Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-09 / 33. szám

XLV. évfolyam, 33. szám ÁRA: 1,80 FORIN1 1988. február 9., kedd Hármas értékmérő Utazik a tejesbárány OKISZ-iliötséii ülés Fejlesztés kölcsönnel Az ipari szövetkezetek fej­lődésének gyorsítására az OKISZ a közös Fejlesztési Alapból pályázat útján köl­csönöket nyújt. Az OKISZ elnöksége hétfői ülésén érté­kelte a kölcsön pályázat ta­valyi tapasztalatait. Megálla­pította, hogy a kölcsönös Fejlesztési Alapból nyújtott kölcsönök a szövetkezetek sa­ját alapjaival kiegészítve az érintett termelőegységeknél számottevő fejlesztéseket tet­tek telhetővé. Az elnökség arról is hatá­rozott, hogy a fiatal szövet­kezeti szakemberek lakáshoz jutásának segítésére 1988-ban 50 millió forint kamatmen­tes hitelt nyújt. A kölcsön felső határa .100 ezer forint, illetve abban az esetben, ha a házaspár mindkét tagja szövetkezeti tag, 150 ezer fo­rint. — Látom, tapintom, becsü­löm — sorolja legelőször a gyapjúfelvásárlás menetét Kassai József, a Gyapjú- és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat nyíregyházi kiren­deltségvezetője. Majd egy vaskos árjegyzéket mutat. — A hármas értékmérő — hosz- szúság, tisztaság és finomság — alapján körülbelül ezer ár közül választjuk ki a megfe­lelőt. A juhtenyésztő, legyen akár szövetkezet, vagy maszek, bátran pakolhat ja a igyapjú- báiléikat a mérlegre, ugyanis a vállalat az utolsó szálig felvásárolja azokat. Egyetlen feltétel: tárolásra alkalmas, száraz legyen, mert a vizes gyapjú könnyen begyullad­hat. A 95 termelőszövetkezet többségével, amelyek a gyap­jút szállítják, ötéves szerző­dést köt a kirendeltség. Ezen­kívül 300 vállalkozó is szál­lítja a gyűjtőhely ékre a gyapjút. Őket azonnal, kész­pénzben fizetik a felvásárlók. Öt éve még 1310 tonna, 1986-ban már csak 1040 ton­na gyapjút vehettek át a me­gyében. Tavaly megállt a csökkenés, 1130 tonnával szállították a fehérgyarmati, Mesterek becsülete ki ért valamihez, azt Wj ‘\ mesternek titulál­juk, persze gyakran érdemtelenül, vagy jobb megszólítás híján. Balvég­zetem az utóbbi években sok „mesterrel” hozott ösz- sze. Sem mesterlevelüket nem láttam, sem számláju­kat. Persze nincsen énnekem bajom a kétkezi munkával. Magam is megfogom a job­bik végét, ha kell, és hát gyakran kell. Ma homokot szállítottam, vödörrel, ta­licskával. A mester urak­nak készen kell az anyag. Csak azon tűnődöm, mi­ként jutottunk oda. hogy a mester urak a taxiköltséget is felszámolják, oda-vissza. Voltaképp igazuk van. Egy mester járjon taxival. De énnekem hol számolják el a taxiköltséget? Pedig egy- ben-másban talán én is mester volnék, ezen a si­lány mai mesterszinten minden bizonnyal. De hát hol nyújthatnám be a ta­xiszámlát? Az egyetemen? A kiadóban? Az írószövet­ségben? Az olvasóknál? Ugye nevetséges ... Versenyről beszélnek, meg fogyasztói érdekvédelem­ről, meg demokráciáról. Meg persze, és leginkább a közelgő rémről, az adóról. A mester nyíltan beszél. Ö ezután sem ad számlát, s csak nagyobb összegről nem ád. Merthogy belekalkulál­ja a rizikót is .... mármint azt, hogy eltitkolja jövedel­mét az adóhivatal elől. De mit titkoljak én? Nevem, írásom és személyi számom azonnal útrakelt már eddig. is, egyetlen sort sem írha­tok titokban, és senki sem ád borravalót versre, pró­zára: „ejnye, ez jó sor volt, fogadja el, poéta úr!’’... Persze azért vannak be­csületes mesteremberek is, méltók a névre. Néha mo­gorvák, keserűek, mert fáj nekik is, hogy a becsület mára ilyen nevetnivaló lett. S ki tudja, élnek-e még; amikor a mai, nevükre mél­tatlan mesteremberek tönk­remennek. Mert ha ez az ország életben marad, ha ez az ország élni akar, minden mesterség tudója csak a be­csületbe kapaszkodhat, az elvégzett, a jól elvégzett munka becsületébe. Ha pe­dig a jelen hamis előleget vesz a jövőtől, akkor is ma­ga sírját ássa. Csak az a kár, hogy olyan sok rossz magyar mesteremberhez volt eddig szerencsém. í ire,/kikre gondoljak, amikor a megújuló Magyarországról ál­modozom? Nem fusizókra, kontárokra, előleggel szök- dösőkre, határidőket elto­lókra gondolok. Hanem azokra, akik munkája nyo­mán él, életben van, élet­ben marad ez az ország. A mogorva, hallgatag becsü­letesekre. Akiket valóban megillet a mester elneve­zés. Hiszem, hogy tőlük ta­nulni igazán érdemes, hogy becsületük egyszer pénzben is fizet. Ha nem hinném, magam is kontár mondato­kat írnék, azonnali feledés­re, rögtöni eldobásra ítélve. Sz. Sz. P. Rekonstrukció után a Sxatmár Bútorgyár Rusztikus szekrénysor — divatszín a szürke baktalóránitházi raktárból és a termelőüzemekből a válla­lat mosodájába. Idén hasonló mennyiségeit remél a kiren­deltség vezetője a március vége, július eleje közötti gyap j ún y író skor. Míg a gyapjúfelvásárlás- ban szinte ‘egyeduralkodó a megyében a kirendeltség, ad­dig a juhiéi vásárlásban, — ahogy Kassai József fogal­mazott —, elszabadult a po­kol. Nagyabb a 'konkurencia, a piaci harc. A húsipari vál­lalat, a Skála-Coop, a FOTK részlege 55 százalékot hasí­tott magának a „nagy tortá­ból”. A kirendeltség 60 termelő- szövetkezettel áll szerződés­ben, valamint 120 maszek szállít esetedként juhokat a gyűjtőhelyekre. Tavaly 80 ezer állat utazott kamionon és vasúton tőkés exportra, légióiképpen Olaszországba, de jutott az arab országokba is. Belföldire 27 ezer juhot szállítottak hizlaldákba, hús­üzemekbe és tenyésztésre. A nyugati országok vevői legjobban a tejesbárányokat kedvelik, értük a felvásárlók kilónként 115 forintot fizet­nék, míg az arab országokba főleg nagyobb testű, 40—50 kilós juhokat exportálnak. — A g y ap j úf elvá sá r ló s, bé r ingadozó, de általiéiban null­szaldós — mondja a klren- deltségvezető. — Amin lehet keresni, az a juhok kiszállí­tása nyugatra. Itt viszont lassan forog a vállalat tőké­je. Tejesbárányt csak ex­portra szállítunk. Ugyanis élősúlyban kilónként 130 fo­rintba kerülnek, míg csontos húsként a fogyasztóhoz jut­nak, áruk 220 forint. Itthon nem adnak érte ennyit a há­ziasszonyok. Nagy volumenű rekonst­rukciót hajtott végre, az utóbbi három évben a máté­szalkai Szatmár Bútorgyár. A fejlesztés 1985-ben új technológia bevezetésével in­dult. Bővítették a gépparkot, egy számítógép vezérlésű komplett megmunkáló köz­pontot és új üzemcsarnokot adtak át. Korszerűbb, tetsze­tősebb bútorokat kívántak gyártani, növelve termelési értéküket és nyereségüket. Tavaly az új termékek pi­acra dobása előtt egyhetes házivásárt tartottak. Erre az országból azokat a kereske­dőket hívták meg, akikkel kapcsolatban állnak. A ke­reskedői igények alapján kezdték meg a szériagyártást a hagyományos termékek mellett. Az újdonságok közül a slá­ger az Edit nappali és háló- szobabútor lett, amely eddig szokatlan, világos- és sötét­szürke színben futott be. A szekrénysorok közül a legke­lendőbb a Dominik, amelyet a Domus monopolcikként vásárolt meg. Ezenkívül si­ma, rátétlemezes és ruszti­kus szekrénysorokkal is bő­vült a kínálat. Antóniát, a legkeresettebb ülőgarnitúrát Brigitta váltja fel, amely im­portanyagok helyett belföl­diből készül. Mellette a Hexa garnitúrával réteg­igényt szeretnének kielégíte­ni a szalkaiak. Balogh Csaba és Somogyi György szekrénysorokhoz készít oldallapokat. (Jávor László felvétele) A rekonstrukció beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a forgalomnövekedés szépen jövedelmezett. Változatlan, 940 fős létszám mellett az 1986-os 585 millió forintos forgalmát a Szatmár Bútor­gyár tavaly 721 millióra tor­názta fel. A gyár dinamikus exportfejlesztésének bizo­nyítéka: 1982-ben 4 millió fo­rintról 1987-re 182 millióra emelkedett a tőkés termelés Idén a szálkái gyár újabb 20 százalékos forgalomnöve­kedést tervez, miközben 160 millió forintra emeli tőkés exportját. A rekonstrukciós körforgás egyik része ugyan befejeződött, de már készítik elő az újabbat, a kárpitos és kemény famegmunkáló ága­zat fejlesztését. (mattié) KOMBINÁLT FESZÜLTSÉG-ELLENŐRZŐBŐL ötezret ké­szítenek az idén Nyíregyházán, a GELKA Alkatrészgyártó Üzemében. Képünkön: Bancik Mihályné nyomtatott áram­körbe ülteti be az alkatrészeket. (Farkas Zoltán felvétele) NAGY MUNKA AZ IDEI Szabolcsi útépítők Tengizben Kedvezett az idei tél eddig a Tengizben dolgozó magya­roknak, nem kellett az időjá­rás miatt hosszabb időre le- áltniuk. A szélsőséges siva­tagi éghaj,Lat, a kemény tél és a forró nyár általában megviseli az emberek szer­vezetét. s gyakran akadá­lyozza a munkát. Ez a tél azonban jóval enyhébb a ko­rábbiaknál, mindössze mí­nusz öt fokig süllyedt a hő­mérő higanyszála — bár a szél sebessége időnként elér­te az 50 km órát, s kelle­metlenül kavarta a havat, a homokot. Gáz- és olaj feldolgozó lé­tesítményt építenek a ma­gyarok Kazahsztánban, a Kas zpi-tenger partján. A Közlekedési Építő Egyesü­lés Tengizi Gazdasági Társa­sága kétszáz-kétszázötven munkást foglalkoztat oda­kint. A társaság az 1987-ra előirányzott tervet teljes mértékben teljesítette, elké­szültek a tengizi és kulszári létesítmények alapozási és mélyépítési munkáinak nagy részével, valamint az úthá­lózattal. 1988-ban a kulszári terü­leten be kell fejezniük az építkezést, Tengizben pedig a teljes úthálózatot és a szennyvíztelepet. Még na­gyobb munka vár rájuk, mint tavaly, ezért megnövelik a létszámot háromszázötven főre. A szakmai összetétel is változik: eddig ugyanis el­sősorban útépítőkre volt szükség, most pedig a ma­gasépítésiben. épületgépészet­ben és technikai szerelésben jártas dolgozókat alkalmaz­zák. Nyiregvházárál eddig 1500-an igényelték Hetedik x után — ingyen Eddig Nyíregyházáról ezer­ötszáz hetven éven felüli kérte a postától a tévédíjfi­zetés alóli mentesítését. A kitöltött nyomtatványok fo­lyamatosan érkeznek. A pos­tának a kérelmekkel elég sok a dolga. A személyi szám alapján ellenőrzik, az illető jogosult-e a kedvezményre, majd nyilvántartásba veszik, végül az okmányokat Buda­pestre, a televízió díjbeszedő hivatalnak továbbítják, ahonnan — ha minden stim­mel — az érintetteknek nem küldenek több nyugtát. Már többször közöltük, de talán nem árt még egyszer: mentesülnek a tévédíjfizetés alól az egyedül élő 70 éven felüli nyugdíjasok; azok az önálló háztartásban élő nyugdíjas házaspárok, akik­nek mindkét tagja 70 éven felüli; azok a 70 éven felüli nyugdíjasok, akik a nyugdíj- korhatárt elért, de önálló nyugdíjjal, vagy egyéb jöve­delemmel nem rendelkező házastársuk, önálló kereset­tel nem rendelkező kiskorú, továbbá egyéb eltartásra szo­ruló, jövedelemmel nem ren­delkező családtagjuk eltar­tásáról gondoskodnak. Salamon Győzöné, a nyír­egyházi posta" távközlési osz­tályának vezetője elmondta, hogy aki betölti a 70. élet­évét, a következő hónap el­sejétől mentesül a tévédíj - fizetési kötelezettség alól. (csgy) Pr| A Új iparág születik 2. oldal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom