Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-03 / 53. szám

2 Kelet-Magyaror»á£ 1988. március 3. EGY PERC - EGY FORINT Tovább bővült az elmúlt évben a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár zenerészlegének kazetta- és hanglemezkínálata. A han- goskönyvtár-részben az idén már újabb 2557 hang­kazetta, a nyelveket tanu­lókat pedig huszonkét ka­zetta várja, s azok, akik zenét akarnak hallgatni újabb 831 lemez közül vá­laszthatnak. Évente átlagosan 100 ezer forintot fordítanak hangzó dokumentumokra, s ebben az összegben nincs benne a hangoskönyvtár 2557 kazet­tája, amelyet elsősorban a vakok és gyengénlátók ré­szére szereztek be. Video is... A könyvtár megkezdte a videókazetták gyűjtését is, amelyekből az elmúlt évben 42 darabot szereztek be. Egyelőre azonban — a szű­kös anyagi lehetőségek mi­att — a kazetták csak egy példányban vannak meg, így azokat mindössze két napra, s csak intézmények­nek kölcsönzik térítés nél­kül. A vakoknak és gyengén- látóknak létesített hangos­könyvtár méltán népszerű, hiszen közülük sokan kép­még hozzájön a 25 száza­lék forgalmi adó is, amely bizonyos fokon értelmetlen, hiszen a hanganyagokat ho­zott kazettákra másolják. telenek megtanulni a brill- írást, s akik tudnák is hasz­nálni az ilyen jellegű kiad­ványokat, azoknak sincs megfelelő mennyiségű brill- lap. A hangkazetták segít­ségével azonban megismer­kedhetnek a világ- és a ma­gyar irodalom remekműve­Pénz kérdése De nemcsak ez jelent el­lentmondást a könyvtár e részlegében, hanem az is, hogy a zenét helyben hall­gatók a régebbi tíz hely kö­zül már csak öt mellé ül­Halkuló zenei könyvtár ível, s a beérkező igények szerint ezeket az anyagokat vidékre is el tudják külde­ni. Fellendülőben van az ide­gennyelveket tanulók moz­galma is. A könyvtár az el­múlt évben összesen hu­szonkét kazettányi nyelv­leckét szerzett be, amelye­ket igaz, csak helyben hall­gathatnak a tanulók. Kazetták átjátszása Lehetőség van a kazetták átjátszására is, de ezek ah­hoz képest, hogy évekkel ezelőtt még nem kerültek pénzbe, mára már nagy­mértékben megdrágultak. Percenként egy forint az át- játszási díj, s mindehhez hetnek le, hiszen a többi olyan mértékben rossz, hogy azok javítása szinte felesleges. Így hiába bővült 831 lemezzel a zenetár, ha azok hallgatására már nin­csenek meg a szükséges fel­tételek. Ez az állapot várhatóan tovább fog romlani, s az 1976-tól működő technikai rendszer ez év végére talán már teljesen leromlik. Ak­kor azonban kérdés, mi szükség van ennyi kazetta és lemez beszerzésére. A szakemberek véleménye szerint az egyetlen megol­dást a technikai berendezé­sek teljes cseréje jelentené. Innen kezdve azonban min­den már csak pénz kérdé­se. Kertész Sándor j Analógia ^ BORREND. Űjabb taggal gyarapodott a magyarországi borrendek sora: Szekszárdon a Vármegyeháza borozóban ünnepélyes szertartás keretében megalakult az Alisca Bor­rend. Az eseményen, amelyen részt vett Teszár József és Bíró Tibor, a Bacchusi Borrendek magyarországi nagy­mestere, illetve titkára is, tizen tettek próbát a szőlészeti és borászati ismeretekből, majd beírták nevüket a borrend eredeti, XIX. századból származó kutyabőrrel bevont nagykönyvébe. (MTI-fotó) NÉPMŰVELŐK FÓRUMA: Egy pályázat haszna B akafántos vénember volt a „jógazdának” titulált Filep nemze- tes úr a század eleji Sza- mosszegen. Őseitől örökölt birtokát három paraszt­család alig győzte művel­ni harmadában, mégis mindig sírt, Tógához vert minden garast mérhetet­len fukarsága miatt. Azt tartotta, fillérből lesz a fo­rint (korhűbben szólva: krajcárból a korona), hát nem is adott ki abból a ma­rókba szorított kézből pénzt az olyan dolgokra, amelyeket kölcsön is lehe­tett kérni másoktól. Egyszer is hatalmas szil­vatermése volt, de a kifő­zött- lekvárt nem tudta mi­be tenni. Azt nem engedte meg a feleségének, hogy pénzt költsön lekvárosfa­zékra, pöndörített hát egyet megőszült bajuszán, és sanda mosollyal kiadta az utasítást: — Eredj héj, kérd köl­csön a harmadosét! A munkás persze adta szívesen a fazekakat ke­nyéradó gazdájának. Mit is tehetett volna mást? Na meg, neki abban az évben rossz volt a szilvatermése, így nem volt szüksége a lekvárosfazekakra sem. Eltelt aztán az ősz, a tél, még a tavasznak is a na­gyobbik fele. A kölcsön vett fazekak lassan kiürül­tek. Filepné nemzetes asz- szony annak rendje-módja szerint elmosogatta taka­rosán mindet, majd szólt az urának. — Hallod héj! Ezeket a fazekakat haza kellene vin­ni a harmadosoknak. Filep nemzetes úr azon­ban másképp ítélte meg ezeknek a nevezetes lekvá­rosfazekaknak a dolgát. Ősz bajuszát ismét megpödö­ri ntette, el is somolyodott alatta, aztán már hozta is a megfellebbezhetetlen dön­tést: — Anyjuk! Rakd fel in­kább a padlásra őket! Hát­ha elfeledkezik róluk a har­mados. Eddig a régi történet ana­lógiaként ahhoz az egészen mai történethez, amelyik ezután következik. Mert ilyen is van ám. Figyeljék csak meg! Mint ismeretes, ebben a nagy bérrendezési zűrza­varban sehogy sem tetszett nekem a túlóradíj bruttósí­tása, írtam hát „Nyílt le­vél Illetékesekhez bruttó­sítás ügyében”- címmel egy cikket a Kelet-Magyaror- szágban (február 8.j. Eb­ből aztán egy egészen fur­csa ügy kerekedett ki las­sacskán. Álig jelent meg az írásom, rosszul számított 43 forintos túlóradíjam már is 53 forintra ugrott. De még mindig rosszul szá­mítva. Minthogy tehát Il­letékes ügyintézésével elé­gedetlen voltam, felülvizs­gálatot kértem Illetékesebb­től. Megtörtént a felülvizs­gálat, s az én túlóradíjam megint feljebb ugrott, ke­rek 60 forintra. Érdekes ez a fokozatosság úgy-e ? De még érdekesebb, ami ezután történt. Főnököm ugyanis mindezek ellenére 53 forinttal bruttósította túlóráimat, s a jogszerinti módosítást nem hajlandó egyelőre megtenni. — Majd a tanév végén! — mondta. Aztán vigasz­talásként még hozzátette: — Akkor megkapod visz- szamenoleg a különbözeiét is. S mit tehet ilyenkor a szegény „harmados”, aka­rom mondani: szegény be­osztott? Bólogat. Bólogat. Jó! Jó! Ámen! Azt szükségtelen is meg­kérdezni, hogy mire való ez a tologató, időpontel­húzó ügyintézés, hisz a szamosszegi Filep nemze­tes úr már a század ele­jén megadta rá a választ. Per analógiám ... Balogh László VÁLASZ CIKKÜNKRE Video Először csak átfutva ol­vastam a Kelet-Magyaror- szág 1988. február 1-jei szá­mában az „Interpelláció — Video alkohollal” című cik­ket, de kénytelen voltam ezt követően az alapos ta­nulmányozásra. A tényleges helyzet is­mertetése érdekében — többek között — megkívánom jegyezni, hogy az áfész saját videójával utoljára 1985-ben szolgáltatott műsort Tunyog- matolcson, ezt követően en­gedéllyel rendelkező külső személyek szórakoztatták a fiatalokat, amely rendez­vényekhez mindig megkaptuk a helyi hatóságoktól az en­gedélyeket. Az is az igazsághoz tarto­zik, hogy vidéki vendéglá­tó egységeink közül az el­múlt években a legtöbb el­ismerést a tunyogmatolcsi Autós csárda kapta a ven­dégek részéről, amelyek az ízletes ételekre, az udvarias kiszolgálásra, az igazi ven­déglátásra vonatkoztak. Őszintén kell arról is szól­nom, hogy problémák is elő­fordultak, km’ikeí,'. igyekez­tünk folyamatosan meg­szüntetni. Meggyőződésem, hogy a fiatalok jövője és megfelelő irányú fejlődése érdekében szövetkezetünk­nek is többet kell vállalni az eddigiektől. Tudjuk, hogy ezt a nemes feladatot az egész társadalomnak fel kell vál­lalnia, amelynek részese kell, hogy legyen a Fehérgyarma­ti Áfész, amit mi szívesen vállalunk. Tóth Zsigmond áfész-elnök FEHÉRGYARMAT Klubélet A kezdeti nehézségek után a múlt esztendőben már igen tartalmas programot sikerült összeállítani a városi műve­lődési központ értelmiségi klubjának. Rendszeresek vol­tak például a kirándulások. Ezek közül is a legemléke­zetesebb a nagybányai ki­ruccanás volt, ahol a tagok megismerkedtek a híres fes­tőiskola egykori művészeinek még helyben található alko­tásaival. Az idén újból ellá­togatnak a határon túlra. Napjainkban minden le­hetőséget ki kell használni — különösen a közművelődés esetében — ha egy-egy pá­lyázaton olyan pénzhez le­het jutni, melyet nem kell kereskedő módjára „kigaz­dálkodni." A szakszervezetek megyei tanácsának Móricz Zsig­I VlSSzflflflcJ Van, amikor büntethet A Nyíregyházi Élet febru­ár 25-i számában írtuk, hogy sajnos a közterület-felügye­lők nem bírságolhatnak olyan esetben, amikor sza­bálytalanságot észlelnek. Mint Molnár Ilona leveléből kiderül, ez nem teljesen pon­tos. A városi tanács gazdasá­gi ellátó szervezetének veze­tője a következőket Trja: A szabálysértésre szóló törvény értelmében a közterület-fel­ügyelő helyszíni bírságot szabhat ki az alábbi esetek­ben: annak, aki az ahhoz szükséges engedély nélkül utat megszüntet, elzár, az úton az alatt vagy felett léte­sítményt helyez el, illetőleg ahhoz csatlakozást épít; aki utat engedély nélkül felbont ’ vagy elfoglal; aki az út ár­kába, vagy átereszébe olyan anyagot juttat, amely a lefo­lyást akadályozza, vagy ár­kot, átereszt szennyez; aki az úton, az alatt, felett vagy mellett végzett munka jelzé­sére vonatkozó kötelezettsé­gét megszegi. Az ezenkívüli esetekben áll az, amit a tanács mű­szaki osztálya mondott, ha­tározat szükséges a bírságo­láshoz. Szerencse, hogy a közterület-felügyelők éberen vigyáznak, s nem egy bírság­gal igyekeznek rendet te­remteni. Pilla a múlt százaiból Egyre fogynak azok a mű­emlék jellegű népi épületek, melyek még látványukkal idézik az elmúlt évtizede­ket. Fülesden. a Kis utca 8. számú ház hosszú ideje szembetűnően kínálja az összehasonlítást a 491. szá­mú út mentén. Sajnos, azt kell látnia az arra haladó­nak, hogy az épület állaga egyre romlik. A Kölesei Nagyközségi Közös Tanács illetékes osz­tálya levélben kereste fel az egykori tulajdonos Buda­pesten élő lányát, A ház ugyanis évek óta üresen áll. A Műemléki Felügyelőség mond Művelődési Háza az elmúlt évben a fiatal szak­munkástanulók művészeti ízlésének fejlesztésére nyert így pénzt, amit a tervek sze­rint három szakmunkáskép­ző iskolában kívánnak fel­használni egy-egy program- sorozat keretében. A szakmunkástanuló na­pok helyszíneinek kiválasz­tása is céljaink egy részét tükrözi, mégpedig azt, hogy programjaikkal olyan isko­lákat keressünk fel, ame­lyek már területi elhelyez­kedésüknél fogva is eleve hátrányosabb helyzetben vannak: a kulturális igények kielégítésének feltételei csak részben, vagy egyáltalán nin­csenek meg. A művészetek szinte minden ágából adtunk és adunk ízelítőt, így a kép­zőművészet, a zene, az iroda­lom, a táncművészet terü­letéről. Persze a szórakozta­tó programok sem hiányoz­hatnak a rendezvénysoro­zatból, ahol lehetőséget kap­tak a tanulók az alkotó te­vékenység kibontakoztatásé-' ra is. Baktalórántházán a me­zőgazdasági szakmunkás- képző intézetben és Üjfe- hértón, a textilipari szakkö­zép és szakmunkásképző is­kolában már lemérhettük munkánk eredményét. És itt kell megcáfolnom azokat a hangokat és véleményeket, amelyek a mai fiatalokról „közszájon”, általánosság­ban megfogalmazódtak. Ne­vezetesen, hogy nem érdek­lődőek, közömbösek — igenis nyitottak, fogékonyak a szépre, a jóra, a művészet adta értékekre, a közösségek teremtette harmóniára. Szegőné Türk Mária Móricz Zsigmond .Művelődési Ház­anyagiakkal is segítette a tulajdonost, hogy a 19. szá­zadi népi építészet egy kis részét sikerüljön konzervál­ni. Időközben a pitvar, a füstös konyha, illetve a szo­ba és különösen a tető olyan állapotba került, hogy rendbe tétele feltétlenül szükséges. Fülesd község lakói, de a környéken élők is joggal re­mélik, hogy a tanács ér­ÜJ BARÄZDA címmel újabb üzemi lap jelent meg megyénkben. Kiadója a nyírbátori Oj Barázda Termelő- szövetkezet. Első számában ter­jedelmes cikket olvashatunk a raktárbázisról. Az elmúlt évtől a telep tevékenysége kiszélese­dett, a termelés mennyiségében növekedés történt, tágult a piaci kapcsolatok köre is. Tevékeny­ségük főterülete továbbra is a Szovjetunióból érkező műtrágya fogadása. Az elmúlt évben 73 159 tonna műtrágyát fogadtak, ex­portra és belföldi forgalomra 53 798 tonnát csomagoltak. Az előbbi tevékenységgel párhuza­mosan 1200 tonna napraforgót fogadtak tárolásra. tranzitáru­ként pedig 800 tonna konzerv­árut és 2 millió palackot megha­ladó mennyiségű bor forgalma­zását végezték el. A raktárbázis fogadja a folyékony műtrágya­gyártás alapanyag-szükségletét is. Ezzel párhuzamosan foglal­koznak a folyékony műtrágya előállításával. 1987-ben 242 tonna nitrogénoldatot. valamint 1995 tonna szuszpenziót állítottak elő. ezzel biztosították 5700 hektár szántóterület tápanyagigényét. További tervük egy fa- és le­mezipari tranzitraktár kiépítése. A NYÍREGYHÁZI közüti Építők az újítási mozgalomról tájékoz­tatja olvasóit. 1987-ben az elbírá­lásra beérkezett 13 újítás műsza­ki és szervezési megoldásokat tartalmazott, melyek közül ki­lencet fogadtak el. Az elfogadott újítások életképesnek bizonyul­tak. A legjelentősebb anyagi megtakarítást a záhonyi határ- átkelőhely alapozásának módo­sítása jelentette. Közel kétmillió forinttal lett olcsóbb a kivitele­zés. mint ha az eredeti tervek alapján készült volna el. Az asz"- faltgyártó gépkocsik új szigete­lési megoldása anyagtakarékos és csökkenti a környezetszeny- nyezés mértékét. A VOLVO ra­kodógép törött féltengelyének felújítási módja iránt az ország más vállalatai is érdeklődnek. Jó ötlet volt a távbeszélő köz­pont géptermét a hideg pincé­ből felszívott levegővel klimati- zálni a drága berendezések meg­vásárlása helyett. A FELSÖTISZAI FAGAZDASÁGI HÍRADÓ a kooperációs kapcsolatokról és a vegyes vállalati elképzelések­ről ad tájékoztatást. Ezek sze­rint döntés született arról, hogy a gazdaság a lengyelországi Bydgoszczi Faipari Gépgyárral közösen gyártana egy 1100 mm szalagkerék átmérőjű hasító sza­lagfűrészt, hidraulikus előtoló asztallal. Az idei év első felében a lengyelek 2 alapgépet biztosí­tanak a FEFAG részére a 2 re­ferenciagép előállítása és kipró­bálása céljából. A gazdaság ja­vaslatot tett a „Zakarpatlesz" Fagazdasági Egyesülésnek évi 5000 köbméter kapacitású réte- gelt-ragasztott szerkezetet előál­lító üzem közös létrehozására Fehérgyarmat térségében. Ugyancsak szovjet partner a Ívo­vi ..Lvovszkaja Ovascspaja Fab- rika” kért javaslatot egy. a Szov­jetunió területén létesítendő, évi 30 000 köbméter keményfát fel­dolgozó üzem közös létrehozásá­ra. A fő termék a kész parket­ta. az értékesebb termékek —■ balkonelem, lépcsőanyag. kerí­tés és komposztelem — termelé­se mellett. A FEFAG fenyőalap­anyagot és félkészterméket kap­na ellentételezésként.' vényt tud szerezni határo­zatának, s a múlt e darab­ja — a mai korszerű füles- di lakóházak közé beéke­lődve, megmarad emlékez­tetőnek. A lakás rendbe té­telét követően mód nyílhat arra, hogy az átutazó turis­ták közelebbről tájékozód­janak arról, hogyan éltek az Erdöhát szegényei az el­múlt században. (m. k.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom