Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

1988. február 15. Kelet-Magyarország 7 Rendező? A röplabdamérkŐzéseken az egyik játékvezető ma­gas székben ül, hogy minél közelebbről fi­gyelhessen, ráláthasson a já­tékra. A pénteki NYVSSC— Szeged NB I-es férfimérkőzé­sen azonban nem állt a hely­zete magaslatán a mérkőzés- vezető, sőt segítője sem. Rendre tévesen ítéltek és bár mindkét fél kárára tévedtek, a hazaiakat többször sújtot­ták. A játékosok, edzők ide­geit is felborzolta néhány fordított ítélet, a szurkolókét még inkább. A lelkes közön­ség (főként a leghangosabb buzdítok) nem sokáig bírták cérnával. Joggal háborogtak a hibák miatt, azonban néha túllőttek a célon. Hiába no, a drukker már csak ilyen, a csapatért mindenre képes. De a rendezőknek ilyenkor kell a kirobbanó energiát a sport- szerűség határain belül terel­getni. Már-már pattanásig feszült a húr, mikor egy ren­dező ült a szurkolók közé, az újabb bírói tévedéskor első­ként ő ugrott, fel, és szapulta a sípos embert. Hm, hm . . . (mán) Röplabda Vereség a visszavágón Pénteken délután nagy csatá­ban kapott ki hazai pályán az NYVSSC NB I-es férfi röplabda­csapata. A több mint két és fél órás mérkőzést végül 3:2-re nyerte a vendég Szeged SC. A visszavágót vasárnap játszották a Tisza-parti városban, és ismét szegedi siker született. Szeged SC—NYVSSC 3:0 (7, 4, 4). A .pénteki vereség megviselte a nyíregyháziakat, a hazaiaknak viszont szinte minden sikerült, és 54 perc alatt nyerték az ösz- szecsapást. Áz MHSZ 40 évet történetéből Egy kalandos háronszigrepnlés Nézem a fényképet, s új rá hal­lom Kotrás Gábor hangját, amint úgy mellesleg mondja: — Ma megtáncoltatom ezt a ,.lusta” gépet. . . Tisztán cseng a hangja a fü­lemben, mintha nem múlt volna el azóta másfél évtized. Vagy tán még több is. Megtelik a szí­vem nosztalgiával. A körülöttem állók nem értik, miért bámulok olyan mereven arra a fénykép­re, akármilyen érdekes is. Nem törődöm senkivel, állok a tabló előtt és a mostani kép áttűnik a régibe. A legszebb álom A vitorlázórepülők legszebb álma, nagy távolságot repülni. Az MHSZ—MÉM RSz nyíregyházi klubjának vitorlázórepülői, ál­maikat valóra is váltották. Köz­tük töbően arany vagy gyémánt fokozatú elismerést értek el. Drenyovszki, Halmai, Herpai, Bo- rusnyay, Kesselyák, Rozmann és társaik nevét igen sokan ismer­tek. i Kotrás Gábor gyémántkoszorús pilóta országos hírnévre tett szert. Nem kevesebb, mint hat­ezer órát töltött a levegőben. Számos országos rekord fűződik a nevéhez. Mi egyik ilyen repü­lési ,,csúcsát” elevenítjük fel. A—15-ös gépével a 200 km-es há­romszögrepülésben 91,7 km/óra sebességgel új országos' rekordot állított fel. 1973. június. Az ízig-vérig sportembert a nyíregyházi repü­lőtéren éppen felszállás előtt ér­tük el. Arra kértük, beszéljen rekordjáról, amelyet a felhők hátán ért el. — A meteorológiai helyzet már a reggeli órákban kedvezőnek ígérkezett — hallhattuk az életre keltett élményeket. — A Kárpát­medencében frontáttörés előtti kánikula alakult ki, nagy meleg. 6 10.-es felhőzettel. gép méltóságteljesen úszott a fel­hők alatt. Nemsokára észrevet­tem a keresett községet, Ebest. — Újabb légifelvételek követ­keztek, láttam a község jellegze­tes utcáit, olyan volt akár egy élő térkép. Alattam éppen vonat haladt Budapest felé, hosszú füstcsíkot húzott maga után. Iz útitárs fl start — Gondos előkészület után el­érkezett a start pillanata, éppen 11 óra 50 percen állt az óramu­tató. Egy PZL—101-es vontató­gép emelt a magasba. Rövid kö­rön. négyszáz méteren lekapcsol­tam a motorosgépről, majd 3 méteres varióval kezdtem emel­kedni. Már ezer méter fölött utaztam, amikor elhatároztam: nem várok tovább. Átrepültem a földi startvonal fölött, majd irány a háromszög első állomá­sa, Fülpösdaróc. — Mi történt ezután? — Először magasságot kellett gyűjtenera. Egy hatalrn2s ^ter­jedésű termik .Jóvoltából” 5 perc alatt 2100 méter magasba „lifteztem”. Búcsúpillantást vet­tem Nyíregyházától, majd egy hosszú siklással 1600 méter ma­gasban értem el Baktalóránthá- zát. Újra köröztem, a felhőala­pig emelkedtem. majd 140 km/ óra sebességű siklással kerültem Mátészalka fölé. Újra csak emel­kedtem, gépem váriométere 3—4 méter emelkedést jelzett. To­vábbindultam, majd Fülpösdaróc felett a forduló igazolására két légifelvételt készítettem. — Itt az ország csücskében már „fordulni” kellett? — Igen, ha az ember nem akar határsértést elkövetni. Ezért egy toronyfelhő alá kormányoztam magam, amely hamarosan 2300 méter magasba szippantott fel. Ellenőriztem térképemet, majd irány a háromszög következő ..sarka” a Hajdú megyei Ebes. A kabinban kellemes, 13—15 Celsi- us-fok hőmérséklet biztosította a frissességet. A hatalmas szárnyú — Emelkedni kezdtem. Ebestől északra, egy robbanékony fel- hőgomolyt pillantottam meg. De úgy látszik nemcsak én, más is észrevette a jó emelkedési Tehe­tőséget. Üti társra találok, egy gyönyörű sas körözött- mellet­tem. Többször megfigyeltem, hogy ezek a madarak a félelem legkisebb jele nélkül, közelítik meg a köröző vitorlázógépeket. Irigykedve néztem a „tollas sporttárs” szűkítéseit, mesteri fordulóit, néhány kör után rám is vert vagy száz métert. _____ — Hogy kezdődött a visszaút? — Ezúttal már sokadszor, me­gint magasságot kellett gyűjte- nem. Emelkedésjelzőm tűje 4 métert jelzett. Gyorsan szívód­tam felfelé, magasságom 2 ezer méter. Indulás vissza. Nyíregy­háza felé. órámra pillantottam: 14 óra 14 percet mutatott. Újabb hosszú siklással elértem Hajdú- böszörményt, a város felett spi- ráloztam. A meleg hajdúsági termik időközönként megrázta gépemet. Ez jó jel volt, így tud­tam, hogy szinte mindenütt ki­váló emelések vannak. Ismét emelkedni kellett, ezúttal már olyan magasságba, hogy a nyír­egyházi célrepülőteret egyetlen siklással érhessem el. Harc az idiivel — Erőt gyűjtöttem, teljesen a felhőalapíg emelkedtem, olyan magasságig, amely elegendő le­het Nyíregyházáig. Ebből a ma­gasságból már nagyobb sebessé­get nyerhettem. Gyorsan kiszá­moltam az út további részében 180 km/óra sebesség kell a si­kerhez. tgy is tettem, alaposan megnyomtam a botkormányt, hamarosan feltűntek a megye- székhely körvonalai. így azon­ban magasságom vészjóslóan csökkent, azon drukkoltam, hogy ezzel a siklással érjem el a re­pülőteret. Átrepültem a dohány- fermentáló épülete fölött, majd mintegy 70 méter magasságban — itt már 200 kilométeres sebes­séggel — átrepültem a nyíregy­házi célvonalat. Hát így történt. Kotrás Gábor gyémántkoszo­rús pilóta több mint két órát töltött levegőben az emlékezetes rekordja alkalmával. A három­szögrepülésben elért teljesítmé­nye 200 kilométer — új országos csúcs! Az eredmény értékét nö­velte a versenyző olyan bravúr­ja, hogy az utolsó 62 km-es tá­vot 22 perc alatt repülte vé­gig! .. . Kovács György Selyem, a „iazonszabé ” ayiteiyházi terveiről Ha röviden kellene jelle­mezni Selyem Nándort, így festene: jól képzett, kitűnő rúgótechnikájú középpályás, aki lát a pályán. Az NYVSSC eddigi edzőmeccsein már bi­zonyította, hogy mindezen tu­lajdonságok birtokosa. A szőke, nem éppen robusztus alkatú labdarúgó a szervező, irányító típusú középpályá­sok közé tartozik. Ballal, job­bal egyformán képes pontos, hosszú átadásokra, és kény­szerítőzésre. A most huszonhárom esz­tendős, nős, jászberényi fia­talember Szolnokon kezdte játékos pályafutását, majd Debrecenben folytatta. Már tizenhét esztendősen a DVSC NB I-es gárdájában futballo­zott, majd a Videotonhoz ke­rült. • Ez nem bizonyult sze­rencsés húzásnak, hiszen a székesfehérvári két év alatt nemigen rúgott labdába. Az­tán az NYVSSC az elmúlt év végén átigazolta, két és fél esztendős szerződést kötött a nyíregyházi klubbal. Miért pont ide igazolt? ' — Mert már nagyon hi­ányzik a játék, én pedig ját­szani akarok. Az NYVSSC- nél az NB I sem tűnik távo­linak, ezért igent mondtam a hívó szóra — válaszol tö­mören. Az alapozást már a csapat­tal kezdte, és az edzőtábort is végigdolgozta. Hogy miért kell ezt külön megemlíteni? Mert már olvashattuk, és a ■ szurkolók is beszélik, hogy nem terhelhető, valami gond van vele. Mikor ezt firtatom, a higgadt fiatalember inge­rült lesz. Technikai igazgató a kézilabdázóknál Árva Csaba messzebbre néz Az elmúlt esztendő végén új iszaikember «került az NYVSSC NB I/B-s kézilabdacsapatánák élére. Árva Csaba másfél évtizede ült «először a kispadra, hét éve a Du­naújváros felnőtt gárdájánál. A Kohászt két bajnoki év uitán az NB I-be vitte, majd Debrecenbe igazolt. A Debreceni Dózsa első osztályú csapatánál négy évet töltött, majd Nyíregyházára ve­zetett útja. — Hogyan került végül az NB I-es debreceni klub után Nyír­egyházára? — Tavaly nyáron, az MNK- •mérkőzésünk után megkerestjek az NYVSSC szakosztályának ve­zetői. Közölték hosszú távú el­képzeléseiket, miszerint jó és NB I-es csapatot szeretnének, vala­mint önálló kézilabdaklubot. jól Az „északi kaland” előtt Norvégiába megy az ötszirís gólkirály Még 17 éves sem volt. amikor 1961-ben egészen váratlanul be­robbant a magyar labdarúgás él­vonalába. A robbanékony, rend­kívül gólveszélyes csatár, Bene Ferenc ekkor került Kaposvárról az egyik legpatinásabb klubhoz, az Újpesti Dózsához, amelynek élvonalbeli pályafutása során vé­gig játékosa maradt. Az egykori 76-szoros magyar válogatott az utóbbi években nem túl sokat hallatott magáról. Mi­után hazajött Finnországból — 1982 októberében — még egy-egy szezont játszott a Volán, illetve a Kecskemét gárdájában. 1984 nyarán végképp szegre akasztpt- ta a stoplis cipőt, azóta az Új­pesti Dózsa ifjúsági csapatát edzette. Az utóbbi hónapokban került ismét előtérbe: Verebes József rövid kapitánysága alatt ő lett a magyar utánpótlás-válogatott irányítója, majd három meccs után egyik napról a másikra visszavonták megbízatását. Bene visszament az Újpesti Dózsához, ahol tovább dolgozott az ifjúsá­giaknál. Január l-jén azonban el­köszönt a lila-fehér mezben sze­replő reménységektől. Az ok: Norvégiából kapott szerződést, s ezekben a hetekben már csak az adminisztratív formaságok inté­zése van hátra. — Túl az Északi-sarkkörön egy szigetcsoport egyik városká­jában. Svolver-ben vezetem majd egy ottani, IV. osztályú labda­rúgócsapat edzéseit — mondta találkozásunkkor a ma már csak kedvtelésből játszó, egykori öt­szörös magyar gólkirály, aki leg­jobb évében 29 alkalommal talált be a hazai riválisok hálójába. — Egyelőre egy ’ szezonra szól a felkérésem, a többi majd a helyszínen dől el. A norvég nyel­vet egyáltalán nem ismerem, de az első időkben lesz egy tolmá­csom. Szerencsére a labdával mindent be tudok mutatni . . . Több dologról nem szívesen be­szél az egykori gólgyáros. A hir­telen jött, majd megszűnt után­pótlás válogatottbeli edzői szere­péről sem kívánt véleményt for­málni. Csak annyit árult el, hogy ha nem mozdítják el a ju­nior válogatott éléről, biztosan nem menne Norvégiába. A két évtized előtti legjobbakat sem akarja összehasonlítani a maiak­kal. Még ha .meg tudná védeni állításait. . . — Érthetetlen számomra, hogy miért hiányzanak a 10—20 év előtti legfontosabb meccsek film­felvételei! A világszenzációt oko­zó, 1966-os magyar—brazil mécs­esét például az NDK-ból kellett megszerezni. így hiába is mon­danám a fiataloknak, hogy a mi időnkben sokkal több volt az át­lagot megütő labdarúgó a. pályá­kon. Bene Ferenc elmondta azt is, hogy ez nemcsak a hazai élvo­nalra érvényes megállapítás — így van ez szerte a világban. — Jelenleg nincs olyan kiemel­kedő képességű együttes, mint az 1970-es világbajnok Brazília, vagy az 1974-ben világelső NSZK volt. Argentína ugyan kétszer is nyert, mégis azt mondom: elma­radnak az említettektől. Iparos­sá vált a játék; egy Beckenbau- ert vagy Cruyff-ot nem cserél­nék el egy Maradónával. Egyéb­ként a holland Gullit közelebb áll az ideális játékoshoz: óriási munkabírása van, lábbal és fej­jel egyaránt mindent tud, még hatalmas tartalékai vannak! Természetesen visszatérő témát jelentett az északi kaland, amely során Bene már a harmadik sze­zonját kezdi majd meg Skandi­náviában. — A magyar válogatottal és az Újpesti Dózsával is jártam Nor­végiában, Finnországról azonban sokkal mélyebb benyomásaim vannak. Meggyőződésem, hogy az'Ottani ismereteim alapvetően Norvégiában is érvényesek. A finn I. osztályú klub, a Sepsi labdarúgójaként láthattam, hogy északon az átlagember sokkal jobb kondíciónak örvend, mert rendszeresen sportolnak. Így az én leendő kis csapatomnál sem számítok erőnléti gondokra. Ami pedig az élvonalat illeti, egyre több pénzt fordítanak a labdarú­gásra, a színvonalemelkedés egy­értelmű. Még sokkal jobb lehet­ne a norvég labdarúgás, ha a feltűnő tehetségek legjobbjai nem igyekeznének mielőbb más országba, elsősorban az NSZK- ba és Olaszországba. Jocha Károly szervezett utánpótlás-neveléssel. Én pedig igent mondtam. — Debreceni edzősködésének utolsó két évében a Dózsa az ötö­dik helyen végzett az NB I-ben. ön a biztos helyett mégis a bizonytalanabbat választotta. Miért? — Egy ilyen elképzelés minden edzőt gondolkodóba ejtene, mér­legelésre késztetne. A döntésben n-agy szerepe volt a vezetők óriá­si lelkesedésének, és annak, hogy a végső cél az NB I. A Debre­ceni Dózsánál egyébként is le­járt a szerződésem, így minden az új poszt mellett döntött. Fel­tétlenül idekívánkozik még «aiz is. hogy majd biztos voltam ab­ban : legalább osztályozót játsz­hatunk a megüresedett NB I-es helyért, így akár már az idén az első osztályban lehetnénk. Am a szövetség döntése nem volt fair, esélyt sem 'kaptunk a bizonyí­tásra. — Immár közel két hónapja van a csapatnál, és a Kner Ku­pa mérkőzéseinek végével lezá­rult egy szakasz. Hogyan? — Mielőtt ezt az időszakot ér­tékelném. hadd jegyezzek meg egy fontos tényezőt, mégpedig a játékosállomány összetételét. A korábbi csapatból ittmaradt Gaz­dag, Bácsi, Oláh, Lóriik, Medve, Dobi, Orbán, Bérényi és Szabó, ideigazolt Pásztor (Ny!h. Tanár­képző), Nyizsnyik, Boczák (Ózd). Girán, Kerekes (D. Dózsa), Zéit- ler, Kincses (Tapolca), valamint a Hódikötből átjött Mészáros és Tábori. Ez az együttes először a január eleji, olaszországi tornán játszott együtt, azaz ami a csa­patépítést jelenti, teljesen az ala­pokról indultunk. A Kner Kupán öt NB I-es és egy NB I B-s gárda szerepelt, végüil három döntetlent értünk ■e:l. Ennek az úgynevezett meg­ismerési szakasznak elsődleges célkitűzése az volt, hogy megis­merkedjek a játékosokkal, és a játékosok is megismerjék egy­mást, láthassuk mire lehetünk képesek közösen. Ami a konkrét értékelést illeti: formálódott a csapat, az erősebb ellenfelekkel szemben fel tudtuk mérni, hová kell eljutnunk játék tudásban és csapatégys égben. Ennek szem­szögéből sokkal értékesebb ez a három döntetlen, mintha alacso­nyabb szintű gárdákkal mérkőz­tünk volna. Amire egyébként volt példa, hiszen megnyertük a miskolci Déli Hírlap Kupát, ame­lyen három NB n-es csapat el­len mérkőztünk. Természetesen az ilyenre is szükség van, ám ha egy mérleg két serpenyőjébe tennénk a miskolci sikert, vagy a Várpalota elleni döntetlent, fel­tétlenül az utóbbi felé billenne a mérleg nyelve. — Ami a játékot illeti, az ed­dig eltelt időben miben léptek előre? — A kondícióban feltétlenül, hiszen a mérkőzések is bizonyít­ják. hogy a második félidőket rendre mi bírtuk jobban. Meg­találtuk a csapat számára a leg­hatékonyabb védekezési formát, az egysoros terűLetvédelmet. A következőkben ebből a biztonsá­gos védekezésből kell hatékony, és gyors támadásindításokat il­letve támadófelada tokát begya­korolni. — Hogyan alakul a további program? — Továbbra is napi két edzés­sel készülünk, ám a terhelési fokozzuk. A következő két he­tet szinte játék nélkül dolgozzuk végig, utána a délelőtti edzése­ket délutánonként edzőmérkőzé­sek követik. Március 5-én részt veszünk Mátészalkán, egy tor­nán, majd egyhetes intenzív ed­zőtábor lesz Jugoszláviában, vagy Dunaújvárosban. Azt követően két-^két mérkőzésit játszunk a kassai csapattal itthon, illetve idegenben. A bajnoki rajt már­cius 26-án lesiz idehaza Dunaíöld- vár ellen. — A szakosztály új modellel dolgozik, ön például nem vezető edző, hanem technikai igazgató. Mit jelent ez? — Azt, hogy a szakosztály szak­mai irányítása (a serdülőktől a felnőttekig) hozzám tartozik, én vagyok a felelős. Akik munkám­ban segítenek: Szabó István szintén Debrecenből jött, ő a fel­nőtt csapat pályaedzője, és vala­mennyi korosztály kapusedzője. Az ifjúsági csapatnál hosszú tá­von számítunk Bartha Dénes munkájára, a serdüLők edzője Han nufer Sándor, ő egyben aiz utánpótlásvonal technikai veze­tője is. Az úttörőknél Szondi György, az előkészítőiknél Sal- lai Ernő ez év júniusiig vállalta az edzések vezetését, ezt köve­tően ezekre a posztóikra főállású edzőt szeretnék. A felnőtt gárda technikai vezetője Rakaczki Fe­renc Hódmezővásárhelyről jött, a csapatorvos dr. Kozma Péter. Mán László — Rosszindulatú szóbeszéd, aminek semmi alapja nincs. Mint miinden játékos, már ón is voltam sérült, ám sem a szívemmel, sem a tüdőm­mel nem volt soha probléma. Tény, hogy nem vagyok egy robotoló típus, ám az edzé­seken ugyanúgy dolgozom mint a többiek — indokolja. Eleinte csak egy félidőket játszott, mert egy kisebb sa­roksérüléssel bajlódott, ám az utóbbi két meccsen végig a pályán volt. A szombati, Mihalovce elleni 'mérkőzésen a csapat egyetlen gólját sze­rezte. Mégpedig fejjel, ami­re igen büszke, hiszen nem ez az erőssége. Már moso­lyogva meséli, hogy ez volt élete nyolcadik fejesgólja, és kettőt már mint nyíregy­házi játékos tudhat magáé­nak. Szóba kerül a játék, elmondja, hogy az előkészítő szerepét &_'?retné majd be­tölteni, gyors társ’Slrlís!} afcik elé oda kell varázsolni a lab­dát. Márpedig ennek mes­tere. Ügy véli, ha valamennyi játékos odafigyel, közösen akar, a csapat elérheti a ki­tűzött célt. A beszélgetés végén szóba hozom az első igazi erőpró­bát, a Rába elleni MNK-ta- lálkozót. Amelyiken ismét NB I-es ellenféllel szemben játszhat tétmérkőzést. — Már játszottam a győri­ek ellen, nagyon jó csapat. A papírforma mellettük szól, de mi mindent megpróbá­lunk, megteszünk majd a győzelemért. Tollaslabda Nyíregyházi sikerrel Az előzetes tervek szerint az év közepén rendezték volna a tollaslabdázók I. osztályú rang­lista-versenyét, a Nyírség Kupát. Akkor azonban a válogatottak távol lesznek, így a találkozót előrehozták az elmúlt hét végére. A nyíregyházi Bánki szakközép- iskola tornatermében pályára lé­pett a sportág élmezőnye. A Nyírség Kupa végeredménye, férfi egyes: l. Petrovits Gábor (NYVSSC), 2. Kiss (NYVSSC), 3. Klein és Szalai (mindkettő H. Osztyapenkó SE). Női egyes: 1. Kovács Zsuzsa (H. Papp SE), 2. Fórián (D. Kinizsi), 3. Dova- lovszky és Csikós (mindkettő HOSE). Férfi páros: 1. Petrovits. Nagy (NYVSSC, HOSE), 2. Kiss. Vörös (NYVSSC, H. Zrínyi), 3. Szalai. Herling (HOSE, Zrínyi) és Klein. Németh (HOSE, Zrínyi). Női páros: 1. Vargáné, Csikós (NYVSSC, HOSE). 2. Fejes, Do- valovszky (Zrínyi, HOSE), 3. Vígh, Papp (Zrínyi, Papp SE) és Fórián, Karácsonyi (D. Kinizsi). Vegyes páros: 1. Vörös, Papp (Zrínyi, SZOTE), 2. Nagy, Dova- tovszky (Papp SE, HOSE), 3. Petrovits, Keul (NYVSSC) és Kiss. Fórián (NYVSSC, D. Kini­zsi). Az Összesített pontverseny eredménye: 1. NYVSSC .116, 2. H. Zrínyi SE 61. 3. H. Papp SE 56. Jár napi liünyzott a iái. " Selvem. a JazonszabTiivíreBvházi terveiről SPORT1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom