Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

1988. február 1. Kelet-Magyaromig * Itt a 11-277! Balogh József újságíró válaszol Köszönöm a kérdéseket. Van, amelyikre nem tudok válaszolni, ilyen például Tóth Lászlóné levele, aki ti­zennyolc társa nevében kér­dezi: ha közterületen bővítik társulásban a villanyhálóza­tot, miért nem igényelhetik vissza a forgalmi adót? Saj­nos, a megválaszolásában sem tudtak segítségemre len­ni, de a jövő héten szeren­csémre találkozom a pénz­ügyminiszter-helyettessel és remélem, egy hét múlva már közölhetjük a helyes választ. A nyugdíjasok nevében kér­dezte egy háziasszony a Ta­nácsköztársaság tér 3-b61: mi­ért romlott a lecsókolbász és a kenőmájas minősége? Erre sem lehet látatlanban válaszolni, a húsipari válla­lat vezetői személyesen fog­ják megkeresni és megvizs­gálni panaszának okait. A Kalevala sétány egyik la­kója tette szóvá, hogy a Köz­területfenntartó Vállalat dolgo­zói rongálják azokat a konté­nereket, amelyeket ők 15 ezer forintért megvettek. Soltész József, a vállalat igazgatója kapott már erről két bejelentést, a vizsgálatot megkezdték és ha véget ér, akkor lesz csak pontos vá­lasz. Ha azt állapítják meg, a konténerek rongálódása nem természetes elhasználó­dás következménye, akkor természetesen ingyen kicseré­lik azokat és lesznek követ­kezményei a vállalaton belül Sokan kérdezték: ha kap a magyar állampolgár világútle­velet, miért nem érvényes az a Szovjetunióba? A világútlevél önmagában még nem jogosít beutazásra, csak öt- szocialista országba, továbbá Ausztriába, Finnor­szágba és Svédországba, más­hová ugyanis vízum szüksé­ges. A Szovjetunióba nem kell vízumot kérni, viszont belső intézkedéseik szerint csak meghívólevéllel lehet be­utazni. Korábban egy televí­zióműsor is'foglalkozott ezzel a kérdéssel, akkor azt vála­szolta a Szovjetunió külügy­minisztériumának képviselő­je, hogy sajnos, még n,em tudtak olyan fogadási feltéte­leket teremteni, olyan utakat építeni, hogy nyugodt szívvel kinyithatnák a kapukat a turisták előtt. Útlevéllel kapcsolatos Sipos Árpád nyíregyházi lakos kér­dése is: azt nem érti, miért kell a 14 éven aluli gyerekek­nek is útlevelet kérni? A válasz kézenfekvő. Ha .Magyarország lakói állampol­gári jogon utazhatnak kül­földre, akkor a csecsemőt is megilletik ezek a jogok. A szülők beleegyezése azért szükséges ... Sok kérdést kaptam egy örö­kösföldi lakostól, aki nem kí­vánta megnevezni magát. Az el­ső az volt: mikor rendezik örökösföld forgalmát. Most tavasszal. Mivel az . úgynevezett második ütem még építési terület, ott csak az építkezések befejezése után rendezhetik a területet. Megépült az orvosi rendelő — folytatta a kérdező — azt Ígér­ték, hogy január 1-től már megnyitják, de a mai napig er­re nem került sor. Most költöznek — kaptuk a választ a tanács, egészség- ügyi osztályától — ma febru­ár 1-jén már fogadják a be­tegeket. Miért nem építenek gyógy­szertárat a butikok helyett? — ez is az örökösföldi telefonáló kérdése. A butikokat kiskereskedők építik, nekik van pénzük. A gyógyszertárat a gyógyszer- tár központnak kellene építe­ni, de nincs rá pénz. Tudják, hogy szükség volna rá, mi­ként Borbányán is elkelne •egy patika, de ezekből csak akkor lesz valami, ha pénze lesz a vállalatnak. Mikor lesz telefon, legalább nyilvános telefon örökösföldön — hangzott a telefonáló utolsó kérdése. Egy van a hőközponttal szemben és az idén még négy ikerfülkét telepítenek. Ez azt jelenti, hogy Örökösföldnek nyolc telefonja lesz. Mogyorósi Lászlónak közleke­déssel kapcsolatos kérdései vol- • tak. Az első: reggelente a Der- kovits utcába a város felől ér­kezőknek hosszú ideig kell vá­rakozni, hogy befordulhassa­nak. Ezt néhányan úgy játsz- szák ki, hogy elmennek a szél­ső sávban Tiszavasvári felé, a következő utcánál visszafor­dulnak és elsőbbségük lesz a már régen várakozókkal szem­ben. Miért nem helyeznek el megfordulni tilos táblát? Értelmetlen volna, mert akkor egy utcával arrébb for­dulnának vissza az ügyeske­dők. Kifogásolta a konzervgyár, húsipari vállalat, TITÁSZ bejá­ratánál tapasztalható áldatlan állapotokat is Mogyorósi Lász­ló. A válaszadásban Hegedűs Csaba, a Közúti Igazgatóság főmérnöke segített. Elmond­ta, hogy a megnyugtató meg­oldás az lehetne, ha meg­szüntetnék a konzervgyár be­járatát, ez azonban felboríta­ná a kialakított technológiai folyamatot. Nagy város lett ez a kis város, itt is előfordul immár, hogy egy-egy célt nem a. legrövidebb úton le­het megközelíteni. Szóvá tette még Mogyorósi László, hogy veszélyes kifor­dulni balra a Szabolcs utcából a Bethlen Gábor, illetve az Er­kel Ferenc utcáról a gumigyár felé. Felülvizsgálják. Hány taxit bírságoltak már meg — ez is Mogyorósi László kérdése — amelyet azért tett fel, mert szerinte is rendszere­sen megsértik a közlekedési szabályokat. Ilyen kimutatása nincs a rendőrségnek, nem is lehet, ■hiszen a helyszíni bírságok kiszabásánál még a rendszá­mot sem jegyzik fel. Amikor ilyen sokfajta taxi van, a rendszám egyébként sem mondana semmit. A hőerőmű zajszintjét ki­fogásoló Bethlen Gábor utcai lakosok panaszát eljuttattuk a megyei környezetvédelmi titkárhoz. A Kossuth utca 2— 4—6. lakóinak panaszára visszatérünk. BÉBIPŰRÉ almából. RFRIPÜRF ALMÁBÓL Ez év májusáig II millió 800 ezer üveg meggy ízű bébi püré elkészítésére kapott DCDIrVnC HLrlADv/li. megrendelést a Szovjetunióból a Nyírség Konzervipari Vállalat nyíregyházi gyára, ami 5900 tonna alma alapanyagból készített pürének telel meg. Első képünkön Kornyitás Éva a feldolgozásra kerülő al­mát válogatja, második képünkön Offra I-ajosné a zárógép kezelője. (Császár Csaba (elvételei) Reklamáltak a tápboltosok és a sofőrök „FelMtísítottak, kevesebbre...” — Rosszul járunk a bruttósítással, kevesebbet kere­sünk, mint tavaly! Pedig úgy tudjuk, hogy ez törvénytelen! — hívta fel szerkesztőségünket csütörtökön egy nyíregy­házi telefonáló a gabonaforgalmi és malomipari vállalattól, ám önmagát nem nevezte meg. — Most kapjuk az első bruittósított fizetést — hallot­tuk Ajtay István műszak- vezetőtől. — Eddig a hónap 27-én vehettünk fel 1000— 1500 forint közötti előleget és 12-én volt a végfizetés. Ezen túl mi is egyszer kapunk bért egy hónapban. Nekem például eddig 29,10-es órabé­remet bruttósították 31 fo­rintra. Persze, tudom, hogy ez nem béremelés. Ami hát­rányosan érint bennünket: eddig három műszakban dol­goztunk, ezentúl csak délelőt­tös és éjszakás műszakot szer­veznek. Első fizetés — Én azt nem értem — folytatja Ménes József fűtő —, hogy engem is a minősé­gi bérezési csoportba sorol­tak. Pedig nem tudom, hogy egy gázkazánfűtő miként ja­víthatja a minőséget... Jávór Jánosné címkéző ed­digi 22,40-es órabérét 25,50-re bruttósították — mutatja a január 13-án kapott stencile- zett levelet. Trencsémji Jó­zsef né raktári segédmunkás is hasonló papírt kapott. — Mi még igazából nem tudjuk felmérni, mit jelent számunkra a bruttósítás. Majd ha megkapjuk az első fizetést, talán okosabbak le­szünk. Ki, mikor kap kiegészítést? — Munkáscsoportonként szerveztünk belső tájékozta­tást a dolgozóknak — mond­ta a nyíregyházi körzeti üzemvezető. Barátfalvi Lász­ló. — Itt az adott foglalkozá­sú emberek vitathatták meg a területük sajátosságait. Éles, kemény és nem mindig egyértelmű helyesléssel áll­tunk fel e beszélgetések után! Különösen a tápbolto­sok és a gépkocsivezetők zú­golódtak. Nézzük, mi adhat okot a nézeteltérésre! A nyíregyhá­zi körzeti üzemben eddig a 33 tápboltban az eladók alap­fizetést és jutalékot (3—4000 forint és 1,90—2,10 forintot takarmánymázsánként) ve­Miem vagyok az a nagy ÍV jóstehetség, mondja Stohanek —, de ha megkérdezték volna, előre megmondom: jön majd az árengedmény. Négy évszak, ugyanannyi szezonvége és kiárusítás. Miért van ez? Egyesek szerint, mert volt tél (az Északi-sarkon) sőt jövőre is lesz tél (talán ná­lunk is) és jól jön majd a kiscsizma, nagy csizma, hó­csizma, kiskabát, nagyka­bát, bunda. Ezt mondták egyesek. Mások, közgazdaságtan­ban jelesek, a szezonvégi kiárusítást a raktárgon­dokkal, a készletezési prob­lémákkal, a lekötött forgó­eszközzel magyarázzák. Nincs hely az új árunak, másrészt adózni kell a rak­táron porosodó cuccokért, de ami a legdöntőbb, az el nem adott áru leköti a tő­két, azt a pénzt, amiért a kereskedelem új, divato­sabb, szezonjellegű ezt meg azt rendelhet az ipartól. Ez is egy magyarázat, de az is, amit a legendás hírű keres­kedő Khón bácsi mondott! Valamiből élni kell. Jut eszembe a szakállas vicc, az adoma, miszerint Khón bácsi jövedelemadójának csökkentését, sőt eltörlését kérte. Kérését azzal indo­kolta és könyvelésével igazolta, tiszta ráfizetés a seft. Akkor miből él kér­dezték tőle? Ja, kérem, vá­laszolta a kereskedésben ■Ilii megedzett kisöreg, szomba­ton és vasárnap zárva tar­tok! Gyanítom, manapság is ez a helyzet. A mi kereske­delmünk is abból él és vi­rul, hogy szombat, vasár­nap zárva tart, illetve időn­ként árengedményesen sze­zon végen kiárusít. Ez utób­binak tömegpszichózisa van. A 20—40 százalékos árcsökkenés úgy hat az em­berekre, a vásárlókra, mint egy jól irányzott lórúgás. Még az is rohan venni és pénzt költeni, aki külön­ben megfontolt, számító, smucig és garasos, avagy téli álmát alussza. Végre olcsón vehet! De mihez ké­pest? Az idei szezonvégi kiáru­sítás néhány sajátosan új vonására is érdemes odafi­gyelni. Ami 'teljesen új, hogy rögtön a 15 százalékos általános áremelkedés után csökkentik számtalan cikk árát. - Új továbbá a keres­kedelmi egységek elhatá­rozása, miszerint van aki egy hétig, más két hétig kí- ' nálja az olcsó portékát. Van aki 10—20 százalékot, más 20—40 százalékot en­ged az árból, de olyan is akad, aki 50 százalék ár- csökkentést hajt végre. (Egyet fizet, kettőt kap.) Ez bizony már önállóság, vál­lalkozás és minden, ami most divatos. Ezek után én már csak a végeredményre vagyok kí­váncsi. Lesz aki kiszámolja, hogy az idei első szezonvé­gi kiárusítással mennyit takarítottunk meg. Mi a lakosság. Jó lesz tudni, üres zsebbel hallani, hogy a la­kossági megtakarítás egy- milliárd kétszázmillió fo­rint. Ehhez azt is jó lenne tudni, hogy a következő fi­zetésig vajon miből élünk? Seres Ernő hettek fel. Az idei évben 15 tápboltosnál megszűnt az alapfizetés és csak a jutalék­ra számíthatnak. Több pénz — több munkáért — Nagyobb teljesítményre igyekszünk ösztönözni a táp­boltosainkat — fogalmaz a vállalat igazgatója, Makrai László. — Jó pár kis falusi boltban keresett az üzletveze­tő mondjuk 5 ezer forintot, az üzlet rezsije is magas volt és mégsem hozta a kívánt for­galmat. A ráfizetés gyarapí­tása nem célunk. Ha viszont növeli a forgalmat a boltos, értelemszerűen többet keres­het. A másik vitás csoport a gépkocsivezetőké. Kulcsár István 12 év-Q dolgozik a vál­lalatnál, két éve jár egy IFA- teh er autóval. — Kérem szépen, nekem a tavalyi alapfizetésem 3200 forint volt, ezt most „felbrut- tósították” 3100 forintra. Tóth Árpád áruforgalmi ügyintéző — akihez a gépko­csivezetőik tartoznak — így indokol: — Ha 21 munkanapot ve­szünk alapul, akkor a törvé­nyes 174 órára eső keresetet bruttósították. Viszont a tel­jesítményprémium kiegészí­tette még a kocsivezetők jö­vedelmét. Eddig százszázalé­kos teljesítmény esetén 62,50, január elsejétől 85 forint jár. Ennek kellene ellensúlyozni a megszokott túlórák miatt ta­valy kapott nagyobb pénzt. Ám a túlórára ugyanúgy nem lehet teljesen biztosan számítani, mint a százszázalé­kos teljesítményre. A gépko­csivezetőik sem mindig te­hetnek arról, hogy egy nap két vagy hat fuvart teljesíte­nek. — Ám milyen alapon le­hetne ugyanolyan bérrel el­ismerni a kevesebbet dolgozó munkáját, .mint a jobban hú­zóét? — mondta Makrai László igazgató. — A gépko­csivezetők közül sem min­denkit, hanem '10—15 -őt ér i nt hátrányosan a bruttósítás. M.i azt az elvet valljuk, hogy ugyanolyan munkáért keres­senek ugyanúgy az emberek. A nagyobb teljesítményre ösztönzünk. De nem szabad úgy értelmezni a kormány­rendeletet, hogy az eddig kevesebb munkával ugyan­annyit kereső most is kapja meg a megszokott pénzt csak azért, mert ,a bruttósítással nem járhat rosszabbul. Bizal­mi testületi és munkásgyűlé­sen vitathatták meg a dolgo­zók a várható helyzetet. Tóth Kornélia SZERKESZTŐI NOTESZ Fedezet Mi újat lehet még mon­dani a bruttósításról? Las­san kiütést kapok, ha ezt a szót hallom — mondja ismerősöm, bár •— mint lapunknak ezen az oldalán is olvashatjuk — a műve­let igazi vizsgája az első fizetéskor lesz a napok­ban. A nagyvállalat gond­terhelt főkönyvelője vi­szont amiatt méltatlan­kodik, hogy egy fontos tényt nem egészen pon­tosan értelmezünk. Köztudott: azonos fel­tételek és azonos teljesít­mények mellett senkinek sem lehet kevesebb a nettó keresete az idén. mint tavaly. Ez így is van, ám a dolog korántsem ilyen egyszerű. Sok vál­lalatnál 10—15 elemből tevődik össze a kereset, s előre bruttósítani jórészt csak a fix órabért, s az alapbért tudták. (A többi­ből mindenki a munkája arányában részesedik.) Ám az azonos teljesít­ményt a termelőhelyeken korántsem egyes embe­renként. hanem vállalati szinten fogják fel a pénz­ügyi szakemberek. Tehát az egész vállalatnak kell azonos nyereséget felmu­tatni ahhoz, hogy legyen alap, fedezet a fizetések felszorzásához. Tudniillik a vállalatoknak ki kell gazdálkodniuk a bruttó­sításhoz szükséges össze­get. Ez pedig — a szabá­lyozó rendszer, a piaci viszonyok ismeretében — nem is olyan könnyűnek ígérkezik 1988-ban. „Ha nem sikerül az egész vál­lalat szintjén azonos ered­ményességgel dolgozni, mint tavaly, akkor kény­szerlépésnek kell követ­keznie. Ez pedig nem más, mint az elbocsátás, hiszen az eredmény nélküli bér­fizetés a csőd szélére jut­tathatja a vállalatot.” Talán soha eddig nem volt ilyen egyértelmű az egyén és a vállalat érdek- közössége. Ennek isme­retében máris jobban ért­hető, miért kell mindenki­nek fegyelmezettebben, takarékosabban, eredmé­nyesebben dolgoznia... A. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom