pedagóguso­kat is megfenyegették már, Fehérgyarmat környékén pe­dig egyre nő a félelem, mert a munkakerülők körében szaporodik a lopás, a garáz­daság, több az erőszakos cse­lekmény, nem érzik bizton­ságban magukat az egyedül maradt idős emberek. Megkérdezhetjük ezek után: vajon célszerű volt-e éppen most ez a vizsgálat, amikor a népgazdaság álta­lános helyzetének nyomasztó terhe a közhangulatot leg­inkább befolyásoló tényező? Amikor az adót levonják minden forintból, de a lát­hatatlan jövedelmek adózat­lanok maradnak? Igen, cél­szerű volt. Mert így ezen a csatornán is eljutnak gond­jaink az illetékesekhez, s mert ha a népi ellenőrök jel­zéseiből is megismerik, újra­hallják a helyben, sokszor pénz nélkül megoldható gondokat a helyi vezetők, ta­lán kevesebb lesz az olyan jelenség, ami fölöslegesen rontja a hangulatunkat. Balogh József 600 millió forint értékben ipari radiátorokat és olajedé­nyeket szállított az NDK-ba. Az ünnepségen a két cég és a külkereskedelmi vállala­tok képviselői megállapod­tak abban, hogy továbbra! is évi 50 millió forint értékben szállítja termékeit a kisszö­vetkezet és az együttműkö­dést a következő ötéves terv­ben közös vállalkozással bő­vítik. Sz. B. /---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ átékos nemzet, va­gyunk, mindig meg­lepjük a világot va­lami újdonsággal. A minap egy egészen érdekes szóra­kozási lehetőséget hallot­tam egy nyugdíjastól: — Az újságban olyan hir­detéseket keresek, amelyek­ben 0 km-es autót ajánla­nak megvételre. Köztudott, hogy ezeket a hivatalos áránál jóval többért adják el. A vevőnek ugyanis egy új kocsira évekig kell vár­nia, s mivel a foglalkozá­sához nélkülözhetetlen a gépjármű, több pénzt is ké­pes adni érte, csakhogy mi­nél hamarabb tulajdonos­nak érezhesse magát. Így tehát mind a két fél jól jár. A játékom lényege az, hogy mielőtt felkeresném a fur­'s— Játék detést feladókat, tippelek: vajon hány ezer forintot kérnek még rá az utal­ványra, gépjárműnyere­ményre. A múltkor arra tippeltem, hogy a 160 ezer forintos Ladára rákérnek még 100 ezret, mert ez az általános. A legnagyobb megdöbbenésemre a tulaj csak 50 „ronggyal” kért többet, s már el is adta. Már indultam, amikor kö­zölte, hogy ugyanennyiért van egy másik utalványa is. Végül azért csak bejött a tippem, igaz két részlet­ben. Látja, egyesek milyen könnyen keresnek százezer forintot! No, nem kell en­gem sem félteni. A játék­hoz ugyanis hozzátartozik, hogy a legjobb öltönyben jelenek meg, s így azt hi­szik, tele vagyok pénzzel. Leültetnek, megkínálnak röviddel, cigarettával, s ha nagyon érdeklődöm a ko­csi iránt, még sört is bon­tanak. Azzal válók el tő­lük, hogy még gondolko­dom a vásárláson, aztán többet már nem látnak. A zóta sokat gondolok az öregre, akinek milyen jó kis játék ez. És azokra is, akiknek milyen NAGY ÜZLET! Meg azokra, akik ezeket az üzleteket nem akadályoz­zák, nem adóztatják meg... M. Magyar László Húszéves együttműködés

Next

/
Oldalképek
Tartalom