Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-13 / 113. szám

1988. május 13. Kelet-Magyarország 1 KISZ a megújulási küzdelemben . Szembenézünk a kihívással' A megyei KlSZ-bizóttsá- gok gazdaságpolitikai titká­rainak rendeztek a napokban értekezletet Nyíregyházán, a KISZ sóstói Politikai Képzé­si Központjában. Az ország 19 megyéjéből érkező részt­vevők' tájékoztatót hallottak a dolgozói terület aktuális feladatairól és az időszerű politikai kérdésekről. Az elő­adást Sz&rádi Sándor, a KISZ KB titkára tartotta, aki a KISZ legfontosabb feladatai­ról nyilatkozott lapunknak. — Egyre többen hangoztatják, hogy az 1957-es megalakulás óta most van a legnagyobb válságban az ifjúsági szerve­zet. Valóban válságban van a KISZ? — A helyzet sokkal bonyo­lultabb, szerintem ezért nem lehet a válság szóval jelle­mezni. A magyar társadal­mat és a KISZ-t is, mint az intézményrendszer részét, a tudományos-technikai forra­. dalom hatásából eredő kihí­vások érik. Ezekre a kihívá­sokra társadalmunknak, s így a KISZ-nek is, tudomá­nyos megalapozottságú ideo­lógiai, politikai, gazdasági és kulturális típusú válaszokat kell megfogalmazni. A leg­nagyobb problémát az okoz­za, hogy a társadalom és a gazdaság nem fogadja el a hagyományos válaszokat, cse­lekvést ás értékrendet, ugyanakkor az új értékren­dek is zavart okoznak: pél­dául a differenciált ifjúsági struktúra, tőkeáramlás, tu­lajdonlás. vállalkozói készség és képesség, a magánember helye és szerepe a szocializ­musban. Épp ezért én nem válságról beszélnék, hanem kihívásról. — Tud-e a KISZ a kihívások­ra választ adni? — A társadalom és a KISZ is választ fog adni. Az nem mindegy, hogy kik adják meg, s milyen választ adnak. Komoly alternatívák vannak, ezek ma a fő kérdések, ame­lyek vitára adnak lehetősé­get. Nem szélsőséges, hanem egy európai típusú választ akarunk adni. Magyarorszá­gon ezekben a hónapokban mind a társadalomban, mind a politikai életben fordulatra van szükség. A KISZ törté­nelmi feladata és felelőssége, hogy tagságát felsorakoztas­sa politikai erőként a párt progresszív reformfolyama- tot igénylő irányzata mögé. A KISZ hathatós és hasznos kíván lenni. — A stabilizációs programban hogyan vesz részt a KISZ é« mekkora a felelőssége? — A kidolgozási és a kivi­teli munkában is részt vet­tünk. és segíteni akarunk a továbbiakban is. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megakadályozzuk a stabili­zációs pogram elindulása után jelentkező visszarende­ződési folyamatot. Magyaror­szágon minden reformtörek­vés azon csúszott el, hogy a kezdeményezés, az újítás fe­szültségekkel járt, s ezért visszavonták a jó elképzelé­seket! Kiállunk az eszköz-I rendszerek mellett, amelyek együttesen tudják elérni a hatásos fordulatot (ár-adóre- form, bérreform, szociálpoli­tikai reform, bankreform, egyesületi-társasági törvény, vállalkozói szektorsemleges­ség). Tudomásul kell venni, hogy a fejlődés feszültséggel jár együtt, s mi ezt felvál­laljuk. Épp ezért értünk egyet többek között a diffe­renciált ifjúsági struktúrá­val, vagyis azzal, hogy mű­ködjenek más ifjúsági szer­vezetek i&r'Ha nem alakul ki a differenciált ifjúsági struk­túra, a KISZ képtelen lesz a megújulásra, mert egy dif­ferenciáló társadalomban a mindent felvállaló ifjúsági szövetség képtelen a politizá­lásra. — A pártértekezlet mennyire fogja meghatározni, befolyá­solni a KISZ további munká­ját? — Nem attól várjuk min­den kérdés megoldását, de a pártértekezlet most az a fórum, amely kedvező folya­matokat, alapokat adhat a továbbhaladáshoz. Nem azt várom, hogy oldja meg a problémát — hiszen a hatá­rozat nem old meg sémmit —, de utána a szelleme, a gondolkodásmódja, funda­mentális munkája szolgáltat­hatja azt a politikai hátteret, mely kedvező a kibontakozá­si folyamatnak. — A KISZ-tagok joggal vár­ják el, hogy naprakész infor­mációkat kapjanak, ugyanak­kor a véleményüket is kinyil­váníthassák. Hogyan valósul meg a nyilvánosság a mozgal­mi munkában? — Az utóbbi időben sokat fejlődött a nyilvánosság tu­data. A Központi Bizottság is fontosnak tartja, s ennek érdekében párbeszédet foly­tatunk a tagsággal, nyilvános rutákat rendezünk és nyitott KB-üléseket. Döntő szem­pont, hogy a mi nyilvános­ságunk az igazság nyilvános­sága legyen, mert csak akkor lehet hiteles hosszú távon. — A FIDESZ-ről mégsem hallottunk semmit . . . — Ez az a tipikus eset, amikor senki sem mondta el, hogy miért nem értünk egyet vele. Nem a FIDESZ-szel volt bajunk — hiszen, mint már utaltam rá, elfogadjuk a differenciált ifjúsági struk­túrát —, hanem az ideológi­ával. Mi igényeljük az ifjú­sági szervezeteket, de nem tudunk kapcsolatot létesíteni az olyanokkal, akik alapsza­bályukban elzárkóznak a párbeszéd minimális lehető­ségétől, alkotmányellenesek, nem kívánják a szocializ­must, s nem fogadják el a szocialista jelzőt, s akik nem vallják magukat nemzetinek. — Milyen új akciók, felada­tok várhatók az elkövetkező időszakban? — Nekünk is váltanunk kell, ránk is érvényes a meg­újulás. Tovább folytatjuk a belső reformunkat, a leépí­tést, s nagyobb szerepet kap­nak a városok. Továbbra is részt veszünk a lakásvitá­ban, hiszen ez az ifjúság egyik legfontosabb problé­mája. A „Milyen szocializ­must akarunk?” vitában vár­juk a tagság aktív részvéte­lét. Törekszünk az eszköz- rendszerek érdekérvényesí­tésére, a munkás- és mező- gazdasági területen dolgozó fiatalok részére új formák bevezetését tervezzük. Fel­adataink közé tartozik töb­bek között a cselekvési tér bővítése, a vállalkozások erő­sítése. Számunkra fontos a tömegmunka hatékonyságá­nak növelése, és a tömegbe­folyás érdekében az egyénnel való foglalkozás. _______ M. Magyar László Május 18: múzeumi világnap A május 18-i múzeumi vi­lágnap alkalmából több hazai múzeumban rendeznek új bemutatókat, s e napon im­már hagyományosan csak­nem valamennyi intézmény ingyenesen látogatható. A múzeumi világnapot követő héten a Szépművészeti Mú­zeum és a Néprajzi Múzeum is új kiállításokkal várja a közönséget: előbbiben az el­múlt tíz évben a múzeumba került grafikákból, rajzok­ból válogatnak mintegy két­száz alkotást, köztük XVII. századi mesterek, valamint modern művészek munkáit. A Néprajzi Múzeumban pe­dig egy francia vendégbemu­tatón tárnak az érdeklődők elé mintegy másfélszáz, 1750 óta készült, világi és egyházi témájú elzászi üvegképet. TOVÁBB BŐVÍTI ÜZLETI TEVÉKENYSÉGÉT a ZÖLDÉRT VÄLLALAT. Nyíregyházán a borbányai ABC-árnhás mellett új mezőgazdasági boltot nyitottak. A közel 3 millió forintos árukészlet jelentős része mezőgazdasági eszközök, kisgépek, ezenkívül vásárolható itt vasáru és elektromos műszaki cikkek. (Elek Emil felvétele) Amikor a szakácsot etetik Már-már szakállasnak számít az a rendelet, amelyik nyolc éve lehetővé tette, hogy a kiskereskedelmi és vendég­látó vállalatok, illetve szövetkezetek szerződésbe adják üz­leteiket, ám azóta is sok a kérdőjel, a vita körülötte. A vál­lalkozók egy részét a gyors meggazdagodás lehetősége von­zotta. Előlfordult azonban az el­lenkezője is: a vállalat sza­bott olyan irreális feltétele­ket, hogy abba csak tönkre­menni lehetett. Most egy ilyen esetről számolunk be, hogy szolgáljon tanulságul azok számára is, akik felké­születlenül kívánnak bele­vágni az „üzletbe”. És a vál­lalatoknak is, mert nekik sem árt körültekintőbben el­járni szerződések megkötése­kor. Meddig licitál? A Szabolcs-Szatmár megyei Vendéglátó Vállalat egyszer­re hirdette meg a nyíregyhá­zi Szindbádot, a Tölgyest és a Kolumbiát. Többet is per­sze, de most maradjunk ezek­nél, mert ezek a helyek nagy forgalmú és felkapott helyeik voltak. A Tölgyes az egyik Legkellemesebb nyári szóra­kozóhely, a Szind/bád olyan helyen van, hogy az utazók lendítenek sokat forgalmán, a Kolumbia pedig vonzotta azokat is, akik korábban éj­szakát bárként ismerték és azok is ide kényszerültek, akik korábban a Koronában ebédeltek, mert ott évekig átalakítás-felújítás zajlott. D. László is elhatározta, (hogy megpróbálkozik a szer­ződéses üzemeltetéssel. Mes- terszakáesként jó nevet szer­zett magának, de vol t v ezető- helyettes a Koronában, az­tán ő lett a Szindbád főnöke. Ézért gondolta úgy, hogy megpályázza a Szindbádot, tehát azt a helyet, ahol ad­dig is ő dolgozott. Az utolsó pillanatban mégis lemondott róla. Megkereste az egyik vállalati dolgozó, aki sosem dolgozott a szakmában és azt javasolta: pályázzanak együtt. D. László azt mond­ta, nem közösködik, hisz nem lismerik egymást. Azt a vá­laszt kapta, hogy akkor ne is számítson a Szindtoádra, mert addig licitál, míg más ki nem ‘esik a versenyből. D. László bement a köz­pontba, hogy megnézze, hol, mennyi a pályázók száma és megtudta, hogy a Kolumbiá­ra addig nem akadt jelentke­ző. Megkapta a pályázati fel­tételeket, de még átolvasni sem volt Ideje, mert délután már kezdődött a versenytár­gyalás. Annyit tudott, hogy jól megy a bolt, a vezetője kiterjedt -kapcsolatai révén csoportokat ebédeltet, három idegenforgalmi szervezettel is kapcsolatban áll és odajár azok egy része is, akik koráb­ban a Koronában ebédeltek. Mint korábbi mestersza­kács természetesen ő is a konyhán akart eredményeket elérni és bízott benne, hogy teljesíteni tudja azokat a fel­tételeket, amelyeket a szer­ződésben vállalt. Pedig nehéz feltételek voltak: havonta 185 ezer forintot kellett fizet­ni a vállalatnak. Egy évig nem is volt sem­mi gond. Ekkor azonban jött az áremelés, amely a vendéglátásra mindig kedve­zőtlen hatással van. Elkészült a Korona, s természetesen visszacsábította az üzemi ét- ikezők nagy részét. De ez még nem lett volna baj, csakhogy jött a KÖJÁL is. Hogy addig hol voltak, nem tudni, tény, hogy megállapították: abban a kis konyhában maximum 30 adag étel főzhető, vagyis ha tíz ember háromfogásos ebédet kíván, a tizenegyedik mór nem kaphat semmit. A konyha csábítása A Kolombia üzemeltetője természetesen nyomban a vállalat igazgatójához for­dult, hogy az új körülmé­nyeknek megfelelően módo­sítsák a szerződést. ígéretet kapott, de a szerződés nem változott és mivel a konyha nem csábította már a vendé­geket,, az .italforgalom is olyan mértékben lecsökkent, hogy a dolgozók bérét sem volt miből fizetni, nemhogy a szerződésben vállalt össze­get. Pedig akarta. Megállapí­tottak neki negyedévenként 13 500 forint törlesztést, ami havi 4450 forintot jelent, csak azt nem állapították meg, hogy miből éljen ez­után. Családi házba költö­zött, sertéseket tartott, mert nem akart adós maradni, az­tán nem mert a családja sze­mébe nézni, amikor megje­lent náluk a végrehajtó, csak éppen foglalni nem volt mit, mert előző nap — ahogy megkapta a pénzt a sertések­éért — befizette a vendéglá­tónak. Annak a vállalatnak, ahol újból szakács lett, s annyira szégyellte az egé­szet, hogy a házát is eladta azért, hogy törleszthessen. Tulajdonképpen ennyi tör­tént D. László hétszeres ki­váló dolgozóval, aki megkap­ta a belkereskedelmi minisz­tertől is a kiváló címet és — mint már korábban szó volt róla — ő volt a vállalatnál és a megyében a második mes- tenszalkács. Fizetett, mert nem volt elég körültekintő a szerződés megkötésekor. A vállalat felelőssége De vajon a vállalat az volt-e, amikor a konyha megszüntetése miatt eleve irreálissá vált a szerződés teljesítése? Míg vele könyör­telenek voltak, közben fél­milliós tartozásokat enged­tek el több volt kollégájá­nak. Igaz van akitől egymil­liót, van ákitől 700 ezret von­nak havi törlesztésekben, de ez felelőtlen gazdálkodás eredménye és a törlesztés .módja miatt lényegesen eny­hébb a büntetés, D. László volt az egyetlen, akinek nem könnyítettek terhein. Pedig a Kolumbia azóta is szállítja az „igazoló jelentéseket”. Egy évig a vállalat működtettei s tervüket 27 százalékra tel­jesítették, s azóta sem talál­nak rá szerződéses üzemelte­tőt. Most a KISZ patronálja, de nekik is, a vállalatnak is sokba kerül. Csakhogy ez nem vigasz­talja D. Lászlót. Balogh József Tizenhárom ■ 4 ollégám tegnap a fagyosszentekről írt. De azt már nem merte hozzátenni: a csúcs- fagyosszentség éppen pén­teken, 13-án lesz, Igaz, ennyi riasztót egy csomó­ban! De hát ez így igaz, bár láthatóan valami nem jön össze. A meteoroló­gia ugyanis azt mondja: nem lesznek hidegek, fa­gyok, a szentfiúk kímélete­sek. Vagy talán megér­tették az idők szavát, s csatlakoztak az állam és egyház dialógusához? Mindegy, úgy tűnik, a május 13. péntek nem lesz szerencsétlen. Eny­hült légkörben lesz jelen Szervác, és Bonifác se okoz bajt. Jó lenne, ha Orbán is tanulna tőlük. Mert jobb a békesség, a szenteknek se jó. ha szid­ják őket, nekünk se, ha fagy. Kopogjuk le, hogy így legyen. . (b) Rockport­vizsga Befejezték a Rockport ci­pő előgyártását a Szabolcs Cipőgyárban. Valamennyi méretből készítettek 1—1 párat, amelyet kiküldtek Amerikába. Az igényes meg­rendelők milliméter pon­tossággal ellenőrzik a ter­mékeket, s ha kedvező válasz érkezik, megkezdődik a fo­lyamatos termelés. Két keréken mm ondhatnak nekem a meteorológusok akármit, jó idő IVK akkor van, így tavasz, vagy kora nyár táján, amikor a gyerekek megindulnak. Két-három fáradt pedagó­gussal megszállják az autóbuszokat, a vonatokat, bezsi- vajozzák a műemlékeket, titokban beleharapnak az útra- valónak kapott süteménybe a templomokban. Késő tava.sz, kora nyár? Autóbusz? Vonat? Gondolom mind jó. de /énnél nekem kedvesebb az a tizenöt tizennégy éves kicsi ember, akiket holtfáradtan láttam a minap. Va­lamikor reggel hétkor indultak el a nyírparasznyai általá­nos iskolából. Mindenkinek volt egy kerékpárja, meg egy táskája. Az egynaposra tervezett kirándulás, meleg vacso­rával együtt száz forintba se került. Manapság, amikor a gyerekek kirándulási számlájánál is vastagon fognak a ce­ruzák, ez a száz forint (nem is vihettek többet a gyerekek) olyan kis pénz, hogy roppantul nagy dolog. Bár nagyon fáradt gyerekeket láttam vacsora közben, ám az étvágyuk hibátlan volt, a jókedvük töretlen. Akkor már kerekeztek hanvannyolc kilométert, látták, élvezték Bereget, Fehérgyarmattól Szatmárt. ök is bejárták a mű­emlékeket, de tettek érte valamit. Azt a hatvannyolc kilo­métert. Ehhez még néhány kellett hazáig, de a kirándulás fáradtsága jó örömként megmaradt bennük. Amikorr a gyerekeink ilyenkor a tanév végéhez köze­ledvén elindulnak, akkor szebb lesz körülöttünk a világ. Ki­áltozásuk, lármájuk nem lárma, hanem kellemes zsibon- gás. Fáradtságuk holnapi egészség. írtam pedig mindezt azért, mert tudom. hogy milyen nehezen, mennyi túlféltés- sel engedjük el mostanában az egészségtelen kényelemhez is hozzászoktatott gyerekeinket. Szerettem volna ha ezen a késő délutánon hatvannyolc kilométer után minden szülő látja őket. Bartha Gábor 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom