Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-24 / 71. szám

1988. március 24. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 ’88 március Tavaszi ünnepek Emlékeink becsülete Válaszok közügyben Márciusban is számos kérdés, észrevétel és javaslat érkezett a pártszervezetektől a nyíregyházi városi pártbizottsághoz. Ezek­ből válogattunk egy csokorra valót, s közöl­jük az illetékesek válaszait is. KÉRDÉS: A tanácstagi beszámolóban el­hangzott, hogy új nyugdíjasház megépítésé­re nincs pénz. A Huszár sor 5. szám alatt 54 lakásos nyugdíjasházat lehetne kialakí­tani az e környéken élő nyugdíjasok számá­ra, az ide költöző nyugdíjasok lakását pe­dig másnak kiutalhatnák. A VIII. lépcsőház pincéjében — amelyben jelenleg IKV-rak- tár van — ki lehetne alakítani egy klubot, vagy ebédlő helyiséget is. Nem lehetne meg­oldani kevés pénzzel és több figyelemmel — szól a 22. számú pártkörzet. (Szamuely-la- kótelep és környéke észrevétele.) VÁLASZ: A Huszár sor 5. szám alatt 57 tanácsi bérlakás van. Ezek 90 százaléka ket­tő-, illetve két és fél szobás. A lakások alap­területe 57 és 75 négyzetméter között van. Mindössze 7 egyszobás lakás található az épületben! A városi tanács szakembereinek véleménye szerint ezekből a közelmúltban felújított és komfortosított lakásokból egy nyugdíjas ház kialakítása sokkal többe ke­rülne, mintha új épületet építenének meg. Ezek a lakások jelenleg jól’szolgálják az ■olyan igények kielégítését, akik' viszonylag alacsonyabb rezsis lakásokat kérnek. A Vé- csey köz végén lévő bölcsőde két foglalkoz­tatójából alakítanak ki idősek klubját 1988- ban és a környék lakosainak igényeit ez fogja biztosítani. . KÉRDÉS: A fogászati röntgennél beveze­tett térítést a dolgozók túlzásnak tartják. Ügy érzik, hogy most már kétszer kell fizet­niük — egyszer a fogorvosnál, egyszer a röntgennél. A tapasztalat az, hogy SZTK- alapon lehetetlen kivárni a fogászati szak- rendelés igénybevételét, mert háromszor, négyszer kell megjelenni, míg egyszer vala­kire rákerül a sor. Mit lehetne itt tenni — kérdezik az ÉPSZER-től. VÁLASZ: Az Egészségügyi Közlöny 1988. évi 23. száma tartalmazza az 1988. évre vo­natkozó díjtételeket. Eszerint a fogászati röntgenvizsgálat ára — amennyiben magán­orvos rendelte el a vizsgálatot — 150 forint. A 11 1972. (VI. 30.) EüM. számú rendelet 43. paragrafusa, (2) bekezdése előírja, hogy a magánorvos által rendelt vizsgálatok elvég­zéséért a beteg az állami egészségügyi szol­gálatnak térítési díjat köteles fizetni. Az ál­lami fogászati ellátásnál tapasztalható hosz- szabb várakozási időt szervezési intézkedé­sekkel igyekszenek a városi egészségügyi szervek csökkenteni, azonban a kérdés meg­oldása csak a fogorvosok számának növeke­dése után várható. KÉRDÉS: Igaz-e, hogy Örökösföldön egy teljes épülettömbbe akarják a cigányokat beköltöztetni — teszi fel a kérdést a peda­gógus pártbizottság. VÁLASZ: Az örökösföldi lakótelepen át­adásra kerülő lakásokba cigány családok is kapnak, illetve korábban is kaptak kiuta­lást, azonban arról szó sincs, hogy egy épü­letbe helyezzék el őket. A Titel utca felszá­molása folyamatosan történik 1990-ig, de az itt lakók közül csak azokat helyezik el össz­komfortos lakásban, akiknek a jövedelmi viszonyaik ezt lehetővé teszik, s magatartá­suk is indokolja. KÉRDÉS: Mikorra várható az örökösföldi úthálózat végleges kiépítése, mert a nagy sár áldatlan állapotokat okoz, különösen a kisgyerekeknek, iskolásoknak? — érdeklőd­nek tovább a pedagógus pártbizottságtól. VÁLASZ: Az örökösföldi lakótelepet ki­szolgáló úthálózat még ebben az évben ki­építésre kerül. KÉRDÉS: Mikor kapcsolják be a Kert közt és környékét a városi tv kábelhálózar tába? (Peclagógus pártbizottság.) VÁLASZ: E térség lakásainak a városi tv- hálózatba történő bekapcsolásának előfelté­tele az örökösföldi törzság kiépítése. Erre várhatóan 1988 után, de még 1990 előtt sor kerül. KÉRDÉS: Ügy tudjuk, hogy a nyíregyházi kórházban egy beteg gyógykezeléséhez ösz- szesen 16 forint használható fel naponta. Nem ez az oka, hogy itt igen mágas az el­halálozási arány? (Északi körzeti pártveze­tőség.) VÁLASZ: A kórházakban különböző osz­tályokon különböző összegű (nem gyógyke­zelési) gyógyszernormák vannak. Például az intenzív osztályon ez napi 4 ezer forint, a belgyógyászat koszorúér-őrzőjében napi 1200, az általános belgyógyászati osztályon napi 18 forint a betegenkénti gyógyszernor­ma. Ezek az összegek azonban statisztikai átlagot jelentenek! A gyógyító orvos joga, de egyben kötelessége, hogy a beteg gyógyí­tásához szükséges gyógyszereket biztosítsa Titel utca — C-lakások. 1990-re már lebon­tásra kerülnek. akkor is, ha ez a norma túllépését^ eredmé­nyezi. Nem fordulhat elő, hogy a gyógyítás­hoz szükséges gyógyszereket a norma miatt megtagadnák. (Az elhalálozási arány ennek nem függvénye, de az egészségügy illetéke­seitől erre vonatkozó felvilágosítást kérünk, s azt is közöljük.) KÉRDÉS: A Honvéd utcai körzetből sok közellátási és közszükségleti cikk eltűnt. A délutáni órákban nem lehet tejet,’ friss ke­nyeret kapni. A folyton felfelé változó árak hitelességét is kifogásolják a lakosok, hiszen az árak pénztáranként változnak ugyanab­ból az áruból. Kérdezik: milyen a vásárlók védelme? Miért nem rendelkeznek a boltok a felügyeletek első számú vezetőinek az árakra vonatkozó aláírásával? VÁLASZ: E problémákat csak konkrét helyszíni vizsgálat után lehet tisztázni. KÉRDÉS: A Kereskedelmi Felügyelőség és a népi ellenőrzés miért nem figyel fel arra, högy a szerződéses boltokban, illetve a bu­tikokban elhelyezett árukra az ár nincs fel­tüntetve? (17-es körzet.) VÁLASZ: A magánkereskedők és a szer­ződéses üzletek ellenőrzése során az árfel- tüntetési kötelezettség teljesítését fokozottan ellenőrizték. Már ez évben is több személyt vontak emiatt felelősségre. KÉRDÉS: A Kelet-Magyarország február 1-jén közölte az új orvosi körzethatárokat a megyeszékhelyen. A lakosság ezt a váratlan intézkedést felháborodással fogadta. A több milliós költséggel felépített Toldi utcai ren­delőt 1988. február 1-től bezárták. Miért? Ebből a rendelőből is cipő- vagy zöldségbolt lesz? Remélik, hogy ezt a tévedésüket az il­letékesek korrigálják. (22-es körzet.) VÁLASZ: A Toldi utcai orvosi rendelő két felnőtt, négy gyermek és 1 fogászati kör­zetet lát el. Az egyik felnőtt körzet helyet­tesítéssel van ellátva a Vécsey utcai rende­lőben. Amennyiben lesz jelentkező orvos e körzetben, a rendelés a Toldi utcai rendelő­ben lesz. Jelenleg is itt látja el betegeit dr. Gerner László. KÉRDÉS: Egy tanácsi lakás leadásáért tízszeresét kapja a budapesti lakos, a nyír­egyházi pedig csak négyszeresét. Miért? (Tanácsi termelési ágazati pb.) VÁLASZ: A tanácsi bérlakásokért adható pénzbeni térítés összege a helyi tanácsok1 pénzügyi lehetőségeitől függ. A Fővárosi Ta­nács e döntését az indokolta, hogy a rendel­kezésére álló pénzügyi lehetőség nagyság­rendben több, mint a nyíregyházi. A városi tanács is gondolkodik a jelenlegi térítési díj emelésén, végső döntést márciusi ülésén hoz: Ezen túl: a kérdés nem teljesen pon­tos, mert Nyíregyháza városban 2,5 szobás lakásig jelenleg is ötszörös díjat fizetnek és csak a 3 szobásnál nagyobb lakások eseté­ben négyszeres a térítés. Az azonban bizo­nyos, hogy tízszeres térítési díjat nem. fog­nak tudni Nyíregyházán fizetni. KÉRDÉS: A mai szigorú gazdálkodási fel­tételek közepette miért kell a városnak olyan erejét meghaladó beruházásokra köl­teni a pénzét, mint a szabadidőközpont, vagy az úgynevezett Bagolyvár teljes re­konstrukciója, amikor például a Korányi úton még a csapadékvíz elvezetése sincs megoldva? (ZÖLDÉRT.) VÁLASZ: A Selyem utca 12. számú épü­let városi védettség alatt álló, állami tulaj­donú ingatlan, melynek felújítása és átala­kítása már 1986-ban megkezdődött. A már megkezdett beruházásaink leállítása esetén az állagvédelemre fordítandó pénzeszközök és á befejezés időbeni elhalasztása jóval na­gyobb anyagi terheket jelentene, mint az eredeti terv szerinti befejezés. Másrészt Nyíregyházának soha nem lenne nagyváros­hoz, e térség gazdasági és szellemi központ­jához méltó képtára, vagy szabadidőköz­pontja (amelyben a téli sportok is helyet kapnak), ha megvárnák, míg minden utca szilárd burkolatot, csapadékvíz-elvezetést nyer. Ezt a világon egyetlen városban sem így csinálják. Gyakorta elmondjuk a tavaszi ünnepek idején: ritka az az eset, amikor a résztvevők igazán lelkesek. Tény, a legtöbbször beideg­ződések. megszokott formulák közepette zaj­lik minden, s alig vannak mozzanatok, ame­lyek az érzelmi kötődést segítenék. Tény, a nagy forradalmi események, mint amilyenek az 1848—49-esek voltak, megkívánják a nagy összefüggés bemutatását, de valahogyan így személytelenek maradnak. Hasonló a hely­zet a felszabadulási ünneppel, a tanácsköz­társasággal, de a május eggyel kapcsolatban is. Logikus tehát, hogy felmerül a kérdés: nincsenek-e olyan helyi események, történé­sek a nagy időkből, amelyek elárulnák, hogy eleink miként viselkedtek, mit tettek, ho­gyan kapcsolódtak bele a nagy történelem­be. Á város hamar reagált... Ha csupán az 1848-as eseményeket nézzük, kiderül, hogy Nyíregyháza hamar, a hírek vétele után reagált. Zászlókat tűztek ki a városházára, áprilisban népgyűlésen hirdet­ték ki az új törvényeket. Pozitív szerepet játszott a polgármester is, Hatzél Márton is. Érdekes, de ebben az időben hangzott el a követelés arra is, hogy- ha várost Kassával és Nagyváraddal vonat kösse össze! Szép re­mények, a forradalommal való együttélés jellemezte a várost. De a lelkesedés csak szeptemberig tartott, ekkor ütötte fel fejét a kolera, ami aztán minden buzgalomnak vé­get vetett. Biztos, hogy a város történelmé­nek kutatói sok érdekességet tudnának elő­keresni annak bizonyítására, kik mentek honvédnak, kik mit tettek a márciusi esz­mék sikeréért. Ezzel adósak, és a sok belte- nyészetes levéltári munka helyett talán erre kellene több erőt fordítani. Egészen más lenne a 19-es események ér­tékelése is, ünneplése is akkor, ha kellő mó­don ismernénk, s ünnepléseinkbe beépíte­nénk az akkori nyíregyházi eseményeket. Jó lenne köztudottá tenni, hogy már a tizes években bontakoztak a haladó eszmék. Itt működött Kazimir Károly, Lakatos Imre, Vajda Emil, idejárt előadásra Szende Pál, Jászi Oszkár, Glücklich Vilma. Ki tud ma Murányi Lászlóról, Moskovits Menyhértről, Hauffel Tivadarról? Pedig nem melléksze­replők voltak, előkészítői egy forradalmi mozgalomnak. És kicsit elnagyolt a kép, amit Szamuelyröl ismerünk, Lászlóról szó is alig esik, senki nem tud Zsoldos Péter újságíróról, aki a kommunizmus mellett cik­kezik ez időben. Március 21. Kinevezik az új néptanácsot, a politikai élet vezetője Kiss Roland, de már ekkor a politika porondján van, mint a di­rektórium tagja Fazekas János, aki a fel- szabadulás utáni első polgármestere a vá­rosnak. Kevés ideje volt itt az új rendnek, az intervenciós román csapatok vetettek vé­get a forradalomnak. Érdekes lenne egyszer közzé tenni mindent, amit e kor embereiről tudhatnánk. Belefűzni ünnepléseinkbe azok személyét, akiknek leszármazottai ma is itt élnek. De bizony a város akkori történelme még mindig eléggé távoli, alig érezzük a korral a szellemi-eszmei rokonságot. Ugyan­akkor érdekes lenne azt is, éppen a konti­nuitás érdekében, szerbe-számba venni, mi­lyen haladó mozgalmak, körök, kezdeménye­zések éltek tovább a két háború között. Még ma sincs méltó emléke azoknak, akik mint építőmunkások, földmunkások a mozgalom élén álltak, harcoltak. Személyessé tenni... De jöjjünk közelebb korunkhoz. Az 1944- es, 45-ös esztendő is tartogat olyan esemé­nyeket, amelyek felszabadulási ünneplésün­ket szebbé, gazdagabbá tehetné. Talán jó lenne felidézni néha. hogy a 44-es esztendő nyarán hogyan indultak el innen a vonatok, telve deportáltaikkal. Sokkal jobban tudato­sítani kellene a fiatalokkal, mit jelentett ak­kor az, hogy a nyíregyházi kamaszok lövész­árkot ástak a repülőtérnél, örök veszély kö­zepette. És mindenképpen személyessé lehet­ne tenni az emlékezést akkor, ha a korban élt személyek értékelése, tisztelete megfelelő lenne. Nem elég neveket sorolni, olyan ér­zelmekkel teli történelmi kép szükséges, amely a ma élő számára is tud érzést és érzelmet közvetíteni. Ahogy múlik az idő, úgy lesz mind kevesebb az emlékező. Jó lenne, ha szót kapnának az ünnepségen a mai ötvenesek, ötvenöt évesek, akik már rendelkeztek élményekkel, s akik ma ponto­san tudják visszaadni a kor változásait. Bi­zonyára szívmelengető tudat, hogy a város­ból 1945 márciusában már elindultak a frontra azok, akik a németek ellen önként jelentkeztek, bizonyítván hazaszeretetüket, áldozatvállalásukat. Ki szól ma róluk? Alig­ha valószínű, hogy csak az úgynevezett ke­rek évfordulókon kutatunk emlékeket. A megszerzett információk lehetnek sokak, de sosem elegek. Egy történelmi sorsforduló többet érdemel. Mint ahogy arról is kevés szó esik, hogy 1945. március 29-én már Nyír­egyházán is osztottak földet. Tiszanagyfalu- nál nein jutunk messzebb, holott a nagy igazságszolgáltatás itt is korán kezdődött. De biztos, hogy a május elsejék is érde­kesek lehettek. Van feljegyzés, amely hírül adja: 1910. május elsején a szociáldemokra­ták szervezték a városban az első demonst­rációt. Kik? Hogyan zajlott? És mennyi iz­galom e nappal kapcsolatban. Újságcikkek, betiltó rendelkezések, hármasdombi találko­zók! Mi mindig nagy világösszefüggéseket keresünk, messzi példákba kapaszkodunk, holott itt. Nyíregyházán is történelme van a május elsejéknek. És a felszabadulás utáni munkásemlékezés! Fényképek, őrzik a felvo­nulókat, az eseményeket, az ünnepet. Mert ünnep volt. Tudunk-e ma ilyen szenvedél­lyel ünnepelni? Nem csupán kötelező vagy ajánlott felvonulásról van szó e napon? Nem ismerjük a históriát Vélhető, hogy hazafiságunk jellege ma, va­lamint viszonyunk a múlthoz, azon belül eleink történelméhez azért olyan bizonyta­lan. mert nem ismerjük a históriát. Arc nél­küli történelmet tanít az iskola, jellegtelen és szív nélküliek az ünnepségeink, nem élünk a helyi történések lelkesítő hatásaival. Nem nagyon hihető internacionalista lelke­sedésünk sem addig, amíg nem nyújtjuk a hazafiságot, a hazaszeretetei, a helyi érték megbecsülését, hiszen csak ezek által ért­hetjük 'meg mások törekvéseit, tetteit, ün­nepeit. A legnevesebb ünnepekről esett eddig szó. A régi okmányok, források áttekintése során azonban akadtak más események is, melye­ket jó lenne, ha tudnánk, netán emlékeink közé sorolnánk. Gondolhatunk itt arra, hogy szép tavaszi napon született a döntés arról, hogy Nyíregyházára telepedjenek más vi­dékről emberek. Megemlítésre méltó lehet az, hogy mikor lett megyeszékhely a város. De volt jó néhány megyegyűlés, ami szót ér­demel, s bizonyára sok említésre méltó ese­mény történt a XVIII—XIX, században is. Hogy mi értelme van mindennek? Talán csak annyi, hogy növeli a hely iránti ra­gaszkodásunkat. De azt se feledjük, hogy az elmúlt húsz esztendő alatt megkétszerező­dött a város lakosságának lélekszáma. Hon­nan tudhatnának az ide költözöttek arról, mi a város történelme? Mitől válnának lo­kálpatriótákká ? Nagyon jó, hogy az elmúlt időszakban olyan sok helytörténeti munka jelent meg a városról. Ezek többnyire igen jó szakmun­kák, de kevéssé alkalmasak arra, hogy fia­talok, általában csak érdeklődők forgassák. A liberalizálódó könyvkiadás időszakában el lehetne gondolkodni olyan népszerű, életko­roknak megfelelő irodalmi, ismeretterjesztő, lelkesítő művek íratásán és megjelentetésén, melyek érzelmi töltést adnának. Bürget Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom