Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-05 / 3. szám

1988. január 5. Kelet-Magyarország 7 Nagyobb választék a vevőknek Húsüzemi társulás a Szamos mentén A mátészalkai vágóhíd és húsfeldolgozó üzem a Szamos menti Állami Tangazdaság, a Szabolcs-Szatmár megyei AHV, Miene mezőgazdasági termelő- szövetkeizet és tíz áfész társu­lásában és vagyoni hozzájáru­lásával létesült és 1976 óta mű­ködik. Ma a társulásnak a tan­gazdaság (vagyoni betét 34 szá­zalék) és a húsipari vállalat (vagyoni betét 28 százalék) mellett két termelőszövetkezet és négy áfész a tagja. Alapanyag-ellátás és termelés A tagok a társasági szerző­désben kötelezettséget vállaltak arra, hogy az általuk termelt — termeltetett — sertést a hús­üzemnek adják el. Az üzem évi 25 (WO sertés és 2500 szarvasmar­ha levágására és feldolgozásá­ra éipült, de csak sertésvágás­sal foglalkozik. Az elmúlt évek­ben — és jelenleg is — a vágás- sízám 40—45 ezer között van. A tőkehús-előállítás on túl többfé­le húskészítmény gyártása is folyik itt: Az ehhez szükséges marhahús mennyiségét a me­gyei AHV-tói kapjuk. Az üzem mintegy 50 féle ter­méket — köztük speciális íze­sítésű, saját fejlesztésű termé­keket is — gyárt. 1985—1986-ban felújítottuk az üzemet. Űj helyre került a sza- lonnamegmunikáló és hűtő, a melegüzem, a zsírüzem, vala­mint az árukiadó, bővülnek a készáruterek. Kialakítottunk egy starterkultúrás termékek gyártására is alkalmas klíma- termet és hidegfüstölőket is építettünk. Így félszáraz és szá­razárut Is tudunk gyártani. Az üzem csaknem 250 kiske­reskedelmi egységet és közüle­tiét lát el tőkehússal és hús­készítménnyel. Az áru terítését saját gépkocsijainkkal végez­zük. A magunk termékein kí­vül — elsősorban választékbő­vítés miatt — társüzemektől vásárolt árukat forgalmazunk. Nagy mennyiségű terméket — zsírt, magas árfekvésű füstölt árut, felvágott- és kolbászfélé­ket (turista felvágott. Számos- menti csípős kolbász) értékesí­tünk nagykereskedelmi vállala­toknak és társüzemeknek. Ez a forgalom összes árbevé­telünknek időszakonként 25 százalékát is meghaladja. Költség, «redmény A tangazdaság elszámolási rendszerében az üzem önel­számoló egységként működűik, önálló bankszámlával rendelke­zik. A könyvelés és a pénzügyi tevékenység végzése a gazda­ság központjában történik. A közvetlen költségek döntő hányada alapanyagköltség, amelyet gyakorlatilag alig tu­dunk befolyásolni. A költség- szerkezeten belül jelentős még a munkabér- és az energiafel­használás. Az anyagmentes költség több mint 13 százalékát fordítjuk évenként fenntartás­ra. Az eredmény felosztása 60 százalékban a vagyoni betét, 40 százalékban a beszállított ser­tések élőtömege alapján törté­nik. Több részre lehet bontani azokat a gondokat, amelyekkel küszködünk. Ügy véljük, ezek nemcsak a mi problémáink, ha­nem a többi regionális üzemé is. Egyik ilyen gondot jelenti a háztáji sertések vágás utáni minősítésével és ezzel össze­függésben a jelöléssel, mérés­sel kapcsolatos probléma. Nem jó a háztáji sertések jelölése, illetve annak a tartóssága. A behelyezet krotálíáik mintegy 50 százaléka már a kocsin ki­esik, a megmaradók döntő többségét pedig kiveri a ko­pasztógép. Olyan megoldás kel­lene — tetoválás vagy hason­ló — ami azonosíthatóvá tenné a sertéseket vágás után is. Az a gyakorlat, hogy azok a sertések, amelyek a jelölés kiesése miatt nem azonosítha­tók, m. osztályúnak minősül­nek, nem ösztönzi a termelőt. Tapasztalatunk, hogy a szigo­rúan vett kisüzemi sertések nem sorolhatók még a III. osz­tályba sem. Egyre több termelő nem kéri a vágás utáni minő­sítést. Gond az is, hogy a húsüze­mi vállalatok a bőrös félsertés és a lehúzott félsertés nyomott áraival arra törekszenek, hogy a kisüzemeket a nyereséges export-előkészítő piacról 'ki­szorítsák. Ugyancsak probléma, hogy import alkatrészekhez, gépekhez, beleikhez csak akkor juthatunk hozzá, ha az AHSZV az állami húsipari vállalatokat kielégítette. Mindezt annak el­lenére mondjuk, hogy nekünk a megyei húsipari vállalattal kialakult kapcsolatunk most már hosszabb ideje javul. A körülményekkel együtt élni A regionális üzemeket erősen érintő gond, hogy a kisterme­lők szerződésen felül ajánlanak fel sertéseket vágásra. Az ápri­lisban végrehajtott áremelések miatt viszont a kereslet lénye­gesen — a tőkehúsnál 50, a töl­telékárunál mintegy 30 száza­lékkal visszaesett a nyáron. Ez országosan Is nehézség, hiszen a regionális üzemek nem tud­ják ezt a többletet levezetni. Félsertéseket alig vesznek ót a kereskedők, és egyébként is rendkívül óvatosan rendelnek. Mindezeket tetézte, hogy azok a kisüzemi sertések, amelyeket nem tudunk átvenni, a falvaik­ban kerültek levágásra, tovább telítve ezzel a húspiacot. Meg kell tanulnunk ezekkel a körülményekkel együttélni. A lehetőségek szerint úgy kí­vánjuk átalakítani szerkezetün­ket, hogy e gondok ellenére az állami húsipari átlagnál nyere­ségesebben tudjunk gazdálkod­ni. A rekonstrukciót követően beszereztük azokat az alapve­tő gépeket, amelyek a termék- szerkezet átalakításához, a pia­ci kereslethez igazodó termé­kek előállításához szükségesek. Tovább kell finomítanunk ter­mékszerkezetünket. Ügy tűnik, hogy a nagyobb nyereséget tar­talmazó, de a magasabb árfek­vésű termékek (füstölt dara­bolt comb, angol teaszalonna) nem adhatók el nagy mennyi­ségben. Hasonló a helyzet a sümegi sonkával, gépsonkával is. A vevőiközönség ugyanakkor keresi az újat, az egyéni ízesí­tésű, olcsóbb termékeket, így tovább akarjuk növelni aiz ol­csóbb, gépben főtt áruik és a speciális ízesítésű lángolt és száraz kolbászok arányát. A szükséges dugattyús töl­tőgépek, vákuumozható pácoló, keverő berendezések beszerzé­se folyamatban van. 1986 őszén a földgázenergia használatára tértünk át. Ez az energiakölt­ségünket mérsékli. A nehezedő körülmények ellenére remél­jük, hogy ésszerű, gondos mun­kával továbbra is megfelelő eredménnyel tudunk gazdál­kodni. Kovács Árpád ügyvezető igazgató Dr. Takács Lajos, a tangazdaság igazgató­helyettese Árammal — fényinger Látni fog-e a világtalan? TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Hogyan áll meg a repülőgép? A mai korszerű utas- és teherszállító repülőgépeken ke­rékféket és sugárfé­ket alkalmaznak, egyes esetekben fék- ernyőket. A sugár­fék a tolóerővel el­lentétes irányban éb­redő erőt hasznosít­ja. A megvalósítás módja egyszerű: a földet érés után te­relőlemezekkel meg­fordítják a hajtómű gázsugarának az irá­nyát, fokozatosan lezárják a íúvócsö- vet, s kinyitják a hajtómű oldalán lé­vő „ablakokat". így a gázsugár reakció­ereje nem gyorsítja, hanem lassítja — fé­kezi — a gépet! Am a sugárfékes és fék- ernyős repülőgépe­ken sem nélkülözhe­tik a kerékféket. Le­szálláskor a 150—200 tonnás, 250—300 ki­lométeres óránkénti sebességgel guruló gép mozgási energiá­ját kell a fékeknek viszonylag rövid idő alatt elemészte­niük, s közben több száz Celsius-fokra melegszenek fel. A nagy és nehéz utas- és teherszállító re­pülőgépeken 4—12 fékezhető kerék van, általában a főfutó­művekben. Valójá- be. ban ennél kevesebb kerék féke­zésével is biztonságosan meg­állhat a gép; így aztán még ak­kor sincs semmi baj a fékezés­sel, ha netán egy-két kerékkö­peny kidurran (ez annak ellené­re megtörténhet, hogy a repü­lőgépek abroncsait 150—400 le- és felszállás után kicseré- Uk, ami csak egy-két ezer ki­lométer lefutásának felel meg). A nagy hatású tárcsás fékeket csúszásgátló berendezés egé­szíti ki. Ez akkor lép működés, be, ha a kerék megcsúszik, ilyen­Földünk teljes vízkészlete óriási. Földünk felszínének 71 százalékát borítják a tengerek és az óceánok. Ha a teljes víz­készletet a Föld felszínén egyen­letesen elosztva képzelnénk, úgy Földünk felszínének minden négyzetcentiméterére mintegy 273 liter víz jutna, vagyis Föl­dünk felszínét egyenletesen 2730 méter vastagságú vízréteg borí­taná. Sajnos, a teljes vízkészlet­nek a felszíni édesvízkészlet mindössze 0,01 százaléka. Ez azt jelenti, hogyha a teljes vízkész­letet 10 000 egyforma nagyságú fekete és fehér golyó jelképezné, akkor ezek közül 9999 lenne a sós vizet jelentő fekete és csupán 1 lenne az édesvizet jelentő fe­hér golyó. A vízigények kielégítését te­kintve az ún. édesvíz a legfon­tosabb. Az édesvíz hely szerinti és időbeli eloszlása, megjelenése szélsőségesen változó. Van, ahol több található belőle, mint kelle­ne. Van, ahol néha sok, néha ke­vés, de olyan hely és olyan idő­szak is van — és sajnos ezek mind jobban szaporodnak —, ahol és amikor mindig kevés van belőle. Édesvízből tehát már napjainkban is kevés van, pe­dig az élethez, a rohamosan szaporodó emberiség szükségle­teihez mindig több víz szüksé­kor a féknyomás rövid időre megszűnik. Amikor aztán a ke­rék megint gördül, ismét mű­ködik a fék. A megoldás révén a kerék mindig a megcsúszás ha­tárán marad, s így a fékhatás a lehető legnagyobb. A repülőgé­pek kerékfékeinek a teljesítő- képességére jellemző, hogy a földön akkor Is álló helyzetben tartják a gépet, amikor annak a hajtóművei a legnagyobb erő­vel dolgoznak (a felszállópályán való elindulást megelőző pilla­natokban.) ges. A víz már az ásványi kin­csekhez hasonlóan vízkincs, amellyel ugyancsak gazdálkodni kell. A különböző vízigények kielé­gítésére roppant nagy víztöme­gekre van szükség. J61 mutatja ezt, ha egy modern városi kör­nyezetben élő ember egy napi vízigényét vizsgáljuk. Kiszámí­tották, hogy egy embernek átla­gosan 113,6 liter vízre van szük­sége. Ha ehhez a személyes igényhez városokban még hoz­zászámítjuk az üzemek, az öntö­zés és a különféle hűtővizekkel kapcsolatos igényeket, a tényle­ges fogyasztás ennek háromszo­rosára nő. Ez pedig azt jelenti, hogy az egy főre számított napi vízigény eléri a 350 litert is. A vízigények nemcsak a víz mennyiségére, hanem annak mi­nőségére is kiterjednek. Legszi­gorúbbak az ivóvízzel szemben támasztott minőségi kikötések. A jó ivóvíztől, amellett, hogy íztelennek, szagtalannak, átlát­szónak és megfelelő hőmérsék­letűnek kell lennie, azt is meg­követeljük, hogy ne tartalmaz­zon szerves anyagokat, és bak­tériummentes legyen. Gazdaságosabb aatábusz Stockholmban olyan autóbuszt próbáltak ki, amelynek hagyo­mányos dízelmotorja össze van kötve egy hidraulikus — mo­torként és szivattyúként is mű­ködő __ berendezéssel. Amikor a busz fékez, a főtengely meg­hajtja a hidraulikus berendezést, s az folyadékot szivattyúz egy tartályból egy sűrítőbe, a sűrí­tő meg nitrogént présel két nyo­másálló tartályba. Amikor a busz elindul, az összenyomott nitro­gén visszaáramlik a rendszer­be, s most a berendezés — mo­torként működve — addig hajt­ja a buszt, amig a tartályok ki nem ürülnek. Mire a sűrített nit­rogén elfogy, a busz óránként 30—40 kilométeres sebességre gyorsul fel. Ekkor veszi át a haj­tást ismét a dízelmotor. Így akár 30 százaléknyi üzemanyag is megtakarítható Járdamászó rokkantkocsi A rokkant háziasszony egye­dül, segítség nélkül is bevásár- lóútra indulhat az Angliában gyártott újfajta járdaszegély­mászó rokkantkocsival. Kicsi első kerekei a 130 milliméter magasságú járdaszegélyre is fel­kapaszkodnak, miközben a fő hajtókerekek előre hajtják és feljuttatják a kocsit a Járdára. Két 12 voltos telep az erőforrá­sa, és egyetlen gombbal Irányít­ható, szabályozható a sebessé­ge. A hatósugara 25 km, a leg­nagyobb sebessége 5 km/óra. Ké­zifék, felborulásgátló stabilizá- torok, különböző szögekbe dönt­hető háttámasz tartozik még a felszereléshez. A külvilággal való kapcso- lattöremtósünikben a szem­ingerUk a látómezőt, iámnál tisztábban — élesebben — MINDIG TÖBB KELL A víz — kincs Lapszemle Tettestárs: a számítógép Három — egyenként 6—10 újságoldialt kitevő — összeál­lítással és jó néhány önma­gában is izgalmas újságcikkel búcsúzik a Computerworlid— Számítástechnika 1987-től. Az első teljes évfolyamot záró szám a 25—26-os sorszámot viseli, s ez már utal arra, hogy terjedelmében közel duplája a megszokottaknak. Így jutott hely egy sokak ál­tal jól ismert kiadványszer­kesztő és egy új Microsoft szoftver alapos bemutatására; a tanácsi informatika helyze­tének sokoldalú megvitatására, egy tudósításra a nagy hard­vergyártónak, a Digital Equip­ment Corporationnek látyá- nyos külsőségek között meg­rendezett konferenciájáról; egy alapos összefoglalóra az optikai tárolók jelenéről és fényes jövőjéről; néhány ne­ves nyugati fejlesztő nyilat­kozatára ; s a bizonyára so­kakat érdeklő összeállításra a számítógépes bünoseiekmé- nyekröl. Hazánk nemcsak a számí­tástechnikában, hanem a bűnelkövetést formáikban is le van maradva a fejlettebb országoktól. Például nincse­nek nyilvános adatátviteli hálózatokat megfejtő felelőt­len nebulók, mert ehhez elő­ször nyilvános adatátviteli hálózatok kellenének. Kevés az elektronikus sikkasztásra, számitógépes csalásra a lehe­tőség, mert nálunk a kész­pénzforgalom sokkal erőtelje­sebb, hamarabb kiderülne a turpisság. A Computerworld—Számí­tástechnika Informatikai szaklap példái: hogyan is tudta meg két amerikai fiatal a Pentagonban dolgozó tá­bornokok titkos telefonszá­mait; miképp sikerült Kali­forniában egy főkönyvelőnek hat év alatt egymillió dollárt sikkasztania; milyen szabo­tázsakciót hajtottak végre Montreáiban az egyetemi diá­kok? Az összeállítás és elem­zés angol—amerikai lapok alapján készült, de az elkö­vetés motivációjának. mód­szerének és az összefüggések­nek feltárása azt a célt jel­zi, hogy a hazad számítóköz­pontokhoz is időben eljusson a figyelmeztetés. Figyelemre méltó tény, hogy több ország­ban az adórendszer változá­sának következtében kialakí­tott nyilvántartások, feldolgo­zások is sokakat csábítottak számítógépes bűnözésre. A hazai joggyakorlat ma még nem sok példát kínál számitógépes bűnelkövetésre, s ezért sokan hajlamosak ki­mondani : Magyarországon ilyesmi nincs is. Am a Com­puterwar Id—Számítástechni­ka legfrissebb számának egyik mondata joggal ad okot kétkedésre: Ha csak arra gondolunk, hogy a munkahe­lyi számítógépet hány he­lyen használják például totó- és lottókulosok gyártására, hányán írogatnak szórako­zásból játékprogramokat, há­nyán visznek óvodába, isko­lába használt vagy új leporel­lót, hányán visznek haza haj­lékony lemezt, mágneskazet­tát . . . Akkor valószínűleg el­kezdünk gondolkozni ml is saját számítástechnikai kör­nyezetünkről. Pióca helyett baktérium niek van a legnagyobb szere­pe; infonmáoiónknak mint­egy 90 százalékát látás útján nyerjük. Érzékszerveink kö­zül tehát a szem tekinthető a legfontosabbnak. így a vi­lágtalanok és csökkentlátók lennének legjobban rászorul­va a segítségre. Mégis, a technika eddig talán nekik adta a legkevesebbet. A csök­kentlátókon ugyanis még csak tudnak segíteni vala­hogy, de a szem valamikép­pen való helyettesítésére ma még ninos lehetőség. De már sok új — az elektronika leg­újabb vívmányait hasznosító — eszköz van készülőben. Az igazi megoldás az vál­na, ha a vak embert sikerül­ne látóvá tenni. A kuta­tók azt már tudják, hogy az agy bizonyos területeit elekt­romos áraimmal ingerelve fényélmóny váltható ká a va­koknál. Bebizonyosodott, hogy máméi több elektróddal rajzolódhat ki a kép a fény- foltok összességéből. Az első kísérleteket 80 elektród be­ültetésével végezték, és azok­ra voltaképpen egy tévéka­mera elektromos jeleit kap­csolták rá. Kiésőbb 180 elekt- ródos rendszerrel próbálkoz­tak, de az is kevésnek bizo­nyult. Az elektródok számát azonban nem könnyű szapo­rítani, mert a hozzá tartozó elektronika bonyolult és ter­jedelmes. A legnagyobb gond mégsem ez, hanem a képfel­bontó csőből érkező j éteknek - - ingereknek — az átren­dezése és az átkódolása. Megoldandó probléma tehát még van bőven a vaibok va­lamilyen módon váló látásá­nak a végleges megoldásáig. A képünkön látható ma­kett azt mutatja, hogy mi­ként és hová építenék be a koponyába a mesterséges lá­tás létrehozásához szükséges elektronikus egységeket. Száz éve ismerik a pióca nyál­mirigyeiben termelődő hirudin nevű fehérjének a vér alvadását gátló hatását. A pióca ezzel az anyaggal akadályozza meg, hogy az a vér, amelyet az áldozataiból kiszív, a sebben túlságosan gyor. san megalvadjon. Az embergyó­gyászat számára a hirudinnak a pióca az egyetlen forrása, s kenőcs alakjában főképp trom­bózist és sportsérüléseket ke­zelnek vele. A nagyon költséges piócate­nyésztést fölöslegessé teszi a hirudinnak géntechnológiai úton való termeltetése. Heidelbergi géntechnológusok a hirudint aminosav sorrendjének isme­retében mesterségesen létre­hozták, majd az Esherichia coli nevű baktériumba beépítették azt a gént, amely a baktérium­ban viszonylag nagy mennyi­ségben termeltet hirudint. Az ekként termelődő hirudinból gyógykenőcsöket gyártanak majd. A kutatók azt is remé­lik: a géntechnológiai úton ka­pott hirudin alkalmas lesz arra, hogy a vesebetegek rqűveseke- zelése során meggátolja a mé- regtelenítendő vér megakadá­sát. Egy 31 éves finnországi asz- szony a terhességének huszon­negyedik hetében kómába esett (esz:,életét veszítette), s abból többé már nem ébredt fel. Mes­terséges lélegeztetéssel és gyógy­szerekkel azonban sikerült őt életben tartani, miközben mag­zatának életjeleit állandóan rög­zítették. Amikor terhességének harmincnegyedik hetében az a veszély támadt, hogy a vérke­ringése összeomlik, az orvosok császármetszésre határozták el magukat. A fiúgyermek élet­ben maradt, de az anya két nap­pal a beavatkozás után meg­halt. A boncolás szerint a kómát súlyos agyvérzés okozta. Nincs kizárva: a nő terhessége szintén hozzájárult ahhoz, hogy leg­fontosabb élettani folyamatait több héten át sikerült fenntar­tani. Jól láthatjuk, hogy milyen masszív és bonyolult elemekből áll egy repQlSgép- futómű fékberendezése, amelyet hidraulikus munkahengerek hoznak műkődés­Szülés — kómában

Next

/
Oldalképek
Tartalom