Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-26 / 125. szám
2 Kelet-Magyaromig — Nyíregyházi Elet 1988. május 26. Helyzet és közérzet Kinek ■ ■ / s mi a jo? Van helyzet; és van közérzet. Ebből következik, hogy az emberek különböző rétegei a legkülönbözőbb jelenségekre más és más reakciót mutatnak. Van, akinek az a gondja, hogy nem talál parkolóhelyet, más azzal bajlódik, hogy csak 20 deka húsra futja. Akad, akinek a külföldi út a fontos, más éppen a munkahelye miatt aggódik. A városi pártbizottság Nyíregyházán azt vette számba, vajon mi mindent lehet tenni annak érdekében, hogy a jelentkező, igen súlyos és nehezen elviselhető gondok oldódjanak, s az emberek nem éppen rózsás közérzete javuljon. Mint kiderült, sok minden olyat is ide akarnak sorolni, ami különben is megteendő dolog, így aztán nehéz elválasztani, hogy vajon mi is az, ami a .közérzetjavító kategóriába sorolható, és mi az, ami talán javítja a közérzetet, de nem ezzel a céllal jött létre. Felsorolás címszavakban Miután a politika igen széles skálán mozog, így ide sorolták a Kiskörút építését, a bujtosi sportcsarnokot, a Körte utcai iskolát, az örökösföldi óvodát, a művészeti és számviteli középiskola bővítését is. De szerepel a sorban a Shell-kút építése és a kádfürdő felújítása' is, ami viszont itt-ott vitát is kavar, hiszen akinek nem a Shell-benzin kell, hanem mondjuk szociális ellátás, az kevéssé lelkes a hír hallatán. (Még akkor is, ha tudja, hogy az előbbire is szükség van, s az erre adott pénz másutt gyökerezik.) A vita során kiderült, hogy kevés a pénz, kevesebb lesz az állami lakás, nem tökéletes az orvosi körzethatárok ügye, a kereskedelem még mindig csak törekszik, nem kimondottan jó a kistermelőktől a felvásárlás, rossz a megyeszékhelyen az úthálózat, nem tökéletes az infrastruktúra, panasz van a közrendre, a közbiztonságra, igen sokan élnek rossznak mondható körülmények között, a város vonzáskörzetében kifogásolják az ellátást, s a város és falu közötti növekvő különbségről beszélnek, a mai napig nem értik a jutalmak adóztatásának rendjét —, hogy csupán címszavakat soroljak. Ha tehát valaki azt kutatja, hogyan lehetne javítani a közérzetet és közhangulatot, akkor csak a címszavakat kellene sorba vennie. De amint kiderült, ez nem könnyű, és volt valami, ami szinte elkerülte a figyelmet. A nyilvánosságról van szó, az olyan fórumokról, ahol az állampolgár mint politizáló, autonóm egyén, egyéniség állhat szemben kérdezőként, vitapartnerként a városi vezetéssel, ügyintézéssel. Kicsit úgy fest, hogy a közérzetet o hivatal határozza meg, az minősíti, az dönti el, hogy milyen, s ezek után lép. Ez pedig aligha mondható elégségesnek, mert más a felmérés, más lehet az élet, más a vita és más a szondázás. De legyünk korrektek, s nézzük meg, mi minden történt, ami befolyásolja, vélhetően jó irányban az emberek közérzetét, persze annak függvényében, ki miben érdekelt. Megkezdődött a vállalatok üdülőépítése a Sóstón, a Tisza partján, a konzervgyár szabadidőközpontot alakít ki; több munkahelyen javították a munkások szociális létesítményeit, néhány gyár kedvezményes vásárlási lehetőséget biztosít dolgozóinak, több helyen javították a tüdő- és rákszűrés feltételeit. Többeket méltányossági alapon felmentettek a TEHO fizetése alól. Elkészült a buszpályaudvar, a bokortanyákon élő 70 éven felüliekre is kiterjesztették az ingyenességet a helyközi utazásban. Nőtt a,szociális segélyekre fordítható pénz, többen kapnak szociális étkeztetést, új nyugdíjasklubok alakultak, létrejött két lakótelepi sportegyesület. Kikérni a közvéleményt Új bolt épült Borbányán, épül egy a Korányi utcán, egy másik a Kossuth utcán, lesz még egy ABC az Örökösföldön, lesz Domus Áruházunk is. A boltok nyitvatartása is rugalmasabb lett, egyre jobb az ellátás az olcsóbb árukból. Jobb a ruházati ellátás, mint korábban, javult a gázpalackcsere, megépül a Kereskedők Háza, lényegesen fejlődtek a szolgáltatók a hírközlési szférában, új ingatlanokat alakítottak ki a Tiszavasvári úton. Az idősek örülnek, mert 70 felett nem kell helypénzt fizetni a zsibogón, de a piacok helye ma még nem megoldott. Igaz, a lakásépítést sokféle szerv segíti, ezzel együtt is az árak a csillagok felé kúsznak. A tanács Baumegállónil. Ingyen utazhat a 76 éren felüli. támogatja a magánerős közműépítést, ugyanakkor a magánépítők panaszolják, hogy ma már mindent az állampolgárral csináltatnak. Vihart okozott az állami lakások eladásának ügye, a fiatalok egyetértettek a tanáccsal, a venni akarók (némi spekulációra is számítva) bosszankodnak. Igazi öröm volt a város régi címerének helyreállítása, a műholdas vétel jó fogadtatásra talált, csakúgy, mint a városi tévé annál, aki fogja, szidja, aki nem. Több tanácsi ügyintézési kérdés is jól megoldódott, sikeres a rövidített ügyintézési határidő, az új ügyfélfogadási rend, a közérdekű bejelentések intézése. Határozat született arról: minden, az élet- körülményeket érintő kérdésben úgy kell eljárni, hogy már az előkészítés szakaszában kikérjék a lakosság véleményét. Szaporította a városi vezetés a különböző fórumokat, ezeknek részese a rádió, a helyi tévé, a Ke- let-Magyarország és melléklete, a Nyíregyházi Élet. Sajnos, a közrend nem javítja a közérzetet, hasonlóan kedvszegőnek tartják a közbiztonságot, valamint a Spartacus labdarúgóinak játékát. Tervezi a város, hogy a jövőben több beleszólást ad az új utcanevek meghatározásába. Igen pozitív, hogy támogatni akarják azokat az egyesületeket, köröket, társaságokat, amelyek a társadalmi, politikai élet színfoltjai, fórumai, közösséget formáló erők. Lényegében az elhangzottak azt bizonyították: sok mindenki érdekelt abban, hogy az emberek jól érezzék magukat. Párt, tanács. kereskedelem, bankok, szövetkezetek, Vöröskereszt és népfront, egyház és rendőrség mind-mind komoly lehetőséggel rendelkezik, hogy tegyen annak érdekében, az emberek a sok rossz, baj és gond mellett is érzékeljék: törődnek velük, s alakul az élet most is. De nagy hiba lenne, ha elfogadnánk azt a szóhasználatot, amely szerint a város és mindenki más: ad. Nem erről van szó. Az állampolgárnak jogai vannak, ezeket elégítik ki azok, akiknek ez a szolgálat jut. Nem kegyekről van tehát szó, hanem szolgálatról. A közérzet javítása tehát nem taktikai kérdés, nem aktuálpolitikai sakkhúzás. Hit lát és láthat az állampolgár? Az is biztos, hogy az állampolgár lehetne belátóbb. Mert tény, sokat javult a szemét elszállítása, igen szép, virágos, egyre tisztább a megyeszékhely. , Legyünk büszkék rá. Sok szép utcánk, szobrunk, mi több, már működő csobogónk van. Védjük meg — magunktól is. Énekkarosaink egyre-másra aratják nemzetközi sikereinket. Ezt is kalkuláljuk be napi örömeinkbe. Vegyük jó kedvvel tudomásul, hogy az országban sehol eny- nyi taxi nincsen egy lakosra, mint Nyíregyházán. Mindezzel csak azt szeretném mondani: legyünk tárgyilagosak, s lássuk meg azt, ami jó, függetlenül attól,' milyen szándékkal és céllal csinálja bárki. Ami jó, az jó, ami szép, az szép, és ami öröm, azt merjük vállalni. Igaz, sikk a panaszkodás, sokaknak van is miért, de attól nem megy előbbre a világ, ha csak siránkozunk. Jó, hogy ezeket a kérdéseket a városi párt- bizottság megtárgyalta, jó, hogy volt előterjesztés. így szoktuk meg. A baj az lenne, ha mindezt csak olyankor vennénk elő, amikor az ügy napirendre kerül. Meg aztán az általános megállapítások helyére léphetne a sokkal rétegezettebb, az érdekeket jobban számba vevő, bátrabban fogalmazó elemzés. Mert csak globálisan beszélni közérzetről sosem derül ki, a város melyik részén és kiknél mi a szorító gond, s egy-egy döntés meddig odázható el. Hiába, szociológiai alap nélkül minden ilyen vizsgálódás — bár jó szándéka nem vitatható — jó beszélgetés alapja lehet, de komoly döntésig nem visz el. R. L. Az MTV is rögzíti Á hetedik évad Néhány nap múlva, június 1-jén véget ér a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban az idei évad. A nyíregyházi színtársulat utolsó előadásként Moliére örökzöld darabját, a Fösvényt viszi színre, s a produkciót a Magyar Televízió is rögzíti. Egy későbbi időpontban az egész ország láthatja majd a szabolcsi színház előadását. Figyelemre méltó, hogy a televízió is egyre nagyobb érdeklődést mutat az itt folyó színházi munka iránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Moliére-darab már az ötödik lesz azoknak a sorában, amelyeket a televízió a nyíregyháziak repertoárjából a műsorára tűz. Csak emlékeztetőül: A bátori advent, a Galilei, Az atyai ház és a Galícia került már képernyőre, illetve képszalagra. Bár megtisztelő a televízió figyelme, ám természetes, hogy a nyíregyházi nézők nem a televízió képernyőjén kívánják látni a helyi színház előadásait, hiszen a színház igazi varázsa a képernyőn elvész. Az élő adás hangulata, a színház atmoszférája, a színészek jelenléte és közelsége semmivel sem pótolható. Nos, a nézőknek volt miből válogatniuk az idén is. A háromszáznál is több előadásnak és a tizenkét bemutató előadásnak tízezernél is több nézője volt az idei, 87 88-as évadban. A színháznak tekintélyes számú törzsközönsége van, s közülük sokan szinte minden darabot megtekintenek. A bérlettulajdonosok száma az idén egyébként meghaladta a tízezret, pontosan 10 361-en váltottak szeptemberben bérletet a Móricz Zsigmond Színházba. Mindenképpen becsül- nivaló szám ez, amely azt is bizonyítja, hogy az ország e távoli csücskében is komoly igény van a kultúrára és a színházra. Talán még sokan emlékeznek 1981. október 17-ére, megyénk jelentős kultúrtörténeti eseményére, amikor Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes ünnepélyesen megnyitotta Szabolcs-Szatmár székhelyén az új színházat. Érdemes felidézni beszédének egyik mondatát, mely szerint „az ünnepi alkalmat a művészi munka sohasem szürke, sohasem hétköznapi folytonossági váltja fel”. A korántsem szürke folytonosság az ősszel a nyolcadik évadjába lép. Nem hiányoztak a sikerek sem, s a kezdeti lendületet követő kisebb hullámvölgyből sikerült ismét a hullám tetejére jutni. A 39 egykori alapítótagból ma már csak kilencen vannak a társulatnál. Emlékeztetőül hadd álljon itt a nevük: Bárány Frigyes, Csorba Ilona, Horváth István, Máté Eta, Stettner Ottó, Szabó Tünde, Szigeti András és Vennes Emmy. Az eltávozott, művészi pályájukat máshol folytató színészek közül is említsünk meg néhányat, hiszen sok szép színházi élménnyel ajándékozták meg ők is a közönséget. Tehát, Hartmann Teréz, Holl István, Muszte Anna, Petényi Ilona, Vitai András, Jancsó Sarolta, Tallós Rita. Az első évadtól számítva közel 80 bemutatója volt a színháznak. Az új évtizedre, 1990-re a bemutatók száma eléri a százat. Száz színdarabot nézhetett, illetve nézhet meg a nyíregyházi néző. Hogy ez milyeh hatással lehet megyénk szellemi életére és a nézők tudatára, azt nehéz lemérni. De hogy mindenképpen számottevő, abban bizonyára senki sem kételkedhet. A színház kisugárzó hatása nagy, mindenképpen túlnő a város, a megye határain. Köszönhető ez annak is, hogy a műsorpolitikájában fontos szerepet kap a magyar és a kortárs európai dráma, a világirodalom klasszikusainak és a szórakoztató irodalom értékes műveinek a bemutatása is. Ősbemutatóként vitte színre a színház Rat- kó József Segítsd a királyt! című drámáját, Páskándi Géza Lélekharangját, Gyurkovics Tibor Bombatölcsérét, Határ Győző Patkányok című színművét és legutóbb a fiatal magyar szerző, Bächer Iván három egyfel- vonásosát. Magyarországi bemutató volt még a kortárs. angol szerző Bond A bolond című, nagy vitát kiváltó műve is. Túlzás nélkül mondható, hogy a nyíregyházi színház meghatározó szerepet játszik az ország színházi életében is. Ma már rang a Móricz Zsigmond Színház tagjának lenni, és bizonyára a legtöbb fiatal színész szívesen jön Szabolcsba. Munkájuk elismeréséről a legjobb visszajelzés az, hogy az intézmény 1987 tavaszán „Az évad színháza” elismerésben részesült. A színtársulat szívesen látott vendég a budapesti színházakban is. A Thália, legutóbb néhány napja, és a Katona József Színházban vagy a Szkéné Színpadon mindig telt ház van, amikor a „szabolcsi” színészek vendégszerepeinek. Kifejezetten színházi csemegének számított vagy számít, amikor például a Báthori adventtel vagy az őfensége pincérével szerepeltek a Pesti Színházban. Ha már a tájolásnál tartunk, említsük meg azt is, hogy az idei évadban, alig egy hónapja járt első ízben külföldön a társulat. Mint tudjuk, a Szovjetunió Kárpátaljai Területén vendégszerepeitek három napig a Peleskei nótárius című komédiával. A nyíregyházi színészekkel utazott Mensáros László Kossuth-díjas művész is, a társulat tiszteletbeli tagja, aki Arany János-műsorát adta elő Ungváron, Beregszászon és Csapon. Színészeink rendkívül meleg fogadtatásban részesültek a magyar nemzetiség által sűrűn lakott területen. A határon népviseletbe öltözött lányok fogadták a társulatot, s összesen négyezren voltak kíváncsiak a produkcióra. A kijevi rádió és televízió is felvette a műsorukat és interjút is készített velük. Az ottani zenés drámai színházzal egyébként együttműködési megállapodás is született, amelynek értelmében a kárpátaljaiak viszonozzák majd a látogatást, s ezentúl a nyíregyháziak is minden évben ellátogatnak Kárpátaljára. Említettük már Mensáros László nevét, akinek megnyerése igazi szerencsének számít. A neves művész játéka sokban hozzájárult az idei évad két darabjának, az Ármány és szerelem, valamint a Fösvény nagy közönségsikeréhez. Schiller darabját egyébként 34-szer, A fösvényt pedig a bemutató óta eltelt rövid idő alatt 23-szor játszották. Bizonyára a jövő évadban is láthatják majd e két darabban — és remélhetőleg másban is — a neves művészt. A nyíregyházi színészeknek nincs szégyenkeznivalójuk. Egy-két éve már elmondható, hogy az alapítótagok és a fiatalon ide szerződöttek érett, összeforrott együttessé váltak. A szakma elismerő figyelemmel kíséri az itt folyó munkát. Az utóbbi négy évben az egyik legrangosabb kitüntetésben. Jászaidéiban részesült a nyíregyházi színészek közül Bárány Frigyes, Léner Péter, Szigeti András és Csikós Sándor. Léner Péter, a színház igazgatója, aki 1984 elején váltotta posztján Bozóki Istvánt, az idén az Érdemes művész címét is elnyerte. A színházigazgató bízik a fiatalokban. Bizonyára ebben is rejlik a színház sikerének a kulcsa. Nyíregyházára kerülése után, 1984- ben „idecsábította” a színművészeti főiskola egyik végzős osztályának mintegy kétharmadát. Schlanger András, Mátrai Tamás, Juhász György, Gados Béla, Vajda János és Varjú Olga szerződött akkor mindenki örömére a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházhoz. Léner Péter hizalma igazolódott. Sok szép siker köszönhető ezeknek a tehetséges fiataloknak, csakúgy, mint a később jött Safranek Károlynak, Magyar Évának és Földi Lászlónak. Időközben két új rendező is átigazolt Nyíregyházára, Gellért Péter és Salamon Suba László. Az idén tehát tizenkét új darab került színre Nyíregyházán. A már említett Ármány és szerelmen, valamint A fösvényen kívül nagy sikert aratott a Peleskei nótárius is, amelyet egy fiatal színész, Schlanger András rendezett. Egy másik fergeteges darab, a Diákszerelem is az ő nevéhez fűződik. Csak sajnálhatjuk, hogy ősztől megválik az igazi színházi szakemberré vált fiatal színész a színházunktól. A teljesség igénye nélkül említsük még meg az idén bemutatott darabok közül a Galíciát, Miroslav Krlezá- nak, a közép-európai sorsközösséggel foglalkozó darabját is, amely igazi felfedezésnek számított, s amelyet az igazgató. Léner Péter rendezett. Nagy siker volt a Józsi című bohózat is, Salamon Suba László rendezésében. A számadásból semmiképpen nem hagyható ki a Stúdió Színház sem, amelyet négy évvel ezelőtt nyitottak meg, és ahol azóta figyelemre méltó programot mutattak be. Az idén három darabot vittek színre ezen a kísérleti színháznak is alkalmas pódiumon. A színház komoly figyelmet fordít nemcsak a színészek, hanem a nézők utánpótlására is. A legfiatalabbak örömére Milne Micimackóját élvezhették a gyerekek, javarészt fiatal színészek előadásában. A színészek néhány nap múlva megérdemelt nyári szabadságra mennek. Bizony, megdolgoztak ezért a pihenőért, hisz olykor egy-eg.V hónapban 40-nél is több előadást mutatlak be. s a színház szombat-vasárnap sem tartotta zárva a kapuit. A jövő évadról egyelőre még keveset tudni, de valószínű, hogy a társulat tagjai között üdvözölhetjük majd Szalai Krisztát, a Diákszerelemben bemutatkozó tehetséges főiskolást. És talán más új arcokat is láthatunk. , Bodnár István Pillanatnyi pénzzavar — Nagykállóbaa mutatta be a nyíregyházi színház. Bárány Frigyes rendezésében.
