Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. május 7. e Pierre Cardin szellemében Virágok, fodrok, nagy gombok, csatok, széles övék, szalagok, széles vállak és rövid szoknyák. Ezek a leg­feltűnőbb jegyei a párizsi ihletésű magyar divatnak, amelyet Pierre Cardin szel­lemében a Hungarotex mű­vészeti vezetője, Tankó Ju­dit és Székely Éva iparmű­vész tervezett, állított ösz- sze. Tavaszi, nyári modellje­ik mindenekelőtt finom anyagaikkal, elegáns vo­nalvezetésükkel aratnak si­kert. Puha, lágy gyapjúszö­vetek, szellős pamutvász­nak, fémszálas selymek és kötszövött meg kötött tex­tíliák adják az alapot. Sok az egyszínű, de határozott koloritú kelme, még divat a kocka — kicsiben és nagy­ban, s néhány szép nyo- imott — virág- és fantázia- mintás, nyári anyag is sze­repelt a Hungarotex tava­szi-nyári divatbemutatóján. Színben az örök fekete­fehér, a fekete-piros, a sár­ga-fekete mellett sokszor öltöztették a tervezők ten­gerkék, napsárga, élénk­zöld, púderrózsaszín, ibo­lya-lila szövetbe, selyembe a manökeneket. Szabásvonallal hangsú­lyozzák a váll- és a mell­vonalat, de kiemelik a csí­pőt is. Ez utóbbi kizárólag a nádszálkarcsű manöke­neknek előnyös. A raffolt, fodrozott, vagy szűk szok­nya egészen a miniig csök­ken, mondván a szépen le­sült félcomb esztétikus lát­vány. A blúzok, kosztüm­felsők viszont csaknem ki­zárólag csípőig, olykor combközépig érnek. Alig rö- videbbek, mint a szoknyák. Kivétel nélkül az erős váll dominál. Külön rátétek, plasztronok, legyezőszerű ujjak hangsúlyozzák. Sok az aszimmetrikus szabásvonal, az egyik oldal­ra került gombolás, a fél­oldalas szalag, virág, tűzés, díszítés. A csípő hangsúlyozására a lekerekített kosztümkabá­tok, a derék vonala alatt hullámzó blúzvégződések, a széles, elálló zacskószerű zsebek alkalmasak. Kizáró­lag azoknak, akiknek csípő­bőségük, illetve szükségük megengedi! Estélyi, alkalmi öltözék­nek is viselhetnek minit a nagyon fiatalok. A harma­dik X után viszont már ta­nácsosabb a térdközépig érő szoknyahosszat választani, s az ünnepélyes megjelenést az anyagok finomságával, csillogásával vagy a virá­gos, masnis díszítéssel hang­súlyozni. öt és fél éve, mióta a Hungarotex megvásárolta a Pierre Cardin-licencet, amely megállapodás értel­mében a magyar félnek jo­ga van a Pierre Cardin márkanevű divatcikkek gyártására és forgalmazá­sára, a francia szellem jóté­konyan jelen van a hazai divatban. Elsősorban a Hungarotex márkázott cik­keiben, de hatá'sában jóval szélesebb körben is. Képeinken: Pierre Car­din szellemében tervezett magyar modellek. A békességes élet lényeges feltételei Közös fedél alatt Recept nincs rá Szó nincs róla, hogy könnyű a mai fiataloknak. Nemhogy az ér­vényesülésük, de még az egy­másba kapaszkodásuk is akadá­lyokkal jár. Ha összeházasodnak, lakás híján valamelyik szülőhöz kell bekönyörögniük magukat; kiállni fürkésző várakozásukat, amikor pedig magukban kellene lenniük ahhoz, hogy az együtt­élést gyakorolva összeszokjanak, összecsiszolódjanak. A szülőkhöz költözéssel szokat­lan helyzet alakul ki valameny- nyi érdekelt számára. Mindenki szűkösebben mozog, mindenki feszélyezi a másikat. Bizonyos feszültség keletkezik még akkor is, ha mindahányan rokonszen­veznek egymással, jóindulatúak egymás iránt. Ha azonban nem csupa angyali természetű ember kerül egy fedél alá. akkor a kö­zös élet nagyon keservessé vál­hat. ' Recept persze nincs rá, hogy miként lehet elejét venni a szü­lők és a fiatalok által is felpana­szolt ütközéseknek, súrlódások­nak, de a sokfelől felgyülemlett kifakadásokból végül is összege- ződik néhány — netán felhasz­nálható — meggondolnivaló. A kölcsönösen békés légkörnek például feltétele lehet az is, hogy ha a szülők vagy a „gyerekek” szobájának nincs külön kijárata az előtérbe, konyhába, fürdőszo­bába, ott úgy cseréljék meg a helyiségeket, hogy lehetőleg a fiatalok járjanak át a szülők szo­báján és ne a szülők a fiatalo­kén. Az amúgy is meghozott szü­lői áldozatot kívánatos ezzel megtoldani. Miért? Talán nem kell megmagyarázni. . . A tapasztalatok szerint az is a békesség záloga, ha a fiatalok a rájuk eső rész arányában hőzzá- járulnak a lakbérhez és az összes közüzemi költséghez. Ezekben az anyagi kérdésekben nem hoz jót a nagylelkűsködés, az esetleges utólagos szemrehá­nyás pedig egyenesen riasztó. Többszörösen bevált módszer, ha a két házastársat — lehetőleg teljes mértékben — elkülönítik egymástól. A kettéválás terjed­jen ki a mosástól kezdődően a bevásárlásra, főzésre, mosoga­tásra. Ne csak anyagilag legyen független a két család, de a mun­kavégzés időpontjának kiválasz­tásában is. Se a menyecske, se az anyós ne kerülgesse a másik fazekát; ne akarják egymásra kényszeríteni ízlésüket, beideg­ződéseiket. Különben is; a fiata­lok szokjanak hozzá az önálló gazdálkodáshoz. Ha történetesen a fiatalasszony főzni tudás nél­kül kerül a házhoz, ak­kor se az anyósa koszt­ján legyenek, hanem tanul­ja meg. mit hogyan kell csi­nálnia. Lehetőleg ne is étkezze­nek együtt — hacsak családi ösz- szejövetel, ünnepi alkalom nem hozza, hogy egy asztal köré te­lepednek. Nincsen olyan édes­anya. akiből főzés, evés közben ne törne föl olyan visszaemléke­zés, történet, amelyből — akarva -akaratlan — ne az derülne ki a veje vagy a menye számára, hogy bizony addig volt jó a gye­reknek, amíg ő mellette volt, és nem ment férjhez, nem nősült meg. . . A békességes egy fedél alatt élés lényeges feltétele, hogy sem szülő a gyermekének, sem gyer­mek a szülőjének ne legyen se hitelezője, se adósa; ne használ­ják egymás holmiját kérdezés nélkül, fesztelenül, még a tulaj­don gyerekek sem. Mézes lepény Hozzávalók: 25 dkg liszt, 6 db tojás, 25 dkg méz, 6 dkg cukor, ánizs, 1 kanál szódabikarbóna, lekvár. A hat tojássárgát a 25 dkg méz­zel és 5 dkg cukorral jól kike­verjük, majd ánizst és szódabi­karbónát keverünk közé. A to­jások felvert habját a liszttel óvatosan hozzáadjuk. Sütjük. Kettévágjuk és lekvárral meg­kenjük. Mandulás esők Hozzávalók: 2 tojás fehérje, 30 dkg porcukor, 10 dkg hámozott mandula. A 2 tojás fehérjét a 30 dkg cukorral gőzön kemény habbá verjük. Mikor jó sűrű, beleke­verjük a szeletekre vágott, há­mozott mandulát. Kikent tepsibe kiskanállal formálva kis halmo­kat rakunk, és lassan szárítva sütjük. Gesztenyés kim Hozzávalók: fél liter liszt, 2 tojássárga, 1 dl tejföl, só, cukor, vaníliás cukor a forgatáshoz. A hozzávalókat jói összedol­gozzuk, majd vékonyan kinyújt­juk, és kiflikké formáljuk. Hal­ványra sütjük, és vaníliás cu­korba megforgatjuk. Farsangi fánk Hozzávalók: 50 dkg liszt. 5 to­jássárga. 5 dkg olvasztott vaj. 5 dkg porcukor, 4 dl tej, 1 evő­Üj helyzet van, a fiatalok ön­álló családdá lettek. A fiataloknak úgy kell tudo­másul venniük és észben tarta­niuk, hogy a szülők befogadták őket, mint tényleges és nem akármilyen áldozatvállalást. A szülőnek kényelmetlenebbé vált az élete. Többnyire nem folyto­nos hálálkodást vár érte, de jog­gal számít a fiatalok csendes, ta­pintatos, nyugodt és — nem utol­sósorban — segítőkész viselkedé­sére. Ny. A. kanálnyi rum, 3—4 dkg élesztő, csipetnyi só, olaj a kisütéshez. Az élesztőt kevés tejjel és cu­korral felfuttatjuk. Tálba tesz- szük a lisztet, a tojássárgákat, a vajat, a porcukrot, a rumot és az élesztőt. Langyos tej hozzáadá­sával a tésztát jól kidolgozzuk úgy, hogy az edénytől elváljék. Meleg helyen 40 percig keleszt- jük, majd kiszaggatjuk, és 15 percig pihentetjük. Forró olaj­ban egyik felét fedő alatt, majd megfordítva, fedő nélkül szép pirosra sütjük. Porcukorral. baracklekvárral tálaljuk. Géptészta (tea-stitemény) Hozzávalók: fél kg liszt, 25 dkg margarin. 20 dkg cukor, 3 egész tojás, 1 csomag vaníliás­cukor, 1 evőkanálnyi rum vagy bor. A hozzávalókat összedolgozzuk, majd a húsdarálóra megfelelő formázó alkatrészt helyezünk, és ezen áthajtjuk a tésztamasszát. Halványsárgára sütjük. Forgácsfánk Hozzávalók: 50 dkg liszt, 6 to­jássárga, só, 2 evőkanálnyi por­cukor, 4 dl tej, 2 evőkanál rum, olaj a kisütéshez. A lisztből, tojássárgákból ke­vés só és cukor hozzáadásával tésztát gyúrunk. Késfok-vékony­ra kinyújtjuk, derelyevágóval ujjnyi széles csíkokat vágunk. Ujjúnkra tekerjük, majd a te­kercseket forró olajba rakjuk, és szép pirosra sütjük. Vaníliás cu­korral meghintve tálaljuk. «JÓ ÉTVÁGYAT! Sütemények innen-onnan „Matuzsálemek” jeligére, Uj- fehértó: Olvastam, hogy van­nak emberek, akik megérik a 140 évet is, mert sok joghurtot esznek, meg magas hegyek kö­zött élnek a jó levegőn. Ugyan­akkor olyanok is megérik ezt az évet, akik egész életükben dohányoztak, rossz levegőn él­tek, az italt sem vetették meg. Ezek után nem tudom eldönte­ni, hogy van-e a hosszú élet­nek titka, és az micsoda. Isme­rek olyan embert, aki felül van a nyolcvanon is, állandóan ré­szeg, nem veszi ki a szájából a bagót, de még életében nem volt orvosnál, ugyanakkor egy rokonom, akinek soha semmi­lyen káros szenvedélye nem volt, egész életében egészsége­sen élt, mégis meghalt ötven- esztendősen. A hosszú életre való „alkal­masságot” egyrészt örököljük elődeinktől, másrészt egyéni, személyes sajátosságok is meg­határozzák, hogy meddig él­hetünk. Az emberi életkor tu­dományosan elfogadott felső határa 120 év. Többen vallot­ták már 140 év körülinek ma­gukat, de születési évüket, s ezzel valódi életkorukat ira­tokkal nem tudták bizonyítani. Az ital, a dohányzás káros ha­tása közismert, lassú gyilok mind a kettő, amit az ember önmaga ellen fordít. Idővel helyrehozhatatlan károsodást okoznak a szervezetben, a kül­ső egészség tehát csak látszat. A nagyváros, lakott település mérgező gázaitól mentes ma­gaslati levegő; a csönd, a nyu­galom, a harmónia, az azonos ritmusú élet mind. mind jóté­kony hatással vannak áz em­ber pszichikumára, testi álla­potára; a joghurt pedig a leg­egészségesebb ételek egyike. Mindezek a tényezők együtte­sen befolyásolják az ember le­hetséges életkorát — ami ter­mészetesen nem azt jelenti, hogy nincsenek alóla kivételek —, de általában azok az embe­rek érnek meg magasabb élet­kort. akik megóvták testi és szellemi épségüket az idő előtti megbetegedésktől, és megfelelő természeti-társadalmi körülmé­nyek között élnek. „Szomorúság” jeligére, Nyír­egyháza: Nagyon nagy a bána­tom. Elváltán neveltem föl a kisfiam, mindent megadtam ne­ki, nem mentem férjhez újra miatta, bár akadt volna ké­rőm. De én csak ővele törőd­tem. Most nősülni készül a kis­fiam. Kiválasztotta őt a főis- eSy lány, aki csak azzal törődik, hogy férjhez menjen, neve legyen a gyerekének, ami szerintem nem a kisfiámé, ha­nem másé. A nyakába akarja varrni magát, az én szegény kisfiam pedig olyan vak, hogy nem veszi észre, ki is az a lány. Ezt nem én mondom ró­la, hanem mások. Kérem írja meg a fiamnak a véleményét, hogy észhez térjen, ha olvassa. Erős érzelmekkel, indulatok­kal teli emberek gyakran el­követik azt a bűnt, hogy elfe­lejtik, nem csak nekik .vannak érdekeik, vágyaik, hanem má­soknak is. Nagyon sokszor épp az édesanyák ilyenek. Nem egyeznek ki az idő múlásával. Már felnőtt gyermekeiket is úgy kezelik, mintha még most is kisgyermekek lennének, ön­álló döntésre, cselekvésre kép­telenek. Egy édesanyának emel­lett nem lehet áldozat a gyer­meke felnevelése, s ha annak érzi, ott bizony bajok vannak azzal az érzéssel, amit szere­tetnek nevezünk. A gyerme­küket egyedül nevelő anyák közül többen eljutnak arra a pontra, hogy amikor fiuk meg­nősül, a jövendő menyt már ismeretlenül is gyűlölik, ve- télytársnak tartják, aki miatt gyermekük már nem szereti őket úgy, mint régen. Ez na­gyon hibás és veszélyes maga­tartás. Számtalan példa bizo­nyítja. hogy a fiatalok — egyébként jónak és boldognak ígérkező házassága — tönkre­megy az ilyen anyósi szeretet- féltés miatt. Az anya rákény­szeríti a fiát arra. hogy neki adjon igazat a mennyel szem­ben, s a fiú válaszút elé ke­rül, kit bántson meg, kj mel­lett kardoskodjon. / Annak az anyának, aki való­ban szereti a maga gyermekét, és jót akar neki, felül kell emelkednie ezeken a kicsinyes dolgokon. Meg kell értenie az élet törvényszerűségeit: az idő múlik, a gyermekek egyszer családot alapítanak, tehát „meg kell osztoznia” a fiú szeretetén egy idegen emberrel is, a mennyel. Aki ez ellen hadako­zik, és minden erejével azért küzd, hogy a menyt eltávolítsa (rosszindulatú megjegyzések­től, rágalmaktól sem kímélve őt), általában a saját vermébe esik bele, egyedül marad öreg­korára. KM

Next

/
Oldalképek
Tartalom