Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

1988. február 20. KH jNÉTVÉG! melléklet B huszonéves párttitkárasszony A fiatalasszony, Huszti Lászlóné, a Vörös Október FérfiRuhagyár Vá­sáros naményi Gyáréinak közgaz­dasági csoportve­zetője. Személyében egy olyan nemzedék párttitkárával is­merkedtem meg, amely már a szo­cializmus szülöt­te. Megtanult va­lami fontosat: tö­rekedni arra, hogy el ne sza­kadjon a valóság­tól. Mindent em­berközelből igyek­szik vizsgálni és közelíteni. — Engem meg­lep e nagy meg­tiszteltetés. Mit tud egy magam­fajta egyszerű em­ber a világnak mondani? — böl- cselkedik őszinte szerénység­gel, miután asztalhoz telep­szünk a pártirodában. A hosszú asztalon IBM XT számítógép, kijelző, képer­nyő, kábelek. — A munkámhoz tartozik. Az első komoly feladat a bérbruttósítás volt. Most de­rül ki, hogyan vizsgáztunk. Reménykedem — s érezni hangján, drukkol, s hozzáfű­zi, többet tudna mondani, ha a fizetés után kérdezem. Két esztendeje pórttitkár. Félszáz párttag bizalma öve­zi, hatszáz dolgozó megelé­gedésére igyekszik cseleked­ni. Nem volt még huszonhat esztendős, amikor a pártve­zetőség élére került. Egy kis­lánya van, a másodikos Ma­riann, férje a Szabolcs Húsipari Vállalat kisvárdai kirendeltségén felvásárló. Biztos, nyugodt háttér a csa­lád. A vásárosnaményi II. Rá­kóczi Ferenc Gimnázium ta­nulójaként az iskolai KISZ- bizottság titkára. Csalódás éri az egyetemi felvételin. Kijelentik róla: „Hiányzik belőle a pálya iránti elköte- lezettségi érzet.” Katika rácáfol. Képesítés nélkül tanát, Kisvarsányban. — Nagy gyerek tanított sok kis gyereket, ötödikeseket, hatodikosokat. Egy eszten­deig. Magyart és oroszt. Tud­tam, éreztem, olyan szinten kell csinálnom, hogy ne érez­zék a gyerekek a diploma hiányát. Számukra ezek ala­pok, kövek voltak, amelyek­re építeni kellett! — emlék­szik. Nem adta fel. Debrecen után Nyíregyházán a tanár­képzőben próbálkozik, de ott sem sikerült. — Végül is feladtam ... De csak a tanári pályát! — jegy­zi meg nyomatékkal. Bár lett volna egy lehető­sége, ő nem élt vele. Nem, mert szíve mélyén ott volt az elhangzott ominózus, felü­A személyinevekből lett köz­nevek egy részében ikönnyű felismerni a személyneveiket, másokban már kevésbé. A nőcsábász férfiakat tréfásan donhuánnak vagy donzsuán- nak mondjuk (kis kezdöbetű- völ, s egy szóba írjuk); való­jában Moliére, Puskin, Ber­nard Shaw és egy Mozart­opera hősét, a spanyol Don Jüant emlegetjük. A huligán szóról azonban már sokkai ke­vesebben tudják, hogy erede­tileg a századforduló idején London egyik külvárosában működő garázda banda fejé­nek, bizonyos Hooligannak volt a neve. A régi magyar viselet egy- egy darabja az attila és a zrí­nyi („csípőn alul érő, testhez simuló kabát”, illetve „díszes, zsinóros hosszú kabát”). Az előbbi Attiláról, a nagy hun fejedelemről, az utóbbi Zrínyi Miklósról, a szigetvári hős jel­legzetes viseletéről kapta a nevét. Más nyelvekben sem rit­ka az ilyen köznévvé válás. A letesen ítélő mondat, mely azóta is mélyen él benne. Ez volt az első, a „nagy” ku­darc. Olykor még emészti, igyekszik végleg leszámolni vele, s bizonyítani azóta is — nem iskolás főkon — a pe­dagógusi pálya iránti alkal­masságát az életben. — Nem bántam meg, hogy váltottam. Ez életközelibb munka és legalább annyira izgalmas, ha nem izgalma­sabb. Naményhan nem volt nagy választási lehetősége. A hús­ipari vállalat kirendeltségére került könyvelőnek. Gimná­ziumi érettségije mellé meg­szerzi a közgazdasági szak- képesítést is. — És a szerelem tőlem sem kérdezte, hogyan állok — jegyzi meg. Így 1979-ben férjhez megy, de a gyes után a ruhagyár­ban folytatja. Egy évig köny­velő, munka mellett elvégzi a 3 éves felsőfokú mérlegké­pes tanfolyamot, egy eszten­deig belső ellenőr, majd ki­nevezik a közgazdasági cso­port vezetőjének. Egy évig alapszervezeti KISZ-titkár, később a bizottság titkára, majd legutóbb őt választják meg a pártszervezet titkárá­nak. Tanul tovább. Moyt vég­zi a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem politikai gaz­daságtan szakosítóját. — Valójában akkor kezd­tem magamra találni, ami­kor a gyárban a munkásfia­talokhoz sikerült közel 'ke­rülnöm — vallja. — Tele vol­tam feszültséggel, kétkedés­sel, de éreztem, óriási előny, ha bizalommal fogadnak, ha harmonukus kapcsolat ala­kul ki gazdasági és a társa­dalmi vezetés között. Bizton­ságérzetemet négy irányból táplálják: a biztos családi háittér, a jó együttműködés a gazdasági vezetéssel, segítség a tapasztalt pártvezetőségtől és a városi pártbizottságtól. bő szabású felöltőnek, a raglán- niak a 19. századi angol hadve­zér. Lord Raglan volt a „név­adója”, a kötött női vagy férfi kiskabátot, a kardigánt pedig Cardigan grófjáról, James Brudenellenről, a krími háború­ban (1853—56) csatát vesztett brit tábornak sajátos ruhada­rabjáról nevezték el. Greta Garbo svéd színésznő nevéből származik a „visszahajtott ma­gas nyakú pulóver”, a garbó. A rekamié a francia J. Ré- camier asszony nevéből kelet­kezett. a bédekker fútikiaílauz, útikönyv”) a Baedeker kob- lenzi kiadó nevéből, a fregoli („ruhaszárító szerkezet”) Leo- poldo Fregoli olasz átváltozó művész nevéből származik. Ma már nem gondolunk Mansard francia építészre, amikor a manzárdszobában ülünk, Mac- Adam skót mérnökre, amikor makadámúton megyünk. Sand­wich lordra, amikor szend­vicset vásárolunk. S. A. — Nehéz ma párttitkárnak lenni ? — Nehéz. Az emberek egy része tele van aggódással. E mögött rengeteg kérdés van, amelyekre választ várnak. Sokra igazat mondani most nem is tudunk! Máskor meg az igazi választ önmagunk­ban kellene keresni. Az em­berek egy része kiábrándult. Ezt is be kell látnunk. — Keresik-e az emberek a párttitkárt? Meglepődik. — Nem. Én keresem őket. A munkásak nem hagyhat­ják ott a szalagot. Nekem meg bármilyen elfoglaltsá­gom van, időt kell szakíta­nom arra, hogy szót váltsak velük, meghallgassam őket. Mondják róla: egyénisége nyugtató, bizalmat áraszt, mert őszinte, nyílt ember. — De kit lehet ma tökéle­tesen megnyugtatni? — gon­dolkodik hangosan. — Ügy érzem, mégis szükséges. — Méri-e az emberek han­gulatát? — Folyamatosan. Tudom, ■hogy egy hónappal ezelőtt mi foglalkoztatta őket. És ez szerencse, mert ezek az én gazdasági munkámmal össze­függő kérdések sokasága. Így mindig sokoldalú infor­mációkat tudok adni. Most például a 88-as esztendő ki­látásai foglalkoztatják a munkásokat, az, hogy lesz-e munka, megteremtik-e hoz­zá a feltételeket, hogy a tő­kés piacra miként tudunk most modem, korszerű ter­mékeket valójában kisipari módszerekkel, szinte kézi munkával gyártani. Ehhez nem szoktak hozzá. A gya­korlati kérdésekre gyors, ru­galmas válaszokat vár az élet. Ez nyugtatja meg első­sorban az embereket. Ideoló­giai zavarainkat a gazdasá­gi gondok megoldásában kell keresnünk. Remélem meg is találjuk. Hallgatom a huszonnyolc éves párttitkárt. S felvetődik bennem az utóbbi időben oly gyakran elhangzó, már-már unalomig ismételt, de a meg­oldásra még mindig váró kérdés: képesek-e pártszer­vezeteink, a pártvezetés a váltásra? Ha igen. hogyan, kikkel? Velük. Sok Husztinéhoz hasonló, felkészült, a valósá­got érzékelő, emberközelből irányító párttitkárunk, fiatal káderünk van. Észre kell vennünk kopogtatásukat. Farkas Kálmán Holdosi József harmadik könyve szerényen ' húzódik meg a könyvesboltok polcain. Pedig a papír borító értékes alkotásit fog közre. Holdosi a Vas megyei Vépen született „a falu szívéből számkivetet­ték” között. Édesapja a se­gédmunkás-, 'édesanyja a be­tanított munkásiét minden­napjait örökíthette fiára: Az író bemutatkozó mondatai sötét mélységeket sejtetnék: „Ez .az íitca ölel magához en- gemet is születésemtől (1951. IX. 18.). Feltárta sebeit, sze­retett, becsapott és kiválasz­tott magából. Apám har­mincévesen meghalt, anyám egyedül nevelte fel öcsémet és engemat.” Holdosi első könyve, a Kányák 1978-ban jelenít meg. A regényt jelentős országos visszhang fogadta. A c salad ­Személynevekből köznevek Szemben az árral A mai ma- ■ gyár filmmű­I film vészét megíté­* léséhez, szere­"'•J pének és jelen­tőségének tisztázásához egy­re többször 'kell művészeten kívüli szempontokat is érvé­nyesítenünk. A XX, magyar játékfilmszemle tanulságai csak akkor vonhatók le meg­nyugtató módon, ha az ott bemutatott alkotásokat egy kettős erőtér által meghatá­rozott, ugyanakkor saját tör­vényeit is érvényesítő tükör- rendszernek fogjuk fel, amely megkísérel visszahatni arra, ami létrehozta, illetve impul­zusokat adott megteremtődé- séhez. A két erőtér közül a fontosabb természetesen az, amelyet hazánk társadalmi- gazdasági viszonyrendszere jelent, hozzátéve, hogy itt nem napi meghatározottság­gal, hanem egy hozzávetőleg ötven évet átívelő folyamat­tal kell számolnunk. A má­sik meghatározó az a világ- helyzet, amely csak nagyobb áttételek révén, de mégis ta­pintható módon alakít e képleten, s ezekből a hatá­sokból a filmes vonatkozások most jelentős helyet kérnek. A világ filmművészete nap­jainkban a kommercializáló- dásnak minden eddiginél je­lentősebb mértékű jeleit mu­tatja; a szórakoztatási szán­déknak az uralkodóvá válása egyre inkább lehetetlenné teszi, hogy a mozgóképi for­ma megőrizhesse művészet­voltát. Ilyen nem is áramlat, hanem sodrás ellenére követ­kezhetett be az, hogy a Bu­dapest Kongresszusi Köz­pontban — legalábbis a ver­senyprogram keretei között — szórakoztató kategóriába sorolható mű nem akadt. Mégsem lenne szerencsés ezt a helyzetet leegyszerűsítő mó­don úgy megítélni, hogy az alkotógárda függetleníti ma­gát lehetséges közönségétől, s ezért elmarasztalandó; ugyanakkor egy feltétel nél­küli felmentő ítélet is hiba lenne, mert ennek következ­ményei ennek a szerencsét­len tendenciának a folytatá­sát ösztönözhetnék. Az idei versenynek több olyan — jelentéktelennek aligha nevezhető — mozza­nata volt, amelyre az előző tizenkilenc során nem akadt példa. Az egyik az, hogy a korábbi alkalmak néhány do­kumentumfilmjével szem­ben most a bemutatásra ke­rült 20 alkotás közül 7 so­rolható e kategóriába. Ennek a helyzetnek a konzekven­ciáit a szervezők csak rész­ben vonták le; az idén már külön fődíjat tűztek ki a legjobb dokumentumfilm számára, a rendezvény Vi­szont váiltozaitiLaniul a játék- filmszemle nevet viselte, s ez az arányok Ismeretében feltétlen félrevezető. Egy másik, 'korábban elő nem forduló momentum; a társadalmi zsűri a játékfilm- kategóriában nem ladta ki a fődíjat, s ezzel iaz álláspont­jukkal 'aligha mennék vitába szállni. Valóban nem akad t ebben a mezőnyben egyetlen egy sem, amely megérdemel­te volna ezt a kiemelést. Leginkább ez veti előre an­nak az árnyékát, hogy a ma­gyar filmművészetinek to­vábbi pozícióvesztéssel kell számolnia. A szemLe nézőit azonban kárpótolta >a dokumentum- fiit mek hallatlanul magas színvonala. Pozsgay Imre, a társadalmi zsűri elnöke szólt arról a nyilvános vita során, hogy az újfajta társadalmi közmegegyezésnek a megte­remtésében ezek a filmek milyen jelentős szerepet vál­lalnak. Közülük is kiemelike- dietit, s vitán felüt laratta la legnagyobb sikert Gulyás Gyula és Gulyás János alko­tása, a Törvénysértés nélkül. Ez a film kapta a zsűri fődí­ján kívül a Film- és Tv-mű- vészek Szövetségének, vala­mint • a Magyar Filmklubok Szövetségének díját is. Bár pontosan négy óra időtarta­mú, de a figyelmet egyetlen másodpercre sem engedi lan­kadni. Az 1950—53 között működő hortobágyi munka­táborok deportáltjai emlé­keznek vissza, miként élték meg ezeket a nehéz időket. Ahogy felelevenítik keserves éveiket a bírósági végzés nél- küLi elhurcoltatásüktól ne- hahili tálá sm ent es sz abadulá - suikig; ahogy több mint há­rom évtized múltán is küsz­ködnek az emlék súlyával; s ahogy magasrendű erkölcsi- seggel mégis a megbékélés eszméjét képviselik, tisztele­tet parancsoló. Gulyásók e filmjükben folytatják a ma­gyar filmművészet elperel- hetetlen, értékes hagyomá­nyát: közelmúltunk ligen ke­vesek által ismert részletei­nek feltárását, ráadásul olyan terepen, ahol a törté- nettudiomány is legfeljebb csak a kezdő tépéséket tette meg. Remélhetően a moziháló­zatba kerülésekkor lesz alkal­mam részletesen méltatni Schiffer Pál munkáját, A Dunánál-it, amely Sára Sán­dor Sír az út előttem össze­foglaló című sorozatával együtt (s ide sorolnám még Kézdi Kovács Zsolt egé­szen más zsánerű, de problematikájában ro­kon játékfilmjét, a Kiáltás és kiáltást) arra is figyelmez­tet, hogy közelmúltunk pe­riodizációjában, a történelmit határvonalaik kijelölésében a korábbinál jóval árnyal­tabban kell eljárnunk. A játékfiilim-kategór iában három Ikülöndíjat adott ki a zsűni: Gothár Péternek a Tiszta Amerikáért, Kása Fe­rencnek A másik emberért és Sára Sándornak a Tüske a köröm alattart. Nehezen jósolható meg, miként fogad­ja majd a közönség ezeket az alkotásokat, de — vélhetően — fenntartás 'nélküli örö­met egyik sem szerez majd. Kosa filmjét március 9-ión játssza a Krúdy mozi, a ter­vek szerint a vetítés után al­kalom nyílik az alkotókkal találkozásra is, így a film ér­tékelésére ebből az alkalom­ból visszatérünk. Csák jelez­zük, hogy A másik ember az 1956-os tragédia sajátos szempontú megközelítése. A játékfilm-kategóriában az idén Mészáros Márta járt úgy, mint tavaly András Fe­renc, jóval korábban bemu­tatott filmje nem került a dí­jazottak közé. Fenntartva az e hasábokon korábban kifej­tett véleményemet, hogy a Napló szerelmeimnek a mű­vészi megvalósítást illetően egyenetlen alkotás, mégis ezt tartottam a szemle legjobb játékfilm, jenek. A verseny azt bizonyítot­ta, hogy ,a magyar film vál­tozatlanul felelős módon kö­zelít némzeti gondjainkhoz, s — ahogy Pozsgay Imre mondta — válságállapotban részt kér a feltárásból és út­keresésből. Ez azonban csak a közönséggel váló együtt­gondolkodás révén válhat eredményessé, de a nézőkhöz vezető ösvényt széles últtá ez alkalommal sem sikerült ta­posni. Hamar Péter Vázlatos megjegyzések a XX. magyar játékfilmszemléröl Cigánymózes regényben a cigányság kitö­rési kísérleteiről tudósít a szerző. Ezék a . kísérletek gyakran végződnek sikerte­lenül, gyakran fullad tragé­diába a változást igénylő szándék. A mitikus világ­kép szürrealisztikus jegyek­kel -rendelkezik, A cigányság sorsának 'tárgyilagos elem­zése ,neim feltétlenül tartozik a regény feladatai közé, de az tény, hogy a sors mitikus világképbe váló ágyazottsá- ga akadálya is 'lehet a szem­benézésnek, gátolhat ja az ön­ismeret megerősödését. Hol­dosi szemlélete nagyon közéi áll — a hetvenes évek köze­pén legalábbis — a Lakatos Menyhértéhez, aki ,a Füstös képek című regényében ci- gányimítosz megteremtésére tett nagy sikerrel fogadott kísérletet. A Cigánymózes írásaiban Hotdosii továbblép a kezdeti szemléletem. Leginkább iaz foglalkoztatja, ami az utóbbi évókben rendkívüli fontos­ságú .kérdéssé vált: mát te­gyen aiz a cigány, akii tanu­lással, munkával fciiemellkie- dett társai 'közül? Hogyan vállalhatja származását, út­ra bocsátó közösségét? A Cigánymózes című kis­regény hőse anyja tanácsára igyekszik élfelejteni a múlt­ját. Eltitkolja származását, minden erejét a, felzárkózás­ra fordítja. Sikerült is tu­dásban egyenrangúvá válnia társaival, de egy váratlan betegség visszatéríti az el­hagyott útra. Az elhagyott utcácskában megrohanják a gyermekkori emlékek, ví­ziók kerítik a hatalmukba. A sorssal váló koncentrált szembenézés nem jár való­ságos eredménnyel. Holdosi József hőse viisszahull elha­gyott világába, nehezen kihe­verhető /traumával idegeiben. A Fogoly című kisregény hősét is kísérti a múlt, nem tud elszakadni egykori kö­zösségétől. Egyetemet végez, tanít, úgy tűnik, névbe ju­tott, mégis nyugtalan, önvád mardossa. Nem tud szaba­dulni, iaz elhagyott közösség foglya marad. Mi a kiválasz­tották sorsa? A kisregény egyik szereplője így beszél erről: „Mindenki kiválasz­tott . .. aki a cigányságból iaz elsők között elindul. Taga­dással kezdődik, megtagad­ják apánkat, anyánkat, az­tán minél töhbet megértünk a világból, annál közelebb kerülünk a fajtánkhoz. Ha lé­pünk, velünk lépnék, ha eszünk,, velünk esznek, és vissza kell térnünk hozzájuk, szólni velük, értük, még ak­kor is, h,a 'tudjuk, hogy ko­ronás kígyók vagyunk, és utunlk a szelencebokrokibal csak az ajtóig vezet, meká- kocaantj'Uk koronás fejünkét, és meghalunk...” Nincs itehát áldozatok nél­kül ia kiválasztották sorsa. Erről szól a kötet harmadik írása, amelylben Holdosi a Kányák című regényének utóéletét mondja el. A hosz- szan zajló sajtóperben regé­nyének „hősei” vádolják az írót. Holdosi József ainnak a fia­tal elbeszélő nemzedéknek a tagja, amelynek legnagyobb része realista igénnyel, a hagyományos elbeszélő for­mákban számolt be nemze­déki 'tapasztalatairól, felis­meréseiről. (Szépirodalmi K. 1987.) Nagy István Attila Aj KM VENDÉGE ________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom