Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
1988. február 20. Kelet-Magyarország 3 EGY JÓ ÖTLET Á Kelet-Magyarország és a Zakarpatszka Pravda közös riportja A kiltség is számit MÉG TART A TÉLI gépjavítás, még járja az országot néhány tucat anyagbeszerző csapágyért, féltengelyért, ékszíjért, vagy bármiért. Kurrens cikk, hiánycikk mindig akad. Ami a nagy mozgásban, utazgatásban, gondolkodásra késztető, hogy olykor-olykor a keresett és megtalált alkatrész tényleges értéke, töredéke annak a költségnek, amibe az anyagbeszerző „kiszállása’’ (munkabér, napidíj, szállodai költség, kilométer pénz) kerül. Olyan kényszerhelyzet ez, ami ellen úgy tűnt semmit sem lehet tenni, hiszen a filléres áru előte* remtésével egy százereket érő és százezer forintokat termelő gép üzemelését kell és lehet megoldani. Ilyen alapon a költség nem számít, az anyagbeszerzőnek muszáj utazni. Ez volt tegnap és azelőtt. A napokban viszont valami olyat hallottam, ami különösebb magyarázat nélkül is jó és életrevaló ötletnek tűnik. A Debreceni Állattenyésztő Vállalat (Nyíregyházán is működik állomása) új szolgáltatást vezetett be. Gépalkatrészeket, műszaki cikkeket szállítanak a mezőgazdasági üzemeknek. Az említett vállalat az AGROTEK-kel együttműködve a szociális- ta importból származó minden erő- és munkagéphez a megrendelők által összeállított lista alapján házhoz viszi a csomagokat. AZ ÁLLATTENYÉSZTŐ VÁLLALAT alaptevékenységéhez tartozik, hogy naponta több tucat szakembere járja a megyét: inszemi- ná'torok, szaktanácsadók és mások keresik fel a mezőgazdasági üzemeket. Erre alapoztak. Ha úgyis mennek a szakemberek, hát kiviszik és leadják a megrendelt alkatrészcsomagokat. Az sem baj, ha a kézbesítés miatt néha kitérőt keli .tenni, hiszen néhány és nem több száz kilométerről van szó. Az akció már beindult, kezdeti sikere érezhető. Most talán jó lenne egy olyan számot is közölni, hogy mekkora a megtakarítás, üzemnek, népgazdaságnak. Ilyen szám nincs. El lehet viszont gondolkodni a dolgon. Gondoljunk csak bele mekkora haszon az, ha nem tíz, húsz, vagy akár száz ember lót-fut, jár-kel az országban. HOGY AZ EMLÍTETT VÁLLALATNAK haszna van a házhoz szállításból? Ám legyen. Megérdemli már csak azért is, mert az ötletével nem csak az anyag és alkatrészellátást javítja, de a költségek csökkentése mellett a kapacitások jobb hasznosítását is elősegíti. Ha ez a házhoz szállítás nem lenne, ki kellene találni. Seres Ernő Bajban is társak ja-baja. Ám Andriscsák Antal munkásőr rajparancsnok a nyírbátori Új Barázda Tsz gépszerelője megkereste Somlyai Pált, a városi egység parancsnokát: „Rajunk szeretne patronálni egy, vagy több rászoruló embert”. Rövid konzultáció után az egykori barátra, harcostársra, Deme Ferencre esett a választás. A közelmúltban a raj tagjai (mindnyájan tsz-tagok) vagonberakást vállaltak, s a munkájukért járó háromezerötszáz forintot néhány kedves, bíztató szó közepette átadták a rokkantnak. Ezt követően összefogtak a Csepeli Fúrógépgyár nyírbátori gyárának munkásőrei is: ők vállalták, hogy március közepéig a ház kijárata elé egy fedett, oldalfalak nélküli ve- rendát építenek, hogy az egykori munkásőr társuk esős időben is kigurulhasson a szabadlevegőre. És ezzel még nincs letudva a munkásőrök segítsége. A tsz raja állandó patronálást vállalt, minden évben megismétlik a vagonkirakást, átadják a pár ezer forintot. S a vagonkirakásoktól függetlenül néha-néha rányitják az ajtót a magányossá vált Deme Ferencékre. Ez utóbbi segítségük pénzben aligha kifejezhető ... Nábrádi Lajos ROBOTTECHNIKA OKTATÁSÁVAL is foglalkoznak a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán. Képünkön Bíró Tamás mérnök oktatási anyag céljára modellen tanulmányozza a robotok mozgását. A nyírbátori Deme Ferencet, a helyi cipőgyár gépkocsivezetőjét ereje teljében támadta meg a szörnyű kór. Híres orvosok minden igyekezete ellenére amputálni kellett mindkét lábát, sőt az egyik karját is. A felesége is tartós beteg lett, még szerencse, hogy a három kiskorú gyermekük hamar megedződött ... A bajba jutott család csak remélte, hogy megnyílnak az emberi szívek. Ez a reményük valóra vált. Deméék egymás után tapasztalják a segítőkész megnyilvánulásokat. A cipőgyár kollektívája tolókocsit adott a rokkant fiatalembernek. Az újabb segítség a munkásőrség városi parancsnokságától érkezett: segélyben részesítették Deme Ferencet, aki a műtétek előtt tizenegy évig volt megbízható tagja az önkéntes testületnek. Deméék egy városszéli utcában, kétszoba-konyhás lakásban laknak. A rokkantak egyesülete 100 ezer forint segélyt adott nekik. Ebből építtették ki a központi fűtést, így a két szobában egyenletes melegben van a mozgásképtelen ember. Aztán már-már úgy tűnt, az emberek elfelejtik, a továbbiakban magára hagyják a családot, hiszen mindenkinek megvan a maga gomdméket ad cserébe — mondja Nagy Sándor igazgató. A már említett egy tonnás, már közvetlen kaiapgyártás- ra előkészített nyúlszőr szállításának ez volt az előzménye. Á gyakorlat buktatói Menet közben derült ki, hogy a szóban más szervek általi is támogatott együttműködés gyakorlati megvalósítása mennyi buktatót ter- 'talrraaz. Magyarországon is egy külkereskedelmi vállalatnak kellett bekapcsolódni a lebonyolításba, azonban egy hónapot vártak az árucsere engedélyeinek megszerzésére. A szovjet félnél szintén hasonló buktatók lehettek, mert a szeptember 20-án aláírt megállapodás után csak december közepére tisztázódott, hogy szállíthatnak. Ekkor már az idővel is versenyt futattak, a nyúlszőrrel rakott teherautó végül is december 30-án lépte át a határt. A bonyodalmak itt is folytatódtak, mert kiderült, hogy Husztra nincs engedélyük. Szerencsére az állami gazdaság jó kapcsolatot alakított ki a Ratovcéban működő szovhozzal, ottani teherautóval vitték tovább az anyagot, amivel éjszaka értek Husztra. Ott viszont a szükséges nyomtatványok kitöltése került időbe másnap délelőtt, így éppen az év utolsó napján délután négy órára ért haza az immár kalapokat tartalmazó küldemény. — Ennek ellenére eredményesnek ítélem meg a kapcsolatot — folytatja az igazgató. — Szükség lenne egy újabb megállapodásra, ismételt szállításra, mert kiderült, hogy a húsz tiaknak szükség van az alapanyagra, míg mi az érte kapott félkész terméket, az úgynevezett kalaptompot, illetve a kész kalapokat várjuk. Sőt újabb ajánlatunk is vian; olyan félkész temékek közös gyártása (éppen a szállítás, a divat gyors változása miatt ez a versenyképes áru), amivel harmadik országba, elsősorban tőkés exportra, szállíthatnánk, s a hasznon megosztoznánk. Ebben partnerünk lenne az egyik magyar külkereskedelmi vállalat. Túl a tanulóidőn A Budapesten megszüntetett gyártás után alakították ki Nyírmadán a kalapgyártást. Már túl vannak a tanulóidőn, az 55 millió forintos beruházásnak a gazdaságosabbá tétele viszont mindenképpen érdeke az ittenieknek. Már csak azért is, mert ebben a szabolcsi nagyközségben az itt foglalkozhatott közel száz ember örül a helyben kapott munka Lehetőségnek, de a termelés bővítése, a hazai ellátásban a más országokban ... készült férfi és női kalapokkal való verseny felvétele szintén ezt sugallja. — A magyarországi divat egyik szaktekintélye, Várnai Zsóka az OKISZ Laborból olyan szakvéleményt adott, hogy a nálunk gyártott női kalapok elviszik a pálmát — tájékoztat dr. Nagy Pálné üzemvezető. — Tétszetősek viszont azok a termékek is, amelyek Husztról érkeztek. A színiválaszték bővítéséveL, az új formákkal biztosan eredményesebb lenne a kapcsolatunk. Különösen azért, mert nálunk pedig az alapanyag előkészítésében olyan feldogozó kapacitás van amellyel tudnánk a huszitáknak is szállítani. A Szovjetunió Kárpátontúli területe több mint 40 dolgozó kollektívája kötött kooperációs termelési együttműködési szerződést a szomszédos határ menti területek gazdaságaival és szervezeteivel. Egyesek közülük már szemmel látható eredményeket értek el. Mások viszont még csak az együttműködés kialakításának szakaszánál tartanak. Elemzésre, megvitatásra, egyes esetekben korrigálásra van szükség. Horváth Miklós, a Zakarpatszka Pravda és Lányi Botond, a Kelet-Magyarország munkatársa a határ két oldalán készített riportot: a Huszti Kalapgyár és a Nyírmadai Állami Gazdaság együttműködéséről számolnak be. Nyúlszőr kellene Balról jobbra: Somlyai Pál, Deme Ferenc és Andriscsák Antal. A Huszti Kalapgyár termékeit a Kárpátontúli terület határain túl is jól ismerik, hiszen valamennyi szövetségi köztársaságba eljutnak. A huszti kalapok és sapkák sehol sem hevernek sokáig az üzletek polcain, a legkényesebb ízlést is kielégítik. A Szovjetunió távoli tájairól sokan utaznak egyenesen Husztra, hogy a kalapokat és sapkákat a vállalat ottani márkaboltjában válasszák ki. Valamennyi új modell először ebbe az üzletbe kerül, a vásárlók itt „tesztelik”. Vajon miért keresettek a huszti fejfedők? Először is, kiváló minőségük miatt. A Kijevi Iparművészeti Tanács minden negyedévben minősíti a könnyűipari termékeket, s a huszti kalapokról és sapkákról mindig a legjobb véleményt adja. A márkaboltban szintén erről kérdeztük a vásárlókat. — A huszti kalapok elegánsak, divatos anyagból készülnek, gazdag választékban — mondja Tatyjana Szmolgirjeva, aki Csernovci- ból érkezett. Lüzen Gyuláné meós és dr. kalapok minőségét. (Farkas Hasonló véleményen van Okszana Bony, a helyi technikum tanára is. Egyébként a Szovjetunióban a husztiakon kívül csupán két vállalatnál alkalmaznak még hasonló technológiát — Kijevben és Visz- kreszenszkben. A kalapgyárban külföldi gyártmányú, korszerű gépekkel dolgoznak. — Sajnos e gépeket nem működtethetjük teljes kapacitással mert ehhez kevés a központi alapokból kapott nyersanyagmennyiség — mondja Mária Nalivajko, a gyár főmérnöke. — Épp ezért határoztuk el, hogy a nemzetközi piacon próbálunk alapanyag után nézni. Jobb minőséget A vállalathoz nemrég még évente 11 millió nyúlbőr érkezett. Ahhoz azonban, hogy teljesen megterheljék a kapacitásokat, évente legalább 31 millióra lenne szükség. Ezért 1986-ban a gyár szakemberei felvették a kapcsolatot a magyar Hun- garotex céggel. Közvetítésével jutottak el a Nyírmadai Állami Gazdaságba, ahol egyéb melléküzemágak mellett jövedelmezően dolgozik egy kalapgyártó üzemrész is. A két vállalat között hamarosan megállapodás született az együttműködésről. A kölcsönös szállításokban nehézségek is felmerültek. A szerződés értelmében a husz- tiak speciális kartondobozokban kell, hogy eljuttassák a kalapokat Magyarországra. Kárpátontúlon viszont nem gyártanak ilyen dobozokat. így ezek első tételét kísérleti jelleggel a Ívovi területi Zsidacsov városban kellett elkészíteni. Most kutatják a lehetőségeket arra, hogy beindítsák a kartondobozok sorozatgyártását. Nagy Pálné vizsgálja a félkész Zoltán felvétele) — A magyar partnereinkkel megvalósuló közvetlen együttműködésben még csak az első lépéseket tettük meg — jegyzi meg Mária Nalivajko. — A kapcsolatok kiépítésénél több problémát kell megoldanunk. Szeretnénk azt is, ha a magyar partner jobb minőségű nyúlszőrt szállítana nekünk. Akkor mi is még jobb minőséget produkálhatnánk. Távlati terveink között szerepel az is, hogy termékeinkkel kijussunk a világpiacra. Az ebből származó valutát mindkét vállalatnál a termelési technológia tökéletesítésére fordíthatnánk. Fogalmam sincs, egy tonna nyúlszőr érdekében hány tapsifülest kell levágni. Abban azonban biztos vagyok, hogy egy teherautó könnyűszerrel elszállít ilyen meny- nyiséget. Persze ha ugyanebből kalapot készítenek, dobozokba rakják, már újfent terjedelmes a rakomány. Szállításához mégsem szükségeltetne pár óránál több. De amíg elintézik ... Egy szállítás előzményei Mindez a nagyon lassan bontakozó határ menti együttműködés kapcsán derült ki. A tapasztalatcsere, a barátság ápolása — aminek kézzel fogható jele volt, hogy három nyírmadai szakember tanulmányozta a gyártást, a Kárpátokban lévő szanatóriumiban, illetve a vésárosna- mónyi Tisza-parton üdülhettek a dolgozók — jóval könnyebben ment, mint az üzleti kapcsolat Ikialakiítása. — Huszton évente kétmillió kalapot gyártanak, nálunk ezeknek a tizede sem készül el, ezért szerettünk volna olyan üzletet kialakítani, amelyben mi alapanyagot szállítunk, a szovjet fél pedig félkész, illetve választékbővítés céljából készterSegít a raj Amíg megemelhetik a kalapot
