Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-05 / 30. szám
1988. február 5. Kelet-Magyarorsz&g 3 illetékeshez TISZTELT ILLETÉKES! Manapság ugye gyakran elhangzik a „megújulás” és „nyíltság” szó, szinte már jelszavunkká is vált. (Sajnos!) Illik azonban nemcsak hangoztatni ezeket a szavakat, hanem értelmük szerint gyakorolná is. önök például bruttósították a megújulás érdekében. Ez rendjén is van! Igaz, azt nem tudom, hogy valóban megújulást eredményez-e ez, de hát a jövendő majd eldönti. Bízzuk hát rá! Az én ötvennyolc éves génjeim nehezen újulnak már, s így inkább a nyíltságot próbálom gyakorolni, hogy együtt haladhassak a korral. Erre, mármint a nyíltságomra, legfőbb garancia ez a levél. Mert ugye itt van, olvashatják. Sőt nemcsak olvashatják, hanem értelmezhetik, vagy félreértelmezhetik is. Kibogozhatnak belőle rejtett gondolatokat, de ugyanilyeneket bele is magyarázhatnak. Szóval valóban nyílt ez a levél, mert felhasználható mellettem vagy ellenem. Ám, elég a polémiából, hadd térjék a tárgyra! Mikor azon a bruttósítási jegyzéken olvastam ezeket: Alapbér 6450,— bruttósítva 7469,— Pótlék 300,— bruttósítva 331,— Bérkiegészítés 310,— összesen 7060,— bruttósítva 7800,— Szóval, mikor olvastam ezeket az adatokat, őszintén mondom, semmit nem értettem az egészből. Bevallom, ma sem. De azért, higgye el nekem Tisztelt Illetékes, megértettem. Azt legalább is megértettem, hogy ennek így kell lennie. Ezért megértő belenyugvással elfogadtam. Arra ne gondoljon, hogy meglepődtem, vagy felbosszankodtam! Mert hiszen ki lepődik manapság meg valamin, meg kinek van mostanság energiája a bosszankodásra? Persze nem is tapsikoltam. Azért, mikor a túlóradíjak bruttósítására is sor került, csak megmoccant valami bennem. Egyszerűen én ezt csodálatosnak és különösnek találtam egyszerre. Bármennyire beleizzadt ugyanis szegény főnökünk a számolásba, az én túlóradíjam bruttósítva is alatta marad az alapdíjnak, s így csak kegyes kiegészítéssel érte el a 45 forintot. A Tisztelt Illetékes már biztosan kitalálta mi ebben a csodálatos és a különös. Hogy mikor összehasonlít- gattam a bruttósított túlóradíjamat a kartársaiméval, jöttem rá, hogy nekem, a harminchárom éves egyetemi diplomával rendelkező ötvennyolc éves tanárnak jóval kevesebbet ér a túlórája, mint annak a kedves kis kar- társnőnek, aki az ősszel került a tantestületünkhöz — képesítés nélkül. Talán még valami tanulságfélót is le lehetne belőle vonni. De hát mit is kezdhetnék azzal a tanulsággal? Ezt inkább önnek kellene megtenni Tisztelt Illetékes, mert ön esetleg hasznosíthatná is, ha van önben erre való hajlandóság. Így inkább azokat a gondolataimat közlöm nyíltságomat bizonyítandó, amelyek ennek a túlóradíjnak a bruttósítása nyomán felvetődtek bennem. Először azt határoztam el, ha már az én túlórám csak ennyit ér, nincs értelme a megtartásának sem. Igen ám, de .van nekünk egy intézményi erőszakunk is kormány- rendelettel alaposan megtámogatva, mely szerint bruttósítás ide, bruttósítás oda, nekem kutyakötelességem túlórában tanítani, ha azt az iskola érdeke úgy kívánja. Nálunk pedig mindig úgy kívánja. A következőkben aztán az jutott eszembe: jól van „le- bruttósították” a túlóradíjamat, én meg majd „lebruttósí- tom” ugyanilyen arányban a túlóráim színvonalát. Csak hát azok a tekergő surmók, nyelvpiritty csitrik! Szóval a tanítványok! Irántuk még megmaradt a lelkiismeretem. Az utóbbi időkben gyakran olvastam a lapokban, hogy az a segédmunkás, aki a nyolc általánost sem végezte el, többet keres, mint a vállalat főmérnöke. Hát ez lesz az! Tél van, még fűteni kell, bevágom hát egyetemi diplomámat a kályhába és elmegyek segédmunkásnak. Mert hisz az újságok hírei fehéren-feketén bizonyítják, hogy a kisebb tudás és alacsonyabb képesítés nagyobb munkabért jelent; az én túlóradíj-bruítósítósom meg beszédesen igazolja, hogy a nagyobb tudásért és magasabb képesítésért kisebb fizetés jár. Hát így állok én most a bruttósítással, a nyíltsággal, s diplomám presztízsével. Kelt Rohodon, a bruttósítás első évének februárius havában. Azért maradok őszinte tisztelettel: Balogh László lebruttósított értékű tanár Nyílt kvél Ili® ügyében Ui.: Tisztelt Szerkesztőség! Nem kommentálom mellékelt írásomat, de a félreértések elkerülése végett néhány gondolatot mégis fűzök hozzá. Ez az írás nem vitacikk, ne azt keressék hát benne, hogy igazam van-e, vagy nincs igazam. A nyíltság jegyében készült gondolatok közlése ez a firka. Olyan nyers gondolatoké, amelyeket egy probléma vetett fel bennem. Korábban az ilyen gondolatokat magamba fojtottam, mert a kitárulkozás mindig kellemetlenséggel végződött. Most merem hinni, hogy őszinte lehet az ember akkor is, ha gondolata ellentmondó, vagy keserű. Az eltérő vélemény nem eltérő szándékú embert jelez mindig és úgy vélem, ezeknek az eltéréseknek az összehangolása fontos lehet. Ezért látom szükségét az őszinteségnek. Higgyék el, azért viszolygok. Nehéz elhinnem, hogy hátulütő és szerkesztői szépítés nélkül nyíltan ennyire őszinte lehet az ember. De el kell kezdeni. Hátha! SZOLGÁLTAT IS Új minőségben a GELKA Megszűnt a GELÍKA háttérintézményi jellege, s egy hónapja ismét szolgáltató vállalatként üzemel a megye területén. Az új szabályzók életbe lépésével a kjisválla- latokkal azonos feltételek mellett dolgoznak. Foglalkoznak híradós technikai felszerelések, fekete-fehér és színes televíziók, háztartási gépek és videóberendezések javításával. A központi antennarendszereik tervezését, szerelését és iá lakossági műholdvevők telepítését és karbantartását is elvégzik a vállalat szakemberei. HARMINC ORSZÁGBA EXPORTÁLJA TERMEKÉIT a Tiszai Kőolajipari vállalat nyír- bogdányi üzeme. A tőkés piacon a legkeresettebb termékük a vazelin, amely gyógyászati és kozmetikai alapanyag, termelésük 90 százalékát külföldön értékesítik. A hazai piacon Jól ismertek a korrózióvédő anyagok, az Oltókor család, de jelentős a kábelipar megrendelésére készülő BNV-díjas telefonkábel térkitöltő anyag is. (Elek Emil felvételei) Első képünkön: A fehér vazelint a megrendelő igényelnek megfelelően rozsdamentes hordókban szállítják. Második képünkön: Naponta 1500 Olvlkor alváz és üregvédőt dobozolnak az asszonyok. Harmadik képünkön: A mezőgazdasági és ipari üzemek részére gyártott anyagok kén-dl- oxid-tartalmát laborvizsgálatokkal határozzák meg. „Akkor én most megkérdezem...’7 Hamarosan kiderül: itt ez a szokás, az embereik érdeklődnek lakóhelyük sorsa iránt, aktívan részt kémek irányításából. mm Összeér a két falu Palóczy Lajosné tanácselnök beszámolóját hallgatjuk. A nagyközség Mániapócs, Pócspetei és Kiisléta közös 'tanácsa 62,5 millióiból gazdálkodott az elmúlt esztendőben. Nem kevés. Különösen nem az, ha számba vesz- szük: mindössze 12,4 millió volt 'az iaz összeg, amelyet a települések lakossága adott a „nagy kalapba”. S hogy mire volt elegendő a pénz Pócs- petránek? — Befejeződött a művelő- déái ház villanyhálózatának és fűtésének korszerűsítése, járda épült az Ófehértó és Ifjúság utcában, 22 új telket alakítottunk ki, 'amelyből 17 mór gazdára italált, a többinek is kijelöltük a leendő tulajdonosát — sorolja az él- ■nöikasszony a lényeget. Az új telkeknek csak örülni lehet. Aki Pócsról megy Petribe, nemsokára feleslegesnek találja majd a hefly- ségnévtáblákat. Sóderiku,pacok, ítéglacsomók jelzik: a két falu az új telkek kialakításával hamarosan összeér. De nem ez a legnagyobb előny. Sokkal inkább az, hogy újra gyarapszik a falu, nem vágynak el a fiatalok. Pedig néha vágyhatnának. Leggyakrabban akkor, ha lakóhelyükön indulnák bevásárolni. — A Nyírbátor és Vlidéke Áfész a nagyközség területén sem felújításba, sem új egység építésébe nem kezdett, nem is tervezi — sommáz tovább a beszámoló. Szerencsiére nem is csak rájuk számíthatnak a petri- ek. A máriiapócsi termelő- szövetkezet kezébe vette a hozzá tartozó települések sorsát és önálló kereskedelmi főágazatot hozott létre. — Tette ezt azért, mert nem lehetett tovább nézni, azt a színvonalat, amelyet a faluban látott — mondja szenvedélyesen Somos József, a tsz elnökhelyettese, tősgyökeres petri lakos. A zöldség- és húsbolt mór javában árul, ezek ellátásában saját termékeik melle ti a prügyi tsz, valamint a megyeszékhely vállalatai lesznek megbízható partnereik, Innen nem vágynak el Falugyűlés sorsolással Pócspetriben Vtban Pócspetri felé a városkörzeti ta- mondanivalójára. Aztán megérkeztem, g nácskozások jutottak eszembe: hány tanács- nem győztem csodálkozni. A művelődési tag panaszkodott érdektelenségre, arra, hogy központ zsúfolásig telve, még a nyitott aj- mindössze egy-két ember volt kíváncsi tóban is állnak. s lesz még tápbolt is, ahol nemcsak különféle tápokat, hanem naposcsibét is lehet majd előjegyeztetni. A művelődési központ hallgatósága láthatóan elégedett. Nemcsak megélhetést, színvonalas 'ellátást is nyújt számukra a termelőszövetkezet. Ha minden terv sikerül, presszó is nyűik majd a faluban. — Nincs rá nagy szükség, de jó ha van — summázza a mellettem ülő szőnmekabótos férfi. Amiben nincs változás A falut jelenleg 2137-en lakják, az elmúlt évben 39- en születtek, 28-an haltak meg. A falu elöljárójától, Tamás Józseftől tudjuk: az ellátás mellett a telefonhálózat bővítését szeretné legjobban a falu népe. — Bátorból egy perc alatt az ország bármelyik részébe telefonálhat az ember, nekünk meg órák kaBenek, amíg a segélykérőn szóhoz juthatunk. Nagyon sajnálatos, hogy 45 óta ebben semmi fejlődés nem történt. Nagy baj az is, hogy az elmúlt évben a tervezett négy utca helyett csak kettőben lett kész a járda — fejezi be rövid, de summás hozzászólását laz 'elöljáró. — Akkor én most megkérdezem: a Béke utcáira mikor kapjuk a sódert, mert szeretnénk mielőbb elkezdeni a munkát — emelkedik szólásra egy fiatalember Tóvai István. Somos József azonnal válaszod: — Akár már holnap is vihetik. Idős ember 'emelkedik szólásra. Talán az izgatom, talán betegsége teszi, de al- csuklik a hangja, amikor szenvedélyesen mondja: — Tíz idős, egyedül ólő ember lakik csak a mi utcánkban. A téli tüzelő beszerzése nekünk valóságos kálvária. Nem elég bemenni Bátorba, onnan még két kilométer gyalog a Tüzép, ha kapunk is szenet, nincs, aki hazahozza. A fuvarosok szóbe se állnak a magamfajta öreggel, aki bizony egyszerre csak kevés szenet tud megvenni. Nekik nem éri meg kevéssel eddig jönni. Nagyon ás hiányolom, hogy sem a tavalyi, sem az idei beszámolóban nem hallottam arról, hogy Tüzépet tervezne a tanács. Levelek nem nagyobb mint Petri, nekik mégis van — adja meg a végső érvet Lin- zenbold István, akinek utolsó szavait már alig hallaná. -Vastapsot kap hozzászólásáért. Nagyobb elismerésben már csak a termelőszövetkezet kereskedelmi ágazatának vezetője részesül, aki röviden válaszol a felvetett problémára. Lesz Tüzép Pet- riben. Mint ahogy lesz majd szilárd út is, csak azért már zsebbe kellene nyúlni az állampolgárnak is. A tanács számításai szerint több mint húsz olyan család van a faluban, akiktől erre a célra 4300 forint hozzájárulást kérhet a tanács. — Nem fizetek! — áll fel egy szenvedélyes fiatalember. Csak annak a ,húszon- valahány családnak hoznak majd azon az úton tejet meg kenyeret? Zsebbe nyúl az állampolgár Bizony csak nehezen lehet őt győzködni arról, hogy most mindnyájunknak, az országnak is nehezebb. Kicsit összébb kell húzni a nadrágszíjat, s nem csupán kapni, néha adni is illenék Az érvek persze nem győzik meg teljesen a fiatalembert. Még a falugyűlés végén megtartott sorsolás se hat rá igazán, pedig takaros konyharuhát is nyert. Kovács Éva Bővítik a kollégiumot — Tanulmányútra mennek a tanárok Német nyelven, Nagykállóban Két német nyelvű osztály diákjai kezdik meg tanulmányaikat szeptemberben a Nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumban. A felvételi vizsgán elért teljesítmény alapján összesen 72 tanulót, 28 fiút és 44 lányt vettek fel a két osztályba. A megyéből 32-en — közülük Nagykál- lóból ketten — tanulnak majd a kéttannyelvű osztályokban Rajtuk kívül Budapestről érkezik még egy tanuló, a töb- biek az ország 13 megyéjéből jönnek, Békéstől Zaláig. Minden jelentkezőt el tudnak helyezni kollégiumban. A jelenleg 70 személyes intézményt az idén 120 személyesre bővítik, de a tervek szerint 1991-re a gimnázium mellett elkészül egy új épület is. A két német nyelvi osztályban 5 éves lesz a képzés. Az első — „nulladik” — évben a diákok heti 20 órában fogják tanulni a németet, emellett egy-egy magyar orosz, matematika, ének, rajz és testnevelési órájuk lesz. Osztályzatot csak az utóbbi három tantárgyból kapnak, ezenkívül ebben az évben dől el, hogy sikerül-e a németet a folytatáshoz szükséges szinten elsajátítani. Ha igen, akkor a következő négy esztendőben a matematikát, fizikát, történelmet (1—4. ösztályban), földrajzot (1—2. osztályban) és biológiát (2—4.-ben) németül tanulják a diákok. Német nyelvi órák természetesen minden évfolyamon lesznek. Az idegen nyelven tanult tárgyak tantervi anyaga megegyezik az általános gimnáziumok anyagával. (sz. cs.)
