Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
1988. február 6. Kelet-Magyarország 3 /-----------------------------------------------------------------------Korkedvezményes nyugdíjazás -------------------------- , Rugalmasabb munkaügy VALAMIKOR NAGY ENGEDMÉNY, kedvezmény volt, ha valakinek sikerült kiharcolnia a korengedményes nyugdíjazást. Azért sem volt ez könnyű, ment ..évtizedeken át kialakult és rögzült a foglalkoztatási rendből következően, hogy a munkaerőkínálat olyan, amilyen, a kereslet pedig még ma 'is rendkívül élénk. És ráadásul — a költségvetés szempontjából gondolkodva — minden egyes nyudíjiazás az amúgy - is nehezen viselhető nyugdíj terheket súlyosbítja. (Magyarországon jelenleg 2 millió 400 ezer nyugdíjas él, és az átlagnyugdíj csaknem 3600 forint.) Másutt másként gondolkodnak. Ausztriáiban például a miénknél magasabb — egyébként a világ legtöbb országában magasabb — a nyugdíjkorhatár: a férfiaknál 65, a nőknél 60 év. Viszont általános szabály, hogy legalább 35 óv biztosítási év után nők és férfiak egyaránt öt évvel korábban mehetnek nyugállományba. S esetükben — a viszonylag hosszú biztosítási, aziaz szolgálati idő miatt — jóval magasabb az átiagnyugdíj (11 476 schilling), mint a szokványos öregségi nyugdíj (7152 schiEiing). A biztosítottak jelenleg 60 százaléka él — élhet a korai) nyugállományba vonulás lehetőségévé!. Vagy: Görögország. A nyugdíjkorhatár szintén 60, illetve 65 év, de mindenkinek törvényadta joga, hogy bizonyos szolgálati idő utón — és persze sokkal kevesebb fizetséggel — nyugállományba vonuljon. A RUGALMAS NYUGDÍJRENDSZEREK legkülönbözőbb variációi szokásosak a Világ nagyon sok országában. Nem kizárólag humánus és szociális indítékok által vezérelve, hanem a foglalkoztatáspolitikai és végső soron üzleti megfontolásokból is. Nálunk — főleg a munkanélküliség megjielenésé- v.el — az elmúlt évben a szakszervezetek szorgalmazták a korkedvezményes nyugdíjazás kiszélesítését. Nincsenek ugyan — és rövid időn belül nem is várhatók — földrengésszerű mozgások a munkaerőpiacon, de nagyon remélhető, hogy a mindenképpen felgyorsítandó szerkezetváltáshoz szükségképpen kapcsolódó átcsoportosítása és átképzési gyakorlat egyre általánosabbá válik. És hát ugye, meglehetősen reménytelen vállalkozás — s ezért értelmetlen kívánság — lenne, alig néhány évvel a nyugdíjkorhatár előtt, vadonatúj munkahelyen, vadonatúj szakmát tanulni. Kiinek mi haszna lenne ebből? Ilyen .esetekben tehát sokkal célszerűbb, emberségesebb és — ne kerteljünk — kifizetődőbb a korkedvezményes nyugdíjazás, mint a további munkavégzés erőltetése. Persze csakis a ködcsömös megegyezés alapján. De mélyreható vizsgálódások és részletes számítgatások nélkül is sejthető, hogy sokan, nagyon sokan él-nénék e lehetőséggel. Sokkal többen, mint ahányon korábban — és lényegében még manapság is — valamiféle kegyként megkapják a korkedvezményt. Az sem feledhető, hogy a foglalkoztatás olyannyira kívánatos racionalizálásának legújabb kori eszközei és módszerei közé tartozik, hogy például a munkáltatók egyszerűen nem pótolják a nyugállományba vo\ _______________________ nulókat, ilymódon is apasztva a vállalati létszámot. Ám e módszer allkal- mazásával ki kell várni a itörvényas — és jelenleg még mereven megállapított — nyugdíjkorhatárt. Pedig gyorsítható ez a folyamat, s ez ügyben jelent nagy előbbnelépést a Minisztertanács 1987 novemberétől érvényes határozata. Eszerint nagyobb szabású vállalati átszervezések esetén •a fölöslegessé vált idősebb korú munkavéllialók — amennyiben öt évvel vannak a nyugdíjkorhatár előtt — automatikusan megkaphatják a 'korábban oly nehezen elérhető korkedvezményt, s ezekre az évekre, lényegében, a munkáltatójuk fizeti — a Társadalom- biztosítási Főlig azga tőség inak átutalva — a nyugdíjukat. Továbbá: a rendelkezés értelmében, például egy VAÉV-típusú vállalat felszámolásakor e korosztály időleges nyugdíjköltségei a nemrég létrehozott foglalkoztatási alapot terhelik. A RENDELKEZÉS MÉG NAGYON FRISS ahhoz, hogy bármiféle gyakorlati tapasztala'tot említhetnénk. De annyi máris tudható, hogy a .vállalatok nem örvendenek ‘túlzottan annak a lehetőségnek, hogy ugyan nyugállományba helyezhetik az idősebb korú munkavállalóikat, ám ennek költségeit — mint említettük: maximum öt éviig — maguknak kell állniuk. Mert ugye, miért is örülnének, amikor ez a vállalati kasszát terheli. Valóban. De vajon a közvetlenül nyugdíjkorhatár előtt álló emberi — gyakorta valóban szociális megfontolásokból történő, és nem túl sok hasznot hajtó — foglalkoztatása nem tenheli a vállalati kasszát ? De még mennyire! A minisztertanácsi rendeletben megfogalmazott lehetőség — ha szabad így mondani — tehát sokkal jobb üzilet, .mintha nem élnének vele. Ismét csak a nemzetközi gyakorlatra és tapasztalatokra kell hivatkozni: még ■a rugalmas nyugdíjrendszerek általános alkalmazása mellett is időnként — a gazdasági körülményekhez való alkalmazkodás nehezebb periódusaiban — egyre gyakoribbak az ilyesfajta korkedvezményes akciók. Olyannyira, hogy a munkáltatók például előnyös feltételekkel átvehető pénzügyi „csomagokat” állítanak össze, hogy ezzel is ösztönözzék, illetve — mondjuk csak ki — sürgessék a mielőbbi nyugállományba vonulást. Sok helyen például tekintélyes kezdőtőkét adnak a munkásoknak kisebb műhelyek felszerelésére és működtetésére, és ismétlendő — mert hangsúlyozandó —, hogy nem csak humánus, de gazdasági megfontolások írniatt is. Mondhatná erre bárki: .hja, kérem, ez a .gazdaságilag nagyon fejlett, és ezért nagyon gazdag országok által megengedhető luxus”. Nem luxus. Üzlet. Gazdasági racionalizmus. A munkaarőpiaci feszültségek csökkentésének egyik lehetősége. OLCSÓBB ÉS KIFIZETŐDŐBB lehetőség, mint a mumfaaniéllküH segély folyósítása, s mint a munkanélküliséggel együttjóró valamennyi szociális gond kezelése. Annyira nem luxus, hogy szakmai körökben nálunk sem tartják az efféle megoldást eleve elvetendő- nek. V. Cs. ________________________ Könnyen kapott pénz volt Orra bukni a kamatlábakon? Törlesztési terhek Gávavencsellőn Három esztendeje annak, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elemzésnek vetette alá a közös gazdaságok anyagi helyzetét. Matematikailag tetszetős formula volt az eredmény: egyharmad képes a bővített újratermelésre, egyharmad éppen-éppen, egyharmad pedig reménytelenül nem. A „felosztás” azonban súlyos helyzetet is jelentett egyúttal. Magában hordozta a további romlás lehetőségét, amely aztán nem is maradt el. A veszteségek szerteágazó okai közül egyik legfontosabb: az eladósodás. — Termelőszövetkezetünk a megye 12 nem támogatott közös gazdaságának egyike, — vezeti be a témával kapcsolatos mondanivalóját a Gávavencsellői Szabadság Tsz termelési elnökhelyettese. Nagy Zoltán. — Hogy a 19 aranykoronánk mennyi hátrányt jelent, az egy másik beszélgetés tárgya lehetne, csak azért mondom, hogy tudjon hova tenni bennünket, aki olvassa ezt a történetet. Mi 1980 és ’85 között igen sok hitelt vettünk fel, mert 6—8 százalékos kamatra lehetett kapni, tehát olcsó volt .a pénz. 17 milliót kaptunk kölcsön ahhoz, hogy az iparszerű gabonatermelés! programhoz csatlakozzunk. Megpályáztuk a világbanki lehetőségeket, ez 16 milliót jelentett egy tízezer tonnás gabonatároló fémsiló formájában. Aztán 10 millió a takarmánykeverőre, a határ úthálózatának rendbetételére, és még néhány kisebb jelentőségű dologra. Olcsó volt a hitel Itt álljunk meg egy kis elemzésre. Az említett öt év végén 73 millió forintra emelkedett a Szabadság Termelőszövetkezet hitelállománya. Nagyon szívesen verte volna magát hasonló nagyságú adósságba ennek a megyének még további legalább három-négy tucat gazdasága, de hát a bank is megnézi, kinek adja, mire adja. még ha foőviben is van a pénznek. Még nagyobb léptékben vizsgálva az akkori helyzetet, világosan követhető: a világban a hetvenes évek közepén volt olcsó a hitel, így ötéves fáziskéséssel követte azt a helyzetet a magyar bankszakma. Az ilyen hullámos vonallal jellemezhető irányzatoknak azonban megvan az a természetük, hogy völgy és csúcs egyaránt „begyűrűzik”. A divatszó utón, gondolom, az olvasóban már él a gyanú, hogy mi köszöntött rá népgazdaságunkra és a gazdálkodó szervezetekre: a kamatlábak soha nem látott mértékű emelkedése. — A kamat napjainkra már elérte a 16—18 százalékot — jellemzi a mai helyzetet Tóth Mihály főkönyvelő. — Nyomasztó a gondunk, mert hiába fektettük be jó gazda módjára azt a pénzt, az adósságszolgálat egyszerűen megfojt bennünket. A gabonaprogram nem hozta azt, amit annak idején meghirdetői kalkuláltak, a világpiacon mennek lefelé más termékeink árai is, aztán ráadásul a tavalyi aszály ... A bevezetőben említett három gazdasági kategóriából a Gávavencsellői Szabadság valahol az első kettő között helyezkedik el, és akkor is hasonló pozícióban leiedzett, amikor hozzájutott a hitelekhez. Vagyonértékük 420 millió forintra emelkedett, az évi árbevételük pedig 360 millió körül alakul. A kölcsönöknek tehát a dolgok rendje módja szerint ahhoz kellett volna vezetni, hogy a tsz még jövedelmezőbbé váljék, és így a bank is jól járjon. Ehelyett majdnem hely- benjárás az, amiről beszélni lehet. Egyharmadot elengedtek — Az államnak ma nincs pénze, nekünk meg tegnap volt — présel ki magából egy keserű szóviccet Nagy Zoltán. — Mi a meglévőhöz kértünk, most meg az így összejöttből sem tudunk törleszteni úgy, hogy még előre is haladjunk. Eddigi okfejtésünk nem először összegzi a tényeket. A MÉM—TOT felmérés óta kéK etten voltak, egy idősebb és egy fiatalabb. — Meg kell húzni, és nem fog csöpögni — nyugtatgatta a lakót az idős mester, — Piatrus, ugorj le a pincébe, és zárd el a csapot! Ráütött a csőre, hogy el lehet zárni. A mester bele- vörösödött az erőfeszítésbe, meghúzta a menetet, és ismét koppintott. — Nahát, ez a cső — és a mester kezdett dühbe gurulni. — Nincs más hátra, Piotrusnak kell meghúznia. Benne van még erő. Szerepet cseréltek. Most Piotrus vörösödött bele az erőfesztítésbe, és meghúzta a menetet. Csikorgó hang hallatszott az összeeresztés felől, és egy darabon lejött a festék. — Nem repedt meg? — rémült meg a lakó. Reméljük, nem — a fiatal szakember nyugodság- ban felvette a versenyt a mesterrel. — Várunk egy kicsit, aztán meglátjuk ... — mondta szakszerűen, és koppintott. Valóban megrepedt. Sugárban ömlött a víz, ezért szült újabb is, amely feltárta, hogy méltánytalanság lenne gazdasági rostokolásra kényszeríteni azoknak a gazdaságoknak különben meglehetősen népes csoport ját, akik ebben a hajóban utaznak. Született is egy pályázati lehetőség azoknak, akik a ke- ményedő helyzet miatt nehezebb körülmények közé kerültek a korábbi nagyarányú fejlesztéseik miatt. Először száz tsz-ről volt szó, a megyéből tucatnyian estek volna bele. — Mi 17 millió forint elengedését kértük, és azt hiszem, más gazdaságok is ebben az arányban gondolták könnyíteni helyzetüket — beszél a részletekről Nagy Zoltán. — Közben azonban valamiképpen lendületét vesztette az, vagy éppen nem volt rá annyi pénz, mint azt az első pillanatban gondqlták, ki tudja... Lényeg az, hogy egyharmadát fogadták el. Tulajdonképpen az egyharma- dának is csak a felét engedték el, a többit felfüggesztették három esztendőre. Aztán ketten sorolták, mivel gondolták „kiérdemelni” az adósságelengedést. Az állattenyésztésben teleprekonstrukció nyolcmillióért, a gabonaszárító energiatakarékos üzemre való átállítása, költségtakarékosabb üzemszervezés, a gabonatermesztésben a vetőmagelőállítós fokozása, a kukorica öntözésének fejlesztése. Egy terjedelmes gépelt anyag tartalmazza az elsorol- takat, sokkal bővebben és részletesebben, mint arra ezeken a hasábokon mód van. Az a gyanúm, hogy minden pontját napirendre tűzték Jan Brzozka; Szakemberek Piotrus ismét koppintott. — Meg kell hegeszteni — jelentette ki. — Akkor hát mire várnak, az isten szerelmére, hegesszék már meg — nézett a lakó az órájára. — Legfeljebb egy kicsit elké- sek a munkából. — Mi, kérem, vízszerelők vagyunk. — Hol találok én most egy hegesztőt? — Majd mi hozunk egyet, ne tessék idegeskedni. A hegesztő a telepen tartózkodott, és éppen reggelizett. Ennek ellenére kiment — amint végzett az evéssel. — Mesterek! — legyintett megvetően. Ki lehet javítani — a hegesztő is hidegvérű embernek bizonyult. — Nem fog szét jönni a hegesztés? volna akkor is, ha nem kell belőle összehozni ezt az előterjesztést. Á pénz az pénz De hát a bank változatlanul csak „komoly és megalapozott” igények, indokok alapján tárgyal. Nem mintha nem lenne igaza, mert a pénz az pénz, a hitel pedig nemcsak egy kölcsönadott összeg, hanem a kölcsönvevő erénye is. Nem kap hitelt az, akinek hiteltelenek a szavai. A Szabadságnak van hitele, a szó mindkét értelmében. Az éves törlesztése 12 millió, így tehát „.kedves” ügyfél. Egy partner azonban morózussá válhat, ha fejős tehénnek nézik. A megemelkedett kamatok, a nyomott felvásárlási árak arra engednek következtetni, hogy a , költségvetés gyorsabban akar pénzhez jutni, mint amilyen szaporán az a gazdaságok kasszájába csörgedez. Manapság különösen barátságtalanok a lépéséi. Felmondja a szerződésben lekötött összegeket, nem fogad el váltókat,, nem ad hitelt bruttósításra. Egyelőre mosolyognak egy - másra eme partnerek, de mintha már hallatszana közben a fogaknak csikorgatá- sa. Üdvös lenne lélegzethez juttatni egymást, hogy csillapodjanak a kedélyek, és a normális gazdálkodásnak megteremteni a pénzügyi feltételeit. hogy mindkét fél megéljen és ezáltal több jusson a „nagy kalapba”, még ha ez egyelőre lyukasnak tűnik is. Esik Sándor — A hegesztés? A hegesztés soha nem jön szét. Nézze csak! — és jó erősen odaütött. Persze itt, egy kicsit távolabb, könnyen megrepedhet, szó se róla. — Hol? — szeretett volna biztos lenni a dolgában a lakó. — Például itt — sújtott le a mester egy kicsit arrébb. Igaza volt, megrepedt. Mire Piotrus elzárta a csapot a pincében, térdig álltak a vízben. — Ami sok, az sok! — kezdte elveszíteni a türelmét a lakó. — Csigavér, ki fogjuk cserélni! Még talán jobb is, hogy így történt. — Akkor hát mire vár, cserélje ki! —Én hegesztő vagyok. Ehhez vízszerelő kell. A szerelők is azon a véleményen voltak, hogy szerencsésen alakultak a dolgok. — Hiába, az új az igazi — dörzsölte a kezét az idős mester. — Mázlija van, hogy nyitva van a raktár, így munkaidő végéig biztos elkészülünk. Táskák külföldre 120 EZER DIVATOS NŐI TÁSKÁT készítenek az ér első felében szovjet exportra a Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezet táska- üzemében. (elek)
