Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-12 / 36. szám

1988.február 12. Kelet-Magyacország Kétszáz tanfolyamot kínálnak Tudást tessék! KÉPZÉS — ÁTKÉPZÉS — második, harmadik szakma szerzése — napjaink egyre gyakrabban emlegetett fogal­mai ezek. Egy-egy munka­hely megszerzéséhez, meg­tartásához mindinkább kö­vetelménnyé válik, hogy megfelelő szakképesítéssel, nem egy esetben több szak­mával rendelkezzék a dolgo­zó. Manapság, amikor a mun­kafolyamatok egyre összetet­tebbek, bonyolultabbak, el­engedhetetlen követelmény a sokoldalúan képzett munka­erő. Az Ipari Minisztérium hát­térintézményét, az Ipari Szakmai Továbbképző Inté­zetet (ISZTI) olyan céllal hozták létre, 15 évvel ezelőtt, hogy folyamatosan gondos­kodjon az iparban a felnőtt- képzésről, átképzésről. Tevé­kenysége azóta az egész or­szágot behálózza, minden megyében van bázisa, kép­viselője. Ezek révén felmé­rik a megyékben jelentkező igényeket és annak alapján szervezik meg a különféle alap-, közép- és felsőfokú tanfolyamokat, melyek kö­zött talál számára megfele­lőt az általános iskolát el­végzett, de tovább nem tanu­ló, vagy a szakmát tanult épp úgy, mint a gimnázi­umban érettségizett, szakma nélküli. A napokban Cirkos Tamás­sal, az Ipari Szakmai To­vábbképző Intézet munkásto­vábbképző és szakmai képe­sítő osztály vezetőjével an­nak kapcsán beszélgettünk a Szabolcs-Szatmár megyei ta­pasztalatokról, hogy Vásá- rosnaményban egy középfo­kú raktározási. Nyíregyhá­zán, Kisvárdán és Mátészal­kán egy-egy középfokú anyaggazdálkodói, s ugyan­csak Nyíregyházán egy ak- kumulátorkezelöi és szerelői, valamint egy felsőfokú anyaggazdálkodói tanfolyam hallgatói vizsgáztak a közel­múltban. — SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉVEL hosszú idő óta jó a munkakapcsolatunk. Te­vékenységünknek három for­mája alakult ki az ország ezen térségében. Van egy ön­álló képviselőnk, aki az úgy­nevezett saját tanfolyamokat szervezi. Minden esztendőben kiadunk egy katalógust, melyben közöljük az általunk tervezett tanfolyamokat, de természetesen, ha ezeken kí­vül más, speciális igényekkel jelentkeznek a vállalatok, azokat is igyekszünk kielégí­teni. Évente mintegy 20—25 saját tanfolyamot szervezünk a megyében. Az a tapaszta­■ latunk, hogy a legnagyobb igény a raktározási és anyag- gazdálkodói, valamint a szo­ciálpolitikai tanfolyamainkra van. — A tanfolyamok szerve­zésének másik formája a KISZÖV-vel közösen lebo­nyolított képzés. Itt a szerve­zést és konkrét lebonyolitást a KISZÖV végzi, az ISZTI a tematikát, tankönyvet és a bizonyítványt adja. A közel­múltban vizsgázott egy fel­sőfokú üzemszervezői tanfo­lyam. melyen szövetkezeti el­nökök, művezetők vettek részt, s az iránta mutatkozó igényt tükrözi, hogy rövide­sen újabbat indítanak. A SAJÁT SZERVEZÉSŰ TANFOLYAMOK mellett igen jelentősek azok, ame­lyeket a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület szervez az ISZTI közreműködésével. Ez­zel az együttműködéssel a GTE-nek nem kell az enge­délyeztetéssel járó tortúrát végigjárni, mivel bizonylt- ványkiadási joga is csak az ISZTI-nek van. Tematikát, tananyagot a KISZÖV-tan- folyamhoz hasonlóan ebben az esetben is az ISZTI bo­csátja a szervezők rendelke­zésére, a közvetlen bonyolí­tást pedig a Gépipari Tudo­mányos Egyesület végzi. Vannak úgynevezett „diva­tos” tanfolyamok, amelyekre folyamatosan nagy az igény mind a vállalatok, mind az egyéni jelentkezők részéről. Ezek a targoncavezetői, kompresszorkezelői, ív- és lánghegesztői tanfolyamok. A megyében jó kapcsolat alakult ki az ISZTI és az MTESZ között is. A Nyíregy­házán megrendezett tanfo­lyamok lebonyolítása a Tu­domány és Technika Házá­ban történik és jelentkezési lapot is itt kérhetnek az ér­deklődők valamennyi tanfo­lyamra. Ezzel segíti az MTESZ a tanfolyamok szer­vezését, lebonyolítását. A SZERVEZŐK SZÍVESEN VESZIK a Munkaerő Szol­gálati és Szervező Iroda jel­zését, hogy milyen szakmák területén mutatkozik hiány, milyen témában szükséges tanfolyamok indítása. Dotnonkosné Nagy Katalin Hi lesz a Mezőgéppel? Egy bértúllépés vaskos következményei Igaz, hogy az előkalkulá­ció szerűn t körülbelül 68 millió forint nyereséggel számol a Nyíregyházi Me­zőgép Vállalat, ennek elle­nére teljesítménye elma­radt a tervezettől. A napok­ban hallottuk, hogy na­gyobb arányban fejlesztett bért, mint amit a gazdasá­gi szabályzók lehetővé tesz­nek, ezért béradót kell fi­zetnie. A teljesítménycsök­kenésről a vállalat vezér- igazgatóját, Nagy Sándort kérdeztük. — Legelőször is leszögez­ném, hogy nem veszteséges a vállalat. A teljesítmény­elmaradást és a nyereség- csölkkenést két okra vezet­jük Vissza, mindkettő kése­delmes kiszállítás-engedé­lyezés. A rácsládagyártás- ra 1986 novemberében, a Tajga-komplexumra 1987 júniusában megkötöttük a szerződést. A Külkereske­delmi Miimisztérium külön­böző indokokra hivatkozva mindkettő szállítását csak tavaly szeptemberében en­gedélyezte. A rácsiádánál 168 millió forint a terme- Léskiiesésünlk, a Tajga- komplexummál — mivel a 100 helyett csak 61 szállítá­sát engedélyezték — 169 millió. — Vártak az engedélyre, közben pedig bért fejlesztet­tek? — Elbocsátani senkit nem akartunk, mert nem tud­tuk, mikor jön az engedély. Infcátbb szabadságoltuk dol­gozóinkat, de közben fizet­tük a bért és reményked­tünk, hogy minél előbb ter­melhetünk még többet. — Milyen összegű volt a többletbérkiáramlás és mennyivel lett kevesebb a nyereségük? — Miivel nincs még kész a mérlegünk, hangsúlyo­zom. hogy ezek előkalku­lációs adatok. A teljesít- mónykiesés miatti többlet­adó 15 millió forint, az élő- munkaadó — ami az egyé­ni kereseti adó és a béradó összege — 49 millió. Ehhez járul a termeléscsökkenés miatt az is, hogy 17 miiliió- viail kevesebb nyereséget könyvelhettünk el. Együt­tesem be kellene fizetnünk 31,2 milliót. — Miből fizeti a vállalat ezt a tetemes összeget? — Amíg nincs kész mér­leg és nem jön meg a ha­tározat az Állami Bér- és Munkaügyi Hivataltól, nem kell fizetni. Egyébként az Ipari Minisztériumon ke­resztül kérvénnyel fordul­tunk az ÁBMH-hoz, amely­ben leírtuk, hogy rajtunk kívül álló okok miatt csök­kent a tervezetthez képest teljesítményünk. Kértük ezt mérlegelve elengedni az el­ső tételt. Ha ez sikerül, ak­kor a nyereségcsökkenés miatti pluszadót sem kell fizetnünk. — És ha az ABMH donié­se mégis nemleges lesz? — Akkor kénytelenek va­gyunk hitelt felvenni és egyúttal körülbelül 80—100 dolgozónkat elbocsátani. Ezzel együtt visszaszámol­ni a bérkalkulációt és olyan forgalmat elérni idén, amely után nem kell újra béradót fizetni. Mindkét válasz buktatóit is­merjük. Ha igent mond az ÁBMH, akkor a többi cég is hivatkozhat hasonló gondokra és nem fontolják meg, hogy mennyi bért fizetnek. Esetleg ugyanúgy fejlesztenek bért, tudva, hogy úgyis elengedik a büntetést. Ha nemet mond az ABMH, az elbocsátások miatt a megye amúgy sem rózsás munkaerőhelyzete tovább rom­lik, hiszen a vállalat gyáregy­ségei is veszélybe kerülnek. Utóbbit úgy lehetne kivédeni, ha a Mezőgép szinte erején túl teljesítene, forgalma elérné az egymilliárd 500 milliót, a bér pedig nem szaladna el. Ekkor a 31,2 millió forint hitel (más forrásból nem megoldható a kifizetés) a visszakorrigálás miatt megmaradna a vállalat­nak. Ám ez nagyon nehéz lesz. Máthé Csaba EURÓPA ORSZÁGÚTJAIN Sofőr, stoppal Kgy-két sátoros ünnepet kivéve, szinte minden nap, minden órájában falja a ki­lométerekéit valahol Európá­ban ,leg,allláhb egy kamion, amelyen felirat hirdeti a gaz­dát: Szabolcs-Volán. nem csak ezt érzékelteti, ha­nem azt is, hogy a távoli or­szágutakon sincsenek ma­gukra hagyva a k/amiomosok, hiszen közöftitük nem csak elő­írás, hogy segíteniük kell egy­mást. Ha a számokat nézzük, ta­lán nem is tűnik olyan jelen­tősnek a nemzetközi fuvar aránya, de azért átlagban tíz­tizenegy kocsi folyamatosan úton van a nyíregyházi, a sziaLkai, vagy a .kisvárdai te­lepről. Most húszon,hatan tar­toznak a gépkocsivezetőik elit­jéhez a vállalatinál, s lenné­nek többen is, ha nem ilyen hatalmas beruházást jelen­tene egy-egy kamion beszer­zése. Autómentővel Akibe szorult egy csepp műszaki érzék, valószínűleg mindenki kacérkodott már a gondolattal: milyen jó is len­ne kamionra kerülni. Két irigyelttel beszélgetek a Sza- bodcs-Voiá.n nyír,egyházi tele­pén. Most éppen itthon van­nak. Soltész István hamaro­san ismét felszerel. Kovács Istvánra .azonban hosszabb kényszerpihenőt rótt a lerob­bant LIAZ .. . — Kisvárdáról vittem bőrt Olaszországba, s már fel.pa- koiltam lemezzel, amit Cse­pelre, a trafógyárba kellett szállítani. Hazafelé robban­tam le, november 27.-én. Te­lefonáltam haza, utasításért (hamarabb megkaptam Nyír­egyházát, mint innen a másik épületet.. .), aztán elindul­tam stoppal. így egyszerűbb, a kollégákkal. Most meg miág szerencsém is volt, mert Ju- gábam utolértük Pazár Oli­vért, .aki a ház előtt .tett le. December 4-én pedig már megint a h elyszínan voltam, és az autómentővel hazahoz­tam iá kocsimat. Szó se róla, mozgalmas napok. De az előbbi példa A fotó kedvéért, egy kocsi­ban Soltész István és Kovács István. Komolyabb átférjük még nem volt, és. hogy lekopog­ják, a baleset is elkerülte őket — Illetve inkább őik a balesetet. A ikamionosnak ugyanis nagyon jól kell for­gatnia a kormányt. Hogy mi szükséges még? Először is el ikell végezniük a nemzet­közi vezetői tamifölyamot, ahol például vámismeret, nemzet­közi KRESZ, műszaki isme­retek, a veszélyes áruk fuva­rozásának szabályai, .alapve­tő kereskedelmi ismeretek szerepeinek a tananyagban. És jó ha van még a jogosít­vány ,m,etillé valamilyen szere­lői végzettség, de legalábbis a sza'kmásított vezetői enge­dély. Nyelvtudással A nyelvtudás az szinte ra­gad az emberre, ha ennyit jár külföldre, de kell is, hogy ne tudják eladni őket. — A némettel lehet a leg­többre menni Európában, és nehéz is lennie nélkül? — ma­gyarázza Soltész István. — A térkép segít, de ha mondjuk beérek Malmőbe, akkor már meg kell érdeklődni, hogy mikor merre fordulj ak. Bugyutasóg, de csak meg­kérdem: miért lettek kamio- nosok. Kovács István tömö­ren válaszol: — Kinek nem ez az álma, ha sofőr? Az ő álmuk tehát teljesült. Soltész ' István hetedik éve járjía Európát, társa pedig már 1977-től. — Ha arra gondol, hogy a lakásunk tele van mindenfé­le luxuscikkel, videóval, ak­kor téved — válaszolják. Mindketten fiatal embe­rek. A 33 esztendős Kovács Istvánnak három; két évvel idősebb kollégájának két gyerekről kell gondoskodnia. A pluszkereset arra megy, hogy amit elvesznek a csa­ládtól. azt, másképp, de visz- szaadják. Kovácsnié háztar­tásbeliként neveli a gyereke­ket, Solitészné pedig éppen gyeden van. Hogy a család ■mit szól ehhez az életmód­hoz? Megszokták már, hogy a ház ura csak véletlenül tölt itthon egy-egy karácsonyt, szilvesztert; hogy időnként szinte csak átöltözni van ide­je, s már indul újra. Megszerették — Ha a család rovására menne, a percen abbahagy­nám — jelenti ki határozot­tan Kovács István. Pedig igencsak megszerették ezt « munkát, minden nyűgével, bajával — és szépségével. Abbahagyni? Majd, ha ne­tán az orvos leparancsoljia őket. Egyébként is tudnak olyat, aki a kamionülésböl ment nyugdíjba. (Korábban beszélgettünk. Most, amikor ezeket a soro­kat olvassák, a két István­nak készül az olasz vízuma.) Papp Dénes HEVEDER, RIASZTÓ Zárújdonságok Több újdonsággal bővíti gyártmányskáláját az idén a soproni Elzett Zár- és Vasa- latárugyár. A hevederzár rö­videsen az üzletekbe kerül. A keresztpántra emlékeztető szerkezet — amelyet a sopro­niak egy olasz céggel közö­sen fejlesztettek ki — akár kifelé, akár befelé nyíló be­járati ajtók belső oldalára szerelhető. Megkezdik az aj­tólap élébe építhető, több ponton záró hengerbetétes zár nagyüzemi gyártását is. A saját fejlesztésű szerkezet­ből Olaszországba is szállíta­nak. Az év második felében je­lentkezik az elektronikus ri­asztózárral a soproni válla­lat. A magyar szabadalom alapján készülő szerkezet ér­zékelője éles hangjelzést ad, ha hamis kulccsal próbálják nyitni, illetve ha fel akarják feszíteni, vagy fúróval tönk­retenni a zárat, sőt érzékelő je még akkor is riaszt, ha a zárszerkezetet savas mara - tással akarják elronpsolni. A gyártmánysksrla megújí­tása azoknak az intézkedé­seknek a sorába illeszkedik, amelyek a vállalat tavalyi 790 millió forintos árbevéte­lének 5—-6 százalékos növe­lését, s a gazdaságosan érté­kesíthető termékek exportjá­nak fokozását szolgálják. Nyíregyházán az állatforgalmi és húsipari vállalat új üze­mében a gazdaságos helykihasználás érdekében a korszerű félkészraktárban Tubler tartályokban tárolják a feldolgozan­dó húsalapanyagokat. ^ A ki ma fiatal, jól ^ /A nézzen körül. ^ Jegyezze meg, ^ hogy olyan jelenség­ig nek a tanúja, amely i, évszázadonként egy- ^ szer ha megesik. ^ Nyári zápor veri előt- ^ tünk és mögöttünk az i: utat. Február van és i; szombat. Ajak térsé- ^ gébep .járunk, ott. ^ ahol a négyes út el­it fut Záhony felé és az ^ almáskert lába szinte ti a betonig ér. A kert­ig ben metszenek. Csa- ^ ládonként, csopor- ^ tönként, látnivalóan i külön-külön sorokat ^ visznek. $ Megjegyzem: min­s ^ den bizonnyal reszes- $ művelés. Na és? — ^ értetlenkedik a tár- i sam. — Ha részes, ha $ nem, mi van akkor? ^ Sok minden van! Vé- ^ lem, ha nem részes­et ben művelnék a ker­et tét, legyen akármi­éi lyen jó az idő, nem lenne kint ennyi em­ber, főként szomba­ton. Azt is kimon­dom. nagy ereje van az érdekeltségnek, végsősoron a pénz­nek. Ki mondja? — kérde­zem a társam —. Ö megjelöli a hír forrá­sát: Tárpán beszélik az öregek. — Sok ott a meteorológus — mondom — bár van egy traktor szánt... Az ég már kitisz­tult, dolgunk végez­tével már hazafelé jövünk és Nyíregyhá­za alatt a kabalási dombok alatt megint csak a nyüzsgés a szembetűnő. Mintha tavasz lenne, itt-ott már égetik a hétvégi telkek lomját és galy- lyak, levelek, elszá­radt füvek keserű füstje hozzánk is elér. Ennyit erről. Elsu­hanunk a látvány mellett és a magnó már tizedszer játsz- sza vissza a népszerű táncdalénekesnő kék­korszakából: „Mond­ja miszter, mire vár". Közkívánatunk­ra van ez így, hiszen feldob bennünket a fülbemászó dallam, eközben újra az idő­járás rendkívülisége a téma. Február második felében még tél lesz! abban igazság, hogy az ember csontjaiban és zsigereiben előre érzi az időjárás-vál­tozást. De ha lesz is még tél, meddig tart­hat? Az akármilyen hó és hideg már nem veheti vissza azt, amit január adott. Rengeteg energiát ta­karítottunk meg és sok munkát végez­tünk előrehozva a tavaszi teendőket. Nézd csak, ott meg 71 Jf icsoda idő, il­J\-l íetve időjárás! Mondom, aki ma fiatal, jól jegyez­ze meg, mert egyszer, ötven év múltán, feb­ruár derekán farkas- ordító hidegben, az unokáinak talán el­mesélheti a nyári zá­port, a ragyogó időt. Ha én is élnék még, hazudnám, nem csak zápor volt. de szivár­ványt is láttam az égen. Seres Ernő 3 gyárim por

Next

/
Oldalképek
Tartalom