Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

2988. február 29.

Kelet-Magyarország

T

Futba I Itörténelem

Tőle indult az akció

Világcsúcs

magasugrásban

Több világsztár részvételivel ugrógálát rendeztek IVyugat-Berlinben. A budapesti fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságra készülő nyugatnémet Carlo Thränhardt 242 cm-es új fedettpályás világcsúcsot ért el, igazolva nagyszerű formáját. Magasugrás: 1. Thränhardt 242 cm (világcsúcs), 2. Mögen- burg (nyugatnémet) 236, 3. Sjöberg (svéd) 234, 4. Ruf- fini (csehszlovák) 232.

A Budapesten rendezett Trlcotex Kupa, fedettpályás OB-n a nyíregyházi atléták több értékes helyezést szereztek. Hármasugrásban Bakosi Béla másodikra messzebbre szállt, mint tavaly bármikor (16,61), aztán harmadikra tnár vissza is ugorta önmagát a nemzetközileg jegyzett mezőnybe (16,78). fis ennek — ismerve a nyíregyházi atléta korábbi eredményeit — szívből örülünk. Bár a jugoszláv Kozsul az ötödik sorozatban elhalászta előle az első helyet, Bakosi eredménye ígéretes, a közelgő EB előtt. Eredmények: Hármas: 2. Bakosi 16,78. 200 m: 3. Molnár T. 21,39. Magas: 2. Viroszt 184.

s

________________________________Volt egykor Nyíregyházán a vasutas pálya környékén egy ügyes legény, aki nagyszerűen kezelte a futballabdát, a mérkőzéseken sok borsot tört az ellenfelek orra alá. Az ötvenes évek közepén aztán szögre akasztotta a futballcipőt, befejeződött a pályafutása. Vajon hol lehet ö?

Szerdán délelőtt a szerkesztőségben arra kértük a 65 éves Pethő Károlyt — mert, róla van szó — idézze fel pályafutásának emlékezetes pillanatait.

— Szerencsen, ahol születtem, nagyon szeretik a focit. Így nem is csoda, hogy már apró gyerekként is, amikor csak tehettük állandóan rúgtuk a . . . rongy- labdát. Óraközi szünetekben, tanítás után, mindig. Előbb aztán iskolaválogatott lettem, majd pedig a helyi csokoládégyár csapatát erősítettem a megyei másod- osztályban. Három év múlva ifjoncán, az NB III-as Károlyhá- zára vezetett az utam.

A háború őt sem kerülte el. Míg ő fogságban volt a nyíregyházi csapatok megtudták, hogy a gólerős csatár nem halt meg és az édesanyjától megszerezték a címét. Erről az időszakról így vall:

— Jól ismertek a nyíregyházi csapatok, hiszen régebben gyakran játszottam ellenük. Emlékszem, hogy pályára léptem a vasutason kívül a MOVE-Szabolcs és az NYKSE ellen is. Az átigazolási ügyemet Bányai András — ugye ismerős ez a név? — intézte, vele leveleztem le. A hadifogság után az első utam ide. Szabolcs fővárosába vezetett. Az NB III-as Vasutas játékosa lettem.

Két évig NB Il-es volt a csapat. Azt mondják ez volt az ötvenes évek „nagy” csapata. Íme az öszeállítás: Dékány — Bodnár, Koskovics (Kosi), Kékedi (Pettyes), — Havacs J„ Havacs Z. — Dénes, Pethő (Fillér), Varga, Huray, Kovács (Kokó). Az edző pedig Bánhidi József (Juci) volt.

Karcsi bácsi ebben az időben inkább előkészítette az akciókat. Tért ölelő indításaiból mérkőzésenként legalább két gólt szerzett Varga László, a szélvészVáradival a vonaton

A Hajdú expressz egyik kocsija : Budapest és Nyíregyháza között. A peronon Váradi János ökölvívó, olimpiai bronzérmest pillantjuk meg.

— Merre jártál? — kérdeztük a Nyíregyházáról elkerült versenyzőt.

— Budapesten, a sportkórházban, a válogatott keret orvosi vizsgálatán vettem részt.

— A diagnózis?

— Minden rendben, csupán két kilő súlyfelesleg van rajtam.

— Hogyan telnek napjaid?

— Nemrég fejeződött be az edzőtábor, a következő hetekben próbaolimpiára Szöulba utazunk.

— Milyen program zajlik a szeptemberben kezdődő nyári olimpiáig?

— Több nemzetközi verseny szerepel a tavaszi programban, majd edzőtábor következik.

— Mennyire elégedett Papp László a légsúlyú Váradival?

— Minden munkát elvégzek, becsülettel dolgozom, úgy érzem a legjobbak közé tartozom.

— Ez lesz a második olimpiád, ugye?

— Moszkvában vettem részt először az ötkarikás játékokon — de mivel a Los Angeles-i kimaradt — ez lesz a második alkalom számomra.

— Mikor jártál utoljára a Nyírségben ?

— Édesanyám most is Nyíregyházán lakik, így hát gyakran vágyóik otthon.

— Hát nem a Hajdúság az igazi „otthonod”?

Látszott rajta, kissé „mellbe vágta” a kérdés.

— Nyíregyházán ismerkedtem

meg a bunyóval, itt lettem válogatott, én most is szabolcsinak érzem magam.

— Jancsi! Kevés hír járja rólatok. Hogy van a Váradü-csa- lád?

— Egyelőre Debrecenben lakiunk — feleségem és a gyerekek —, akik közül az egyik hat, a másik négyéves.

— Meddig találunk a szorító világában még?

— Éppen ma van a 27. születésnapom, nem vagyok öreg. Sok függ attól, hogyan sikerül helytállni a nyári olimpián ...

(k. gy.)

Az ötvenes évek legendás Vasutas csapata.

gyors csatár. Többször szerepelt a megyei válogatottban — ennek abban az időben nagy rangja volt — és az egyik emlékezetes mérkőzésen 7:2-re legyőzték a Hajdú megyeiek válogatottját, pedig abban NB I-es játékosok is voltak. Amikor kiestek az NB II-ből, az NB Ill-ban már ő is megkezdte igazából a gólgyártást. Idényenként húsz, huszonkét gólt szerzett. Igazi specialitása az volt, hogy a jobboldali szögleteket külső rüszttel igyekezett úgy megcsavarni, hogy az érintés nélkül hulljon a hálóba. A régi NB Ul-as nagyhalászi csapat kapusa Láda tudna ennek sikeréről többet mondani . ..

— Egy sérülés aztán keresztbetörte a pályafutásomat hirtelen, és 34 évesen befejeztem a játékot.

A mérkőzéseken nézőként ma is rendszeresen ott van, de semmiféle funkciója, feladata nem köti a labdarúgáshoz. A régi haverok (Bányai András és István) azonban nem felejtették el, hanem megmentették a rendkívül lelkes sportbarátot a sportok királynője számára. Mostmár alig várja, hogy kezdődjön az idény, és segédkezhessen a rendezésben. Különösen a dobók küzdelmeinél lehet vele találkozni sokat.

A látogatása végén arra kértük Karcsi bácsit, hogy üzenjen valamit a mai NYVSSC-s focisták számára, ami úgy érzi haszánra válna a csapatnak.

— Mi csak kedden és csütörtökön edzhettünk, de volt olyan labdaéhségünk vasárnapra, hogy a meccsen felszántottuk a pályát, annyit futottunk. Ha kikaptunk sírtunk, akartunk és szerettünk is futballozni.

Sz&raz Attila

Milyen a jó edző?

A közelmúltban a szabolcsi labda rúgó edzők részére tartottak továbbképzést a nyíregyházi stadionban. Az előadó a szakberkek ismert személyisége. Göltl Béla, a testnevelési főiskola labdajáték tanszék éneik adjunktusa volt. Mielőtt a katedrát választotta volna, öt esztendeig volt az Újpesti Dózsa pályaedzője, majd három évig a líbiai válogatottnál dolgozott síiikerrel. A felkészült szakember szívesen vállalkozott egy kis beszélgetésre.

— ön milyennek ítéli a honi labdarúgóedző-képzést?

— Sajnos, sok jót nem tudok mondani, véleményem szerint reformra -lenne szükség. A jelenle- ,gd 4 éves szakedzői kurzus helyett egy rövidebb és intenzívebb képzési forma Lenne az észszerű. Például egyéves, bentlakásos formában sokkal hatékonyabb munkát lehetne végezni. Ami ennek a gyakorlati megvalósítását illeti, a Testnevelési Főiskola és a Magyar Labdarúgó Szövetség összehangolt együttműködésére lenne szükség, és nem tartanám elképzelhetetlennek az önköltséges formát. így csak azok jönnének, akik valóban tanulni akarnának.

—* A szakedzők képzését említette, ám ezek számához viszonyítva sokkal népesebb az alacsonyabb képzettségű, illetve labdarúgásunk piramisának alsóbb régióiban tevékenykedők szállna. Az ő képzésük, illetve továbbképzésük, valamint a szakedzőképzés színvonala között nagy a különbség.

— Ez szintén hiba, jómagam a (nyíregyházi előadásomon is a legkorszerűbb módszerekről tartottam az előadást. Ügy gondolom, minden szinten a legújabbakat kell ismertetni az edzőkkel, hiszen a továbblépésnek csak ez dehet az alapja. Az már más kérdés, hogy ki-ki a kapacitá sú - iraaik, illetve a lehetőségeknek •megfelelő szinten próbálja megvalósítani a tanultakat. Ezért is tartom fontosnak, hogy az alacsonyabb képzettséggel rendelkező szakemberek is rendszeresen megismerkedhessenek a legújabb ismeretekkel.

— ön szerint milyen a jó edző?

— Talán a legfontosabb, hogy pedagógus vénával rendelkez- izék, hiszen emberekkel foglalkozik. Tudnia kell motiválni, meggyőzni, koncepcióját elfogadtatni. Emellett természetesen tudnia kell a szakmát, felkészültnek kell lennie, és kénesnek arra, hogy ezt az elméleti ismeretet a gyakorlatba át tudja ültetni. Nagyon fontosnak tartóm:

egy felnőtt csapat edzője előbb .végigjárja az edződ szamárlétrát, így ismerheti meg a korosztályok sajátosságait, a játékosokat, azt, hogy ki mennyit bír el, hogyan terhelhető.

— Mint elméleti és gyakorlati szakember, milyennek látja a korszerű labdarúgást?

— A támadójáték erősödése a legjellemzőbb vonása napjaink korszerű labdarúgásának. Lényeges: növekszik a támadásvezetések, illetve ennek előkészítéseként a letámadások száma. Ennek megvalósításához százszázalékos kondíciójú játékosokra van szükség.

— Ehhez viszonyítva hol áll a magyar {pci?

— El vagyunk maradva a terhelés, pontosabban a tudatos terhelés terén, márpedig enél.kül tartós sikereket nem lehet elérni. Egy szemléltető példa a legutóbbi világbajnokságról; a szovjetek mérkőzésenként legalább 75, a belgák 60. a mieink viszont csak 38 letámadást hajtottak végre. Ez is bizonyítja, hogy nem megfelelő játékosaink erőállapota. Ez egyben értékmérője az edzésmunkának is. Ma már a tíz mezőnyjátékosnak kilencven percen át kell' zakatolnia két tizenhatos között, ám ehhez csak megfelelő intenzitású edzésmunkával lehet eljutni.

Mán László

Röplabda NB I

Két vereség

A hét végén kétszer találkozott egymással a Nyíregyházi VSSC és a Malév SC NB I-es röplabdacsapata a bajnokság hajrájában. Mindkét találkozót a rutinosabb közlekedésiek nyerték. Pénteken a fővárosban 3:0- ás biztos győzelmet arattak a hazaiak, a vasárnapi visszavágón a sérült Kaperdát nélkülöző nyírségiek csak egy játszma megnyerésére voltak képesek. Eredmények:

Malév SC —NYVSSC 3:0 (6,

10, 9) Nagyszalonta u., v.: ifj.

Kiss. Simái.

Nyíregyházi VSSC—Malév SC 1:3 (—12, —3, 13, —15) Nyíregyháza, városi stadion, 500 néző, v.: Farenczy, Zách. NYVSSC: Basa, Nagy, Strezeniczki, Varga, Mi- kunda, Prékopa. Csere: Bertók, Drótár, Barabás, Szikszai, Kocsis, Edző: Járosi János. Az első játszma kiegyensúlyozott játéka után. érthetetlenül „leült” a Szpari, s a következő játékban háromra vesztett. Ekkor még felcsillant a remény a fordításra (15:13), de a befejező játszma ismét a vendégeknek hozott sikert, így alakult ki a végeredmény. A magabiztosabb vendégek megérdemelten nyerték a találkozót. Jók: Mikunda, ill. Szabó, Barbócz, Kovács T.

Az MHSZ 40 éves történetéből

Űrbéli kapcsolat közben

Aki sportágai teremtett

Hogy a riportalany miért éppen ezt a sportágat választotta? Bizonyára sokan és sokszor feltették már neki a kérdést. Ezért hát legyünk formabontók, induljunk másképp.

— Félt már életében?

— Mitől?

— Hát a rókáiktól?

— Nem, még nem féltem. De rettegek, ha meglátok egy ámokfutó autót. . .

így (kezdődött beszélgetésünk Vienczel Miklóssal, az MHSZ Szabolcs-Szatmár megyei vezetőség rádiótechnikai főelőadójával, aki a magyar sportélet azon egyéniségei közé tartozik, akiről hovatovább csak közhe- ilyeket lehet mondaná. A szóvirág különböző fokozatai illeszthetők rá: kitűnő edző, remek versenyző, felkészült szakember.

Lehet, hogy a jelen írás eredetiségének jót tenne, ha nem azzal kezdeném, hogy Venczel Miklós egyenesen a rókavadá- szatról érkezett a megbeszélt .találkozóra. Talán ő maga tiltakozna legjobbatn bármiféle hamis misztifikáció ellen. Pedig egyszerűen így van, mert az igazság az, hogy valóban a versenypályáról érkezett., .

Nyíregyháza, sóstói erdő, évszázados tölgyek. A hatalmas fák a tavasz hangulatát idézik. Ebben a romantikus környezetben kezdtük a beszélgetést.

Sikerember

Két évtizedes pályafutása •alatt számtalanszor kóstolta a győzelem ízét. Ügy érzem, ahogy veszíteni tudott, úgy tudott nyerni is, művészi fokon megőrizte kivételes tartását.

A nyíregyházi rádiósok híre messze túllépte már az ország határait. Orosi János, Macsuga Győző, Jáger Péter, Újvári Ferenc, Rudi Péter hosszú évek óta válogatott. S nemcsak a címeres mez, hanem számos nemzetközi siker révén ismerik nevüket a világ rádiós berkeiben. Titkot keresünk, a nyíregyházi rádiós sikerek titkát.

— Hol is kezdjem? — Tizenkilenc évesen, Ii9i6>6-ban Nyíregyházán ismerkedtem meg a gyermekcipőben járó sportággal. Első évben a junior OB-n bronzérmet szereztem. Elsősorban .technikai téren igyekeztem jobb feltételeket biztosítani. Hamarosan magyar bajnok lettem, az 1971-es duisbourgá EB-n ezüstérmes. Két év múlva az Európa-bajnokságon már a dobogó legfelső fokán találtam ma gam . . .

Mentünk tovább az erdei úton, Venczel Miklós tovább szemezgette élete történetét.

— Versenyzői pályafutásommal párhuzamosan edzői feladatot is végeztem és végzek a mai napig tó — mondta büszkeséggel.

Fontos megbízatás

Elismerést jelentett számára, amikor 198fl-ban megbízták a válogatott vezető edzői tisztségével. Azóta 3 világ- és Európa-baj- noságon vezette győzelemre a magyar gárdát. Versenyzői közül Ruzsiczky Pál a sportág világbajnoka lett. Két év 'múlva Oslóban Fent Mariann és a női csapat nyert VB-aranyat. Az 1988-os szarajevói VB-n valósá- - gos „ezüsteső” hullott. nem kevesebb, mint 7 második helyet szereztek versenyzői.

Az erdei emlékműhöz érkeztünk a nedves föld, a fák illata járta át a tüdőnket.

— Elégedett ember? — kérdezem.

— Ha jobban odafigyelnénk, lehetne még sikeresebb a rádiós sportág. Egyelőre kev is a nemzetközi verseny, az it.izi megmérettetés. A második o- nal tagjai alig juthatnak szóhoz, ez így gátja a fejlődésnek. Aztán technikai gondc ’< is vannak, nincs olyan vevőkészülék, amely nemzetközi un- vonalat képviselne.

Alkonyodon. Gyalog indultunk visszafelé Kevés s^c-llő bújt be az ingünk alá.

— Milyen az utánpótlásihelyzet?

— Az úttörő korosztályban jó. Ha viszont azt nézzük, hányán maradnak meg közülük, elkeserítő a dolog. Különösen lányok tekintetében katasztrofális a helyzet. Hiányzik az edzőképzés is.

— CQ — CQ! Általános hívás. CQ ... ti, ti, ti ... jön a túlsó féltekéről egy amatőr hi- vójele. HG—o—kzl ... a válasz nem várat sokáig.

Nyíregyháza, Arany János utca 7. szám. Az MHSZ rádióklubja, a tetőn valóságos antennaerdő.

— Ti, ti, ti... repül az éterbe, JR—1-—CVV japán állomás jelentkezik . . . TNX ... — Köszönet !

— Mindig sikerül a fogás?

Értette a kérdést. Továbbra

is az Iránymérésről faggatom.

— Hogy ebben a szép versenyágban vaníiak hajtők és rókák, mégsem igazi négylábú bőrére megy a vadászat. Bármennyire felkészült a versenyző, lőhet bakot is.

Sportcsalád

Ildikó — a feleség — válogatott versenyző. Valamikor rókakeresés közben ismerkedtek meg. A fiatalasszony férjén, is túltett az aranygyűjtésben: 2

világbajnoki arany, 3 ezüst tulajdonosa. A két Venczel-cse- mete, a 8 éves Gábor és a 13 esztendős Miklós, már kóstolgatja a versenyzést.

A Nyíregyházi Területi Rádió- klub tagjai képletesen és a valóságban útlevél nélkül jutnak el a világ távoli részeibe. ■

— Tagjaink között 35-en rendelkeznek egyéni adóengedély- lyel. Az URH-kategória országos bajnokságait évről évre szabolcsi rádiósok nyerik.

— CQ — CQ! Általános hívás! CQ — W—6—DU, Santa-Clara. Ti, ti, ti... és már ment is újra a szöveg.

Venczel Miklós „átszökik” másik világába, a rádióhullámok közé. Negyvenéves, sikerült megteremtenie a sport és a hivatás ritka harmóniáját. Boldog ember, de egy kicsit úgy, mintha mentegetőzne: mintha nem akarna megsérteni másakat, akik nem ^zok. Apránként kóstolgattam ennek a sportágnak minden kellemes ízét, s beletellett egy kis idő, amíg kirajzolódott a teljes kép az edzőről és munkájáról.

Amikor késő este kilépünk az utcára, a klubban még teljes üzem folyik. A város az igazak állmát alussza, de a rádiósok még „dolgoznak”, keresnek. Űjabb hívások röppentek az éterbe!

Kovács György

M

[SPORTJ

VÉGIG A LÉTRA FOKÁN...

Próbaolimpi&ra utazik...