Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

M ■tvégi MELLÉKLET Elegáns, kényelmes Farsangra 1d = 10x10 cm Kész modellt mutatunk be, elegáns esti kompiét, amely szoknyából, blúzból és kiskabát- ból áll. Mindhárom darab sza­básmintáját közreadjuk. A szoknya egyenes vonalú, hosszú (estélyi!), az eleje köze­pén az X jelzésig slicceit. A japán ujjú selyemblúz váll- és mellvarrás nélküli, az X-szel jelzett pontnál a hátán 1 gomb­bal csukódik. A különböző szí­nű és nagyságú flitterek elszór­va vannak felvarrva az elején. A kiskabát gyapjúszövetből készült, a vállrész pedig kézzel szövött anyagból, ezt díszítet­tük flitterrel és apró gyönggyel. A nyakpánt, az eleje szegőpánt­ja és az ujja végét lezáró pánt bársony. Egy nagy, behúzott, flitterezett gombbal csukódik a nyaknál, elöl csak összeér, de­rékban rollni öv rögzíti. A ka­bátka díszítését színes képen mutattuk be az 1987 12. számunk 16. oldalán. MÉRETEK: testmagasság 165, mellbőség 102, csípőbőség 106 cm. ANYAGSZÜKSÉGLET: a hosz- szú szoknyához duplaszélesből egyszer a hossza; a kiskabát- hoz duplaszélesből 1,40 m, szőt­tesből 20 cm; a blúzhoz 90 cm széles- selyemből 1,20 méter. A szabásmintát felnagyítjuk csomagolópapírra. Szabásnál a hosszanti varrásokra 2, felhaj­tásra 4, a többi varrásra 1 cm-t hagyunk. A kész darabokat gyöngyöz­zük, illetve flitterezzük. (A Fürge ujjakból) 1. Egészen rövid hajból, korhatár nélkül alkalmazható. A hajat fejtetőről előre fésüljük, és jobboldalra irányítjuk. Fésű segítségé­vel és tenyerünk élével széles hullámokat nyomkodunk, alakítunk, amit azután hajcsipesz segítségével rögzítünk. Ha megszáradt, kéz­zel fellazítjuk a hullámokat, s a frizurát lakkal lefújjuk. 2. Hosszú hajból, közvetlenül a fül alatt úgy készítünk copfot, hogy közé fogunk egy-egy színes szalagot vagy vékony muszlin kendőt. Utána egészen elől, koszorúszerűen megtüzzük a copfot. A meddő házasságokról A képességek határai Sikerek, kudarcok gyermekkorban A hatvanas években 12— 14 százalék között mozgott a gyermektelen, tehát meddő házasságok száma. Ez az arány azóta —» miként erről J. Sökeland, a dortmundi urológiai klinika professzora beszámolt — 22 százalékra emelkedett. A meddő házas­ságok számának emelkedése mellett azonban változatlan maradt az az arány, amely­ben a férjben, illetőleg a fe­leségben volt található a meddőség oka. A férjek, ille­tőleg a feleségek 40-^40 szá­zalékban okai a meddőség­nek, a megmaradó egy szá­zalékban pedig mindkettő­ben fellelhető egy olyan el­változás, amely a meddőséget okozza. A férfi meddőség terén a prosztatagyulladás és a he­resérv, az ún. varikokele ve­zetett. Ez az elváltozás egy­A tél, a kerti szerszámok kar­bantartásának, javításának ideje. A metszőolló a kertész egyik legfontosabb munkaeszköze. Az életlen, rosszul záródó ollóval a munka is nehezebb, de az ilyen szerszám roncsol is, vagyis meg­növeli a sebfelületet. A roncsolt seb nehezebben gyógyul, és in­kább ki van téve a betegségek fertőzésének. Különösen veszé­lyes következményekkel járhat a roncsolás az amúgy is érzé­keny csonthéjasok esetében. Ilyenek: a cseresznye, a meggy, a kajszi- és az őszibarack. A rosszul záródó, úgynevezett nyilós olló vágó- és támasztó­pengéje között rés van. Ha az összezárt metszőoUót a fény felé tartjuk, meggyőződhetünk a rés méretéről és alakjáról. A csapot rögzítő csavaranya meghúzásá­val a rés gyakran megszüntethe­tő. De ha a rossz záródást a tá­masztóél elhajlása okozza, ezen csak úgy segíthetünk, hogy a támasztóél behajló, csúcsi részét egyenesre köszörüljük. (Az olló egyébként a szakszerűtlen hasz­nálat miatt deformálódik el, rendszerint akkor, ha túlságosan vastag vagy elszáradt ágvégeket akarunk vele eltávolítani.) Az életlen olló fenését a durva fenőkővel kezdjük, amelyet éle­zés közben gyakran nedvesít­sünk. Fontos tudni, hogy a vágó­élnek csak a domború oldala fenhető! A szétszedett olló vá­gópengéjét rögzítsük az asztalon, és a követ körkörösen mozgatva lassan haladjunk a penge tövé­től az él felé. Ha túlságosan tompa, az ollónk, a durva fenés idejét óvatos köszörüléssel lerö­vidíthetjük. A vágóéi a finomkővel kapja meg végső formáját. Ezt azon­ban már soha ne végezzük kö­szörűvel, mert ennek az a ve­szélye, hogy túlságosan elvéko­nyodik az él. és kicsorbul az olló. A gépi köszörülés szakértelmet és fokozott figyelmet igényel. Alkalmankint tíz-tizenöt másod­percnél tovább ne hagyjuk a kö­vön a szerszámot, mert túlhevü- lés következtében anyaga kilá­gyul, tönkremegy. A jól illeszkedő, éles metsző­ollót papír bevágásával ellenőriz­hetjük. Ha a vágás nyomán gyűrődés nélkül hasad a papír, akkor jó az ollónk. A fenés után száraz ronggyal töröljük meg, majd olajozzuk a szerszámot. Minden fémes alkotórészt még összeszerelés előtt kenjünk át savmentes, finom műszerolajjal. A szemző- és oltókést a tava­szi és a nyári szaporítási mun­kák során használjuk. A szem­zőkésre jellemző, hogy vágóéle nem egyenes, a penge töve recé- zett, csúcsán pedig úgynevezett türőt képeztek ki. Ez a késtípus — élkiképzése folytán — csak egyik oldalról, a körömágy felől fenhető. Az oltókés vágóéle el­lenben egyenes, a penge hosz- szabb, tűrő nélküli, és a töve nem recézett. Az oltókés mind­két oldalról fenhető. A kések fenését is a durva kő­vel kezdjük. A metszőolló élezé­sével ellentétben azonban most a pengét mozgassuk az óramu­tató járásával megegyező irány­ba, körkörösen a kövön, ame­lyet az asztalon rögzítünk. A durva él kialakítása után kö­vetkezhet a finom kő. Az él vég­ső finomítására a fenőszíj szol­gál. Nagyon fontos, hogy a szí­jon, amelyen mindkét késtípus mindkét oldalát fenjük, a fordí­tást a kés fokán végezzük. A jó kés jellemzője, hogy bo­rotvaéles. Az élezés egyenetlen­ségéről úgy győződhetünk meg, hogy a penge élét a fény felé tartjuk. Ahol az él láthatatlan, az élezettség is jó, viszont ahol a fény megtörik, azt a penge­részt még tovább kell fennünk. általán nem ritka, mert a dortmundi tapasztalatok szerint minden ötödik férfi­nél enyhébb-súlyosabb for­mában fellelhető. Éppen ez a gyakoriság szól amellett, hogy a férj által okozott meddőség hátterében az ese­tek 30—40 százalékában a varikokele állhat. Ez egyben amellett is szól, hagy a va­rikokele viszonylag egyszerű műtétje sok esetben alkal­mas a meddő házasság meg­szüntetésére. A varikokele után a máso­dik helyen az alkoholizmus szerepel a férfiak meddősége hátterében. A herék hormon- termelésének elégtelensége, az agyfüggelék, illetőleg az ezt szabályozó agyterület hormontermelésének zava­ra csak a harmadik helyen állott a férfimeddőség oko­zóinak ranglistáján. Az éles kés pengéjét is töröljük le, majd kenjük át savmentes, finom olajjal. Ha a fűrész élezését teljesen szakszerűen akarjuk végezni, ak­kor legelőször ki kell hajtogat­nunk a fogait, hogy ne szorul­janak meg a fában és gyorsan vágjanak. (E művelet speciális szerszámot igényel.) Elmarad a kihajtogatás az úgynevezett idu- na fogú fűrészek esetében, mert ezek pengéje vastag, az egyes fo­gak között pedig nagy a' távol­ság, így gyorsan és jól vágnak. Az ásó, a kapa és a lapát éle­zésének legegyszerűbb és leg­jobb módszere, ha a gyárilag nem élezett eszközök vágóélét reszeléssel alakítjuk ki. A satu­ba fogott szerszámfejet először a durvább (négyszázas vagy ötszá­zas) lapos reszelővei munkáljuk meg úgy, hogy minél szélesebb sávban, egyenletesen vékonyod­jon el a szél. Az él végső formá­ját a finomabb reszelővei adjuk meg, ügyelve arra, hogy a vá­gófelület mindenütt éles legyen. A földművelő kerti szerszámok élezésére a gépi köszörülés is al­kalmas élezési mód. Annál is in­kább, mert kevésbé munkaigé­nyes. Azonban a gépi köszörü­léskor is ügyeljünk, hogy az él­kialakítás legalább két fokozat­ban történjen. Először a dur­vább, majd a finomabb követ te­gyük a gépre, ügyelve arra, nogy a fém túl ne hévül jön. Amikor valamilyen feladatot megoldunk, a környezetünkben élők általában minősítik a te­vékenységünket: jutalmaznak, ha sikert értünk el, és büntet­nek, ha rosszul csináltunk vala­mit. A jutalmazás és a büntetés a gesztusokkal jelzett jóváha­gyástól és a rosszallástól az anyagi javakkal kifejezett tény­leges jutalmazásig és a fizikai büntetésig terjedhet. Az az em­ber. akit sikereiért ritkán jutal­maznak, ám kudarcaiért annál gyakrabban büntettek, valószí­nűleg arra fog törekedni, hogy elkerülje a kudarcokat. Az az ember viszont, akit sikeres te­vékenységeiért gyakran megju­talmaztak, minden bizonnyal to­vábbi sikerekre fog törekedni. Eszerint az embereket két cso­portba lehet sorolni aszerint, hogy sikerre törekvők vagy ku­darckerülők-e. Ezek a személyi­ségvonások a kisgyermekkorban kezdenek kialakulni. Önmagában keresi Négyéves kor után a gyermek kudarctűrő képessége már na­gyobb. Néhányan a sikertelen­séget nagyobb igyekezettel pró­bálják megelőzni. Az ötödik év második felétől kezdve pedig a sikerből, illetve a sikertelenség­ből már bizonyos következteté­seket is le tudnak vonni. Fela­dataikat már az önmaguktól el­várható eredmény figyelembe­vételével választják meg. Egyre jobban ismerik képességeik ha­tárait. Néhányan még nagy ki­tartással buzgolkodnak a nehéz — olykor megoldhatatlan — fel­adatok elvégzésében, a többség ■azonban igyekszik elkerülni az erejét meghaladó feladatokat, hogy bebiztosítsa magát a ku­darc ellen. A gyermek ekkortól a sikerte­lenségek és sikerek okát már önmagában keresi. A szülők és a nevelők által gyakorolt külső ellenőrzés mellett mind nagyobb lesz saját belső ellenőrzésüknek szerepe is. Ettől kezdve tevé­kenységeinek végrehajtásában és megítélésében az önmagával va­ló elégedettség érzése, a jól végzett feladat felett érzett öröm is belejátszik. A másoktól kapott jutalmak mellett mind­inkább fontossá válik számára az önelégedettség, mint „belső jutalom”. E szempontból igen fontos időszak az iskoláskor. Az isko­lában minden feladatot, teljesít­ményt értékelnek valamiképpen. A gyermek nap mint nap azt tapasztalja, hogy teljesítményei tükrében kezdik értékelni. Az iskolás gyermek számára már nem mindegy, hogy milyen színvonalon teljesíti a feladata­it. Saját igényszintjének akar megfelelni. A siker nem más, mint az igényszint és a teljesít­mény egybeesése. A kudarc ér­zése akkor támad fel, ha a tel­jesítmény. elmarad az igény ní­vójától. Minden egyes sikeresen végrehajtott feladatot követően — elvben — emelkedik az egyén igényszintje, a siker tehát újabb sikerek elérésére ösztönöz. Haj­lamosak leszünk nehezebb fela­datokba belevágni, míg a ku­darc után inkább a könnyebb feladatok irányába haladunk. Nehezebb feladatok Ha sorozatos kudarcokat élünk át, bizonytalanná, habozóvá vá­lunk, ezért az újabb feladatok kiválasztása hosszabb időt vesz igénybe, s a feladatok teljesítése közben szorongás, nyugtalanság lép fel. Ennek értelmében az iskolában a jó tanulók mind jobb és jobb teljesítmények elérésére vágy­nak, amelyeket általában el is tudnak érni. A rossz tanulók viszont minél gyengébben telje­sítenek, annál inkább elbizony­talanodnak, elmegy a kedvük a további erőfeszítésektől, magá­tól a tanulástól is, és kudarcot kudarcra halmoznak. A tanárok­nak jóval gyakrabban kellene jutalmazniuk a gyengébb tanu­lókat, szinte minden egyes olyan teljesítményükért, amely bár­milyen kicsi mértékben is, de meghaladja megelőző eredmé­nyeiket. A siker hatására ezek­nek a gyerekeknek az igény­szintje minden bizonnyal emel­kedni fog, s ez a teljesítmény- szint növekedését vonja maga után. Ne szemrehányást! Mindenkinek van legalább egy erős oldala, s erre lehet — és kell is — építeni az értékelés során. Amikor dicséretekkel’ újabb sikerek elérésére ösztö­nözzük a gyereket, tulajdonkép­pen a lélektan egyik fontos alaptörvényét alkalmazzuk. Esze­rint, ha valaki bizonyos felada­tokban viszonylag tartós sikert ér el, képes lesz hasonló te­rületeken is a sikerre. De ne felejtsük el, hogy a kudarc ép­pen úgy átterjedhet a teljesít­mények más köreire is, mint ahogyan a siker. Szülőknek, nevelőknek egy­aránt törekedniük kell arra, hogy elégedettségüket mindig ki­fejezésre juttassák, és óvakod­niuk kell attól, hogy állandó szemrehányásokkal halmozzák el kudarcossá vált gyermekü­ket. Ügyelniük kell arra, hogy az elszenvedett kudarc után a gyermek, pusztán jóvátételből, ne vállalkozzék olyan feladatok­ra, amelyek meghaladják a ké­pességeit, s amelyeket valószí­nűleg nem fog tudni megoldani. intim sarok) Az utóbbi időben meggyarapodtak postánkban azok a le­velek, amelyekben olvasóink lelki problémáikkal, testi-sze­xuális panaszaikkal fordul nak tanácsért lapunkhoz. Rova­tunkban szakemberek (orvosok, pszichológusok, szexológu­sok) segítségével válaszolunk olvasóinknak. Leveleiket szer­kesztőségünk címére várjuk, kérjük, tüntessék fel benne, milyen jeligét választottak önmaguknak. „Kettéosztott szerelem” je­ligére: Amit most önöknek leírok, azt csak a legben­sőbb barátnőm tudja, de ő nem vállalkozik a tanács­adásra. Huszonöt éves értel­miségi hajadon vagyok. Két férfit szeretek. Ez olyan, amit én sohasem tudtam el­képzelni, amiről ’ sehol sem olvastam még. Az elsővel három éve tart a kapcsola­tom. öt szeretem, de a má­sikba szerelmes vagyok. Mind a ketten harminc év körüli, komoly, nőtlen fér­fiak. Szerelmesek belém és már mind a ketten megkér­ték a kezem. Vívódom so­kat éjjelente, hogyan kelle­ne döntenem?! Miként cse­lekedjek, hogy se nekik, se önmagámnak ne okozzak csalódást? Minden tettemért vállalom a felelősséget és a következményeket! Ne értse­nek félre, nem azt kérem, hogy döntsenek helyettem, hanem adjanak tanácsot. Ho­gyan tovább? Egyikőjüket sem akarom megbántani. Várom jeligés válaszukat. Tanácsot adni, kit válasz- szóm házassá rsiáuL, párjául, nem könnyű. A házasság ko­moly felelősségvállalás, olyan döntés, amit nem szabad el­hamarkodni. Néhány dologra felhívnám a figyelmét: a sze­retet és a szerelem nem ugyanaz az érzés. A szeretet letisztultabb, mélyebb, sok­rétűbb, mint a szerelem, aminek gyakran csalódás, ke­serű kiábrándulás a vége. Szerelmünkben önmagunkat látjuk visszatükröződni, vagy azokat a tulajdonságo­kat keressük szerelmesünk­ben, ami belőlünk hiányzik. Ha azonban ráeszmélünk, hogy csak beleálmodtuk eze­ket a tulajdonságokat, bele­vetítettük a saját vágyain­kat — hamar szertefoszlik az illúzió, a szerelem. A házas­ságoknak sokszor ez a meg­döbbent felismerés a vége, a csalódott ember beadja a válópert. önnek várnia kell még a férjhezmenéssel, tisztázni, mit érez az egyik, s mit a másik férfi iránt. Amit sze­retetnek hisz, az lehet ba­ráti vonzalom, amit szere­lemnek, az pedig csalóka áb­rándkép. Véleményem sze­rint egyszerre két embert igazán szeretni nem lehet, érzékei becsapják. Emellett — amíg nem bizonyosodik meg valódi érzelmeiről — döntése (akármelyikük mel­lett is szól), mindig magá­ban hordozza a kételkedés tudatát: talán mégis a má­sikhoz kellett volna men­nem ! Arra is gondolnia kell, nem ők ketten az igaziak, hanem esetleg egy harmadik ember. „Változnak az erkölcsök” jeligére: Nyugdíjas tanárem­ber vagyok, harmincöt éve élek jó házasságban a fele­ségemmel. Becsületben felne­veltünk négy -gyermeket, van hat unokánk. Sohasem vol­tam híve (még tanárként sem) az erkölcsi prédikáció­nak, a „hegyi beszédeknek” — ahogy volt tanítványaim mondanák. Mégis, nézem a mai fiatalokat. Gyerekek még, éretlen, zöldfülű tacs­kók, akik semmit sem is­mernek az életből, nem tud­nak az ember biológiájáról — de nyalják-falják egymást. Tizenöt évesen (!) már ne­mi kapcsolatuk van. Hová vezet ez? Csak az arcukra kell nézni: sivárak, szomo­rúak, koravének. Valaha mi gyermekkorunkban mások voltunk. Vidámak, nevetősek, boldogak. Az én korombelie­ket még megtanították a nők tiszteletére, de a mai ifjak? Mintha követ rúgdos- nának, úgy bánnak a lány­nyal, de a lány is velük. Ki­veszett volna a világból a szerelem, az erkölcs? . . . Sajnos, annyira átalakult, hogy már felismerhetetlen. Egyetértek levélírónkkal ab­ban, a szerelemre és az er­kölcsre tanítani kell(ene) a fiatalokat éppúgy, mint a matematikára, fizikára, test­nevelésre. Hosszú levelében —- mely­ből csak részletet idéztem — megemlíti a kábítószerezést, az italozást, a neurózist. Ko­runk szomorú kórképe ez. A fiatalok magányosak, csalá­dot keresnek a közösségben, ezért alkotnak bandákat, ba­ráti társaságokat. Sokan unaloműzésből próbálják ki a narkotikumokat. A felnőt­té levést számukra az italo­zás, dohányzás, szeretkezés jelenti. Azt hiszem, azzal, hogy készen eléjük teszünk mindent, s nem alkotásra, tettvágyra buzdítjuk őket, az élet ízét vesszük el előlük. A sok gép, szerkentyű között mi is elgépiesedtünk. Szo­ciológusok, szakemberek ke­resnek gyógyírt a bajokra. Saraiéi«, karbantartás 1988. január 9. CISIAILIAIDMCITITIÜÍCIN I

Next

/
Oldalképek
Tartalom