Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET Aranygyöngy, Aranysarkantyú Néptáncosok ünnepe Itt bizonyosodott be: sok ismeretlen és névtelen kis „katonája” van környezetünkben az értéknek, a hagyományok ápolásának — ami a jövőbe nézve mégis valami halvány reménysugárral kecsegtet. Ezek a gyerekek és fiatalok nem lehetnek nyájuknak örültünk, de különösen Dede Zoltán nép- táncművészünk valóban profi színvonalú szereplésének, aki egyébként a műsorszervezésben is közreműködött. Az itt látott produkciók alapján mind a KSZDSZ Szabolcs Volán, mind a Nyírség képességeinek legfelső Intim hangulatú párostánc (Nyírség táncegyüttes) Nagyon sok boldog embert láttam a múlt vasárnap a néptáncosok gálaestjén — ami nagy szó napjaink pana- szos-fejfájós világában. Zsúfolásig megtelt a nyíregyházi Váci Mihály művelődési ház nagytermének nézőtere —. ami szintén ritka esemény manapság. És mennyi kitűnő szólista a színpadon, meg táncos az együttesekben — legalább kétszázan és mind az élvonalban. Nagyszerű gondolat volt a gálaest rendezőitől, hogy a korábbi gyakorlattól eltérve most nem egyik vagy másik kitűnő együttesünknek szerveztek önálló műsort, hanem egyszerre, egyiknek is. másiknak is. Így a „két szomszédvár”, a KSZDSZ Szabolcs Volán illetve a Nyírség táncegyüttes egy gálaest keretében mutatkozhatott be, aminek nyertese a közönség, hiszen igen magas színvonalú produkciókat láthattunk, de nyertesei az együttesek tagjai is, mert nem ellenfélként, hanem partnerként léptek színpadra, egymásra jótékonyan „húzó” hatást gyakorolva. közömbösek a hazával szemben, felvállalták és egyeíőre nagy erővel művelik a Kodály szellemében nemzetmentésnek számító népművészeti tevékenységüket. Azt vállalták, hogy rendkívüli kitartással, szorgalommal, nagy munkával szinte minden szabad idejüket a táncnak szentelik — persze egyetlen fillért sem kapnak ezért. De boldogok, hogy maguknak és másoknak örömet szereznek A vasárnapi gálaműsorban a legjobbakat láthattuk: azokat a szólistákat, akik minősítő versenyeken elnyerték az Aranygyöngyös (lányok) Aranysarkantyús (fiúk) táncos címet, illetve „A népművészet ifjú mestere” kitüntető címet; a két nagyegyüttest és a művelődési ház Igrice gyermekcsoportját. Nagy szerencséjére a néptánoos mozgalomnak, egymástól jelentősen eltérő karakterűek a szólisták, alkatban és táncfelfogásban is, ezért sikerülhetett olyan sokszínűre a műsor. Darai Dóra és Újlaki Marianna, Bistey Attila, Dede Zoltán, Demarcsek Győr gy és Szilágyi Zsolt léptek fel — és bár mindnyájan néptáncot jártak, mégis mind más színt hoztak az előadásba. Mindhatáraihoz közeledik, a volá- nosok néhány fergeteges záróképpel, a nyírségesek a széki táncok intim pillanataival bármely színpadon megállnák a helyüket. A voláno- soknál érezhető a nagy múltú együttes rutinja, az összeszokott közösség ereje, a tánctudás fölényes biztonsága, még akkor is. ha sok az új arc. A Nyírség ezúttal magasabb színvonalat mutatott, táncaikban több az érzelem, a plasztikusság. Érdekes úton halad egyébként a Nyírség azzal a szándékával, hogy a néptáncot viseletben is a mai viszonyaink közé emelje át a múltból — a megszokott úgynevezett népi öltözék helyett szürke öltönyt viselnek a fiúk — olyan ettől a hatás, mintha egy falusi lakodalomban lennénk. Mindkét együttes dicséretesen foglalkozik szőkébb pátriánk hagyományainak ápolásával, a tánc- és dalkincs őrzésével, továbbadásával. A legszebb szatmári táncokat láthattuk, a legszebb dalokat hallottuk, a Szól a figema- dárt, á Szivárványos a* ég alját, meg az ecsedi verbun- kot. Külön figyelmet érdemel, milyen szépen énekelnek helyenként a Nyírség táncosai. Szívdobogtató pillanat mindig a gyerekek besereglése a színpadra — így volt ezúttal is: az Igrice csoport kis táncosainak felszabadult öröme biztatás az utánpótlásra. Fantasztikus betétszólót láthattunk cigánytáncosunk Balázs Gusztáv kisfiától, aki színpadra termett és óriási tehetségnek ígérkezik. És az est legszebb pillanata: egy párban táncol nyírséges a volá- nossal, majd felcsal.ják az első sorokból a közönséget, hogy a „civilek” is részesüljenek az együtt-táncolás boldog öröméből. Sok ilyen estre lenne mostanában szükségünk .. . Baraksó Erzsébet Fergeteges forgások (KSZDSZ Szabolcs Volán táncegyüttes) Kortársművészet Kiállítás a Jósa András Múzeumban A nyíregyházi művészeti hetek alkalmából immáron hagyományosan a szomszédos megyék múzeumainak anyagából ad válogatást a Jósa András Múzeum. Ezúttal a Déri Múzeum kortárs képzőművészeti gyűjteményének legjelesebb darabjait állítottuk ki. A kamaratárlat természetesen nem vállalkozhatott a mai magyar művészet főbb irányainak felvázolására, jóllehet egy- egy alkotással utal annak realista szemléletére, festőiségére, a klasszikum iránti vonzalmára csakúgy, mint politikai érzékenységére, expresszioniz- mussal átszőtt konstruktivitá- sára, avagy szimbolizmussal ötvözött szürrealizmusára. Németh József átütő erejű monumentális képe szinte szétfeszíti a teret, mintegy mítoszi régiókba emelve az egyszerű témát: parasztember és jószága egymásrautaltságát. Hasonló szellemiségű alkotók láthatók körötte: Patay László, Szur- csik János, Pál Gyula, Nagy Sándor. A Kossuth-díjas Somogyi József — sokuknak mestere is — mozgalmas felületalakítással megoldott expresszív realista szemléletű kisplasztikájával szerepel. Az idős Bartha László megdöbbent a fiatalokat is elhomályosító: friss festői szemléletével, eleganciájával, mellyel színélményét fogalmazza meg számunkra. Tisztán, erőteljesen csendülnek a Hajdúböszörményben élő Maghy Zoltán (1903—) ecsetvonásai az önarckép régi kapuval c. festményén. Miháltz Pál tűnődő ön- portnéjávat, gazdag fakturtájú festésmódjával ejt varázslatba. Bartl József: Osztott mezők c. olajképe felidézi bennünk a Mátészalkán látható (MS2MP- székházban) nagyméretű falitextiljének szín- és formavilágát, egyben utal az 1960-as évektől fellendülő műfaji változásokra, amint a hagyományos táblaképfestészet önmagán túllépve új kifejezési lehetőséget kap a közösségi épületek külső-belső falának díszítésével. Ugyanakkor tovább él, és számos új tehetség műveli az ún. intimebb jellegű műfajokat: a rajzot, a grafikát; festészetükben mindig nagy szerepet játszik a vonal. Az intellektuális, a gondolati elem megerősödése, az új jelképteremtés igénye jelentkezik ezekben a művekben. Az irónia, a humor, a játékosság, gyakran sajátjuk. (Szentgyörgyi József: Vénusz születése, Kovács Tamás Vilmos: Mulató társaság.) Baska József: Dózsa c. képének figurái már-már kilépve a térbe szobrászi megformálásért kiáltanak, Tilless Béla: Vakablak c. képe szintén előrejelzi a művész későbbi műfajváltását. Külön együttest alkotnak a kiállításon a szentendreiek, a debreceniek. Udvardy Erzsébet, Blaskó János, Gerzson Pál, Mizser Pál, Kis Nagy András, Szöllőssy Enikő szerepel egy-egy alkotásával, ösz- szesen ötvenkét művész hatvan művével: festményekkel, kisplasztikákkal az elmúlt 25 év terméséből. ' A tárlat jó alkalmat és lehetőséget nyújt arra, hogy fel- dedezhessük, milyen inspirativ közegből táplálkozik a mai képzőművészeti főiskolások bontakozó művészete, kiknek nyíregyházi bemutatkozását éppen ezekben a hetekben kísérhetjük figyelemmel. Másrészt a kiállítás felhívja a figyelmünket — a Szabolcsi Galéria megnyitása előtt — a kiegészítő gyűjtésekre, vásárlásokra, sőt koncepció kialakítására, mi szerint csakis az egész hazai kortársművészet tükrében ismerhetjük fel a Szabolcs megyében született képKucs Béla: Bőség (bronz) Á pallérozott mezei Pethe Ferenc emlékeiete térségeket űzi aszerént, amint melyiket hasznosabbnak látja” A 183 évvel ezelőtt megjelent könyvben már ismert volt az állam szabályozó szerepe, hiszen ilyen sorok olvashatók: „Mindazonáltal mindezeket kormányozza és zabolázza a Nagy Politika, mely által a felső hatalmasság a mezei gazdaságot, hozzá tartozható ágaival együtt, közönséges haszonra igazgatja.” ladék sóval elegyítve trágyáz ni, még most nem magyar me zei gazdának való, mert nen illik a durvább naturálék (tér mények) árához. Máskép ha szonvétele volna, ha azzal leg inkább kikelt zöld vetéseket búzát, árpát trágyáznának kézzel vagy lapáttal széjje szórva.” Pethénél tehát má megjelent a fejtrágyázás gya korlata, melyet külföldi útjaii nem egy helyen tapasztalt. A szőlőtermelésről írott rész 225 éve — 1763. március 30- án — született az első európai színvonalú, magyar nyelven írott mezőgazdasági szakkönyv szerzője, a keszthelyi Georgi- kon tanára, majd igazgatója, lapszerkesztő és kiadó, polihisztor, a hajdani szentmihályi (ma Tiszavasvári) telkesgazda fia: Pethe Ferenc. E jeles napra emlékezve, főművének a Pallérozott Mezei Gazdaságnak néhány részletét mutatjuk be. A pallérozott mezei gazdaságot így határozza meg: „Pallérozott mezei gazdaságnak nevezem én az olyan mezei gazdaságot, mely a tudományoknak mostani állapotjához képest, legjobb és leghasznosabb módon folytattatik.” A jó mezei gazda pedig az, aki „rendszer szerént, értelmes okoskodások, helyes értelmek és csalhatatlan tapasztalások által, annak legjobb lehetséges módját a tudományok alapján kitanulja és annak igaz tulajdonságát kinyomozza.” Az egyoldalú képzés ellen lép fel, mikor megállapítja: „Az értelmes és pallérozott mezei gazda egyszer s mind kereskedő és mesterember is, és ezeket a mesA nehéz időkre is felkészíti a mezei gazdát. „Aki pedig magát a mezei gazdaság fundamentomiban jól megfészkelte, ezt a fundamen- tomot gyakorlással értelmesen egybe kapcsolta, a változások mostohaságait jól ujjaira szedte, kész minden esetben keresztül törni magát a nagy viszontagságokon. Pethe az általános növény- termesztési részben hangsúlyozottan foglalkozik a trágyázással. A baromfitrágyáról ezt írja: „Minden szárnyas trágyája tüzes természetű, erős, jó, módjával elegyítve. Az ilyen trágyával vagy magával, vagy pedig hamuval, mésszel, hűiben Szabolcs vármegyére is hi vatkozik; „A magas hegyek te teje, a Kopasztető Tárcái é Tokaj felett, nem szőlőnek va ló. A közepe tája a hegynek attól fogva ahol a hegy ka paszkodója kezdődik, a lejtő jén a hegynek van a szőlő leg jobb tanyája. Ilyen Tarcalon; Szarvas és azon felül való táb laszőlők, a Tokaj nyugati ol dalában s több számtalan a: egész hazában. A hegynek al ja sok bort terem, de iger rosszat, vizeset, savanyút, sok kai rosszabbat, mint a sík me ző, mert a hegyek alján min den tökéletlenség és a szőlőnél nevezetes ellenségei együt vannak. A Tokaj hegy alj ár KM Tavaszköszöntő gyermekjáték az Igrice táncegyüttestől
