Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. május 21. Tanácskozik a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete Folytatjuk a szövetségi politikát (Folytatás az 1. oldalról) hangzott el, és sok ezer ja­vaslatot juttattak el hoz­zánk. A Központi Bizottság nevében köszönetét mondok párttagságunknak, külön a véleményezésre felkért testü­letek tagjainak, mindazok­nak, akik véleményük, javas­lataik közlésével segítettek a felkészülés munkájában. A beérkezett javaslatok kö­zül az állásfoglalás-tervezet véglegesítésénél a Központi Bizottság hasznosította mind­azokat, amelyek abba beépít­hetők voltak. Számos olyan módosító javaslat érkezett, amely önmagában elfogadha­tó lett volna, de a terjedelem nem növelhető a végtelensé­gig­Sok olyan ésszerű javaslat érkezett, amely helyes, de nem az állásfoglalásba való, hanem a végrehajtás mene­tében hasznosítható. Ezeket a Központi Bizottság rend­szerezi, és a végrehajtásra kötelezett szervek vezetőinek rendelkezésére bocsátja. Az előkészítő szakaszban több helyen feltették azt a kérdést, hogy milyen ügyek eldöntésére van felhatalma­zása a pártértekezletnek. A szervezeti szabályzat nem részletezi a pártértekezlet feladatkörét. A választ nem a paragrafusokban kell ke­resni, hanem politikailag kell mérlegelni. Ha így közelítünk a kérdéshez, azt mondhatom, hogy a pártértekezletnek jo­Kedves Elvtársak! Az állásfoglalás-tervezet a pártértekezlet egyetlen ok­mánya, annak minden részle­te, témája fontos. A küldött elvtársak nem először talál­koznak vele, s nyilván jól ismerik, ezért részletes ismer­tetésétől, indoklásától elte­kintek és bevezetőm további részében csupán néhány fon­tos kérdésre kívánom a fi­gyelmet felhívni. A pártértekezletnek világos és tiszta helyzetet kell terem­tenie mindenekelőtt továb­bi utunk fő irányát illetően. Pártunk a munkásosztály történelmi céljainak elérésé­ért, a szocialista társadalom felépítéséért küzd. Minden döntésnek kiindulópontja és célja, egész tevékenységének értelme és lényege, hogy ha­zánkban eredményesen foly­tatódjék a szocialista társa­dalom építése. Ez az elvi, po­litikai alapja szövetségi po­litikánk folytatásának is. Megengedhetetlen tehát, hogy ebben a kérdésben bizonyta­lanság maradjon a pártban. Minden olyan javaslatot el­fogadunk és támogatunk, függetlenül attól, hogy kitől származik, amely a szocializ­mus ügyét szolgálja. Készek vagyunk kompromisszumokra is, ha azok segítik szocialis­ta céljaink elérését. Ugyan­ilyen határozottsággal fellé­pünk minden olyan törekvés­sel szemben, amely szocialis­ta rendszerünk alapjait tá­madja. A párt nyíltan hirdeti cél­jait. Politikájának nincs egyetlen olyan eleme sem, amelyet titkolnia kellene. Legfontosabb törekvésünk, hogy az emberek ismerjék és elfogadják céljainkat. Ezért a párt számára a nyíltság első számú követelménye, hogy céljainkat illetően ne legye­nek kétségek se barátainknál, se partnereinknél, és még el­lenfeleinknél, ellenségeinknél sem. Ha célhoz akarunk érni, nyíltan kell beszélni arról is, hogy erőfeszítések, átme­neti áldozatok nélkül nem ér­hetünk el eredményeket. Az emberek vállalják a nehéz­ségeket, megértik a tévedé­seket is, ha őszinte szót hal­lanak és látják a célt. A politikai nyilvánosság fejlesztésében fontos és fe­lelősségteljes szerepe van a ■sajtóban, a televízióban és a rádióban dolgozó kommunis­táknak. Politikai és erkölcsi követelmény, hogy a tömeg­ga és kötelessége dönteni minden olyan ügyben, amit a helyzet megkövetel, s amit az előzetes viták tanúsága sze­rint a párttagság nagy több­sége szükségesnek tart. Többen emlegették, hogy a vitához rendelkezésre álló idő rövid volt. Ebben a véle­ményben sok igazság van, mégis úgy gondolom, hogy a döntések halogatásából több kár származna, mint ameny- nyi hasznot az előkészítés elnyújtása adott volna. Egyébként a vitát tulajdon­képpen nem ez év áprilisá­ban kezdtük. A napirenden levő kérdésekkel a párt az alapszervezetektől a Közpon­ti Bizottságig már hosszabb idő óta foglalkozik. A múlt évben a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját fel­dolgozta az egész párt, a tag- könyvcserével kapcsolatban egyéni beszélgetést folytattak a párt minden tagjával, té­len széles körű vita folyt a pártban az ideológiai munká­ról és a politikai intézmény- rendszer megújításáról. Mind­ezek tapasztalataira is épít­hetett az áprilisban lefolyta- tot vita, s ezáltal vált lehető­vé viszonylag rövid idő alatt eredményes lefolytatása. A hozzászólások, az észre­vételek a fő kérdésekben egy irányba mutattak, ezért a pártértekezletnek megvan nemcsak a felhatalmazása, hanem a lehetősége is a párt egységét erősítő állásfoglalás kialakítására. tájékoztatási eszközök a szo­cialista építést szolgálják, terjesszék a jó tapasztalato­kat, népszerűsítsék a példa­mutató teljesítményeket, job­bító szándékkal bírálják a hibákat, ne a bénító pesszi­mizmust terjesszék, hanem a tettrekészséget ösztönözzék. Elvtársak! A szocializmus útján elő­rehaladásunk legfőbb bizto­sítéka a népi hatalom. Az el­múlt hónapok vitáiban sok szó esett a hatalom osztály­tartalmáról, jellegéről. Tudó­sok vizsgálják és vitatják társadalmunk szerkezetének változásait. Tény, hogy a szo­cializmus építésének eddigi szakaszában gyökeres válto­zások mentek végbe társa­dalmunk osztályviszonyaiban, szerkezetében. A mezőgazda­ság szocialista átszervezése után nagymértékben csök­kent a mezőgazdaságban dol­gozók száma. A gazdaság ex- tenzív fejlődésének időszaká­ban gyorsan nőtt a munkások száma, az intenzív fejlődésre való áttérés megkezdésével viszont csökkenni kezdett; ugyanakkor nő a magasan kvalifikált szellemi tevékeny­ségek szerepe. Tudományos vizsgálatok­ra a pártértekezlet három napja nem elegendő, de a hatalom kérdésében egyértel­műen és világosan állást kell foglalni. Magyarországon nin­csenek kizsákmányoló osztá­lyok, a magyar társadalom a dolgozók társadalma, min­den hatalom a dolgozó né­pé. Ez a népi hatalom a munkásosztály vezetésével végbement politikai harcok legfőbb eredménye, amely a Elvtársak! A népi hatalom ereje és szilárdsága nagymértékben függ a politikai intézmény- rendszer eredményes műkö­désétől. A párt szükségesnek tartja társadalmunk politikai intézményrendszerének to­vábbfejlesztését, hangsúlyoz­va, hogy ez időt kívánó fo­lyamat. E feladat megvalósításához nem most kezdünk hozzá. Az 1953—57-es évek politikai­társadalmi válságának leküz­désében fontos szerepe volt annak, hogy a párt világos elvi álláspontot alakított ki politikai intézményrendsze­rünk működésével kapcsolat­ban. A párt nem helyezi magát semmilyen intézményünk, még kevésbé a törvények fö­lé. Ellenkezőleg, súlyos hely­zetekben — népünk nagy többségének támogatásával — eredményes harcot vívott a Magyar Népköztársaság tör­vényes rendjének helyreállí­tásáért. Ma is és a jövőben is legfőbb kötelességének tartja országunk törvényes rendjének megtartását és megtartatását. Szakítottunk azzal a gya­korlattal, amely a társadal­mi és tömegszervezeteknek a transzmissziós szíj szerepét szánta. Kimondottuk, hogy ezek a szervezetek önállóak, önállóan működnek, a párt szervei nem hoznak rájuk kötelező határozatokat. A párt politikai irányító szere­pe az ott dolgozó kommunis­ták .révén valósul meg. Elv­ként kimondtuk, hogy párt­funkció kivételével minden tisztséget betölthet pártonkí- vüli is, ha arra egyébként al­kalmas. Csökkentettük az ap­parátusok létszámát, s a vá­lasztott testületek irányítása alá rendeltük őket. Töreked­tünk a túlzott centralizáció csökkentésére, kiindulva ab­ból, hogy minden kérdést le­hetőleg ott döntsenek el, ahol a döntéshez szükséges leg­több ismerettel rendelkeznek. Ezáltal növekedett a helyi szervek önállósága és felelős­sége. Az volt a célunk, hogy a direkt irányítást autonóm szervek és testületek felelős munkája váltsa fel. Kialaku­lóban van a pályázatok, a határidőre szóló megbízatá­sok, a kettős és többes jelö­lések rendszere, s mindez megkönnyíti a dolgozók köz­vetlen beleszólási lehetőségét a döntésekbe. Ezeknek a helyes elveknek nem sikerült mindig és min­den területen a gyakorlatban is érvényt szerezni. Köny­nyebb a megszokott úton jár­ni, a látszólag kényelmesebb megoldásokat választani, mint kezdeményezni, újítani, esetleg kockáztatni és a dön­tésekért a felelősséget vállal­ni. A helyzet is változik, a korábbi helyes döntéseink a mai helyzetben már nem ki- elégítőek. Napjainkban a szocialista fejlődés igénye szükségessé teszi, hogy megkülönböztetett figyelmet szenteljünk a poli­tikai intézményrendszer fej­lesztésének. Ezért kezdemé­nyezte a párt néhány évvel ezelőtt politikai intézmény- rendszerünk átfogó reform­ját. Az előkészítő vitákban sok­féle nézettel találkozhattunk. A különböző, sokszor egy­másnak ellentmondó nézetek felszínre kerülése a vita ter­mészetes velejárója, s ez jó dolog. Ugyanakkor tapasztal­ható az is, hogy néhány alap­kérdés tisztázatlansága miatt nemcsak a párton kívül, ha­nem a pártban is nőtt az esz­mei bizonytalanság, s ez már nem jó. Ezért a pártértekez­let feladata, hogy a vita kö­zéppontjában álló, néhány fontos politikai alapkérdés­ben állást foglaljon, tiszta helyzetet teremtsen. Ezek a kérdések szerintem a követ­kezők : — Politikai intézményeink átfogó reformjának célja a népi hatalom, a szocialista rendszer erősítése. Javaslom, hogy a pártértekezlet a leg- messzebbmenően támogas­son minden reformot, amely ezt a célt szolgálja, s utasít­son el minden olyan törek­vést, amely a burzsoá de­mokrácia, az anarchia irá­nyába mutat, vagy a mai magyar szocialista valósággal nem számoló utópikus elgon­dolásokat tartalmaz. — Javaslom továbbá, hogy a pártértekezlet erősítse meg: több szocializmust akarunk, s ez több demokráciát jelent. A több demokrácia több fe­lelősséggel jár. Kötelesség nincs jog nélkül, s jog nincs kötelesség nélkül. — A szocializmus építésé­nek hosszú történelmi sza­kaszában nélkülözhetetlen a .marxista—leninista párt vezető szerepe. Ezért javas­lom, a pártértekezlet foglal­jon úgy állást, hogy a poli­tikai intézményrendszer re­formjának is központi kérdé­se a párt saját tevékenysé­gének megújítása, valamint a feladatok pontosabb elhatá­rolása a párt, az állami szer­vek és a társadalmi szervek között. A Központi Bizottság hosz- szú ideje arra törekszik, hogy a párt központi és helyi ve­zető testületéi és szervezetei társadalmunk különböző in­tézményeinek önállóságát tiszteletben tartva, minde­nekelőtt bel- és külpoliti­kánk, gazdaságpolitikánk, kulturális politikánk elvei­nek érvényesítésére töre­kedjenek. Azon kell dol­gozni, hogy ez a törekvés a gyakorlatban az eddiginél ha­tározottabban és teljes mér­tékben érvényesüljön. Ennek megfelelően szükséges, hogy az Országgyűlés, a kormány, a minisztériumok, a taná­csok, a helyi gazdasági szer­vek, az üzemek, az intézmé­nyek önállósága és felelőssé­ge növekedjék, munkája fej­lődjék. A párt ugyanezt az elvet követi a különböző érdek- képviseleti szervek, úgymint a szakszervezetek, a KISZ, a szövetkezeti szervek, a Gaz­dasági Kamara és más rokon intézmények irányában. Az érdekképviseleti szer­vekkel kapcsolatban szólni kell még a következőkről: mivel hazánkban az MSZMP- vel szemben álló más pártok létrehozásának semmiféle realitása nincs, a szocialista rendszer fellazítására törek­vő erők, a dolgokat végig nem gondoló, jó szándékú embereket is felhasználva, az érdekképviseletek vonalán próbálkoznak. A párt elítéli ezeket a törekvéseket, ame­lyek a szakszervezeti és ifjú­sági mozgalom egységének megbontására irányulnak. A párt következetesen foly­tatja szövetségi politikáját. A nép és az ország. érdekeit szolgáló építőmunkában nél­külözhetetlen a fejlődés kö­vetkeztében egymáshoz mind jobban hasonuló osztályok és rétegek — a munkásság, a pa­rasztság, az értelmiség —, illetve a párttagok és a pár- tonkívüliek, a különböző ideológiát vaLló emberek szövetsége, összefogása és együttműködése. Ebből a szempontból is különösen fontos szerepe van a pártot és más politikai szervezete­ket, a szocialista építés alap­kérdéseiben egyetértő embe­reket tömörítő Hazafias Nép­frontmozgalomnak. Munká­jának fejlesztéséhez meg kell adni a szükséges politikai tá­mogatást. Pártszervezeteink fordít­sanak nagyobb figyelmet a tömegszervezeték és tömeg- mozgalmak munkájára, s az ott példásan dolgozó kom­munisták útján gondoskodja­nak a párt álláspontjának megfelelő képviseletéről és politikájának érvényesítésé­ről. Tisztelt Elvtársak! Tájékoztatom a pártérte­kezletet arról, hogy az elmúlt hónapokban a párttagsági könyvek cseréjével kapcsola­tos egyéni beszélgetések, va­lamint az alapszervezetékben folytatott politikai viták me­netében növekedett a párt­tagság aktivitása, tisztultak a nézetek, erősödött pártunk egysége. A pártértekezlet összehívása, a Központi Bi­zottság állásfoglalás-t&^e- zete a párttagság, a buda­pesti és a megyei pártbizott­ságok részéről támogatást ka­pott. Pártunk szervezettségi fo­ka magasnak értékelhető, a taglétszám meghaladja a 800 ezret, ez a felnőtt lakosság­nak több mint 10 százaléka. A párttagság önkéntes, az eszme és a nép érdekének szolgálatában vállalt többlet- munkát és felelősséget je­lent, semmiféle személyes előnnyel nem jár, nem jár­hat. A tagkönyvcsere során körülbelül 45 ezer ember párttagsága szűnt meg, rész­ben a legkülönbözőbb szemé­lyi okokkal indokolt kilépés, részben pedig a pártszerve­zetek által eszközölt törlés- következtében. Mivel az adott esetekben a személy és a pártszervezet számára is ez a jó megoldás, megengedhe­tetlen a kilépőkkel szemben bármiféle neheztelés vagy megkülönböztető bánásmód. Pillanatkép a vita megkezdése előtt Előrehaladásunk biztosítéka a nép hatalma munkás-paraszt szövetségre építve és az értelmiség tá­mogatásával jött létre. Erre gondolva a párt határozottan fellép a népi hatalom gyen­gítését célzó minden próbál­kozással szemben, s szigorú­an ítéli meg a hatalommal való visszaélés bármely for­máját. Nőtt az eszmei bizonytalanság Szilárdítani kell a párt egységét Kedves Elvtársak! Pártunk, amely a munkás- osztály pártjaként jött Létre, a szocialista forradalom győ­zelmét követően fokozatosan az egész dolgozó nép pártja, társadalmunk eszmei, politi­kai vezető ereje lett. Tevé­kenységében a tudományos szocializmus, Marx, Engels, Lenin eszméi vezérlik, és a demokratikus centralizmus elvei alapján szervezett erő­ként működik. Amint az állásfoglalás-ter­vezetből világosan kitűnik, pártunk, hogy történelmi kül­detésének méltóan megfelel­jen, mind a belső pártélet­ben, mind társadalmi tevé­kenységében kész a helyzet követelményeinek megfelelő megújulásra, és határozottan elkötelezte magát, hogy a de­mokratizálás és a reformok útján jár. A jövőben még in­kább mint politikai párt kí­ván működni, alapvető fel­adatának a szocialista társa­dalom építésének biztosítá­sát, a nép érdekeinek szolgá­latát tekinti, és álláspontjá­nak érvényesítésében az esz­mei, politlkai meggyőzés az eszköze. Céljaink megvalósításának elengedhetetlen feltétele a párt sorainak rendezése, egy­ségének megszilárdítása, mű­ködésének javítása. Az MSZMP politikai intézmé­nyeink között meghatározó szerepet tölt be, munkássága, eredményes működése a szo­cialista fejlődés alapvető biz­tosítéka. A Központi Bizottság ép­pen a politikai döntések meg­alapozottságának, minőségé­nek javítása és következete­sebb, szervezettebb megvaló­sítása érdekében javasol mélyreható változásokat a párt működésében és belső életében. Olyan gyakorlati megoldások meghonosítását ajánlja, amelyek jobban rá­szorítanak a sokoldalú mérle­gelésre, a különböző érdekek és nézőpontok figyelembevé­telére. Egyértelmű felelősségi vi­szonyokat akarunk kialakíta­ni, amelyek keretében dön­téseket továbbra is kollek­tíván hoznak a testületek, s erről a jövőben sem mondha­tunk le. Ugyanakkor a kol­lektív vezetés fenntartása mellett nem mondhatunk le a személyes felelősség meg­követeléséről a döntéshoza­talban és a végrehajtásban egyaránt. Erre van igény és (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom