Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-12 / 112. szám

1988. május 12. Kelet-Magyarország 3 Út a bírói pulpitushoz A rendszeres hírlapolvasó az Elnöki Tanács ülései után kiadott közleményekben gyakran olvashatja az alábbi mondatot: a továbbiakban az Elqöki Tanács bírákat men­tett fel és választott meg. Azt, hogy mi rejlik e mon­dat mögött, a jogásztársada­lom bizonyára tudja, az ál­lampolgárok többsége azon­ban kevésbé ismeri a jogi pálya belső rendjét, szabá­lyait. Ezért az Elnöki Ta­nács e döntésének előkészíté­séről érdeklődtünk dr. Szűcs Jánostól, az Igazságügyi Mi­nisztérium főosztályvezető­helyettesétől és dr. Pallósi Gizella osztályvezetőtől. — Kezdjük talán a bírósá­gi fogalmazói kinevezésekkel. Az Elnöki Tanács elé kerülő javaslatokat a jelölt több éves kemény munkája előzi meg. A jogi diploma meg­szerzése után a fiatalbk el­helyezkednek valamilyen bí­róságon, ahol mint fogalma­zók 'kezdik meg a munkát. A fogalmazók kétéves joggya­korlat után szakvizsgázhat­nák. Ennek az időszaknak fontos feladata, hogy a jelöl­tek a napi bírói és közjegy­zői munkát mind teljesebben megismerjék, abban tevéke­nyen részt vegyen — mond­ja dr. Szűcs János. — A megyei bíróságokon nagy tapasztalattal rendelke­ző bírók adnak szakmai se­gítséget a felkészüléshez. Az Igazságügyi Minisztérium pe­dig az úgynevezett vázlatok­kal — tematikus segédanya­gokkal — könnyíti az elméle­ti felkészülést — magyarázza dr. Pallósi Gizella. — Az egyéves joggyakorla­tot elővizsga követi. Itt olyan tárgyakból kell beszá­molni, mint a munkajog, a bírósági statisztika, a bíró­sági ügyvitel. A második év eltelte után a jogi szakvizs­ga bizottság előtt tesz min­denki egységes szakvizsgát. A laikus bizonyára úgy gon­dolja, hogyha valaki megsze­rezte a diplomát a jogi ka­ron, akkor már túl van a nehezén. Pedig ez nem így van. A szakvizsga követelmé­nye sokkal szigorúbb, mivel itt nemcsak a paragrafusok m ejárt a műszakom, de t nem volt kedvem ha­zarohanni, Ügy gon­doltam inkább, beülök a pályaudvari étterembe. Ahogy beléptem, rögtön éreztem, minden nő csak engem bámul. Persze ez már régen nem zavar, ta­lán azért nem, mert na­gyon hasonlítok Robert Redfordhoz. Leültem egy asztalhoz, ahol mindenhonnan jól lát­ható voltam. Jött a pin­cérnő, aki ugyancsak ne­hezen palástolta csodála­tát. Egy mosoly részemről, egy könnyed szójáték, s máris az ujjaim köré te­kertem a kis hölgyet. Vi­gyázat azonban! Hirtelen közömbös lettem, s így ren­deltem egy konyakot és egy kávét. Természetes dolog, hogy én nem ülök sokáig egye­dül az asztálnáT, de hogy miért pont az a kicsi, szep­lős hölgy választott ki ma­gának, azt már nem tu­dom megmondani. Minden­esetre letelepedett mel­lém. — Hová utazik, hölgyem? — kérdeztem kicsit apai hangon. Olyan gyámolta­lannak, elhagyatottnak tűnt, gondoltam, kicsit megvi­gasztalom. A magányos nő fajtájából való, aki már sok rosszat átélt — morfondí­roztam i tovább magam­ban. Olyan, aki esténként vermutot iszik, s közben pedig szidja a férfiakat... — Drezdába utazom — hangzik a válasz. Moso­ismeretét kérik számon, ha­noin jártasnak kell lenniük a bírói gyakorlatban és a napi bírói munkában is. Az állampolgárok további életét sokszor meghatározó­an befolyásoló bírói döntés­nek rendkívüli súlya van, ezért a vizsgák igen sziigorú- ák. — Milyen indokkal ment fel az Elnöki Tanács bírá­kat? — Három indok lehet — válaszol dr. Szűcs János — nyugdíjba vonulás miatt, vagy ha egy bíró más terü­leten kíván tovább dolgozni. Nagyon ritkán, de az is elő­fordul, hogy fegyelmi vétség miatt a bíróság fegyelmi ta­nácsa visszahívást indítvá­nyoz. Az elmúlt három évben 93-an kérték felmentésüket nyugdíjba vonulás miatt. Ér­demes itt megjegyezni, hogy ebből 10 volt rokkant nyug­díjas. Vannak olyanok is — saj­nos nem kis számban —, akik a jogi pályát elhagyják és más területén kívánnak to­vább dolgozni. Az elmúlt év­ben 109 ilyen esetünk volt. Többségük öt évnél kevesebb gyakorlattal rendelkező fia­tal. Az indokok között gyak­ran szerepel az alacsony fi­zetés — ugyanakkor a tör­vény minden egyéb kereseti lehetőséget kizár. Ritkán, de sajnos előfordul — az elmúlt három évben két alkalommal —, hogy fegyelmi vétség mi­att kellett bírákat visszahív­ni, elbocsátani. — Sokakban felvetődhet a kérdés: miért az Elnöki Tanács foglalkozik bírók választásával és a felmen­tésekkel. Nem lehetne ezt a hatáskört például a megyei tanácsokra átruházni? — Nem, mert ha a helyi szerveknek bármi közük van a bírák választásához, ak­kor valamilyen formában be­folyásolni lehetne munkáju­kat. Ez pedig a bírói függet­lenségét, a törvényességet sértené. L. I. Andreas Püschel: Két pártértekezletS küldött Formalitásoktól megtisztult, mozgalmi pártot Érthető, ha a pártértekezletre készülő kül­dött töpreng. Fogalmazza a saját gondolata­it, a környezetében élő kommunisták és pár- tonkívüliek véleményét, várakozását. A fele- iőuég nyomasztó, hiszen akár az elmondan­BALY JANOS, ERDÉSZ, VÁS ÁROSNAMÉNY: A párt: a tagság — Term előszőve tkeze tünk­ben vagyok alapszenvezeti titkár, hatodik éve. Ez idő alatt leszűrődött bennem: az egyik legnagyobb probléma, hogy a pártmunkánkból hi­ányzik az emberi kapcsolat. A papírok uralkodtak el, ke­vés az időnk arra, hogy szót váltsunk egymással. Mert az kevés, ha egy taggyűlésen találkozunk. Kevés, 'ha vala­kitől futtáiban megkérdezzük: hogyan érzed magad? Pedig minden ott kezdődik, hogy ismerjiük-e egymást, közö­sek-e a gondolataink, elő- ijön-e az, amiről vitázni kel­lene. Igaz, azt is megszoktuk, hogy a felsőbb pártszervek igencsak beleszóltak az éle­tünkbe. Jelentés, terv, vissza nem igazolt információs je­Eg\f faun délutánja lyogtam, bár nagyon za­vart ez a visszafogottság. Azonban rögtön világossá vált, így próbálja irántam érzett heves érzelmeit pa­lástolni. Hiszen itt minden­ki előtt csak nem rohanhat rám! Belemenjek ebbe a kis kalandba, vagy hagy­jam az egészet? Valószí­nűleg nekem csak egy len­ne a sok közül, de neki. .. Utána minden férfit az éle­tében hozzám hasonlítana, s örökké magányos lenne! Így jobbnak láttam, ha gyorsan fizetek. Ahogy visszanéztem rá, a hideg futkosott a hátamon. Cél nélkül bolyongtam az utcán. Néha kacér pil­lantásokat vetett felém egy-egy hölgy. Már a ked­venc újságosomnál sem tudtam mellékes dolgokról beszélni, mert Schulz kis­asszony azonnal bizalmas kérdésekkel osromolt. Néhányan úgy gondol­ják, milyen irigylésremél- tó a helyzetem. Hát nem! Ez inkább menekülés, nem hagynak békén sehol sem a nők. A villamosmegálló­ban is úgy meredt rám az egyik, hogy inkább megvár­tam a következő járatot. Féltem ugyanis, hogy ép bőrrel nem úszom meg a kalandot. A hazáig tartó rövid utat már futva tettem meg, mert az volt a benyo­másom: egy csapat lány van a nyomomban. Végre hazaértem. Ott­hon természetesen szit­kok özöne zúdult rám. —Ez már több a sok­nál, te szégyentelen — hangzott a fogadtatás. — De hát mi a baj? — kérdeztem. — Tudod te azt nagyon jól. Tegnap a pályaudvari étteremben azzal a kis csit- rivel láttak, nem tagadha­tod. Elég ízetlen dolog, mondhatom. Miért nem tudsz magadhoz illőt talál­ni, csak azt tudnám? — folytatódott a veszekedés. mmidd el, nem történt WW semmi — válaszol­tam. Ne sírj, mert nem bírom nézni a köny- nyeidet. — Tudom, egy nap el­hagysz, sőt már lehet, hogy holnap — jött az újabb szemrehányás. — De Mama, hogyan gondolhatsz ilyenre, hi­szen mi olyan jól megva­gyunk egymással — mond­tam neki kicsit bűnbánóan, s mindketten pityeregni kezdtünk. Szabó Béla fordítása lentések sok időt elvettek és nem alakult ki. pantosaibhan visszaszorult a párt mozgal­mi jellege. — Szomorú, de ez a men­talitás a KISZ-iben is ural­kodóvá vált. Ott se marad idő az emberre, a fiatalra, a nevelésre. Hogy miiért mon­dom ezt a pártértekezlet kap­csán ? Mert meggyőződésem, hogy nem tanítottuk meg se a fiatalokat, se párttagságun­kat se a politikai kultúrára, se a demokráciára. Pedig er­re, remélem igencsak szük­ség lesz, mert eddig az akta beszélt az aktával, s a jövő csak az lehet, ha az ember beszél az emberrel. — A gyakorlatnak az alap- szenvezetből kell kiindulni. Mi itt hiába hirdetjük az eszmerendszert, ha az embe­rek más valósággal találkoz­nak, s mindehhez társul egy, a valóságot figyelembe nem vevő határozat. A párt, s ezt is ki kell mondani: a tagság. Minden pártfunkció: szolgá­lat. Mint ahogy a miniszter is szolgát jelent, így minél 'eljebb megyünk, annál hí- vebb szolgálatot várunk el, mint ahogy nekünk is szol­gálnunk kell. Hagyni kell, hogy érvényesüljön az ön­szervezés. Teret kell adni an­nak, hogy mindig az legyen taggyűlés témája, ami való­ságos ügy, kérdés. Meg kell szabadulni a formalitásoktól, különben nem tud megújulni a párt. — Meggyőződésem, hogy a demokratizálódásnak sürge­tően ideje van. Mert ha nem tudunk tevőlegesen politizál­ni, cselekedni, ha űr támad, akkor jön az apparátus, jön az utasítás, mintegy bizonyí­tandó, hogy „ugye, nélkü­lünk nem megy”. így jutha­tunk el oda, hogy a cselekvő alapszervezet, a felelős kom­munista lesz a politika ala­kítója, s egyben betölti a kontrollt is, ami nélkülözhe­tetlen. Nem engedhetünk te­ret az Lróasztalegémek, aki mindemképpen fontosságát akarja bizonyítani. Nagyon remélem, hogy ezék a kérdé­seik, melyek bizonyosan nem­csak nálunk jelentenek gon­dot, szóba kerülnek a pártér­tekezleten. Mert nagyon szükséges a megújulás, fris­sülés a pártban. A bizalmat vissza kell szerezni, s ez nem határozat dolga, hanem em­beri szóval mondott igazság, ami magával ragad, mozgó­sít, úij- és más kapcsolatokon alapul. dó szó, akár a döntés megszavazása beleszó­lás a jövőbe. Két megyei küldött szólt ar­ról, miben látja az utat, a kivezető megöl dást a mai bizonytalanságból, bizalmi vál­ságból. VÁRNAI JÁNOSNÉ, BŐRDÍSZMŰ KSZ, NAGYKÁLLÓ: Szerezzük vissza a bizalmat — Nekem igen nagy a vá­rakozásom. Szeretném, ha gyorsan cselekvő, határozott, a nyíltság alapján álló párt alakulna ki. Mert az utóbbi időben, hiába voltaik határo­zatok, egyre több olyan do­log volt, ami a nem megva­lósulás felé tartott. A kom­munisták körében is bizony­talanság uralkodik. Nem ért­jük, hogy a reform miért, ki vagy mi miatt torpant meg. Teljesen más volt a papír­forma, más a valóság. Bi­zony, még mindig úgy van, hogy a párttagság felülről várja a döntést. Itt is így Van, s nem tagadom, magam is úgy érzem, szükség lenne jő határozatra. De joggal kérdi, hogy megint felülről? Nos, nézze, ha végigolvassa a megyei küldötteket, kide­rül, én vagyok az egyetlen, jelenleg is fizikai munkás. Pedig legalább a fele kellene, így aztán én csak remélem, hogy jó állásfoglalás szüle­tik. Mert szükséges a hibák feltárása, indoklása, és a ki­vezető út megmutatása. Nem hiszem, hogy a személyi fele­lősség is felvetődik, bár belül biztosan tudják, hogy ki mi­ért a felelős. De igaz az is, hogy a bűnbak keresése nem old meg semmit. — Ha a kivezető útról szól­tam, akkor azt is megmon­dom: mozgalmi párt kell. Mondják nekem a megyénél: gyere elvtársnő, ha problé­mád van! Ez így nem jó. Jöjjenek ők, lássák az életet, ha gond van, s tudnak segít­senek. Miért én, miért mi menjünk? Az élet itt zajlik. iBonyolultan. Itt csapódik le az ár, a bér, az adó, rninden- minden gond. Ne kintről mondja valaki, mit kell ten­ni. Hiába a beidegződések másutt is élnek, s nemcsak bennünk, amikor fentről vár­juk a megoldást. — Azután szeretném, ha pártunkban megnőne az ön­kontroll. Mert erről ugyan beszéltünk, de a kialakult helyzet azt mutatja, ez nem működhetett valami jól. Mert ugye mondtuik: mindenki megteszi a magáét. Ha így van, s valóban megtette, ak­kor hogyan juthattunk ide? Ezekre a kérdésekre is vá­laszt kell adni. És el kell jut­ni oda is, hogy nekünk, kom­munistáknak ne kelljen szé­gyenkeznünk. Mert bizony nagyon a szemünkbe mond­ják: nem erről volt szó. nem ezt ígértétek. Ne mutogassa­nak ujjal ránk, szerezzük vissza a bizalmat, s a hite­lünket. Eredmények kelile- nék. Várom, hogy a pártérte­kezlet mutasson módszert, eszközt a kivezető úthoz. Ne­künk meg kell a biztosíték ahhoz, hogy merjünk ma­gunk lépni. Mert ez nincsen meg ma. Tudjuk, hogyan kel­lene, de ehhez lehetőség is szükséges. s azt is be kell 'kalkulálni, hogy tévedhetünk is. De ne legyen bennünk a félsz, hogy a hibás lépést kö­vetkezmények követik. Mert ha nincsen meg a cselekvés­hez a bátorság, akkor mindig csak végrehajtók leszünk, sose cselekvők. A megszólaltatottak nézeteit az élet, a hétköznapi való­ság formálja, s érdemes figyelni rájuk, akik a politika első vonalában egy jobb politikáért szállnak síkra. Bürget Lajos Kell-e védelem? # gázát kellett adni kisvárdai levél­írónknak, aki név­telenül fogalmazta megi panaszát. Szerinte könnyű a biztatás, hogy mondják el a dolgozók, mi bántja őket. Közben tudják, so­kan vannak az üzemben, néhány embert el kell bo­csátani. Biztosan arra esik a választás, aki szólni mert. Respektálni kell a fél- szet, hiszen erre vissz­hangzik egy másik üzem vezetőjével való beszélge­tés: panasszal mentünk hozzá, s az első reagálása az volt: sejti ki szólt, de majd ellátják a baját. Még szerencse, hogy az újságíró is tudja, ilyen esetben nem ajánlatos megmondani annak a ne­vét, aki joggal szólt. El­végre az a lényeg, hogy a tények, az állítások meg­felelnek-e a valóságnak. Ne higyje senki, hogy ezek után a névtelen be­jelentések pártján vagyok. Igenis csak a névre szóló bírálattal, a bíráló mögött lévő erkölcsi háttérrel le­het fellépni a rosszindula­tú gyanúsítgatások ellen. Tudom, nem egyszerű ki­dolgozni azt a jogilag ugyan meglévő, de nem mindig működő védelmi mechanizmust, amelyben megvédik a bírálót, a jo­gosan kritizálót. Azonban egyre inkább afelé hala­dunk a nyíltság jegyében, hogy szabadon hangozhat­nak el az ilyen vélemé­nyek. A félelem attól, hogy felmondanak valakinek, hogy átszervezik a gyárat, jogos. Ám a megfelelő ér­dekvédelem azt is jelenti, hogy van, aki mellé álljon a jogosan szólónak, mi több, értékelik azt, aki a jobbítás szándékával be­szélt, mert tudják, hogy csakis ezen az úton lehet javítani a meglévő dolgo­kon. (lányi) Tortaalátét az NSZK-ba A Tempó nagy tempóval fejlesztette papírfeldolgozó üzemét. Küllker-lízing pályá­zat útján exportra termel. Két világszínvonalon dolgozó gépet vettek az NSZK-ból, amellyel papírtálcákat gyár­tanak. Az évi 60 millió kü­lönböző méretű, élelmiszer- ipari termék csomagolására alkalmas kartontálcákhoz az alapanyagot is a megrendelő adja. Az ipari szövetkezet 9 millió forintos fejlesztésből korszerűsítette termelőüze­mét, új 300 négyzetméter alapterületű magas raktárt épített az alapanyag és kész­termék tárolására. Többek között itt készítik az ország­ban egyedül a tortaalátéteket. A hazai kockasajttermelés 80 százalékához a dobozokat is a Tempó 45 fős kollektí­vája állítja elő. Tortaalátétekei egyedül itt készítenek az országban. Elek Emil

Next

/
Oldalképek
Tartalom