Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-13 / 37. szám

1988. február 13.

Kelet-Magyarország

3

Vita a politikai intézményrendsgerről

Tekintély, fegyelem, példa

NEM MEGLEPETÉS AMIT MOND. azonban csokorba kötve elgondolkodtató soro- zait. Qlyian visszatérő gondokat említ, mlint a jó határozatok mellett a következetlen végrehajtás, egyes esetekben a felelősség elmosása. Ugyancsak lehet szólni a ká- d er munka gyengeségeiről, amikor nem a feladathoz keresik iá (megfelelő embert, hanem azt választják, ,aki mái; úgyis ott vám. így aztán érthető a sikertelenség, jöhet később a szabványszöveg: érdemei elismerése mellett. Hirsch István, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára nyíregyházi pár tveze tőség i

titkára sorolta az említetteket 'egy vitán.

Megélénkült a politizálás az utóbbi időben, több fórumot is teremtették arra, hogy .aktuális kérdésekben szót váltsanak párttagok és pár- tonkívüMek. Bár egyeseknek úgy tűnik, emiatt sok lesz az ülésezés, a megbeszélés (néha van reális alapja), azonban érdemes megnézni a másik oldalt is, mert jobb egy szépen szervezett nyílt vita, mint a kósza folyosói beszélgetés, nem egészen kiforrott nézetekkel.

A POLITIKAI INTÉZMÉNYRENDSZER korszerűsítéséről viitázók többnyire nem elméleti oldalról közelítették meg a kérdéséket, hanem a magúk gyakorlati tapasztalatai alapján. Ezért mondhatta Bárány János, la Nyíregyházi Városi Tanács elnökhelyettese, hogy a tekintély helyreállításához a fegyelem erősítése kell minden szinten. Véleménye szerint az irányításhoz olyan pánt kell, ame'ly a mostani viszonyokból indul ki, jobban figyelembe veszi a realitásokat. Ugyancsak az újszerű cselekvésről beszélt Tóth Pál, az ÉPSZER igazgatója. Amikor beszámoló taggyűléseket tartanak, előtte elbeszélgetéseken váltottak szót a párttagokkal, iákkor most sóikkal inkább lehet hangsúlyozni a .személyes példamutatást, a tisztességet a munkáiban és a magánéletben. Nem jó, h,a csak a pánttá lan bírálatoknak <adúh!k helyet, mert ez csak elbizony- talanít, nem mutatja meg a helyes cselekvés irányát.

A nyíregyházi városi pártvégrehajtóbizottság kibőFf zetésnap az üzemekben

Számolni tudni kell!

vitelt vitája órtia az adatok is alátámasztották azt. amit Baja Ferenc tanácselnök-helyettes ekként fogalmazott meg: ,,A pártból való kikerülés legyen természetes jelenség.” Ugyanis jóval kevesebb, Olyan embernek mondták meg az elbeszélgetések során, akik inkább rontják a párt 'tekintélyét, mintsem kommunista magat artást mutatnának fél, hogy ilyen emberekre nincs szüksége az ország vezető erejének. Ugyanis — vélekedett Győrffi István, a tanácsi szolgáltató vállalatok pártbizottságának titkára — az emlbe- rek hisznek a pártban és féltik vezető erejét. Mindez pedig megköveteli, hogy az egység mellett legyen arculata, önálló véleménye az egyes poiLitűkusoikinak.

Persze .a politikai intézményrendszer jóval többet jelenít, mint maga iaz irányító párt. Foglalkozni kell az állami irányítás megújításával, új ellentmondásokat szülnék a különböző társadalmi egyesületek, tömeg- szervezetek körüli kialakult vitáik. Éppen ezek tagozódáséinak megkülönböztetésére hívta fel a figyelmet Pintér Miklós, a népfront városi bizottságának ’titkára, hiszen nem mindegy, hogy az egyik szervezet érdekvédelmi tevékenységet folytat, politizál, a másik viszont csak az azonos érdaklődiásűeíkst gyűjti ösz- sze. Bárány János egyenesen azt mondta, hogy az álltaim szervezetét kell megváltoztatni az újszerű céloknak pnegfelelősin.

NEM AKARUNK RÉSZLETES BESZÁMOLÓT ADNI erről a vitáról, inkább csak felvillantottunk egy-egy véleményt, hiszen a következő hetekben, hónapokban tovább folyik az eszmecsere országos szinten is. Hasznos a nézetek ütköztetése, hiszen igen sóik a megválaszolatlan kérdés, a régi beidegződések miatt nehéz nemcsak elképzelni, haném a gyakorlatban is megvalósítani, hagy egy- egy jó célhoz nem csak egyfajta úton lehet eljutni. Azonban szükséges a változtatás, mert az élet által feladott kérdésekre csak így lehet megadni a választ.

L. B.

Bruttósítási körúton munkatársaink

Teljesítménybér, műszakpótlék, túlóra, állásidő — megannyi összetevője annak a bérnek, amely egy-egy fizikai munkásnak jár. Az új adórendszer bevezetésével ehhez járul a bruttósítás, annak az elvnek a gyakorlati megvalósítása, hogy ha valaki azonos szinten teljesített, akkor nem kaphat kézhez kevesebb fizetést, mint tavaly. Márpedig változtak a levonások is. Hiszen egységesen tíz százalék lett a nyugdíjjárulék, ott van a személyi jövedelemadó, mint csökkentő tényező.

Munkatársaink — Ésik Sándor, Farkas Kálmán, Lányi Botond, Máthé Csaba — a hét végi bérfizetéseken annak jártak utána: az egyes vállalatoknál hogyan látják az érintettek az elszámolást.

Nehéz kiszámítani

Büntetik a jól dolgozót

Február 11., csütörtök, déli fél ■ 12. A földszinttől az első emeletig kígyózik a fizetésre várók sora a nyíregyházi vasútállomás pénztára előtt. Nyílik az ablak, Szikszai András, a körzeti üzemfőnökség bérgazdálkodója (aki ilyen alkalmakkor pénztáros is) leszámolja Gurály Pál vo- natfékezőnek az első „brut- tósított nettó fizetést”. Ellép az ablaktól. Arca derült.

— Ennyire nem számítottam. Hetvenöt túlórám is volt, most 3220 forintot kaptam kézhez. Ezelőtt csaknem ennyiért korábban 7400—

7600 forintot vittem haza. Ebbe most mindent beleszámítottak: műszakpótlékot,

túlórát, családi pótlékot. Ügy tűnik, jobban jártam.

Felesége várja.

— Most csak azért jöttem el, hogy én is tudjam, menynyit kapott a- férjem — mondja, de már fogja is a cekkereket, s indulnak.

Fecus László vonatvezető borúsabb hangulatban van. Számolgatja a pénzt, de sehogyan sem tud eligazodni.

— Én rosszabbul jártam, úgy vélem. Hótszázötven forinttal bruttósították fel az alapfizetésem, s 1269 forintot vontak le. Ahogy számolom, most 5Ö0 forinttal kaptam kevesebbet, mint a bruttósítás előtt. Nem értem, hogyan történhetett, hiszen 246 órát „mentem”, többet mint korábban, s nem kaptam ezzel arányosan több fizetést.

Fenyvesi József né számviteli csoportvezető számol utána. Tévedés kizárva. Csak éppen a munkás nem érti. Márpedig itt rövid egykét óra alatt több, mint 1200 „felbruttósított” dolgozó arca válhat derűsebbé vagy bo- rúsabbá, tanácstalanná vágj' kétkedővé, s keresheti az igazát.

Zsong a folyosó. Októberben néhány juttatást alapbé- resítettek a MÁV-nál. Az is okozott némi mailíciát, hát még ez!

— Mi is nehezen értettük meg. Nekem kilónyl irodalmam van ebből a témából — mondja Fenyvesiné.

Akkor, hogyan értse meg a munkás? Egyáltalán: nem világos, nem átlátható • az, hogy miért mennyi bért kap a dolgozó. Végre szeretnének tisztán látni.

— Ehhek kiszámolásához egyetemi végzettség kell, uram — jegyzi meg valaki.

— Ez nekünk még belga. Tanulni kell — így az egyik munkás.

Együtt silabizáljuk a bérlapot Demecserben, a Nyírtex Fonó-Szövő Leányvállalatnál Varga Erikával. A fésűs fonoda egyik legjobb szakmunkása, a múlt hónapban is 121 százalékot teljesített.

— Csak azt látom, hogy nagyon kevés ez a pénz, a papíron kimutatott a hétezer forintot sem éri el, amikor máskor mindig felette keresek — jegyzi meg első látásra. — A levonások utón, az előleget is leszámítva nincs háromezer, amit kézhez kaptam.

Bemegyünk az irodába, hátha okosabbak leszünk. Győri Zoltán munkaügyi osztályvezető magyarázná a bruttósítás rejtelmeit, amit ugyan ismertettek a gyárban is, de még a műszakiak is azon a ^véleményen vannak, eléggé érthetetlen mindez nekik.

Kénytelenek vagyunk számolni, mert soknak tűnik ennyi fizetés mellett a 941 forintos személyi jövedelem- adó. Kiderül, hogy hatszáz forinttal többet vontak le a

Egy csapatban a „hajtások"

Kései várakozás

A

hogy a nappalok hosszabbodnak, úgy lesz egyre világosabb és világosabb. Délután öt óra tájt szoktam a fiammal kézen fogva hazasétálni az óvodából. Januárban ez mttr öreg estének számított, most azonban még alig szürkül. Keresztülvágunk a piactéren, amely néptelen már ilyenkor. Üres a KGST- piac, elmaradtak a lengyelek. Hatalmas a tér, a város zaja mégis távoli, elmosódott mennydörgés robajával szüremlik csak ide.

A tócsák egész télen csak egyszer-kétszer fagytak be, akkor is olyan törékeny módon, hogy felnőtt embert nemigen bírt meg jegük, így aztán az idei sikóka- leckék nem nagyon sikerültek. Meg akartam mutatni miként kell művelni ezt a sportot, de majd orra estem, mert beszakadt a vékony jéglemez. A fiúnak meg csak nem akar sikerülni. Rövid a pálya. Kicsi a tócsa. Nem siklik kellőképpen. Kerestük azt a helyet,

amely végre alkalmas a si- kókázásra.

Feljártuk a biciklitároló sáros környékét, belül az -aszfaltot... Sehogy sem

akadt megfelelő jégfelület. Nézem az órát: mindjárt

öt. Ekkor világosodni kezdett. Megálltunk és úgy bá- ímultuhk napnyugatnak. Hűvös szél csapott az arcunkba, jólesett a kipirult bőrnek. Aztán erősödött és zörgő tejfelesdobozokat, \más szemeteket kezdett görgetni.

Az ég alja úgy hasadt meg, ahogy csak bibliai leírásokban szokás. Elfogytak a szennyes szürke felhők, mögöttük pedig vakító fehér maradt az égbolt. A map már eltűnt az emeletes házak mögött, sőt talán tetejükről sem lehetett volna ilátni. Csak az ég volt ezüstös, a környéken homály honolt. A tárgyak körvona- ilain futott a tekintet, a ikontúrok úgy ugrottak elő la háttérből, mintha a hegesztés ívfénye esne rájuk.

Megbabonázva botladoztunk tovább a megfagyott sáron. Hirtelen lett sötét este, csak a keleti oldal házainak homlokzata derengett még világosan. Az ablakok vakon meredtek a térre, néma falak hallgatták lépteinket. Ekkor a fiú megállt egy pillanatra, és egy kis ház még kisebb ab- lakszemére meredt. Én csak akkor láttam meg mit nézt amikor még egyet léptem. A tükröződő üveglapon eltűnt a piac a rácsos padokkal, a félig-meddig befagyott tócsákkal és a még mindig ezüstös naplementi éggel.

B

elül gyönyörű muskátli zöldellt, a keretig megtöltve a helyet. A felső hajtásokon bimbók nyitogatták hasa- dozó pikkelyeiket, némelyik pedig kivirítva nézett a térre. Alattuk a belső párkányon anyóka könyökölt, fején drapp kockás kendő. Megigazította az álián a csomót és úgy nézett ránk, mintha egész nap bennünket várt volna.

Esik Sándor

— Nesze semmi, fogd meg

jól — foglalta össze a bruttósítás látható jeleit Üveges Gábor, a Tiszaiak,! Állami Gazdaság gépműhelyének szerelője. Huszonhatról

27,80-ra emelkedett ugyan az órabére, de a borítékban ugyanannyi van. Még szerencse. hőgy, öószolgálati készenléti díjat is kapnak, ami ezen a felén fjszta pénz.

— Az eltérő hozzáállásd, dolgozók, bruttósítása, ha nem figyelünk, ellentmondáshoz vezetett volna — mondja Kobzos Gábor igazgatóhelyettes. — Ha ugyanis egy munkának egy az ára. az alacsonyabb fizetésűéből kevesebb, me^y adóra, a haj- tósabbébpl több. Ennek ellenére a teljesítménybérek — amelyek az öázíes dolgozó hetven százalékát illetik — egyformán emelkedtek. Teret engedtünk annak, hogy egvmást választó emberekből .azonos képességűek, igyekvésűek álljanak össze egy munkacsapatba. Nem nehéz ez. Tudja itt mindenki mindenkiről, hány pénzt ér.

— Január 15. előth kivétel nélkül mindenki megkapta azt a bizonyos levelet — emlékezik vissza Kovács Lajos szb-titkár. — Reklamációról nem tudok. Ezt megelőzte egy munlkásigyűlés, ahol igen sokan hozzászóltak. A műhelyben például sérelmezték a még mindig alacsony fizetéseket. ígéretet kaptak azonban arra, hogy a tervek elkészülte után sorra kerül a dolog.

— Addig elhamarkodott lépés lenne — kapcsolódik az szb-titkár szavaihoz Kobzos Gábor. — Ha ugyanis túllépjük az adómentes keretet, azt is a dolgozók bánják. Az igazgatónál különben húsbavágó prémiumfeltétel, • hogy' fél százalékon, belül közelít-’ se meg az adható legmaga-' sabb béremelési , százalékot. Ha ezt nem teszi, pénze bán-' ja. ’ (

kelleténél, mert a múlt évi tiszta keresetből indultak ki, nem a januári keresetet vették alapul.

— Majd a februári fizetéskor korrigáljuk — ad egy kis reményt az osztályvezető. — Akkor lehet, hogy jóval több lesz a keresete.

Vigasznak elég, kár, hogy a boltban, vásárláskor nem lehet ugyanezt mondani...

Tovább böngésszük a bérlapot. Látszik, hogy a teljesítménybért a korábbi 19 forint 50 filléres órabér helyett most 22,90-nel számolják. Az osztályvezető csinált egy próbaszámítást is, eszerint a legtöbb dolgozónál néhány tíz forintos eltérés van, ha a régi rend szerint fizetnének. Itt viszont valami megint nem stimmel. A vállalat módosított kollektív szerződését is meg kell nézni. Sokat számoltak, sokat töprengtek, valószínű, hogy vállalati méretekben ki is egyenlítődik minden. Csakhogy ebben a rendszerben éppen a jól dolgozók járnak rosszul, mert aki többet keres, magasabb jövedelmi sávba kerül, több lesz a személyi jövedelem- adója is.

— Ezt így nem tudom megítélni — ismeri el Varga Erika.

Sajnos úgy tűnik, a vállalat sem, különben nem hagytak volna j$>vá olyan módosítást, amelynél bizonyíthatóan — az adózás miatt — az, aki csak nyolcvanszázalékos normát teljesít, legalább másfél száz forinttal jár jobban attól, akinek 120 százaléka van. Szerencsére a rendeletek szerint még van lehetőség a korrigálásra.

Hi marad a levonás után?

Az utolsó előtti bérlapot veszi' elő a pénztáros és mutatja Dobránszki Sándornak, a Nyírkémia raktárosának. A középkorú, őszes hajú férfi egy darabig nézi, majd átveszi a 6475 forintot és aláírja a jegyzéket.

— A múlt hónap 27-én már kaptunk 1500 forint előleget — magyarázza, majd rövid keresgélés után megtalálja az összeget a levonások között. — Ez tavaly is így volt, most sem változott. Nézzük, hogyan számoltak? —mondja. — Ez még nekem is új, hiszen most kapom először a felbruttósított pénzt. Január elején az ebédlőben tartottak tájékoztatót, akkor "minden világos volt, de más az is, amikor a sajátomat nézem.

Zsebéből egy papírt vesz elő, amelyen közölfek vele, hogy a bérét 6010 forintról 6470-re bruttósították. Legfelül ez az összeg szerepel. Alatta a műszakpótlék következik, ami összesen 1078 forint. Az így összegzett adóalapból levonták a 10 százalék nyugdíjjárulékot, a jövedelemadó-előleget, a KST-t, a CSÉB-et, a szakszervezeti bélyeg árát és az 1500 forint előleget. A levonások után hozzáadták a 2440 forint családi pótlékot.

— Utóbbival ugyanannyit kapok mint eddig — értékeli első „bruttófizetését” Dobránszki. — Tavaly év végén kaptam 5500 forint jutalmat, remélem, ha újra lesz ilyen fizetés, azt is felbruttósítják.

— Két műszakban dolgozom — teszi hozzá. — A feleségemmel kiegészítőként dohányt termeltünk ezer ölön. A tavalyiból már megkaptuk a pénzt, erre az évre viszont még nem kötöttünk szerződést. •