Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-22 / 44. szám
1988. február 22. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Dr. Lányi Botond rovatvezető válaszol Engedtessék meg, hogy távirati stílusban válaszoljak, néhány szavas kommentárral. Előbb egy csokor Bor- bányáról. Zs. G. nemsokára odaköltözik. kérdi, mikor lesz megfelelő járda a Kallói úton? — Önön is múlik. Kicsi a város kasszája, a társadalmi munkára számítanak, a szükséges anyagot adják hozzá. T. Jánosné kerékpárutat szeretne a Tünde utcán, várja, hogy az új iskoláig eljusson a menetrend szerinti autóbusz. — A tanács műszaki osztálya egyelőre csak a járdát tervezi. Az év végére megteremtik az új és a régi iskola közötti közlekedési kapcsolatot. Ekkor lehet szó buszforduló kialakításáról és a 13- as, 15-ös vonal meghosszabbításáról. Pál Sándorné Sóstón a tó- strand és a Fürdő utca közötti nagyobb parlagterület sorsáról érdeklődik. — Megerősíthetem abban, amit ön is hallott. Ezt a részt tavasszal felosztják vállalatok között üdülő építésére. Ugyancsak sóstói kérdés: a Fürdő utca környékén úgy tudják, hogy szennyvízcsatornát építenek lakossági hozzájárulással. — Pontosabban: építhetnek lakossági hozzájárulással, amennyiben megszervezik ezt. A városi tanács műszaki osztályával vegyék fel a kapcsolatot. Egy rémhír, magát megnevezni nem akaró telefonálótól: Igaz-e, hogy a konzervgyári asszonyok telerakták kosaraikat az ABC-ben, aztán nem akarták fizetni, mondván, hogy nekik sem emelték a fizetésüket, miért emelik akkor az árakat. — Amint a gyári szakszervezettől megtudtam, még véletlenül sincs tudomásuk ilyen, vagy hasonló akcióról. Természetes, hogy nem örülnek az ottani dolgozók sem az emelkedő áraknak, de ilyenfajta durva megnyilvánulásokat elutasítanak. Blizna Barnabás Fehérgyarmatról telefonált. Nárcisz szék- rénysort venne, de három hete nem tudják, mi az ára. Lehet ilyet tenni? — Sajnos igen. Botos Miklós boltvezető is csak bosz- szankodik a tényen, mert neki is az a jó, ha nem a raktárt duzzasztja a különben eladható bútor. Magam is elítélem a bürokrata nagykereskedelmi magatartást, amely késlekedik a gyors ármegállapítással. Nagyné a 16-966-ról kérdezi, mi lesz a tehóval. a településfejlesztési hozzájárulással. Másutt már eltörölték. — Részletes- választ kaphat ennek szükségességéről csütörtöki lapunk Nyíregyházi Élet mellékletében. B. Józsefné Nyírtelekről azt hiányolja, hogy a decemberi nevelési segélyt nem kapta meg. — Egyelőre nem is fogja. Bízom benne, hogy tényleg csak egyelőre, mert most olyan a helyzet, hogy sok bába között... Ugyanis a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet az éves keretet 1986 decemberétől 1987. november 30-ig kapta meg, tudtam meg Bodnár Imre igazgatóhelyettestől. A helyi tanácsok pedig januártól folyósítják a segélyt. Nemcsak ön a vesztes, hanem sok, nehéz körülmények között gyermeket nevelő a megyében, ezért rövidesen szeretnénk tájékoztatást adni megyei illetékesektől, mi lesz a hiányzó hónappal, körülbelül egymillió forinttal? Szerintem ennek a pénznek meg kell lennie, én a gyerekek pártján vagyok. Papp Pált a Rozsrétszőlőbői jövet útközben öt kutya is megtámadta. Mit lehet tenni ellenük? — Mint ahogy a botját mutatja, védekezni. Hathatósabb a védelem persze, ha nem engedik szabadjára az ebeket, a kóbor kutyákat pedig remélhetőleg tavasszal összeszedik. Tarcsa Bálint kérdezi, mit tesznek a környezetvédelemért hogyan adnak üzemeknek engedélyt? — Egyre szigorúbban veszik egy üzem telepítésénél a környezetvédelmi előírásokat. A szennyező anyagok elhelyezését, megsemmisítését rendelet írja elő, a vétőket megbüntetik. N. Sándor a nyíregyházi Sarkantyú utcából olyan szórakozóhelyet hiányol, ahol a középkorúak a hagyományos táncokat rophatják. — Igaza van, hogy a korábbi tánc- és illemtanoktatás jópár fiatalra ráférne. S nem ártana egy olyan táncos hely sem, amely a középkorúak ízlésének felel meg. A miértre sajnos mégsem tudok válaszolni, meglehet azért, mert én és a tánc ... A kórházzal szembeni ABC- re panaszkodott H. Imréné a Kert utca 40-böl. — Higyje el, hogy ott is megtesznek mindent a jobb ellátásért, a bolt dolgozóinak közvetlen érdeke, hogy nagyobb legyen a forgalom. E hét végén például volt elég hús, hentesáru, friss kenyér és pékáru, remélem, jól vásárolt. Lenyesett „vadhajtások” Esetek, tapasztalatok a gazdasági rendészet munkájából Előbb a fővárosban, die országos hatáskörrel, aiztán regionális szervezeteiket alaikí- tottaik ki, amelyben Szabolcs-Szaitmár — Szolnokkal együtt — a Debrecenben székelő csoporthoz tartozott, s taivtaily Nyíregyházán is felállították a gazdasági rendészetet. Az eltelt idő igazolta, hogy szükség volt rá, több korrupciós, spekuláns, üzérkedő jellegű bűncselekményt derítettek fel, amelyek (közüli néhánynak a szálai miegyén kívülre, többször a fővárosba vezettek. Feleségek szakcsoportja Mandzák László főhadnagy, a gazdasági rendészet vezetője példákat sorol. Előbb a Legnagyobb fogást, amelyet egy szakcsoport álarca mögé bújva követték el néhányon. Két ügyes ember felfigyelt arra, hogy Záhonyból néha csak néhány napos késéssel tudják útnak indítani a Szovjetunióba vagy Távol-Kelet országaiba a MEDIMP EX gyógy szer szállítmányait. Egyikük koráhban a MEDIM- PEX-nél dolgozott, egy barátja felesége pedig a Külkereskedelmi Minisztériumiban. Szakcsoportot alakítottak, amelyikniék papíron az volt a feladata, hogy a Záhonyba értkező gyógyszereiket fogadja; raktárba szállítsa, tárolja, vagont igényeljen, bepakolhassa, vámkezeltesse és eljuttassa rendeltetési helyére. Ennyi munkáért tulajdonképpen pénzt is érdemeltek volna. Ám óik nem az egyszerű megoldást, a fárasztó munkát vállalták, hanem beA vállalkozói kedv, a vállalkozói szellem fellendülését, egyáltalán a gazdasági változásokat gyakran késve követi a jogalkotás, s mert mindig is voltak ügyeskedő emberek, rendre megtalálták a joghézagokat. Ezek megelőzésére, felderítésére, megakadályozására hozták létre a gazdasági rendészetet. vették a szakcsoportba a záhonyi állomási ónak feleségét, a Záhonyi Üz-eimigazgátósóg szállítási ügyintézőjének feleségét, és a MEDIMPEX-ki- rendeitség vezetőjének feleségét, amiive! egyszerűen megoldódott szinte minden gondjuk. A férjek gondoskodtak vagonról, így .amikor megérkezett kamionban a gyógyszer, odaállítják a vagon mellé, az álilomásfőnöik szállít az embereinek, akik fejenként 400 forintért öiTömmél átrakták. Az asszonybrigád pedig felvette a nagy pénzt. Volt rá példa, hogy F. Gyűrné — F. Gy. volt az értelmi szerző — 300 ezer forint jutalmat utaltatott ki magának, de nem volt ritka 50 ezer forintos előleg sem, így jött ki, hogy két év alatt közel 5,5 millió forintot osztattak szét. Póruljárt harmadik Könnyen akart pénzhez jutni a demecseri tsz is, s most gondolkozhat rajta, hogy fizet ki 5 millió veszteséget, amelyet egy szélhámos társaság akozott nekik. Jelentkezet náluik a Fém- és Kazánszerelő Ipari Szakcsoport vezetője, hogy ők Pesten munkát vállalnának, s jó nyereséget termelnek, csak £ szembe jut a Berger bádogos. Aranykezű csatornacsináló volt, ahol ő dolgozott, ott nem csepegett az eresz. Ez a Berger a háború idején fantomtankokat, repülőgépeket, légvédelmi ágyúkat fabrikált az ellenség megtévesztésére. A Berger által konstruált bádog eszközöket az angolok egy ízben három hullámban is bombázták. Rí- pityára ment minden, maga Berger is. Mindezt Stohanek juttatta eszembe. Várt rám a buszmegállóban, japánbirs- és aranyeső-ágacskák voltak a kezében és azt mondta: — Ezeket tegye vízbe. Pár nap múlva kirügyeznek, kivirágzónak. Jól jön ez majd a békés hangulathoz. — Mi történt? — kérdeztem. — Megszűnt az agresszió? Tegnap még arról' panaszkodott, hogy a telekLeszerelés szomszédja fegyverkezik. Szőlőkarókat helyezett a telekhatárra, holott egy tőke szőlője sincs. — Nem félek. Vettem egy gumibotot és egy bukósisakot. De rnost nem erről van szó. Láttam a tévéhíradót. Most már elhiszem, hogy tele van a föld atomrakétákkal. De a mieink leszerelik. Micsoda monstrumok és mekkora pénzbe kerülhettek?! Egyet viszont nem értek, szomszéd! Miért kellett valódi rakétákat csinálni? Jók lettek volna azok bádogból is, hajtóanyag és szerkezetek nélkül. Az ellenség megtévesztésére. Most megint magyarázkodni kellene. Elmondhatnám Berger bádogos esetét, de mit érnék véle. Sokat fejlődtünk a második világháború óta. Ha mi csak maketteket csinálunk, odaát egyből kiszagolják. Aztán demonstrálni is muszáj dőlt, lőni, robbantani, vegyék észre, hogy itt sem babra megy a játék. Olyan ez, mint a szőlőkaró. — Hogyhogy? — Hát miből vette észre Stohanek úr, hogy a telekszomszédja agresszív? — Kiabált és fenyegetett a szőlőkaróval. — Na és, valódi volt az a karó? Igazi akác, kihegyezve? — Nem vagyok vak. Akácabb akácot én még nem láttám. Viszont az én gumibotom sem szilvalekvár! — Na látja! Ahogy maguk felmutatták a harci eszközeiket és meggyőződtek a valódiságáról, ugyanígy tették a nagyok is. Viszont ők már leszerelnek. Maguk miért nem teszik? Hosszú a magyarázat. Stohanek megdobta egy kővel a szomszéd tacskó jól. a szomszéd hurkot rakott a Stohanek macskájának. Erre fel Stohanek kiszúrta a Trabanton a gumit. A szomszéd éjszaka a Zsiga kerekét is leszerelte. Ezek után a szemetet egymás telkére hordták, mindkettő tolvajnak titulálta a másikat . . . ml agy ég! — szakítot- im tam félbe Stohane- w két — ezek után azon sem csodálkoznék, ha atomtoltetü lenne a szőlőkaró. Jobb lesz azonnal leszerelni! Seres Ernő a tsz gesztorsága kellene működésükhöz. A demecseri itsz vállalta, így ez a t^z Lett a harmadik, amelyet jól átráz- talk. Pesten olyan munkákat számláztak le, amelyeket el sem végeztek, s amikor a pénz befolyt számlájukra, gyorsan szétosztották. Mire az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal vizsgálata felfedezte a szakcsoport visszaéléseit, a demecseri tsz-nek már 5 millió vesztesége voilt. Trükkök tucatjait találják ki .az emberek ahhoz, hogy munka nélkül jól éljenek. Néhány felvásárló .például rájött, hogy nem érdemes fillérekért, forintokért utazgatni, vagy várni, hogy a termékeiket eladni akarók felkeressék őket, elég ha egymástól szerzik be az árut, s azokat még utaztatná sem kell, csak a papírt elküldeni róla és az is hasznot hoz. Ha például sikerült egyiküknek olcsón 'bőrt vásárolni, rátétté a szövetkezet árirését, majd átadta a bőrt — papíron — egy másik áfész-nek. Az a felvásárló szintén rátétté az árrést, elszámolta a szállítási 'költséget, sőt mind a ketten elszámolták a bőr sózását is, és így anélkül jutottak pénzhez, hogy bármit is tettek volna. Mi tartja Yissza? Tulajdonképpen ezért is lett egyik feladata a gazdasági rendészetnek, hogy a visszaélések megelőzésén, felderítésén túl jelezzék tapasztalataikat a Belügyminiszté- riumnák, mert csak ezek elemzése segítheti hozzá a jogalkotást a jogszabályok pontatlanságainak kiigazításához. — Nem akarunk mi beavatkozni a gazdaságba — mondja Mandzák László főhadnagy —, csiak a vadhajtásokat szeretnénk lenyesegetni, azok ellen szeretnénk fellépni, akik munka . nélkül jutnak jövedelemhez. Mi is azt tartjuk, hogy a vállalkozásokra, a pénzüket befektető .emberekre szüksége van az országnak. Azt hiszem, akkor lehetünk majd elégedettek, a gazdaság akkor fog majd jóll funkcionálni, ha a boltost nem az tartja vissza a csalásitól, hogy bejön az ellenőr, hanem az, hogy ha becsap valakit, vagy rontja iaz áru minőségét, akkor a vevők elfordulnak tőle, másik boltba mennek, ő pedig tönkremegy. Balogh József 0j iskola Nyíregyháza legújabb általános iskolája a borbányai 8 tantermes. (Elek Emil felvétele) Támogatás A kibicnek semmi sem drága — szól a kártyásmondás a semmit sem kockáztató tanácsadókról. Mintha ez ismétlődne akkor, amikor a zár- számadási közgyűlések idején elhangzik egy-egy megjegyzés néhány közös gazdaságra. Valahogy így: „Könnyű volt nekik kimutatni a sokmilliós nyereséget, mert ingyen kaptak pénzt, innen is, onnan is.” Valóban ingyen osztogatnák a támogatásokat? Korántsem. Bár mindig ott incselkedik a kisördög a számok láttán, hogy mennyiben játszott szerepet az „ajándékban” a gazdasági szükségszerűség, s mennyire a személyes kapcsolat. Különösen az utólag elosztott pénzeknél vannak ilyen kérdőjelek. Az ok nyilvánvaló, hiszen magunk is megírjuk, milyen megyei keretek állnak rendelkezésre például az alma, a burgonya felvásárlásának támogatására, a gyenge adottságú termelőszövetkezetekben a szakemberek jövedelmének kiegészítésére. Az elosztás részleteinek ismertetése természetesen már nem feladatunk. Csakhogy sokszor az érintettek sem tudnak többet nálunk, legfeljebb homályos elveket, s nem gyakorlatot látnak. Titkolózás, általánosítás helyett illik példákat sorolni. Az egyik egy szépreményü, helyi foglalkoztatást bővítő részvénytársaság megalakítását húzta el hónapokon át. A megyei tanács ugyanis közel egy éve megszavazta a csengeri zöldség-, gyümölcsfeldolgozó, az AGRO-FRUKT Rt. létesítéséhez a 40 millió forintos területfejlesztési támogatást. Erre a pénzre akart „lecsapni” — ahogy az alakuló közgyűlésen nyilvánosságra került — az Agro-Industria Vállalat, — amelynek hasonló profilú leányvállalata működik Roho- don. Csakhogy a részvényeket jegyző pénzintézetek olyan boltba nem mentek bele, ahol a tőke, s ezáltal a szavazatok meghatározó részével egyetlen társ rendelkezett volna. Végül a csengeri tanács, az alapanyagot szállító, s maguk pénzével is társult termelőszövetkezetek kapták meg a megyei pénzt, hogy részvényesek legyenek. örülünk annak a lehetőségnek, hogy a gyenge adottságú termelőszövetkezetekben a szakemberek fizetését néhány ezer forinttal megpótolhatják, eredményesség esetén. Csakhogy ennek a több, mint húszmillió forintnak az elosztásánál az utóbbi időben inkább érvényesült a rendelkezés betűje, (hogy ne mondjuk: a kapcsolat), mint a szelleme. Bizony nehéz volt kimondani, hogy a különben is magas nyereséget produkáló, stabil gazdaságok ne vegyék el mások elől azt a pénzt, ami célja szerint azért van, hogy jusson szakember a szatmári végekre, a sívó homokra is. Amiről beszélünk, nem kimondottan szabolcsi sajátosság. A gazdasági szaknyelv ilyenkor fogalmaz úgy, hogy erősíteni kell a támogatásoknál, a különböző pénzek elosztásánál a normativitást. Vagyis ne a személyes ismeretség, hanem a célok és az érte vállalt feltételek teljesítése döntsön az odaítélésben. A nyíltság afelé hat, hogy egyre inkább így legyen. L. B. r ^ SZERKESZTŐI OOOOOOO O em