Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-02 / 27. szám

2 Kelet-Magyarorszag 1988. február 2. A téli vásár első napján Sok nézelődő, kevés vásárló Állják a rohamot a kötöttáru osztály eladói a Centrumban / vissz ! mí lesz veled, Ügy érzem ennek a cikk­nek a megírására gazdasá­gilag és lélektanilag nem a legmegfelelőbb időt válasz­tották. Mi lesz veled Jósa- város? Hát mi lenne? Lak­ni fognak benne boldog és megelégedett emberek, úgy mint ahogyan eddig is tet­ték. Aki boldogtalan és elé­gedetlen lesz, nem a panel­falak fogják azzá tenni, ha­nem a nagyravágyás, a min­dig többet és többet aka­rás. Bár mint a cikk ezt sejtetni engedi, társadal­munk igénytelen rétege az, amelyik megalkuszik egy panelházban való éléssel. Államunk nagy erőieszíté- * sek révén hozta létre ezeket a lakótelepeket sokak meg­elégedésére és örömére. Tíz, tizenöt év alatt olyan ma­gasra szöktek az igények, hogy ma már ezek nem megfelelők ... A mai nehéz gazdasági viszonyok mellett teljesen fölösleges az emberek han­gulatát így irritálni. Mert mi van azokkal, akiknek egy egész élet munkája van egy ilyen kaptafára készült házgyári lakásban, amiben még az az öröm sem érheti őket, hogy eltévedjenek. Nem az a tény zavarja a lakókat, hogy lakótelepen kell élniük, hanem az, hogy a házak panelból vannak. Én is azok közé a szeren­csétlenek közé tartozom, akik ilyen lakásban kény­szerülnek élni. (Ráadásul kertes házból költöztem ide.) Minden otthonnak megvan a maga sajátos, egyéni arculata, amit lakója a maga ízlése és anyagi le­hetősége szerint alakíthat ki, anélkül, hogy ez ellen a panelok tiltakoznának. Minden bosszúságom elle­nére nevetnem kellett, ami­kor azt olvastam, hogy hat és hét óra között a konyhá­ban kigyulladnak a villa­nyok és mindenki tudja, hogy a család vacsorázik. Tudják, hogy hol van elhe­lyezve a tv, a hűtő, a ho­kedli és uram bocsá' a konyhaszekrény fiókban az evőeszköz. Amíg a családi házban laktam, körülbelül ott is ez volt a konyhám rendje és az evőeszközöket sem a fáskamrában tartót­Jósaváros? tam. A luxuslakások lakói ugyan, hogy rendezik be az életüket? Ök nem szoktak vacsorázni? Nincs evőesz­köz stb? „Nem szeretik az emberek, ha ilyen sokat tudnak róluk” közli a cikk írója. Az a megállapításom, hogy a lakótelepen élők sokkal kevesebbet tudnak egymásról, mint a családi, vagy társasházak lakói. Kí­vánatos lenne, hogy többet tudjunk és többet törődjünk egymással! Mindenki az anyagi lehe­tőségeihez mérten igyekszik a szebbre, a jobbra és ez így van rendjén ... de ke­veseknek futja, hogy több millióért luxuslakásokat építsenek és tartsanak fönn. Akinek nincs loggiája, téli­kertje és biokertet sem tud magának varázsolni, az érezze magát szerencsétlen­nek, a sors üldözöttjének? Vánnak hibák, beázások, hideget beengedő nyílászá­rók? Persze hogy vannak. Mindezek a hibák nem len­nének, ha nem építették volna fel ezeket a lakótele­peket, amik azért nagy többségükben mégis csak jók. Szerény véleményem szerint jó lenne a sokak számára elérhetetlen felle­gekből leszállni a földre. Megállni a realitások tala­ján és mondjuk a szépen épülő, jó lakásokat magá­ban rejtő örökösföldi lakó­telepet megszabadítani a ci­pőt lehúzó nehéz sártól. Utakat építeni, fásítani, hogy akik épületen belül otthon érzik magukat, az út­ra kimenve se ragadjanak bele az elkeserítő sárba. Környezetünket néhány fá­val, virágzó bokorral, alat­tuk elhelyezett padokkal is kellemesebbé és otthonossá tehetjük. 1988 januárjában ne télikertekről álmodoz­zunk, hanem próbáljuk megvalósítani, ami esetleg társadalmi összefogással is kivitelezhető és emberek ez­reinek tenné szebbé,»jobbá az életét. Egy elégedett panelházi lakó a Jósaváros, Eperjes utca 14-ből A Legfelsőbb Bíróság döntéseiből Szép álmok - munkaidőben Nagy volt a nyüzsgés hét­főn délelőtt Nyíregyháza ut­cáin, a téli vásár soklakat iki- csalt otthonukból. A nézelő- dőik, érdeklődőik megtöltöt­ték az áruháziakat, de kevés volt a vásánló. Ennek oka, hogy az idei vásáron az üz­letek kisebb értékű árut tudtak kirakodni a polcokra. A Nyírfa Ánuházhan há­rommillió forintos árualap­pal indították a téli vásárt, amely csaknem harmada a tavalyi értéknek. Üres nagy kér- raktárak Király József, az áruház igazgatója elmondta, hogy a nagykereskedelmi raktárak­ban nem volt miből válogat­ni, mert elenyésző a készle­tük. Egymillió forint értékű cipőt kínálnak az idén, de ezt nem a nagykereskede­lemtől szerezték be, hanem a Szabolcs Cipőgyártól. Ke­vés a konfekció, a méteráru, ezek nagy részét a saját kész­letükből árazták le. Ügy tű­nik, hogy az idén a legkere­settebbek a gyermekcipők, és a gyermek divatáruk, ano- rákok, averallok. A kéthetes vásár alatt igyekeznek után­pótlásról gondoskodni, így nemcsak az első napokban érdemes benézni a vásárlók­nak az áruházba. — Ha nem lenne leérté­kelve, nem hiszem, hogy megvennénk • - — nézegette Balogh Andrásné és Koszityu Ferencné a fiúcsizmákat. A régit eflnyűttók a gyerekek, s most körülbelül olyan áron jutunk hozzá, mint az ár­emelések előtt. A 3,1-es mé­retű 557 fonintos kiscsizmát 30 százalékkal olcsóbban ve­hetjük meg. Egy számmal nagyobbat választottunk, hogy jövő télre is jó legyein. A Centrum vásári készlete a tavalyinak felét teszi ki, négymillió forint értékű árut áraztak le. Lecsökkent készletek — Valamivel jobb helyzet­ben vagyunk, mint a többi üzlet, mert saját (Centrum) nagykereskedelmi raktárunk van. Bár ők sem tudtak túl nagy választékból .ajánlani, úgyhogy a leértékelt áru nagy része nekünk is saját készletünkből került ki. Az év végi felfokozott vásárlási kedvnek és az átárazásnak köszönhető, hogy lecsökken­tek a készletek — vélekedett Krasznai Tiborné, a Cent­rum Áruház igazgatónője, örülünk, ha az első nap egy­millió forintot forgalmazunk a 'tavalyi másfél millióhoz képest. A Gevda házaspár csoma­gokkal felpakolva járja az üzleteket. Női csizmát, két kosztümre való bükié anya­got vásároltak. Minden év­ben végigjárják a szezonvé­gi vásárokat, s Ilyenkor szer­zik be a szükséges holmikat. — Kicsi a készlet az idén, az elmúlt évben jobban le­hetett vásárolni. Azért így Is megszereztem, amire szük­ségem volt, csak több üzle­tet kellett bejárnom — mondja Gerda Andrásné. Hol vannak a gyermekcipők ? Csécsi György, a Kelet Áruház igazgatója borúlátó: „Nem a tömeget kell nézni, hanem azt, hogy mennyire működnek a pénztárak. So­kan nézelődnek, de kevesen vásárolnak. Az első két nap Az okok persze különbö­zőek. Vannak olyan gyerekek is, akik a szülők halála, be­tegsége, netán súlyos anyagi körülményei miatt kerültek nehéz helyzetbe, sorsukért tehát nem a felnőttek fele­lősek. Sajnos, ök vannak ke­vesebben. Jóval több ugyan­is azoknak a száma, akik a szülők felelőtlensége, gon­datlansága, életmódja miatt kerültek állami gondozásba. Ami hiányzik Egy részük már megszokta a család légkörét, hangula­tát, s konkrét élményvilág birtokában kezd egy más­fajta életet. Másik részük születése pillanatától lesz a' társadalom gyermeke. Az anyaság öröméről re- . gények, versek tömegei szól­nak, s még így sem képesek maradéktalanul kifejezni azt az érzést, amelyet egy gyer­mek világrajötte jelent. el is dönti a keresletet, utána egyre kevesebb a vevő. Ta­lán holnap nagyobb lesz a forgalmunk, ha megkapják az emberek a fizetésüket.” A Kelet-ben három és fél­millió forint értékű cipő, konfekció, méteráru került a polcokra. Kelendőek a női csizmák, s azok lennének a gyermekcipők is — ha lenne. A nagykereskedelemtől be­szerzett áru ugyanis a tava­lyinak csak a húsz százaléka, ez az áruház Ls jó részt saját készletéből fedezte az idei Ám nem mindenki gon­dolkodik így, sajnos ma is nő azoknak a száma, akik a kórházban „felejtik” csöpp­ségüket. Az anyás csecsemőotthonok­ban'jó körülmények között fejlődhetnek az apróságok. Tiszta, napfényes termek, fe­hér pelenkák és ágyneműk, orvos által meghatározott étrend és életforma — mind együtt van ahhoz, hogy az állam gondjára bízott cse­csemők megfelelően fejlőd­hessenek. Minden együtt van tehát, csak egy valami, — a legfontosabb — hiányzik. Az anya, a család, a féltve őr­zött meleg fészek. Jelző nélkül Lassan az elnevezés is mó­dosításra szőrül. Az anyás csecsemőotthonok tábláiról akár le is maradhatna .a jel­ző. A fiatal anyák, szinte valamennyien lányok, •— ma már rábeszélésre sem élnek azzal a lehetőséggel, hogy gyermekeik mellett töltsék az első hónapokat. Pedig a lehetősége megvan rá. Kü­lön szobát, ingyenes, teljes ellátást kaphatnának, s cse­rébe „csak” együtt kéne él­niük gyermekeikkel. A nyír­egyházi anyás csecsemőben jelenleg egyetlen pici baba sem bújhat a mamájához. Pe­dig milyen nagy szükségük lenne a szeretetre! A statisz­tika szerint ugyanis az álla­mi gondozott csecsemők fele koraszülött, születési súlyuk nem éri el a 2500 grammot. Magyarországon 4509 gyer­mek csecsemőotthoni elhe­lyezésére van lehetőség, eb­ből 420 található megyénk­ben. Az országos átlagnál 20 Műveltségi vetélkedőn Buji babérok Szombaton rendezték meg azt a műveltségi vetélkedőt, amelyet általános és közép­iskolai tanárok részére szer­vezett a Pedagógus Szak­szervezet körzeti bizottságá­nak ifjúsági tanácsa és a KISZ pedagógus ágazati bi­zottsága. Tavaly tartották meg 'először ezt a vetélkedőt, s mivel akkor a bujli általá­nos iskola tanárai szeretjei­tek a legjobban, ők voltaik a mostani verseny házigazdái is. A döntőn 8 csapat szere­pelt. A feladatok között volt totó, kópfel'ismerés, tálálmá- nyok-fieltalálók párosítása, fogalommeghatározás. A ver­senyt végül megint Búj csa­pata nyerte meg, második lett Nagyhalász, és a harma­dik a 12. sz. általános isko­la. A szervezők szeretnék hagyománnyá tenni a vetél­kedőt, s jövőre újra meghir­detik, s a döntő színhelye természetesen újra Búj lesz. Színházi nap Kisvárdán Zenés mesejátékot mutat­nak be február 2-án a Nép­színház művészei a kisvár- dai művelődési központban. A Móricz-bérlet tulajdono­sai tekinthetik meg Peter Ensikat A brémai muzsiku­sok című darabját, mely 15 órakor kezdődik. Este hét órától szintén a Népszínház szerepel a pó­diumon. Illyés Gyula—Simon István—Rónai Pál szerzők Tűvé tevők című zenés pa­rasztkomédiáját láthatják a Krúdy Gyula-bérlet tulajdo­nosai. százalékkal magasabb, 80,5 százalék a kihasználtságuk. Nem nagy öröm. Már csak azért sem, mert közben igen sokan vannak, akik gyer­mek nélkül üresnek találják életüket, s mivel sajátjuk nem lehet, boldogan fogad­nák örökbe a csecsemőott­honban nevelkedő aprósá­gokat. Csakhogy egymásra találniuk közel sem egysze­rű. Az örökbefogadók szán­déka önmagában még édes­kevés, szükség van a vér­szerinti szülő lemondó nyi­latkozatára is. Évente egy levél És itt jönnek a bajok! Merthogy ezt megszerezni tő­lük nem is olyan könnyű. Kár lenne persze érzelmi kö­tődésre, szülői ragaszkodás­ra gondolni. Néha megta­lálni sem egyszerű a vérsze­rinti anyát, sokúk bűnöző életmódot folytat, lakóhelye ismeretlen. A szakembereket és e sorok íróját az is gon­dolkodóba ejti, miért elég ma a szülők „szeretetének” bizonyítására egy évente postára adott levél? Miért akadályozhatja meg az örök- befogadást egy szóban ki­nyilvánított, de tettekkel so­ha nem bizonyított ragasz­kodás. Mondják, a közelmúltban hozott törvények, rendelke­zések majd segítenek a fenti helyzeten. Épp ideje lenne. Bár meg­győződésem, hogy a szülői szeretetet sem törvénnyel, sem egyébbel senkire sem lehet ráerőszakolni. Annyi talán mégis elvár­ható lenne, hogy ne annak legyen nagyobb szava, aki csak világra hozta, s eldob­ta magától gyermekét. Kovács Éva Egy mezőgazdasági ter­mékeket előállító vállalat üzemében, az éjszakai mű­szak alatt, megjelent az igaz­gató, a belső ellenőrzési osz­tály vezetője és a rendész. Vizsgálatuk során a műszak­vezetőnek az üzem területén, a parkolóban lévő autójá­ban, táskában nagyobb meny- nyiségű tápot találtak. A vezető azt állította: nem az üzemből való, boltban vá­sárolta. Ezt azonban szám­lával, vagy blokkal nem tud­ta bizonyítani. Súlyosbítot­ta a helyzetet, hogy koráb­ban téttenérték, amikor tá­pot akart elvinni, és ezért fegyelmi büntetéssel sújtot­ták. A továbbiakban meg­döbbenve látták: a beosztot­tak közül hárman alszanak, egy negyedik pedig ittas. Mindezek miatt a szakműve­zetőt fegyelmi büntetésül el­bocsátották. A volt műszakvezető a határozat hatályon kívül he­lyezését kérte, amely a bi­zonyítási eljárás után a lo­pást nem látta bizonyított­nak. Az a körülmény, hogy a vásárlási blokkot nem őriz­te meg, nem jelenti azt, hogy nem üzletben vette — szö­gezte le az ítélet. Különösen azért nem, mert a vételkor vele volt egykori ismerőse is, ezt tanúsította. Bizonyított­nak látta viszont a bíróság az ellenőrzési kötelezettség el­mulasztását, mert eltűrte, hogy dolgozók aludjanak, egy pedig ittas legyen. Ezért a vállalat által kiszabott fe­gyelmi büntetést egy évig tartó és tíz százalék bér- csökkentéssel járó alacso nyabb munkakörbe helyezés­re módosította. A jogerős ítélet ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást emelt. Ebben rámutatott arra, hogy az ügyben csak egy kérdés vitás: az elbocsátott ember vásárolta-e az autójában ta­lált tápot, vagy az üzemből eltulajdonította? A rendel­kezésre álló adatok szerint, a vásárlásnál állítólag jelen volt tanú határozatián val­lomást tett. Az sem érthető, hogy ha valóban üzletben vásárolt a volt műszakveze­tő, a vétel után, de a műszak előtt a kocsiján miért nem vitte haza, amikor erre ideje és módja volt. Az egyik dol­gozó azt állította: látta, ami­kor a műszakvezető egy tás­ka tápot kivitt az üzemből. Az árut könnyen ki lehetett vinni, mert a portán a kul­csot le lehet emelni. Tehát a cselekmény elkövetése bi­zonyított. A Legfelsőbb Bíróságnak az óvást tárgyaló tanácsa arra a következtetésre jutott, hogy ellentétes adatok van­nak, amelyek alapján meg­nyugtató döntést hozni nem lehet. Ezért az óvással meg­támadott ítéletet hatályon kívül helyezte, és az első fo­kon eljárt bíróságot a tény­állás tisztázására utasította. Február l»től Nyíregyházán Kamasz-panasz szolgálat Felgyorsult világunkban egyre több fiatal nem találja helyét, különböző problé­mákkal viaskodnak, s mind­ez visszahat személyiségük fejlődésiére is. Az egész tár­sadalom érdeke és egyben feladata la segítségnyújtás. Ez a felismerés vezette Nyíregyházán a TIT Peda- gógiiai -psz ich alóg i ai Szakosz­tályát és a tanárképző főis­kola pszichológiai tanszékét, amikor együtt beindítják február elsejétől Kamasz­panasz címmel telefonos pszichológiai és pedagógiai tanácsadó szolgálatukat. Ál­talános és középiskolás ko­rúak telefonihívásait várják, melyek áz iskolai, a családi élettel, a kortárs-aikkal és a személyes problémákkal kapcsolatosak. A tanácsadás díjtalan, s minden szerdán 15 és 17 óra között áll az ér­deklődők rendelkezésére a 15-636-os telefon 220-as mel­lékén. téli vásárt. B. A. Segít majd az új törvény? Kórházkai „felejtett” kisbabák Magyarországon jelenleg harminchatezer gyermek él állami gondozásban. Ennyien vannak azok, akiket születé­sük után valamilyen ok miatt az állam nevel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom