Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
1988. április 1. Kelet-Magyarország 3 — Hogyan alakul az állam és az egyház viszonya napjainkban? — többek között e kérdésre keresvén választ, kopogtattunk a nyíregyházi püspöki hivatalban. — A dialógusok során kialakult és növekedett a kölcsönös bizalom hívő és nem hívő között. Lehetőség nyílt arra, hogy az egyház aktív és a maga helyén érdemleges feladatokat vállaljon a társadalom érdekében. Éppen napjainkban kérte a miniszterelnök az egyházakat az ifjúság erkölcsi kérdései és a családdal kapcsolatos problémák megoldásának segítésére. Sokan azt hiszik, hogy ez valami taktika. Mi hisszük, hogy nem így van. A materializmus a vallással mindig szembe fog állni, de ha hívők és nem hívők szövetséget kötnek az emberiség javai előmozdítására, ez az együttműködés nemcsak társadalmi, de összemberi értékek építésére szolgálhat. — Milyen úton valósítható meg a közmegegyezés? — Nem lehet máról-holnapra kialakítani közmegegyezést. A feladatok újra átgondolására és az előítéletek felszámolására van szükség. Előlegezni kell a bizalmat mindkét részről — a kockázattal együtt. Itt van például a Romániából áttelepülő magyarok kérdése. Olyan szituációba kerültünk, amit emberi módon és együtt kell megoldanunk. Minden lehetőség az ember kezében van. Elég ha csak arra gondolunk, hogy népünknek sikerült történelmünk viharos századai során is megőriznie idenitását. Saját egyházunkat példaként hozva: már Szent István királyunk felmérte, hogy hazánk összekötő kapocs Kelet és Nyugat között. Ö • a nyugati kereszténységhez csatlakozott, de a bizánci kereszténység is helyet kapott az országban. Mi gö* A beszélgetés röviddel Timkó Imre püspök halála előtt készült, s abban mintegy summázta életútját, nézeteit, amely jelentősen hozzájárult hazánkban az állam és az egyház jó viszonyához. rögkatolikusok az egyház- megyében ma mintegy 300 ezren vagyunk. — Felvetődött állam- alapítónk neve. Mennyire hiteles az az értesülés, hogy ősszel Nyíregyházán lesz 1. István királyunk szent jobbja? — Október 1-jén és 2-án templomunkban tisztelhetjük nemzeti ereklyénket: a Szent Jobbot. — Elmondaná, miért most kerül a Szent Jobb körülvi- tele az ország püspöki székhelyein? — Idén emlékezünk meg Szent István királyunk halálának 950. évfordulójáról, aki — mint tudjuk — halála előtt felajánlotta koronáját a Jézust szülő Máriának. A görög katolikusok októbeer 1-jén Szűz Mária oltalmának ünnepét tartják — bizánci hagyomány szerint. Az állam pedig felvállalta: együtt ünnepli az egyházzal azt, hogy I. István eszméi történelmileg átvészelték a századokat, s az államalapítás alapvető értékei időtállónak bizonyultak. Egyéb iránt mindegy, hogy milyen meggondolásból mozdítjuk elő a közjó érdekeit. A béke egy és oszthatatlan, a megbékélésnek gazdagok a lehetőségei. Gondoljon csak arra, hogyan is alakult ki a kézfogás? Ezzel jelezte az ember, hogy nincs nála fegyver. Előlegezett bizalom ez, amire napjainkban mindnyájunknak igen nagy szüksége van. — Püspök úr, milyen tanácsot tudna adni a ma feszültségekkel teli emberének? — Csak az az ember képes a saját élete és közössége sorsa alakítására, aki saját emberi méltósága, kapott hatalma és adott lehetőségei tudatában — embertársai jogos érdekeire figyelve alakítja életét. Csak az képes békességszerzésre, aki önmagában meg tud békéim, aki maga is meg van győződve arról, hogy ő sem juthat többre, ha annak a közösségnek javát nem segíti elő, amelynek körében él. Segítő kéz a letelepedőknek Nyíregyházán, a megyei tanács épületében ma minden bizonnyal a munkaügyi osztály irodái bonyolítják le a legnagyobb forgalmat: a külföldről érkezett, s nálunk letelepedni szándékozók itt kaphatják meg a munkavállalási engedélyt. Az ezzel foglalkozó szakemberek szobája zsúfolásig tele emberekkel. Zömében húsz—harmincéves fiatalok foglalnak el minden ülőalkalmatosságot, állják körül az asztalokat, s várnak a papírra, hogy törvényes kereseti forráshoz juthassanak. Közben beszélgetnek. Arról szó sem esik köztük, miért vágtak e nem kevés kockázattal járó vállalkozásba. Annál többet beszélnek arról, milyen fogadtatásra találtak, s főképp: miiképp tervezik további életüket. Három fiatal megkönnyebbülten mutatja az engedélyeiket, ők már révbe értek. Közösen bérelnek lakást az egyik szabolcsi városban, s már munkaihelyük is van. Igaz, keresett szakmával rendelkeznek, műszerészek, autószerelők — hamarosan megkapják az első fizetésüket. Ök érvényes útlevéllel lépték át a határt, s nem térnek Vissza. Kétszer indult a határnak Ám nem mindenkinek volt ilyen sima az útja. Gyűrött onkándzsekihen, kopott táskával idősebb férfi óvakodik a szobába. Tenyérnyi, zöld kártyát szorongat, a fal mellé húzódva vár sorára. Hajmeresztő próbálkozáson van túl, még most sem egészen biztos abban, hogy vége a kálváriájának. Négy hónapon belül kétszer próbált meg átszökni a határon. Csak most sikerült. Kapott ötszáz forint rendkívüli szociális segélyt, s most minden második szava az: gépkezelő a szakmája, de bármilyen munkára hajlandó csak maradhasson. Később már siet a vasútállomásra, Tatabányára ■megy. ott munkásszállás, s biztos munka várja. Szinte lehetetlen pontosan megmondani, hány menekült érkezett megyénkbe az elmúlt hetekben. A legtöbben ugyanis csak néhány napot töltenek itt, tájékozódnak a lehetőségekről, s mennek tovább az ország belsejébe'. Ami biztos: március végéig mintegy negyvenen kaptak munkavállalási engedélyt nálunk. Ennek némileg ugyan ellentmondani látszik a munkaügyi osztály mai forgalma: szűk másfél óra alatt majd húsz Romániából érkezettel váltottunk szót, de kiderült, hogy egy részük már másodszor van itt, hiszen az engedélyt időközönként meg kell 'hosszabbítani. A két gyermek ott maradt A hazánkban letelepedni szánd éko'zók egyébként elismeréssel szólnak az általuk tapasztalt segítőkészségről, az ügyintézés gyorsaságáról. Sok kérdésre azonban — s ez is természetes — ma még hiába várnak választ. A legkönnyebb helyzetben azok vannak, akik egyedül jöttek, s nem kell várniuk a családegyesítések várhatóan rendkívül bonyolult intézésére. Az egyik Mátészalka melletti település korábban üres parókiájának másfél hónapja új lakói vannak. Egy házaspár talált itt átmeneti otthonra, ám két kisfiúikat nem hozhatták magukkal. A férj most is a fővárosba készül, reménykednek a Vöröskereszt segítségében. A házaspárt a falu vette gondjába, de a két gyermeket nem pótolhatja az" lismeretlenek szerété te sem. Miint megtudjuk, a hozzánk jövők többségét viszonylag biztos támpont várja. Míg nem sikerül rendezniük dolgaikat, addig rokonoknál, jó ismerősöknél húzzák meg magukat. Akinek nincs ismerőse, azon néhány száz forintos támogatással segítünk, s lehetőséget teremtünk arra, hogy legyen szállásuk is. Szaboics-Szat- mánban jelenleg a nyírszőlős! diákotthonban helyezik el az átmenetileg hontalanokat, de ha a szükség úgy hozza, fogadja őket a kállósemjéni és a halkányi kollégium is. Sokan segítenek Szabolcs-Szatmár sok mindent tesz, hogy megkönnyítse a Romániából érkezettek életét, ám a legfontosabból, a munkahelyből itt is kevés áll rendelkezésre. A szakemberek azonban nem ülnek öl- * • A beregi hetek rendezvénysorozat keretében csütörtökön Varsánygyü- rén ünnepélyesen átadták az általános művelődési központot. A 35 milliós új létesítmény az oktató-nevelő munka mellett közművelődési szerepet is ellát. A régi négytantermes iskolához újabb négy tanterem épült tornateremmel. A 200 személyes színházterem, ifjúsági klub és a több mint hétezer kötetes könyvtár községi feladatot is betölt. . A felsőtagozatos általános iskolásoknak nyolc jól felszerelt szak- tanteremben folyik az oktatás, van zenei képzés is. Varsánygyürén minden • feltétel adva van a színvonalas oktató-nevelő munkához és a művelődéshez. Első képünkön: Az új általános művelődési központ. Második képünkön: Gyakorolnak a fúvósok. Harmadik képünkön: A 200 személyes színházterem. Elek Emil be tett kézzel — már seregnyi távolabbi vállalattal, gyárral vették fel a kapcsolatot. Akinek nem jut munka nálunk, azoknak több tájat is ajánlanak. Pécs, Pápa, Tataibánya, Veszprém ipari üzemei várják a munkát keresőket, akik már pontos cím birtokában ■utazhatnak tovább Nyíregyházáról. Sok más szerv, intézmény, vállalat mellett tevékeny részt vállal a hozzánk érkezettek megsegítésében a Vöröskereszt. A megyei szervezet vezetőitől szerzett információk szerint a napokban minden jelentősebb munkahelyhez eljuttatták azokat a csekkeket, melyeken bárki befizetheti az áttelepülők támogatására szánt forintjait. Ezen kívül rengetegen jelezték már Bajától Budapestig, hogy lakásukban szobát, bútort, ruhaneműt adnának a Szabolcs- Szatmárba jöttéknek, akik a szervezet megyei, városi irodáiban bármikor bekopoghatnak. Felvilágosítást kértünk ügyükben Gál Zoltán belügy- min isztér-helyettestő 1, annak a kormányközi bizottságnak az elnökétől, amely a Magyarországon letelepülő külföldiek — többnyire romániai magyarok — ügyeivél foglalkozik. A napokban létrejött egy iroda is, amelyik a letelepülők ügyeit intézi. Hol tart most ez a munka? Van munkahely — Az iroda létrejötte ás bizonyítja, hogy a magyar állam — amely akaratán kívül kénytelen felvállalni ezt a problémát — megmozdult és az igazgatási, ezen belül is elsősorban a tanácsi apparátus fő terheit viseli ennek a munkának. Azt hiszem, sikerül majd azokat a jogi, szociális és egyéb problémákat megoldani, amelyek a különböző módon idekerülő külföldi állampolgárok helyzetével kapcsolatosak. — A tárcaközi bizottság azokkal foglalkozik elsősorban, akik szabályos áttelepülési engedéllyel jönnek Magyarországra? — Ellenkezőleg, azok ügyével foglalkozik, akik útlevéllel jöttek az országba, és nem akarnak visszatérni, vagy éppen illegálisan lépték át a haltért, hiszen nekik van legtöbb problémájuk. Mindenekelőtt munkahelyről szeretnénk gondoskodni. — Hol tudunk nekik munkát adni, amikor Magyarországon is egyre nagyobb gond az emberek elhelyezése? — A tapasztalatok szerint én nem látok egyelőre gondot, miivel az itt-tartózkodók, vagy az itt letelepedni szándékozók száma nem olyan magas, hogy őket a társadalom ne tudná a mai helyzetében is tisztességes munkával ellátni. Ismert, hogy egyrészt valóban foglalkoztatási gondok vannak, másrészt viszont jó néháfíy vállalatunk munkaerőhiánnyal küzd, és úgy gondolom, az ide költöző külföldi állampolgárok nem válogathatnak a munkában, bár igyekszünk mindenkit a szakképzettségének megfelelően foglalkoztatni. — Sokan települnek át úgy, hogy nincs meg a végzettségüket igazoló okmány. Mi a teendő ilyenkor? — Természetesen vannak olyan szakmák, ahol a végzettség igazolása nélkül nem lehet dolgozni, ilyenek például az orvosok, a gyógyszerészek. Egyébként a tárcaközi bizottság azt az útmutatást adta az illetékes szerveknek, hogy bemondás alapján fogadják el a szakképesítettséget. Az már a munkahelyek dolga, hogy megfelelő ellenőrzés mellett tisztázzák: ki miihez ért. Üres házak vannak, de... —• Mennyien települtek át Szabolcs-Szatmár megyébe? — A Magyarországra települők többsége Hajdú-Bihar megyébe, a fővárosba, illetve Dunántúl ipari területeire telepedett, vagy odia szeretne letelepülni. Természetesen Szabolcs-Szatmárba is érkeznek, de nagy részük tovább utazik. Egyelőre az ide településekkel kapcsolatban különösebb gond nincs. Ügy látom, hogy a tanácsok értik és teszik a dolgukat. Szeretném, ha nem növekedne gyorsan az áttelepülők szánna, de erre nekünk nincs befolyásunk. — Megyénk sok településén tucatszámra állnak üresen házak. Vajon nem lehetne azokat a Romániából ide települő magyarok ideiglenes, vagy akár végleges elhelyezésére is felhasználni? — Mint egyik szóbajöhető megoldás, ez valóban felvetődik, de ennek a kérdésnek a kezelésénél figyelembe kell venni: nem véletlenül üresek ezek a házak; hogy az életkörülmények itt nem a legkedvezőbbek, és az is közismert, hogy Szabolcs megyében jelentős azoknak a területeknek a nagysága, amelyeket hátrányos helyezőinek lehet nevezni. Tehát nemigen járható út, hogy az lilyen falvakba telepítünk embereket. Főleg azért nem, mert alapelv, hogy a letelepülők saját munkájukból éljenek meg és ezekben a községekben a munkaalkalom közismerten kevés. (B. G.—B. J.) Fehérgyarmat Közérdekű javaslatok Az elmúlt évben a 16 közérdekű javaslatból tizenkettőt eredményesen valósított meg Fehérgyarmaton a városi tanács — hangzott el a Fehérgyarmati Városi Tanács március 31-én megtartott ülésén. Még mindig nem tudták azonban bővíteni Május 14—1 térd játszóteret és a nyilvános WC működtetése ügyében sem tudtak még dönteni. Ezt szerződéses üzemeltetésre is meghirdették, s jefen tkezők is voltak, de a szükségessé vált átalakítási munkák fedezete nem állt rendelkezésre. A tanácsülésen mindezekért kívül beszámoló hangzott még el a városi tanács művelődésügyi, egészségügyi és szociálpolitikai bizottságának tevékenységéről is. í--------~------------------------1 A közjó előmozdításának gazdagok a lehetőségei Beszélgetés dr. Timkó Imre hajdúdorogi görögkatolikus megyéspüspökkel
