Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-14 / 114. szám

1988. május'14. f O a sokoldalú ember Fürge léptű, huncut mosolyé emiber. Nincs autója, színes televíziója, ám elége­dett, boldog. Munkahelyén, a mezőgazdasági főiskola elektrotechnikai tanszékén maga festette aikvarellképek díszítik kis szobája falát. íróasztalán faragott tékák, pici tuli­pános ládikök. Mind ő munkálta és festette meg, pedig Bíró Tamás gépész- és villamos- mérnök. Ügy hinnénk, a gépek, a műszaki leírások töltik be az életét, de ő — több tár­sával, barátjával együtt — életre álmodott már kecses székeket, asztalokat, poLcsoro- kat. Valahol ebben az álmodásban rejlik a boldogsága, életereje. Agyában számtalan ötlet fészkel, szunnyad, s egy percben utat törve magának már mozdítja is a kezet, hogy az ötlet papíron öltsön alakot. — Voltaiképpen mi a hivatása? Alkotó, feltaláló, újító, tervező vagy netán poli­hisztor? Meghökkenti a kérdésem, egy pillanatra megáll a keze a levegőben, aztán szeme sar­kába költözik egy mosoly, úgy felel: — Az alkotás. Mindig ez a vágy űzött- hajtott gyermekkorom óta. Mindig tele vol­tam ötletekkel. Egy régi, kedves tanárom mondta is: Tamás fiam, neked még sok ba­jod lesz az életben, mert állandóan új ötle­teid vannak. Igaza lett. Ma sem mindig és mindenkinek tetszik, ha az ember valami új és jobb dolgot talál ki. Évtizedeknek kel­lett eltelnie, hogy rájöjjek, a jobbító szán­dék gyakran megfeneklik az emberi értet­lenség, közömbösség miatt. De ez nem vette el tőlem a lendületet. Számtalan megoldan­dó dolog foglalkoztat. Az ötletek felvillaná­sának a szépsége vonz, és tart hatalmá­ban ... A szolnoki születésű fiatalember talán édesapjától örökölte a furcsa kettősséget: a hideg realitást kívánó műszaki pálya mel­lett szerelmese a belső érzelmeket, mély em­beri gondolatokat kifejező festő- és ipanmű- vészetnek. Tisza-parti szülővárosában vé­gezte el a gépipari technikumot, Miskolcon a Műegyetemet. Dolgozott Szolnok villamo­sításán, tervezte és vezette ezeket a mun­káikat, majd beiratkozott Budapesten a Mű­szaki Egyetem villamosmérnöki karára. ! Diplomázás; után a .fővárosban maradt, részt J vett a-.kábejesiRésben., ' — Hogy került Nyíregyházára? — Ifjú házasként akkor sem volt könnyű lakáshoz jutni. Itt szükség volt a szakem­berre, lakást is ajánlottak — feleli. — A TITÁSZ erőművében dolgoztam, aztán az Elekterfémnél, később pedig a Vasipari Ktsz-ben, és a Mezőgépnél. A főiskolára azért jöttem, hogy talán életem alkonyára megszerezhetem a vágyott szabadságot — pillant rám kutató szemmel, vajon értem-e? — Most eszméltein ötvenévesen arra, hogy nincs annál borzasztóbb, ha az embernek korlátokkal kell megküzdenie — magyaráz­za. — Én a természet korlátáival szívesen harcolok, de az embert kicsinyességekből fakadó korlátokkal nem. A legfontosabb a világban az emberek közötti béke. Nagyon mérges vagyak akkor, amikor látom, hogy az emberek egymást bosszantják, hergelik, mert a saját lelkűkben sincs béke, nyuga­lom! Az ember szabadsága abból fakad, ha képes felülemelkedni ezeken a mindennapi, értelmetlen dolgokon, legyőzi saját termé­szetének a gátjait... ! A szemében fellobbant láng csak lassan alszik ki. Keze nyugtalanul jár a levegőben. Talán a belső, olthatatlan tűz, mindig cse­lekvésre késztető erő miatt szereti annyira a folyót, a méltóságteljes lassúsággal mozgó Tiszát, ahová pihenni jár. Csónakját ellöki, hadd sodródjon, s ő közben fest. A tájat, a környezetet. Minden ilyen kép egy-egy visz- szahoz'hatatlan, szép pillanatot őriz meg ne­ki. Élményt, amely csak egyszer adatik meg neki, s többé soha nem tér vissza ugyan­úgy. Lakása tele van ezekkel a képekkel. Ha saroknyi műhelyében tervei fölé hajol, ötletein dolgozik, elég csak rájuk pillantani, máris újra a folyón ring ... — Boldog embernek vallotta magát. Mi a boldogság titka? — Az én boldogságomé az — válaszol —, hogy reggel, amikor fölkelek, érzem, vala­mit el tudók kezdeni és más dolgokat be tu­dok fejezni. Van aznapra is ötletem, van programom, tartalma a mindennapjaim­nak ... És van lehetőségem is arra, hogy dolgozzam az ötleteken, újításokon. — Mondana azok közül néhányat, amik már megvalósultak? Elmosolyodik. Mégis, szája zugaiban fel­fedezem a fájdalmat. Annak a sok ötletnek szól, amiket csak a papír vagy a mintada- ráb őriz. . — Én csupán egy vagyok a többiek kö­zött, akik megalkottuk például a fémvázas bútorok első darabjait. Ugyanígy másokkal együtt dolgoztam a sokponthegesztő gépen, amit a vasipari szövetkezet használ, vagy az almahámozó és almakorong-szeletelő gé­pen. Ezt a Zöldért használja... De mond­hatnám a kormot leválasztó, környezetvédő kazánihőcserélőt, a műgyantából készült ál­lószigetelőt... A többcélú pihenőbútor, amj egyben szék is, ágy is, formavédett. Most olyan könyvespolcot terveztem, aminek mind a két oldalát lehet használni — mu­tatja a polc műszaki rajzát. — Nemsoká­ra megcsinálom ... Bíró Tamásnak két gyermeke van. Leá­nya a pedagógiai főiskolán tanul, fia most lesz gimnazista. Az ő kezéből is nehéz ki­venni a könyvet — mondja örömmel. — Ugyanazt keresi bennük, amit én ke­restem egész életemben: a szépet, a har­móniát ... Tóth M. Ildikó Sípos Nóra rajza. Á harmadik boríték Nem tudom, hogy más nemzetek miként vannak ve­le, de tény: történjék bármi hangsúlyos dolog a világban vagy az országhatáron belül, nálunk vicc kerekedik belő­le. Ezek egyike-másika olyan esethez vagy helyzethez kö­tődik, amelyen egyébként aligha lenne okunk nevetni. Almási Tamás Ózd-filmje, a Szorításban is inkább hom- Lokrámcainkat gyarapítja, mégis a vége felé játszódó egyik jelenet nyomán — amikor az Ózdii Kohászati Művek új vezérigazgatója birtokba veszi elődje szobá­ját — egy régebbi vicc jutott az eszembe, s eljátszottam a gondolattal, hogy az új főnök vajon talál-e három boríté­kot az íróasztalon . A tréfa- csináló szerint ugyanis ezek a levitézlett vezető intelmeit tartalmazzák, nehéz helyze­teikre adnak receptet. Az el­ső borítékban az áll: „Kenj mindent az elődödre!” Ha ez csak ideig-ónáig használ, ott az újabb ötlet: „Hivatkozz a tőled független, külső körül­ményekre!” S ha a helyzet nem javul, a harmadik bo­rítékban is akad jó tanács: „Készíts te is három boríté­kot!” Almási Tamás legfőbb ér­deme, hogy ezzel a dokumen­tumfilmjével sokszorosan aláhúzva nyújtja át a néző­nek a gondolatot, miszerint a magyar népgazdaságiban lejárt az ideje az újabb borí­tékok öröikül hagyásának, 3 hogy a korábbi folyamatok következményeként olyan ponthoz érkeztünk, ahonnan még visszafordulhatunk, de ha folytatjuk a korábbi gya­korlatot, az a szükségszerű bukásihoz vezet. Özid és egyáltalán a ma­gyar vaskohászat gondja jól ismert mindenki előtt, akit érdékel, akit foglalkoztat az ország sorsa. A következmé­nyekről azonban pontosabb információkkal rendelke­zünk, mint azokról a ténye­zőkről, amelyek nyomán vál­sághelyzet teremtődött. Al­mási Tamás ezek vizsgálatá­ra vállalkozott, mindezt fi­gyelemre méltó eredményes­séggel tette. Előbányászta az egykori híradófelvételeket, amelyeken ugyanolyan ünne­pélyességgel hömpölyög a frissen csapolt kohóból az izzó vas, mint ahogyan ezt kíséri a narrátor hangja. De előbányássza a kohászsorsot «megélők emlékezetéből azo­kat a múltra vonatkozó gon­dolatokat is, amelyek nem patetikusak ugyan, de az igazságot tartalmazzák, s ezeket a valóságos összefüg­géseket csak idáig lehetett eltakarni vezércikkekkel, ün­nepi szónoklatok optimizmu­sával, de a gondok, a megol­datlan ellentmondások mára túlemelték fejüket a deko­ráción. A Szorításban találó cím. Pontosan kifejezi az ózdi helyzet lényegét. Egyik olda­lon ott a gazdasági kényszer: a veszteséges, a ráfizetéses termelést meg kell szüntetni. Nagyon pontosan fogalmaz az a munkás, aki elmondja, ő tudta, hogy minél jobban dolgozik, annál több defici­tet termel. Ennél klassziku­sabb példát a munkától való elidegenedésre Marx sem ál­modhatott volna. ‘ A másik oldalon viszont ott vannak azok a munkások, akik éle­tük javát ebben az üzemben töltötték, néhány évre állnak a nyugdíjtól, s most kellene új munkahelyet találniuk; vagy azok a fiatalok, akik jobb híján az ország más ré­szein 'keresnek boldogulást, odahagyva a családot abban a bizonytalan reményben, hogy az új helyen kerül majd talán lakás is. Minden dokumentumfilm­mel kapcsolatosan ott él a nézőben a kétely, hogy vajon a rendező (akit e műfaj ese­tében indokolatlanul neve­zünk rendezőnek, hiszen e filmfajta lényegét éppen az adja, hogy alkotói beavatko­zástól mentes életanyagot rögzít a felvevőgép) felvo­nultat-e témájában minden lényeges tényt, illetve hogy a bemutatott mozzanatok olyan mértékben és arány­ban vannak-e jelen, ahogy az a valóságos mértéknek és aránynak megfelel, vagy elő­feltevéseit igyekszik igazol­ni a tények sarkított csopor­tosításával. Ellenőrizni nem áll módunkban Almási Ta­más képletét, én mégis hi­szek abban, hogy igazat szól. Hiszek azért, mert filmje ar­ról győz meg, hogy csak má­sodsorban érdeklik közgaz­dasági összefüggések, s fi­gyelmének középpontjában azok a munkásemberek áll­nak, akik ha nem a kohó fcüzében edződnek, most ösz- szeroppannának a sorsukra nehezedő tehertől. Almásit az érdekli, hogyan lehet em­berül kikerülni a szorításból. S ebben a kérdésben igenis illetékes a művészet. Aki folyamatosan figye­lemmel kíséri a magyar do- kumentumftilmet, tapasztal­hatta, hogy az utóbbi idő­ben ennek leginkább az úgy­nevezett interjúfilm változa­ta került előtérbe, örvende­tes, hogy Almási Tamás egy ennél jóval oldottabb formát választott, amelyben a figye­lő kamera megtalál olyan helyzeteket, amelyek sűrítet­ten hordoznak lényegi ele­meket (munkásgyűlés, elvá­lás a családtól); a tárgyi vi­lág olyan darabjait, amelyek kontrasztosan mutatják fel az ellentmondást (helyenként pl. XIX. századi körülmé­nyek az üzemcsarnokban, de az irodaépület ajtaja fotocel­lával működik s láthatunk valódi borítékokat, de ami írva van rájuk, az viccnek is rossz); s természetesen sze­repet kapnak interjúszituá- ciók is. S hát végre egy olyan dokumentumfdlm, amely be­lefér a normál vetítési idő­be. De vajon mikor fér bele a televízió programjába? A Szorításban sokkal inkább tartalmaz napi töprengése­inkhez közvetlen szemponto­kat, mint az utóbbi időben bemutatott dokumentumfil­mek, ezért sem mindegy, mikor és hány emberhez jut el. Hamar Péter Jelenet a Tájkép bútorokkal című csehszlovák filmből. Körmendi Lajos huszonegye, avagy Művész Pista boldog emberei „Távoli alakok ezek, nem­igen látszik, hogy kifélék. Pedig valakik. Akkor is va­lakik, ha te azt gondolnád róluk, hogy senkik” — adja meg a hangot Körmendi La­jos új könyvének első kisre­gényében, rögtön az elején. Persze, annak, aki ismeri az író korábbi munkáit, nem idegen ez a kesernyés, iro­nizáló stílus. Ezt megelőző könyvének, a Boldog embe­reknek a hangvétele hasonlít ehhez a mostanihoz. Igaz, abban a móriczi boldog em­ber mintájára bemutatott fi­gurák tettenérhetően valósá­gosak, míg a mostaniak, a Művész Pista huszonegye és a Nyers hús című kisregé­nyek fiktív irodalmi alkotá­sok, noha az író és környeze­te ismeretében nem nehéz megfeleltetéseket találni. Körmendi a Szolnok me­gyei Karcagon él és dolgozik. Oda köti minden, Európa is. Bizonyára csábították boldo­gabb, zöldebb füvű vidékek, ám ő maradt a poros, égető nyarakra emlékező „kun fő­városban”, mert ahhoz van „joga”. Sajátjaként szereti és vállalja a vidéket, s mostan­ra talán egy kicsit már a vidék is őt (bár ez utóbbi mindig másodlagos kérdés). Körmendi két kisregénye (a Barbaricum című verses­kötet és a föntebb említett szociográfikus munka után) beérett írói vállalkozás. A kamaszkori történésekbe ágyazott kimondások persze nemcsak egy a hatvanas évek kisvárosára jellemző mozaikokat villantanak elénk, de az áttételek — miként, ha tükörben ma­gunkra ismernénk- újra és újr,a — mostani valóságunkig hasítanak. Egy tizenéves fiú megélé­sein keresztül láttatja az író a barátságot, a kiszolgálta­tottságot, a helyi hatalma­sokkal való ütközést-találko- zást, a szerelem kétes értékű beteljesüléseit, a szociográfi- kusi pontossággal leírt nyo­morban (anyagi és erkölcsi) is föl-fölvillanó szépségeket. Mondhatná az olvasó, köz­helyek a fentiek, hiszen min­den valamire való írói vál­lalkozás véggő soron az em­beri kapcsolatok minél pre­cízebb boncolását próbálja megvalósítani. Nem mindegy azonban a hogyan kérdése. Körmendi sallangtalan, szi­kár mondatokban ír. A sti­lisztikai és szerkesztési bra­vúrok mellett az epika ele­mi erejű sodrása teszi olvas­mányossá könyvét. És még valami. A két kisregény be­fejezése — nagyfokú és ta­láló előkészítettségük révén katartikus értékű. Az író bölcsen méri föl, hogy prózá­ja mennyi abszurditást, és mennyi érzelmességet bír el. A Barbaricum szerzője nem­csak a lírikusok között kitű­nő. Könyve letételekor nem tudunk mást tenni, mint kétségbeesetten rohanni vé­gig azon a bizonyos — a la­pokról idegi valóságunkba kupírozódott — Kötöny ut­cán. A könyv a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. Jenei Gyula IA KM VENDEGE Hl HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom