Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-02 / 131. szám

1988. június 2. Kelet-Magyar or széf S KORSZERŰ BERENDEZÉSSEL korszerű építőanyagot állítanak elő a Könnyűbeton és Szigetelő Vállalat nyírtelek-beleg­rádi üzemében. A külső és belső hőszigetelő alapvakolatból 7 ezer köbmétert gyártanak az idén. (Elek Emil felvétele) „Egészséges ifjúságért” mozgalom Iskolapadtól az igazgatói posztig Fődíj Mátészalkán Elöljáró a katedráit Senki sem lehet próféta a saját hazájában — szokták mondani. Bakos Károlyné sem lett próféta, de példát ad rá, hogy saját szülőfalu­jában is megbecsült lehet az ember, ö ugyanis nyolc éve egy olyan iskolának lett harminc évesen az igazgatója, melynek padjá­ban maga is átélte a diák­élet minden örömét, bána­tát, s egy olyan tanári kart vezet, melynek több tagja még őt is tanította annak idején. A mátészalkai Esze Tamás Gimnázium vöröskeresztes alapszervezete — a Il/d és Il/e osztály Bakó Józsefné, valamint Kónya Katalin pat­ronáló tanárok vezetésével megnyerte a KISZ KB által hirdetett mozgalom fődíját. Ezzel az intézményt bejuttat­ták az ország első tíz legjob­ban dolgozó egészségnevelő munkában elöljáró iskolái közé. A díjat mely 100 ezer forint a tanulók saját egész­séges életmódjának elősegí­tésére kívánják felhasználni — írja tudósítónk Sinkó Bor­bála. A Vasárnapi Hírek május 29-i számában „Új munkahe­lyek tizenegy megyében’ címmel Meixner Zoltán a Foglalkoztatási Alapból ka­pott újabb támogatásokról tájékoztatja olvasóit. Ebben több megállapítás nem a va­lós helyzetet tükrözi, és sérti azok igazságérzetét, akik nagy körültekintéssel készí­tették elő a pályázatokat. Mi az igazság? Ez év február 29-én 12 pá­lyázatot terjesztettünk fel, amelyből az első bírálat al­kalmával 6-ot elfogadtak és az országosan odaítélt 75 mil­lióból 50 milliót Szabolcs- Szatmár megye foglalkoztató szervei kaptak meg. A leg­utóbbi döntés alkalmával to­vábbi két pályázatra újabb 21,6 milliót biztosítottak. Ha 12 pályázatból 8 támogatás­ban részesül, az igen jó arány. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöké­hez május 3-án további 15 pályázatot juttattunk el, ame­De minderről beszéljen a legillt r> kesebb: — Végigjártam a kántor- jánosi általános iskolában a ranglétra valamennyi fokát — mondja az igazgatónő. — lyekben később születik döntés. Sajnálatos, hogy a Kelet- Magyarország május 30-i számában „Milliók új mun­kahelyre” címmel átvette a Vasárnapi Hírek írását. An­nak ellenére, hogy megyei lapunk április 9-i számában „Sikeres pályázat, ötvenmil­lió Szabolcsnak”, május 17-i számában pedig „Munkahely­teremtő erőfeszítések, újabb 50 millió megyénknek a Fog­lalkoztatási Alapból” cím­mel részletes ismertetéseket közölt a juttatott pénzesz­közökről. Az illetékes munkatársnak tudnia kellett volna tehát, hogy nem két elfogadható pályázat érkezett Szabolcs- Szatmárból. Elkerülhette vol­na a tévedést, ha az illeté­keseket akár csak telefonon megkérdezi. Ezúttal is kész­séggel álltunk volna rendel­kezésére. Juhász Gábor, a megyei tanács vb. munkaügyi osztályvezetője Mint diák kezdtem, majd negyedéves főiskolás korom-. ban kijöttem ide tanítani, s egyéni levelezőként fejeztem be a főiskolát 1971-ben. A diploma megszerzése után is itt maradtam, s egy kétéves megszakítástól eltekintve — amikor Fábiánhflzán tanítot­tam, mivel férjemnek Kán- torjánosiban nem tudtak megfelelő állást adni — a mai napig itt vagyok. Fokról fokra — Amikor 1980-ban meg­hirdették az igazgatói állást, sokat töprengtem, merjek-e belevágni, megpályázzam-e. Végül is megtettem — amit a mai napig nem bántam meg ... Kicsit félve vettem át a munkakört, de a kezdeti nehézségeken tapasztalt, ré­gi tanáraim — immár kollé­gáim — átsegítettek. Megta­nultam tőlük azokat a gya­korlati dolgokat, amire a fő­iskola csak elméletben ké­szített fel. Ezeket a segítő­kész megnyilvánulásokat érezve feloldódott bennem a korábbi tanár—diák viszony­ból adódó feszültség marad­ványa is, és igazán jó mun­katársi kapcsolat alakult ki közöttünk. — Sokan feltették a kér­dést, hogy ma, amikor min­den diplomás olyan munka­helyet keres, ahol jók a tár­gyi feltételek, tehát a mun­ka is könnyebb, miért kötöt­tem sorsom egy ilyen, több szempontból nézve is rossz Mi az igazság? Teljesebb bép a pályázatikról adottságú községhez. Nem azért maradtam itt, mert hű akartam maradni a szülőfa­lumhoz, sem azért, hogy én itt megváltsam a világot. Egyszerűen itt maradtam. Ta­lán a szülőföld vonzereje ... Öt betöltetlen állás — Biztos, hogy nehezebb körülmények között élünk, dolgozunk itt Kántorjánosi- ban, mint egy fejlett község­ben, a városról nem is be­szélve. Ezt a tényt nem is tudja mindenki elfogadni, megszokni. Főleg a fiatalok jönnek nagy igényekkel, amit sajnos nem mindig tu­dunk teljesíteni. Nyolc szol­gálati lakásunk van mind­össze, jelenleg valamennyi lakott, s a területi pótlékkal és plusz juttatásokkal tud­juk csak azt a fizetést adni, amit egy városi pedagógus fizetésként megkap. így hát nem csoda, hogy most is öt álláshelyet hirdetünk. Vannak persze más gon­dok is Kántorjánosiban. Ta­nulóink több mint fele ci­gány származású, sok a hát­rányos helyzetű gyermek, akiknek a felzárkóztatása sok-sok erőfeszítés ellenére sem mindig sikerül. — Természetesen hozzánk is járnak jóképességű gyere­kek, végzőseink fele tanul tovább s tapasztalatunk, hogy ők meg is állják helyü­ket a középfokú intézmé­nyekben, szakmunkáskép­zőkben. Egy kis nosztalgia Biztos, hogy a magánélet­ben is nagyobb áldozatot vállalnak a kántorjánosihoz hasonló településen tanítók. Ha például zene-, balett-, vagy bármilyen különórára szeretnék járatni saját gyer­mekeiket, azt legközelebb Mátészalkán tudják megol­dani. De mondjuk, ha szín­házba szeretnének eljutni, az sem egyszerű dolog. — Ha néha időm van, s visszagondolok az itt eltöltött diákéveimre, eszembe jut, annak idején mennyire iri­gyeltem a tanárokat. El sem tudtam képzelni, hogy annyi gond nyomasztja őket. Akkor úgy gondoltam, az iskolában csak a tanulóknak lehetnek problémáik. S most ugyanezt gondolják az én diákjaim, s ez — így van rendjén. Bakos Károlyné szavaiból azt érzem, hogy sikeres em­ber, kiegyensúlyozott fele­ség. Két gyermek édesanyja, 26 pedagógus vezetője, 310 kisdiák igazgatója. A község lakóinak elismerését tükrö­zi, hogy a legutóbbi tanácsi választásokon községi elöljá­rónak választották. D. Nagy Katalin „Hiszek a változásban” Az alábbiakban Veres János, a nyírbátori városi párt- bizottság titkára válaszol a Kelet-Magyarország kérdé­seire. — Az országos pártértekezlet küldötteként minden alkalmat megragadott, hogy egy pártalkalmazottól szokatlan módon vitáz­zon, ütközzön felettesei nézeteivel. Nyugtalan a természete, vagy valami más vezette? — Korábbi munkahelyeimen is inkább a saját vélemé­nyem hangoztatása miatt lógtam ki a sorból. Volt olyan vezetőm, aki ezt „díjazta”, s volt, aki zöldfülűekkel nem áll szóba-elv alapján ítélt meg. De a kérdést messzebbről próbálom közelíteni. Amikor 1980-ban, még az egyetemen megkérdezték: nem gondoltam-e arra, hogy belépjek a pártba, nagy fenntartásaim voltak. Sok rossz példa állt előttem (nem utolsósorban a lakóhelyemről, Nyírbátorból) olyan kettős erkölcsű párttagokról, akik rossz munkával és nagy szöveggel éltek és megéltek. Amikor mégis a fel­vételemet kértem, az döntött, hogy e helyzeten változtatni kell, s csak belülről lehet, ha a jobbítani akarók befolyá­solják a pártot, ezzel a pártról alakított külső véleményt. Hittem a változtatás lehetőségében, emiatt fogadtam el a mostani beosztásomra jelölésemet is. — S beváltotta a két év e reményeket? — Hozott jót, mert sikerült demokratikusabbá, széle­sebbé tenni a döntés-előkészítést. Sikerült állandó kapcso­latot kialakítani a környező gazdálkodó szervek vezetői­vel. De nem sikerült például szabadidőben is szívesen lá­togatott hellyé tenni a pártházakat, mert még mindig hi- • vatal vagyunk. Sikerült elérni, hogy egy városi titkár köz­ségi munkáját ne tekintsék látogatásnak, pláne, amely protokolláris kötelezettségekkel jár a helyiek számára. (Ezt csupán azért említem, mert közéletünkben ez is ter­mészetes volt.) — Módszer- és stílusbeli kérdések, amelyek megváltoztatására sok kitűnő határozat van, csak épp nem vettük komolyan ... — A változtatáshoz adott most nagyon sok erőt — re­mélem mindenkinek — az országos pártértekezlet. Meg­erősítette a hitemet, hogy a lehetőség is adott a változta­tásra. Erre fogadókész a párttagság, az új vezetés pedig partner. Nagy erő állt a küldöttek mögött, akik közül so­kan ki is nyilvánították: ők egy konkrét közösség kép­viseletében vesznek részt az értekezleten, amelynek fele­lősséggel tartoznak, amely elé otthon oda kell állniuk. Ezért sem volt mindegy számunkra, milyen eredménnyel zárul a pártértekezlet. Szerencsére a megyei küldöttcso­port a fő kérdésekről azonosan vélekedett, erősítettük egy­más nézeteit. Ami azért az elmúlt két évem alapján is figyelmeztetés: könnyű eljutni mások bírálatáig, de sok­kal nehezebb reális alapokon nyugvó mást, másként meg­fogalmazni, változatokat alkotni, különösen pedig meg­valósítani. — Mit tart Írásban leadott felszólalása sarokpontjának? — A párt helyét és szerepét. A reform élén csak úgy haladhat a párt, ha példát mutat, ha önmaga reformját a társadalom más területeit megelőzve elindítja és foly­tatja. Megítélésem szerint javítani kell a párt választási szisztémájában is, mondjuk a delegálás és a közvetlen vá­lasztás bevezetésével. A megújulási igény ebben sem tűr várakozó éveket. Talán nekem is részem van abban, hogy az elfogadott állásfoglalásban már módosult egy mondat: az új választási rendet ez évtől folyamatosan be kell ve­zetni. — Tehát megnyugodott? — Nem nyugodtam meg! Még nem tisztázott valameny- nyi végrehajtó szinten, hogy milyen lépéseket kell már idén megtenni, mit kell másképpen csinálni. Ezért még külön kis csatákat kell megvívni. — Kivel, vagy kikkel? — Ázzál, aki kevesebbet ért változtatás alatt, mint pél­dául én. Nem fogalmazta meg az állásfoglalás — legalább­is konkrétan nem —, hogy a választási rendszer lényegi módosulásához elengedhetetlen a jelölési gyakorlatunk megváltoztatása. Felülről jövő jelöléssel nem létezhet de­mokratikus választás! Magyarul: mi nem dönthetünk ar­ról, hogy ezt vagy azt az elvtársat látnánk szívesen itt, vagy ott. Szubjektív érzése természetesen vezetőnek is le­het, de ezt ne próbálja meg keresztülhajtani. — Márpedig ön is úgy ül a helyén, hogy valaki kiválasztotta. Vagy nem? — De. Ma mindenki így ül a helyén, még ha utána megválasztották is. De az országos pártértekezleten érzé­keltem, lehet valakire rászavazni, s lehet valakit nem tá­mogatni szavazatunkkal. Szerintem nem a kétciklusos rendszer az igazi biztosíték, hanem az az igazán kemény követelmény, hogy minden megválasztott tudja: őt bármi­kor leszavazhatják. — Alkalmazható rna helyileg Is, ami országosan? — Ha valaki a párt tagja, akkor rendelkeznie kell az­zal a képességgel, hogy meg tudja ítélni saját vezetőit, azok szakmai és erkölcsi alkalmasságát. — Lehetséges, bár ez nem mindenütt jön be, mert létezik és erős a szubjektivitás ... — Ez a rosszul működő demokrácia következménye. Ne restelljünk kiállni az emberek elé és ha valóságosak az érveink, akkor mellénk kell álljanak. Én a minél széle­sebb körben kiterjedő választásban hiszek, mert a széle­sebb kör kevésbé manipulálható. Egy végrehajtó bizott­ságnál egy személy támogatásához a többségi arány köny- nyebben megszerezhető, mint egy pártbizottság, vagy ta­nácsi testület esetében. A választási rendszer globálisan szorul felülvizsgálatra és megújításra. — Mit tart szükségesnek ahhoz, hogy elvárásai teljesüljenek? — A pártértekezlet egészével — eddigi tapasztalatom szerint — a párttagság egyetért. Kezünkben van egy prog­ram, amely sok mindenre lehetőséget teremt. Eddig mi adtuk fel a leckét, ez a lecke most itt van nálunk, ne­künk kell megtanulni változtatni. Olyan nyíltságra, de­mokráciára és alkotó hangulatra van szükség mindenütt az országban és állandóan, mint az építők székházában volt május 20 és 22 között. K. J. V__________________________________) ~~ g gin egy kis vasúti y megálló Hajdú és Szabolcs-Szatmár határán. Mindig szerettem volna leszállni ott. Ha pél­dául Pestről indul az em- I bér, akkor bizony Debre- cen után már elpilled. A megálló neve: Tisztavíz. I Valahol a messzire nyúló almás mögött van a tanya. Az állomás ma egy bódé, I de nemrégiben még csak I egy tábla és két fa jelezte a „pályaudvart”. Igaz, a két , fára egy-egy táblát szege- | zett ki a sok utazástól görcsbe merevedő ingázó humor. Az egyik táblán az állt: hogy Herren, a mási­kon Damen. Az állomás neve viszont J pompázatos. Tisztavíz. Hi- f deg. Jóízű, frissítő... A , véletlen tette, hogy újság­Tiszta víz gal a kezemben utaztam ott a minap. Egy parányi ínyencfalatnak számító hí­ren mosolyogtam. Kölnben a Dóm renoválása közben fejedelmi sírokat találtak. Az egyik sírban pedig egy, a halottnak útravalóul szánt palackot is. A palackban víz volt, amit akkor gondo­san félretettek, mert a ve­gyészeknek nem voltak olyan műszerei, amelyekkel megvizsgálták volna ezt az 1450 évvel ezelőtt palacko­zott nedűt. Most már van műszer. A vizsgálatot is el­végezték. Kiderült, hogy a palackban lévő víz csodála­tos tisztaságú, minden szennyeződéstől mentes. A minősége olyan, hogy ahhoz hasonlót még az okos gé­peinkkel, masináinkkal, el­járásainkkal se tudnánk elő­állítani. Hirtelen elképzel­tem, hogy vajon mi történ­ne, ha a halott fejedelem­nek útravalót készítők ma élnének velünk és innák azt a vizet, amit mi iszunk. Fé­lek, hogy nem bírnánk a palackkal, annyi útravalót kellene készíteni. 4 vonat közben meg­állt. Sóvárogva néz­tem a táblát: Tiszta­víz. Szomorúan írom, hogy ha még van ilyen, akkor az lehet a színtiszta gyönyörű­ség. Bartha Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom