Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-14 / 114. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. május 14. Dráguló rockvilág Bizony alaposan a pénz­tárcájába kell nyúlni an­nak a fiatalnak, aki a nyíregyházi ifjúsági park valamelyik koncertjén szeretne részt venni. A beugró ára ugyanis száz forint, s ez az összeg még azok számára sem csekély akik keresnek, ^ hát még a kispénzű diákoknak. Festői helyen található az ifjúsági park. A Krúdy által oly szépen megéne­kelt tölgyek templomívei alatt már cseperednek a parkban a fenyők. A vá­ros zaja nem hallatszik ide, csak a madarak éne­ke hangolja jókedvre az embert. Az ifjúsági parkban va­sárnap délután mégis csak ketten vagyunk. A diszkó később kezdődik. A műsorok szervezője, Kuknyó János kivédi a koncertek drága belépő­jegyeire tett megjegyzé­semet. — Sajnos, egyre többet kérnek tőlünk is a fellé­pésért a különböző együt­tesek. A május 1-jén kon­certező EDDA együttes gázsija például több mint 90 ezer forint volt, s éh­hez még hozzá kell számí­tani a rendezési költsége­ket is. Körülbelül ezer vendégünk volt, kár hogy ritkán látogatnak el ennyien hozzánk. Megtudom, hogy tavaly százezer forintot fizetett rá az ifjúsági park a rendezvényeire. Előfor­dult az is, hogy egy-egy népszerű énekes vagy együttes koncertjére alig százan mentek el. Ezért az idén megfontoltabban szervezik a műsorokat. Márcsak azért is, mert a pop- és rookvilág aréná­jában alig néhány olyan magyar együttes akad, amelynek koncertjére megtelne az ifjúsági park. Kevesebb koncert lesz tehát az idén a megye- székhely egyik legkelle­mesebb nyári ifjúsági szórakozóhelyén, de már biztos, hogy néhány nép­szerű együttes így is el­látogat hozzánk. Kon­certezni fog például a Lord, a Beatrice, a Po­kolgép, Hobó (vagy a Bi­kini), a Mini, a Napoleon Boulevard együttes, to­vábbá egy sikeres NSZK- csapat is. Az ifjúsági park szerve­zői keresik a partnere­ket, hiszen ha több sza­bolcsi fellépést tudnak ígérni valamelyik együt­tesnek, akkor megoszlik a költség. (bodnár) Téka tábor, tánccsűr, szauna Színes nyári program Harangodon Méltán válik egyre ismer­tebb és népszerűbb kirándu­lóhellyé a Harangodi tó erdőövezete. Nem véletlen, hogy néhány évvel ezelőtt sátortábort létesítettek eb­ben a csodálatos környezet­ben, amelynek hangulatát a Mákovecz Imre iskolája alapján Ekler Dezső tervei szerint készülő épületkomp­lexum teszi jellegzetessé. Ez év nyarán a tervek sze­riint mintegy másfélezer vendéget fogadnak a tópar­ti táborban. Több napos program várja majd a ze­ne, valamint a számítógé­pek iránit érdeklődőket, s a gyerekek számára napközis tábort is szerveznek. Június végén kezdődik a „Játék a természetben” elnevezésű tá­bor, ahol a résztvevők nád­kunyhót, cserépedényt ké­szítenek, kemencét építe­nek, kenyeret sütnek. Népi mesterségekkel ismerkedhet­nek meg júliusban a Kis Té­ka tábor lakói, augusztusban pedig szaktáborba invitál­ják a néptáncok kedvelőit. A „harangodi nyár” leg­jelentősebb eseményeként július 17. és 26. között idén is megrendezik a Kis Téka nagyobb „testvérét”, ha ha­gyományőrző Téka tábort, ahová nemcsak hazai, ha­nem külföldi vendégeket is várnak. A táborlakók régi, már-már elfeledett szak­mák fogásait tanulhatják meg, így elsajátíthatják a szövés, a fonás, a nemezelés és még tucatnyi más mes­terség alapműveleteit, de lehetőség nyílik tánc tanu­lásra, lovaglásra, sporto­lásra is. A terület fejlesztése to­vább folytatódik. Már áll a tánccsűr, a konyha, az étke­ző. Május végére elkészül a szaunával is rendelkező vizesblokk, és még az idén befejezik a kilátó és egy ló­istálló építését. A kiszolgá­ló létesítmények recepció­val bővülnek a későbbiek során. A tóparti táborhely teljes kiépítése várhatóan 1995-iiig tant. (dajka) Lányok a Jószolgálati Körből A csillogó ablak titka Orgonaillatú, napfényes délelőttön kopogtattam be a nyíregyházi, öz utcai Idősek Klubjába. A társalgónak használt tágas ebédlőben az asztalok körül kilenc idős asszony ül. Jókedvű szavak, halk nevetések mosódtak VEGYE INKÁBB KÖLCSÖN Csecsemőmérleg, babakocsi Jön á nyár, kezdődik a bal­lagások, lakodalmak szezon­ja. A nyíregyházi Zrínyi Ilo­na utcai kölcsönzőboltban is megélénkült a forgalom. Igaz, nemcsak a kölcsönöz­hető cikkek mennyisége, skálája is jelentősen kibővült az utóbbi időben. A hagyo­mányos cikkek mellett ezút­tal egészen újak is vevőre, kölcsönzőre várnak. A hűtőszekrényeknek, fa­gyasztóládáknak nyáron min­dig nagy a keletje. Nemcsak a maszek fagyialtosok, ke­reskedők, hanem a szaporo­dó kis'kerttulajdonosok is szívesen viszik és tárolják bennük a saját termést. Bár most a 160—240 literes hű­tőknek legnagyobb a keletje, más méretű hűtőszekrényt és fagyasztóládát is vihetnek az ügyfelek, ha előjegyzéssel rendelik meg a kért árut. A nyaralások, kirándulások idején nélkülözhetetlen a há­lózsák, sátor, campingfelsze­relés. Csővázas hátizsákból például egy egész osztálynyi­ra való várja a diákokat. Hűtőtáskát, a hozzávaló jég­akkut is árulnak a boltban. A kertészkedők számára idén fűnyírót ajánlanak, mellyel nemcsak szépen, ha­nem gyorsan is rendezhetik kertjeiket az emberek. Ta­vasszal mindig sok kisbaba születik. Ezért is tartanak ilyenkor az átlagosnál több csecsemőmérleget, babakocsit a boltban. Utóbbit nemcsak bérbevenni, hanem kedvez­ményes áron — akár már 300 forintért — megvásárol­ni is lehet. A Zrínyi Ilona utcai köl­csönzőben is mind többen keresik a különféle barkács- szerszámokat, felszereléseket. Ezért is tervezik a közeljö­vőben az autófényezéshez szükséges felszerelések, vib­rációs csiszolók, valamint különböző teljesítményű fú­rógépek, körfűrészek, speci­ális szerszámok beszerzését, kölcsönzését is. (k. é.) Rangon! Károlyné és Szabó Lajosné a klubban könnyű morajjá. Az ablak előtt álló csíkos ülőgarnitúra kanapéján fejkendős, öreg néni harcolt az álommal, de feje minduntalan a mellére csuklott. Társai hagyták hadd aludjon. Kíváncsi voltam, mi a klubtagok véleménye a váro­si Vöröskereszt által szerve­zett Jószolgálati Körről, amelynek ifjú, tizenéves tag­jai kétkezi munkájukat aján­lották föl segítségül az idős embereknek. Nagy Anna, Rangom Károlyné és Szabó' Lajosné lakásán már jártak a fiatalok. Mészáros Endré- nének, a klub vezetőnőjének a szavai szerint Nyíregyháza három klubjában összesen ti- zenketten kérték, hogy a kö­zép- vagy szakiskolás fiata­lok segítsenek nekik a taka­rításban, bevásárlásban. A - többi idős embert ellátják a családtagok, de sokan van­nak, akik elzárkóznak, s nem szívesen engednek be idegent a házukba. Félelmükben ma­gányuk csigaházába húzód­nak, elutasítják még a jót is. A fiatalokban pedig nagy a tenni akarás, sok elesetten segíthetnének még ... Anna néni egyedül él kör­úti lakásában. Tavaly ősz óta jár ebédelni a klubija. Het­ven esztendő nagy idő, már nehezen mozog, ám külsőre csak vastag szemüvege és fá­tyolos tekintete jelzi az el­telt évtizedeket: — Én a gon­dozónőktől hallottam, hogy létezik egy Jószolgálati Kör — mondja. — Két leányka jött el hozzám, kitisztították az ablakot, megcsinálták a nagytakarítást... Talán pedagógus múltja te­szi, mert Anna néni csak di­cséri a mai fiatalokat. Csu­pán annyi különbség van — teszi hozzá nagy derültséget keltve —, hogy mi nem csó- kolóztunk az utcán és tiszte- lettudóbbak voltunk a taná­rainkkal. De a mai ifjak is nagyon kedvesek, aranyosak, szolgálatkészek. Rangoni Károlyné, Manci néni súlyosan beteg fiával együtt jár a klubba. Közösen megebédelnek, majd hazain­dulnak. Kell a séta, a társa­ság, s elkél a segítség is. A Jószolgálati Körből két fiú, s két lápy is volt már Manci néninél. — Minden szerdán gyógy­tornász jön a fiamhoz. Előtte nagytakarítok, mert a földön tornáznak. A fiatalok épp szerdán toppantak be hoz­zám, mondtam nekik, majd máskor segítsenek, már kita­karítottam. Sajnáltam sze­génykéimet, mert hiába jár­ták meg a lépcsőket, de meg­egyeztünk, hogy a legköze­lebb majd kiporszívóznak ... Szabó Lajosné, Irénke néni özvegy. Ö is iskolában dolgo­zott. Szeme elevenen ragyog, amikor a Jószolgálati Kör­ről beszélgetünk: — Nálam két balkányi és két nagyecse- di kollégista kislány • járt. Kérték, engedjem meg, hogy kitakarítsanak. Aznap zuho­gott az eső, inkább arra kér­tem őket, hogy menjenek el a boltba, patikába, postára. Olyan ripsz-ropsz megjárták, hogy azt hittem, nem talál­ták meg, és visszatértek. A következő szerdán csillogóra kipucolták az ablakot, kita­karítottak ... Négyszer vol­tak eddig nálam. Érszűküle- tes a lábam, nem könnyű a járás, nekem nagyon jól esett, hogy elintézték a dolgaimat. Több ilyen Jószolgálati Körre van szükség. A megyé­ben ugyanis sok az elesett, . idős ember, akik elutasítják az intézeti gondozást, de szí­vesen fogadnák a fiatalok al­kalmi segítségét. Tóth M. Ildikó Segítség telefonon Kamasz-panasz!' Tizenéves kislány lép be a telefonfülkébe. Óvatosan körülnéz, majd gyors moz­dulattal latoapja a kagylót és tárcsázza a megfelelő szá­mot. A harmadik kicsengés után kellemes, nyugodt női hang szólal meg: Tessék, itt a Kamasz-panasz! Nincs idő? Február óta működik a 'tanárképző főiskolán ez a te­lefonos szolgáltatás, melyet a TIT pedagógiai és pszicholó­giai szakosztálya és a főisko­la pszichológiai tanszéke kö­zösen hozott létre. A kezde­ményezés nem egyedülálló, hiszen az ország több váro­saiban (Debrecen, Pécs, Bu­dapest) már múltja, hagyo­mánya van a segítségadás eme formájának. Dr. Ma- dácsi Máriától, a pszicholó­giai tanszék vezetőjétől ér­deklődtünk a tanácsadás be­indításának okairól. — A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a zsúfolt tan­anyag miatt a diákok örökös harcban állnak az idővel, nincs idő a beszélgetésre. A pedagógus kollégák is érzik, hogy a gyerekeknek lenne mondanivalójuk, gondjuk, problémájúik, de kötelezi őket a tantervi előírás, ha­ladni kell az anyaggal. Kér­dések, problémák halmozód­nak fel a fiatalokban, amire ha nem kapnák választ, v.isz- szahat személyiségük fejlő­désére, káros irányiba be­folyásolhatja azt. A megkezdett gondolatot dr. Hadházy Jenő oktató folytatja: — Minden ember veleszü­letett igénye a valahová tar­tozás, a kapcsolatteremtés, a bizalom, és a segítő szándék élményének megélése. Saj­nos ez ritkán adatik meg. Jól mutatja ezt. az is, hogy a vonaton, a buszmegállóban olyan hamar kitárulkozmak az emberek. Sok esetben a probléma a családban van, így ott a fiatal nem találja meg a megoldást, egy külső, semleges ember kell, aki megpróbál tanácsot adni. Ezt a szerepet vállaltuk mi fel. Legtöbbször az utcáról — Milyen .sikere” volt az elmúlt három és fél hónap alatt a szolgáltatásnak? — Az induláskor úgy hir­dettük meg, hogy családi, is­kolai, szexuál-pszichológiai és párválasztási problémák­kal kereshetnek meg ben­nünket az általános és kö­zépiskolások — válaszolja dr. Madácsi Mária. — Eddig csak olyan kérdéseket kap­tunk, amelyek a családra vo­natkoztak. Minden szerdán három órától öt óráig ülünk a készülék mellett, s a leg­több alkalommal mindig volt hívás. Volt olyan fiatal, aki toblb héten keresztül beszél­getett velünk, s olyan is akadt, aki igényt tartott sze­mélyes találkozásra is. Mi nem zárkózunk el előle, megkereshetnek bennünket a fiatalok. Ogy érezzük, hogy sóikkal több a diákökban fel­gyülemlett probléma, gond, mint amennyi a telefonhívá­sok száma volt. — Miben látják akkor az okát annak, hogy az általá­nos és középiskolás tanulók nem élnek a lehetőséggel? — Először is az egyik leg­fontosabb probléma az — magyarázza dr. Hadházy Je­nő —, hogy az utcai telefon­fülkék — ahonnan a legtöb­ben hívnak miniket — pénz­zel működnek, s a vonalat csak újabb és újabb kétfo­rintosok bedobásával lehet fenntartani. Jó lenne egy olyan postai vonalat megva­lósítani, amely a szolgáltatás ideje alatt ingyen működik, s az adott szám felhívható valamennyi utcai készülék­kel. A másik probléma az, hogy a gyerekek telefonkul- turáltsági szintje alacsony, az alulszocializált rétegek nem tudják használni, nincs tapasztalatuk. Egy jó példát tó hadd említsek meg. Az egyik városkörnyéki iskola biztosította az adott időre a telefont és az egyedüllétet diákjainak. Szeptemberben újra kezdik — A tanácsadás kísérleti jelleggel működik most, s jú­niusban be is fejezik. Lesz-e még folytatása, van-e jövő­je? — Bizakodunk, s hisszük, hogy szükség van erre a szolgáltatásra — összegzi a tapasztalatokat dr. Madácsi Mária. — A tervek szerint szeptemberben újra megkez­dődik majd a „Kamasz-pa­nasz”, s több nap működne tanácsadás, esetleg hétvégén is. M. Magyar László Egy szál cigaretta Egy asszony vette észre, hogy mit művel a tizenöt éves L. Attila és a tizenhat éves F. István november 15-én Kisvárdán, a Bocskai utcán. Elég volt rájuk kiabálni, és a „hősök”” hanyatt-homlok menekültek. Mindkét fiú kötekedő, ag­resszív természetű. F. István már évekkel ezelőtt követett el bűncselekményeket: lo­pásokért, rablásokért két esetben rendelték el javító­intézeti nevelését. A bünte­tés azonban hatástalan ma­radt, ráadásul meg is szökött az intézetből. A szökés után egy hónap­pal már azon járt az esze, hogy mi módon jusson hozzá egy kis pénzhez — termé­szetesen tisztességtelen úton. Az alkalom magától adó­dott: L. Attilával sétálgat­tak az utcán, amikor meglát­ták a kissé ittas T. Ferencet. Jött is az ötlet, hogy kifoszt­ják a férfit. A hagyományos módon közelítettek hozzá: tudna adni egy szál cigaret­tát? A válaszra nem voltak kíváncsiak, a földre teper­tők az áldozatot, kiemelték a zsebéből a pénzét, 1700 fo­rintot, s lecsatolták csukló­járól az óráját. Az ütések­nek, rúgásoknak az asszony megjelenése vetett véget — mindketten megijedtek tő­le. F. István ezt a rablást mór nem úszta meg olyan köny- nyen, 2 évi, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, melyet a fiatalkorúak bör­tönében kell letöltenie. A büntetlen előéletű L. At­tila javítóintézetbe került. Az ítélet jógierős. B. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom