Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET „Magyar tudományoknak szentelt oltár" Kié i Pyrker László egri érsek, a képtár első donátora ezek, az egykorú forrásokban régi múzeumnak nevezett épületek adtak helyet a gyűjteményeknek. Az 1832—36-os országgyűlés félmillió forintot ajánlott meg a „nemzeti művelődés díszére", a múzeum építésére, mégpedig úgy, hogy a summa „ne az adózó népet terhelje, hanem egyedül a nemesi rendre fog felosztatni és attól lesz beszedendő". Ezen az országgyűlésen határoztak a Jankovich-gyűjte- mény megvásárlásáról, amelyre 125 ezer ezüst forintot fordítottak. A 30 ezer köI. Ferenc jóváhagyása tetet számláló könyv és kézirattár, 1244 ötvöstárgy, 174 fegyver és 7000 érem megszerzését, mint a múzeum második alapítását tartják számon. A múzeum építésére Pollack Mihály kapott megbízást. (Aki akkor már a nádor alcsuti kastélya, a budai Sándor palota, a régi pesti Vigadó és a Ludoviceum építésével szerzett hírnevet.) A szép klasszicista oszlopcsar- nokos múzeum a kor legnagyszerűbb építészeti alkotása lett. 1849. július 11-én a múzeum udvaráról indultak Arad felé az utolsó népfelkelő csapatok. Néhány nap múlva, július 19-én Haynau csapatai megszállták a múzeumot, kaszárnyának, raktárnak használták, kincseit Bécsbe akarták szállítani. Évek során, a szabadság- harc bukása után ismét gyarapodott, bővült a múzeum anyaga. Sokan adományozással, alapítványokkal tettek hazafias érzésükről tanúságot. Mostanában csendes a Múzeumkert. Egy-egy kiállítás megnyitása jelent nagyobb eseményt, vagy az évenkénti március-15-i koszorúzás, ott balra a főlépcsőtől, az emléktáblánál .. . S. E. 1 ■£ ’ Szombati galéria CSANÁDY JÁNOSMegtérve szülőhazád rejtélyes lombjai közül — a tó sík. zölden áll a nád, galagonyák pirossá, kökény kék kristálygömbjei a dombokon. Dérsisak a száraz-élű füvek hegyén — domb-élen kukoricás kardlevele hasít a gyenge őszbe — szülőhazádban. Mert fönn az ég nem változatlan. Eljárt az óra. Lapján kis. zöld gálicpettyeket könnyezett a réz. Idők múltával elketyegett milliónyi másodperc. Egy-egy gazdag érzés. Forgott a föld. Termőre fordult, elhanyatlott. Ekék jöttek — a görgős ekék. S egyre több ként permetezett az esőző ég. Eljárt a nap. Néha a teljes napfogyatkozást csodálták tágranyílt-szemű csemeték tó sík partján, fosztva a sás buzogányait, rántva apró halat a part alól; fűzve nyakuk köré barna kukoricahajat — a csemeték. Idők múltával elketyegett a ritmusosan felszeletelt idő. Megtérve szülőhazádba látod, hogy már nem vagy gyerek. Nagy bölcsesség ez. S egyre több ként permetez rád az esőző ég. Manapság az egész ország ; „ki a felelős” kérdéstől har gos. Ezt a megközelítést az e veszett felelősség-tünetcsopo egyik tünetének tartom, mej tévesztőnek is, termékteíenne is. Az átlagember felteszi m; gának a kérdést és költőileg hivatalbélinek is: hogyan ji tottunk idáig? A megkérdeze tek válasza többnyire megl< hetősen homályos. Ha az en bér önmagát faggatja, előzet« sen elfogadott kiinduló pontt alapján megmagyarázó ata lannak tűnik számára ; egész. Hiszen mindig bevá politikánkat folytattuk, hiva kozási alapunk Marx volt Lenin. Akkor csak valami v rázslat űzhet gonosz tréfát v lünk. De, hát a gonosz varáz lat egy felnőtt ember számá mégsem lehet elégséges m gyarázat, ezért ésszerűbbn látszó felvilágosításokat alk tunk. Lehetnek felelősök a vez tők. Csak így általában, mi denhol és minden poszton. L hét felelős a változatlann gondolt eszményektől eltónl ruló politika. A gyorsan gr dagodó munkátlan szélhárr sok. És persze mindenki, mi mindenki alul teljesít. I fennáll az a veszély is, ho egyszerre csak nyomasztó r< lidércek bukkannak majd e felelőssé válhatnak urbánus és népiesek, de akár a cif nyok is, vagy a zsidók, és cs az isten a megmondhatója*, mindenki még e zsákutcé vivő okoskodás szerint, m hogy azért mégsem nőttü fel egészen. A politika alanyai megne' zik a világgazdasági környe tét, cserearányromlást. Fele — mondják — gazdaságú gyenge alkalmazkodó képes ge. Ez utóbbi a megszemél; sítés különös, bárha jelleg tes esete. Ilyen gyarló e? gazdaság. A spontán termés ti folyamatok módján műke (tehát személytelen) gazda; személyes tulajdonságol vesz fel. A tudatosság és akarat jellemzőit hordozó pi ti ka, amely amazt szabályo lenne hivatott, elsZemélyte nedik és eltűnik mögüle. I hetnek felelősök a saját zsel dolgozó vállalatok, az osztá ellenség is. A tulajdonosi dat nélkül, munkahelyül; lébecolók, az egész lakoss amely többet fogyaszt, m amennyit termel. A felelőskeresésnek, a lelősség le-fel-át- és elhárí sának ez a kavalkádja m oki elváltozások nélküli vét len tünetegyüttes, hanem eltűnt felelősség szindrómá Széchényi Ferenc 1774-ben emlékiratot nyújtott be a kancelláriához és a helytartótanácshoz könyvtáralapítás ügyében. (S már akkor kötelezi a nyomdászokat, hogy minden munkából küldjenek két példányt a könytárnak.) Széchényi 1802 márciusában Ferenc császártól engedélyt kér: „Felséges uram! Ifjúságomtól kezdve fáradhatatlan gonddal, nagy áldozattal szereztem meg magamnak azt a gyűjteményt... Méltóztassék kegyesen engedélyezni, hogy ezen gyűjteményt Magyarországnak adományozhassam . .. Szabadjon a gyűjteményt életem folyamán a sajátomból továbbra is gyarapítani, és amennyire csak lehetséges, teljessé tenni." (Felségengedélyt Ferenc császár reakciós, minden hazafias megmozdulást ellenőrző és akadályozó uralma alatt már csak azért is szereznie kellett, mert az országos múzeum tisztviselőit Széchényi az ő és utódai kijelölése alapján kívánta kineveztetni.) letes, kettős szárnyú Széchényi palota költségvetése mindössze 40 ezer forint volt. Az alapítólevél a nádorra bízta a gyűjtemény kormányzását. S József nádor közreműködésével már 1803 decemberében a volt Pálos kolostorban megnyílott a könyvteremből, olvasószobából, az érem- és a régiségek terméből álló gyűjtemény. A Nemzeti Múzeum megteremtésének gondolatát az 1807-ből való Múseum Hun- garicum című tanulmány így veti fel: „Ezen Magyar Tudományoknak szentelt oltárt fel kell ékesíteni a hazánkat érdeklő könyvekkel és iratokkal, történetünk eseményeit városainkat és várainkat bemutató ábrázolásokkal, híres férfiak képmásával. Kerüljenek ide a magyar földön talált műemlékek és eszközök, az érmek és pénzek, fegyverek és ötvösművek. A három természet rendéiből (ásvány, növény és állatvilág) származó természettudományi és ipartörténeti gyűjtemények. Antiochiai Anna és III. Béla sírjának leletei (másolat) Felvételeink az alapkőletétel 130. évfordulójára rendezett kiállításról valók. A Magyarországra vonatkozó gyűjtemény 12 ezer nyomtatványt, 1150 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 nemesi címert, 2675 érmet tartalmazott, továbbá itthon gyűjtött és Bécsben vásárolt régiségeket, képmásokat. Pénzben 1.60 ezer forintnyi az adomány; összehasonlításul: az ez idő tájt épített soproni két emeA nemesek, a nagy gyűjtemények gazdái nem siettek a múzeum gyarapítására. Az első ajándékozó Kináli Mátyás pesti szűcsmester 48 könyvet adományozott. 1813-ban vásárolta meg Batthányi Antal hercegtől a városkapun kívül fekvő 31 ezer négyzetméteres majorságát, a múzeum mai telkét József nádor. Két évtizedig A nádor Pietro Nobile bécsi építésszel, az akadémia igazgatójával vizsgáltatta felül Pollack terveit, s csak „költségkímélés” okáért hagyták el az épület márványburkolatát és szobordíszeit. Csak a timpanon háromszögébe került a müncheni Rafael Monti szobrász csoportja: középen Pannónia nőalakja, kezében babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal a Drávát szimbolizálja. Az alapozáshoz — mint a Hazai és a Külföldi tudósítások című lap hírül adja — 1837. június 22-én kezdtek. A százötven éves évfordulóra reprezentatív kiállítással emlékezett a múzeum. Bár az építést megzavarta az 1838-i nagy árvíz, mégis 1844 januárjában a főhomlokzat, 1845 júliusában az egész épület körül lebontották az állványokat. Kossuth a Pesti Hírlapban köszöntötte „a várost a Rákos mezejétől uraló nagyszerű alkotást és tervezőjét". A 109 méter hosszú, 70 méter széles, 24 méter magas épület méreteivel is kiemelkedett környezetéből. 1846 márciusában megnyílhatott az első kiállítás a Pyrker képtár anyagából. S még az év augusztusában az ipari kiállítás tizenkét teremben és az udvaron 516 kiállítóval. Alighogy elkészült a múzeum, viharos események Színhelye lett. Történelmi szerepe 1848. március 15-étől ívelt. Az épület lépcsőjéről szavalta el Petőfi a fellelkesült tömegnek a Nemzeti dalt. Innen, a lépcső bal támfaláról mondták el a Mit kíván a magyar nemzet? kiáltvány 12 pontját. A Nemzeti Múzeum főhomlokzata KM Szülőhazád
