Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

1988. március 1. Kelet-Magyarország 3 A REÁLBÉREK csök­kenése, a fogyasztás korlátozása időszakában a mindennapi beszélgetések­ben egyre gyakrabban ke­rül szóba a családok jöve­delme. Az évek során a jövedelmek szerkezete mó­dosult. A főmunkaidőből, a munkaviszonyból szár­mazók aránya csökkent, míg a más forrásból eredő­ké (háztáji és kisegítő gazdaság, másodállás, mel­lékállás, gmk, láthatatlan jövedelmek stb.) növeke­dett. Rendkívüli mértékben megnőtt a családi jövedel­mek megismerése iránti igény. Akár véletlennek is tekinthető, hogy ez most egybeesik a Központi Sta­tisztikai Hivatal ötéven­kénti jövedelmi adatfel­vételével. 1963 óta ugyanis hatodik alkalommal kerül sor ilyen jellegű összeírás­ra. A következő hetekben országosan mintegy 24 ezer, megyénkben 675 véletlen­Név nélkül, bizalmasan szerűen kiválasztott ház­tartást keresnek fel az összeírok. A városok közül a Nyír­egyházán, a Kisvárdán és a Tiszavasváriban élők egy részét írják össze. A nagy­községeket Nagykálló, Ti- szalök, Gávavencsellő, Csen- ger, Targa, Vaja, Tyúkod, Kölese, Rozsály, a kisközsé­geket Fülesd, Milota, Tisza- csécse, Csengersima, Vá­mosatya, Méhtelek, Gelé- nes és Kérsemjén képvi­seli. Lesz még összeírás Ké­ken, Nábrádon, Rohodon, Ópályiban, Nyírlugoson, Bö- könyben és Ójehértón. A kiválasztott háztartások összetétele jól reprezentál­ja a megyei arányokat is, ezért az adatok feldolgo­zása uitán fontos megyei következtetések levonásá­ra lesz lehetőség. A jöve­delmek nagyságának, egyen­lőtlenségének ismerete alapfeltétele a jövedelmi és a szociálpolitikai intéz­kedések meghozatalának. A pontosabb és részlete­sebb adatok érdekében a KSH a felvételre kijelölt családok megkérdezésén kívül az ott élők munkál­tatóitól is gyűjt információ­kat. A felmérés csak az 1987. évi jövedelmekre vonat­kozik, így az semmiféle kapcsolatban nincs az 1988. január 1-jén bevezetett személyi jövedelemadóval. A KSH az 1973. évi V. (sta­tisztikai) törvény értelmé­ben egyebek között a la­kosságtól származó adato­kat is mindig bizalmasan kezeli, azokat név nélkül összesíti és az információ­kat csak összesített for­mában teszi közzé. A vá­laszadás a háztartások ré­széről önkéntes. MINDEN REMÉNY MEG­VAN ARRA, hogy az or­szágos jövedelem- és szo­ciálpolitika alakításához nélkülözhetetlen adatokat megyénkben is sikerül meg­bízható módon összegyűj­teni. Ezúton is szeretnénk megnyerni minden mintá­ba került család bizalmát, kérni megértésüket és a felvételben való aktív köz­reműködésüket. Dr. Hajnal Béla KSH megyei igazgató A Nyíregyházi Mezőgép Vállalat mátészal­kai gyáregységében pótkocsikat Is szerel­itek. Néber Mihály és Virág László az egyik pótkocsi futóművét szereli. (Jávor László felvétele) Magad uram, de mivel? Ha olcsó, gyenge is Mindig voltak ügyes ke­zű emberek, akik házilag készítettek maguknak asz­talokat, szekrényeket, polco­kat. A barkácsolás jelentő­sége a jövőben még inkább növekedni fog, hiszen az árak nagyarányú emelkedé­se minél kevesebb kiadásra készteti a lakosságot. A barkácsolás fontossága mellett szavaz Bocskai Zol­tán is, aki az Ezermester és Ottörőbolt vezetője Nyíregy­házán. Nincs fa — A legnagyobb gondot a faáruk hiánya jelenti — mondja az üzletvezető. — Már tavaly sem lehetett kap­ni, t>edig a legtöbb barkácso­ló azt keresi. Üzletünk bár­honnan szerezhet be faanya­got. lambériát még kisiparos­tól is vehetünk. Több lehető­séggel élünk, a vásárosnamé- nyi ládagyártói is próbálunk faanyagot szerezni. A barká­csoláshoz szükséges alapvető eszközellátással nincsen prob­léma. A házimunkára megfelel a magyar és a koreai fúrógép, amelyekhez hegyet is lehet kapni. A fúrógépeink ára teljesítménytől és fordulat- szabályozástól függően 1700— 5,000 forint. Általában min­dig lehet kapni kalapácsot, csavarhúzót, harapófogót, ké­zi,gyalut. A szerszámok ára a forgalmi adó miatt növeke­dett, s ez a vevőket egy ki­csit elriasztotta. Használat után eldobható — Igaz, hogy vannak olcsó szerszámok, azonban 3—4 használat után már el is dob­hatok — mondja a bolt egyik vásárlója —. A minő­ségük gyenge, hamar tönkre­mennek. Amelyik tartós, erős, példáid a nyugati gyártmány, az drága. A múltkor az uno­kámnak vettem egy barkács- készletet, amely elvette a kedvét a munkától. A kala­pácsnak leesett a feje, a lombfűrész kerete nem feszí­tette a fűrészszalagot, a csí­pőfogó kicsorbult. — Az elkeserítő példákat még hosszan lehet sorolni — egészíti ki az iméntieket egy technika szakos pedagógus is­merősöm. — Az NDK gyárt­mányú pergőfúró első kipró­bálásakor a tokmány nem forgott. Az ÉVIG elektromos fúrója elég jó, sok kiegészítő szerszámot is lehet hozzá kapni. — Jó lenne, ha a magyar ipar gondolna a kevéspénzű- ekre és a nyugdíjasokra is — fejtegeti Kovács Gábor nyug­díjas —, s igényeinket ki tudnák elégíteni olcsó és jó minőségű gépekkel. Mondja meg nekem, van-e Nyíregy­házán olyan műhely, ahol esetleg díjszabás ellenében megcsinálhatunk olyan mun­kákat, amelyekhez otthon nincs eszközünk! A nyíregyházi lakosok em­lékezetében úgy él, hogy va­lamikor régen volt a Dimit­rov utcán egy barkácsmű- hely. amelyet mindenki igénybe vehetett. A műhelyt tulajdonképpen a Vas- és Fémipari Szövetkezet tartot­ta fenn, ott érdeklődtem megszűnésének okairól. Van műhely? — A köztudatban tévesen élt a műhely jellege — köz­li Szabó József elnök. — Nem faipari, hanem fémipari barkácsrészleg volt ott a la­kosság érdekében. Ez a mű­helyünk most is megvan, csak beköltöztettük a Derko- vits utcai központi telepünk­re. Hulladékanyagokat, leme­zeket, idomacélokat kínálunk megvételre, s a barkácsrész- legben szakemberek elkészí­tik a megrendelt árut. A barkácsolók nagy örö­mére pár évvel ezelőtt a Ti- szalöki Faipari Vállalat üzle­tet nyitott Nyíregyházán, amelyben olyan méret- és anyaghibás faanyagokat lehe­tett kapni, melyeket az ügyes kezűek felhasználhattak. Március elsejétől megválto­zik a Jókai téri üzlet, ugyan­is a gabonaforgalmi vállalat termékei kapnak helyet ben­ne. — Az üzlet ennek ellenére nem szakad el vállalatunktól — tájékoztat Balogh Gábor, a faipari vállalat igazgatója. — Veszünk fel az üzletben meg­rendeléseket, tulajdonképpen eddigi forgalmunkat is ez ad­ta. Ha az ügyfél akarja, a megrendelt lépcsőlapokat, korlátokat, lambériákat ház­hoz is szállíthatjuk, de itt Tiszalököt is átvehetik. Most kellene A fentiekből az derül ki, hogy nincsenek irigylésre méltó helyzetben a barkácso­lás hódolói. A gyenge minő­ségű szerszámok mellett a legfőbb gondot a faanyag hi­ánya jelenti. Mint Szikszai László, a TÜZÉP 301. számú telep vezetőhelyettese el­mondta, náluk sem lehet kap­ni a barkácsolók által kere­sett faforgácslapot és enyve­zett lemezt. Jelenleg csak a fényezett farostlemez kapha­tó. Fűrészüzemünkben nincs arra lehetőség, hogy lakossá­gi szolgáltatásként kisebb da­rabokkal foglalkozzanak. A bevezetőben a barkácso­lás jelentőségéről volt szó. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy nem meg­nyugtató a helyzet. Pedig most lenne igazán fontos. M. Magyar László Nem röpül a „Páva” Búcsúkoncert helyett Megszűnt. Még búcsúkoncertre sem kerülhetett sor. Ha­lódását hangos csatazaj egymásra mutogatás és vita kísérte. Ügy tűnik az elhatározás végleges — legalábbis a szerkesz­tőségünkhöz érkezett levél írója szerint. A kisfástanyai népdalkor, mint a legtöbb társa 1972- ben alakult a nagy pávaköri felbuzdulás idején. 18—20 tisztán, jó kedvvel éneklő aszony találta meg magának azt a közösséget, mely orszá­gos hírnévre tett szert. A menedzselés sem maradt el, a fenntartó, a tiszalöki mű­velődési ház részéről — kör­zeti, megyei seregszemlék, országos kiváló minősítés, rádiós szereplés, tv-felvétel jelentették a lépcsőket a csúcs felé. Ajtai Lóránt a csoport szakmai vezetője így beszél erről az időszakról. „Szivemhez »ölt...“ — Nagyon a szívemhez nőtt az együttes. Bámulatos volt a' tagok igyekezete. Sok dalt gyűjtöttek, saját .környe­zetükből, és ezeket énekel­ték, ezeket „élték” meg a színpadon. Sikert sikerre halmoztak, 1986-han külföldre, a Szov­jetunióiba is eljutottak. „So­kunknak most volt először útlevele” — emlékszik vissza az egyik tag. Egy idő után azonban kezdtek a gondok jelentkez­ni. Sajnos a mozgalom is le­ragadt. Nem tudott újat ad­ni, s ők sem tudtak megújul­ni. A legnagyobb érték a gyűjtőmunka, de ma már el­vétve van „kint” élő népdal. Évek óta ugyanazok a csok­rok szerepelnek a repertoár­jukban. „A seregszemléken egymást hallgatjuk, egymás­nak tapsolunk és gratulá­lunk” — mondja a csoport­vezető. Nincs cél, nincs igazi közönség. Ilyen együttesnél, amely mindent elért az elé­gedettség és a fáradtság je­lei mutatkoztak. S mennyire igaz a fenti megállapítás, ezt mu-taitja a csoport tagjainak véleménye. Lakatos Jánosné az alakulás óta énekel a népdalkörben. — A próbákra alig hár­man-négyen jártunk el az utóbbi időben. Sokan unják már, elsősorban a család, a férj és a gyerekek. Szabó Ferencné szerint nyolc órai munka, majd a házimunka, a család, az ál­latok ellátása, esetleg a ház­tájiban végzett tevékenység után — „nem nagyon van már kedve énekelni az em­bernek, pedig régebben sok­szor vacsora nélkül is rohan­tunk gyakorolni”. Jöttek a családtagok is Balogh Ferencné a csoport „szóvivője” volt sokáig, így summázta véleményét; — Én eleinte belebeteged­tem, ha nem mehettem a próbára, alig vártuk, hogy 4 legtöbb olvasóval nem találkozott sze­mélyesen, mégis mindannyiunk ismerőse, mert naponta látjuk keze- nyomát, amikor újságunkat lapozgatjuk. A most 85 éves Ritter Aladár, az aranytol­las hírlapíró, a tipográfia mestere harminc év alatt több ezer újságírót és tör­delőszerkesztőt tanított meg a lapcsinálás művé­szetére. ö maga — ahogy mondani szokta — az ős­korban kezdte, vagy hatvan esztendeje. (Abban az időben több mint száz hetilap és negy­vennégy napilap jelent meg vidéken, 150—200 ezer összpéldányszámmal, Bu­dapesten pedig 24 napilap volt.) Mik voltak a szenzációk akkoriban a Tolnavárme­gye c. lapban? — Fél év alatt 304 nincs­telen vándorolt ki Kana­dába ... A szurdoki nyo­Ali bácsi mortanyán 50 ember bar­langokban él... Erzsébet királynő udvarhölgye a paksi szegényház lakója ... Felfedeztük Pataki Fe­rencet, a 8 éves fejszámo­lóművészt ... Jankó Ágost főispán, szentandrási Szévald Osz­kár alispán, a polgármes­ter és a rendőrkapitány gyakran telefonál: „Ne tes­sék kiszerkeszteni azt, mi nem a nép elé való!” Az al­ispán belicitál: „Baj van az erkölcseiddel fiam. Fe­leségem Öméltósága mond­ta, színészné a meny asz- szonyod, vagy micsoda. A nőegylet és a legényegylet ezentúl nem fogad.” Ritter Aladár Két év múlva ismét Pes­ten volt. — Első tanítómesterem Puszta Béla segédszerkesz­tő, aki megette a kéziratot. Atyai barátom Várkonyi Titusz, Krúdy Gyula leg­jobb cimborája. Az ő ré­vén kerültem Krúdy úr udvarába. Egon Erwin Kisch, a száguldó riporter is kedves kollégám volt. A Hadik kávéházban sok­szor ücsörögtem Karinthy Frigyessel. Móra Ferenc is­kolájába is jártam. Szép Ernő, Szomory Dezső, Mol­nár Ferenc, Szabó Dezső ne­vét sorolhatnám még. Va­lóban az istenek lábainál ültem! — Az újságírás a legszebb hivatás — vallja. — Mint sajtótörténész, jsokat fog­lalkoztam a megyei sajtó­val. Jó harminc éve meg­írtam, hogy óriási fejlődés előtt áll. f eldolgozza saját re­gényes életét is. Néhány fejezet­cím: Két frankot ad­tam kölcsön Agg. kánnak, a világ leggazdagabb embe­rének . .. Fogoly voltam If várában ... Találkozásom Chaplinnel... XXXVI. Rácz Laci cigánykirály ud­vari íródeákja voltam .... elmenjünk valahová fellépni. Jöttek a családtagok is. Ve­lünk izgultak a versenyeken, igazi közösség lettünk. Vit­tek bennünket kirándulni, szinte az egész országot be­jártuk. Lóri bácsinak nagyon sokat köszönhetünk, nem csak énekelni tanított meg bennünket, de sok minden másra is. Véleményem sze­rint akkor kezdődött az együttesünk visszaesése, mi­kor ő lett a környéken mű­ködő másik két népzenei kör vezetője is. A figyelme meg­oszlott és már — bennünket sem „hordott úgy a tenye­rén”. Tudjuk ha ez az együt­tes megszűnik — ..nem fo­gunk elszakadni a tehenek­től és a földtől”. Szabó János a művelődési ház igazgatója bízik benne, hogy nem végleges még a törés. (Mer.t szerinte meg­történt már máskor is, hogy szétváltak és újraszerveződ­tek.) A közel egy éve érez­hető feszültséget több ok váltotta ki. — Elmaradt a tervezett nyári kirándulás, nem kap­tak autóbuszt kedvezménye­sen. Az elmúlt év augusztus 20-i fellépésén a sóstói mú­zeumfaluban nem volt a cso­port eléggé „reklámozva” — ez sértődéshez vezetett. Egészségtelen rivalizálás ala­kult ki a környéken működő három népdalkor között. Vé­gül, a tagok kérték az 1987- ben nyert pénzeket osszuk ki. Természetesen ezt nem te­hettük meg, mivel ezt csak közösen használhatják fel. S hogy miért foglalkozunk ilyen részletesen az üggyel, mondhatná a kedves olvasó. Megszűnt egy amatőr művé­szeti együttes, de sajnos fé­lünk, hogy az esetük egy ki­csit tipikussá fog válni a kö­zeljövőben. Az intézmények, fenntartók nagyon nehéz helyzetben vannak. Kár lenne A pénz a minimálisra csökkent. Csoportvezető tisz­teletdíja, utaztatás, ruhák, mind komoly összegbe kerül­nek. Nem beszélve arról, melyik üzem engedi el a dol­gozóját egy esetleges orszá­gos fellépésre, mely egy-két munkanapot is igénybe vesz. Egyik sem. Megszűnt az in­gyen busz, az étkezési hozzá­járulás. S ha a lelkesedés is alább hagy mint a kisfásfa- nyaiaknál, menthetetlenül elsorvadnak a csoportok. Kár lenne ezeket a színfoltokat elveszteni a zenei közéletünk palettájáról. üankó Mihály Osszuk a iövedelmekrOI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom