Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

1988. január 9. Kelet-Magyarország 3 Tisztelet munkásőreinknek Beszélgetés Diczkó Lászlóval, a megyei pártbizottság titkárával Széles körű társadalmi érdeklődés kíséri minden év elején a munkásőrök ünnepé­lyes egységgyűléseit, amiko r a testület tagjai mérleget vonnak <az elmúlt évről és kitűzik legfontosabb feladataikat- Várhatóan így lesz ez az idén is: január 9 és 16 között tart­ják megyénkben ezeket a politikai fórumokat. Az esemény fontosságáról folytattunk beszélgetést Diczkó Lászlóval, a megyei pártbizottság titkárával. — Valóban szép hagyomány már trmun- kásőreánk éveleji mérli^késznitiése, amely azomban wemiosak a munka értékelését je­lenti, hanem mozgósítást is az aktuális po­litikai feladatokra. Emellett akár családi eseménynek is nevezhetjük ezeket az 'al­kalmakat, húszén a politikai gyűlések nem csupán a mumkásőrökhöz, hanem a köz­vetlen hozzátartozókhoz és a munkahelyi kollektívákhoz ás szóknak. Számtalan szép eseménye, pálanatklépe van az ilyen egy- séggyűdiéseknék, s aki részt vesz ezeken, iákkor érzi igazán, milyen jó érzés egy kol­lektívához tartozni. I Ez mind így igaz, sokan tanúsíthat- juk, milyen tisztelet és szeretet övezi munkásőreink többségét az egész évi helyt­állásért. Az egységgyülések fő feladata azonban mégis csak a kitűzött célok telje­sítésének a megmérése. Milyen a kép most. 1988 elején megyénkben. — Országosan, és így megyénkben is jel­lemző, hogy a munkásőrség szinte hiány­talanul eleget tett önként vállalt kötele- zettsógeinék, s a párt határozataiban rög­zített követelményeknek 1987-ben is. Konkrétabban: teljesítette a politikai ne­velő-, a gazdasági építőmunka, a harcki­képzés, a gazdálkodás és az együttműkö­dés 'terén ráháruló feladatokat. Határozot­tan állíthatjuk, hogy munkásőrségünk sze­mélyi állománya politikailag egységes, fe­gyelmezett, és a szó legnemesebb értelmé­ben szocialista közösség. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a fegyveres felkészülési és készenléti tennivalókkal együtt munkás- őreink folyamatosan és aktívan fejtenek ki közéleti tevékenységet, amivel mérhe­tően segítik a pórt politikájának megvaló­sítását, 'tömegkapcsolatának erősítését, ak­ikor máris érezhető: mindez valóban nagy áldozatot követel. Különösen jó ezt meg­állapítani most iá munkásőrség megalaku­lásának 30. évfordulója után, hiszen az el­múlt esztendő a jubileum ’jegyében telt el. Ha megengedi én még ehhez hozzá- tenném, hogy egyre nehezülő gazda­sági-társadalmi viszonyok között kellett teljesíteniük önként vállalt kötelezettsé­geiket munkásőreinknek. — Ezzel ’teljes mértékben egyetértek. Ügy is fogalmazhatunk, hogy a munkás- őrök példás fegyelmének ma lényegesen nagyobb az értéke, 'mint a korábbi évek­ben, hiszen az életviszonyok nehezülése őket sem kerüli ki. Az elmúlt évben mun­kásőreinket is sokkal több olyan társadal­mi-politikai és gazdasági hatás 'érte, mint a korábbi években, 'amely esetenként a kedvüket szegi, negatív 'hangulatot vált ki. Elég ha csak arra utalok, hogy társadalmi ménetekben felértékelődött — éppen a .megélhetési körülmények nehezülése mi­att — a szabadidő. Ugyanakkor a munkós- ör-kiképzés és a szolgálattétel kétharmada arra a szabadidőre esik, amikor mások gmk-iban, másodállásban vagy másként egészítik ki jövedelmüket, hogy tartani tudják a megszokott édetnívát. Ezek után talán nem is meglepetés, túlzásnak pedig egyáltalán nem vélhető, hogy a munkás- őrök is napi 10—12 órát dolgoznak az el­ért életszínvonal megtartásáért, s ez bi­zony gyákran egyszerre jelent fizikai és szellemi túlterhelést. Ide sorolom a szom­bat-vasárnapi igénybevételt, amit a ko­rábbiakhoz képest jobban kell egyeztetni a munkésőnök sajátos családi, munkahelyi viszonyaival. Örömmel tapasztaltuk, hogy az elmúlt éviben a parancsnokok fokozott figyelmet és több energiát fordítottak az ilyen gondok rendezésére, megoldáséra. □ Mivel mérhető a munkásőrök telje­sítménye 1987-ben? — Ha a bonyolultabb feladatokat jelentő kiképzést nem is tekintjük, az elmúlt év­ben több mint 150 kiemelkedő helytállást jelentettek megyénkben 'az egységpartancs- notoságok. Ezek között szereped bűnözők el­fogása, bűncseliekmónyek megszakítása, el­tűnt személyek felkutatása éppúgy, mint a tűzoltás, aZ életmentés, vagy a hatáinsértők elfogása. Emellett a közrend és a közbiz­tonság erősítésében is részt vettek és e munkájukkal a jövőben is számolni lehet. Vannak persze statisztikái adatokkal mér­hető teljesítményiek is, minit például, hogy hány órát töltöttek szolgálatban, s hogy a munkahelyeken miként lehetett kompen­zálni az ő igénybevételüket. Öröm, hogy a bázisszervaktő1 1987-iben is — a nehezülő gazdálkodási viiszonyók közepette — jelen­tős mértékű társadalmi támogatásban ré­szesülitek megyénk munkásőr-egységei. Persze a teljes igazsághoz tartozik, hogy e téren is fokozódik a takarékosság, csök­kennék á forráslehetőségek — tez újiaibb elemzéseket igényéi, hiszen az alapvető célról, a harobészültségi feladatok teljesí­téséről akkor sem mondhaltunk le, ha ugyan kevesebb, de szervezettebb igénybe­vétellel, kisebb anyagi ráfordítással és csökkentett óraszámmal kell szembenézni. si|J Említette az előzőekben, hogy a janu- ári egységgyűlések nem csupán a munkásörök eseményei, hanem társadalmi, sőt „családi” rendezvények is. Ennek mi­lyen motívumai fedezhetők fel a most kez­dődő egységgyűléseken? — Minit említettem, az egységparancsno­kok rövid, de minden lényeges mozzanatot összegző jelentésben értékelik a végzett tel­jesítést a politikai nevelőmunkában, a ki­képzésben, a szolgálatban, a gazdasági épí- itőmunkáhan és a közéletben. Jó szokás az is, hogy ^nemcsak általában, hanem név szerint is“ megemlítik a jól dolgozó mun- kásőröket, alegységeket, sőt a legjobban dolgozó kollektívákat különböző magas el­ismerésben részesítik. Így lesz ez az idén is, miként az egységgyűlések egyik fel­emelő pillanata, amikor a munkásőrflede- ségefc átveszik az országos parancsnok kö­szöntő levelét, amelyben köszönetét mond azért, hogy férjük 20, 25, 30 éve teljesít szolgálatot, s ezért ők is, mint édesanyák, feleségek rengeteg áldozatot hoznak. Az idén hetvanhárom szabolcsi munkásőrfe- leség kap ilyen levelet. Űgyszintén a szol­gálati érdemérem különböző fokozatát nyújtják át hosszú időn át bizonyított helytállásért 244 munkásőmek. Az egység- gyűléseken ezen kívül „Kiváló parancs­nok”, és Kiváló munkásőr” jelvények át­adására is sor kerül. Ezek jórészt jelképes elismerések, hiszen valójában megfizethe­tetlen az a teljesítmény, amit munkásőre­ink nyugalmunkért, szocialista vívmánya­ink vtédelméórt szívük szerint és ellenszol­gáltatás nélkül tesznek. A megyei pártbi­zottság több ízben fejezte ki és ezután is kifejezi köszönetét, nagyrabecsülését ezért a fáradozásért. ■ Minden egységgyűlés egyik fontos pillanata az új munkásőr-jelöltek es­kütétele, ami már egy kicsit a holnapi fel­adatokra is utal. Hallhatnánk erről? — Az idei munkásőr egységgyűléseken megyénkben 126 munkásőr-jelölrt tesz es­küt, a vállalt szolgálat teljesítése után le­szerel 81 munkásőr és tartalékba vonulnak huszonkettőn. Megyénk mind a hat egy­ségénél lesz tehát eskütétel és ünnepélyes ifegyverátadás. öröm számunkra, hogy az állomány életkora tavaly is fiatalodott, s hogy a munkásőrök több, mint háromne­gyede tagja a pártnak, 17 százaléka pedig a KISZ-nék. A mostani frissítés azt is je­lenti, hogy tovább fiatalodik, erősödik az állomány, amely létszámban is megőrzi munkás jellegét, ám amelyben mind több értelmiségi kéri felvételét. Ami a jövőt illeti: azt kérjük, hogy a munlkásőregységek a gazdasági-társadalmi kibontakozás és a kormányprogram szel­lemében végezzék politikai nevelő munká­jukat, hogy az egységek újítsák meg a szakmái felkészítés rendszerét, korszerű­sítsék a gazdálkodást. Bízurtk abban is, hogy munlkásőreimk szocialista vívmánya­ink politikai és fegyveres védelmién túl őrködni fognak a testület erkölcsi, eszmei tisztaságán, a közösségek emberformáló erején. Bízvást reméljük, hogy 1988-ban is mumfcásőreink lesznek a példamutatók, az áldozatkészségben, a teherviselő-képesség­ben, a szocialista emberi viszonyok gazda­gításában éppúgy, mint az állampolgári fegyelem erősítésében. Mindennek együtt kell járnia azzal, hogy a parancsnokok^ az eddigieknél is nagyobb és körültekintőbb figyelmet fordítsanak mun'kásőneinkire, életük, sorsuk alakulására és a törvényad­ta lehetőségeken belül segítsék személyes gondjaik megoldását is, hiszen erre ők a iszó teljes értelmében rászolgálnak. Bizto­sak vagyunk lábban, hogy a közrend és közbiztonság javítása érdekében még erő­teljesebben sikerül majd együttműködni a társ fegyveres testületekkel, 'mert ez a jó munka együk igen fontos feltétele. Amikor jó erőit egészséget 'kívánunk me­gyénk munkásoméinak a most kezdődő egy­séggyűlések alkalmából, szeretnénk újólag hangsúlyozni reményünkéit: nehezülő gaz- dasági-itáirsladalmli viszonyaink közepette munJkósőneink személyes jó példájukkal haltnak (majd környezetükre, igyekeznék megértetni a gazdasági-,társadalmi meg­újulás fontosságát, s ezért munkahelyükön és a szolgálatban egyaránt a maximumot nyújtják. Bízunk abban Is, hogy változat­lan éberséggel őrködnek szocialista érté­keink fölött, erősítik az állampolgári fe­gyelmet, s hogy az ifjúság szocialisita szel­lemű nevelésében a szülőd felelősségről is személyes példát adnak. Jó tudni, hogy a bázisszervék, a munkahelyek az őket meg­illető helyen értékelik a munkásőrök fá­radozását, amire a jövőben is nagy szük­ség lesz. A. S. Miért fizet a beteg? Aki luxust akar, nyúljon a zsebébe A magyar állampolgárok számára törvényben garan­tált ingyenes egészségügy to­vábbra is fennmarad — az egészségügy körébe tartozó, de nem életmentő eljáráso­kért ezentúl fizetni kell. Az eddig esetleg . különféle ki­váltságokért, netán hálapén­zen megvásárolt szolgálta­tásokért immár törvényes ta­rifát fizetnek azok, akiknek anyagi helyzete ezt lehetővé teszi. Fizetni kell ezentúl a kül­földi szanatóriumi gyógyke­zelésért. Ha valakinek nem felel meg a hazánkban talál­ható szanatóriumok színvo­nala, s külföldi gyógyintézet­ben szeretné kezeltetni ma­gát, ha valaki például nem Harkányba, hanem Kar­lovy Varyba vágyik, s mód­ja van ezt megfizetni, ez­úttal törvényes úton is meg­teheti. Az indokolt szanató­riumi kezelés természetesen továbbra is ingyenes. Fizet­nek azok is, akik valamely állami szanatórium kijelölt részlegére saját elhatározá­sukból, úgynevezett erőnlét­javításra fekszenek be. A rászorulók e téren is ingyen jutnak gyógykezeléshez. Január 1. óta fizetni kell azoknak is, akik egyénileg kívánnak külföldön mun­kát vállalni, s a külföldi munkaadó orvosi szakvéle­ményhez köti alkalmazásu­kat. Azok, akik magyar vál­lalatok alkalmazásában dol­goznak külföldön, ezentúl is ingyenesen jutnak orvosi igazoláshoz. Aikik magánlátogatásra, rokonnézőbe indulnak kül­földre, s a célország kötele­ző védőoltást ír elő számuk­ra, ezentúl meghatározott ősz- szegért jutnak az oltáshoz és a tanúsító okirathoz. Térítési díjhoz kötötték a dolgozók érdekében előírt vizsgálaton túlmenően, az egyén kérésére elvégzett or­vosi beavatkozásokat is. Azo­kat, amelyekkel valaki csak saját kíváncsiságát szeretné kielégíteni, s amelyekre a munkaadó nem kíváncsi. Forintban mérhető ára lesz ezentúl a KÖJÁL-ban a jogi és magánszemélyek kez­deményezésére végzett vizs­gálatoknak és szakvélemé­nyeknek, s azoknak a szol­gáltatásoknak is, amelyek nem tartoznak a KÖJÁL fel­adatai közé, de szakemberei képesek elvégezni azokat. Aki például az úgynevezett fittségi állapotára kíváncsi, megtudhatja, ha kifizeti a vizsgálat árát. Fontos tudni, hogy az AIDS-szűrés tovább­ra is ingyenes. Eddig is térítésköteles volt, mostantól azonban többe ke­rül a detoxikálóban elvégzett kijózanítás. Az egészségügyben előírt térítési díjakból bizonyára nem gazdagszik meg egyetlen intézmény sem. Annyi azon­ban joggal remélhető, hogy az eddiginél kevesebb lesz az orvosokat, kórházakat in­dokolatlanul igénybevevők száma. K. É. Szemlére készülnek A márciusi gépszemlé­re készítik fel az erő- és munkagépeket a Balkányi Állami Gaz­daság központi szerelő- műhelyében. Idős Ma­gyar László egy talaj­művelő kombinátort javít. (Császár Csaba felvétele) Szilánkok A pult alól Megy a reggeli gyors Pest felé. Még nincs kilenc óra, azaz itt is érvényes elvben a szesztilalom. Elvben, mert a gyakorlatban nem. A mozgó- kocsma pultja alatt ott áll­nak a kis poharak, pálinká­val, konyakkal. — De a po­harat kérem visza — így a pincér, aki aztán a bűnjelet külön ládikóba gyűjti. Az árak rablójellegűek, ellenőr sehol, az utas cinkos, a zsem­le szívós, a kávé lötty. A dol­gok összefüggnek. Ki vitat­hatja: ez is ellátás. Bank előtt Mennék befizetni. Az út- baesikjövetmenetbe. Az aj­tón cédula: elnézést... leltá­rozunk, -ig. Kicsit csalódot­tan álldogálok, amikor jön egy úr. Ö is csalódott. Meg­szólít: Nem tudja mit leltá­roznak? Csóválom a fejem, elindulunk. Közrend Szilveszter utáni csatatér a városban. A Bessenyei téren egyetlen szemetes sincs a helyén. Kitörve, kitépve, szét­dobálva mind. Olyan az egész, mintha a préri közepén len­ne, ahol soha senki nem vi­gyáz a rendre. A közelben a rendőrség, két bank, a had­kiegészítő, a múzeum. Vagy­is csupa olyan „objektum”, amit másutt valahogyan őriz­nek. De legalábbis ránéznek. Nálunk még szerencse, hogy szegény Bessenyei szobra megúszta ... B. L. zapora léptekkel húz át a telepen a kucs- más magyar, az útjá­ba zúdított rengeteg akác­rönk sem akadály. Átver- gőfyése után kezezünk. Il­lést, vagy Eliást mond, nem értem, hiszen fulladásig li­heg. Feleslegesen azt is megkérdezi: — Van még? Tóth Ferenc csak a fe­jével int a bő halomra és dicséri tovább a lovát. Azt mondja a tyukodi tsz-től vette tele hassal a szürkét, jól járt vele, mert íme a csikaja. Esztendőre ló lesz belőle és micsoda ló. — Kinek pakolsz? — kérdi a futtában érkezett. — Nem magának. Jegyez­tetett már? ... A választ megelőzően il­letlenül közbekérde­zek: — Fuvaros? — Nem én. Seprű és ko­sárkötő vagyok. Abból élek. Ez csak szívesség. Bodnár Józsefnénak viszem a fát. Megkért, mások is megkér­tek, én meg segítek ezeken az öregeken. Fuvart más­AKÁCFA ként én nem vállalok. Ne­kem a ló arra kellett, most is arra kell, hogy megyek vele vesszőért. Járom a ha­tárt. — Miből köt seprűt, ko­sarat? — Fűzfából, veresgyűrű- ből. Olyanból, ami szívós, hajlékony, nem törik. Hi­szen tudja. Dehogy tudom. Ha tud­nám nem kérdezném. Ami­kor a tsz rohodi telepére tértem, még azzal sem vol­tam tisztában, hogy miért van a nagy ~ nyüzsgés. Ki stráffal, ki meg kézi kocsi­val, más a kerti traktor utánfutójára rakva szállít­ja a fát. — Lakossági ellátás — közölte a kerületvezetö — erdőgyérítésből, fasorirtás­ból. Olcsó és jó tüzelő. Ezt minden télen megcsináljuk. Most enyhe az idő, nincs nagy zimankó, ennek elle­nére tudom, felfér és jól­eső dolog a konyhák me­lege. Az is melegít, leg­alább is engem, hogy ráta­láltam az emberekkel való törődésnek erre az apró morzsájára. Viszont még az is érdekel, hogy ha ez a Tóth Ferenc nem kér pénzt a fuvarért, akkor a kosara, seprűje mennyit ér? — Nem vagyok egy drága ember — mondja — 80 fo­rint a kosár, 25 forint az udvari seprű. Sajnos a sep­rűnek most nincs nagy ke­letje, nincs hó, hogy a fene egye meg. ■ ló nincs, hideg nincs, ff de a kutya még soha­sem ette meg a telet. E sete-suta bölcsesség, vég­szó az elváláshoz. Megyek tovább és mögöttem egy ember stráfjára tűzifát pa­kol, eközben szürke lova és annak barna szőrű csi­kója szénát ropogtat. Ál­dottan jó és kellemes az idő. Seres Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom