Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-18 / 91. szám

1988. április 18 Kelet-Magyarország 7 Felvállalták a gyermekek igényét Mindennapos testnevelés Örökösföldön Nyíregyháza keleti részén található a megyeszékhely leg­fiatalabb lakórésze, a most már több, mint húszezer lako­sú Örökösföld. A betogrengetegben, a tízemeletes házak árnyékában húzódik meg a 21-es iskola. kérnek. Házibajnokságot rendeztünk asztalitenisz­ben. atlétikában, és az igé­nyeknek megfelelően tűz­harcban is. Diczkó József né igazgató a szobájába vezet, majd meg­érkezik dr. Pikó Károlyné, az egyik helyettese, valamint Juhász László, a testnevelés­munkaközösség vezetője, aki egyben az intézményben működő DSE tanárelnöke, így négyesben beszélgettünk a „betondzsungelben” élő ál­talános iskolás korú gyere­kek testi neveléséről. — Egyszerűen fel kellett vállalnia intézményüknek, hogy ebben az ingerszegény környezetben megpróbálja (kielégíteni a gyerekek moz­gásigényét. Nincs hova men­niük focizni, játszani. Fél­tünk, ha nem vezetjük le fe­lesleges energiájukat, akkor náluk is előfordulnak azok a káros jelenségek, amiket már más lakótelepeknél megfi­gyelhetünk — kezdte a be­szélgetést az igazgatónő, majd átadta a szót helyette­sének, aki már konkrét do­logról beszélt: — A harma­dikos és negyedikes diákja­ink részére bevezettük há­rom éve a mindennapos test­nevelés programját. Ez azt jelenti, hogy mindennap van testnevelési foglalkozás, amit már ebben a korban is szak­tanáraink tartanak. A plusz­foglalkozások „csatlakozóóra” keretében zajlanak, az öt, hat. vagy a hetedik órában,1 illetve napközi után. Magáról a foglalkozások­ról Juhász László a követ­kezőket mondta: — Ezek tel­jesen kötetlenek. A program sok-sok fogó- és labdajáték­ból, ügyességi versenyekből áll. A lényeg a változatossá­gon van. Lassan terheljük őket, hogy a felső tagozat­ban be tudjuk vonni a DSE- be az alsósokat, a már így lerakott alapokra pedig épít­kezni tudunk. — Hogyan lehet meggyőz­ni a testnevelőket a min­dennapos testneveléshez kap­csolódó pluszórák tartására? — kérdeztem az igazgatónőt. — A délelőtti órákat La- oival együtt négyen tartják, míg a napközis tanárok kö­zé is felvettünk négy testne­velés szakost, akik forgószín- padszerűen vezetik a délutá­ni foglalkozásokat. Az igaz­sághoz tartozik, hogy az itt jelenlevő helyettesem is test­nevelés szakos, aki egyéb­ként felügyel az egész mun­kára. Fiatalok, nagyon szim­patikus. ahogy mennek és csinálják maguktól. Nem kell őket noszogatni. Ezután ismét Juhász Lász­ló vette át a szót, hogy DSE- jüket röviden bemutassa: — Tavaly szeptemberben ala­kultunk meg. az ide járó 1100 gyerek hetven százaléka tagja egyesületünknek. Je-, lenieg négy sportcsoportunk van. A természetjárást kül­ső vezetőnk, Kósa Lászióné tartja kézben, végzi az ezzel járó szervezési munkákat. Havonta kétszer túráznak, főleg a Zemplénben és a Bükkben, de májusban lesz egy háromnapos barangolá­suk a Mátrában. A leány ko­sárlabdát Makainé Kiss Ka­talin vezeti. Az alapok lera­kásánál tart, sokan járnak foglalkozásaikra. Egyelőre barátságos mérkőzéseket ját­szanak, s majd ősztől indul­nak a bajnokságban. A focit én vezetem. Négy éve. az is­kola megalakulásától kezdve van csapatunk, fokozatosan lépünk előre. A legnagyobb eredményünk talán az, hogy a téli Farsangi Kupán hu­szonnyolc csapat közül a Focisuli után mi végeztünk a második helyen. A negyedik csoport az általános tömeg­sport, amit Figuláné Chriszt Gabriella vezet. Van benne torna, kézilabda, de itt főleg az történik, amit gyerekek Az igazgatóhelyettest bú­csúzóul a további céljaikról, feladataikról faggattam: — A következő tanév kezdeté­től szeretnénk még több sportcsoportot működtetni, a meglévőkben minőségileg akarunk előbbre lépni. Ebbe igyekszünk még több gyere­ket bevonni. Tovább szeret­nénk alakítani a szülő—gye­rek—tanár versenyeket. Meg­teremtve ezzel iskolánk ha­gyományait a sport terüle­tén. Száraz Attila Hová tűnt a grundfoci? Tény: Szabolcs-Szatmár me­gye közvetlenül nem játszik szerepet a magyar labdarúgás vérkeringésében. Közvetve vi­szont több megyénkben futbal­lista kergeti a labdát az NB I- ben . . . Hogy kik ők? Nos: Bús (Ferencváros), Tóth E. (Video­ton), Krizán (Haladás), Moldván (Tatabánya), Csehi I. (Bp. Hon­véd), Eszenyi (Ü. Dózsa), Bücs (Debrecen), Kelemen (Békéscsa­ba) a gyorslista. Ennyi játékos és mi mégis az NB II második felében vagyunk. Ki érti? Tóth József, a megyei labda­rúgó szövetség főtitkára: — Megyénkben egy NB Il-es csapat, három NB III-as, 16 me­gyei I. osztályú, ugyanennyi II. osztályú található, vannak vá­roskörzet bajnokságok, meg az ifik is rendszeresen bajnoki mérkőzést vívnak. A labdarúgás szoros össze­függésben van ennek a tájnak a fejlettségével. Megyénkben régebben sem voltak olyan nagy­üzemek, amelyek megfelelő gaz­dasági hátországot adtak volna a sportnak. Ma? Már vannak nagyüzemek, de mindegyik kez­dő, inkább a rendes üzemme­net, a termelés vitele ad gon­dot. Meg az a tény, hogy egyik­másik szabolcsi üzem fővárosi csapatokat menedzsel. A megye sajátos jellege adja, hogy a labdarúgócsapatok na­gyobb hányada „falusi” együt­tes. TSZ SK. MEDOSZ SE, vagy csak egyszerűen falusi sportkör. A róluk valló számok egy ré­szét jó hallani, jó tudomásul venni: Tóth József: — Szinte minden szabolcsi te­lepülésnek van labdarúgócsapa­ta. És. amire büszkék vagyunk: egy sereg ifjúsági együttes is található, ezek jelentik a hátte­ret. Kevés viszont a szakkép­zett edző, segédedző, több he­lyen egy-egy régi idős futbal­lista irányítja az utánpótlást. — Végül is a megyei sport- osztály hiába tesz erőfeszíté­seket edzőképzésre, az új edzők hosszabb-rövidebb idő után visszavonulnak. Itáliában járva sok hasznos dolgot fedezhet fel az ember, mármint a labdarúgás vonatko­zásában. A foci mekkájában ma is élnek, virágoznak a grun- dok, azaz a városszéli kisegye- sületek, amelyek általában gyer­mekcsapatot működtetnek, jó­részt szülők segítségével old­ják meg az anyagiakat. A na­gyobb olasz klubok nem fog­lalkoznak . a kicsinyek nevelésé­vel, de figyelik, felügyelik a „periférián” folyó képzést, se­gítenek pénzzel, edzővel, hogy később — ifjúsági korban — a legjobb játékosokat eleve ők vá­sárolhassák meg. Nálunk — sajnos kiveszett ez a szervezeti forma, a 120 ez-» Váradi Szöul előtt * „Érmet szeretnék..." Négy esztendő nagy idő egy sportoló pályafutáséiban. Ezért is egyedülálló, mással pótoLha- tatLan értéke van az alampiai versengésnek, a* sikeres szerep- - lesnék. Néhány hónap múlva itt a szöuli olimpia, és a mieink még nagyobb várako­zással néznek elébe, hiszen; nyolc év telt el a legutóbbi olimpiai szereplésünk óta. Amelyen a magyar érmesek között ott szerepelt egy nyír­egyházi fiatalember, Váradi Já­nos. A kitűnő ökölvívó azóta már Debrecenben versenyez, ám Moszkvában még az NYVSSC sportolójaként uta­zott, szerzett dicsőséget klub­jának és megyénknek. Szöul előtt moszkvai élményeit ele­veníti fel: — Első mérkőzésemen egy ázsiai srác volt az ellenfelem, döntő fölénnyel nyertem. Utá­na a román Radu következett, nagy csata után 5:0 arányú pontozással hoztak ki győztes­nek. A döntőbe jutásért a szovjet Mirosnyicsenko eliten léptem a szorít óba. így utólag megítélve, kissé bizonytalan voltam, e'gy-két háibát elkövet­tem, és ismét szoros küzdelem, de a szovjet fiút látták jobb­nak 5:0 arányban. — A vereségtől függetlenül egyértelműen örömteli volt a szereplésem, hiszen első olim­piámon 19 évesen érmes let­tem. A szakvezetés sem várt tőlem óriási eredményt, a ta­pasztalatszerzés volt az elsőd- legees cél, a bronz am'olyan rá­adásként jött. Eddigi eredmé­nyeim közül ez a legértéke­sebb, hiszen a következő olim­piára mindig négy évet kell várni, illetve most nyolcat. — Nagyon készültem Los Angels re is, ám oda nem ju­tottam ki. Mivel a szöuli lesz utolsó olimpiám, így még na­gyobb elszántsággal dolgozok, szeretnék még egy olimpiai ér­met szerezni. Legjobb ökölvívóink a közel­múltban már jártak Szöulban, feltérképezni a terepet, ismer­kedni a klímával, megismertet­ni magukat a leendő bírákikal. Váradi Jánosnak nem sikerült valami fényesen az előolimpia, ám őt ismerve azért rá tesz még néhány lapáttal, és talán hasz­not is kovácsol ebből. A ver­senyek előtt kisfia, Janiika min­dig kiadja az ukázt, azaz mi­lyen ajándékot kér apukától. Remélhetőleg Szöuliból egy akármilyen színű érem lesz az óhaja, a papa pedig csalk nem lesz olyan szívtelen, hogy nem teljesíti a kérést. Mán László Röplabda Isméi vereség Cseh­szlovákiában Űjabb vereséget szenvedett a csehszlovákiai Felszabadu­lási Kupa női röplaibdator- nán szereplő magyar váloga­tott Brnóban. A negyedik fordulóban ezúttal a KNDK ellen kapott ki 3:0 (6, 6, 4)-ra a magyar csapat. rés Nyíregyházán, a Szpari ke­retein belül működik néhány együttes, és ezzel vége! A me­gyeszékhelyen két felnőttcsapat — NYVSSC, Nyh. Volán — mű­ködik, kevéssel több, mint a kisebb városokban, Nyírbátor­ban. Mátészalkán . . . Persze gon­dot jelent a pálya, a létesít­mény. mert hol játsszanak a városszéli gyermekcsapatok, ha a Nyíregyháza szívében lévő bujtosi sporttelep szemünk lát­tára megy veszendőbe? A sportág megújhodására, új gondolkodásra lenne szükség, hogy előbbre tudjunk lépni, hogy a legnépszerűbb sportág be tudja tölteni szerepét Sza- bolcs-Szatmárban. És hogy egy teljes NB I-es csapatra való játékos ne ..idegen földön” futballozzon. (k. gy.) Szépségekért kúszófolyosóban Az izgalom fokozódott. . . kis diákcsapat tűnt fel a bükki Nagy-fennsík keleti részén. Kö­vérre tömött hátizsákokkal kí­gyózott a csoport a Létrás-tető felé. A hátizsákok tetejére vé­dősisak volt akasztva. A nyír­egyházi Bánki és Krúdy közép- iskolásai, valamint a Bottyán SE Denevér barlangászai voltak a koránkelők. A létrási Vizes-barlang bejára­tánál rövid időre megállapodott a csoport. Előkerültek a munka­ruhák, lámpák, gumicsizmák és egyéb speciális felszerelések. Megkezdődött a beöltözés, amely komoly felkészülést igényel a föld alatti túrára, amely több órát is igénybe vehet. Tartalék lámpákat, köteleket készítettek elő, kevés csokoládé is került a fiúk zsebébe. Így kezdődött te­hát a borsodi barlangtúra, amelynek szabolcsi főszereplői azt vallják: ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor ők keresik fel a környező megyék barlangjait. A nyírségi diákok egyik vezetője, Krajecz Mihály a Bottyán SE barlangász veze­tője, a másik Noszály Mihály ODK-tanár, gyakorlott sziklamá­szó és barlangász. — Mi történt, hogy a mélyedés elnyelte, a csapat legtöbb tag­ját? — kérdeztük Noszály Mi­hályt. — Az említett barlang 85 mé­ter mélységű, 2200 méter hosszú — kaptunk tájékoztatást a lenti körülményekről. — Nagyon jól megvizsgált sza­kaszról van szó, olyan helyről, ahol kezdők és gyakorlottak kö­zösen „dolgozhatnak”. A szabá­lyoknak megfelelően kint hagy­tunk egy „felszínező” diákot, aki jelzésekkel szolgál, ügyel a biz­tonságra. A fiúk egymás után tűntek el a kútszerű függőleges bejáraton át. Az élenjáró ta­pasztalt barlangász utasítások­kal látta el az utána ereszkedő­ke t. Éles sizá‘klaikii®zögelilések, agyagos, törmelékes területek váltogatták egymást, majd egy beépített acéllétra következett. A lámpák fénye mély szakadé­kot világított meg, denevérek suhantak a felfedezők mellett. Tény: izgalmas, érdekes világba érkeztek. — Mi történt ezután? — Utunk során keskeny szik- laátjáró következett, lassan vi­zesebb zónába érkeztünk. Erős volt a beszivárgás, a csepegő víz egyre jobban éreztette hatá­sát. Magas volt a páratartalom. A kapaszkodás, a mászás kö­vetkeztében a csoport tagjai kis­sé elmaradtak egymástól. — Milyen volt a lenti kőzet? — Fehér, barna és vörös min­den árnyalata megtalálható ezen a helyen. Oszlopok, karfiol-ala­kú képződmények nyújtottak ritka látványt, csakúgy mint a föld alatt csobogó kristálytiszta víz. Aki ide lemerészkedik, az a természet dolgozó erőit láthatja. Valóságos rabjává teszi az em­bert az időtlenség. Lassan haladt előre a csapat. Éppen egy meredek sziklaletö­rés kimászásán munkálkodtak az élen lévők. Egyik-másik tes­tesebb barlangász ugyancsak megdolgozott a szűkös átjárók­kal, agyagsáros, vizes lett min­denki. A kis sereg alacsony kúv- szófolyosóba ért. könyökön kúszva jutottak tovább. — Közben persze a lámpákra is ügyelnünk kellett — folytatta a lent gyűjtött élményeket No­szály Mihály. — Az idő gyorsan haladt, már két órát töltöttünk a föld alatt, de még messze volt a másik kijárat. Közben meg- megálltunk, fújtattunk egyet, csodálatos cseppköveket szem­léltünk. . . Találgattuk: vajon hány ezer éve alakult így ki? A fiúk — különösen az újoncok — csodálkozással járatták tekinte­tüket. Kis idő múltán egy ha­talmas terembe érkeztünk, majd egy egészen lapos zsákszerű üreg következett teje vízzel, éles kö­vekkel. A barlangász diákok legtöbb­je fáradni látszott, de hajtotta őket tovább a kíváncsiság, az ismeretlen sötétség. A terep is nehezebbé vált. — Elölről erőteljes csobogás hallatszott — folytatta a tanár —, közeledtünk a „Kusodához”, majd egy tóhoz, amely tavasz lé­vén igen magas vízállású volt. Az összefüggő víz fölött, köté­len függeszkedve jutottunk át a túlsó oldalra — alapos erőpróba volt. Utunk a hágcsós teremben fejeződött be, ahol egy kb. 10— 15 méteres, levegőben lógó hág­csón kellett megközelíteni a ki­járathoz vezető folyosót. Amikor kiértünk a szabadba, alig ismer­tünk egymásra, olyan sárosak voltunk. Kovács György Megtartották a „keresztelőt" Bújíosi Szabadidő Csarnok Szemünk láttára épül, szé­pül a nyíregyházi sportcsar­nok. Az arra járóit megáll­nak egy-egy pillanatra, né­zik hatalmas méreteit, me­rész vonásait. Aztán elgon­dolkoznak: milyen névre ke­reszteljük, hogyan is nevez­zük a város — előreláthatóan november 7. tiszteletére át­adásra kerülő — „sportmet- ropölisát”. A Szabolcs-Szatmár me­gyei Tanács Ifjúsági és Sport­osztálya már koraibban pá­lyázatot írt ki a létesítmény elnevezésével - kapcsolatban, összesen 16 pályázó élt a ja­vaslat lehetőségével, 48 el­nevezés érkezett. A dr. Margócsy József nyugalma­zott főiskolai főigazgató el­nökletével összeállt zsűri ér­tékelte a javaslatokat, s meg­állapította, hogy a beérkezett pályázatok között nem lafcadit olyan, amely megfelelt volna az elvárásoknak. Akadt vi­szont négy pályázat, amely­ből aztán kialakult a végle­ges elnevezés, végül ezt fo­gadták el a szakemberek. Az építmény neve: „Bújtosi Sza­badidő Csarnok”. A bizottság, megosztva, a következő jeligés pályázato­kat díjazta 1250—1250 forint­tal: Kormoran, Labda, Sakk, ,,5000”. A díjakat április 21- én, csütörtökön 14 árakor .ad­ják át az említett jeligével pályázóknak, a Sportszövet­ségi és Rendezvényiroda, Nyíregyháza, Mártírok tere 9. szám, VIII. emeleti tanács­termében. Á mélyedés elnyelte őket...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom