Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-12 / 86. szám

1988. április 12. Kelet-Magyarország 3 A párttitkár töprengése Ü lünk a páritirodán. Be­szélgetünk a viliág dolgairól, s mi sem természetesebb: hamarosan a most zajló taggyűléseikre terelődik a szó. A' myírbéliteki nagyközségi titkár. Szabad­helyi Sándor így meditál: — Kemények a viták. Szó­ba kerül a tulajdon kérdése, mások azt kutatják, mit is jelent majd az intézmény­rendszer korszerűsödése, ha­tározottan vetődik fel: vajon minden régi ember alkal­mas-e arra, hogy az új szó­szólója, munkálója legyen. A pedagógusok, mind a heten ugyanakkor azt firtatják, va­jon milyen részük lehet ab­ban, hogy érvényesüljön a párt vezető szerepe. Miköz­ben folyik a beszélgetés, ösz- szecsapnak a vélekedések, azon veszem magam észre, hogy magam is töprenkedővé válók. Látom, azt várják, hogy a kérdésekre adjak vá­laszt. De tudom, nincs ná­lam a mindent tudás, ma­gam is vitázok magammal, nem rendelkezem előre kész feleletekkel. Akad, aki ezen csodálkozik, hiszen hány de hány év gyakorlata volt az, hogy lezajlott a vita, majd az asztal túlsó oldalán ülő párttitkár kimondta a végső szentenciát. — Észreveszem, hogy egy leszek a vitázók között. Ér­velek azzal; most a legfon­tosabbnak azt vélem, hogy minden párttag a maga er­kölcsével, munkájával, kez- deményezéséyel igyekezzék érvényesíteni azt, amit ve­zető szerepnek mondunk. Az­tán gondolkodom azon, va­jon le tudunk-e szokni ar­ról, hogy minden operatív gazdasági, hivatali ügybe be­leszóljunk, holott erre más­nak van kompetenciája? Egyáltalán: mit jelent vál­toztatni a munkán, annak stí­lusán? Meddig tart az alul­ról építkezés, hol kezdődik egy politikai koncepció kép­viselete? Kérdezek én is, és azt veszem észre, hogy vála­szokat kapok másoktól, ötle­teket, véleményeket. Valaho­gyan nagyon aktívvá válik a taggyűlés, és most már hi­szem, hogy valóban politizá­lunk. — Aztán valaki megkérde­zi: van-e értelme annak, hogy mindent meg kell vitat­ni? Lényegében a döntésre hívatottaknak tudniok kelle­ne, mi á teendő. És jön a válasz: mi nem vagyunk a döntésre hivatottak között? Lassan kibontakozik egy új­féle felelősség, határozott vállalása annak, hogy a párt tagjának lenni nem egysze­rűen elfogadást, de alakítást is jelent a politika esetében. Kiderül: érdemes vitázni. Va­lami kimozdult a holtpont­ról, s ha még van is olyan, aki csak oldalról figyel, ezt nem sokáig teheti. — Végiggondolom a falu­kat. Itt a munkaerőgond. A gazdálkodás sem egyszerű er­re. A kevés iparunk jövőjét is jó lenne tudni. Sok ember bizalma is megrendült a po­litikában. A távolság, az árak, az adók napi gondokat jelentenek. Politikai kérdés a felvásárlás, az ellátás, a szol­gáltatás. Minden hangulatot kelt, az emberek érzéke­nyek. Érzékenyebbek, mint máskor. Hol vagyunk, mi kommunisták? Köztük? Ve­lük? Ismerjük a valóságot? — Vitáztunk, igyekeztünk újszerűén vizsgálni az életet, mérlegelni, mit tehetünk ah­hoz a dokumentumhoz, amely hagy nyitva kérdése­ket. Még van hátra taggyű­lés, még van alkalom, hogy formálódjanak a vélemé­nyek. Melyekkel hozzá aka­runk járulni ahhoz, hogy meglévő értékeink mellé újak kerüljenek. Nagy szám­ban, mindőnk hasznára. Nagy összegezéseket nem tu­dok mondani. Bennem is gyűlnek a kérdések. És ki tudja miért, valami jó érzé­sem támad. Ügy érzem, nem a nagyközségi titkár az igaz­ság letéteményese. Minden közösségibb lett. A gondol­kodás és a felelősség is. Bürget Lajos Még egyszer Fát hámoz a gép nem hibázik Olasz „Corali” típusú fahámozó és daraboló gépsort he­lyeztek üzembe a FEFAG vásárosnaményi fafeldolgozó üzemében. A gépsor egy műszak alatt 25 köbméter gömb­fát dolgoz fel. Képsorunkon a munka egy-egy fázisa lát­ható. 1. A rönk befogása és pontos beállítása félautomata vezérléssel történik. 2. A lehámozott réteg továbbítása a da- | rabolóhoz. 3. A méretre vágott félkésztermék. (Farkas Zol- | tán felvételei) az építtetőt vagy a kivitele­zőt — többnyire kisiparoso­kat — a hibák megszünteté­sére, kijavítására. Büntetés a tulajdonosnak Bár a hőtechnikai követel­mények megszegése tulaj­donképpen nem jár olyan következményekkel, mintha rosszul készítik el valahol az alapot, ám az ilyen jellegű ellenőrzések is egyre na­gyobb teret kapnak, ennek energiatakarékossági okai vannak. Természetesen eb­ben is az építtetői érdekek védelme az építésfelügyeleti ellenőrzés célja, mert igaz, hogy a szabványoknak meg­felelő anyagok többe kerül­nek, ez azonban csak egy­szeri kiadás, a tüzelőanyag pedig évente pénzbe kerül, illetve évente kevesebbe ke­rül, ha megfelelően szigetelt anyagokat építenek be. Kik kapták a büntetést, a figyelmeztetést, egyáltalán kiket vonhattak felelősségre? Házilagos kivitelezés esetén a tulajdonost, más esetekben a kivitelezőt, például a kis­iparost, de az építésfelügye­let szakembereinek az a vé­leménye, hogy lehetőséget kellene teremteni a jogsza­bályokban a kulcsszerepet ellátó felelős műszaki vezető felelősségre vonására is, hi­szen házilagos kivitelezést csak az ő irányításával lehet folytatni. Szakmai körökben egyöntetű a vélemény, hogy hatékonyabb, a kivitelezés minőségére nagyobb ösztön­ző hatása lenne, ha az olyan műszaki vezetők, akikkel rendszeresen találkoznak kü­lönböző építkezéseken, köte­lezhetők lennének az ellenőr­zési költségek viselésére. A múlt évben 90 millió forint értékben készítettek különböző ké­miai laboratóriumi eszközöket az (Jniversil nyíregyházi gyárának labortechnikai részlegében. Képünkön: Páll Ferencné NDK-meg- rendelésre hengeres választótötcséreket készít az üvegformázó gé­pen. (Császár Csaba felvétele) Végül is olyan tapasztala­tok vonhatók le az építésfel­ügyelet első éves működésé­ről, hogy már ilyen rövid idő alatt is kimutatható az ellenőrzések minőségjavító hatása. A megtalált hibákat a kisiparosok gyorsan kija­vítják, és — ez is tapasztalat volt — még egyszer nem is követi el ugyanazt a mulasz­tást a kivitelező. Igazán ha­tékony azonban akkor lehet az építésfelügyeleti csoport tevékenysége, ha a saját el-- lenőrzésein kívül jól irányít­ja és segíti az elsőfokú épí­tésügyi hatóságok építésfel­ügyeleti munkáját. Ellenőrzött házépítők Ha szabálytalan, leállítják Az alapot nem szigeteltek, a gazbetonelemek illesztése rossz, az átívelőket fával helyettesítették, a betonkoszorú­ban lévő beton minősége nem megfelelő. Egy kicsit állat­orvosi lóhoz hasonlítható az a lakás, amelyiken az imént felsorolt hibákat találták az építésfelügyeleti ellenőrök, de azért választottuk éppen ezt abból az 1422-ből, amelyiket tavaly vizsgálgattak, mert az a célunk, hogy jobb, lelkiis­meretesebb munkára ösztönözzük vele azt, aki házépítésbe fog, vagy elijesszük, aki úgy hiszi: a rokonsággal és né­hány láda sörrel szakszerűen lehet építkezni akkor is, ha nincs a családban szakember. Tulajdonképpen ez volt az egyik oka annak, hogy a Mi­nisztertanács 1986-ben létre­hozott egy szervezetet, ame­lyik az építkezések minősé­gét hivatott ellenőrizni. An­nál is inkább megérett ez a döntés 1986-ra, mert nagyjá­ból ettől az időtől vált meg­határozóvá Magyarországon a magánerős építkezés, az árak emelkedése miatt pedig a házilagos kivitelezés. Életre szélyes ház A szervezett lakásépítés műszaki és minőségi követel­ményeinek ellenőrzése addig is megoldott volt — bár en­nek a szervezetnek a haté­konyságát lehet vitatni — a magánerős lakásépítés gya­korlatilag ellenőrizetlenül folyt és ez nagy károkat oko­zott annak is akinek életve­szélyes lett a háza és az ál­lamnak is, mert sok építő­anyag ment veszendőbe. Létrejöttek tehát a megyei tanácsok mellett az építés­felügyelftti csoportok és az elmúlt évben már folyama­tosan és rendszeresen végez­ték ellehőrzéseiket. Milyen hibákat találtak? Sokan el­tértek az engedélyezett terv­től. Ezzel elsősorban nem az a baj, hogy nem úgy néz ki valami, mint ahogy előre megrajzolták, hanem többek között statikai problémákat okozhat. de volt egy sor szakszerűtlen kivitelezés, köztük olyanok is, amelyek veszélyeztették az épület ál­lékonyságát. Az építésfelügyeleti cso­port és a tanácsok építésügyi hatóságai által végzett elle­nőrzéseknek sok esetben ko­moly következményei voltak. Húsz esetben kellett leállíta­ni a kivitelezést, több mint 350 esetben kellett kötelezni az építtetőt, hogy a terv sze­rint végezze a munkát, s hogy a kisebb-nagyobb hiá­nyosságokat szüntesse meg. Jogosítványt nem kellett visszavonni egyetlen kisipa­rostól sem, de szabálysértési eljárást kezdeményeztek 38 esetben és 250-néI több jegy­zőkönyvben figyelmeztették Adócitis melankolikus — Elzártam. Most jó a csap, a múlt héten kicse­rélte benne a szerelő a tö­mítéseket■ — Hát akkor honnét jön ez a szöveg? A saját han­gomat se hallom tőle. — Ja, ez? A szomszéd­ban eltört a főnyomócső. Csak holnap tud kijönni a szerelő. Hol voltál ilyen so­káig? — Kettőt találhatsz, de inkább megmondom. Adó­ügyi tanfolyamon. Az asszony kétségbeeset­ten csapta össze a kezét, és azonnal ágyba fektette. Vizes borogatást rakott a homlokára, vattát dugott a fülébe, és beletukmált két erős altatót. Aztán lement a sarokra, és az utcai fül­kéből telefonált az orvos­nak. — Hogy vagyunk? Hogy vagyunk? — kérdezte a jó öreg Tóth doktor az ágya szélére ülve. — Mit mond? Nem ér­tem — kiabált Emberke. — Hogy vagyunk? — is­mételte meg most már han­gosabban a doktor. — No, idefigyeljen, do- kikám! — ugrott föl a pá­ciens. — Ha maga is adó­ügyi előadást akar tartani, én biz’isten ... — Ugyan fiam, én öna­dózóm. Különben is, az én koromban ... Megkopogtatta elölről, meghallgatta hátulról, az­tán kettőt bólintott. „Két­ségtelen ... ezt nem lehet félreismerni...” — Súlyos, doktor úr? — kérdezte az asszony a ke­zét tördelve. — Igen — bólintott az orvos —, de ebbe a korai szakaszban még gyógyítha­tó. Adócitis melankolikus. Beutalom egy közeli lakat­lan szigetre. Néhány hó­nap alatt rendbejön, ha ... £ mberke összecsoma­golt, és másnap reg­gel a menetrend sze­rinti repülőgéppel eluta­zott a legközelebbi lakatlan szigetre. Csodálatos lát­vány terült elé. Az egész sziget alig volt nagyobb néhány négyzetkilométer­nél. Száz ágra sütött a nap. Körben a tenger csacsogó hullámai, a szigeten bólo­gató pálmafák, az ágai kö­zött piros, meg kék tollú madarak. Minden olyan volt, mint az esti mesében. És egyszer csak a feje fö­lött, az egyik pálmaágon megszólalt egy papagáj. — Bruttósítás ..., bruttó­sítás ... T. Ágoston László Hiba az ár körül A Tiszanagyfalu területén működő kisiparosok, magán- kereskedők, mutatványosok, személy- és teherszállítók, kereskedelmi és vendéglátó­ipara szerződéses egységek, gazdasági munkaközösségek árellenőrzését, valamint a falu építési, vízügyi és köz­lekedésigazgatási feladatait a rakamazi tanács szakigaz­gatási szerve látja el, igaz­gatási társulás formájában. Az árellenőrzések során az 1985—86-os évben semmifé­le visszaélést, szabálytalan­ságot nem tapasztaltak, 1987-ben azonban három személy eillen kellett sza­bálysértési eljárást kezde­ményezni, kettőt pedig fi­gyelmeztetésben részesíteni. Több alkalommal tapasztal­ták, hogy az iparosok nin­csenek tisztában a könyvve­zetéssel, az árképzéssel és az áralkalmazással. Ahol ilyen hiányosságokat észlel­tek, ott rövid időn belül utóellenőrzést tartottak. 4 mint Emberke haza­felé ballagott a lép­) csőházban, már mész­sziről felfigyelt valami hangos szövegre. — Az alapbér plusz nyug- I díjjárulék, valamint az / egyéb pótlékok képezik a bruttósítás alapját... ) Megtapogatta a könyökét, nedves volt. Bekiabált hát az előszobaajtóból a fele­I ségének: — Rozikám', azonnal kap­csold ki azt a rohadt rá­) diót! A könyökömön jön ki az adórendelet. — Hogyan zárhatnám el? — kérdezett vissza az asz- szony. — Hát nem szétver­ted a múlt héten, amikor az adóklubot közvetítették?! — Hát persze ... — ocsú- / dott Emberke. •— Akkor légy szíves, zárd el a gáz­) csapot! —Kincs bekapcsolva... — A fene egye meg! — ) öntötte el Emberkét a puly­kaméreg. — Hát akkor a vízcsapot zárt el!

Next

/
Oldalképek
Tartalom