Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-28 / 100. szám
1988. április 28. Kelet-Magyarország 3 Monográfia, emlékkönyv, katalógus Ötkötetes „Készért Talán szükségtelen is magyarázni — nemcsak pénzkérdés. hogy egy-egy esztendőben milyen kiadványok és mekkora számban látnak napvilágot. Mint Deine Dóra főelőadóval megállapítjuk, Szabolcsnak ezen a téren is van behoznivaló- ja,^ jóllehet a megyei tanács művelődési osztálya mellett működő Kiadói Tanács évek óta istápolja az itt megjelenő kiadványokat. — Apropó: Kiadói Tanács. Valójában mi a feladata ennek a testületnek? Itt dől el, mi jelenhet me?, s mi nem? — A kiadók, tehát a gazdasági szervezetek, intézmények, tanácsok, sőt, most már az egyesületek, társaságok maguk határoznak egy-egy kiadvány megjelentetéséről. Ezt olyan felelősséggel, körültekintéssel teszik, hogy a Kiadói Tanácsnak csak nagyon ritkán kell nemet mondania. A termelőszövetkezetek, üzemek évfordulós kiadványait viszont nem nagyon pártfogoljuk, mert ezek igen szűk kört érdekelhetnek. Különben pedig a testület elsősorban szakmai segítséget nyújt, állást foglal, milyen terjedelemben, formában célszerű megjelentetni az egyes kiadványokat, javaslatot tesz a szerkesztő, a lektor személyére. Mindenekelőtt az újonnan jelentkező kiadóknak van szükségük erre a segítségre. — Anyagi támogatásra módja van-e a Kiadói Tanácsnak? — Eddig nem volt, az idén talán sikerül egy kis pénzt szakítani rá. De azt kell mondjam, eljutottunk odáig, hogy jobbára csak pénzkérdés egy kiadvány megjelentetése. Ugyanis az utóbbi évtizedben nálunk is kialakult az az értelmisé- ki réteg, amelynek alkotómunkájára számítani lehet. Korábban csak egy-egy ilyen, tudományos munkát végző, publikáló ember volt, s most szép számban dolgoznak mellettük fiatalok is. A levéltárat, a Jósa András Múzeumot említhetném példaként, azért is. mert a megyei könyvtár mellett ők publikálnak a legtöbbet. Viszonylag új kiadónk a megyei kórház-rendelőintézet, amely a História Medica című sorozatában már a 3. füzetet jelentette meg. A művelődési központnak is vannak kiadványai. Olyan községek kutatják múltjukat, amelyek eddig nem — például Balkány, vagy nemrég jelent meg az Üjfehér- tói füzetek első száma. A Stádium Kulturális Kisszövetkezet, a Piremon tevékenysége is színesíti a palettát. — Szellemi kapacitás dolgában tehát hellyel-közzel rendben volnánk. Es ami a nyomdai hátteret illeti? F él évszázados tapasztalatom, hogy a tar vasz akkor kezdődik el igazán, amikor a varjak, a madarak, vonatablakból láthatóan a fácánkakasok egymással tusakodni, vagy éppen verekedni kezdenek. Varjút azért írtam, mert a veréb, bár csak egytizednyi varjú, legalább any- nyi hittel csatázik ilyenkor, mint az a másik. Miért lehet pont kivétel az ember. Az idei április egyik néhány órára napsütéses frontján mentem el az iskola rácskerítése előtt. És dráma zajlott le odabenn, fiúgyerekek között. Amolyan igazi tavaszi vetélkedő. A látvány persze más mint a lényeg. Amikor én odaértem, a többi gyerek szó szerint fejtetőre állított egyet és mélységes megvetéssel közölte: — Ez csaló, hazug ... Címke van a talpán ...! — Egyik lehetőség a Nyírségi Nyomda, aztán a Grafik, amelyet a művelődési központ és a megyei moziüzemi vállalat hozott létre. A megyei tanács nyomdájára, esetleg a debreceni Piremonra lehet még számítani. Mindenütt sorban kell állni. A kiadványok száma pedig nő, tavaly majdnem 50 volt, az idén körülbelül 60 lesz. Azt is be kell vallanunk, hogy a mi kiadványaink még nem olyan szépek, mint például a székesfehérváriaké vagy a békéscsabaiaké, ahol nagy hagyományokkal büszkélkedhetnek. — A legszebb kiadvány is csak akkor tölti be rendeltetését, amikor eljut az olvasóhoz. Márpedig a terjesztés nálunk, amenyire tudom, gyönge láncszem . .. — Valóban így van. A kiadók általában maguk gondoskodnak a terjesztésről, ami sok esetben azt jelenti, hogy a portásnéni árulja a kiadványukat. A könyvhéten mindig szokott lenni egy sátor a megyei kiadványoknak, akkor sok el is fogy belőlük. De a könyvesboltok közül csak a nyíregyházi Krúdyban árulják ezeket, persze nem mindegyiket. — Vajon miért? Hiszen ez látszik a legésszerűbb megoldásnak. — Ésszerűnek ésszerű, csakhogy a terjesztés költségei megnövelik a kiadó veszteségét. A megyei kiadványokról egyébként rendszeresen tájékoztat a Könyvtári Híradó. — De ezt is csak a szakma olvassa. Ami pedig a kiadók veszteségét illeti — a legnagyobb veszteség mégiscsak az, ha a pincében porosodnak ezek a kötetek. — Egyetértek, és gondolkodunk is a jelenleginél jobb megoldáson. Nem egyszerű, mert egyetlen intézménynek sem lehet „nyakába varrni” ezt a nem kis gondot. — Végül halljunk valamit az idén megjelenő kiadványokról. — A teljesség igénye nélkül: a megyei tanács ötkötetesre tervezett Koszorú című sorozatának első darabja jelenik meg Krúdytól. A Fehérgyarmati Városi Tanács adja ki Fehérgyarmat és a Szamosköz monográfiáját. A Népfront gondozza a Címerek, pecsétek megyénkben című kiadványt. Sipkay-emlékkönyv jelenik meg, a megyei könyvtár Kölcsey-kötetet ad ki, és az ő kiadványuk lesz Szabolcs- Szatmár megye közgyűjteményeinek lelőhelykatalógusa is. Gönczi Mária Kakaskák A szociográfia alkalmasint lehet fejtetőre állított valóság is, de megszülethet egy iskolaudvar tízperces szünetében. Kinyomoztam, hogy mi történt. Az a bizonyos osztály, lehet ötödik, hatodik, hetedik, A, B, vagy C, vagy akár demográfiai Y is, azon vitázott, hogy ki a szegény és ki a gazdag. A srácok holmija nagyjából egyforma, abból ítélni nem is lehet már. Az mindenesetre tetszik, hogy ezek között a parányi emberka- kaskák között az a rangosabb, aki szegénynek vallja magát. Az a szegény fej- reállitott ezért hazudott. Szégyenében nem átállotta azt mondani, hogy a lábán lévő Adidas cipő a kilósboltból való. Az osztály AMIKOR ELJÖTTEM AZ ÜZEMBŐL, ÜGY ÉREZTEM: ÁLMODOM. ÖRÁK TÉLTEK EL AZ ÖKÖRITÓ- FÜLPÖSI FONODÁBAN, ÉS EGÉSZ IDŐ ALATT SENKI NEM SIRÁNKOZOTT. PEDIG ITT IS VAN SZABÁLYZÓ, BÉR, ADŐ, ANYAGELLÁTÁS, ALKATRÉSZHIÁNY. MINDERRE VÉN ZALÁNNÉ, AZ ÜZEM VEZETŐJE CSAK ENNYIT MONDOTT: Az üzemvezetői iroda, ahonnan Vén Zalánné a 230 embert vezényli, igencsak egyszerű. Az ilyet errefelé pecunak nevezik. Nincs gépírója, titkárnője, adminisztrátora a fiatalasszonynak, bútorai amolyan uraságoktól levetettek. Színt az egész helyiségben csak a piros munkaköpenyes üzemvezető jelent, nem csupán ruhájával, hanem egyéniségével. Nincsen is hosszas nyugovásunk ebben az irodában, invitál az üzembe. Ami egy kicsit az ő műve. Mert az ökörítói téesz- ben férjével teremtettek gyárat a fonodából. Hogy milyet? Többmilliós nyereséget értek el a múlt évben is. Hogy mennyit? — Nézze, nem mondom a számokat, elég az hozzá, hogy a tsz nyolcmilliójából a többség innen származott. Igen, igaza van, ez sok. A számok meg azért nem érdekesek, mert azokban olyan összefüggések vannak, amelyek számunkra, de más számára is adhatnak információt. Bólintok. Nem szükségesek a részletek. Csak fejben számolok, s kitalálom, a nyolc fele négy, ha ennél több ... Nos sok minden lehet. De hogyan? Megállunk az előfonó nyugatnémet új gépsora mellett. Vénné magyaráz: — Amikor Lőrincről Miskolcon át ideérkeztünk, neveztek engem börtönőrnek is. A sok asszony, aki addig a mezőgazdaságban dolgozott, sehogyan sem értette, hogy ez zárt üzem, itt nem lehet elszaladgálni. Az első negyven munkásnőt szinte kötéllel kellett fogni. Ma 230-an vannak. Három műszakban dolgozunk. A nők ügyesek lettek, sok fiatalunk van, és ha azt mondom, hogy felfedeztek minket, nem túlzók. Miközben beszél, itt is, ott is feltűnik egy igen mozgékony leány. Farmeres, rágja a gumit. Egyszer itt számolgat egy zsebszámolón, máskor a gépeken kötöz szálat. Aztán elugrik, s a dohányzóban gyújt rá. Harcsa Mária, 17 esztendős. Kérdezem, hogyan érzi magát. A rágást nem hagyja abba, úgy felel. — Jól. Itt kezdtem a munkát, most hét oldalt viszek. Ez sok, kérdezze meg. A legtöbb, amit valaki visz. A múlt hónapban nettó 6500-at kerestem, de nem ez a csúcs. — Igen — folytatja Vén Zalánné —, a fiatalok kiválóak. Érzik, az ujjuk begyével, tudják, milyen a szál. A fonodái munka — rutin. Szerencse, hogy sok a fiatal, a ugyanis a kilósboltból öltözködik. A talpon lévő címkéről viszont kiderült, hogy szégyellnivaló- an új. Több mint ezer forintot érő volt a cipő. Korunk dolga, hogy ezt a fajta értékrendet valamiképpen megmagyarázza. Ha az alig tizenéveseinkben a tisztesség közelebb áll a kilósboltokhoz, mint a sértetlen árcédulákhoz, akkor vagy az árpolitikának vannak ellentmondásai, vagy a gyerekek értékítélete pontos. 5 zerencsére becsengettek. Csengettek, tehát ezt a bizarr okfejtésemet sem folytatom tovább. Néha a talpunkon hordjuk az igazat, és nem árt, ha egy kicsit a fejünkre állítanak. Nyárra viszont a madarak között is elcsendesedik a veszekedést kedv. Bartha Gábor 230-ból 181 a harmincon aluli, aztán jön az én ^korosztályom, a\harminc és" negyven közötti. Tény, hogy aki itt kezdi a munkát, az jobban beletanul. Megyünk a kártolókhoz. Pihe, gyapotpihe száll körbe, aztán a nyújtó, az előfonó. Az üzemvezető levesz a gépről a ráhullott pihecsomóból, másutt igazít, aztán összeköt egy elszakadt szálat. Minden mozdulatából látszik, ezt ő egyszer nagyon jól végigcsinálta. neki itt minden ismerős. Szinte kábultan hallgatom. hogy melyik tengely mit hajt, melyik orsó lesz kúpos, miért kell egy kis horog a szál elé. Valami alig magyarázható szenvedély sugárzik az asszonyból. Nagyon szeret itt lenni? Gyorsan váltani — Nincsen nap, hogy legalább kétszer végig ne járnám a gyárat. Pedig nem ez az elsőrendű feladatom. Tudom, nekem a holnapról, a holnaputánról kell gondoskodni. A ma a művezető dolga. Hogy mit jelent a holnap? Mi a lőrinci fonónak végzünk bérmunkát. A gépek az övéké, ők küldik a nyersanyagot. És az igényt. Egyre többször kell váltani, hol tiszta gyapotból, hol viszkózával kevert anyagból dolgozunk. Hol 27-es, hol 34-es, 40-es vastagságú kell. A budakalásziaknak olyan exporthoz, amiből a kanadai repülők ülése készül. Más kell Gyulára, más a harisnyagyárnak. Váltani kell, gyorsan, hatékonyan. Gondom, legyen mindig nyersanyag. Megfogja az elefánt ormányát, más szóval a porfújó csövét, lefújatja rólam is a pihét. — Megőszült! Amíg megáll beszélgetni valakivel, aki gondját osztja meg Vénnével, Papp Sándorral váltok szót. Ö a ma embere, a művezető, akire olyan sok hárul. Elmondja, hogy őt is szorongatja a rábízott negyven asszony (ne irigyeljem, teszi hozzá), meg az üzemvezető asszony is. — A legnehezebb az, hogy itt emberekkel kell bánni. Meg kell érezni a hangulatukat, asszonyokról lévén szó, minden gondjukat. Dönteni kell, hogy kire mit bízzak, kit cseréljek le, ki képes a nagyobb feladatra. Ezt még tanulni kell, fiatal vagyok. De nem is hiszi, milyen nehéz egy hétfőn indítani a műszakot. Megannyi a gond, ha van egy áramszünet. Egy perc fél órát vesz el. Aztán itt a klímaberendezés, figyelni kell az időjárást, mert másként viselkedik a fonál ha esik, ha nagy a szárazság, ha fúj a szél. Folyamatosan tudni kell, milyen a teljesítmény, hol kell beavatkozni. önállóak vagyunk, miénk a felelősség. Nem érünk rá elmélkedni, itt ha valami van: dönteni kell. — Dönteni hát! — mondja az üzemvezető — már gyár vagyunk, nem műhely. Ez már igazi fonoda. Még akkor is, ha egy közelmúltban itt járt fiatal műszáki lány (friss diplomás!) azt mondta: ilyen kóceirájban nem tudna dolgozni. Igenám, mondom neki, de ezt mi csináltuk a semmiből! Nem is lesz sikerélménye annak soha, aki nem küzd meg az eredményért. Azaz nem is sikerélményről van szó. Élményről. Mert nekem a kudarc is kedves tud lenni, tanulok belőle. Közben lassan fonóvá képződök. Megfenném?- ha nem szégyellném, hogy magam is összekötök egy szálat. Közben rájövök, hogy mindannyian kiabálunk, a gyűrűsfonó zaja siketítő. Hogy nekik muzsika? Az. Aki itt dolgozik jól keres. Az átlag a múlt évben 4300 forint volt. Ebben a 2500-as is benne van. — Tudja, jó ez a bérmunka, sokkal jobb, mintha leányvállalat lennénk. Itt szabadság van, nem Pesten szabják meg a bért, nem vagyunk gyarmat. Igaz, most azt mondhatja: a tsz is elviszi a nyereségünket. Igen. De milyen más, ha tudom: az itt dolgozók, a falubeliek kapják év végén a részesedést, az ő háztáji munkájukat segítik, az ő szociális céljaikra fordul a pénz, a tsz-nek lesz belőle hitelképessége, gépe, beruházása. Ugye milyen másként fest a dolog ? Aztán hadd tegyem hozzá: a tsz igen jó munkaadó. Hagynak dolgozni, segítenek. Ha telexez- ni kell, hia telefonra van szükség, ha levelezésről van szó. elintézik. Ezért is nincsen itt a gyárban fLanc, fölösleges ember. Persze a telefon azért jól jönne. És megismerem a készülő ebédlőt. Megnézem Király Béla raktáros birodalmát, amit a fonoda bekebelezett. Tudom már, hol van eldugva az ebédlőhöz kellő ajtó és ablak, látom, merre van a csatorna, amit hamarosan felszerelnek. Kiderül, mikor fogják az udvart, a kamion- fordulát betonozni, és hogyan készülnek május elsejére, amiből tavaly népünnepélyt csináltak a fonoda- iak. — Mindent meg lehet oldani, ha az ember akarja. Akinek van célja, munkája, az nem ér rá panaszkodni. Különben is minek? Itt dolgozni kell, jól, sokat, mert a texfcilágazatban csak az marad talpon, aki verseny- képes, jó. pontos, megbízható. Hogy ez nekem gondokat okoz? Miért vagyok itt? Kire várjak? Másra aligha számíthatok, mint a művezetőimre, az asszonyokra. Ha most elmondom, hogy a fénycsövek gyújtó armatúráját nem lehet kapni, akkor mi van? Semmi. Szerezni kell, különben sötét lesz. És futkossak a gonddal, hogy nincs alkatrész? Bemegyek a fiúkhoz a tmk-ba, a műhelybe az esztergályosokhoz. Mondom: fiúk, ez kellene. A megoldást kell keresni, nem a kifogást. Egyszerű. Ha nem értette volna, akkor ez az, amire azt mondtam: a holnap az enyém. Mindenki a helyén Papp Sándor új oldalt indít be. Harcsa Mária sétál a gépe mellett, komótosan. Az orsózó asszonyai stószba rakják a kész fonalat, amott a zsugorítóban ráborul a fólia, s útrakész az áru. Megszokom a zajt, megismerem a műszerészt, a villanyszerelőt, a bálabontót. Különös módon mindenki ott van, ahol Vénné mondja őket. A helyén. Mert ez a rend, a megfelelő posztokon megfelelő emberek. — Tudja minek örülök most? A lányomat felvették a bátori zenei iskolába. Remélem, kollégiumot is kap. Aztán tervezzük Zalámra!, hogy a szolgálati lakást megvesszük. Van kis kertünk, igen jól érezzük magunkat. Kezdetben nem volt éjszaka, hogy be ne hívtak volna, mindig volt valami gond. Üjabban nyugodtan alszunk. Valahogyan nagyon szépen alakul minden ... Május 1-re meglepetés készül. A fonoda újra kirukkol valamivel. Figyel is rájuk vagy hat falu. Az itteni munka — rang. A főúttól eleső kis gyárnak híre van. Embereinek is, akik nyereséget fonnak, ügyes kézzel és talán belefonják egy-egy csévébe szívük egy darabját Is. Bürget Lajos Ahol van cél es munka. nem panaszkodnak
