Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-03 / 104. szám
1988. május 3. Kelet-Magyarország 3 „A baromfiiparban a megtermelt alapanyag értékének növelése, a piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodás szükségessé teszi a magasabb feldolgozottságú termékek arányának növelését. Az ipar feladatainak teljesítéséhez a meglévő vágó-, a kapcsolódó feldolgozó-, hűtő-, fagyasztó-, tároló-, csomagolókapacitások fejlesztése indokolt.” (A mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság 1988—1990-re szóló munkaprogramjából.) Lengyel építők Fehérgyarmaton Barátság és munka A bővülő szakmunkásképző intézet Fehérgyarmaton. A kisvárdai Hunniacoop Baromfifeldolgozó Közös Vállalatnál ugyanakkor évekkel ezelőtt megépítettek egy hulladékfeldolgozót, amely azért áll, mert így csak a felvett hitelt kell visszafizetni érte, de legalább nem termel veszteséget. Készült egy nyúlfel- dolgozó vonal is, amelyet hasonló okok miatt szintén leállítottak. A gyárban korábban két műszakban is termeltek, ma elég egyetlen műszak a feldolgozáshoz, a megrendelések kielégítéséhez. A közös vállalat alapítói pedig jó néhányszor kifejezték, hogy elégedetlenek az elért eredményekkel, a befektetett pénzük ennél a vállalatnál kevés hasznot hoz. Hosszú távra Az előbbieken van ideje elmélkedni a hírlapírónak, mert az előzetes bejelentés ellenére majd egy órát várakozik az előszobában. Türelmes, mert a nemszeretem vendégek kitikkasztási taktikáját már ismeri. Különben is van alkalma megfigyelni a titkársági forgalmat. Néhány évvel ezelőtt ugyanitt azt regisztrálta, hogy a városból érkezett telefon után a titkárnő leadta a rendelést: X és Y elvtársaknak ennyi és ennyi kiló májat, mellet, combot stb. csomagoljanak össze — természetesen selejt áron — de azért jó legyen az a csirke. Most csak annyit hallott: a kisterembe terítsenek hat személyre, a szokásosat, amit a vendégek kapnak. A Hunniacoopnál a belső történetekre még mindig nem borítottak fátylat a dolgozók — amint az itteni bajokról néhány hete beszámoltunk, a visszatérés ígéretével. Azóta elbocsátották a volt termelési főmérnököt, aki előzetes letartóztatásban várta, hogy viselt ügyeire fény derüljön. A mezőgazda- sági osztályról is „pánikszerűen” felmondtak néhányan — úgy tűnik, ők viszik el a „balhét”. A közös vállalat igazgató tanácsa pedig a márciusi rendkívüli ülésén öt évre bizalmat szavazott Fazekas Tibor igazgatónak, kötelezve, hogy az új partnerként belépett Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalattal közösen ez év nyarára készítsenek egy olyan programot, amely hosszú távra meghatározza a vállalat jövőjét. Extranyereség terve — A jövőről korai lenne még nyilatkozni, de nagyon jó elképzeléseink vannak, amelyekkel a „több lábon” állás stratégiáját valósítjuk meg, kihasználjuk a lehetőségeinket — kezdi az igazgató, majd az idei, már biztosnak tűnő lehetőségekkel folytatja: — Az idén 10—11 millió csirke feldolgozását tervezzük, mellette 5—700 ezer pecsenyekacsát, de újdonság, hogy augusztus végén megkezdődik a libadarabolás is. Komoly fejlesztéseink valósultak meg, a rekonstrukció értéke 120—130 millió forint. A hűtőház bővítésével, a hű- tőalagút üzembe helyezésével mód nyílik olyan exporttermékek előállítására, amelyek extranyereséget hoznak, mint például a filézett mell. Az igazgató kritikus és önkritikus egyaránt. A bevezetőben említett kihasználatlan berendezések hasznosítására a debreceni együttműködéstől vár hasznot. Ugyancsak a két vállalat összefogása eredményezheti, hogy a megyében jobb ellátást valósítsanak meg. Átszervezték a belső irányítást is a jobb termelés érdekében. S készül program az anyaggazdálkodás megerősítésére, a költségek csökkentésére. — A fő gondjaink a termeltetésnél keletkeztek. Az említett személyi változások miatt a tenyésztojás-ellátás, a naposbaromfi-termelés, a vágócsirke szállításának ütemezése az év elején szerződésekkel nem volt pontosan rögzítve. Akire ennek a feladata hárul, az újonnan kinevezett mezőgazdasági osztályvezető, Váradi István a pártvezetőségnek is tagja. így kettősen érdekli véleménye az újságírót. Különben is a párttitkár többször nincs otthon, meglehet, gazdasági munkája miatt nem tud mindig eleget tenni az első számú politikai vezető feladatának. Nemcsak saját zsebre... — A piaci körülmények okozták a gazdasági nehézségeinket — vélekedik Váradi István. — Most viszont majdnem minden területen történt személyi vagy munkaszervezési változás, mindenkinek meg kellett találni a helyét, ez fokozottabb egymásra utaltságot, bizonyítást igényel és úgy érzem, jó úton haladunk ehhez. Vagyis egyszerre reménykedik a szakember és a politikai vezető, aki új helyéről joggal mondhatja el: — Ez a terület az, ahol tényleg van vagy volt lehetőség a visszaélésre, de valahogy nem bírom elhinni, hogy mindenki csak a saját zsebét nézte. Mindenesetre az ügyészségi vizsgálat megrázta a gyári közvéleményt, bár azt is látni kell, előbb suttogtak házon belül feltételezhető visszaélésekről — amelyet belső ellenőrzés követett ténymegállapítás nélkül —, később jött a bűnügyi nyomozás. — Azt kellett látni, hogy szűkült a tevékenység, miközben a „több lábon állás”, vagyis a' többfajta feldolgozás teremt biztos hátteret — fogalmazta meg az egyik tulajdonos gazdaság vezetője. Akik a közös vállalat tagjai, többnyire termelőként is partnerek a Hunniacooppal. A ramocsaházi Rákóczi Termelőszövetkezetből ezért érkezett Bába Antal üzemgazdász a vállalati vezetőkhöz: — Szerintünk a keltetésnél a naposbaromfi forgalmazásánál több a haszon, ezért szeretnénk ebbe is bekapcsolódni — mondja. — A mi. törzs- tyúkágazatunk évente egymillió tojást ad, ennek többségét a Hunniacoop kelteti. Víziszárnyas-tenyészetünk viszont Debrecennek szállít, az egymilliós naposkacsa-kibo- csátásunk növeléséhez beruházás kellene, mert úgy látszik, itt megvan a feldolgozási háttér. A ramocsaházi termelőszövetkezettel való tárgyalás hosszú menetelés. Kölcsönös engedmények, a közös érdekek felismerése szükséges. Mint ahogy a vállalat fejlesztésénél is ez a járható út. — Tisztább viszonyok kellenek a vállalat irányításában, mert az igazgató tanácsban a rossz beruházási döntéseket is megszavaztuk, s végül a mi pénzünk bánja mindezt — jelenti ki Bodzás Árpád, a kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke. Ennek a tsz-nek több, mint húszmillió forintja bánja, ha nem „fiadzik” rendesen. Bár kisebbségben maradt, de Bodzás Árpád továbbra is javasolja: — A részvénytársasági forma mellett vagyok, annak az irányítása kellene, mert a részvényeseknek talán közvetlenebb a beleszólásuk. Mindez egy újabb javaslat ahhoz, hogy a Hunniacoop eredményeit — amelyek azért kétségtelenül megvannak — a kívánt szintre emeljék. Körkérdésünk befejezéseként ezért érdemes meghallgatni a legújabb résztulajdonos, a Debreceni Baromfi-feldolgozó Vállalat vezérigazgatója, Fi- lep Kornél véleményét: — Mi azért lettünk tőketulajdonos Kisvárdán, mert lehetőségeket látunk a fejlesztésben. A többi tulajdonossal együtt olyan tőkebefektetést szeretnénk, amely magas profitot hoz. Van kihasználatlan épület, készen áll a gyárban az infrastrukturális háttér, nincs munkaerőgondjuk. Ráadásul Szabolcs-Szatmárban az alapanyag-háttért is jobban meg lehet teremteni. Újabb munkaalkalmak Mindez azért is figyelemre méltó, mert az újabb baromfinevelő telepek nyilván munkaalkalmat, jövedelemszerzési lehetőséget is teremtenek a környező termelőszövetkezetekben. A történetnél egyelőre meg kell állni. A krónikás is bizalmat szavaz a reális és jó elképzeléseknek, s bízik abban is, hogy a gyári rendcsinálás összefügg az erkölcsi szilárdsággal, amely nemcsak a szalag kényszerével ösztönzi a munkást jobb teljesítményre, hanem a vezetőknél a vállalati eredmény alapján mutatja a megméretést. Hiszen a bevezető idézet szerint a fejlesztés találkozik az ország érdekeivel, így rajtuk múlik a siker. Lányi Botond A KOMOBEX és a budapesti 31. számú Építőipari Vállalat szerződése alapján lengyel építőipari szakemberek is bekapcsolódtak a fehérgyarmati 142. sz. Ipari Szakmunkásképző bővítési munkálataiba. Lech Podhaniuk mérnökkel itteni tapasztalataikról beszélgettünk. — Vállalatunk 20 éve működik — mondja. — Ausztria. Csehszlovákia és Jugoszlávia éppúgy szerepel a munkahelyi „listán”, mint Algéria. Franciaország vagy éppen Szíria. A magyarországi meghirdetett verseny- tárgyalásokra is odafigyelünk. most kölcsönösen kedvező ajánlattal nyílt lehetőségünk az itteni munkákra. Miként sikerült a beilleszkedés Szatmárban? — erről folytattuk a beszélgetést. — Talán közhelynek tűnik, de igaz barátsággal fogadtak bennünket — fogalmaz a lengyel szakember. Én azt hiszem, a történelmi múlt, a két nép régi barátsága is hozzájárult ehhez. Ami a nyelvi problémákat illeti: állandóan velünk van a tolmácsnő. Természetesen csak az ő tudására támaszkodva nem lehetne dolgozni. A szakmai kifejezések közül a legfontosabbakat pár nap alatt kölcsönösen megtanultuk. Ügy látom, a fehér- gyarmatiak is megszoktak bennünket. Ebédet az étteremben eszünk. A reggelit és vacsorát mindenki magának rendezi. Mi a helyi ABC-ben vásárolunk, s nem panaszkodhatunk: minden szükséges élelmiszert meg tudunk venni. A pénztárosok már kedves ismerősként mosolyognak ránk. Jó, hogy ön kiszolgáló rendszerrel működik a bolt, így könnyebb a beszerzés. Közismert: több magyarországi — főleg budapesti építkezésnél dolgoznak lengyel építők, de a beregi országrészben a KOMBEX dolgozói az „első fecskék”. Havonta egy alkalommal vonattal utaznak haza. — Tudom, most azt kérdezné, hogy ilyenkor mit viszünk magunkkal — folytatja Lech Podhaniuk. — Bármennyire hihetetlen: mi dolgozni és nem kereskedni jöttünk. Keresetünk függvényében, az érvényes vámrendel- kezéseknék megfelelő, főleg a család mindennapjait segítő árut viszünk. Ide olyan dolgozók jöttek, akik szakmailag és emberileg is kifogástalanok. Czestochowa nagyobb város, mint Fehér- gyarmat, de hamar elmenne a híre, ha valamelyikünk fegyelmezetlenül viselkedne. Harmincnyolc esztendeje működik a „húsgyár” Nyír- madán. Évente mintegy 25 ezer sertést hizlalnak főleg Szabolcs-Szatmár, részben a főváros ellátására és exportra. Három éve az üzem a Szabolcs Húsipari Vállalat Sertéstenyésztő és Hizlaló Leányvállalataként tevékenykedik. Hozzátartozik a csen- geri tenyésztelep és a felsősimái hizlalda is. A leányvállalat évente ötezer tonna sertéshúst állít elő, s mintegy 1200 előhasi tenyészkocát juttat a kistermelőknek, s ezzel jelentős szerepet vállal abban, hogy a jövőt alapozó minőségileg kiváló sertésellátás legyen Szabolcsban. Nyírmadán 20 ezer tonna tápot is gyártanak. KorcsoMárpedig más az üzlet és más a barátság. Ügy érzem, ez nem szívesség egyikőnk részéről sem. Mi szombaton is dolgozunk, így tudunk havonta 3 napra hazautazni. Áldozatot jelent ez a munkabeosztás, de a nagyobb jövedelemért vállaltuk. Igyekszünk úgy dolgozni, hogy máshol, máskor is számítsanak ránk. A fehérgyarmatiak nagyon várják, hogy az új tanévre elkészüljön a félezemyi diáknak otthont adó szakmunkásképző. A tanműhelyek, a korszerű ebédlő és konyha, a sportlétesítmények, a kazánház s a többi szociális létesítmény remélhetőleg az igénybevétel idején is igazolja: jó munkát végeztek a magyar, illetve lengyel építő- munkások. portonként és fajtánként tudományos megalapozottsággal állítják össze a menüt a szopósmalacoktól egészen az anyakocákig. A tápgyártás számítógéppel történik, melyre 1988. január elsejével tértek át. Jelentősége, hogy kevesebb munkával, alacsonyabb költséggel, jobb minőségű tápokat állítanak elő, így garantált a minőség. Külön említésre érdemes, hogy ma már nem csupán a leány- vállalat hizlaldáiban lévő sertések részére állítják össze a menüt, hanem a háztájiban kihelyezett mintegy tízezer sertésnek is megtakarítva energiát, költségeket, ugyanis a madaiak a tápot nagykereskedelmi áron adják, s helyükbe is szállítják partnereiknek a háztájiba, (f. k.) 4 Kókusz eszpresszóba menet találkoztunk Zanozával. Könnyes volt a szeme. A kezében egy üveg volt, benne húsleves. Amikor meglátott bennünket, sírva fakadt. Bevittük magunkkal a Kókuszba, de csak nagy nehezen tudtuk lecsillapítani. — Mondd már el, mi történt — mondta Soloiviejczyk asszony, amikor Zanoza egy kicsit magához tért. — Strawny... — kezdte volna Zanoza, de újra sírva fakadt, majd amikor végre uralkodni tudott magán, befejezte a mondatot: — Strawny megbetegedett. — Valami romlott ételt evett? — kérdezte Koszon, a költő. — Ne viccelj! ■— mondta Solowiejczyk asszony. — És hogy van most a beteg? — Ezt a kérdést már Za- nozához intézte. Zanoza a száját harap- dálta. — Rosszul van — mondta. — Tegnap óta a kórházban fekszik. Álmatlanul töl— Ez a betegség úgy ért engem, mint a villámcsapás — mondta remegő hangon. — Szinte hihetetlen. — Hát igen, az ilyesmi kellemetlen — töttem az éjszakát, tnost viszek neki egy kis húslevest, hogy erősödjön. Tálán narancslével is kellene vinnem... Tudnátok kölcsönadni egy kis pénzt? De ezt az ötletet elvetettük, mert senkinél nem volt pénz. Zanoza ekkor a tenyerébe temette az arcát. mondta Solowiejczyk asszony. — Kellemetlen? — csodálkozott Zanoza. — Mi az hogy kellemetlen? Rettenetes, szörnyű! Megtörölte a szemét a zsebkendőjével és felállt az asztal mellől. — Megyek — mondta felemelve az üveget a húslevessel. — Az Isten legyen velem! Megyek a kórházba. Elment és mi élgondolkozva néztünk utána. — Nem tudtam, hogy ilyen közel áll hozzá ez a Strawny — mondta Solowiejczyk asszony. — Ez a Zanoza nem akármilyen fickó. Ügy látszik, lehet rá számítani. Jó szíve van. — Talán rokona Zanozának ez a Strawny? — kérdezte. — Nem rokona — mondta Koszon, a költő. — De Strowny tartozik neki. Ekkor valamennyien megkönnyebbültünk. Mert már kezdett kisebbségi érzésünk lenni. Lipcseyné Bánfalvi Júlia fordítása M. K. Sertésmenü programozással *>*/.* T--*-\*-'\\*-:-****"**l*.:.* I**: • • - ***!*: - * - * ^V-:-*»*-l****- ‘ * : ^ i*-; *- *v**-i: ** r -*-■: üV - v**/.’.* : ;:*/*:* Megan: A jésziiii ember
