Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-08 / 57. szám
2 Kelet-Magyarorszäg 1988. március 8. Művészielöltek a pódiumon Hangversenydobogón a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói: Molnár Zsuzsanna, Dvorak Lajos. N égy előadóművészeti terület ifjú képviselői mutatkoznak be a közeli napokban Nyíregyházán : a művészeti hetek keretében lépnek közönség elé a művészeti főiskolák illetve művészképző intézetek növendékei és hallgatói. A sort a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola muzsikusai kezdik: szóló- és kamaraművekből összeállított hangversenyüket a Vasvári gimnáziumban tartják március 11-én. Az Állami Balett Intézet művészjelöltjei klasszikus és néptáncokkal lépnek pódiumra a művelődési házban március 18-án, az Állami Artistaképző Intézet növendékeinek látványos produkcióit 25-én nézhetik meg az érdeklődők a művelődési házban. Egyeztetési idő- csúszás miatt nem került be a műsorfüzetekbe a végzős színművészek produkciója: ők a színházban szerepelnek 28-án Steinbeck: Egerek és emberek című regényének feldolgozásával. Aznap mutatkoznak be a filmművészjelöltek is: vizsgafilmjeiket a művelődési házban vetítik. Különleges élményt kínálnak ezek a találkozások a fiatal művészeknek és a nyíregyházi közönségnek is, hiszen sehol másutt az országban nincs példa hasonló vállalkozásra. Tavaszi színek F ebruár fagyos csizmái már nem kopognak a tavakon, s már futamodóban vannak a fagy birodalmának fegyveresei. Csak éjszakánként lopóznak félve a kertek alá, ám az egyre harsányabb cinke hangjától is riadtan messzire iramodnak. Fehér arcát a tél az idén csak ideig-óráig mutatta, s már hiába is öltene fel hófehér talárját, méltóságát kikezdte az idő, kimondták rá az ítéletet. Elszokott a világ a színektől. A tölgy halomba hányt tavalyi levelei már csak kicsiny hantok, s nem emlékeztetnek az ősz fejedelmi pompájára. Szerencsére már napok óta keveri színeit palettáján a tavasz. Hamarosan kárpótol már a tél unalmas, szürke monotóniájáért ... Legelőször is elcseni a hó foltokban itthagyott fehérjét és ráfesti a bokrok alatt megbúvó hóvirág csillagszemére. Aztán kölcsön veszi a fagy liláját, s az égbolt halkan fényesedő kékjét az ibolyára leheli. Segítségére siet egy tenyérnyi tüntető pázsit, megjelenik a zöld, hogy lassú hömpöly- géssel borítson be erdőt, mezőt. A zöld és a kék keverékéből sárga következik, a tavaszi kankalin, a gólyahír színe. Az aranyeső ágain már fürtökben világít, útjelzőként szolgálva a költöző madaraknak. A hangyabolyokban vásári tülekedés, a fák öreg odvaiból bogárkák indulnak folyton sietős útjukra. A hajnal harmatot hint a bokrok kifésült hajára. A föld mélyén elkezdődik a lázas munka. Kalaplengetve köszönt ránk reggelente a nap, s a domboldalakon feltűnik a halo- vány rózsaszín a hamarko- dó mandulafák virágain. De ez már a húsvéti feltámadás ideje, amit aztán negyven nap múlva a pünkösd pirosa követ. Bodnár István KÍNA MAI IPARMÜVÉSZE- TE címmel nyílt kiállítás az Egri Megyei Művelődési Központban. A több ezer éves múltba visszatekintő népi iparművészet csodálatos alkotásai láthatók a kiállításon. A képen egy különlegesen szép elefántcsontszobor. (MTI fotó) Lugosi ménes Valóságos kis ménest alakít ki a Nyírlugosi Állami Gazdaság, amelyik az idegenforgalomban kíván mind nagyabb mértékben bekapcsolódni. A Hotel Cserhágó ezentúl nemcsak a vadászoA másik fél jogán Miül tart a természetvédelem ? kát, a környéken kirándulókat fogadja, hanem a Fu- rioso-állománnyal a lovaglás kedvelőit is várja. A 14 kanca rövidesen újabb csikókkal gyarapítja az állományt. „HALLGATTASSÉK MEG A MÄSIK FÉL IS”, mondja egy több ezer éves közmondás. Sajnálatos, de a cikk írója ezt valamilyen oknál fogva elmulasztotta, így Városfórum Z ramlik, vagy sem? Ez Jm. itten a kérdés! Mármint az információ. .. Ha igen, akkor sem elég, ha csupán egy irányba, és ugye az sem lehet mindegy, hogy mit visz magával — mert a pontos, a hiteles ér csak valamit. Jutott mindez eszembe Nyíregyháza város vezetőinek és ■a környezetükért tenni akaró társadalmi munkásoknak a találkozója után. Máshol, máskor a közérdekű válaszok már nyilvánosságra kerültek (vagy majd a későbbiekben olvashatnak- hallhatnak róluk). Ezúttal nem merülnék el a részletekben. Kollégámtól elorozva az ötletet, tetszik — nem tetszik alapon’sorolom észrevételeimet. (Optimizmusomat bizonyítandó, előbb mindig a dolgok jó oldalát említem majd.) Tehát: Tetszik, hogy szaporodnak az efajta lehetőségek, amikor közvetlenül, szemtől szembe találkozik vezető és vezetett. Nem tetszett viszont, hogy utóbbiak nevében már a fórum legelején hálálko- dást tolmácsoltak, mert lehetővé tették a találkozást. (Szerintem ugyanis nincs ok a hálálkodásra, a vezetők csak a kötelességüket teljesítik ezáltal.) Tetszett a város elnökének, az egyes szakterületek gazdáinak naprakészsége, hogy nem tudtak olyat kérdezni tőlük, amiről ne tudtak volna, amire ne reagáltak volna azonnal, mindenféle segédeszköz használata nélkül. Ugyanez azonban azt is jelentette — s ez már nem nagyon nyerte el a tetszésemet —, hogy visszaköszönnek a gondok, konkrét problémák. Ahogyan az elnök fogalmazta meg: ezt és amazt hiába kérdezik meg minden lehetséges alkalommal, hiszen végleges választ adtak rá korábban. Attól, hogy megint felvetik, nem jutnak közelebb a megoldáshoz. (Hogy miért nem? Talán le sem kellene írnom: pénz, pénz, pénz...) Csak kölcsönösen idegesítik magukat vele újra és újra. Tetszett az egyes körzeteket képviselők szenvedélyessége, az, hogy akár élesebb megfogalmazásokat, kisebb összecsapásokat is vállaltak. Megértem — bár ez nem tetszett annyira —, hogy volt, akit túlságosan is elkapott a hév, s egy válaszmondatot is alig bírt ki közbeszólás nélkül... Tetszett, hogy köntörfalazás nélkül vetették fel gondjaikat, bár elgondolkodtatott az egyik osztályvezető, amikor arról’ beszélt: érzése szerint mostanában gyakran arra is intézkedést vár a városlakó, ami korábban az ő dolga volt, s kötelességének érezte, hogy tegyen róla. (Például mindenki rendben tartotta portája előtt az utat.) Ma, ha megteszi is, minimum elszámolják társadalmi munkaként. .. A zzal kezdtem, fontos az információk oda- vissza áramlása. E tétel igazsága napjainkban csak erőteljesebbé válhat, hiszen egyre nehezebb beosztani nemcsak a család, hanem a nagyobb közösség pénzét is. Közvetlenebbül érzékeljük ezentúl (főként, ha a jövedelemadónk egy részéből gazdálkodhat majd a település), hogy beleszólásunk kell legyen, mit mire költsön a tanács. Ahhoz viszont, hogy érvek döntsenek az érdekek vitájában, ismernünk kell a tényeket, lehetőségeket. A város fóruma, fórumai is elősegíthetik ezt. Papp Dénes Lapunk január 13-1 számában „Ne csak az erdőt. . címmel a gazdaság és a környezetvédelem korszerűbben értelmezendő kapcsolatáról fejtette ki véleményét munkatársunk. Az írásra Dudás Miklós, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Észak-alföldi Felügyelőségének munkatársa válaszolt. Többek között a következőket írja: kénytelenek vagyunk a „másik oldalról” is megvilágítani ezt az esetet. Ha a cikk írója figyelmesebben tanulmányozta volna át az üzemterveket, rá kellett volna jönnie, hogy a tsz erdészeti ágazat gazdaságossági mutatója az elkövetkezendő évtizedekben miért is fog törvényszerűen csökkenni. A kérdéses 800 hektár erdő a korábbi évek túl intenzív, nyereségcentrikus termelési módja miatt „elfiatalodott”, így egyszerűen nem lesznek olyan korú vágásérett állományok (így is túl korai a tölgy esetében a 80 éves véghasználat), amelyek a tartós magas nyereséget . éves szinteken tudnák biztosítani. Az erdőtervezés törekedett a fahasználatok, ezen belül az 5 éves. tervidőszakokra eső véghasználatok egyenletességének biztosítására. A vég- használati előírás: a VII. ötéves tervben 48,3 hektár, a VIII. ötéves tervben 42,0 hektár, a kilencedik ötéves tervben 49 hektár. így a cikkben szereplő állítás, hogy a termelőszövetkezet „fát viszont nem vághat ki”, egyszerűen nem igaz! EZEKBŐL A TÉNYSZA- MOKBÓL egyértelműen kitűnik, hogy a gazdálkodó miért is igyekszik nyilvánosan is áthárítani a természetvédelemre a korábbi hibás döntéseik eredményeit, amelyek az elkövetkezendő években fogják éreztetni igazán hatásaikat. Ezeknek a kiemelten kezelendő, nemcsak gazdasági, hanem természeti értékeknek az ésszerű fenntartása, hasznosítása a pillanatnyi érdekek mellőzésével, az eddig folytatott „rablógazdálkodás” kiiktatásával érhető csak el. Itt szeretném felhívni a gazdáfkodó(k) figyelmét az erdőtörvényre is, mely egyetlen kultúrállam- ban sem engedélyezi a tervszerűtlen erdőirtásokat. Mindenkire, aki erdészeti tevékenységet folytait, kötelező az erdőtörvény betartása. A kérdéses 800 hektár erdőterületen mindössze 7,1 hektár az, amely különleges kezelést igényel és* „őserdő” jelleggel kívánja a természet- védelem fenntartani. A többi területeken ugyanaz a vágáskor érvényes, mint a nem védett erdőkben, csak az egyszerre tarra vágott területek nagysága nem lehet több, mint 5 hektár. EZ RÉSZÜNKRŐL IS egy hosszabb és még gondosabb odafigyelést igényel. Feltétlen indokolt, hogy óvjuk az idősebb állományokat, és kialakítsuk a kedvező állományszerkezeti viszonyokat is. Ugyanakkor mindenképpen érdemes megvizsgálni, hogy eddigi tevékenység a gazdálkodó részéről milyen hatással is volt a területre. A tapasztalataink nem pozitívak, ugyanis az egyes erdő- részletekben folyó, az előírásoknak megfelelő aktuális munkák nem mindig a legkorrektebb keretek között zajlottak le, pl. egy egészségügyi termelésnél a legígéretesebb faegyedek kerültek letermelésre, s így a következő években, mint „leromlott” állapotban lévő erdőrészleteket kérte a tsz, hogy végh asználh assa! ? Mint erről az előzőekben érintőlegesen már szó esett, a fokozottan védett erdőkben a vágásterek nagysága nem haladhatja meg az 5 hektárt. A korábbi években ennél jóval nagyobb területeken végeztek egyszerre termelést, s ezek felújítása, kezelése igen nagy ráfordítást igényel, amit a szükséges munkák elhanyagolásával igyekeztek mérsékelni. Ilyen előzmények után joggal fél a természetvédelem, hogy az egykori nagy erdőségek emlékét őrző állományok eltűnnek, s utódaink nem élvezhetik ősi szépségüket. Nem látszik elég garancia arra sem, hogy az elkövetkezendő ötéves tervidőszakok engedélyezett véghasználatai után a területek felújítását, ápolását stb. magas szakmai követelményeknek megfelelően, folyamatosan fogja biztosítani a tsz. EGYETÉRTÜNK VISZONT abban a cikk írójával, hogy a gazdasági szabályozókkal valóban ösztönözni kellene a természetvédelmi területekkel rendelkező gazdálkodókat. Reméljük, hogy a közeljövőben erre vonatkozóan is történnek lépések. DOMBRÁD: Fogröntgen, EKG, sterilizátor A tanács kétévenként napirendre tűzi az egészségügyet Dombrádon. A feltételek javultak — hallottuk a legutóbbi tanácsülésen. Három körzeti orvos és egy fogszakorvos látja el a betegeket. Két orvosi körzetben EKG-mű- szer is van. Most alakítalak ki egy fizikotherápiás kisla- bort. ■ Gond, hogy a társközségek közül még nem elég jók a feltételek Tiszakanyáron, Kistiszaháton pedig még nincsen rendelő, holott az ott lakók ezt igényelnék. Űj- dombrádon elfogadható szintű az ellátás. Dombrádon napi kétszeri megosztásban délelőtt és délután rendelnek az orvosok. Hétvégeken és ünnepnapokon ügyelet működik. 1987-ben 22 ezer beteget láttak el. Ez azt jelenti, hogy átlagosan valamennyi lakos háromszor fordult meg a rendelőkben. 420 beteg állandó gondozásra szorul. A fogszakorvosra még több beteg jut, 6500. Ugyanez Budapesten 2—2500 fő. Fogpótlások esetében 1—2 hónapos előjegyzések is előfordulnak. Iskolafogászat heti két alkalommal van. A rendelőt a legkorszerűbb eszközökkel szerelték fel: van röntgen, sterilizátor és fényre kötő tömőanyag. (sz. e.) A tárgyalóteremből Tanyai támadások Egy hét telt el azóta, hogy hírt adtunk a kisvárdai bíróság ítéletéről. Fiatal dombrádi vádlottak további 'sorsáról döntöttek. akik néhány hét alatt egész sor idős embert raboltak ki az otthonukban. A dombrádihoz megdöbbentően hasonló bűncselekmény-sorozat történt az Üj- fehértó határában lévő tanyákon — .azzal a különbséggel, hogy az elkövetőik egy kivételével valamennyien fiatalkorúak, s velük tartott.egy tizenhat éves lány (!) is. CÉL NÉLKÜL BOLYONGTAK Debrecenben csavargóit együtt •li987. március 15-én a hajdúhad- háztéglási J. Gyula, V. Margit, V. Tibor és fiatal felnőtt társuk, a szintén téglási Rostás Imre. Nem azért telt csavargásra az idejükből, mert ezen a napon tanítási szünet szokott lenni, hiszen egyikük sem járt már iskolába.. A tizenhét éves J. Gyula öt osztályt, a lány négyet végzett el, a tizenhat éves V. Tibor pedig egyáltalán nem látogatta az iskolát analfabétán nőtt fel. Egyik kedvenc foglalatosságuk volt. hogy cél nélkül bolyongtak a nagyobb városokban. Bár azon a délutánon 'kitaláltak maguknak valami elfoglaltságot: táncolni indultak — Nyíregyházára. Felültek a vonatra, hogy átjöjjenek diszkózni, de a kalauz Üjfehértónál leszállította őket, mert nem volt jegyük (miből is lett volna?) Elment erre a tánctól a kedvük, gyalog eredtek hazafelé. TÖRÖTT BORDÁK Éjszaka tizenegy órakor értek a Táncsics-tagi házcsoporthoz. Hogy a nap mégse teljen el eseménytelenül és legközelebb ne kelljen jegy 'nélkül utazniuk, elhatározták. hogy behatolnak az egymástól távol álló épületekbe és ha szükséges, akár erőszakkal is pénzt szereznek. Az első lakás ajtaját könnyűszerrel feltörték és a három fiú nekiesett az egyedül élő P. Györgynek. Addig ütötték-verték, amíg a férfi kínjában és félelmében el mem árulta, hogy hol tartja a pénzét. 600 forinttal, egy pár bőrkesztyűvel, egy fűrésszel és egy baltával távoztak, feldúlt lakást hagyva maguk mögött, valamint a súlyosan sérült férfit — akinek a bántalmazás következtében öt bordacsontja törött el. A következő ház tulajdonosának annyiban volt szerencséje, hogy azon az éjszakán nem tartózkodott otthon. Valószínű ugyanis, hogy ő is megkapta volna a magáét. így azonban „csak” meglopták. 6500 forint, némi ruhanemű, ital és cigaretta tűnt el tőle. A harmadik lakásban hasznát vették a támadók a baltának. Mert L. József észrevette őket az ablakból és 'kiment eléjük az udvarra. V. Tibor szóhoz sem hagyta jutni, nekilámadt a baltával, a gazda kénytelen volt be- menekülni a lakásba. Nem is törődtek többet vele, inkább kirámolták a nyári konyhát és elégedetten távoztak az ott talált 5000 forinttal és egy csörgőórával. RÁUNTAK A „HECCRE” A negyedik háznál végül rá- untak a „heccre”, mert hiába törték fel az ajtaját, nem találtak semmit. A lakatlan épületből egyszerűen nem tudtak mit ellopni. A fiatalok ellen előterjesztett vádiratban csoportosan elkövetett rablás, lopás, magánlaksértés szerepelt, majd a bíróság előtt fény derült a súlyos testi sértésre is. Irgalmasságnak, enyhítő körülménynek nem volt helye: J. Gyulát 4 évi. fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadság- vesztésre, Rostás Imrét 6 évi fegyházra, V. Margitot 2 év 6 hónapi, V. Tibort pedig 2 év 10 hónapi fiatalkorúak börtönére ítélték. Az ítélet jogerős. B. A.
