Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-17 / 65. szám
2 Kclet-Magjrarország 1988. március 17. Tanácskozik az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) avult jogi rendelkezések hatályán kívül helyezését. Jelenleg a 'közúti törvény hiányéiban mintegy 80 külömfié- le szintű jogszabály van hatályban, ennek mintegy fele megszüntethető lehet. Végezetül fannak a meggyőződéséneik adott hangot, hogy ,a (közúti közlekedés fejlődése — a (többi országhoz hasonlóan — foazániktum is megállíthatatlan folyamat. A képviselők figyelmébe ajánlotta: amikor a törvény sorséról döntenek, mérlegeljék azt, hogy a közúti közlekedés rendjét szabályozó törvény nemcsak a forgalomban közvetlenül vagy (közvetve érintettek .anyagi érdekeit védi, hanem olyan törvény, amely a közúti forgalomban a nap minden órájában résztvevők életét, egészségét óvja a biztonságos közlekedés feltételeinek meghatározásával és annak betartásával. A miniszter expozéja után 12 képviselő kórt szót, és módosító indítványok is elhangzottak. Az utak ügye állami ügy Több felszólaló nem lévén, ismét Uirlbán Lajos közlekedési miniszter kapott szót. Válaszában megköszönte az igen alapos törvényelőkészítő munkát. Utalt arra, hogy minden módosító javaslatot elfogadtak, mégpedig azért, mert azok többsége a mindennapi életből merített személyes tapasztalatokhoz fűződött. Elmondotta: a kormány nevében is megerősítheti, hogy az utak ügye állami ügy. Hozzátette: évente 15 millliéird forintot fordítanak útépítésre, fenntartásra, s számítanak továbbra is a költségvetésen kívüli, helyi fórrá,sokra. Ezek összege évente mintegy 200—300 millió forint. Emlékeztetett arra, hogy az állam a költség- vetésből magas műszaki paraméterekkel rendelkező utakat épít, ezért indokolt mérlegelni, hogy ezeket az autópályákat használok valamilyen módon hozzájáruljanak az építési költségekhez. Most elvi lehetőséget kapott a kormány arra, hogy kidolgozza az autópálya-használati díj szedésével kapcsolatos rendelkezéseket. Nem tartotta indokoltnak a miniszter az országos és a tanácsi úthálózat szétválasztását, mondván: a forgalom terjedésének mértékében a tanácsi utak is fökoZatosan az országos úthálózat részévé válnak. Az útalapról szólva kifejtette: kívánatos egy olyan költségvetési hányadot meghatározni, amely a forgalomnövekedéssel párhuzamosan évről évre bővül. A növekedés mértéke évente mintegy ötmilliiárd forint,'ennek az összegnek a felhasználása nélkül az országos úthálózatban jelentős károk keletkeznének. A miniszter válaszában kitért az autópályák építésének ütemével kapcsolatos kérdésekre is. Elmondotta, hogy nem halogathatok a munkálatok az Ml-es autópályán, és Soproniban, Moson- magyaróvárott, Győrött iis be ■kell fejezni az autóutak építését. Indokoltnak tartotta, hogy déli irányban Kecskemétig jusson el az autópálya. A járművökkel kapcsolatban megjegyezte: ma még időszerű a javítószolgálatot, az alkatrészellátást törvényi szinten (szabályozni,. ugyanis nem. egyszerűen kereskedelmi kérdésről van szó. A metrókocsik, vasúti szerelvények hazai gyártásával összefüggésben a miniszter annak a véleményének adott hangot, hogy ha gazdaságos darabszámú sorozatban gyártják majd a járműveket — márpedig csak így érdemes —, akkor a hazai közlekedési ágazat nem tudja felvenni a teljes t erroékmenn yi ségert,_ tehát feltétlenül exportképes gyártmányokra lesz szükség. Egyetértett azzal, hogy a (közúti közlekedésnek — minit veszélyes üzemnek — az ellenőrzése a jövőben kiegészül környezetvédelmi ellenőrzéssel is. Fontosnak tartotta a kis áteresztő képességű utak védelmét, s hangsúlyozta: a törvény lehetőséget ad arra, hogy a jelenleginél nagyobb szigorral lépjenek fél abban az esetben, ha a közművök alhetTyezésdkor a műszakilag indokoltnál hosszabb ideig veszik igénybe a közutakat. A közlekedésire neveléssel kapcsolatban kifejtette: az egészségügyi, a művelődési, a belügy- és a közlekedési miniszter felelős e téren az ösz- szehangollt munkáért. Egyetértett azzal a javaslattal, hogy azokon az utakon, amelyeken ritka az aiutó- buszforgalom, mindenütt építsenek ki fedett váróhelyeket. A felszólalásokkal összhangban túlhaladottnak ítélte a közülietek személygépkocsi-használatával 'kapcsolatos .szabályozást, s egyetértve az ülésen elhangzott indítvánnyal úgy vélte: a közüle- tekre kell bízni, hány személygépkocsi használatát tartják szükségesnek. Hasonlóképpen oldani kívánatos a magánfuvarozással kapcsolatos rendelkezéseket is. A miniszter végül nem ellenezte, hogy az egészségvédelem fogalma bekerüljön a törvénymódosítás szövegébe. Uhhán Lajos válasza után határozathozatal. következett. A képviselők először az építési és közlekedési, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által már 'elfogadott — s az Országgyűlés tagjainak írásban elküldött — módosító indítványokról döntöttek. A kiét bizottság összesen 16 pontban fogalmazta meg javaslatait, .amelyekről a (képviselők külö.n-ikülön szavaztak. Egy kivétellel — amelyre öten nemmel szavaztak és hárman tartózkodtak — a módosító javaslatokat egyhangúlag elfogadták. így például a törvénybe (került, hogy a lakott területeket, különösen a történelmi városrészeket, a műemléki és védett természeti területeket, továbbá a gyógy- és üdülőhelyeket forgalomszabályozási eszközölkkal és megfelelő várakozási díjak alkalmazáséival is fokozottan védeni kél! a közúti közlekedés károsító hatásaitól. Ugyancsak elfogadták azt a módosító indítványt, hogy a közút megrongálódását a közút kezelője köteles haladéktalanul kijavítani, vagy .a közút forgalmának biztonságét veszélyeztető helyzetet elhárítani. A kijavításig, illetőleg a veszélyhelyzet elhárításéig köteles a forgalomban résztvevőket a veszélyre figyelmeztetni, szükség esetén sebesség- vagy súlykorlátozást elrendelni, illetőleg a közutat lezárni. EgyhangúLag fogadták el azt a módosító javaslatot is, amely kimondja, hogy a közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért — a közművek építését és fenntartását kivéve — díjat Iked fizetni. Ezt követően a már elfogadott módosításokkal kiegészített törvényjavasliatról szavaztak a képviselők. Az Országgyűlés a közúti közlekedésről szóló .törvényjavaslatot általánosságban, és a már megszavazott módosításokkal részleteiben egyhangúlag elfogadta. Ezután a napirend szerint megkezdődött a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. MARKÓJA IMRE: A szövetkezet a tagoké, ők dönteaek belső ügyeikkel Miarkója Imre igazságügy- miniszter bevezetőben elmondotta', hogy közel két évtized telt el a szövetkezetekről szóló (törvény megalkotása óta. Bár szövetkezeti jogunk fejlődése sem volt töretlen, mégis e törvénynek jelentős szerepe volt abban, hogy keretei között a szövetkezeti mozgalom kiemelkedő sikereket ért el. Hazánk ma a társadalmi és a gazdasági reformok korát éli. A jogalkotásra jelentős felelősség hárul abban, hogy a reformfolyamat kibontakozását minél következetesebben segítse elő. Éppen ezért megújulásra van szükség a szövetkezeti jog területén is. Indokolt napirendre tűzni — a nem is távoli jövőben — a szövetkezetekre vonatkozó szabályozás átfogó as teljes felüMzsgálaitát: egy új szövetkezeti törvény megalkotását. Ehhez azonban komoly, ‘tudományosan is megalapozott előkészítő munkára van szükség, amely már elkezdődött. Az Országgyűlés elé terjesztett törvénytervezet ezért még nem a szövetkezeti jog átfogó reformját tűzte ki célul. A javaslat azokat a változtatásokat kívánja végrehajtani, amelyek elősegítik a törvényben megfogalmazott elveik következetesebb érvényesülését. A továbbiakban a módosítás fő törekvéseiről szólt a miniszter. Hangsúlyozta, a szövetkezeti 'törvény alapelve, hogy a szövetkezet a tagoké, ők döntenek belső ügyeiben, így a szövetkezeti önkormányzat kérdésedben ds. Ehhez nélkülözhetetlen eszköz, hogy a szövetkezetek belső életében meghatározó szerepük legyen az alapszabályoknak és egyéb belső szabályzatoknak, a jogi szabályozás pedig tág keretet adjon ezek demokratikus, a tagok akaratát tükröző s az egyes szövetkezetek adottságaihoz igazodó kialakítására. Ez az elv azonban jelenleg — részben a törvény időközi módosításai folytán — nem valósul meg következetesen. A szövetkezetek önkormányzati szervezetére és ezek működésére vonatkozó magas színtű jogi rendelkezések túlzottan aprólékos, bürokratikus jellegű szabályozásuk révén gátolják a szövetkeze-' tek döntési önállóságának, s ezzel a szövetkezeti demokráciának mind teljesebb érvényesülését. Ennek (következtében a szövetkezeti alapszabályok és más belső szabályzatok sem töltik be megfelelően a szerepüket, szabályaik sokszor meohanikus 'ismétlései a jogszabályok rendelkezéseinek. A szövetkezeti önkormányzat erősítése ezért szükségessé teszi annak felülvizsgálatát, hogy össztársadalmi érdekből milyen kérdésekben szükséges a továbbiakban is egységes központi szabályozás, s megköveteli az ilyen érdekkel nem indokolható jogi kötöttségek feloldását. Ezt a célt követve a javaslat kimondja, hogy a jövőben a szövetkezet dönt — alapszabályában — arról, rendszere- sít-e a közgyűlés mellett küldöttgyűlést is, és ha igen, néhány, a közgyűlés kizárólagos hatáskörében maradó ügyön kívül a döntési jogköröket milyen módon osztja meg a két vezető testület között. A tervezet szerint bővülne a szövetkezetek önállósága más kérdésiekben is, így például abban, hogy egy vagy több önkormányzati szabályzatot alkotnak-e, milyen bizottságokat alakítanak, a tisztségviselőiket milyen időtartamra választják meg; és így tovább. A szövetkezeteik autonómiáját szélesíti a törvényjavaslat azzal is, hogy féloldja a státusváltozással, vagyis az átalakulássál kapcsolatos merev sízabályozási kötöttségeket. A jövőben a (közgyűlés általában szabadon dönthet a szövetkezetnek más ágazatba tartozó vagy más formájú szövetkezetté való átalakulásáról. Természetesen ■megmarad a lehetősége annak is, hogy az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó .jogszabályok az átalakulást feltételhez kössék. Ilyen feltételt a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok állapítanak meg. Végül: a szövetkezeti demokrácia elvének megfelelően a törvény eddig is lehetővé tette a szövetkezet két vagy tobb szövetkezetté való szétválását, valamint azt, hogy a tagok egy része — a szövetkezetből kiválva — új szövetkezetét alakíthasson. Ennék a jognak a gyakorlati érvényesülését, s egyszersmind a kisebbség jogainak a védelmét segíti elő a törvényjavaslat azzal, hogy az említett esetekben a vagyonmegosztás kérdésében megfelelő jogorvoslatot biztosít: azok számára, akiknek jogos érdeke sérelmet szenvedett, lehetőséget ad a bírósági út 'igénybevételére. A fölösleges korlátok ellen Szövetkezeti törvényünk alapvető elvként fogalmazza meg a szövetkezetek gazdasági önállóságát. Ez nélkülözhetetlen feltétele az eredményes gazdálkodásnak, s ezen belül a gyorsan változó gazdasági-piaci követelményekhez való alkalmazkodásnak. A törvényjavaslat előkészítése során ezért törekedtünk a szövetkezetek gazdasági tevékenységével kapcsolatos indokolatlan korlátok lebontására. Jelenleg például a szövetkezet tevékenységi körét csak alapszabályának módosításával egészítheti ki; ehhez pedig szükséges, hogy a közgyűlés, illetőleg a küldött- gyűlés által elfogadott módosítást az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv jóváhagyja. A tevékenységi kör kiegészítésének ilyen jóváhagyása felesleges, gátolja a szövetkezeteket a gazdasági feltételekhez való rugalmas alkalmazkodásban. A törvényjavaslat ezért kimondja, hogy a szövetkezet tevékenységi körét alapszabályának módosítása nélkül kiegészítheti, s ehhez nincs szükség az állanji törvényességi felügyeletet gyakorló szerv jóváhagyó határozatára sem. A tevékenységi kör kiegészítését ezentúl elegendő a szövetkezet szervezeti és működési szabályzatában rögzíteni. Egy másik rendelkezés: ■több mint hat éve a szövetkezeti törvényben foglalt felhatalmazás alapján kiadott minisztertanácsi rendelet intézményesítette a kisszövetkezeteket, amelyek egyszerűsített önkormányzattal és munkaszervezettel működnek. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a szervezeti forma jól bevált, számos területen elősegíti az eredményes gazdálkodást. Indokolatlan korlátozást jelent ugyanakkor, hogy a kisszövetkezetek mezőgazdasági tevékenységet nem folytathatnak. A törvényjavaslat lebontja ezt a korlátot is, és ugyanakkor a kisszövetkezeteknél is érvényesíti azt az általános szabályt, hogy a szövetkezet minden olyan tevékenységet folytathat, amelyet törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet nem utal állami gazdálkodó szerv vagy más állami szerv kizárólagos tevékenységi körébe. Ezek a körülmények lehetővé teszik, hogy a kisszövetkezetek különálló szabályozását megszüntessék, s a reájuk vonatkozó sajátos rendelkezéseket beépítsék a szövetkezeti törvénybe és végrehajtási rendeletébe. A javaslat ezzel egyszersmind lehetőséget ad arra, hogy a kisszövetkezeteknél bevált egyes szabályokat már szövetkezetek is alkalmazhassák, továbbá egyszerűsíti a szövetkezeti szabályozás rendszerét is. Űj formájú tevékenység: a kistermelők szövetkezete A szövetkezetek gazdálkodásának eredményessége nem kis részben a belső érdekeltségi viszonyoktól függ. Ezek sokrétűek és differenciáltak, mindenekelőtt attól függően, hogy termelő vagy fogyasztási jellegű szövetkezetről van szó. Az érdekeltségi viszonyokat azonban valamennyi szövetkezetnél az határozza meg, hogy a tagok — személyes közreműködésük, illetőleg vagyoni hozzájárulásuk alapján — milyen feltételekkel részesedhetnek a gazdálkodás eredményéből. A vagyoni kapcsolatok jelenlegi formái, mint amilyen a részjegy, a célrészjegy. Lázár György és Kádár János az ülésteremben pénzügyi jellegű korlátozások miatt rendeltetésüket nem tudják megfelelően betölteni. A törvényjavaslat — számolva a gazdasági realitásokkal — nem szünteti meg, de enyhíti az említett korlátozásokat. Így (kizárja, hogy a jövőben korlátozó rendelkezést miniszteri rendelet állapíthasson meg, s a Minisziterta- nács részére is csak a részjegy. célrészjegy után fizethető osztalék (részesedés) felső határának szabályozására ad felhatalmazást. Az Országgyűlés bizottságaiban lefolyt vita során olyan javaslatok hangzottak el. hogy bővítsék a szövetkezet és tagjai közötti vagyoni kapcsolatok formáit, és tegyük lehetővé a szövetkezet számára ingyenes vagyonjegy kibocsátását. Ilyen vagyonjegyet a szövetkezet tagjainak juttathatna. A törvényjavaslat ennek megfelelő kiegészítését a miniszter indokoltnak tartotta. A miniszter a továbbiakban egy új szövetkezeti formáról, a kistermelők szövetkezetének intézményesítéséről szólt. Elmondotta: a jelenlegi szövetkezeti formákban — s ez vonatkozik a kisszövetkezetekre is — a közös gazdasági tevékenységnek, s az ebből való részesedésnek van meghatározó szerepe. A tagok saját gazdasági tevékenysége — így a háztáji gazdálkodás is — jelentős, de mégiscsak „kiegészítő” jellegű. Most, gyakorlati igényKént merült fel egy olyan új szövetkezeti forma létrehozása is, amely elsődlegesen a tagok saját gazdasági tevékenységére épül, s a szövet(Folytatás a 3. oldalon)
