Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-11 / 60. szám
1988. március 11. Kelet-Magyaromig 3 Átmeneti pénzügyi gondok Fizet vagy nem a húsipar? Az a hír járja, hogy az Álla tiorgal mi és Húsipari Vállalat fizetésképtelen. A mező- gazdasági üzemek által szállított húsmarhá'k. hízott sertések és egyéb vágóállatok árát nem tudták, nem tudják kifizetni. Megkérdeztük, mi az igazság. Tamás Imre, a vállalat igazgatója elmondta: — A hír ma már csak részben igaz. Az év elején átmenetileg voltak fizetési problémáink. Ezt 80 millió forint értékű váltó kibocsátásával rendeztük. Sajnos gondjaink végleges megoldásához még nem jutottunk el. Az történt ugyanis, hogy az Országos Kereskedelmi Bank 400 millió forintos hitelállományunkat zárolta. Exportnál a szubvenciós előleget, ami 120 millió forint, 24 százalékos kamattal igényelhetjük. Sok helyütt próbálkoztunk hitelfelvétellel, kisbankoknál, ők nem rendelkeznek olyan ösz- szegekkel, ami a hiteligényünket kielégítené. Valljuk meg őszintén, a kérdésre kapott válasz kielégítő, de egy cseppet sem megnyugtató. Szatoolcs-Szatmár megyében a mezőgazdasági üzemek nincsenek olyan kedvező helyzetben, hogy hetekig vagy hónapokig nélkülözni tudják az állattenyésztés esedékes árbevételét. A legtöbb üzem főként azért foglalkozik hús- és tejtermeléssel, mert havonta és negyedévenként pénzt lát az árujából. Ez a pénz nélkülözhetetlen a folyamatos üzemvitelhez, a gabona, a zöldség, a gyümölcstermesztés kiadásaihoz. Sok esetben az állattenyésztés havi bevétele nem is elég arra, hogy minden költséget fedezzen, így a mezőgazdasági üzemek a különibözetet hitellel fedezik, amelynek súlyos a kamatterhe. Ha most, vagy a jövőben az állattenyésztés termelését is hitellel kell finanszírozná, az szinte beláthatatlan következményekkel járhat. Megyénkben az ország más tájegységeihez viszonyítva aránylag magas az állatlétszám, nagyobb mértékű a hústermelés. Az is tudott, hogy ez a termelési ág nem tartozik a legjobban jövedelmezőn közé. de létszámban és termelő képességében fent kell tartani, ,sőt szükséges fejleszteni, annak érdekében, hogy az ellátás, a belső fogyasztás, az exportkötelezettségek teljesítése zavartalan legyen. Ugyanakkor a fentebb vázoltak miatt az állat- tenyésztés fejlesztése, a hústermelés fokozása üzemi érdek is. De pénz nélkül ez sajnos nem megy. A pénzáru, pénzképlet érvényesülése a jelenlegi körülmények között elemi igény. Reméljük, hogy a húsipar hitelgondjai gyorsan és végérvényesen megoldódnak, és a termeltetői, termelői kapcsolat anyagi része megnyugtatóan rendeződik. Ehhez azonban az az óhaj nagyon kevés, szükséges a pénzintézetek rugalmassága és minden illetékes támogatása. S. E. UNIVERZÁLIS FESZÜLTSÉGELLENÖRZÖ MŰSZERT készítenek a GELKA nyíregyházi üzemében. Eddig importból szerezték be a villamos szakemberek által használt műszert. A múlt évben 2600-at gyártott a vállalat, az idén újabb háromezer darabos megrendelést teljesítenek. Jó kilátás van arra, hogy nagy tételben exportálják az értékes kis műszert. Képünk az összeszerelő szalagról készült. (Elek Emil felvétele) Erkölcsi siker, anyagi hátrány? Munkásjelöltek tanulmányi szerződéssel Molnár Sándor, ez a szőke fiatalember a gratuláló kézfogásokat még érzi a tenyerében. Bújkál a mosoly a szemében, amint szót váltunk, ö manapság Szabolcs-Szatmár legjobb ifi szobafestője. — Megnyerte a megyei döntőt. Most készül az országos megméretésre, a Szakma kiváló tanulója versenyre — büszkélkedik vele GéKölcse társközsége Botpalád szerencséje A kölesei tanács nagy gondot fordít a társközségekre is. — írja tudósítónk. Molnár Károly. 1988-ban például Botpalád általános iskolájának képe változik meg. Egy országos pályázaton 4 millió forintot nyertek. Ebből az ország egyik legkeletibb települése kap tornatermet, új tantermeket, központi fűtést, öltözőt, szertárt és két tantermet, mert a közös tanács is odateszi a maga 4 millióját, s a lakosság társadalmi munkában is segíti majd az építkezést. Botpalád és Kispalád lakóinak régi vágya teljesülhet, ugyanis a kútfúrások eredményeként megszervez- hetővé válik a vízműtársulás. Egy-egy lakos 20—20 ezer forint hozzájárulást vállal. Kölese leglátványosabb építkezése egy felújítás. Az árvízi segítséggel épült központi iskolát megszépítik. Lakossági bejelentések alapján közutak, járdák, középületek rendbetételére is sor kerül. A Fehérgyarmat és Vidéke Áfész felújítja a „Kotló" néven emlegetett éttermet. Bővül a konyha, s a régi két kiskereskedelmi egységet is felhasználva (az új ABC már korábban megnyílt) éttermet, italboltot alakítanak ki. Az ország minden részéből kap megrendelést acélöntvény készítésére a nyíregyházi Elektromos Termikus és Fémmunkás Szövetkezet. Képünkön: Piros Ildikó a Sárospataki Varrógépgyár részére csúszókocka öntéséhez viaszmintát csoportosít. gény János, a nyíregyházi 110-es számú Széchenyi István Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója, aki immár tizenkettedik esztendeje vezeti az iskolát. Kapcsolat a vállalattal Szakmaszeretet, presztízs hajtja. Sanyit segíti az iskola, a Szabolcs megyei Építő- és Szerelő Vállalat és a brigádja. Ha nem tartaná erkölcsi sikernek, meggondolná az indulást. — Havi 6—800 forint ráfizetéssel jár, de nem érdekel. A brigádban havonta megkerestem a havi 2—*2200 forintot. Most a tanulmányi és a vállalati ösztöndíjjal együtt is csak 1400-at kapok — számol Sándor és az igazgatója. Nyírbátori, három esztendeje kollégista, az ÉPSZER- rel van vállalati tanulmányi szerződése két esztendeje. Jól érzi magát az „anyavállalatnál". — Fél évi kollégiumi díjam 1200 forint, de az áremelkedések miatt most ez is több lesz. Nekem kell fizetni — tájékoztat. — Hogy képzeli el jövőjét? — Jól fogadtak a brigádban. Ügy tudom, stabil cég. Itt szeretném a jövőm megalapozni. Egyelőre nem gondolok az érettségire, csak arra, hogy jó és megbecsült munkássá váljak. — Ezekben a napokban kell nyilatkozniok a vállalatok vezetőinek; igényt tartanak-e a nyáron szabaduló szakmunkás fiatalokra — mondja az igazgató. — A gyerekekkel kell megbeszélniük — fűzi hozzá. Évente hatszázan Évente 16—20 szakmában 600—650 ifjú szakmunkás lép ki az intézet kapuján, s keresi helyét, jövőjét az életben. Gégény János szerint korrekt, rendszeres kapcsolat van a mintegy 100 munkáltató (köztük 20 bázisvállalat) és az intézet között. — A most végzős közel 600 ifjú szakmunkás közül 120- nak van vállalati tanulmányi szerződése. Ezt az intézettel együtt „szentesítettük”. Ennyi kezdő szakmunkásnak biztos a helye. Hogyan látják a fiatalok a közeli jövőjüket? — A nyáron végzek, géplakatosnak tanultam. Még nem tudom, hová kerülök. Ahol most vagyok, nem szeretnék maradni. Olyan vállalathoz megyek, ahol engedélyezik, hogy leérettségizzek — mondja Mráz Árpád. Csakhogy erről nem tájékoztatta a vállalat személyzetisét, ahol a felvétellel bíztatták. Vajon így vállalják-e? — Ha abban a gyárban nem fogadnak, van hely otthon Nagy cser készén, a tsz- ben. Akkor ott dolgozom majd. Pristyák Árpád harmadéves kőműves a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál tanuló, de az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat szerződöttje. — Most Örökösföldön dolgozom egy brigádban teljesítménybérben — mondja. — 16 forint az órabérem. Az ingatlankezelőtől havi 900 forint ösztöndíjat kapok. Egy évig kell ott dolgoznom, ha végzek. — Beszéltek-e már a jövőről? — A SZÁÉV-nél nem akarnak foglalkoztatni, ezt közölte velem a brigádvezetőm. Apám meg azt magyarázta, gondok vannak most, mindenütt nehéz az elhelyezkedés. Ezért aztán szerződést kötöttem az IKSZV- vel. Nem akarók én munka nélkül csellengeni. Ahol jobban fizetnek Vajon mi történik a többiekkel? — Korábbi felméréseink, s jelenlegi tapasztalataink szerint a nyáron szabadulok jelentős része is egy ideig „ke- ringőt játszik”. Először a megyében keresik a legjobban fizető vállalatokat. Ha itt nem sikerül, továbbállnak. Mennek a fővárosba, az iparvidékekre. Aztán egy része kerülővel később hazatalál ismét Szabolcsba. De, hogy a szakmájába-e, arról bizony nincs statisztikánk — mondja az igazgató. Farkas Kálmán Nagykálló: Makovecz tervezett óvodát Nagyi kallóban a nagyközségi közös tanács 120 (gyereket (befogadó óvodát épít 14 millió forintos (költséggel. A Makovecz Imre-féle „Makova" ter- (vezőiroda mérnökei tervezték — írja tudósítón/k, Szabó Csaba. — Tavasz- .szál készülnék átadni Harangodon a:z üdülőközpont új létesítményét, a szociális blokkot, amiben szauna Is van, valamint megkezdik egy kilátótorony és egy lóistálló építését. 1988 végén adják át a régi helyén épülő modern, a körzet igényeit kielégítő gyógyszertárat — melyben szolgálati lakások is lesznek — a helyi 'építőipari szövetkezet kivitelezésében. Az idén rendezik, korszerűsítik a piac területét is. Visszatérés cikkünkre Nem lesz többletadó Lapunkban két ízben is foglalkoztunk a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalattal, amelynek idei kilátásait rontotta egy esetleges többletadó fizetési kötelezettsége. Legutóbb a vállalat szakszervezeti titkára nyilatkozott. Ehhez fűzött kiegészítést Győri József gazdasági vezérigazgató-helyettes: — A MEZŐGÉP Vállalatnál többletadóról van szó, amelyet az úgynevezett egyszerűsített hozzáadott érték bázishoz viszonyított csökkenése esetén kell fizetni, amely 15,4 millió forint ösz- szegű volt a mérleg elkészülte után. — A cikkben említett megállapítás nem helytálló és teljesen szakszerűtlen. Idézem: „Hiába termelt eredményesen a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat, mert a tervezettnél kisebb nyereség miatt olyan magas béradó kifizetésére kötelezték, amely veszteségessé teheti.” A szakemberek természetesen tisztában vannak azzal, hogy a többletadó fizetésének kötelezettsége a vállalat tárgyévi mérleg szerinti eredményéi nem befolyásolja, az csupán az érdekeltségi alapra gyakorol negatív hatást, azonban a közvéleményt megtévesztheti, ha veszteségről beszélünk. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a vállalat kérelmét a Külkereskedelmi Minisztérium igazolása alapján elfogadta a bázis hozzáadott érték korrekciójára vonatkozóan, így 1987. év után többletadó befizetési kötelezettség nem terheli a vállalatot. — összefoglalva, a MEZŐGÉP Vállalatnak 1987. évben 68,4 milliós nyeresége volt, a vagyonarányos nyereségmutatója 19,1 százalékos, így az újságcikk bevezetőjében rögzített negatív kicsengésű megállapítással nem értek egyet — szól tovább a levél. (A SZERK. MEGJEGYZÉSE: szurkoltunk a MEZÖGÉP-nek, ugyanakkor kötelességünknek találtuk szóvá tenni a többletadóval kapcsolatos huzavonát. Egyáltalán nem mentségként szeretnénk megjegyezni: valahol a vállalat gazdasági vonalát minősíti, hogy még a mérleg elkészítése előtti napokban is, több tíz millió forintos eltéréssel szerepelnek számok belső információkban, illetve más szerveknek adott tájékoztatásokban. Mindez pedig joggal idegesíthette a kétezer fős vállalat kollektíváját.) 1\ J *^or is jutna /Inf eszébe az embernek a tavasz, ha nem sűrű hóesésben. Ülünk a buszon és iá nyugdíjas megjegyzi: — Alig várom már, hogy tavasz legyen és menjek a kertbe. Az az oltárt csend, ami ott van. Na és a mozgás és a jó levegő. Elbeszélgetek a fáimmal, mi fáj és mi nem. Nagy közöttünk a barátság ... — Már nem is élnék, ha nem dolgoznék. Most a piacra megyek. Járatom a lábam, meg a szemem. De hogy így megváltozott az idő. Havas eső esik. Amit az ember mond, látnivaló. Észak, északkeleti szélben kószálnak a hópihék és mormolják sokan az igét, hogy ők azt az éjszaka megérezték. Alig aludtak. Kinek a karja, kinek a lába, másnak a leje fájt. Sok az izüle- tes, a reumás. Aztán az is kihullik az utastéri párbeszédből, hogy mar olcsóbb a tojás — négy forint. — A kertemben minden megterem — közli az alkalmi partner — egész nyáron onnan szatyrozunk, kell is, mert kicsi a zsold. Viszont a kapát már nehezebben bírom. Még az a jó, hogy néha segítenek a gyerekek. Következik a piac. A busz megáll, az ember köszön és leszáll. — ‘ 1 Amíg nézek utána, eszembe jut, hogy nem is a tavasz apropóján beszélgettünk. Néhány fiatal magatartása bírt rá bennünket a szóra. Ezeknek a fiataloknak mostanában az a szokásuk, hogy mennek az iskolába nehéz táskákkal, szatyrokkal és mindezeket a nehéz terheket az autóbusz üléseire rakják. Nem érdekli őket, hogy idős asszonyok, öreg emberek állnak. Fő a saját kényelmük, az, hogy ülőhelyen utazik a szatyor... Hát csoda, ha a nyugdíjas a tavaszra, a telkére, az oltári csendre vágyik. Ha mindezt megkapja, elmondja a gyümölcsfáinak mi fáj, mi nem. Seres Ernő GsmM
