Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-11 / 85. szám

1988. április 11. Kelet-Magyarország 3 Új szenzációk liszanagyfalukan „Mi nem várunk semmire...!” Nagy hallgatás veszi körül egy ideje a tisza- nagyfalui tsz életét. Vagy inkább fojtott csend? Jöt­tek kósza hírek egyesítési próbálkozásokról a szom­szédos rakamazi közös gazdasággal, aztán arról, hogy a vezetők nagy része majdnemhogy rajtaütés­szerűen eltávozott. Viharos viták közösségi és párt­gyűléseken, ahol az indulatok nem kíméltek senkit, még a vendéget sem. Örökzöld téma a lakás. Gerc Sándor (Nyíregyháza, Kossuth u. 33.) levelében azt teszi szóvá: miért kell fordítva értelmezni a fiata­lok lakáshoz juttatásának kétlépcsős fogalmát. Ugyanis (ha az igényilő el­érte a megfelelő pomtszámot és sok pénze van), nagyobb lalklást rögtön kaphat, de igé­nyének és pénztárcájának megfelelő egy vagy maxi­mum 1,5 szolbás Lakás nincs, a kisebb • lakásra vánnii kell. Ki miilyen úton módon te­remtse elő a magasabb össze­gű beugrót, anna mi sem ad­hattunk receptet. Mindeneset­re megkérdeztük a Nyíregy­házi Városi Tanács lakásügyi csoportjánál Hegedűs Fe­rencnél; hogy is van ez a kétlépcsős lakáshoz juttatás? Ilyen egyelőre nincs, illetve mégis van — - mondta. Nliincs mert miniigarzonök most nem épülnék, van mégis, mert az Örökösföldön rendelkezésre áll néhány 51 és 55 négyzet- méteres. Akik pontszámúk alapján e lakásokra jogosul­tok, megkaphatják. Az áruk viszont valóban magas. Egy 51 négyzetméteres első eme­leti lakás napi áron 893 ezer forint. Ehhez a fiatal házasok két gyermek megléte vagy vállalása esetén 150 ezer fo­rint kedvezményt kapnak, az OTP-hitel 380 ezer forint. A maradék 363 ezer forint tete­mes. A közösségért vállalt fe­lelősség késztette Szabolcsi Ferencet arra, hogy a nyír­egyházi repülőtérről (ahol dolgozik) telefonáljon. Mint mondta van ott egy kis bolt, amelyben üzemi dol­gozók és a környéken la­kók vásárolnak. Az utóbbi időben gyakran előfordult, hogy a várt 50 kilogramm- nyi kenyér és ugyanennyi péksütemény nem érkezett meg. A gépkocsivezető úgy szállít, ahogy neki tetszik. Amikor kérdőre vonták, eléggé el nem ítélhető mó­don válaszolt. Az esettel kapcsolatban a kenyérgyárat is felhívták. A válasz az volt, az üzem igyekszik a megrendeléseket pontosan teljesíteni. A gép­kocsivezető magatartásáról nem tudtak. Szabolcsi Fe­renc véleménye: jobban kel­lene a munkát és a munka­helyet becsülni, mások mun­káján tisztelni és akinek a szolgáltatás a feladata, az maradéktalanul teljesítse, már csak azért is, ment nem szívességbő1! teszi. Egyetér­tünk. Idős Seres Zsigmond túr- istvándi olvasónk lényegé­ben egy íráshoz fűz véle­ményt, miközben kérdez Is. Az általa jelzett írásban az állt, hogy a nyúltartó gazda 9 anyanyúl után évente 200—2S0 nyulat nevel. Léte­zik ilyen? Megtörténhet, hiszen a .há- zinyutak évente többször fi­alnák, 5—6 a szaporulat, né­ha tíz vagy még több. Kilenc anyától 250 nyúl tehát nem sok, de nem is kevés. Miivel a nyúlhúsnak ma elfogadható ára van, a 35—40 ezer forint árbevétel is reális. Hogy a nyereség mennyi, az a gazdá­tól is függ. Sok lesz-e a zöldség és mekkora lesz az ára? Nem véletlen, hogy a Kisvárdán feladott levélben magát N. L-nek szignózó olvasónk ezt kérdezte. Volt erről cikk az újsá­gunkban, sőt a televízió, a rádió is foglalkozott a témá­val. Tény, -idén a kisáruter- melők, de a nagyüzemek is a tavalyitól jóval több zöld­ség vetömagvat vásároltak. Sajnos minden mással ellen­tétben a nagyüzemi burgonya termőterülete csökken. Zöld­ség tehát a tavalyinál több lesz, de hogy az árak miként alakulnak, annak megmom­dásához jósnak kellene len­nem. A háziasszonyok való­színűleg az alacsony áraknak örülnének, a termelők vi­szont kevésbé. Még egyszer Sky channel- ról. Nagy András nyíregy­házi olvasónk terjedelmes levélben — szinte élmény- szerüen —■ számol be arról, mennyire örömére szolgál a műholdas tévéadás. Azt is leírja, hogy középkorú, eddig eszébe sem jutott ide­gen nyelvet tanulni, most úgy érzi, hajlandó lenne az angol nyelvvel alapfokon megbirkózni. Kérdezi: hol tanulhatna? A megyében a TIT és a művelődési házak szerveznek nyelvtanfolyamokat. Arról nincs tudomásunk, hogy Sky channel miatt sürgősen angol nyelvtanfolyamot indítaná­nak, de javasoljuk Nagy Andrásnak, hogy az említett intézményeknél érdeklődjön. Utas lettem volna — kö­zölte a 12-477-es telefonszá­mon Horvát Dezső. — Ba­rátommal a nyíregyházi al­matárolónál lévő nyilvános telefonfülkéből hívtunk taxit. Egy hölgy kérte a személyi számot. Kis idő múlva közölte, a barátom személyi száma nem valódi. Sértő, hogy taxirendeléskor szinte lekádereznek. Olvasónknak sok minden­ben igaza van, de ne feledje: sajnos, vannak még te lefon- .betyárok. Nem csak április •elsején, máskor is beugrat- iták már a taxisokat. Lám. a barátja is hamis személyi számmal próbálkozott... Tóth Miklós nyíregyházi olvasónk kérdezte: mikor sorsolják a KM Téli Maga­zinban közölt rejtvény meg­fejtőinek megígért jutalma­kat? A Kelet-Magyarország Téli Magazinban megjelent és be­küldött keresztrejtvény anya­gának feldolgozása folyamat­ban van. A sorsolás .közjegy­ző jelenlét ben április 15-ig meg tő r tón i k. a nyertesék névsorát a rapban fogjuk kö­zölni. Mikor vezetik be a föld­gázt Olcsvára? — kérdezte levélben Pócsai Gézáné, Olcsva Kossuth u. 23. számú lakos. Ami a vezetékes gázt ille­ti, Füilöp Istvánnak a Vásá- rosnaményi Városi Tanács munkatársának válasza saj­nos nemleges. Nincs arról szó, hogy Olcsván a közeljö­vőiben megoldanák a vezeté­kes gázellátást. Amiről a ta­nácsiaknak tudomásuk van: Varsáinygyürén, TiszaszaJlkán szó van a vezetékes gázról. Egy ideje azonban más szenzációk keltenek feltű­nést. Tiszalux csillárok szer­te az országban, Shell kút — éppen Rakamazon ... És bár szerény, de állandósult nyereség a holtpont után. Az elnök irodájában együtt találjuk a helyiség gazdáját, Varga Sándor: „... itt, és most nem várunk senkire, mugunk járunk gondjaink végére.” Varga Sándort, Tátrai Gyu­lát, a községgel közös párt- szervezet titkárát, és Molnár László főkönyvelőt. Csak a párttitkár a régi. Az elnö­köt Tímárról hívták lassan négy éve, a főkönyvelő pe­dig a megyei tanácson viselt funkciót. Két jelentős ese­mény között leledzenek ép­pen: pénteken, azaz ottjár- tunkkor volt a tsz küldött- gyűlése, amelyen nagy hord­erejű döntések születtek, ma pedig az alapszervezet a má­jusi országos pártértekez- Letre készült állásfoglalás­tervezetet tárgyalja. Mint később kiderül, a kettő egy­mástól nem választható el. Molnár László szerint az ál­lásfoglalás nagyban ugyan­olyan gondokat tárgyal és próbál megoldani, amilyenek náluk kicsiben ugyancsak megvannak. fl vezetés cseréje: vérátömlesztés — A mi termelőszövetke- tünkben az egyik alapvető visszafogó erő az volt, hogy a korábbi vezetés idegenke­dett az arra megérett szak- embercseréktöl. Az egészsé­ges fluktuáció — legalábbis az én véleményem szerint — vérátömlesztést jelent min­den közösség vezetésében is. Két esztendő alatt nálunk majdnem minden posztra új ember került. Én például a megyei tanácsról jöttem ki a termelésbe. Okozott egy kis drukkot a kényelem felvál­tása az itteni mindennapi kockázatvállalással, de a ma­gammal hozott szélesebb lá­tókör hasznomra vált, és úgy érzem a közösség is pro­fitálhat belőle. Varga Sándor az előterjesz­tés egészéről: — Az én álláspontom az, hogy nem létezik olyan rész­letekbe menő tervezet, ami­ből mi konkrét, nekünk szó­ló jótanácsokat hüvelyezhet­nénk ki. Éppen ezért, mi . azzal segíthetünk a megvaló­sulásában, hogy itt és most nem várunk senkire, ma­gunk járunk gondjaink vé­gére. Mi ez alatt a közel négy év alatt úgy tettük rendbe a szénánkat, hogy nem vár­hattunk senki helyszíni út­mutatására. — Ez alatt elkerültünk egy egyesülést. — csatlakozik a párttitkár az elnök szavai­hoz, ám mielőtt folytatná, közbevágunk: miért hátrá­nyos az? — Kétféle nép, kétféle mentalitás, — hangzik a vá­lasz. — Nem szült volna jó vért. Visszatérve a szemé­lyi ügyekhez: a pártszerve­Tátrai Gyula: „A személyi ügyekkel a pártszervezet nemcsak egyetértett, kezde­ményezte is jó részüket.” zet nemcsak egyetértett ve­lük, hanem jó részét kezde­ményezte is. Maszek helyett első a közös — A mai küldöttgyűlésen különben erre külön határo­zat született — idéz az ott született döntésekből az el­nök. — Az elnöktől lefelé, akinek meghatározott idő­re szól a mandátuma, min­den vezetővel három-négy­éves szerződés kötődik. Aki ezt nem fogadja el, annak más munkát ajánlunk fel, de akkor sincs harag, ha emiatt megszakítja velünk a mun­kaviszonyát. Megelőzzük ez­zel a későbbi váltások kí­nosságát, de nem ez a leg­fontosabb, hanem az, hogy nem a maszek dolgait tart­ja senki elsősorban a szeme előtt így, hanem a közösét. Ennek a termelőszövetke­zetnek a gazdasági helyze­te sok hasonlóságot mutat Molnár László: „Az egész­séges fluktuáció vérátöm­lesztést jelent minden közös­ség vezetésében.” a magyar népgazdaságéval. A legkellemetlenebb párhu­zam a nagyarányú pénzhi­ányban található meg. A főkönyvelő néhány taktikai elve ezért nem minden ta­nulság nélküli: — Stabilizációnkat nagy­részt annak köszönhetjük, hogy az utóbbi egy-két év­ben számos szerződést tud­tunk kötni, mégpedig elő­nyös feltételekkel. Itt van például a juhágazat. Másutt a tőkehiány miatt szaba­dulnak tőle, mi a Balaton Skálával olyan meg­állapodást kötöttünk, hogy báránnyal fizetünk az anyá­ért. így nem kell pénz már az indulásnál sem. A Shell kút révén pusztán kamatból hárommilliót takarítunk meg. Ha semmi más hasz­nunk nem lenne belőle, csak az, hogy saját magunktól vesszük az üzemanyagot, az jelentene ennyit. Az Áfor ugyanis nyolc napon belül behajtja az árát, így hitelt kell felvenni a fizetésre. A kút szép csendesen csörge- dezteti a pénzt, így nem kell 18 százalékra üzemviteli hi­telből élni, amíg az első be­vétel, a borsó ára be nem jön. A Tiszaluxról az elnök: — Az asszonyoknak csak ígérgették az állandó mun­kát, mi addig nem nyugod­tunk, amíg a végére nem jár­tunk. Egy falu nyugodt éle­téhez hozzátartozik, hogy félszáz asszony jó melegben, valami tisztességesen fize­tő elfoglaltságot találjon. Ha pedig még jó üzlet is egyúttal, az kettős haszon. Egyetlen értékmérő Megnézzük a bemutató- termet. Mutatós csillárok, falikarok, állólámpák dicsé­rik a nagyfalui asszonyok keze munkáját. A három ember felsorol még néhá­nyat tevékenységeik köré­ből, összefoglalóan azt álla­pítják meg, hogy az a hasz­nos, ha mindentől gyorsan megszabadulnak, ha csak gyanú merül fel a vesztesé­gessé válással kapcsolat­ban. Ehhez azonban a több lábon állás taktikája elen­gedhetetlen. Stratégiának pe­dig ismét csak az elnök sza­vai, amire buzgón helyesel két kollégája: — Egyetlen értékmérője van mindennek, ez pedig a nyereségesség, és ez nem­csak értékmérő, ennek alá is kell rendelni mindent, kü­lönben soha nem jutunk elő­re. Ésik Sándor ifgliink a kispa- mj dón, előttünk a tavasz és Stohanek elmélkedik. Rohan az idő. Az idő­nek nincs lába és mégis rohan. A pénznek sincs lába, mégis elmegy. — Maga téved Sto- hikám — mondom —, a pénznek van lába. — Na ne mondja! És hányas cipót hord? Mert ha gyer­mekcipőben jár. ak­kor nem élhet valami nagy lábon. A sógor­nőm most vett áZ unokájának egy tipe­gőt ötszázén. Mond­tam neki. miért nem egy négyeenkettes ci­pőt vett, az csak hat­száz forint és húsz évig hordhatja a gye­rek. Addigra belenő. Ezzel a Stohanek- kel olykor nem lehet komolyan beszélni. De juszt sem ha­gyom. Erőnek erejé­vel megmagyarázom, hogy mi a pénzláb. Pénzemberek szerint a pénzláb a pénzegy­ségben foglalt arany, A pénz illetve ezüst törvé­nyesen előírt súlya. — Van ilyenje a forintnak? — Természetesen. Egy forint az 0,0758 gramm aranynak fe­lel meg. — En hülye. A múltkor láttam az ut­cán heverni egy fo­rintot. Nem vettem fel. Ha tudom, hogy arany van benne! De ha már itt tartunk, miért kell az aranyat ennyire elaprózni, alumíniummal, rézzel és vassal keverni. Jobb Verme tisztán az arany. Ez már fájt. Hát nem érti ez, hogy az arany konkrétan nincs jelen az alumí­niumforintban. Az arany az a trezorban van. Fedezet. Az alu­mínium, a réz. a nik­kel pénz esetében úgynevezett valuta­fém, névleges értékű. — Névleges, mint a fizetésem. — Beszéljünk más­ról. Mit szól a füst­mentes naphoz? — Tiszta volt a le­vegő. Legalábbis ná­lunk. Az asszony cl-- utazott vidékre, beteg a nővére, megláto­gatta. így aztán még a szobában is bagóz­tam, á papagájnak nem adtam enni. Cso­dálatosan jó napom volt. Istenem, ha a nejemnek legalább tíz nővére lenne! Erről jut eszembe: mondja szomszéd úr, a pénz­nek tényleg nincs szaga? Van egy száza­sa? Szagoljuk már meg! Ha most olyan ked­vemben lennék azt mondanám: a pénz­láb és a szomszédom lába nem ugyanaz. De nem szólok. Elő­veszek egy százast és megszagolom. Aztán átnyújtom Stohanek- nek. Zsebre teszi, majd kijelenti, nát­hás, de egy hét múlva elmúlik. Akkor majd megszagolja és visz- szaadja. Csak később jövök rá: így kell Stoha- nek-módra kölcsönt kérni. S. E. SZERKESZTŐI OOOOOOOO Az idő pénz mmosszadalrnasnak tar- Ww tóm ezt a ceremó­niát — szögezi le az egyik művezető Nyír­bátorban, az Auróra Cipő­gyárban, amikor az iránt érdeklődünk: a szanálási eljárás közepette milyen a hangulat a vállalatnál, miként érzik meg a pénz­ügyi rendezés hercehurcá­it a szalagok mellett. Egy házzal odébb, a csengeri gyáregységben az egyik szabász bizakodik: „Addig nem látok bajt, amíg dol­gozunk, amíg a bérünket ki tudják fizetni." Kemény hónapok után, s kemény hetek előtt áll továbbra js az Auróra. Példája annak, hogy az új rendszerű állami szanálás lebonyolítása korántsem egyszerű dolog. A gyáriak és az Állami Szanáló Szer­vezet vezetői legszíveseb­ben nem beszélnének egy szót sem addig, amíg a várható megállapodás meg nem születik. Azon­ban látni kell, hogy addig is folyik a termelés, pénz­ügyi bűvészmutatványok­ra van szükség ahhoz, hogy a pillanatnyilag szükséges alapanyag meg­legyen, minél kevesebb fennakadással menjen a termelés. Ha valahol, úgy itt lát­szik a mondás: az idő pénz. Mert a bizonytalan­ság mellett az is meg­esik, hogy nem folyamatos a szalagok munkaellátása, kisebb a termelés üteme a tervezettnél, márpedig amit ma nem' teljesíte­nek, azt holnap esetleg nem tudják pótolni. Két­ezer ember reménykedik, változó, de mégis bizako­dó hangulat mellett sze­retné, ha mielőbb rende­ződne a vállalat sorsa. A csengeri szabásznak pél­dául felesége, fia. lánya is a gyárban dolgozik, sor­suk múlik az Auróra sor­sán. Nyírbátorban több családnál hasonló a hely­zet. A szanálási eljárás fo­lyik. Az újságíró is biza­kodik a mielőbbi megol­dásban. Nem azért, mert hivatalból optimista, ha­nem, mert szorít a mun­kásokért, a foglalkoztatási gondok megoldásáért. Saj­nálja, hogy eközben fel­színre kerülnek személyi ellentétek, döntés hiányá­ban a jó elképzelések megvalósításáért is keve­set tudnak tenni. Pedig ennek az évnek az ered­ményeit nemcsak a maj­dani megállapodás, ha­nem a mostani termelés is meghatározza. Az óra ketyeg. talán májusban megszületik a megállapodás a vállalati tanács és a szanáló szer­vezet között. Következik a sorok rendezése, a mai­nál szervezettebb terme­lés, amelynek az adottsá­gai megvannak, megte­remthetők, mint ahogy a tőkés bérmunka mutatja a jó minőségű gyártás meg­létét napjainkban is. Az eredményesebb termelés pedig nemcsak az Auró­ra. hanem bármely terme­lő vállalat alapvető érde­ke. Lányi Botond

Next

/
Oldalképek
Tartalom