Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

1988. március 12. Kslct-Mafyarorffzág 3 Nyiladozó vitakoltíráik Csillár­AZ A FONTOS, hogy a szó ne egyezzen, mert ha egye­zik, nincs vita — szokták mondaná baráti körben, politizálás közben, ha vala­miilyen kérdésben vita támad, nézetek csapnak össze. Oly­kor elég szenvedélyessé for­rósodnak ezek az érvek — el­lenérvek összecsapásaként keletkezett eszmecserék, de hasznosak, mert így kristá­lyosodnak kli az elfogadható álláspontok. Régebben a párttitkár a beszámolóban direkt hagyott olyan nyitott, vitára alkal­mat adó részieket, hogy ezek­kel is provokáljon, serkentse a nézetek összecsapását. Ma­napság szinte szükségtelen. Felfokozódott politikai lég­körben élünk. Bőségesen volt alkalmam az utóbbi napok­ban, hetekben ezt tapasztal­ni az ideológiai tézisek vitá­jakor, a taggyűléseken. Soha nem tapasztalt mértékben váltaík nyitottakká az embe­rek. Mondandójuk elején nem tartottak tiszteletkört. Olykor elég nyersen, néhol képlete­sen fogalmaztak korábban ugyancsak „kényesnek” mi­nősített kérdésekben is. E. Lajos, az egyik üzem párt- szervezetének titkára a meg­újulás szükségességével kap­csolatban így fogalmazott: „Kérem, mi tmk-sok va­gyunk. Tudjuk, hiszen ta­pasztaljuk, hogy kopások mi­att időnként nem csak egy- egy alkatrészt kell kicserélni ahhoz, hogy az egész beren­dezés, rendszer zavartalanul működjön, funkcionáljon, ha­nem fődarabot is. Nos, erre van szükség az egész társa­dalmi-gazdasági hierarchiá­ban is. Vonatkozik ez politi­kai intézményrendszerünk megújulására is, mely bürok­ratikus hivatallá válik.” Érthetően, világosan fogal­mazott. Méghozzá szépen, képletesen, ha úgy tetszik kulturáltan is. Valójában a nyitottsággal, a tabuk meg­szüntetésével az emberek fo­kozatos kitárulkozása várha­tó. S ha felkészülten, a szük­séges információk birtokában mondanak véleményt, vitat­koznak, akkor teljesedik ki igazán a demokratizmus. IGÉNYELJÜK A VITÁT? Az okos, a más vélemények korrekt szembesítését, a má­sik meghallgatását igen. Sőt, nem csák igényeljük, szüksé­gesnek valljuk, mert a de­mokrácia lényegéhez tartozik. És hogy megszűnnek a ki­nyilatkoztatásokon alapuló „igazságok”, az „ügyeletes” zsenik háttérbe szorulnak. Fókuszba került hibáink nyo­mán ma már mindenki szá­mára világos lett: senki nem őrzi a bölcsek kövét. Ha azt akarjuk, hogy a társadalom a kibontakozás irányába len­düljön, akkor igen is vitat­koznunk kell. Igényelni szük- ségés az okos szót. Vitakultúra a tolerancia. Elvi meggyőződések és okos kompromisszumok: egymást feltételező fogalmak. Okos, marxista—leninista alapokon nyugvó, a társadalmi hala­dást segítő vitakultúra sok­oldalú felkészültséget, tájé­kozódást igényel. És ha mi azt akarjuk, hogy az embe­rékkel okos és hasznos viták kerekedjenek a kis és a nagy közösségekben, akkor „alul— felül” nekünk kell gondos­kodni arról, hogy erre ők ké­pesek is legyenek. Vagyis fel kell rá készíteni az embere­ket. Valósághűen informálni a tulajdonosok jogán. Elgondolkodtató volt hall­gatni Sz. J. esztergályost, amikor arról az ördögi kör­ről szólt, amit az anyaghiá­nyok okoznak a munkamo­rálban. De a legékesebben beszélő szónok is megirigyel­hette volna a műszakból fá­radtan és mégis falvillanyo- zottan érkező B. S.-t, amikor az ideológiai tézisekről tar­tott elmélkedésen így szólt: „A nemzedékek különböző módon élik meg a kort, az időt. Más-más az életélmé­nyeik, tapasztalataik, s külön­böző tanulságokat hagynak a következő nemzedékre. Ne­kem itt az ütötte meg a fü­lem, ami mindig rémisztett: a munkanélküliség, az elbo­csátás. Aki ezt nem próbálta, nem tudja mi az. Én s az idősebbek tudjuk, mi megél­tük a ,porciós világot, álltunk sorba cipőtalpért, cukorért, lisztért, mezítláb és rongyo­san, pucér fenékkel fogtunk hozzá ennék az országnak az építéséhez” — döbbent csend fogadta szívekig-elmékig ha­tó izzó szavait. A másik fórumon egy fia­tal, gondjainkon ugyancsak elgondolkodó szakmunkás ar­ról elmélkedett: „Felül kell vizsgálni a marxizmus—leni­niizmus tanításait. Egy része utópia. Ki lehet mondani.” Vitatkoztak vele, különösen amikor valamiféle tiszta ideológia szükségességét sur­ge Ute. De nem gúnyolták ki, nem kiáltották ki revizionistának, másokat dogmatizmusisal sem vádoltak, nem ragasztottak senkire megbélyegző címkét. És ez nagyon lényeges. Téve­déseivel is tiszta marad az ember. Nem kell másnap be­húzott nyakkal, megszégye­nülve járni-kelru az üzemben mások előtt azért, mert ő tegnap milyen „badarságo­kat” mondott. Ez is a vitá­hoz, a demokratizmushoz tar­tozik. Elmúlóban van vitánk­ban a félsz szelleme. Kitelje­sedhet az ember. A vitázók- ra nézve nem a békétlenség, a harag, a bezárkózás vagy elfordulás a következménye, hanem ha szükséges, a to­vábbi vitákra serkentés, en­nek ösztönzése és ha az igény úgy diktálja, toleránsnak kell lenini, kompromisszumokra törekedni. PÁRTÉLETÜNKBEN ZAJ­LÓ, s meg-megújuló vitáink­ból ilyen tanulságok is ki­szűrhetők, s felderengeni lát­szik: nyiladozóban, bontako- zóbain van igényelt vitakul­túránk. Farkas Kálmán udvar Gazdag a választék lakásvilágítás! eszkö­zökből a Kelet-Szöv- ker. Vöröshadsereg úti csillárudvarában. Több mint 2,5 mIliié forint értékben kü­lönbőz» típusú csillá­rokat, falikarokat, ál­lólámpákat és háztar­tási kisgépeket for­galmazóiak. Az ország valamennyi gyártó­jától található itt ter­mék. (Elek Emil fel­vétele) A szakmai átlagbér 75—90 százalékáig Átképzési támogatás Egyre több embert fenyeget a munkanélküliség veszé­lye. Sokra tehető azoknak a száma is, akik nem maradnak ugyan teljesen munka nélkül, de változtatniuk kell, új szakmát szükséges elsajátítani, ha biztos megélhetést akar­nak. Ezért is váltott ki országszerte, különösen pedig Sza- bolcs-Szatmárban élénk érdeklődést az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal 1987. év végi rendelkezése az átképzési támogatásról. Mit rejt ez a változtatás, amely módosította az 1985 nyarától érvényben lévő gya­korlatot — erről érdeklőd­tünk az ÁBMH illetékeseitől. Á keresetkiesés pótlása , — Mi volt a korábbi gya­korlat lényege? — Átképzési támogatásban 1988-ig csak a munkaviszony­ban álló dolgozók részesül­hettek, az átképzésre is csak a munkáltatóknál kerülhetett sor. Csak azok kaphattak tá­mogatást, akiknek megszűnt a munkakörük, de vállalkoz­tak átképzésre és volt olyan munkáltatójuk is, amely munkaviszonyt létesített ve­lük és meg is szervezte ma­gát az átképzést. Valójában tehát a dolgozó keresetvesz­teségének pótlását szolgálta az átképzési támogatás, mi­után sikerült találni egy ilyen akcióra vállalkozó üze­met, vállalatot. Jellemzője volt a korábbi gyakorlatnak, hogy ha egy vállalaton be­lül jelentős termékszerkezet­vagy technológiai váltás nyo­mán vált szükségessé az át­képzés, akkor a munkáltatók az ezzel kapcsolatos költsé­gekre nyereségadó-kedvez­ményt vehettek igénybe. A támogatásról szóló új jogszabály továbbra is ér­vényben tartja a munkavi­szony keretében folyó szak­maváltás, szakmatanulás ed­digi rendjét, feltételeit. Any- nyi változás azonban mégis Épülő házak Nyíregyháza-Borbánya új kertvárosában, a Pásztor utcában, (cs) van, hogy a jövőben az át­képzési támogatás is beszá­mít a személyi jövedelemadó alapjául szolgáló keresetbe és az eddigiektől eltérően ez­után is köteles társadalom- biztosítási járulékot fizetni a munkáltató. A foglalkoztatós segítésére — Mi hát a változás fon­tosabb vonása? Bővült-e a támogatást igénybe vehetők köre? — Az új rendelkezés [15/1987. (XII. 31.)] leglénye­gesebb változása, hogy az idei évtől mód nyílik a mun­kaviszonyban nem állók, te­hát a munkanélküliek átkép­zésére és annak támogatásá­ra is. Nyilvánvaló, hogy erre döntően a foglalkoztatás elő­segítése végett került sor. Köztudott ugyanis, hogy napjainkban a szakképzetlen munkaerő leértékelődik, az ilyen ember egyre nehezeb­ben talál munkát. A vállala­tok is általában az ilyeneket küldik el az elsők között. Te­hát a képzettség megszerve­zését, a munkaerő fejlesztését kívánja elősegíteni az át­képzési támogatás kiterjesz­tése mindazokra az állam­polgárokra, akik legalább két hónapja nem tudtak elhe­lyezkedni, bár állástalanná válásuk óta ezt megkísérel­ték. Vonatkozik ez azokra is, akiknek korábban nem volt munkaviszonyuk, de vállal­ják az átképzést, hogy elhe­lyezkedhessenek. Űgyszintén átképzésekben vehetnek részt ezután a rokkant nyug­díjasok, vagy akik baleseti járadékban részesülnek és átképzés nyomán rehabiUtál­hatok. Azok is jelentkezhet­nek, akik vállalati létszám- leépítés következtében a fel­mondási idő meghosszabbí­tása alatt állnak, vagy el­helyezkedési segélyben ré­szesülnek, illetve közhasznú munkavégzésben vesznek részt. Munkaviszony­nak minősül — Szeretnénk tudni: mi minősül átképzésnek? — Az átképzések körébe mindazok a képzések beletar­toznak, melyeknek közvetlen célja a dolgozók elhelyezése, munkahelyének megtartása, vagy a szerkezetváltás mun­kaerő-feltételeinek megte­remtése. Így tehát a rendel­kezés alkalmazásában átkép­zésnek minősülhet például az első szakma megtanulása éppúgy, mint a szakmaváltás, vagy a továbbképzés is. Fontos tudni, hogy az át­képzések ideje alatt az adott szakmában várható szakmai átlagbér 75—90 százalékáig terjedő támogatás állapítha­tó meg a résztvevőknek. En­nek konkrét mértékét min­denütt a megyei tanácsok munkaügyi szakigazgatási szervei rögzítik. Úgyszintén lényeges elem, hogy az ilyen formában átképzéssel töltött idő munkaviszonynak minő­sül és a társadalombiztosítá­si juttatások alapjául is szol­gál. Az átképzés iskolákban, különböző oktatási intézmé­nyekben folyhat, amelyek érdekeltek lesznek e mun­kában, hiszen vállalkozási alapon kapcsolódhatnak az átképzésekbe, bizonyos felté­telek megléte esetén. Szak­mai gyakorlatra nyilvánvaló­an munkáltató közreműködé­sét kell igénybe venni. És végül: foglalkoztatási célú szakmai átképzéseknél a fel­nőttképzésben eddig alkal­mazott feltételektől el szabad térni és új átképzési formá­kat is lehet indítani. Fontos cél viszont, hogy a munka- viszonyban nem állók lehe­tőleg rövid idő alatt magas szintű szakmai ismeretekre tegyenek szert, (a) Vízrendezés, melioráció Nyereséges társulat Eredményes évről adhattak számot nemrég megtartott taggyűlésükön a Nyíregyházi Vízgazdálkodási Társulat dolgozói. A társulat 240 fős kollektívája tavalyi kilenc- venmillió forintos tervét csaknem húsz százalékkal teljesítette túl, s jócskán megfejelték nyereségtervü­ket üs, több mint tizenegy- milliót kasszírozhattak be az esztendő végén. Belterületi vízrendezés, melioráció, közműépítés, csa­tornatisztítás — egy csokor legfontosabb megbízatásaik közül. Az ő közreműködé­süknek köszönhető egyebek mellett a gávavencsellői, az újfehértói, .a rakamazi szennyvízhálózat üzembe he­lyezése, de kivették a részü­ket a posta hálózatfejlesztési munkálataiból is. A társulat építésvezetőségei közül va­lamennyi nyereséggel zárta az esztendőt. Az idén kilencvenkilenc- millió forintos árbevételt tűz­tek ki célul. Kapacitásuknak mintegy kétharmadát már le­kötötték. A fent említett munkák mellett idén legfon­tosabb megbízatásuk Nyír­egyházáról érkezett, két csa­torna karbantartása, s út­építés, -javítás vár rájuk. (oláh) Ászén Bozsanov: Művészet és önfeláldozás — Anyu, adj gyorsan egy kis pénzt reggelire, elkések! — Tegnap kaptál két levét! — Egy húszat be kellett fizetni az operára. Te nem is tudod, hogy egy kamaraegyüttes vendégszerepei nálunk? — Te és az opera! Eddig még sohasem akartál ope­rába menni! — Most sem akarok. — Hát akkor mire k%ll a pénz? — 31 db jegyet kapott az osztályfőnök, és mind fci kellett fizetnünk. — Rendben. Még így is maradt 80 sztotinkád. — Nincs egy árva fityingem sem! Gyűjtenünk kel­lett Mihaela és Velizár részére is. — Talán árvák, és nincsenek szüleik, akiktől kérhet­nének? — Mihaela kórházban van. Vakbéllel operálták. Ve- lizámak meg kivették a manduláját. Egyelőre nem járnak iskolába. A tanár néni azt mondta, hogy az ő jegyüket is ki kell fizetni ... — Egy filléred sem maradt? — Mindössze 14 sztotinkám, alig futja egy üdítőre, ezért inkább odaadtam Ljubomirának. El is felejtettem mondani, hogy neki is gyűjtünk... — Hát nem utazott el a szüleivel Kairóba? — De igen, csak még nem húzták ki az osztálykönyv­ből, ezért az ő jegyét is nekünk kellett kifizetni. — Aztán mondd csak, mit fog előadni az a híres ka­maraegyüttes? — Domenico Cimarosa művét. A titkos házasságot. Ez áll a kerítésre ragasztott plakáton. — Legalább tetszett? — Micsoda? — Hogyhogy micsoda, hát az előadás! — De hiszen ott sem voltam! Senki sem ment el az osztályból. Az osztályfőnök azt mondta, hogy nem köte­lező, csak a jegy árát keU odaadni. Adamecz Kálmán fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom