Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-13 / 87. szám
1988. április 13. Kelet-Magyarország 3 Tön diákot vesznek lel Csak az utóbbi időkben több mint száz(!) kisebb módosítással próbálták a kor követelményeihez igazítani a felvételi rendszert. A toldozgatások után most fontosabb változtatásokra szánta el magát a Művelődési Minisztérium. Hétfői sajtótájékoztatóján Pusztai Ferenc miniszterhelyettes elmondta, hogy mindenekelőtt o felvételi keretszámokat szeretnék növelni az egyetemeken, főiskolákon. Erre azért van szükség, mert a következő években — a demográfiai hullám miatt — lényegesen megnő a középiskolás korosztály, tehát a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők létszáma. Ugyanakkor a társadalomnak is szüksége van minél több, magasan képzett szakemberre. A fel- ' vételi keretszámokat nem egyformán bővítik az egyes intézményekben — ennek mértéke attól függ majd, hogy milyen területeken van szükség több szakemberre, továbbá — s ez talán a legfontosabb körülmény — az adott intézményben hány hallgató képzéséhez vannak meg a feltételek. Természetesen a jelentkezők létszámát, tudásuk színvonalát sem lehet figyelmen kívül hagyni. A tervezet másik sarkalatos pontja, hogy csökkentse a felvételi vizsga, növelje a középiskolában elért tanulmányi eredmények, mindenekelőtt az érettségi jelentőségét. Kidolgozásra vár, mely tárgyakat hogyan számítsanak be a felvételnél; azt is fontolóra kell venni, hogy az érettségi egyben felvételinek is számítana, és az egyetem vagy főiskola csak bizonyos speciális tudást mérlegelne a felvételi vizsgán, a szakmai ismereteket, a rátermettséget, sőt, esetleg a nyelvvizsgát is a felvételiző javára írva. Növelni szeretnék a szakközépiskolások felvételi esélyeit. Mindez rendkívül megnöveli a középiskola felelősségét a tehetségek kiválasztásában. Úgy is, hogy a — — Fáj a fejem, doktor úr. A lázam ugyan nem magas, de kellemetlenül érzem magam. S ha jön a rossz idő, sajognak az ízületeim. — Jól alszik? — Nem mondhatnám. — S az előfordul, hogy kávét iszik és nem tud elaludni? — Igen, ez előfordul. — Különösen a brazil kávétól? — Bármilyen kávétól. — Ne, ilyet ne mondjon, a brazil a legjobb. Én személy szerint a brazilt szeretem. Ha hozzájutok. Mert mostanában nehéz brazil kávét szerezni, más fajtát meg nem iszom. — Doktor úr, a lázam nem magas, de ... — Tegnapelőtt indiai teáért álltam sorba. Az orrom előtt fogyott el. Más fajtát pedig nem iszom. Csak indiait. De hogy honnan lehetne szerezni, fel nem foghatom. — Doktor úr, sajognak az ízületeim. Ha jön a rossz idő. Mitől van ez? — Ez az időjárástól van. Ha változik az idő, sajognak az ízületei, így van? — Ahogy mondja, doktor úr. S a lázam ugyan nem magas, csak kellemetlen. Pocsékul érzem magam tőle... — S az üzletekből eltűnt bármilyen szempontból — hátrányban lévő, de tehetséget mutató fiatalokat segítik a felzárkózásban középiskolai tanulmányaik során, tehát ezek a diákok már egyenlő eséllyel pályázhatnának a felvételre. Felmerül a kérdés, hogy ez az elképzelés nem enged-e nagyobb teret a középiskolák engedékenységének? Nem a legjobb, tehát a legtöbbet követelő középiskolák diákjai kerülnek-e ezzel hátrányba? — hiszen már most is van rá példa, hogy a szülő gyengébb középiskolába íratja (vagy viszi át) gyermekét, mert ott köny- nyebben lehet a pontszámok gyarapodását eredményező jegyeket megszerezni. Ez is előfordulhat. Az iskola felelősségérzetét viszont erősítenie kell annak, ami szintén a tervezet része, hogy tudniillik a felsőoktatási intézmények a jelenleginél nagyobb követelményeket támasztanak majd hallgatóikkal szemben. Tehát remélhetően mind kevesebb alapja lesz annak a vélekedésnek, hogy az egyetemre, főiskolára csak bejutni nehéz, s aki bejutott, szinte már a zsebében érezheti a diplomát. .. A tervezett változásokat három szakaszban szeretné bevezetni a művelődési kormányzat, hogy mind az érintett intézményeknek, mind a középiskolásoknak legyen elegendő idejük a felkészülésre. Az első szakaszban, tehát 1989-ben csak a felvételi keretszámok bővítésére kerülne sor, valamint az egyetemek és a főiskolák megkapnák a fellebbezések elbírálásának jogát. A második szakaszban, azaz 1990-ben lépne érvénybe a középiskolákból hozott pontok számításának új módja. Végül a 90-es évek derekán kerülne sor az egyéb változtatásokra. A szakemberek és az érdekelt javaslatok kidolgozására, a tervezet megvitatására a intézmények bevonásával kerül sor. Gönczi Mária Lion llmailov Reménytelen eset a rák. Egy darabig hozoga- tott egy betegem. Aztán a betegem tűnt el. Vagy meggyógyult, vagy átment egy másik orvoshoz. Nem, meggyógyulni nem gyógyult meg ilyen hamar. Az élelmiszerosztályt vezette, az ilyenek sokáig szoktak betegeskedni, ha egy jó orvos kezébe kerülnek. Valószínűleg átment egy másik orvoshoz. Mert meg- gyógyuni biztos, hogy nem gyógyult meg. — És fáj a fejem, doktor úr. — A gyomra nem szokott émelyegni? — Dehogynem! — De mitől? — Ha én azt tudnám! — A kaviártól? — Nem, a kaviártól nem émelyeg, ebben biztos vagyok. — Attól az enyém sem ámelyeg. Volt egy betegem ... — Mi volt vele? — Kaviárt hozogatott nekem. Aztán elmaradt. Eltűnt. — Elment? Uj tanműhelyben készítik fel a jövő szakmunkásait a nyírbátori Aurora Cipőgyárban. Három évfolyamon 170 cipőgyártó és felsőrészkészítő tanulót képeznek. (Elek Emil felvétele) Együttműködés a községért Olyan szimpatikus és hasznos célokat tűzött ki a csengeri tanács és a Hazafias Népfront csengeri elnöksége, mint például a településfejlesztést szolgáló társadalmi munkák kezdeményezése, a köztéri fásítások anyagi támogatása, a parkok és játszóterek védelme. Foglalkozni kívánnak a lakosság rendszeres tájékoztatásával, a nők és idős emberek helyzetének javításával, az alkoholizmus elleni küzdelemmel, az ünnepek, történelmi évfordulók megszervezésével. Sürgős feladat a cigánylakosság egészségügyi felvilágosítása, iskoláztatása, munkába állítása. Mindezek megoldására a tanács és a népfront helyi elnöksége együttműködési megállapodást kötött. Ifjúsági tanácskozás a Szatmár Bútorgyárban Gondok mindennap - fórum négyévenként Félig ha megtelt a szálkái művelődési ház nagyterme. A Szatmár Bútorgyár ifjúsági fórumának résztvevői Kun István igazgató szóbeli kiegészítőjét hallgatják. A fiatalok arcán látszik: nem ismeretlen előttük, amit hallanak. Az igazgató szavai után Bársony Sándor osztályvezető, az ifjúsági bizottság elnöke arra kéri a küldötteket, szóljanak hozzá, mondják el észrevételeiket. Halkan pusmognak, s ha lehet, még lejjebb húzódnak székeikben a fiatalok. Aztán mégis a magasba emelkedik egy kéz. Soltész István esztergályos hangjából aggodalom csendül. — A gyár átlagéletkora alig 31 év, így sokan varrnak, akiknek még nincs lakása. Miit tesz értük a vezetés? Érdekelne az is — mondja —, lesz-e létszámcsökkentés, ha igen, hogyan lesz azután? Hogy keres majd az a három ember, aki ötnek a munkáját végzi el? Nehéz helyzetben A kérdések ultán újra csend ül a teremre. A kínos perceket Varga Julianna, a gyár KISZ-itiitkára töri meg. — Az elsőiknek mindig nehéz, — mentegeti a fiatalok halllgartását. — Kicsit nekem — El. Végleg. — Külföldre? — Messzebbre. — Hová messzebbre? — Oda, ahol se kaviár, se rák nincs. S ahová beutaló se kell. — Nekem sem kell beutaló. Nekem egy kell —, hogy jól érezzem magam. — Dehát, hogy érezze jól magát, mikor fáj a feje, láza van, sajognak az ízületei ... — Doktor úr, ki lehet ebből gyógyulni? — Persze, hogy ki ... mi is a foglalkozása? — Mérnök vagyok. — Mérnök? Áá, a mérnökök rosszul gyógyulnak. Különösen rák, kaviár, kávé és tea nélkül. — Dehát én jól megvagyok ezek nélkül. — Maga igen, de mások nem. — Engem mások nem érdekelnek. Elvégre nekem fáj, amim fáj. — Ügy látom, a feje sincs egészen rendben. — Ügy gondolja, doktor úr? — Biztos vagyok benne. Elsősorban a fejét kell megvizsgálni. Menjen el sürgősen egy ideggyógyászhoz. S ahogy a feje rendbejött, nyomban jöjjön visz- sza. A többit meg bízza rám. Hát akkor, a viszontlátásra! (Ford.: Antal Miklós) 'is jobban dobog a szívem — fűzi hozzá, majd azt mondja: — Nagy problémának tartom, hogy bár a gyárban sok a fiatal, a gyes és a katonaság után mégis nehéz helyzetbe kerülnek. Nincs konkrét feladatuk, bizonytalanok, s ez nem jó senkinek. A lakásra felosztott 44 ezer forint édeskevés, főképp, ha figyelembe vesszük a mai árakat. A KlSZ-titkár még azt is nehezményezi, hogy a bérezésnél nem a munkát, hanem az életkort veszik figyelembe. — A célprémium bevezetése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Jobban segítene — teszi hozzá — ha névre szólóan értékelnék a munkát, s nem ötven forintokkal mérnék a különbséget. A gyár fiataljainak nevében még javasolja, hogy a nyelivtanullás ösztönzésére új, az eddiginél hatékonyabb módszereiket dolgozzanak ki. Részletes tájékoztatást! Varga Julianna szavai jó hatással ‘vannak a fiatalok bátorságára. Bizonyára neki iís köszönhető, hogy egyre többen emelik fel a kezüket. Tárkányi Sándor programozó a következő hozzászóló. — Nincs elég ösztönzés az anyagtakarékosságban sem, és jó lenne az eddiginél részletesebb tájékoztatás a gyár ügyeiről, így megelőzhetők lennének a pletykák, szóbeszédek. Szabó István anyaggazdálkodási osztályvezető-helyet- -tas a beruházások felől érdeklődik, szeretné tudná azt is, hogyan ösztönzik a szakképzetteket, mit tervez a gyár vezetése a munka minőségének megkülönböztetésére? Kánási Erika, a megyei tanács ipari osztályának képviseletében a Szatmár Bútorgyár megyénk Iparában elfoglalt helyéről beszélt. Tőle tudjuk: bár a szálkái gyár jobban fejlődött, mint a megye ipara .általában, az eredménnyel nem lehetünk elégedettek. A foglalkoztatás helyzetéről szólva elmondta: a fiatalok, az első munkahelyesek ötven százaléka kénytelen elhagyni a megyét, mert Szabolcsban nem kap munkát. — Becsüljék meg a munkahelyet — inti a fiatalokat befejezésül. — Annál is inkább, mert a szabályozók egyre jobban arra ösztönzik a gyárakat, hopr kevesebb dolgozóval teljesítsék terveiket. Megkapták — most üres — Hosszú ideig kértünk, könyörögtünk az ifjúsági klubért — mondja a következő felszólaló, Major Józsefné normatechnológus — most meg üresen áll, nem használja senki. A hangulat egyre közvetlenebb, egyre johhan kirajzolódik, mi nyomja a fiatalok szívét. Szabó Béla faipari mérnök, technológus alig több min1 egy éve dolgozik a gyárban — Engem nem elégít ki az ©lőfbb halott információ — mondja — miszerint a keresetünk megegyezik á megyei átlaggal. Már csak azért sem, mert úgy gondolom, a gyárban tapasztalható elégedetlenség elsősorban az alacsony béreiknek köszönhető. Nem négyévenként kall ez a fórum. Ügy lenne igazi, ha a napi gondok, problémák azonnal eljutnának a vezetőkhöz, s azok reagálnának is rá. Több hozzászóló az ismételt felszólításra sem akad. Ügy tűnik, a legfontosabb problémákat elmondták a fiatalok. Nem marad más hátra, Kun István igazgató válaszolt a felvetett kérdésekre. Elég vagy kevés 44 ezer? — Becsülje meg mindenki a munkahelyét — idézi a korábban elhangzott mondatot, majd sorolja az érveket is: a munkahely megbecsülésébe a környezet rendben tartása, az értékek megőrzése is beletartozik, bért emelni pedig csak eredményes gazdálkodás nyomán lehet. A külső gazdasági hatások a bútorgyárat sem kerülik él, mondja az igazgató, majd hozzáteszi: tavaly 1 millió 300 ezer forintot fordítottak a lakásépítés támogatására, idén pedig 315 ezer forintot fizettek ki ezen a címen. Az igazgató szerint élég a dolgozónként adott 44 ezer forint építési támogatás, már csak azért is, mert így több embernek jut belőle. — Itt kapjuk a kritikát, hogy nem segítjük eléggé a szakmunkásképzést — neheztel végül Kun István, — közben tavaly asztalos felnőtt szalkmunkásképzést hirdettünk meg, s lasszóval kellett fogni rá az embereket. Elhangzott: eredményes lehet-e a négyévenként megtartott ifjúsági fórum? Ügy gondolom, aligha. Legfeljebb akkor, ha a gondok megoldásával, a problémák felvetésével nem hogy éveket, egyetlen napot sem várnak. És ez nemcsak a Szatmár Bútorgyárra vonatkozik... Kovács Éva Árhullámok veszély nélkül Csapadékos, bűvös március A sokéves átlagnál hűvösebb volt a március Szabolcs- Szatmárban — tudjuk meg a vízügyi igazgatóság havi ösz- szesítéséből. A hőmérséklet 3,7 Celsius fok volt, ami 0,8 fokkal kevesebb, mint a korábbi években. Az esztendő harmadik hónapja bővelkedett csapadékban, mégpedig igen sok eső esett. A Nyírségben 58 milliméter, ami 24- gyel több, mint a sokéves átlag. De vannak ettől nagyobb eltérések is. Felső-Szabolcs- ban a korábbi 38-cal szemben 63, a Keletnyíren 32 helyett 71, az Ecsedi láp környékén a sokéves 38 milliméterrel szemben 83, Beregben 44 helyett 75, a Tisza—Szamos közén a régebben mért 39-cel szemben 84 mjlliméter csapadék hullott. Ez azt jelenti, hogy a talajok megteltek vízzel, sok helyen alakult ki belvíz, főleg azokon a helyeken, ahol kötött, agyagos a talaj. A megyében lévő folyók vízszintje is emelkedett, de komoly veszély nem alakult ki. A sokéves átlagok fölé csak a Szamos, a Túr és a Kraszna emelkedett. Jóllehet nagynak tűnt a Tisza vízállása is, a korábbi évek átlagát nem érte el, és Tiszabecsnél egész hónapban a nulla és a mínusz száz között állt. A vízminőség megfelelt az előző hónapinak, a Tisza a Szamos beömléséig első osztályú volt, innen romlott, de Dombrád után újra tisztult. A Szamos minősége kielégítő volt, az alsó szakasza már első osztályú értéket is mutatott. Sajnos az Ér végig szennyezett volt, itt a korábbi átmeneti javulások sem észlelhetők. Az Érig a Lónyai -csatorna is első osztályú minőséget mutatott, hasonlóan néhány főfolyáshoz. Rendkívüli szennyezést sehonnan nem jelentettek. Sajtótájékoztató a felvételi rendszer korszerűsítéséről
