Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-22 / 121. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. május 22. Tanácskozik az MSZMP országos értekezlete Kádár János és Grósz Károly beszélget az MSZMP országos értekezlete második oviján, » tanácskozás megkezdése előtt. Mögöttük Lukács János és Lázár György. (Folytatás az 1. oldalról) Azt is világosan látjuk, hogy a kormány minden, a jövőt, a haladást érintő kérdésben átmenetileg törvényszerűen szembekerülhet, nemegyszer szentbe is kerül vialaimely társadalmi réteggel, mert sérti azok közvetlen napi érdekét. Ma azonban nemcsak az eltérő érdekeikkel kell megütközni, hanem a közgondolkodásban meglévő beidegződésekkel is, olyanokkal, amelyek szemben állnak törekvéseinkkel. Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, hadd idézzek néhány mondatot a példa kedvéért a tegnapi felszólalásokból: Panker elv társ szép és Igaz felszólalásában fogalmazta meg munkatársai nevében a kérdést: „milyen lesz az a szocializmus, amelyben leértékelődhetnek és bizonytalan helyzetbe kerülhetnek a szorgalmasan dolgozó munkáskollektívák ?”. Válaszom: ez lesz a jól és hatékonyan 'működő szocializmus, amelyik csak az eredményesen dolgozó munkáskollektíva biztonságát garantálja. S hogy ma csak ennyi bizonytalan közösség van, az annak köszönhető, hogy a durván évi 560 milliárd befizetett tiszta nyereségből több mint 200 milliárd forint termelési támogatást visszafizetünk. Bieter Katalin elv társnőt idézem: „tisztességes munka legyen az értékmérő”, ez kevés. A nyereséges, hasznot hozó tisztességes munka lehet csak az értékmérő. Arra biztattak, hogy legyünk bátrak. Örülök néki. Ez a biztatás ránk fér. De a népi tapasztalat szerint a (bátorság és a vakság között 'különbség van. Mi nem vagyunk vakok. Minden bátor döntésünk ott, önöknél csattan. Bátor intézkedéseinktől mindenki azt várja, ■hogy ő valamit kap, s az ő helyzete javul. Ez lehetetlen. Mi bátorsággal, határozottsággal nem káoszt, hanem rendet akarunk. Az pedig csak fokozatosan valósulhat meg. A kormány a jövőben nem akarja magára vállalni az emberi kapcsolatok szervezését, a társadalmi öntevékenység kibontakoztatását. Nem azért, mintha nem lenne ezen a téren javítani való, hanem azért, mert a kormány minden olyan területről vissza akar vonulni, ahol indokoltabb és természetesebb, hogy a dolgok nélküle történnek. Van végiggondolt programunk. Tudjuk, hogy miit és hogyan akarunk cselekedni. Magatartásunk kiszámítható. AM segíteni akar, bőven talál erre alkalmat. Minden helyzetben van megoldás — mondhatjuk történelmi tapasztalataink alapján. Most nem az a fcsérdés, hogy lehet-e cselekednünk, hanem az, hogy mit kell és mit érdemes tenni. Az eredménynek természetesen ára van. Ezért lis fizetni kell, de összehasonlíthatatlanul többe kerülne a tétlenség. Egyszer ebben a teremben felhívták a figyelmünket az idő jelentőségére. E gondolat soha nem volt aktuálisabb, mint ma. Az idő érték. Saját lehetőségünk a cselekvésre, amit vagy kihasználunk, vagy elvesztegetünk. József Attila írta: ... az időt mi hoztuk magunkkal. Az idő nem dolgozik senkinek, csak lehetőségeket teremt. Marx szerint minden valamirevaló gazdálkodás :. gazdálkodás az idővel. Gazdálkodjunk tehát vele hatékonyan, de ne elhamarkodottan, mert ma nagy hajlam van a kapkodásra, ami ugyanoda vezethet, mint az elkényelmesedés. Szeretném itt is hangsúlyozni, hogy a legszínvonalasabb politikai tevékenység, a legszakszerűbb kormányzati Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára a stabilizációs és kibontakozási program valóra váltásának legfontosabb külső feltételeit elemezve hangsúlyozta: — A szocializmus, a munkásmozgalom egésze felelősségteljes időszakot él át: történelmi korszakváltáshoz, világméretű reformkor küszöbéhez érkezett. Az elméleti alapokat is mélyen újragondolva gyökeresen meg kell újulnia, mert csak így válhat jövőbemutató alternatívává az emberiség számára. A magyarországi fejlődés ennek az általános folyamatnak szerves része, sőt. bizonyos értelemben előfutára volt, és ma is előrelendítő je lehet. A magyar és az egyetemes szocialista fejlődés eme „egyirányúságának” jelentőségét aláhúzza az a történelmi tapasztalat, hogy gazdasági és politikai reform- terveink következetes megvalósítása nem nélkülözheti a megfelelő nemzetközi szocialista hátteret. Egy szocialista ország elszigetelten, magára hagyatva aligha képes következetes és átfogó reformpolitika folytatására; különösen érvényes ez a kisebbek számára. Nekünk fontos háttér és bátorítás, hogy a közelebbi és távolabbi szocialista környezetünkben zajló történelmi jelentőségű változások ma már nemhogy fékeznék, hanem inkább ösz- ' tönzik és segítik immár két, sőt három évtizedes törekvéseinket. Abban, hogy nemzetközi politikai körülményeink kedvezően változtak az elmúlt kót-három évben, legnagyobb hatása és jelentősége annak van, hogy a szocialista világban kibontakozóban van a szocializmus megújhodása. Kétségtelen persze, hogy a irányítás sem helyettesítheti az emberi alkotó munkát, a szorgalmat, tehetséget, műveltséget. Tisztelt Elvtársak! Mi három napig tanácskozunk möst magunkról, de nem magunkért, hanem a nemzet felemelkedéséért. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy most ezekben az években nemcsak a magyar nép, hanem a szocialista világ sorsa is hosszú évekre eldől. Ezért sikereink, ha szerény mértékben is. de kihatnak az egész szocialista rendszerben végbemenő megújulásra. Esetleges kudarcunk pedig a szocializmus progresszív törekvéseivel szemben álló, konzervatív erők pozícióit erősítené meg. Felelősségünk tehát rendkívül megnőtt. Én hiszem, hogy sem a magyar nép, sem a hazánk határain túl élő barátaink nem fognak bennünk csalódni. reformfolyamat a világszocializmus fejlődésének még nem kizárólagos, hanem kiteljesedőben, fejlődőben lévő irányzata, a kor követelménye. A változások legfontosabb jellemzői között említette, hogy enyhült a nemzetközi légkör, nőtt a bizalom a kelet—nyugati kapcsolatokban, mindenekelőtt azért, mert javult a szovjet—amerikai viszony. A -magyar külpolitika élt a kedvező változások kínálta lehetőségekkel, aktív nemzetközi szerepet vállalt magára, a szocialista országok együttműködésének megújulása jegyében a nemzetközi fellépés egyeztetésében és a közös álláspont képviseletében valamennyi érdekelttel együtt egyenjogú partnerként lépve fel. — Társadalmi rendszerünket és gazdaságunkat úgy tehetjük hatékonnyá —folytatta —, ha hazai reformunk és nyitottságunk révén egyre több ponton és még szervezettebben csatlakozunk a világgazdasági, a nemzetközi politikai rendszer egészéta», szocialista és tőkés viszonylatban egyaránt. Mindez további aktív nemzetközi szerepvállalást igényel, nem hagyhatjuk sodortatni magunkat az eseményekkel, részt kell vennünk a számú tikra is kedvező külső feltételek formálásában és tartássá tételében. A többi között a szocialista országok két- és többoldalú együttműködésének tartalmi és szervezeti korszerűsítésében, abban, hogy létrejöjjön a KGST-nek a tagállamok fejlődését dinamizáló funkciója. Ugyancsak rendkívül fontos feladat a fejlett tőkés országokhoz fűződő egyenjogú és 'kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztése. Történelmi jelentőségű felismerés és teendő a nyugat-európai (gazdasági integrációhoz való kapcsolódásunk elrendezése. Itt nem maradhatunk le, mert 1992-től új helyzet jön létre. Csökkenteni kell a szakadékot Európa két része között, mert ez egyetemes érdek. és külön-külön minden európai ország érdeke. A lényeg az, hogy minél jobban kapcsolódjunk be a nemzetközi munkamegosztásba, és illeszkedjünk be az interna- cionalizálódó termelő erők világrendjébe. Az eltérő társadalmi rendszerű országoknak nem csupán egymá$ mellett. hanem együtt és egymással kell élniük és sokrétűen együtt kell működniük. Ahhoz, hogy a világ országainak körében jó nevünket megtartsuk és egyenrangú, együttműködésre érdemes partnerként kezeljenek bennünket, a magyar külpolitikának meg kell őriznie és új vonásokkal kell gazdagítania azt a cselekvőképes, gondjainak leküzdésén fáradozó szocialista reform-Magyaror- szág-képet, amely rólunk az elmúlt két évtizedben a világban kialakult. Szocialista és tőkés partnereink most nem azt várják tőlünk, hogy gondjainkat egy csapásra megoldjuk, de arra számítanak, hogy gazdasági és politikai működési zavarainkra gyorsan reagálva képesek és készek legyünk időben, tudatosan, a feszültségeket is vállalva cselekedni. Ez a várakozás tükröződik abban a nagy figyelemben is. amely tanácskozásunk előkészítését követte, és munkáját világszerte kíséri. Az eredményes külpolitikai munkának ma két elengedhetetlen belső feltétele van: a stabilitás megőrzése, valamint az elavult gazdasági és politikai struktúrák átalakítása. Az egyéni és a kollektív felelősség feltárása, a személyi változások ennek szükséges feltételeit képezik, de önmagukban nem jelentenek megoldást gondjainkra. A pártértekezlet dokumentumtervezetének vitája során elhangzott vélemények Újólag igazolták azt is, hogy külpolitikánk időszerű, bel- poli.tikailag is indokolt feladata a határainkon túl élő magyarság sorsával való törődés. A problémát természetesen nem mi kerestük magunknak, számos gondot a körülmények kényszerítettek ránk. A séma, mely szerint „r nemzetiségi kérdés .asen megoldódott”, ugyancsak a múlté. Párttagságunk körében gyakorlatilag teljes az egyetértés azzal, hogy párt- és állami vezetésünk az utóbbi időben nyíltan is síkraszáll minden nemzetiség kollektív és egyéni jogainak szavatolásáért, fellép a nemzeti önazonosság megőrzésének korlátozása, a méltatlan megkülönböztetés és a durva beolvasztási törekvések ellen. A magyar közvéleményt különösen és joggal aggasztja a Romániában élő magyarság sorsának alakulása. Az aggályokat erősíti a körükben tömegessé váló áttelepülés kényszere. Lakosságunk többsége együttérez a hozzánk érkezőkkel. kész segíteni rajtuk. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy az áttelepülés nem oldhatja meg efSi kétmilliós közösség gondjait. Minden ember természetes joga, hogy törvénytisztelő polgárként szülőföldjén boldogulhasson. Népünk, párttagságunk azt reméli, hogy ez a feszültség a civilizált nemzetközi normák, a lenini nemzetiségi politika, a népek, nemzetek önrendelkePozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára elöljáróban kijelentette: — Az állásfoglalás-tervezetet elfogadom, annak politikai irányvonalával egyetértek. Annyi okos szó és fontos gondolat elhangzása után mind szűkebb térre szorulnak azok, akik még valami újat, fontosat akarnak mondani. így aztán egyre többen leszünk, akik a változás szándékát megerősítő hitvallást vállalják inkább, mint újabb javaslatok megtételét. Hiszen tudjuk, hogy milyen keveset érnek azok a javaslatok, amelyek mögött szervezett erőket és szervezeteket nem tudnak felsorakoztatni. Éppen most van itt az ideje, hogy elkötelezzük magunkat az új szervezeti elvek mellett, amelyek az egység görcsös és bénító követelményei helyett a vitában, az áramlatok küzdelmében, a kisebbséget is védő, alkotó környezetben alakítják ki az új minőségű egységet. Ehhez elegendő, ám nélkülözhetetlen is a mély meggyőződés, s annak a nagy önuralmat kívánó türelemnek a megteremtése, amely tiszteletben tartja mások jogát az önálló gondolkodásra. Ahol az egység rituális és monolitikus, ott az nem a haladás, hanem a hatalom szolgája. Ilyen helyen a vita a démon, mely az ellenség nevet kapja. Ahol az egység alkotó, ott a vita a megújulás eszköze. Bajaink méreteit és azok legfőbb okait ismerjük. A tavaszi pártviták és a társadalom megnyilvánulásai tudósítottak bennünket arról is, hogy nemcsak az elégedetlenség nőtt az országban, hanem a felelősségérzet és a cselekvökészség is. A magyar politikai élet a maga bonyolultságában ma a megosztottság jeleit mutatja, de éppen ezért tartalmazza a haladás lehetőségét. A fennálló viszonyok elutasításában ugyanis ma már nemcsak népgazdasági és a háztartási veszteségek miatti elégedetlenség munkál, hanem az a hit is, hogy lehet ezt másképpen is csinálni. Persze, hogy ez a bírálat viharát is meghozta. Félreérthetetlenül kinyilvánították a bizalmatlanságot a rendszer hivatalos intézményeinek működőképessége iránt. Zengett az ország a felelősség számon kérésétől, a garanciák köve- ' telésétől. De gondoljuk csak végig, hogy a rossz közérzetnek mi volt a valódi és általános oka. Ügy hiszem, legfőképpen a késlekedés és a tehetetlenség. Ezt erősítette meg a létbizonytalanság, a távlatnélküliség. Mégis a gazdasági veszteségek, a morális lealacsonyodás miatti elkeseredés nem az önfeladás, hanem a öntudatosodás felé vitte társadalmunkat. A nép végrehajtotta a fordulatot. Most van megvalósulóban nézése elveinek érvényesítésével végül megnyugtatóan rendeződik. Az MSZMP, a magyar kormány ennek érdekében cselekszik, és mindig kész a kielégítő megoldás előmozdítására. A szocialista Magyarország hozzájárul a világ jobbításához. lünk az a lenini alapgondolat, hogy a nép érdekeire hivatkozó kormányzást fel kell váltania a nép által való kormányzásnak. Ebben a fordulatban semmivel nem helyettesíthető szerepe volt a párttagságnak, mert miközben a pártnak, mint szervezetnek csökkent a tekintélye, megcsappant iránta a bizalom, a párttagság és a pártonkívüliek, a kommunisták és a nép, a nemzet egymásra találtak. Kiderült, mint annyiszor, hogy egymástól nincs mit félniök. Félni csak attól kell, hogy a politika a csendes, de mégis forradalmi értékű változásoknak csupán a hordalékát látja, és a kockáztatni is képes kezdeményező szellem helyett hatalomféltő reflexei lépnek működésbe. Azt remélem, hogy a pártértekezlet után alaptalannak bizonyul ez a félelem. Mi az, amit Magyarországon párttagok és pártonkívüliek egyaránt tudnak? Tudják, hogy a XX. században a katasztrófák kezelésére szolgáló összes tartalékunkat kimerítettük. Nincs több lehetőségünk katasztrófák elviselésére. Nekünk élni kell, és előbb-utóbb ismét jól élni. Ennek a célnak az eléréséhez új közmegegyezésre van szükség. A népfrontmozgalom történelmi feladata, egyben saját megújulásának is nagy esélye részt venni ennek az új közmegegyezésnek a létrehozásában. Az új közmegegyezés előkészítésében a népfront — hivatásának is megfelelően — támogathatná a közjogi viszonyok megújítását, az alkotmány, a választási törvény reformját, a népszavazásról, valamint az egyesületekről szóló törvény megalkotását, az alkotmánybíróság és a köz- igazgatási bíróság felállítását. Mindezek együtt biztosítanák a hatalom megosztását és ellenőrzését, hogy ezáltal szervezetileg és jogilag megszűnjön minden szinten az önkény és a hatalommal való visszaélés lehetősége. A közjogi viszonyok fejlesztésével együtt kell haladnia az állampolgári jogok ki- teljesítésének, amelynek feltétele a szuverén törvényhozás, az önállóan politizáló kormány, az erős tanácsi ön- kormányzat és az önrendelkezésre képes, az ország felelős birtokosaként viselkedő érett állampolgár. Ezek között az alkotmányos keretek között nem csökkenő, hanem növekvő szerepe lesz a pártnak és a vele autonóm módon, partnerként együttműködő társadalmi szervezeteknek, mozgalmaknak és az egyesületi törvény alapján alkotmányosan működő állam- polgári közösségeknek, érdek- képviseleteknek. Vagyis, Mihail Gorbacsov szavait is idézve — hiszen azok, nagy örömünkre, egybecsengenek a mi törekvéseinkkel — a szocialista jogállam és a szocialista pluralizmus együtthatásával megteremthetjük az emberek közötti szolidaritásra, demokráciára és vállalkozókedvre alapozó hatékony, vonzó szocializmust, amely ugyan nem lépett ki még a szükségszerűség birodalmából, de lépteit a szabadság birodalma felé irányítja. Azt tartják: egy nemzet lesüllyedésének jele, ha tagjai semmibe veszik a törvényt. Ez többnyire ott szokott bekövetkezni, ahol az ellenőrizetlen állam mindig csak a maga javára, önkényesen értelmezi a törvényt. Mi emelke(Folytatás a 3. oldalon) Történelmi korszakváltáshoz érkezett a szocializmus Lesz magyar kibontakozás!
