Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-28 / 127. szám
1988. május 28. Kelet-Magyarország 3 Csattanó« válasz a kétkedőknek A hodászi meglepetés Szegény vidéken természetes, hogy dolgozni kell. Volt idő, amikor a világ végére is elmentek innen munkáért az emberek. Most helyben kereshetik meg a kenyerüket, megszervezték a munkájukat és meglepő lett az eredmény. A társadalom egészében erre van most szükség... Az idézett mondatok a megyei pártbizottság első titkárának abból a köszöntőjéből valók, amit a Hodászi Béke Tsz kitüntetése alkalmából mondott a minap. A munkanap egyébként úgy telt, mint máskor. Az előző napi esőzések után sürgőssé vált a gyümölcsösök permetezése. Kedvezett a dohánypalántázásnak, hogy ala— van verseny, de gazdája is van a munkának. Ezeket az almafákat most részesben művelik. Nem volt könnyű az elfogadtatása, most viszont a régi mód visz- szaállítása volt nehéz. A nagy termést ígérő fák árnyékában a vendégek a részesművelés mechanikáját firtatják. Mit kap a tag és mit a közös, mit dolgozik a tag és milyen munkát végez a tsz? Hosszú a magyarázat, de leszűkíthető: a tag metszi a fákat, szüretel és csomagol, majd a termelt gyümölcs minőségének megfelelően kapja a, részét a jövedelemből. A tsz reszortja a talajerő, a növényvédelem, a talajmunka, a szállítás. posan átázott a föld, és megindult újra a fűkaszálás. A vendégek kora délután határjárásra mentek. Behatóan az alma iránt érdeklődtek, de észrevették, hogy már arasznyi a kukorica, kalászolni készül a búza, a rozsot azonban itt-ott elfektette a szél, a csapadék. Felelőtlen ígéretek Kerek és elejtett félmondatokból áll össze a korábbi valóság, a mélypont. Fent voltak a csúcson 1982- ben. Nagy nyereséggel zártak, nagy tervek készültek, nagy ígéretek hangzottak el, aztán szinte semmi sem valósult meg. Előbb a vezetők körében szűnt meg az összhang, aztán a vezetők és a tagok között. A felelőtlen ígérgetések, a ki nem fizetett, visszavont pénzek elvették az emberek kedvét. A teljes csőd akkor következett, amikor már tízmillió forintnál is több lett a veszteség. Egy ember, egy szakvezető elfuthat, de hogy fordíthatna hátat a gondoknak, bajoknak hatszáz ember, két község népe, akiket erős szálakkal köt a szülőföld, a tulajdonosi viszony. Egyébként Bakos Károly — akivel beszélgetek — is visszatér. Megvallja ott az almafák között, hogy visszatérésének egyetlen feltétele volt: tudni akarta kivel és hogyan fog dolgozni. — A közös elnök nagy te- ■ kintély. De hát neki rengeteg a dolga. Tóth Elek, aki Iklódi Lászlót helyettesíti, régi ismerősöm, érti a dolgát. Én lettem a kántorjánosi gazdasági egység vezetője. A hodászi egységet Varga Miklós vezeti. Van még egy harmadik önelszámoló egység is, a műszaki. Egyébként az eredmény alapja az önelszámolás, az érdekeltség és a verseny. Ha én Kántorjánosiban azt mondom: nézzétek, a ho- dásziak már elvetettek, hát hagyjuk ezt? — nem kell nagyobb biztatás. Részesben művelik Varga Miklós helyesli, amit rivalizáló társa mond. Nagy termést ígérnek a fák — Ebben a legjobb talán az — mondja Tóth Elek —, hogy szinte teljes egészében megszűnik az idegen munkaerő. Az alma Hodászon a minden. Igaz csak 321 hektár a gyümölcsös, de ha minden fa teremni kezd, akkor a jonatán és starking tízezer tonnától alig kevesebb'. Példa is... A nag}r veszteség utáni 1986-os nyereség szerény, 7,8 milliós, de nyereség. Sokakat meglepett viszont az 1987-es végelszámolás 20,5 milliós eredménye. Azt mondta erről Iklódi László, hogy sokan kérdezik, hogyan lehetett alig két év alatt egy mélyre jutott gazdaságot, nyereség- termelővé tenni. A válasz: aki jól és hasznosan akart dolgozni, azt engedtük. A tagság véleménye alapján döntöttünk, és számon kértük a feladatok teljesítését. Soha nem engedtük meg a felületességet, a bizonytalanságot, az elbizakodottságot... A hodásziak a gazdálkodásért a területi szövetség elnökségének oklevelét kapták. Volt nagyobb, rangosabb elismertje is megyénkben a versenynek, de hogy most a hodászi eseményről bővebb a krónika, annak egyedüli oka, hogy példázza, miként lehet a bajokon, gondokon úrrá lenni. ^ Seres Ernő A továbbtanulás buktatói (3.) Közelebb az igényekhez Két dologról kell még szólnunk. Az egyik: milyen kilátásaik vannak azoknak a gyerekeknek, akik nem tanulnak tovább? A másik: a megye elképzelései a következő néhány esztendőre, amikor új és új évfolyamok kopogtatnak a középiskolák ajtaján. Nézzük előbb az első, sajnos, érdemben alig megválaszolható kérdést. A számítások szerint azok közül, akik tovább akartak tanulni, végül több mint 300-an nem fognak helyet találni. Rajtuk kívül is van 586 olyan tizenéves, aki nem is jelentkezett sehová. Ez a kiét csoport összesen körülbelül 900 gyereket jelent. Többségük lány, tehát egy részük marad a háztartásban, sőt, lesz, aki rövidesen férjhez is megy’ (a cigánylakosság körében ez elég gyakori). Mások, és persze a fiúk megpróbálnak munkahelyet keresni — legalább párórás elfoglaltságot vagy Valami segédmunkát. Várni egy-két évet Őszintén szólva, a többségnek igen kevés a reménye arra, hogy talál ás. A megyei miunkaerőszolgálati iroda munkatársa, Kállai Sándor elmondta, hogy nyilvántartanak ugyan 431 (ebből Nyíregyházán 231) olyan álláshelyet, amely általános iskolát végzetteknek szól, de a munkahelyek nyilván nem a 14—15 éveseket fogják előnyben részesíteni, ha felnőtt jelentkező is van. Ezt sok esetben nem is tehetik, h iszien számos munkakörben 18 év az alsó korhatár, több műszakra sem lehet felvenni fiatalabbakat. Mindazonáltal a megyei tanács művelődési, munkaügyi osztálya és a munka- erőszolgálati iroda keresi a megoldást. Gyors, mindenki számára megnyugtató eredményre azonban nem lehet számítani. A most végző általános iskolásdk nagy részének valószínűleg várnia kell legalább egy-két évet, amíg sorsa elrendeződik. A jelen Után a közeli jövőről, hiszen a már említett 7 új osztály megszervezése oltja ugyan az idei tüzet, de már most gondolni kell a következő esztendők diákseregére is. Az elképzelésekről a következőket mondja Pataki József, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője: Bővítenék, építenek — 1989 szeptemberére Nyíregyházán az örökösföldön el kell készülnie egy 12 tantermes iskolának. Ez végső soron középiskola lesz, de amíg Örökösföldön nem enyhülnek valamit a gondok, addig kénytelenek leszünk általános iskolának használni. De még így is javít a középiskolák helyzetén, ugyanis a városközpontban lévő általános iskolái _ tantermek egy része felszabadulna, s azokat ilyen célra vennék Igénybe. Szintén jövőre két gimnáziumi osztályt helyeznénk el a 9-es iskolában, ahol a sporttagozatosoknak igen jók a lehetőségeik. Befejeződik a művészeti szak- középiskola bővítése, tehát felszabadulnak a Szabolcs Beregi fiatalok találkozója A vásárosnaményi KISZ- bizottság, a Dózsa Termelő- szövetkezet és a tiszakere- csenyi KISZ-bizottság május 28-án, szombaton Lónyán és Tiszakerecsenyben rendezi meg a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok harmadik beregi találkozóját. Ezen lehetőséget teremtenek a terület mezőgazdaságában tevékenykedő fiataloknak a szakmai, politikai, sport és kulturális versenyzésre, és tapasztalatcserére; erősítik a termelőszövetkezetek fiataljainak munka- és baráti kapcsolatait. A programban többek között női—férfi kispályás labdarúgás, sakk-, asztalitenisz-, fogathajtó-, gépíró-, mező- gazdasági gépszerelő-, és gépjármű-villamossági szerelőverseny szerepel. utcai tantermek. Végeznek ezzel a munkával a vásárosnaményi és a fehérgyarmati szakmunkásképzőben is, ahol így több jelentkezőnek jut majd hely. A tervek szerint 1990 szeptemberében kell belépni Nyíregyházán a mezőgazdasági szakközépiskola új, 12 tantermes épületének. A jelenlegi, 8 tantermes épületet attól függően hasznosítják majd, hogy milyen képzettségű szakemberekre lesz siüksége a megyének. Erről még nem döntöttek. Baktaló- rántházán két tanteremmel és kollégiumi helyekkel szeretnék bővíteni a szakmunkásképzőt, a tiszavasvári szakmunkásképző szintén kollégiumi helyekkel és négy tanteremmel gyarapodna. A kollégiummal van gond Nagykállóban és Tiszaiakon is (mint ismeretes, mindkét gimnáziumban vannak két- ■ tannyelvű osztályok). Az általános forgalmi adó bevezetése 25 százalékkal rmgnögendö jelentkező. Az ő helyzetükön' javítana egy mind ha tározót tábban kialakuló elképzelés, amelyről a következőket mondta a művelődési osztály vezetője: — Az iskolák egy részében szeretnénk egy-egy szakközépiskolai osztályt indítani, illetve a gimnáziumi osztályokban olyan gyakorlati fakultációkat szervezni, amelyek bizonyos szakmai képzést nyújtanak, tehát segíthetik a fiatalok elhelyezkedését, ha érettségi után nem akarnak továbbtanulni. Például erdő- és vadgazdálkodáshoz értő fiatalok, aztán szociális gondozók, pedagógiai segéderők, ’-özépfokú végzettségű közművelődési szakemberek képzésére gondolunk. Mindehhez persze legelőször a tanterveket kell kidolgozni. Az egyes képzési formákat egyébként megpályázhatnák az érdeklődő gimnáziumok, lilletve a fenntartó tanács, és áhol a legkedvezőbb feltételeket kínálják, ott megkezdődhetne az ilyen jellegű képzés (akár megyei beiskolázással). A speciális tárgyiak oktatásához külső szakemberek, óraadók megnyerését tartják ésszerűnek. Már csak azért is, mert rendkívül fontos szempont — s egyre inkább az lesz — a rugalmasság. Tehát ha a társadalom, a gazdaság igényei úgy hozzák. Gyakorlati oktatás a Bánki ban. velte az építkezés költségeit, azért ma még nem lehet bizonyosan tudni, vajon telik-e majd rá. A szándékon nem múlna — a megyei tanács azt szeretné, ha 1991-iben már át is adhatnák ezéket a kollégiumokat. . Rugalmasan alkalmazkodni Több olyan gimnázium is van a megyében (elsősorban a .községekben), amelynek minden évben szembe kell néznie a gonddal: nincs élettanát Ipari Szakközépiskolánkkor annak megfelelően váltani, más ismeretek oktatására berendezkedni. Ezek tehát a tervek, amelyeknek megvalósítása néma szándékon, hanem azon áll vagy bukik, hogy a jövőben hogyan alakulnak a tanács (illetve tanácsok) pénzügyi lehetőségei. Ha minden kedvezően alakulna, akkor nem lesz okunk aggódni a továbbtanulni szándékozók sorsa miatt. Gönczi Mária (Vége) Dió MILOTÄN, tiszacsé- CSÉN valamikor az volt a szokás, hogy házasság után minden családfő elültetett legalább három diófát. Egyet bölcsőnek, egyet koporsónak, egyet meg hogy teremjen. Generációkon át tartotta magát a nemes hagyomány, ennek köszönhető az, hogy sehol másutt nem számoltak annyi gyönyörű fát, mint a szatmári Tisza-könyökben. Sajnos az utóbbi esztendők esztelen fumérüzem-telepíté- si láza alaposan megritkította a párját ritkító dióligeteket, még szerencse, hogy tavaly és az idén Milotán újból hozzákezdtek a helyi té- esz gondoskodásával a világhírű termést hozó csemeték újbóli telepítéséhez. A hírről tudomást szerezvén az ember óhatatlanul elhanyagolt földjeinkre, kopár országútjainkra gondol. A betoncsík és a szántóföldek, legelők között nem ritkán húsz-harminc méteres meg- műveletlen sáv húzódik, mely legjobb esetben is csak csanevész füvet terem. A negyvenegyes út tervezői annak idején bebizonyították, Szabolcsban, Szatmárban is lehet esztétikus országúti környezetet teremteni, s még csak nem is olyan drágán, mint hinnénk. Gondolom, sejtik már hová akarok kilyukadni. A szépet miért ne lehetne összekötni az ésszerűvel, a hasznot hajtóval? Sivár útmenti sávja- inkban miért ne lehetne diófákat ültetni? Aki Tiszakó- ród határában, vagy a son- kádi Túr-gáton látta már azokat a fasorokat, az tudja, aligha van annál szebb látvány. OLVASOM a zöld Világ- gazdaságban, hogy .az Európa Parlament helyesnek tartaná a csonthéjasok, köztük a dió termesztését a Közös Piac országaiban, melyhez tekintélyes állami dotációt javasolnak. Nálunk ez szinte senkikinek sem jutott eddig az eszébe, vagy ha igen, terve elveszett az irányító hivatalok valamelyikében, őszintén remélem, siker kiséri majd a milotaiak hagyományt felélesztő próbálkozásait, ám örömöm akkor lenne teljes, ha az országútjainkat is diófák szegélyeznék. GONDOLJUNK BELE, csak a megyében hány száz kilométer az úthálózat! Hány diófát lehetne ültetni melléjük, hány száz tonna gyümölcs teremne azokon! Tudom, a tervet még ma is a legtöbben utópisztikusnak tartják. Legfőbb érvük: a ma alkotóknak semmi érdeke nem fűződik a telepítéshez, hiszen a fák húsz-harminc esztendő múltán fordulnak csak termőre. De lehet ez vajon komoly indok, szedhetjük-e igy nyugodt lelkiismerettel a termést az apáink ültette fákról? Mi lenne, ha a régi öregek fiaik fejével gondolkoztak volna? Balogh Géza mmem tudok szabadulni Mm ettől a játéktól: „Lányok vagytok, szépek vagytok, pereg a szoknyátok ...” Még dúdolom is magamban, mert olyan napokat élünk, amikor látom őket reggel halványan, csendesen, csóró verébnyi csoportokban, fehér blúzosan, matrózgallérosan. Érettségiző nagylányok. Persze, hogy meghatódik az ember. Hiszen így is szépek. Délben viszont már, ha ugyanazokat látom, játszani kezd bennem a jókedv, mert vidámak és felszabadultak ők is, mert már nevet az is, aki tudja, hogy nem sikerült minden. Aranyosan kedves holnapi felnőttek valamennyien, de ha figyelmes az ember, akkor kora délután már találkozhat velük. Nincs matrózblúz, sötét szoknya. Csak a jókedv van. A jókedv, ami olyan mint a május. Napfénnyel, meleg szelekkel, hosszabbodó napokkal minden szép nőről leveszi az irigyen julcar teli göncöket. Lehet akár csúnya is, mégis varázslat ilyenkor minden asszony és minden nagykislány. Előttem mennek, vihán- colósan, nagycsoportban. Még vibrál bennük a délelőtt, de kacagásaik üveggolyóként gurulnak a járdán. Száz szín, akár a szivárvány. Megyek utánuk és hallgatom őket. Szándéktalan élvezem, hogy még a hangjuk is milyen gyönyörű. Hallom. — „B”-meg én majd be Sz-tam. — Én is B-meg, a F-siom se tudta, hogy tököl az elnök ... — B-meg én is majd kicsíráztam ... yönyörűek. Ring a Mm csípőjük, fénylik a ** szemük, harmatos az arcuk, bíborédesség a szájuk. Sajnos ezekből a bíborékességekből ki-kicsú- szik a B-meg és a F; Meg a többi. Lányok vagytok, csodaszépek. Már csak egyetlen vágyam van, hogy elfelejtsem szájaitokról a szókat. Bartha Gábor
