Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-15 / 89. szám
1988. április 15. Kelet-Magyarország 3 Illúziók nélkül KÜLÖNVÉLEMÉNY VAGY FRAKCIÓZÁS? Lehet-e „kádertemető” Magyarországon bármely szervezet? A közerkölcs hanyatlása ok vagy okozat? Mi a garancia arra, hogy a kormány, az állam azt szabja meg rendeletéiben, amit a párt szeretne? Merünk-e nyilvánosan bírálni, és ha nem, miért? Ízelítőnek ennyi is bőségesen elég abból a többórás, szenvedélyektől fűtött vitából, amelyet a KISZ megyei bizottsága kibővített ülésének résztvevői folytattak két napja. A pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét az egyik felszólaló, Tölgyes István — aki megyei KISZ-bizottsági tagsága mellett országgyűlési képviselő — „magyar peresztrojkának” minősítette. Bár átfogó jellemzést ad mai életünk eredményeiről, hibáiról ez a vékonyka dokumentum, ő mégis a hitet hiányolta belőle, azt a konkrét érzelmi kötődést, hogy gondjaink ellenére az emberek hisznek a szocializmusban, bíznak a pártban és iránymutatást várnak a kilábaláshoz. A csodaváró illúziók eloszlatása viszont kötelességünk — hangoztatta Tukacs István, nyíregyházi KISZ- elsőtitkár. Ne várjuk, hogy valaki „fentről” megmondja, leírja nekünk, mi a baj, és attól minden gond megoldódik. Hiába elemezte a mai helyzetet tavaly novemberben a párt Központi Bizottsága, attól még nem változik az élet. A változtatás szándékát nekünk magunknak kell elhatároznunk. Erre a gondolatra utalt pár órával később Diczkó László, a megyei pártbizottság titkára. Soha nem hallotta, hogy X vagy X magára vállalt volna valamit a negatív eredmény kialakulásából. Mindig csak kívülálló okokban és főként másban keressük a hibát, pedig személy szerint valamennyivel sokmillióan részesei vagyunk a hibás gyakorlatnak. Érdekes kérdés a különvélemény hangoztatásának joga, erről szinte minden hozzászóló elmondta álláspontját. Czakóné Reményi Katalin arról beszélt, hogy ki dönti el, mikor különvélemény .az elhangzott mondat? Volt már rá példa, hogy amit pár éve még hivatalból helytelenítettek, mert ellentmondott a központi döntéseknek, az lehet, hogy ma csak egy csoport különvéleményének számít, vagy esetleg a társadalmi mozgalmak sokszínű palettáján egy újabb árnyalatnak fogható fel. Régi automatizmusok szabnak gátat a nyilvános bírálatnak. Noha évtizedek óta arra biztatják az elnökségi asztal túlodaláról az embereket, hogy bátran mondják el a véleményüket. Ám retorziótól tartanak sokan, sajnos, rossz példák tucatjait sorolhatjuk. A vállalati tanácsok sem váltották be teljesen a hozzájuk fűzött reményeket — utalt erre a gyakorlatra Mártha Tibor kisvárdai városi titkár —, mert miként képzelhető el, hogy a vt-ben az osztályvezető leszavazza az igazgató prémiumát, amikor az ő jutalmát, mint munkahelyi vezető, az igazgató hagyja jóvá?J Ennek ellenére nem mondhatunk le a nagy nyilvánosság előtt hangoztatott kritikáról — ez Diczkó László véleménye. A párttagságnak fel kell vállalnia az új gyakorlatnak minden ódiumát. Mert miként szokja meg a környezet, hogy nyugodtan elmondhatjuk a megalapozott bírálatot nyilvánosan, ha a párttagokat is fejbólogató jánosoknak látja?! A káderkérdések váltották ki talán a leghevesebb vitát. Az állásfoglalás-tervezetben szerepel egy megállapítás, hogy ezentúl csak legfeljebb két ciklusra lehessen jelölni pártvezetőt. Kár lenne úgy értelmezni, hogy a hozzá nem értő vezető is — álhumánus megfontolásból, vagy mert nincs helyette jobb — hivatalban maradjon. De, mi legyen azzal a rátermett vezetővel, akit szívesen látna a tagság hosszabb ideig? Ellentétes vélemények kaptak hangot, de megfogalmazták: nem engedhetjük meg, hogy bárhol „kádertemető” legyen egy poszt, csak azért, mert nem tudja tolerálni a társadalom a tisztességes visszavonulást? Miért érezzük bukásnak még a párhuzamos elmozdulást is? A párt politizáljon, a szakszervezet a dolgozók érdekeit képviselje, a kormány hatékonyan szervezze az állam életét, a népfront tömörítse a különböző beállítottságú emberek, csoportok mozgalmát. Ezt megfogalmazták a pártdokumentumban is, a megyei bizottság ülésén kiegészítették azzal, hogy az egészségesebb munkamegosztást szolgálná, ha a társadalmi szervezetek vezető tisztségviselői nem kapnának funkciót irányító pártszervezetekben. Hiszen meghasonlik önmagával a párttag, ha egyszer a párt politikáját, más fórumon a társadalmi szervezet esetleg eltérő érdekeit kell képviselnie. MEGÜJULNI TUDÖ, aktív vezetésre van szükség minden szinten — összegezte többek véleményét Jókay László, a KISZ megyei bizottság első titkára. Lassú haladás helyett gyors előrelépést sürget mind a párt állásfoglalás-tervezete, mind az ifjúság. Tóth Kornélia A mér ki húsüzem, amely három termelőszövetkezet összefogásával létesült, évi ezer tonna hús feldolgozására alkalmas. Képünk a fél sertéseket dolgozzák fel a szakmunkások. (E. E. felv.) Osztrák exportra készítenek szállító konténereket Nyíregyházán a Vas- és Fémipari Szövetkezetben. Ebben a félévben 60 darab készül 2 millió forint értékben. Képünkön: Miklós Fábián alapozófestékkel vonja be a konténereket. (Farkas Zoltán felvétele) Prémium a minőségre — Kísénlebkénrt egy újfajta ösztönzést vezettünk be a lemezgyártógépen — mutatja az elszámolási íveket Nemes István, a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárának csoportvezetője. — Eddig teljesítmény szerint kapták a mozgóbérüket a gépkezelőik, ha többet dolgoztaik, vastagabb lett hó végén a boríték. Sajnos, ezzel együtt a selejt is nőltt, sok volt a hulfliadék, aimi veszteséget okozott a gyárnak. Mi megértettük a dolgozót, hogy növelni akarja jövedelmét, de így sokkal nagyabb kárt okozott. Selejtet gyártónak lEzért vezettük be az új módszert ezen az alapgépen, amely a gyár ■ többi gépét látja el alapanyaggal, müköz- iben óránként 180 ezer forintot termel. Nem mindegy, hogy az alapanyagból miilyen minőségű készterméket készít a többi gép. Most egy alapteljesí'tményt határoztunk meg műszakonként. Ha ezt a kilencfős .műszak teljesíti, megkapja a száz százalékos bért. Korábban, ha meghibásodott a gép, míg javították, átirányítottuk a dolgozókat más gépekre. Miivel az számukra .idegen volt, csak 80—90 százalékra teljesítettek, és a már kész gépen akarták behozni a lemaradást, miközben gyártották a selejtet. Most az állásidőit is úgy fizetjük, miimtha abban az időben az előírtakat teljesítették vőlna. — Van-e lehetőség többletteljesítményre, és azt milyen formában fizetik ki? — Amikor a műszak az •előírt 35 .ezer méter alapanyag helyett többet készít el, a túlteljesítésért járó pénzt rögtön szét lehet osztaná. Arányosan kap belőle a csoportvezető, a gépkezelő, a a segítők és a kirakok. Ha táppénz, vagy szabadság miatt hiányzik valaki a kilenc emberből és ennek ellenére sikerül többletet termelni, a pénz is emelkedik. így 7— 800 forintot könyvelhetnek el hó végén a korábbi 5—600 helyett. 50 kilométer egy műszakban A meredek lépcső tetején a lemezgyártógóp mellett Pogácsás Miklósné ellenőrzi a papír minőségét, ha kell, kiihúz- gá'lja a gyűrött, rosszul ragasztott anyagot. — Amikor új tekercset dolgoz fel a gép — miagy,aróz- za —, akkor van néhány hibás lap. Korábban sokkal több volt a selejit és a hulladék. Amióta bevezették az újfajta érdekeltséget, ez csökkent. Eddig, fiailkiaáiag sokkal fárasztóbb volt pakolná, figyelni, kiszedni a selejtes darabokat, la pénz is kevesebb volt. Ha jó volt a ragasztó és minimálisra csökkent az állásidő 300—600 forint pluszt kaptam hó végén. Most viszont nincs kapkodás, hajrá, nagyohb odafigyeléssel minőségi terméket lehet továbbadná. 45—50 ezer métert most is lehozok a gépről és a fölyamabosisági pótlékkal együtt a nyolcezer forintot megkeresem a hét-hétezeröt helyett. I mozgóbírt „nyitva hagyják” Drága a papír, nem szabad pocsékolni, halljuk úton-út- félien. A nyíregyházi gyár 'ilyenformán ösztönzi dolgozóit a minőségi munkára. A vezetők nem árulnák zsákbamacskát, hiszen az üzemrészek nemcsak éves feladatukat, hanem a hozzákapcsolódó bértömeget is megkapják. Ha a természetes fluktuáció miatt távozók helyét nem töltik be, és nélkülük is megoldják a tervezett termelést, akkor a megmaradt bért további ösztönzésre használhatják. Az alapbéremeléssel egyelőre a nyíregyházi gyár vezetése is óvatosan bénáik, a féléves teljesítések után tervezik a növelést, viszont az érdekeltség másik csatornáját, a mozgóbért „nyitva hagyták” a dolgozók előtt. A teljesítmény megmaradt, lényegesen javult a minőség, csökkent a selejt. A továbblépés adott, nemcsak a lemezgyártógépen, hanem a technológiai gyámésziegben is tervezik az újfajta ösztönzés bevezetését. (máthé) ✓---------------------------------\ Hivatkozások D ivatba jött mostanában, hogy ha kifogyunk az érvekből, azonnal nyugati példákat keresünk. Ha az adóról van szó — Svédországban is ilyen van. Ha a magánunkat tesszük szóvá: az NSZK-ban, hány, de hány van. Az árakról esvén szó — így mozognak Franciaországban és Bécsben is. Ha a korrupciót érik tetten — mi ez ahhoz, ami az USA-ban van. Beszéljünk a köz- biztonságról : mennyivel jobb, mint Chicagóban! Ha demokráciánk gyengeségeit elemezzük ott a válasz — nézzünk szét körben. Bármelyiket vizsgáljuk is meg, kiderül, hogy minden csupa mentegetőzés. Kár. Amink van, azt vállalni kell. Ha jó azért, ha rossz, azért mert mi csináltuk, s az élet nemcsak dicsőség. Attól valami se jobb, se igazabb. ha nyugati példákra hivatkozunk. Főleg azért, mert mi nem vagyunk nyugati állam, nem tőkés a berendezkedésünk, nem olyan a morálunk, másak a viszonyaink. Nekünk a mi országunkat, a mi hol jó, hol rossz szocializmusunkat kell vállalnunk, nekünk a saját viszonyainkból kell kiindulni. Biztos, hogy vonzó, de aligha követhető a Tajvanon vagy Malájföldön kialakult gazdasági csoda. Tanulni lehet belőle, másolni nem. Ezért ingerel, amikor érvrendszerünkbe belo- póznak a külföldi példák, hivatkozások. Magyarország, — s talán banalitás, de kimondom —, szocialista ország, mely minden mozgás és váltás, valamennyi ellentmondás a reform ellenére sem változtat alapeszméjén, szándékán és célján. Éppen ezért nem az alma és körte összevetéséből akarjuk megállapítani, hogy jó-e a szilva. Van magyar adó, magyar bér, magyar korrupció, magyar magánút, magyar politikai rendszer, magyar gazdasági reform, magyar közbiztonság. Nem „bezzeg”, nem „no lám”. Fogadjuk el belőle a jót, száműzzük a rosz- szat. A hivatkozó felmentéseket pedig hagyjuk. Sajnos ez is sajátos. Amolyan „magyar magyarázkodás”. (b) S__________________________> f gyre többször kapom magamat azon, már megint otthon jár az észem. Apró, eddig ki tudja hol rejtőzött emlékfoszlányok bukkanak fel a gyermekkorból, s terelik el a gondolatot a ma fontosnak hitt dolgokról. Az átültetett fának is csak tizenöt—húsz esztén- dő múltán kezd hiányozni igazán az otthoni föld? — tűnődtünk a múltkor kollégámmal, akivel midőn hazagondolunk, közös táj jár a fejünkben, s írásainkban látom, ő is mind gyakrabban fordítja arcát a Kraszna, a Szamos felé. Magunk sem igen tudtuk, hogy emlékeink sorsa is hasonló. A gyermekkor jelentéktelennek tartott eseményei, mintha csak mesz- szire fútt, száraz homokra hullt magvak lennének; azok is kibomlanak, ha eső vagy bőséges harmat száll rájuk. Évtizedekig szuny- nyadnak, akárcsak eltemetett emlékeink. Emezek is nyomban felélednek, ha az ember lelke nem cserepesedet még fel, mint kiszáradt tócsa, a nagy augusztusi hőségben. — Te fiú! Ki kéne menni az erdőre egy kis magházföldért — mondta a múltkor apám, s már hozta is a pestizsákokat, a kis szeneslapátot. Isten tudja mikor jártam a híres parasznyi erdőn, de a sudár alcácok, a nagy, hirtelen felpúposodó dombok cseppet sem változtak. Csend volt, márciust írtunk ugyan, de semmi sem mutatta még a tavaszi készülődést. A kocsit kint hagytuk az erdőszélen, gyalog mentünk mind beljebb a száraz avaron. Nyílegyenes őzcsapás keresztezte utunkat, a kitaposott ösvény két, talán egy tőről fakadt akác között vezetett tovább. — Ide kéne letenni a hurkot — hallottam ekkor a múltból nagyápám hangját, s csak ott, a parasznyi erdőn csodálkoztam el azon, hogyan mondhatta ö mindezt, hiszen sosem volt orvvadász. És máson járt már neki akkor az esze, az időtájt terjedt el a faluban a hír, hogy kiszántják a szőlőket. Egy szálkái ember volt a téeszelnök, aki a fejébe vette: majd ö megmutatja, hogyan kell elbánni a nyakas parasztokkal. Nem elég nekik a kert, még azon túl, s gazdálkodni akarnak ...? Szüret után csak az egyetlen betondézsát hoztuk haza. December volt, most múlt húsz esztendeje. Zúzmara ült az ágon, szürke dér lepte a szél- hordta hotaoknyelveket. A két kis tehén egykedvűen cipelte a terhet, s nagyapám sosem nézett többé a kiszántott szőlője felé. j^sak jóval később, mi- g _ kor az unokái már országjáró felnőttek lettek, kérdezgette tőlünk: máshol is így bántak el a földet szerető emberrel? Máig sem értem miért, de nem mertük mondani: dehogyis ... Pedig örült volna, ha megbizonyosodhat, másutt okosabbart intézték a köz dolgait. — Mehetünk, fiam? — nézett fel ekkor apám, s intett, vegyem hátamra a másik magházzal teli zsákot. Könnyű volt, mint a jóízű álom ébredés előtt. Balogh Géza Nem zsákbamacska Mit csinál a gyár. ha drága a papír? Nagy úr a kényszer. A melós, ha száz százalékot teljesít egy hónapban, kap hatezer forintot. Ha ezt húsz százalékkal megfejeli, akkor még ezerkettőt hacavihet. Mivel nem ellensége saját magának, meghajtja a gépét, hogy elérje a 120 százalékot. Arra már kevésbé figyel, hogy nagy igyekezetében a selejt is növekszik, ezzel rontja a másik üzemrész esélyét a többletkeresetre, vagy a többletmunkája a raktári készletet emeli. Magházföld
