Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-07 / 82. szám

1988. április 7. Kelet-Magyaromig I Jegyzet Az új adórendszer bevezetése óia nem is lammyira a személyi jövedelemadóval 'kap­csolatos teendők okoznak gondot az em­beriek többségének (hiszen aki vállalatnál, szövetkezetnél vagy valamilyen intézmény­nél dolgozik, tannak levonjálk az adóját és nincs semmi probléma vele). Annál több fejtörést okoz és annál több kérdést vet fel az általános forgalmi adó. Egyrészt mert ;ezt nem ihtívjáik áremelésnek, mégis kiveszi iaz ember zsebéből a pénzt, másrészt, aki lakást épít, annak visszatérítik az ilyen címen kifizetett összeget, harmadrészt pe­dig: aki közművekre áldoz súlyos ezreket, az nem érti, hogy miént nem kapja meg a visszatérítést. Sok ilyen kérdést kaptunk már mi is az elmúlt hetekben, honlapokban, de megvála­szolni nemigen tudtuk, ment nem volt rá magyarázat. Most már van, a gondunk csak az, hogy ez a magyarázat nem egészen elfogadható. A legutóbbi Országgyűlésen Villányi Miklós pénzügyiminiszter azt mondta, hogy a víz- és csatomalberuházá- sok forgalmi adóját minden jogi személy visszaigényelheti. A lakossági társulás azonban nem jogi személy, így a visszaté­rítésnek jogi akadályai vannak. Végül is az ilyen közművek gondja va­lahogy mégiscsak megoldódott, mert bár a jogszabályt nem módosították, megtalálták a kiskaput. A lakosság víz- és csatornatár­sulásai a költségeik között elszámolt for­galmi adóval azonos nagyságú állami tá­mogatást vehetnek igénybe az adóhiva­taltól. Más a helyzet — mondta a miniszter — az egyéb közműtársulások, tehát a lakossá­gi villany-, gáz- és úttársulásoknál. Erre a társulási körre ugyanis tudatosan nem ter­jed ki az általános forgalmi adó vissza­igénylésének kedvezményes lehetősége. Ez annál is inkább furcsa, mert a település- fejlesztés, a közművesítés, mindenekelőtt a lakásépítés feltételeinek megteremtése fontos cél, komoly érdekek fűződnek tehát ahhoz, hogy a lakossági közműtársulások, a villany-, a gáz- és az útberuházások terü­letén is szaporodjanak. Erre a célra 450 millió forint kellene eb­ben az évben és ez hiányozna a költségve­tésből, ezért — mondta a miniszter — eb­ben az évben ezt nem vállalhatja a kor- mány. Keresik viszont a megoldás lehető­ségét, erre ígéretet is tett a pénzügymi­niszter. Remélhető talán, hogy ezt a megoldást meg is találják. Rendkívül furcsa helyzet ugyanis, hogy ha valaki saját zsebéből megépítteti az utcán a villanyhálózatot vagy éppenséggel utat épít, az, ahogy el­készül, attól a pillanattól közkinccsé, álla­mi tulajdonná válik. Ám a tulajdonos, az állam nem hogy nem vállalja magára az ilyen terheket, hanem általános forgalmi adóval még büntet is érte. Balogh József KEDVEZŐ ÉVINDiTÁS ■ ■ Üzemek erőpróba előtt A gazdálkodás igen sok elemében következett be változás ebben az évben. Ilyen körülmények között lényeges, ho­gyan alkalmazkodtak ehhez az egyes vállalatok, szövetke­zetek, miképp indították az 1988-as esztendőt. Az évkezdés gazdasági ta­pasztalatairól a megyei párt­bizottság ülésén a gazdaság- politikai osztály adott rövid tájékoztatót. Bacsu József osztályvezetőt arra kértük, foglalja össze röviden a me­gyében tapasztaltakat. — Mennyire volt folyama­tos a termelés a múlt évi haj­rá után? Hogyan kezdett az ipar? — összességében el lehet mondani, hogy a megye gaz­dasági egységei általában az előző évinél jobb feltételek között indították az 1988-as termelést. Az ipari üzemek­nél például az évi kapacitás 70—80 százalékát lekötötték szerződésekkel, rendelések­kel. Bizonytalanságot okoz viszont, hogy egyes szabályo­zó elemeket nem ismertek eléggé vagy tisztázatlanok voltak azok konkrét feltété­„koszért Részt vettem egy iskolai „kulturális seregszemlén”, s eszembe jutott, hogy erről is kellene írni. A rosszul fize­tett, elgyötört pedagógusok­ról, a napköziben elfáradt, agyonidomított kis nevelet­lenekről, az eldadogott ver­sikékről, a hallás nélküli énekesekről, akiket nyilván fahangú tanítónénijük vá­lasztott ki a nyilvános pro­dukcióra, melynek helyezett­jei továbbmehetnek a kerüle­ti versenyre. Én is azt a hal­vány, jóindulatú felnőtt-mo­solyt erőltettem az arcomra, amit a kimerült, ideges pe­dagógusok, akik alig győzték fegyelmezni a napköziből be­terelt gyerektömeget, akik egyszerre voltak jnézők és . kritikusok. Az együtt töltött két óra olyan volt, mint kö­zös életünk legtöbb epizódja: alapjában véve jószándékú, de formális és felesleges. De vajon hány ilyen tisz- teletkört teszünk naponta, hetente, évente? Ki tudná összeszámolni? A seregszemlék, értekezle­tek, gyűlések résztvevői nem védekezhetnek. Időnként mo­solyt erőltetnek az arcukra, fáradtan összeverik tenye­rüket, s igyekeznek elhitetni magukkal, hogy jelenlétük egyúttal részvétel is, nem csupán részvét a rendezvény kitalálói és közreműködői iránt. Én mégis olyan jövőt kép­zelek el magamnak és gyer­mekeimnek, amikor keve­sebb „kulturális seregszem­le” lesz. És persze — több kultúra. Amikor a gyerekek magyar órán szavalnak, ének órán énekelnek (lehetőleg jól), s a pedagógusok a ta­nítással kamatoztatják rej­tett ambícióikat. És — ismét­lem — nem az iskoláról van itt szó! Hanem politikai és tömegszervezetekről, közin­tézményekről, gyárakról, vál­lalatokról, szövetkezetekről. Az ő seregszemléjüket sem szavalatok alapján szeretném elbírálni, hanem csökkenő árak, jobb minőségű munka és szolgáltatás alapján. Mert szavalni, lám, én is tudok, de az a kérdés, hogy Te, olva­sóm, mihez kezdesz ezután? Kihúzod-e az előjegyzési naptáradból a felesleges kul­turális seregszemléket? Haj­landó leszel-e dolgozni egy értekezlet összehívása he­lyett? Lemondasz-e egy szó­noklatról, amelynek nincsen mondanivalója ? Szentmihályi Szabó Péter Húszmillió forint értékben gyártanak csillárokat a tiszanagyfalui Űj Élet vetkezetben. Nádasdi Ferencné a kész csillárokat vizsgálja. (EE) Termelösző­lei. Az anyag- és alkatrész- ellátás akadozása is okozott gondot néhány helyen. A nyíregyházi papírgyárban az alapanyag hiánya jelentős termelés-kiesést hozott. Anyagellátás, minőségi gondok — Az átlag sok mindent el­takar. Melyik az az ágazat, amelyik a legtöbb nehézség­gel találta magát szemközt? — A cipőiparban látunk komoly problémákat. A múlt évben is jelentkező anyag- ellátási, piaci értékesítési és minőségi gondokra nem si­került megoldást találni a legtöbb helyen. Ezért figyel­jük különös figyelemmel pél­dául a nyírbátori Auróra Ci­pőgyárnál folyó szanálási el­járást, mert mindenütt azt szeretnénk, hogy gazdaságo­san folyjon a termelés. — A kedvező időjárás mennyire segítette az építő­ipart? — Az enyhe tél valóban folyamatos termelést tett le­hetővé az építőipari vállala­toknál, így a múlt évhez vi­szonyítva igen kedvezőek a számok. Többet jelent, hogy néhány szövetkezetei kivéve elegendő megrendelésük van, rajtuk múlik a termelés ered­ményessége. — Néhány szót ejtsünk a mezőgazdaságról is. — Az időszerű munkák végzése az előző évekétől jobbnak ítélhető meg. A ked­vező időjárást kihasználva szinte folyamatosan végezték a metszést, a szántást, a so­ros mezőgazdasági munká­kat. A téli gépjavítások üte­mesen folytak. Van egy új Í smert tény, hogy déd­anyáink, ükapáink mindennapi életének szokásait elfedte az idő, már csak könyvtárak mé­lyén őrzött népszokás-gyűj­temények vallanak a rég­múlt idők érdekességeiről. Pedig nem ártana feleleve­níteni a régi hagyományo­kat. Hogyan? Hát így! TUSKÓHÜZAS — Ha a faluban abban az évben nincs lakodalom, no meg a Pestről kitelepített üzem nem fizet nyereségrészese­dést, húshagyókedden a pártában maradt lányokkal és a veszteséges üzem ve­zetőivel tüsköt huzat a nép­frontba tömörült lakosság. A legalacsonyabb bérfekve- sű legények tüsköt kötöznek az üzemvezető meg a ter­melési felelős oldalára, rossz, lyukas edényekkel csörömpölve, ostort pattog­tatva, bérlistát lobogtatva végigvezetik őket a falun. A tanácsháza előtt megállnak, tréfás rigmusok kíséretében szociális segélyt kunyerál- nak. Csőd, szanálás esetén a felelősöket gyászhuszár jel­mezbe öltöztetik és meg­táncoltatják, miközben a pártában maradt lányokat a népfrontelnök, aki egyben a helyi plébános, megtanítja batikolni. .CSATRANGOLÁS — Ha valamelyik helyi vezető — legyen az tanácstitkár, is­kolaigazgató, avagy téeszel- nök — cselekedeteivel eltér a kialakult értékítélettől, megsérti a szocialista er­kölcsöt, a környék lakói hamvazószerdán, tavaszi sátoros ünnepen, esetleg vi­Vadonatúj népszokásaink rágvasárnap a vétkes háza elé vonulnak kereplőkkel, és gúnyoros kiabálásokkal nyilvánosan kigúnyolják az illetőt. Miközben az általá­nos iskolások kórusa Húz­zon össze a vizes görcs kez­detű csúfolót énekli, az aj­tóban megjelent ünnepeltet vízzel lelocsolják, pokrócba csavarva kicipelik a csorda- kúthoz, és az ököritatóban megmártják. Ha nagy disz- nóság van a pasas füle mö­gött, akkor a csatrangolók közül a legerősebbek a köz­ségi szippantókocsi tartal­mát gúnyos dalok, bökver- sek kíséretében a közös va­gyon dézsmálásából épült villa, emeletes ház falára fröcskölik. BORBÁLAÁG — A piac iránt érzéketlen termék- gyártó gazdasági szakem­berek decemberben, Borbá­la-napkor mezítláb, ingben, gatyában kimennek a kert­be, és kilencféle gyümölcs­fáról egy-egy ágat törnek. Cédulákra felírják a gyár­tásra szánt új termékek leg­főbb adatait, majd a cédu­lákat az ágakra aggatják. Azt a terméket kell gyár­tani, amelynek neve alatt a vízbe rakott ág karácsonyig kizöldül. Ha a termék en­nek ellenére nem kel el a piacon, a vezetőt érdemei elismerése mellett áthelye­zik a gyümölcsöskertbe. Éj­jeliőrnek. GERGELYJÁRÁS'—Ger- gely napján a középkorból ismert szokás folytatásaként az iskolásgyerekek ado­mánygyűjtő körútra indul­nak a településen. Házról házra járva, természetbeni adományokat gyűjtenek az iskolamesterek, a tanítók számára. Nőgyógyászok, bu­tikosok, vásározó kiskeres­kedők, panziósok, szóval a település újgazdagjai előtt a gyerekek tréfás jelenetek­kel, a Bibliából vett kö­nyörgésekkel tarkított mű­sort rögtönöznek, majd len­csét, babot, tojást kapnak ajándékul tanítóik részére. Néprajzos szakemberek jel­zései szerint a közeljövőben egyes vidékeken a gyerekek más, ugyancsak „alacsony bérfekvésű” értelmiségi ré­tegek részére is elkezdik a kunyerálást. REGÖL ÉS — Tél köze­pén, karácsonykor, újév tá­ján serdülő fiúk, legények és felnőtt férfiak láncos bot­tal, köcsögdudával, furu­lyával, gitárral felszerelve szövetkezetről szövetkezet­re, intézményről intézmény­re járva termelésserkentő, termékváltást varázsló kö­szöntőket adnak elő. A ven­déglátó vezetőnek és egész házanépének hathatós mun­kaerő-gazdálkodást kíván­va múltunk nevezetes ese­ményeit varázslatos törté­netekben adják elő. Legis­mertebb hőstetteinket az Évszázad mérkőzése, az Év­század képlopása, az Évszá­zad leghosszabb áremelési sorozata, az Évszázad leg­népszerűbb bruttósítása címmel elevenítik fel. Gaz­dag jutalom esetén jósol­nak is: szanálásra ítélt szö­vetkezetek, vállalatok ne­veit, leváltásra érett veze­tők névsorát, a várható ár­emelések mértékét is bele- daíolják mondókájuk ref- rérvcmywgába. ÁLARCOS ALAKOSKO­DÁS — Ha a tanácshoz, vállalathoz, szövetkezethez külföldi vendégek érkeznek, programjuk színesítésére a település lakói látványos alakoskodást rendeznek. Megadott jelre betyárnak, cigányasszonynak, kémény­seprőnek, koldusnak, bo­hócnak öltözött munkavál­lalók és munkanélküliek le­pik el a tárgyalótermet, és körülugrándozzák a vendé­geket. Nyugati országból jött látogatóknak alkalmi­lag összetákolt panaszfal­nál ■ adakozásra buzdító kol­duséneket, kéregető nótát, adósság-átütemező rigmust adnak elő, s a rubelelszá­molású' testvérországok kül­döttei előtt pedig rongyrá­zó, dicsekvő szövegeket' kántálnak. Gazdasági körül­ményeinkről, lehetőségeink­ről gyárlátogatás, falubejá­rás helyett „Bruttó bérért nettó robot, Mindenki lop, én is lopok!” — kezdetű rigmussal adnak tájékozta­tást a kíváncsi idegennek. Hadd szédüljön, hadd fo­rogjon! Kiss György Mihály fajta magatartás is az ága­zatban : felfokozott érdeklő­dés jelentkezett a kisterme­lés iránt. Itt már jobban oda kell figyelni, mert minden vállalkozónak érdemes azzal számolni, hogy csakis a piac­ra való termelés hozhat hasz­not. Vagyis megfelelő szerző­déses háttérrel lehet nagyobb arányú kistermelést megva­lósítani. Ebben a helyzetben a kereskedelmi és feldolgozó szervezeteket arra ösztönöz­zük, hogy fordítsanak na­gyobb figyelmet a termelés integrálására. — Éppen a mezőgazdasági üzemeknél jelentkezett a leg­nagyobb súllyal a hitel-szigo­rítás hatása. Egyáltalán mennyire készültek fel a vál­lalatok, szövetkezetek a pénz­ügyi források szűkülésére? — A hirtelen jött szigorítás miatt szokatlanul nagyszá­mú gazdaságnál jelentkeztek pénzügyi gondok, fizetési problémák, ami a kereske­delmi bankok magatartásá­nak is betudható. Azonban kedvező hatások is tapasztal­hatók: javult a vállalati kész­letgazdálkodás, részben erő­teljesebb takarékossággal, részben a meglévő készletek hatékonyabb felhasználásá­val. A korábbitól nagyobb fi­gyelmet fordítanak a pénzbe­vételek folyamatosságára, a kintlévőségek behajtására. Kevesebb alkalmazott — Mit mutat a felmérés a foglalkoztatásban? Várható a kedvezőtlen tendenciák fel­erősödése? — Ha csak azt nézzük, mi­lyen visszajelzést adtak a vállalatok, akkor általában a szinten tartásról beszélhetünk. Azonban érezhető, hogy ezek­ben a tervekben éppen a me­gyei sajátosságok miatt túl óvatosan fogalmaznak. A ter­melés közel felét teszi ki az a vállalati kör, ahol tájéko­zódtunk. A megnézett 31 iparvállalat közül tavaly 22- nél csökkent a foglalkozta­tottak száma, az idén viszont csak 11 jelzi ezt, miközben a gazdasági kényszerhatások, a bértömeg-gazdálkodás a lét­számcsökkenést kívánja meg több helyen. Különösen ott jelentős ez, ahol még ha­tékonyabb termelésre töre­kednek. így a Taurus Gumi­ipari Vállalat nyíregyházi gyára emiatt csökkenti főleg az alkalmazotti létszámot, a magyar—svájci vegyes válla­latként működő vásárosna- ményi forgácslapgyárnál ezért lesz elég jóval keve­sebb ember a rekonstrukció befejezése után. A tartalékok feltárása — Melyek azok a tényezők, amelyek arra utalnak, hogy a vállalatok eredményesen dol­gozhatnak az idén is? — A gazdálkodó szerveze­tek többsége kiemelt figyel­met fordít a tartalékok fo­lyamatos feltárására. így az importanyagokkal való taka­rékosság, a termelési folya­matok szűk keresztmetszeté­nek oldása, az érdekeltsége fokozása, az energiatakaré­kosság hozhat eredményeket. Azonban látnunk kell azt is, hogy megyénkben a legtöbb ágazatban elmaradt a jöve­delmezőségi színvonal az or­szágos átlagtól. Ezért felmé­réseink szerint — amennyi­ben nem változtat működési magatartásán — a gazdálko­dó szervek harmada kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem tudja vagyonát gyarapítani. L. B. „Büntetés" — adóval?

Next

/
Oldalképek
Tartalom