Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
Kovács Tibort, a Móricz Zsigmond Megyei-Városi Könyvtár igazgatóját ön, mint mondja, hisz abban, hogy a Gutenberg-galaxist nem forgatják ki sarkaiból sem a jelenlegi, sem az eljövendő megpróbáltatások. Bizakodása imponáló, de vajon nem csupán a hivatását szerető szakember szinte kötelező derűlátása beszél önből? — A tények eddig még engem igazoltak. A megyében alig csökkent a könyvtári olvasók száma, Nyíregyházán pedig még nőtt is — 1987 végén a városban 20 413 beiratkozott olvasót tartottunk nyilván, 631-gyel többet, mint egy évvel azelőtt. Körülbelül egytize- dével nőtt a könyvtárlátogatók száma, 45 ezerrel több kötetet kölcsönöztek olvasóink. Jelenleg a lakosság 15—16 százalékát sorolhatjuk a beiratkozott olvasók közé, ami nagyjából azonos az országos átlaggal. A Azért az sem mindegy, milyen arányban találunk közöttük felnőtteket és gyerekeket... — A megyeszékhelyen a fiókkönyvtárak összesen 8 ezer olvasójának valamivel több mint a fele gyerek. A Móricz Zsigmond Könyvtárban viszont háromszor annyi a felnőtt, mint a gyerek. És még valami: becslésem szerint a nem hozzánk tartozó könyvtárak látogatóival együtt a lakosságnak mintegy harmada rendszeres könyvtárhasználó. ^ Ez esetben mit tartsunk arról az általánosan elterjedt véleményről, amit egyébként a mindennapi tapasztalat is megerősít, tehát, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak? Egyrészt, mert kevesebb a szabad idejük, másrészt a könyvet háttérbe szorította például a televízió, a video. Az emelkedő könyvárakról egyelőre ne beszéljünk. — Ez általában valóban így van, de a könyvtárlátogatók még kitartanak ... Ugyanis létezik és meggyőződésem szerint a jövőben erősödni fog egy másik tendencia is. Arra gondolok, hogy vannak és lesznek emberek, akik tanulni, tájékozódni akarnak, akár saját jószántukból, akár mert az élet rákényszeríti őket. A demokratizálás is ebbe az irányba hat, hiszen közügyekhez érdemben hozzászólni, felelősen dönteni csak a szükséges információk birtokában lehet. Márpedig ezt elsősorban nálunk találják meg az emberek. Mindebből következik, hogy módosul, egyben fel is értékelődik a könyvtár funkciója. Ami megint csak több konzekvenciával jár. Az állomány összetételére, a fenti igényekhez igazodó szolgáltatásokra gondolok. — Nyilvánvaló. Először is figyelembe kell vennünk, hogy tovább nő az érdeklődés a tudományos munkák, kézikönyvek, ismeret- terjesztő és szakirodalom, a helyismereti gyűjtemény iránt. Máris tapasztaljuk, hogy mind többen helyben olvasnak friss információkat tartalmazó lapokat, folyóiratokat. Sokan veszik igénybe a többi szolgáltatást is, a kazettáktól a lemezeken át a gyorsmásolásig. Még az idén szeretnénk kézbe adni azt a katalógust, amely a helytörténeti kutatásokkal foglalkozóknak jelenthet nagy segítséget, hiszen ebben a kötetben minden, köz- gyűjteményeinkben őrzött anyag lelőhelyét megtalálja majd az érdeklődő. Elkezdtük a Nyírvidék, illetve elődeinek feldolgozását. Az idén 1900-ig szeretnénk eljutni az 1867- ben alapított újság információinak rendszerezésével. Remélhetően ez is komolyan fogja segíteni a kutatómunkát, a publikálást. 0 Kerülgetjük, de végül is meg nem kerülhetjük a kérdést. Az ismeretes megszorítások hogyan érintik a könyvtárat, nagyon megsínyiik-e az idén a pénzszűkét? — Ezt még nem tudjuk pontosan felmérni. Az utóbbi években folyamatosan emelkedett a könyvek ára. A 80-as évek elején 60 forint körüli összegért tudtunk beszerezni egy „szerelt”, azaz könyvtárhasználatra már előkészített könyvet. Ügy hírlik, az idén ez 75-ről 100 forintra kerekedik... Az áremelésnek csak a tényét vehetjük biztosra, a mértékét nem. És persze az biztos még, hogy nekünk nem lesz több pénzünk a vásárlásra ... Az idei, beszerzésre fordítható keretünk 1,6 millió forint, nem kevesebb a tavalyinál, csak kevesebbre telik majd belőle. ^ Vagyis a könyvtárnak is jobban meg kell gondolnia, mire mennyit költ. — Egyéb lehetőségek is vannak, ezeket is ki akarjuk használni. Például szerződést kötöttünk a Könyvtárellátó Vállalattal, ahonnan a könyvek zömét beszerezzük. A megállapodás értelmében az eddigi gyakorlattól eltérően most az év elején a teljes, gyarapításra szánt összeget, pontosabban ennek azt a hányadát, amit a vállalatnál kívánunk — Kell-e még a jó könyv? — Könyvtárak kontra könyvárak? — Lehet a könyvtár tájékoztató központ? — Minden ingyenes marad? 1937-ben született Tivadarban. Az általános iskolát itt, illetve — a felső tagozatot — Kisarban végezte, majd a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett. Magyar szakos tanári diplomát szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen elvégezte a könyvtár szakot is 1961-ben került a mátészalkai városi könyvtárba, amelynek 1964-től igazgatója volt 1977-ig. Ekkor a megyei tanács művelődési osztályának közművelődéssel foglalkozó csoportvezetője lett. 1987. július 16-tól a megyei-városi könyvtár igazgatója. Felesége a tanárképző főiskola könyvtárának igazgatóhelyettese. ^ __________-____________V elkölteni — átutaltuk. Ezért „jutalmat” kapunk, ami a korábbi 3 százalék helyett 8 százalékos kamatot jelent. Ebből szintén könyveket tudunk venni. Ilyen lehétőség idáig nem volt. Persze ez nem kompenzálja a várható áremelkedéseket. — Sajnos, nem. Rákényszerülünk egyrészt a szelektív beszerzésre, másrészt bizonyos példányszámok csökkentésére. Az első azt jelenti, hogy nem veszünk meg minden könyvet. Így viszont az eddigieknél is jobban együtt kell működnünk a város többi könyvtárával. A cél az, hogy ne egyforma könyvtárak legyenek, ahonnan sok minden hiányzik, mert nem telik rá, hanem a könyvtárak együttes állománya legyen minél gazdagabb. A könyvtárközi kölcsönzés a megye kisebb könyvtárait is felmenti a „mindent gyűjteni” kényszere alól. fejlesztés a könyvtárakban dolgozó stabil gárdáknak köszönhető, az igazgatók tíz-húsz- harminc éve irányítják ugyanazt az intézményt. A gyűjtemények mind összetételükben, mind tartalmukban igen komoly értéket jelentenek. Egy-egy városi könyvtár 100—200 időszakos kiadvánnyal, hetilappal, folyóirattal várja olvasóit, köztük számos idegen nyelvű periodikával. A megyei könyvtárban 600 féle lap, folyóirat van, ebből 97 szocialista, 36 pedig tőkés országokból érkezik. A jövőben itt is megfontoltabban kell válogatnunk. Csak a legjobban hasznosítható, a legtöbb olvasót érdeklő kiadványokat vesszük meg, mindig a szükséges példányszámban. t Az igen népszerű Burdát mégis lemondták. Vajon miért? — Furcsa, de részben éppen a népszerűsége miatt, ugyanis ez a divatlap mindig szőrén-szálán eltűnt, sose lehetett megtalálni. De ha megjelenik a magyar változata, újra megrendeljük ... Viszont miért kellene nekünk is járatnunk mondjuk az Antropológiai Közleményeket? Természetesen megrendeljük viszont azokat a szakfolyóiratokat és -könyveket, amelyek a város egyetlen szakkönyvtárában sem találhatók meg. De mondjuk az elsőkötetes, kevésbé ismert költők könyvéből is elegendőnek érzünk egy- egy példányt. A Űjra visszakanyarodtunk a pénzügyek- w hez. Tervezik-e a „pénzes” szolgáltatások körének bővítését? — Minden attól függ, országosan hogyan szabályozzák majd ezt. Az biztos, hogy a négy alapszolgáltatás, tehát a kölcsönzés, a könyvtárközi kölcsönzés, a helyben olvasás és a napi tájékoztatás ingyenes marad. Azért viszont valószínűleg fizetni kell majd valamennyit, ha valaki például jelentős irodalomkutatást igényel, ami már nem sorolható a könyvtárosok napi feladataihoz. A nyelvleckéket kedvezményesen fogjuk átjátszani, a magunk módján ösztönözve, segítve a nyelvtanulást. A nyomdai másolás a forgalmi adó miatt máris többe kerül, mint eddig. Az előbb említett alacsonyabb példányszám miatt előfordulhat, hogy a jövőben az olvasóknak várniuk kell egy-egy könyvre vagy folyóiratra, amit szeretnének kikölcsönözni. Tervezzük a kölcsönzési határidők háromszori meghosszabbításának megszüntetését is, hogy minél többen hozzájuthassanak a kiválasztott olvasnivalóhoz. Van 117 videokazettánk, zömmel ismeretterjesztő és kötelező olvasmányokat feldolgozó filmek. De ez a 117 darab még olyan kevés, hogy csak közületek, főleg iskolák kölcsönözhetik. 0 Említene még néhány idei elképzeléseik közül? Amire egy részük amúgy is képtelen lenne, hiszen könyvtáraink rendkívül különböző feltételek között dolgoznak. Van, amelyik sokkal inkább kölcsönzőhely, semmint igazi könyvtár. — A könyvtárnak, illetve a „szolgáltatóhelyek” legalább fele nem felél meg a szakmai követelményeknek. Különösen a városok lakótelepein és a kistelepüléseken vannak gondjaink, beleértve a nyíregyházi fiók- könyvtárak többségét is. Fehér folt a,Szamuely lakónegyed, ahol az idén a városi tanáccsal közösen szeretnénk egy fiókkönyvtárat létesíteni. Néhányat pedig meg kell majd szüntetnünk, amint alkalmasabb helyiség kínálkozik, vagy valami más módon meg tudjuk oldani a lakosság ellátását. 0 Az utóbbi években hol sikerült előbbre lépni? — Korszerűsítettük, bővítettük a mátészalkai, tiszavasvári, mándoki, tiszaberceli könyvtárat. Több mint 30 kettős funkciójú, tehát a lakosság és az iskola igényeit is kielégítő könyvtárunk van, az audiovizuális szolgáltatások bővítésére törekszünk most már a nagyobb községekben is. Közelebbi terveink között szerepel a kisvárdai és a fehérgyarmati könyvtár körülményeinek lényeges javítása, majd a nyírbátori és a vá- sárosnaményi könyvtáron lesz a sor. A Az eddig elmondottakból ítélve a fejlődés szinte töretlen, ha' nem is haladunk éppen rohamléptekkel. — Eddig még az állomány gyarapításának ütemét is tartani tudtuk, a könyvtárak emelkedése ellenére. Az átgondolt, szakszerű — Legfontosabb feladatunknak a tudományos munka, a kutatás támogatását tekintjük. A tanárképző főiskola és a népfront mellett mi is védnöke vagyunk a nemrég megalakult Bessenyei Társaságnak. A termelőmunka, a műszaki fejlődés segítésére felajánlottuk szolgáltatásainkat az üzemeknek, vállalatoknak, de meg kell mondanom, néhány területről alig kaptunk visszajelzést. Például közgazdászok és műszakiak elvétve kérnek témafigyelést. Ebben az évben a párt-, állami testületek üléseinek fontosabb napirendi pontjaihoz szakirodalom-jegyzéket készítünk az érintettek számára, lehetővé téve a döntést megelőző felkészülést, tájékozódást. 26 tárgykörben végzünk témafigyelést, az alkoholizmustól kezdve a környezetesztétikán át a vezetéselméletig. Csatlakoztunk a Könyvtárak Gazdasági Társaságához, amely január végén alakúit meg Budapesten. Célja a megyei könyvtárak állományának, eszközeinek minél ésszerűbb felhasználása, az együttműködés. A társaság segíti majd például a számítógépes programok cseréjét. Mert az idén végre mi is számítógépet kapunk, még az első negyedévben, és így elkezdhetjük az olvasók, a kölcsönzés, a helyismereti anyag számítógépes feldolgozását. Hogyan summázná: milyen szerep vár a könyvtárra a jövőben? — Mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy megőrizzük elért pozícióinkat, nagy gonddal gyarapítsuk állományunkat, a lehetőségek és az igények szerint bővítsük szolgáltatásainkat. Még rövidebben: erősödjön a könyvtár információs központ és szellemi műhely jellege. Gönczi Mária .. .az ember lelki nyugalmához, belső békéjéhez, kiegyensúlyozottságához hozzá tartozik az a sajátos tudat, hogy különb valamiben másoknál. Nem csak, mint egyén, hanem, mint egy csoport, kisebb- nagyobb közösség tagja is szereti ezt érezni — sőt, így még inkább hatásos ez a fajta lelki tréning. Sokszor hallom városlakótól, hogy köny- nyű a falusinak, még a bőre alatt is pénz van, azt se tudja, mire költse. Lám, itt vannak ezek a több tízezer forintos kerítések, a hivalkodó, hatalmas házak! Sokakat irritál az új (vagy régi) gazdaságok villája, nyugati kocsija, finom öltözködése, feltűnő életmódja, arany csuklólánca, drága pecsétgyűrűje. S már kész is az ítélet: tisztességes úton ezt nem lehet elérni, lop - csal-hazudik mind! Értelmiségiről mondja a kétkezi dolgozó, hogy csak ül egész nap az irodában, kavar gat ja a kávéját, mégis milyen jól megél. Aki meg egy kicsit is szellemi dolgozónak vallhatja magát, már nem tekinti egyenrangúnak azt, akinek kezéről csak hosszas súrolásra tűnik el az olaj, s megkérgesül a tenyere. Nem ért egyet velem, Tisztelt Olvasó? örülök neki, mert én sem — első bekezdésbeli magammal. Városinak azt ajánlom ilyenkor, csak egyszer, egyetlen egyszer és csak pár napig próbálja meg a falusi ember életritmusát; keljen hajnalban, etessen, fejjen, dolgozza le a hivatalos munkaóráit, aztán folytassa ott, ahol abbahagyta — hátha változik a véleménye. Főként, ha még beszélgetni is marad ereje az általa lenézettekkel. Vékony bukszájának csak egy szempont figyelembe vételét ajánlom: hátha akad, aki a tisztességét megőrizve is képes magas életszínvonalat elérni, mert esetleg olyan képességét ismeri el pénzzel a társadalom, ami az irigykedőben nincsen meg. Csak hasonlókat javasolhatok az értelmiségire ferde szemmel tekintőnek és a fizikai munk.á(s)t^lenézönek is. Mondhatják — és igazuk is van —, hogy azért ezeket a véleményeket a tapasztalat alakította ilyenre. Csak — legalábbis szerintem — az általánosítás ritkán vezet jóra. Mert (hogy más példát is hozzak) joggal birizgálja igazságérzetünket a segély, ha arra érdemteleneknek jut, de ebből túlzás (akár tragédiákhoz is vezethető túlzás) azt a következtetést levonni, hogy aki cigány, az biztosan ingyenélő. Megállít a múltkor egy ismerős, s kérdi: ki az a B.? Biztos cigány, mi? Mert nagyon védte őket az egyik cikkében.. . Pedig B. csak arra hívta fel a figyelmet, hogy ha nehezedik az életünk, rögtön találunk magunknak ellenséget, akin kitölthetjük mérgünket. Idézett ismerősöm fel van háborodva, s a valóban sötét erdőben nem hajlandó meglátni azt a még mindig kevés, de — bízom benne — növekvő számú, egészséges, sudár fát... Tudom, nem ilyen egyszerű a dolog. Hogy sarkított példákat hoztam fel, s talán nem az effajta, előítéletes gondolkodás az uralkodó. Bár... A seregben például valóban egymásra utaltak az emberek, mégis szinte szembenáll a „tápos”, a „pi- tyu” (hivatalosan az előfelvételis) és a másfél évre bevonult sorkatona. Vagy: annak idején nemcsak a már említett ellenszenv, nem is csak a kiirthatatlannak látszó kopasz—öreg ellentét, hanem még az is nehezítette az amúgy sem könnyű hónapokat, hogy szinte kötelességszerűen ferdén nézett egymásra a közös kerítések mögött élő „nyúl" (gépkocsizó lövész) és „buffos”, vagyis tüzér. De említhetem egyes „elit” iskolák diákjainak a vélekedését teszem azt a kis, falusi gimnazistákról, vagy szakmunkástanulókról. Jóval nagyobb léptékben hasonló: népek, nemzetiségek hagyományos vagy frissen szított gyűlölségére igazán nem nehéz példát hozni erről a békétlen Földről. Kivételek persze vannak. Akik nem hagyják magukat felszínes vélekedésekkel sodortatni. Akik előbb az adott embert igyekeznek megismerni, s nem az az elsőrendű szempont, hogy milyen csoportnak, közösségnek, nemzetnek a tagja az illető. Jó volna hinni, hogy egyszer ez lesz a fő szabály, s a* eddig felsoroltak jelentik majd a kivételeket. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988.február 6. ^ Papp Dénes
