Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-29 / 75. szám
1988. március 29. Kelet-Magjrarország 3 Visszafejlődtek, eltűntek, „felszívód talk" megyénk településedről a néhány éve ■még nagy reményeikkel kecsegtető kulturális társulások. Dugába dőlt egy sereg jó kezdeményezés, amely azért született, hogy összevonják a kultúrára fordítható helyi anyagi erőforrásokat. És most merre tovább, amikor közművelődésre is szinte mindenütt kevesebb pénz jut, mint korábban? Ezeket a kérdéseket boncolgattuk Vida Jánossal, a megyei tanács művelődési osztályvezető- helyettesével, valamiféle általánosan járható utat keresve ... Emlékezetes, hogy annak idején országszerte mintáiként mutogatták a nagy- kállóiak társulását, menedzselte a Népművelési Intézet is. És itt sorolhatnánk a’ példákat Beregdaróctól Gá- navencsellőig, vagy a mátészalkaiak kísérleteit — mind tolbb helyen vá,laszitot- tá'k azt az utat, hogy a tsz- ak, üzemek támogatásával kerüljön valami kis pénzmag a művelődési ház soványlka ^kasszájába. Ám az ese tekr*Wbbs égében ezek a társulások, sajnos, nem váltották be a hozzájuk fűzött remédyeljSet, a szerződés ■égj®Idáiévá vált: csak a pénzt áao munkahelyi ve- zetők állták a sarat, a művelődési ház millió ok miatt képtelen volt a viszontszolgáltatásra. így alakult ki az a hibás gyakorlat, hogy a gazdálkodó cég — a legtöbb helyen a tsz — odaadta a pénzt, a művelődési ház bekebelezte, majd felhasználta szükséglete szerint, és a tsz nem kapott vissza semmit. Erre természetesen előbib- utóbb ráuntak a tsz vezetői, a vállalkozás kudarcba fulladt. Napjainkra minden eddiginél reménytelenebb anyagi helyzet alakult ki a köz- művelődésben — főként a .kistelepüléseken. A népművelő a mostoha körülményiek között kétségbeesett küzdelmet folytat az intézmény működtetéséhez szükséges anyagi fettételek megteremtéséért, és nem remélhet több támogatást „gazdájától'’ a helyi tanácstól, mert annak általában még két másik alapvető kulturális intézményről is gondoskodnia kell, az iskoláról és a könyvtárról. És egyiknek a fejlesztésére sem lehet gondolni a másik kettő rovása nélkül. Mégús, úgy látszik, van reménysugár amely kicsalogat ebből a sötét zsákutcából — néhány újabb kezdeményezés legalábbis ezt ígéri. Varsánygyürén a napokban adják át a község lakóinak az úgynevezett „általános művelődési központot”, amely iskola-könyvtár és művelődési ház egy fedél alatt. A ház egy részét több funkcióra tervezik használni; délelőtt tanításra, délután különféle közművelődési csoportok működtetésére, ismeretterjesztő előadásra. Nyinvas- variban az iskola egy kastélyépületben található, amely két „szárnyával” •együtt egy oktatási-közművelődési, szabadidős centrummá alakul — könyvtárral, sportpályával. És jelenleg is több kisközség kérelme van folyamatban, másutt meg éppen ezután kezdik fontolgatni, hogyan lehetne összefogni a község anyagi és szellemi erőit? Gazdaságossági szempontok is vezetik a helyi vezetőket, amikor egy ilyen újfajta „falu háza” szemlélettel gondolkodva kívánják az értékeket összpontosítani — ha reggel befűtenék az iskolába, abban a teremben délután még meleg fogadja például a kóruspróbára érkezőket, vagy a nyelvtanulókat stb. Mindenütt, ahol erre lehetőség van, nyilván, saját anyagi érdekük miatt előbb-utóbb valami hasonló megoldást fognák kitalálni. De a takarékossági szempontoknál is fontosabb a másik, ami ezeket az „általános művelődési központokat” életre hívta, ez pedig a szellemi erők összefogása. Az ilyen típusú „falu házában” egy intézményvezető dolgozik, aki „főnök" az iskolában, a könyvtárban és a. művelődési házban is, ■akinek szakmai helyettese a népművelő és a könyvtáros. Céljuk közös: az oktatás és közművelődés egységesítése, úgy, hogy egyik hasson át a másikba, és egy folyamatot alkosson. Nem húzhatnak tehát háromfelé, hanem egy úton keli járniuk. És van még egy apróság, ami az ilyen „falu háza”- féle intézmények kialakítása mellett szól: egy lélektani elem. Felnőttektől gyakran hallható indok: sokan azért maradnak távol a könyvtártól, azért nem látogatják a művelődési házak rendezvényeit, mart még nem jártak ott, számukra az a környezet idegen, azt sem tudják, hogyan kell bemenni, és különben is személy szerint senki nem hívta meg őket. Az iskola azonban „barátságosabb" intézmény a faluban, hiszen sók embernek van vele a gyerekeken át közvetlen kapcsolata. És azok a gyerekek, akik ilyen Iskolában nőnek fel. Ilyen „falu háza” persze még nagyon kevés van, de nem szükséges beruházás, építkezés a szemléletváltáshoz. Meg kellene találni a községekben a közelítés hatásosabb módjait az iskola, a könyvtár és a művelődési ház között, mert az erők egyesítésével hatékonyabb lehet a közművelődési •munka. És ebben a szellemi „társulásban" talán több a lehetőség, mint az anyagi társulások szétpergett forintjaiban ... Baraksó Erzsébet A pótkocsiknál a legnagyobb erőpróbának a futóművek vannak kitéve. Alexa István a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat mátészalkai gyáregységének lakatos-hegesztő műhelyében többszörös korróziógátló réteget hord fel a futóművekre. (Jávor L. felv.) Húsvéti vásár a Zöldért raktárházában. Különböző termékek — hagyma, burgonya, zöldség, cékla stb. — árát csökkentette húsvét előtt a Zöldért. Van bőségesen primőr uborka, paprika és paradicsom, (jl) ft tisztes ipar betsiÍéÍT> Á kürtőskalács titka Hatalmas szolgálati lakásban él a Kovács család, a feleség foglalkozása pedagógus, valamikor a családfő is azt a szakmát űzte. Igaz, volt előtte kertész is, mert ezt tanulta a főiskolán. De hát az élet útjai kanyargósak. Erről a kényelmes nappaliban mesél, úgy látom az indulatok nagy része elszállt. Valami elkeseredés azonban tartósnak mutatkozik. Befektetett 140 ezret — Kürtőskalácsot először Erdélyben ettem. Valahányszor valakinek a kezében láttam nálunk, azt is észrevettem az arcán: különleges élmény a fogyasztása. Én magam is így voltam vele, sőt még azután se változott ez az érzésem, hogy tonnaszámra gyártottam. Visszamentem Csíkmadarasra, és tanulmányoztam, hogyan sütik a székelyek. Mivel szakmám szerint jártas vagyok a mikrobiológiában és az élelmiszer- gyártás elméletében, már nemcsak a rácsodálkozás kíváncsisága vezérelt. A titokért mentem, mert feltett szándékom volt, hogy kürtős- kalács-üzemet indítok be. A személyes hangot nem nélkülöző érzelmes beszámoló nem tartott rövid ideig, és meggyőzött arról, hogy Kovács Sándor tudja a kürtős- kalács-készítés csinját-binját. Nemcsak engem, hanem valamennyi illetékes hatóságot a Köjáltól a tűzoltóságig meggyőzött. Tervet készített a kemencére, a sütődorongokra, amelyek nem fából, hanem alumíniumból vannak, és még sok minden másra. Befektetett 140 ezer forintot, és nem sokkal később lekerült a dorongokról az első kürtőskalács. Következett a piac megdolgozása, mert az egyszemélyes vállalkozásban ez sem maradhatott másra. Ide közelebb van Debrecen Nyíregyházánál, az ottani ABC-ket és más boltokat kellett meggyőzni arról, hogy Penészleken készül olyan kürtőskalács, mint Csíkmadarason. Ez is sikerrel történt meg. Egyáltalán: az egész vállalkozást végig a siker kisérte. A múlt esztendőben már három helybéli asz- szony állt alkalmazásban Kovács Sándor kisiparosnál. Pótlék a dolgozónak — Nehéz dolgom volt az asszonyok kiválasztásánál — tér ki részletesebben erre az időszakra Kovács Sándor. — Meglehetősen nagy volt a fluktuáció. Volt aki úgy gondolta: elég nekem egy napra kétszáz forint, mit gyötörjem magam jobban. Inkább felvettem valakit, akit érdekeltté lehetett tenni a nagyobb teljesítményben, és keresett ezáltal hatszázat is. Akadt, aki ivott. Viszont érdekem fűződött az alkalmazásához, tehát ígértem neki harminc forint ittasságmentességi pótKovács Sándor penészleki kisiparos a szerkesztőségben keresett meg február közepe táján. Enyhe télvége volt, az ő arca azonban zord haragot hordott. Remegő hangon, indulatosan adta elő, hogy „ezek az új rendelkezések megfojtják a tisztes ipart”. Még frissek voltak az ominózus szabályozók, megegyeztünk tehát, hogy várunk néhány hetet, hadd tisztuljanak valamicskét. Már a valódi tavasz köszöntgetett az úton, amikor Penészlekre indultam, hogy felkeressem. lékot. Egy ideig használt, aztán megint ment minden a régi szerint. Tőle is megváltam. Akik viszont mégmaradtak, azokkal megtaláltuk a számításunkat kölcsönösen. Ennyi tehát az előtörténet. Amiért viszont Penészlekre mentem, az egészen más. Az a történet január elsején kezdődött, és a napokban is tart. Következzék itt egy matematikai levezetés, ami világosan megmutatja, miért szűnik meg Penészleken ez a virágzó kis üzem. Halljuk ismét Kovács Sándort. „Magam ellen dolgozom..." — Ha kétszázezer forinttól többet elér a termelési értékem, akkor egyszerűen magam ellen dolgozok — kezd hozzá ismét a panasz hangján. — Nyolcvanezer az SZTK, ha a vállalkozási adót is levonom, marad kilencvenezer forintom tisztán. Innen kezdve a levonások olyan ütemben emelkednek, hogy az elviselhetetlen. Tételezzük fel, hogy a tiszta jövedelmem emelni szándékozom mondjuk harmincezer forinttal, ehhez a termelési értéket hatszázezerre kell növelnem. A kisiparos — és nemcsak Kovács Sándor — számol. Mivel ekkora termelésbővítéshez tőkéje sincs, meg kedve se, egy évből nem fog többet dolgozni négy-öt hónapnál. Marad még egy lehetősége, hogy bocsánatos bűnöket kövessen el. Hogy ez bocsánatos-e vagy se azt döntse el az olvasó, Kovács Sándor idegenkedik tőlük. A költségekbe bele lehet varrni sok mindent, anélkül, hogy valaki is rájöjjön, ezt a pénzt aztán valamiképpen kiemelné a kasszából. Ö azonban mindent számlán vesz és ad, tehát nehéz a dolga. Nem tudja megtenni azt, amit a közeli sírköves, hogy mostanában csak ’88 előtt elhunytaknak vállal síremléket, mert arra még adómentes árat számolhat el — igaz, szabálytalanul. Nem tudja számla nélkül értékesíteni a kürtöskalácsot, mint például a villanymotor-tekercselő a szolgáltatását, aki csak akkor vállalja el azonnalra leégett kemencemotorját, ha nem kér papírt. Szerencsétlenségére olyan tevékenységbe fogott, amin alig lehet csalni, így aztán egyelőre kilátástalan üzemének sorsa. Felállunk és elballagunk ahhoz a házhoz, amit a kemencének bérel. Annak a tulajdonosa sem igen kap Penészleken mégegyszer a házára bérlőt. Elmegyünk a tsz üzeme mellett, amit itt csak úgy hívnak, hogy Láda és Cipő. Mikor ládát szegeinek, mikor cipőt varrnak, mikor semmit se csinálnak. Igaz, ha ez nem lenne Penészleken, akkor szinte semmi se lenne. Annak a három asszonynak, akit Kovács Sándor alkalmazott, szintén nem lesz egyhamar napi hatszáz forintja sem itt, sem a környéken. Igaz, hogy Kovács Sándorból sem lesz mostanában milliomos. Persze ekkora jövedelemről ő nem is álmodott soha. Nagyobb üzemről azonban igen. A kürtőskalács egyre nagyobb népszerűségnek örvendett Debrecenben. Már egy ARÖ-t is bérelt, és fontolgatta: bővíteni kellene a kapacitást, felfuttatni. Hadd egyék a hajdúságiak a penészleki finomságot. így azonban — hogy Kovács Sándor szavait idézzük — konzerválódik a szegénység, csak azért, hogy valaki meg ne gazdagodjék. Sokoldalúságát, egy kis történelmi visszatekintéssel bizonyítja ismét a búcsúzónái. — Az iparosokat már a középkorban is megbecsülték. A városokban adókedvezményeket kaptak, és még sok másban segítették tevékenységük kibontakozását. Ha pedig valami kisebb helységben kezdtek bele iparukba, mégin- kább megbecsülték őket. Vajon miért nincs ez ma így? Esik Sándor m/agyra van magával ez lm a Stohanek,' Virágvasárnapján, barkaszentelőkor úgy viselkedett, mintha ő fújná a böjti szelet. Már a köszönésében il volt valami meghökkentő: — Jó reggelt szomszéd! Hogy van? Ugye jól? Manapság ez a fontos! Egészség legyen! — Álljunk csak meg egy polgári szóra — mondtam Stohaneknek. — Ha maga olyan nagyon jól tudja, hogy én hogy vagyok, akkor minek kérdezi? Másrészt, hogy nekem mi a fontos, az az én magánügyem. Arra viszont kíváncsi lennék, mitől annyira feldobott? — Na, hallja! Végre nem azt tettem, amit mondtak. Megmakacsoltam magam és kijelentettem: Sto- hikám csak azért sem. Te nem fogsz felkelni éjjel kettőkor, hogy a nyári időszámítást bevezesd. És tessék, semmiről sem maradtam le. Magánál mennyi az idő? — Hét óra. — Nálam is. És ezt úgy értem el, hogy nyugodtan végigaludtam az éjszakát, hajnalban rigófüttyre ébredtem, ekkor előbbre csavartam a mutatókat és kinéztem a konyhaablakon. Láttam, ébred a tavasz. Ez meghökkentett. Hát nem nyár van odakint? Akkor meg mit hülyéskedünk. Miért nem a tavaszi időszámítást vezetjük be, évszakhoz, helyhez és alkalomhoz illően? Megmagyaráznám, de minek. Különben is idén előbb volt nyár. mint tavasz, hiszen januárban az újságok „nyár a télben” címen cikkeztek. Aztán az is lehet, hogy most nyáron lesz tél. Ki tudja, mit határoznak még odafent. Egyszó- vel bonyolult az ügy. Szóval nem szólok semmit, de közlöm Stohanekkel, hogy a minap felhívott telefonon a fia. — Nincs is fiam! Na és, mit mondott? — Azt, hogy mikor hagyja már békén az öregem! Van annak elég baja. Erősen felejt. Már arról is elfeledkezett, hogy van egy fia. — A szemtelen. Méghogy felejtek?! A mohácsi vészre is úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. Tudja a törökök. Keserves egy- null. Viszont a belgák. Na, azok aztán megrakták a szatyort. — Nem focizok, — közöltem Stohanekkel. — Az árhullámra figyelek. — Mint mindig, most is félreért. — Ne ijesztgessen! — mondja. — Jön az új ár? — A Dunán. Áremelkedés, Most csak a folyókon van. A fűszerek ára viszont lemegy. mjöszönöm szépen — SC dünnyögte Stohanek. Az ételízesítés nem egyenlő az életizesítéssel. Kéri: akkor szóljak, ha fordított lesz a dolog. Ha a bab lesz olcsó és nem a babérlevél. Nem költő ő, hogy a babérokra vággyék. Seres Ernő Szétpergett forintok nyomóban Ú| Más: a „talu háza" Hogy vént?
