Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-22 / 44. szám

1988. február 22. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Dr. Lányi Botond rovatvezető válaszol Engedtessék meg, hogy távirati stílusban válaszol­jak, néhány szavas kommen­tárral. Előbb egy csokor Bor- bányáról. Zs. G. nemsokára odaköltö­zik. kérdi, mikor lesz megfe­lelő járda a Kallói úton? — Önön is múlik. Kicsi a város kasszája, a társadalmi munkára számítanak, a szük­séges anyagot adják hozzá. T. Jánosné kerékpárutat sze­retne a Tünde utcán, várja, hogy az új iskoláig eljusson a menetrend szerinti autóbusz. — A tanács műszaki osz­tálya egyelőre csak a járdát tervezi. Az év végére megte­remtik az új és a régi iskola közötti közlekedési kapcsola­tot. Ekkor lehet szó buszfor­duló kialakításáról és a 13- as, 15-ös vonal meghosszabbí­tásáról. Pál Sándorné Sóstón a tó- strand és a Fürdő utca közötti nagyobb parlagterület sorsáról érdeklődik. — Megerősíthetem abban, amit ön is hallott. Ezt a részt tavasszal felosztják vál­lalatok között üdülő építésé­re. Ugyancsak sóstói kérdés: a Fürdő utca környékén úgy tud­ják, hogy szennyvízcsatornát építenek lakossági hozzájáru­lással. — Pontosabban: építhet­nek lakossági hozzájárulás­sal, amennyiben megszerve­zik ezt. A városi tanács mű­szaki osztályával vegyék fel a kapcsolatot. Egy rémhír, magát megne­vezni nem akaró telefonálótól: Igaz-e, hogy a konzervgyári asszonyok telerakták kosarai­kat az ABC-ben, aztán nem akarták fizetni, mondván, hogy nekik sem emelték a fizetésü­ket, miért emelik akkor az árakat. — Amint a gyári szakszer­vezettől megtudtam, még vé­letlenül sincs tudomásuk ilyen, vagy hasonló akcióról. Természetes, hogy nem örül­nek az ottani dolgozók sem az emelkedő áraknak, de ilyenfajta durva megnyilvá­nulásokat elutasítanak. Blizna Barnabás Fehérgyar­matról telefonált. Nárcisz szék- rénysort venne, de három hete nem tudják, mi az ára. Lehet ilyet tenni? — Sajnos igen. Botos Mik­lós boltvezető is csak bosz- szankodik a tényen, mert ne­ki is az a jó, ha nem a rak­tárt duzzasztja a különben eladható bútor. Magam is elítélem a bürokrata nagy­kereskedelmi magatartást, amely késlekedik a gyors ár­megállapítással. Nagyné a 16-966-ról kérdezi, mi lesz a tehóval. a település­fejlesztési hozzájárulással. Má­sutt már eltörölték. — Részletes- választ kap­hat ennek szükségességéről csütörtöki lapunk Nyíregy­házi Élet mellékletében. B. Józsefné Nyírtelekről azt hiányolja, hogy a decemberi nevelési segélyt nem kapta meg. — Egyelőre nem is fogja. Bízom benne, hogy tényleg csak egyelőre, mert most olyan a helyzet, hogy sok bába között... Ugyanis a megyei gyermek- és ifjúság­védő intézet az éves keretet 1986 decemberétől 1987. no­vember 30-ig kapta meg, tud­tam meg Bodnár Imre igaz­gatóhelyettestől. A helyi ta­nácsok pedig januártól fo­lyósítják a segélyt. Nemcsak ön a vesztes, hanem sok, ne­héz körülmények között gyer­meket nevelő a megyében, ezért rövidesen szeretnénk tájékoztatást adni megyei il­letékesektől, mi lesz a hiány­zó hónappal, körülbelül egy­millió forinttal? Szerintem ennek a pénznek meg kell lennie, én a gyerekek pártján vagyok. Papp Pált a Rozsrétszőlőbői jövet útközben öt kutya is megtámadta. Mit lehet tenni ellenük? — Mint ahogy a botját mutatja, védekezni. Hatható­sabb a védelem persze, ha nem engedik szabadjára az ebeket, a kóbor kutyákat pe­dig remélhetőleg tavasszal összeszedik. Tarcsa Bálint kérdezi, mit tesznek a környezetvédelemért hogyan adnak üzemeknek en­gedélyt? — Egyre szigorúbban ve­szik egy üzem telepítésénél a környezetvédelmi előíráso­kat. A szennyező anyagok el­helyezését, megsemmisítését rendelet írja elő, a vétőket megbüntetik. N. Sándor a nyíregyházi Sar­kantyú utcából olyan szórako­zóhelyet hiányol, ahol a kö­zépkorúak a hagyományos tán­cokat rophatják. — Igaza van, hogy a ko­rábbi tánc- és illemtanokta­tás jópár fiatalra ráférne. S nem ártana egy olyan tán­cos hely sem, amely a közép­korúak ízlésének felel meg. A miértre sajnos mégsem tudok válaszolni, meglehet azért, mert én és a tánc ... A kórházzal szembeni ABC- re panaszkodott H. Imréné a Kert utca 40-böl. — Higyje el, hogy ott is megtesznek mindent a jobb ellátásért, a bolt dolgozóinak közvetlen érdeke, hogy na­gyobb legyen a forgalom. E hét végén például volt elég hús, hentesáru, friss kenyér és pékáru, remélem, jól vá­sárolt. Lenyesett „vadhajtások” Esetek, tapasztalatok a gazdasági rendészet munkájából Előbb a fővárosban, die or­szágos hatáskörrel, aiztán re­gionális szervezeteiket alaikí- tottaik ki, amelyben Sza­bolcs-Szaitmár — Szolnokkal együtt — a Debrecenben szé­kelő csoporthoz tartozott, s taivtaily Nyíregyházán is felál­lították a gazdasági rendé­szetet. Az eltelt idő igazolta, hogy szükség volt rá, több korrupciós, spekuláns, üzér­kedő jellegű bűncselekményt derítettek fel, amelyek (közüli néhánynak a szálai miegyén kívülre, többször a fővárosba vezettek. Feleségek szakcsoportja Mandzák László főhadnagy, a gazdasági rendészet vezető­je példákat sorol. Előbb a Legnagyobb fogást, amelyet egy szakcsoport álarca mögé bújva követték el néhányon. Két ügyes ember felfigyelt arra, hogy Záhonyból néha csak néhány napos késéssel tudják útnak indítani a Szov­jetunióba vagy Távol-Kelet országaiba a MEDIMP EX gyógy szer szállítmányait. Egyikük koráhban a MEDIM- PEX-nél dolgozott, egy ba­rátja felesége pedig a Külke­reskedelmi Minisztériumiban. Szakcsoportot alakítottak, amelyikniék papíron az volt a feladata, hogy a Záhonyba értkező gyógyszereiket fogad­ja; raktárba szállítsa, tá­rolja, vagont igényeljen, be­pakolhassa, vámkezeltesse és eljuttassa rendeltetési helyé­re. Ennyi munkáért tulajdon­képpen pénzt is érdemeltek volna. Ám óik nem az egy­szerű megoldást, a fárasztó munkát vállalták, hanem be­A vállalkozói kedv, a vállalkozói szellem fellen­dülését, egyáltalán a gazdasági változásokat gyak­ran késve követi a jogalkotás, s mert mindig is vol­tak ügyeskedő emberek, rendre megtalálták a jog­hézagokat. Ezek megelőzésére, felderítésére, meg­akadályozására hozták létre a gazdasági rendésze­tet. vették a szakcsoportba a zá­honyi állomási ónak feleségét, a Záhonyi Üz-eimigazgátósóg szállítási ügyintézőjének fele­ségét, és a MEDIMPEX-ki- rendeitség vezetőjének fele­ségét, amiive! egyszerűen megoldódott szinte minden gondjuk. A férjek gondoskodtak va­gonról, így .amikor megérke­zett kamionban a gyógyszer, odaállítják a vagon mellé, az álilomásfőnöik szállít az embe­reinek, akik fejenként 400 fo­rintért öiTömmél átrakták. Az asszonybrigád pedig felvette a nagy pénzt. Volt rá példa, hogy F. Gyűrné — F. Gy. volt az értelmi szerző — 300 ezer forint jutalmat utaltatott ki magának, de nem volt rit­ka 50 ezer forintos előleg sem, így jött ki, hogy két év alatt közel 5,5 millió forintot osztattak szét. Póruljárt harmadik Könnyen akart pénzhez jutni a demecseri tsz is, s most gondolkozhat rajta, hogy fizet ki 5 millió veszte­séget, amelyet egy szélhámos társaság akozott nekik. Je­lentkezet náluik a Fém- és Kazánszerelő Ipari Szakcso­port vezetője, hogy ők Pes­ten munkát vállalnának, s jó nyereséget termelnek, csak £ szembe jut a Ber­ger bádogos. Aranykezű csator­nacsináló volt, ahol ő dol­gozott, ott nem csepegett az eresz. Ez a Berger a háború idején fantomtan­kokat, repülőgépeket, lég­védelmi ágyúkat fabrikált az ellenség megtévesztésé­re. A Berger által konstru­ált bádog eszközöket az an­golok egy ízben három hul­lámban is bombázták. Rí- pityára ment minden, ma­ga Berger is. Mindezt Stohanek juttat­ta eszembe. Várt rám a buszmegállóban, japánbirs- és aranyeső-ágacskák vol­tak a kezében és azt mond­ta: — Ezeket tegye vízbe. Pár nap múlva kirügyez­nek, kivirágzónak. Jól jön ez majd a békés hangulat­hoz. — Mi történt? — kérdez­tem. — Megszűnt az ag­resszió? Tegnap még arról' panaszkodott, hogy a telek­Leszerelés szomszédja fegyverkezik. Szőlőkarókat helyezett a telekhatárra, holott egy tő­ke szőlője sincs. — Nem félek. Vettem egy gumibotot és egy bu­kósisakot. De rnost nem er­ről van szó. Láttam a té­véhíradót. Most már elhi­szem, hogy tele van a föld atomrakétákkal. De a mi­eink leszerelik. Micsoda monstrumok és mekkora pénzbe kerülhettek?! Egyet viszont nem értek, szom­széd! Miért kellett valódi rakétákat csinálni? Jók lettek volna azok bádogból is, hajtóanyag és szerkezetek nélkül. Az ellenség megté­vesztésére. Most megint magyaráz­kodni kellene. Elmondhat­nám Berger bádogos esetét, de mit érnék véle. Sokat fejlődtünk a második vi­lágháború óta. Ha mi csak maketteket csinálunk, oda­át egyből kiszagolják. Az­tán demonstrálni is mu­száj dőlt, lőni, robbantani, vegyék észre, hogy itt sem babra megy a játék. Olyan ez, mint a szőlőkaró. — Hogyhogy? — Hát miből vette észre Stohanek úr, hogy a telek­szomszédja agresszív? — Kiabált és fenyegetett a szőlőkaróval. — Na és, valódi volt az a karó? Igazi akác, kihe­gyezve? — Nem vagyok vak. Akácabb akácot én még nem láttám. Viszont az én gumibotom sem szilvalek­vár! — Na látja! Ahogy ma­guk felmutatták a harci eszközeiket és meggyőződ­tek a valódiságáról, ugyan­így tették a nagyok is. Vi­szont ők már leszerelnek. Maguk miért nem teszik? Hosszú a magyarázat. Stohanek megdobta egy kővel a szomszéd tacskó jól. a szomszéd hurkot rakott a Stohanek macskájának. Erre fel Stohanek kiszúr­ta a Trabanton a gumit. A szomszéd éjszaka a Zsiga kerekét is leszerelte. Ezek után a szemetet egymás telkére hordták, mindkettő tolvajnak titulálta a mási­kat . . . ml agy ég! — szakítot- im tam félbe Stohane- w két — ezek után azon sem csodálkoznék, ha atomtoltetü lenne a szőlő­karó. Jobb lesz azonnal le­szerelni! Seres Ernő a tsz gesztorsága kellene mű­ködésükhöz. A demecseri itsz vállalta, így ez a t^z Lett a harmadik, amelyet jól átráz- talk. Pesten olyan munkákat számláztak le, amelyeket el sem végeztek, s amikor a pénz befolyt számlájukra, gyorsan szétosztották. Mire az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal vizsgálata felfedezte a szakcsoport visszaéléseit, a demecseri tsz-nek már 5 mil­lió vesztesége voilt. Trükkök tucatjait találják ki .az emberek ahhoz, hogy munka nélkül jól éljenek. Néhány felvásárló .például rájött, hogy nem érdemes fil­lérekért, forintokért utazgat­ni, vagy várni, hogy a termé­keiket eladni akarók felke­ressék őket, elég ha egymás­tól szerzik be az árut, s azo­kat még utaztatná sem kell, csak a papírt elküldeni róla és az is hasznot hoz. Ha pél­dául sikerült egyiküknek ol­csón 'bőrt vásárolni, rátétté a szövetkezet árirését, majd át­adta a bőrt — papíron — egy másik áfész-nek. Az a felvá­sárló szintén rátétté az ár­rést, elszámolta a szállítási 'költséget, sőt mind a ketten elszámolták a bőr sózását is, és így anélkül jutottak pénz­hez, hogy bármit is tettek volna. Mi tartja Yissza? Tulajdonképpen ezért is lett egyik feladata a gazda­sági rendészetnek, hogy a visszaélések megelőzésén, fel­derítésén túl jelezzék tapasz­talataikat a Belügyminiszté- riumnák, mert csak ezek elemzése segítheti hozzá a jogalkotást a jogszabályok pontatlanságainak kiigazítá­sához. — Nem akarunk mi be­avatkozni a gazdaságba — mondja Mandzák László fő­hadnagy —, csiak a vadhajtá­sokat szeretnénk lenyeseget­ni, azok ellen szeretnénk fel­lépni, akik munka . nélkül jutnak jövedelemhez. Mi is azt tartjuk, hogy a vállalko­zásokra, a pénzüket befekte­tő .emberekre szüksége van az országnak. Azt hiszem, ak­kor lehetünk majd elégedet­tek, a gazdaság akkor fog majd jóll funkcionálni, ha a boltost nem az tartja vissza a csalásitól, hogy bejön az el­lenőr, hanem az, hogy ha be­csap valakit, vagy rontja iaz áru minőségét, akkor a ve­vők elfordulnak tőle, másik boltba mennek, ő pedig tönk­remegy. Balogh József 0j iskola Nyíregyháza leg­újabb általános iskolája a borbá­nyai 8 tantermes. (Elek Emil felvé­tele) Támogatás A kibicnek semmi sem drá­ga — szól a kártyásmondás a semmit sem kockáztató ta­nácsadókról. Mintha ez ismét­lődne akkor, amikor a zár- számadási közgyűlések idején elhangzik egy-egy megjegyzés néhány közös gazdaságra. Va­lahogy így: „Könnyű volt ne­kik kimutatni a sokmilliós nye­reséget, mert ingyen kaptak pénzt, innen is, onnan is.” Valóban ingyen osztogatnák a támogatásokat? Korántsem. Bár mindig ott incselkedik a kisördög a szá­mok láttán, hogy mennyiben játszott szerepet az „ajándék­ban” a gazdasági szükségsze­rűség, s mennyire a személyes kapcsolat. Különösen az utólag elosztott pénzeknél vannak ilyen kérdőjelek. Az ok nyil­vánvaló, hiszen magunk is megírjuk, milyen megyei kere­tek állnak rendelkezésre pél­dául az alma, a burgonya fel­vásárlásának támogatására, a gyenge adottságú termelőszö­vetkezetekben a szakemberek jövedelmének kiegészítésére. Az elosztás részleteinek ismer­tetése természetesen már nem feladatunk. Csakhogy sokszor az érintettek sem tudnak töb­bet nálunk, legfeljebb homá­lyos elveket, s nem gyakorla­tot látnak. Titkolózás, általánosítás he­lyett illik példákat sorolni. Az egyik egy szépreményü, helyi foglalkoztatást bővítő rész­vénytársaság megalakítását húzta el hónapokon át. A me­gyei tanács ugyanis közel egy éve megszavazta a csengeri zöldség-, gyümölcsfeldolgozó, az AGRO-FRUKT Rt. létesíté­séhez a 40 millió forintos te­rületfejlesztési támogatást. Erre a pénzre akart „lecsapni” — ahogy az alakuló közgyűlésen nyilvánosságra került — az Agro-Industria Vállalat, — amelynek hasonló profilú le­ányvállalata működik Roho- don. Csakhogy a részvényeket jegyző pénzintézetek olyan boltba nem mentek bele, ahol a tőke, s ezáltal a szavazatok meghatározó részével egyetlen társ rendelkezett volna. Végül a csengeri tanács, az alapanya­got szállító, s maguk pénzével is társult termelőszövetkeze­tek kapták meg a megyei pénzt, hogy részvényesek le­gyenek. örülünk annak a lehetőség­nek, hogy a gyenge adottságú termelőszövetkezetekben a szakemberek fizetését néhány ezer forinttal megpótolhatják, eredményesség esetén. Csak­hogy ennek a több, mint húsz­millió forintnak az elosztásá­nál az utóbbi időben inkább érvényesült a rendelkezés be­tűje, (hogy ne mondjuk: a kapcsolat), mint a szelleme. Bizony nehéz volt kimondani, hogy a különben is magas nye­reséget produkáló, stabil gaz­daságok ne vegyék el mások elől azt a pénzt, ami célja sze­rint azért van, hogy jusson szakember a szatmári végek­re, a sívó homokra is. Amiről beszélünk, nem ki­mondottan szabolcsi sajátosság. A gazdasági szaknyelv ilyenkor fogalmaz úgy, hogy erősíteni kell a támogatásoknál, a kü­lönböző pénzek elosztásánál a normativitást. Vagyis ne a személyes isme­retség, hanem a célok és az érte vállalt feltételek teljesíté­se döntsön az odaítélésben. A nyíltság afelé hat, hogy egyre inkább így legyen. L. B. r ^ SZERKESZTŐI OOOOOOO O em

Next

/
Oldalképek
Tartalom