Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-16 / 64. szám

1988. március 16. Kefot-Magjrareiwzág JEGYZET Lássak az érdi bei a fát Ilyen sem volt még. Ki­használva a téli tavaszt, a mezőgazdasági üzemek ja­nuárban és februárban több mint ezer hektár új erdőt telepítettek. Az erdő- telepítési kedvnek és szán­déknak azonban manapság nem csak az időjárás ked­vez. A racionális földhasz­nosítási törekvés hatása, hogy a mezőgazdasági üze­mek gyenge termőképessé­gű talajaikat egyre in­kább fásítással kívánják hasznosítani. A művelési ág váltása egy hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálko­dást ígér, de csak akkor, ha a favagyonnal az ed­digieknél jobban bánunk. Szabolcs-Szatmárban je­lenleg 71 ezer hektár az er­dő, ennek valamivel több mint a fele termelőszövet­kezeti tulajdonban van. Az évente kitermelt fatömeg 440 ezer köbméter, jelen­tős mennyiség. Üzemi szinten változó a „termés”, van termelőszövetkezet, ahol csak néhány száz köb­méter, másutt viszont több ezer köbméter a feldol­gozható és értékesíthető faanyag. Ami a feldolgo­zást illeti, szinte minde­nütt kezdetleges és ala­csony szintű, bár ahol van egy szalagfűrész, ott már faüzemrő'l beszélnek. Ez túlzás. Még akkor is az, ha itt a megyében a faüzemek­nek egy speciális igényt, a ládagyártást kell elsősor­ban kielégíteniük. Az üzemi erdőgazdálko­dás, kapcsolódva a gyü­mölcstermesztéshez, az al­maexportot nagymérték­ben segíti. Erre már az er­dősítés is utal, hiszen a meghatározó akác mellett a legnagyobb területen te­lepített fafaj a gyorsan nö­vő lágy lombos nyár és a fűz. Ezeknek anyagából milliószám készülnek a Szatmár ládák, amelyek áruval rakottan jó export­cikkek. Amikor tehát a fa- vagyon feldolgozásáról és értékesítéséről kritikus hangnemben szólunk, a fel­dolgozó tevékenység keve­sebb hasznot hajtó részé­re gondolunk, például a nemesebb faanyag rönkként történő eladására. Van néhány komolyabb fafeldolgozó üzem a me­gyében, például Dombrá- don, Szatmárcsekén és másutt, de ez kevés. Nyír- bogáton, ahol nagy az erdő, 2—3 ezer köbméter a ki­termelt fa, most 10 millió forintos beruházással kor­szerűsítik, bővítik a feldol­gozó üzemet. A fejlesztést ott azzal indokolják — ami minden üzemre érvényes —, hogy a műszakilag maga­sabb szinten feldolgozott áruval az erdőgazdálkodás nyeresége megduplázható. Az erdősítéssel kezdtük és folytattuk a feldolgo­zással, annak bizonyításá­ra, hogy bármennyire hasz­nos is, nem elég csak er­dősíteni. Gazdálkodni kell az új értékekkel úgy is, hogy az erdőnek, a fának minden részét maximálisan hasznunkra fordítsuk. Nem megoldott például a koro­narész, a fűrésznyom, a korhadék feldolgozása, a tuskóról nem is beszélve. A fák koronarésze mint ter­melési .apadék 15—17 szá­zalék veszteséget jelent. A nyírbogátit kivéve nincs üzemi erdészet a megyében, ahol a fa lombozatából, gallyából aprítékot készí­tenének. Nyírbogáton mű­ködik néhány aprítógép, tisztára sepri a tarvágott erdőt, viszont az aprítékot ipari hasznosításra jó pén­zért eladják. Ez követendő példa lehetne, ha lenne elég gép, illetve ha lenne a gép- beszerzésre elég pénz. A Szamos menti Állami Tangazdaságban, ahol most talán a legnagyobb a mű- velésiág-váltás (fokozato­san sok száz hektáron er­dősítenek) mondta a fő-^ agronómus: „itt a jövőben egy kissé mindenki erdész lesz”. Hogy egy kissé min­denki erdész legyen, arra nemcsak a Szamos menti gazdaságban van vagy lesz szükség. Az, hogy sza­porodnak a megye térké­pén az erdőjelző zöld fol­tok, igazán akkor lesz örö­münkre, ha hasznunkat is szolgálja, ami nem követke­zik be másként csak akkor, ha gazdálkodunk. Seres Ernő Pályaválasztók Dombrádon Maid csak lesz valami? A dombrádi általános iskola nagyjában-egészében olyan feltételek között dolgozik, mint sok más iskola a me­gye falvaiban. A hétszáz tanuló egyötöde cigány. Az isko­la körülményei nem ideálisak ugyan, de megfelelőek. A központi épületen kívül van még néhány tantermük a köz­ség más részein is, és ők is küzdenek a helyszűkével. Az idén három nyolcadik osztály mintegy száz tanulója fejezi be az általánost. A há­rom osztály — ne szépítsük a valót — három színvonalat képvisel. Ottjártamkor a B- sek. tehát a középső csoport éppen orvosi vizsgán volt, ezért a legjobb és a leggyen­gébb osztály osztályfőnöké­vel beszélgettem. A tovább­tanulást választó gyerekek jelentkezési lapjait ezekben a napokban már el kellett küldeniük az iskoláknak, te­hát határozott — legalábbis papírra vetett — elképzelé­sekről tudtak beszámolni az osztályfőnökök. Vege a nyelvi tagozatnak Krasznai József né, 8/A: — Az ón osztályom harma­diktól kezdve orosz tagozatos, ami heti 9 oroszórát jelent. A gyerekek kétharmada négyes —ötös rendű, ők gimnázum- ba vagy szakközépiskolába jelentkeztek, például a nyír­egyházi ÉVISZ-be, a Bánki­ba, az egészségügyi szakkö­zépbe, illetve Záhonyba és a nagykállói óvónői szakközép - iskolába. De a többiek Is to­vábbtanulnak valamelyik szakmunkásképzőben. Elég kevesen hasznosítják azt, hogy nyelvi tagozatos osztályba jártak. Senki sem pályázta meg például a tisza- löki két tannyelvű (orosz— magyar) gimnáziumot. Ám­bár az sem kevés, hogy a kö­zépiskolákban továbbtanulók az általános iskolák végzősei­nek átlagánál alaposabb nyelvtudással felvértezve gyarapíthatják majd ismere­teiket. Most mindenesetre úgy látszik, a gyerekek, illet­ve szüleik inkább azért vá­lasztották annak idején az orosz tagozatot, mert ez vol a „jobb” osztály. Rajtuk kívül rnég egy ta­gozatos évfolyam indult — ha ez a két osztály kifut, vé­ge is a nyelvi tagozatnak, amely közismerten csak ak­kor eredményes, ha kis cso­portokra lehet bontani az osztályt. Erre pedig a már említett helyszűke miatt nem lesz lehetőség, pedig az isko­la szívesen folytatta volna a megkezdett u tat. A latyak férjhez mennek Balia F erencné osztályá­ban, a C-ben a gyerekek túl­nyomó töbhsége szakmát alkar tanulni — már aki egy­általán továbbtanul. . — Ugyanis a 32 tanulóból 4 bőröndből már ki­csomagoltam, épp indultam zuhanyoz­ni, amikor nyílt az ajtó. Szuszogó, levegő után kap­kodó férfi lépett a szobába, degeszre tömött sportáská- ját ledobta maga elé a par­kettára, majd a kezét nyújt­va felém indult. — Csömöszlei vagyok — közölte lakonikus rövid­séggel. Aztán nagy lélegze­tet vett, és mondta tovább: — Szervusz, tegeződjünk! Fütyüljünk a formaságok­ra, eleget udvariaskodik, hajlong az ember a munka­helyén, ide pihenni, kikap­csolódni jöttünk, nem igaz? Nekem még helyeselni sem volt időm, máris zudult rám az újabb szövegáradat. — Különben én törzsven­dég vagyok ebben az üdü­lőben, hosszú évek óta itt gyógyíttatom a reumámat. Húsz éve járom a hazai gyógyvizes. fürdőket, min­den vizet végigpróbáltam, de az itteni segít a legjob­ban. Te már voltál itt? — Még nem. Sokan di­csérik felénk is, azért kér­tem ide beutalót — vála­szoltam, de szerintem Csömöszlei a mondat felét sem hallotta, mert közben bement a fürdőszobába. — Minden a régi — mondta néhány perc múl­Aktív pihenés va, amikor visszatért, én pedig nem tudtam, ■ hogy megállapításával mire cé­loz. — A mosdó csapja csö­pög, nem lehet rendesen elzárni — folytatta. — Majd mindjárt megcsiná­lom. Hoztam magammal néhány apróságot, alátétet, csavart, egy pár szerszámot. Számítottam ezekre a ja­vításokra. A falitükör is kettétört, majd a gondnoktól kérek, másikat, ezt meg kidobjuk a fenébe. Látom, ennek az éjjeli szekrénynek is lóg az ajtaja, pedig csak három csavart kell visszatenni a helyére, és újra nyílik, csu­kódik. De még erre is lus­ták! Nem baj, apáca, majd mi rendbehozzuk. Az or­vosok úgyis az aktív pihe­nést ajánlják, igaz? Akkor még nem tudtam, mit jelent a Csömöszlei-féle aktív pihenés. Ma már tö­kéletesen tisztában vagyok szabályaival, váratlan lel­ki hatást keltő fordulatai­val, ezért állítom, hogy re­umás betegek számára nem ez a gyógyulás igazi útja. — Szereztem egy porszívót — mondta Csömöszlei még aznap, amikor az első kö­zös ebédtől visszaballag­tunk a szobába. — Otthon is én szoktam porszívózni. Tudod, apáca, ennyi moz­gásra a legbetegebb em­bernek is szüksége van. Szerintem az lesz a leg­jobb, ha a takarítónőktől szerzel egy porrongyot, és letörölgetsz utánam. Lá­tod, vastagon áll a por a két ablakszárny között, meg a szekrények tetején. De oda se neki! Holnap az ajtókat, ablakokat is ■lemossuk. Csömöszlei megkezdte te­hát aktív pihenését, amely­nek programjában az or­vosok előírta gyógykúrák, procedúrák sajátos módon keveredtek a házilagos ki­vitelezésű és az üdülő ál­lagának megóvását szol­gáló mozgásformákkal, fu­sizással. Másnap a reggeli súly­fürdő és a rövidhullámú ke­zelés között felraktunk egy szúnyoghálót az ablakra, a függönytartó karnisokat fatiplikkel erősítettük meg, de nemcsak nálunk, hanem a főorvosi rendelőben is. — Sosem árt jóban len­ni a főorvossal, világos? — magyarázta bizalmasan Csömöszlei, miközben a fúrógépet visszavittük a karbantartók műhelyébe. — Az idén is jók vagyunk a kisöregnél, nem vitás! Délután a csendes pi­henő alatt Csömöszlei meg­javított egy porszívót és egy falilámpát, én pedig a gondnoki iroda lambériá­zásához szükséges faanya­got kezdtem el méretre fű­részelni. Egy hét alatt tizenöt für­dőszobában szüntettünk meg dugulást, nagy ható- távolságú tévéantennát raktunk a tetőre, kitisztí­tottuk az esőcsatornát, új farácsokat csináltunk az úszómedencéhez, és huszon­három kerti széken cserél­tük ki a műanyagfonatot, hogy csak a legnagyobb vál­lalkozásainkat említsem. Mivel a végzett munká­ért egy fillért sem kap­tunk, beleuntam az egész­be, és önállósítottam ma­gam. A reggeli súlyfürdő és a rövidhullámú kezelés kö­zött van jó három óra sza­badidőm. Így hát elszegőd­tem a szomszédos maszek zöldségeshez. Kisteher­autón téli burgonyát szál­lítok a megrendelők laká­sára. Naponta tíz-tizenöt fuvart lezavarok. Ebéd után a gőzfürdőben az egyik megbetegedett masszírozót helyettesítem, délután négy­től pedig a helyi moziba jegyszedőként dolgozom. Nem mondom, van egy kis hajtás, de nem panaszko­dom, mert jól jön az a kis pénz, amit naponta a há­rom helyről fölmarkolok. 'V^ülönben jövőre is er- 1C re a csodálatosan szép ““ fürdőhelyre térek visza gyógyulást keresni. Igen, mert elvállaltam egy kis fusizást. A helyi úttörő- ház elektromos hálózatá­nak felújítását fogom el­végezni, magyarul kicseré­lem a falban futó, régi ve­zetékeket. Tudniilik, ilyen kis volumenű munkát nem­hogy állami cég vagy szö­vetkezet, de még egy, ma­gára valamit adó kisiparos sem vállal el. Én meg két hét alatt a reggeli súlyfür­dő és a rövidhullámú ke­zelés közt szép kényelme­sen megcsinálom. Mert ennyi mozgásra az embernek még üdülés köz­ben is szüksége van, nem igaz? KGYM Dobozok Semjénből Varródobozokat is készí­tenek fröccsöntéses eljá­rással a kállósemjéni Cj Élet Termelőszövetkezet műanyagüzemében. A do­bozokat Csákányos Já- nosné és Lakatos Mihály- né sorjázza. (Elek Emil felvétele) 12 cigány. Nagy eredmény­nek tartjuk, hogy egyáltalán eljutottak a nyolcadikig. An­nak pedig különösen örü­lünk, hogy a fiúk közül öten szakmát akarnak szerezni, hárman bányászok, ketten kőművesek szeretnének len­ni. A lányok beérik a bizo­nyítvánnyal, ők szinte rögtön férjhez mennek, amint kike­rültek az iskolapadból. A többi gyerekünk is elég gyen­ge tanuló, négyen jelentkez­tek szakközépiskolában vagy gimnáziumba, páran szak­munkásképzőbe. Egyikük sem megy messzebbre Bak- talórántházánál, Kisvárdá- nál, Nyíregyházánál. Sajnos, vannak néhányan, akik egy­általán nem tanulnak tovább, megpróbálnak fuvaros mellé állni vagy valami más segéd­munkát találni. A pénz presztízse Az ő sorsuk a legbizonyta­lanabb, hiszen egyre keve­sebb helyen keresnek segéd­munkást; a szakképzetlen munkaerő ázsiója rohamosan hanyatlik. De a szakmát vá­lasztóknál is tanácsos lenne tágabbra nyitni a kört, mert még mindig többen szeretné­nek például pincérek, eladók lenini, mint ahány ilyen szak­emberre szükség van. Dombrádon is tapasztalha­tó, hogy a szülők mielőbb szakmát akarnak adni a gye­rekük kezébe. Ami végered­ményben érthető, mert ez egyfajta biztonságot jelent, másrésat sok igazság van ab­ban az érvelésben is, hogy a mostani körülmények között a fiataloknak is mielőbb pénzt kell keresniük (s erre egy jó szakma a legalkalma­sabb) az évekig tartó tanulás „nem kifizetődő", a szülők egy része meg sem engedhe­ti magának ennek anyagi tá­mogatását. Ami nem azt je­lenti, hogy ma már egyálta­lán nincs presztízse a diplo­mának — de, mint a domb­rádi iskola igazgatója tapasz­talja, „a pénznek még na­gyobb”. A tendencia erőtel­jes: az itt tavaly végzett 32 nyolcadikos 87 százaléka ta­nult tovább, ami — tekintve a körülményeket — nem rossz arány. De az már elgondolkodta­tó, hogy a továbbtanulók 60 százaléka a szakmunkáskép­zőt választotta, ennél jóval kevesebben jelentkeztek szakközépiskolába (37 száza­lék), és összesen csak 3 (!) kislány akart gimnazista len­ni. Ezek az arányok — ki­sebb eltérésekkel — elég jel­lemzők a falvak iskoláira a városokban kiegyenlítettebb ugyan a három kategória, de a sorrend ott sem más, elte­kintve néhány kivételtől. Persze akit az eredetileg ki­szemelt helyre nem vesznek fel, az végül többnyire gim­nazista lesz. Ám ez már kényszerpálya. Arról nem is szólva, hogy így a végképp nem arra hivatott gimnázi­um sok diák számára amo­lyan „jobb híján” iskolának minősül, ahol valahogyan el­tölti azt a négy esztendőt, s aztán „majd csak lesz vala­mi” ... Gönczi Mária Családi ház ölesén, gyorsan Alig két hónap alaitt tető alá hozható, beköltözhető a ráckevei Architektúra Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet által kidolgozott, szabadal­maztatás alatt álló családi- ház-típus. A favázas, ce- mentkötésű faforgácslapok­ból összeszerelt, 80 négyzet- méteres ház egy szakképzett szerelő irányításával akár házilag is felállítható, így ön­költségi ára négyzetméteren­ként 8—9 ezer forint. Mivel a tetőtér is beépíthető, az összes lakótér elérheti a 130 négyzetmétert. További elő­nye, hogy hőszigetelő képes­sége felülmúlja a hagyomá­nyos téglafalét, így takaréko­san fűthető. Tavaly még csak 90, az idén már 500 ilyen la­kóházat rendeltek az — első­sorban Budapest környéki — építkezők. Az Architektúra — gyártási kapacitásának bővítésére — együttműködj si megállapodást költött tr más szövetkezettel. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom