Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

1988. január 2.

Kelet-Magvarország

3

Gazdasági szorításban

ELFOGADHATÓ ÉVET ZÁRTUNK, a megyében is élénkült az ipari termelés, miközben újabb feszültségek jelentkeztek a foglalkoztatásban, több ipari, mezőgazdasági üzemben alacsonyabb lett a nyereség a tervezettnél. Ilyen körülmények között, aki az új esztendőben ugyanarra képes, mint egy évvel korábban, az igazából nem tesz többet, mint arra vigyáz, el ne süllyedjen a gazdasági változások áradatában. Pedig úszni kell tudni, evezni a szigorodó szabályzók szirtjei között.

Előzetes adatok már vannak, a tételes értékelésre később kell számítani, de megnyugtató, hogy Sza- bolcs-Szatmárban az ipar legnagyobb vállalatainál, gyáregységeiben a létszám kismértékű csökkenése mellett emelkedett a termelés. Különösen igaz mindez a nehézipar, a gépipar kulcsfontosságú helyeire. Kellettek a gumi- gyári törekvések, amelyek nem a fejlődő országok piacát célozták meg, hanem a minőségre kényes Nyugat- Európába juttatták el a mezőgazdasági abroncsokat. Ott voltak a MEZÖGÉP-es erőfeszítések, hogy a Tajga lakókocsival, továbbfejlesztett változatával hosszú távú üzletet szerezzenek meg. Az ipari szövetkezeteknél a fémtömegcikk-gyártás fejlődése számottevő. Ám nem hallgathatjuk el az árnyoldalakat sem. hiszen a szabolcsi ipar felét kitevő könnyűipar alig tudott váltani. A megváltozott piaci helyzet megkérdőjelezte a gyapjúipar jövedelmezőségét, az év végére súlyos helyzet alakult ki Deme- cserben, míg a cipőgyártóknál a korábban felhalmozódott bajok mellett az export gondjai okoztak nehéz perceket.

EZEK ALAPJÁN ÉRTHETŐ AZ IGÉNY, hogy a gazdasági stabilizálás első teljes évében követelményként támasztják minden munkahelyen a gazdálkodás hatékonyságát, a rugalmas alkalmazkodást. Ennek ■a jeléit mutatja többek 'között az az élelmiszeripar, amely a múlt évben újabb beruházások révén növelte kapacitását, teremtette meg a jövedelmező helyi feldolgozás lehetőségét. Az építőiparban is váltásnak kellett bekövetkeznie áhhoz, hogy a tervezettől is magasabb nyereséggel számoljanak például a KEMÉV-nél, a közúti építőknél.

Az alkalmazkodás időszakát éli a mezőgazdaság, ahol 1987-ban igen sok külső körülmény (kemény tél, nyári aszály) tizedelte meg a reményeket, így érthető, hogy a zárszámadásokon a korábbinak altig felét meghaladó nyereségről adhatnák több helyen számot. Olyanok is lesznek — nagyobb számban — akik pénzügyi nehézségekkel küzdenek, s olyan körülmények között, atmikor sokkal kevésbé várható a külső mentőakció. Számukra tanulság, hogy jobban kell kihasználni a meglévő erőforrásokat, szükséges a felkészült vezetés, érdemes élni az egyedi lehetőségekkel.

NEM ELÉG AZZAL SZÁMOLNI, hogy a megye

egyes körzeteiben tovább

nőnek a foglalkoztatási feszültségek. Kellenek azok az erőfeszítésék, amelyek új üzemek telepítését célozzák, de ugyanígy szükséges az elmaradott területek gazdasági támogatása, az országos figyelem felkeltése azért, hogy azok se kerüljenek hátrányosabb helyzetbe, akik önhibájukon kívül nem találnak munkahelyet, ha kilépnek az iskola kapuján.

Az új esztendő változást hoz az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó bevezetésével is. Ennek kapcsán bizony sajnálattal kell megjegyezni, hogy kevés volt azon üzemek 'száma, ahol tudván tudva -a dolgokat, nagyobb önállósággal próbálták volna felmérni a várható hatásokat. Pedig az élelmiszeriparban, a mezőgazdaságban érezhető töfabletfki- ladások lesznek, másutt a jövedelmezőségben történik átrendeződés, aminek a következménye már a következő időszakok fejlesztésére is kihatással van.

AKIK NEM SÍRTAK, HANEM SZÁMOLTÁK,

mérlegeltek, s ennek alapján intézkedtek — máris lépéselőnybe kerültek. 'Rájuk érdemes odafigyelni, tőlük példát venni ahhoz, hogy ne csak tucatnyi papírt, írásba rögzített, de feltételekkel alá nem támasztott cselekvési programot tudjanak felmutatni sehol sem, hanem konkrét gazdasági célokat határozzanak meg a hozzá szükséges eszközök számbavételével. Ennek ismeretében a megunásig emlegetett nehéz feltételek sem bizonyulnak nehéznek, a kijelölt út lehet rögös, de biztosan haladhatnak rajta.

Lányi Botond

A kereskedelem nagy év végéje

¥

Uj árak — nyitásra

Hazamennék, jaj de nem tudok, napokig rózsám a boltban maradok. Egy boltostól hallottam ezt a megváltoztatott szöveget még szilveszter előtt, s kérdezni sem kellett, hogy mi okozta ezt a változást. Napok, sőt hetek óta másról sem beszélünk, minthogy január elsejétől megváltoznak az árak, vagy legalábbis az árak nagy része módosulni fog, ez pedig mindig a kereskedelemben dolgozóknak ad nagy és sürgős munkát.

Még félig-meddig sötét volt, még a szilveszterzők egy része első álmát aludta, amikor 7 óra előtt néhány perccel megérkeztek a dolgozók a nyíregyházi Kun Béla utcai

mert amikor erről beszélgettünk, még a legtöbb fajta áruról nem tudták hány darab, csomag, palack, vagy zacskó van belőle. Most kétmillió körüli a boltban lévő

része olcsóbb lesz. Az is iglaz, hogy ezek az árcsökkenések kevésbé észlelhetők majd, ment 10, 20, 30 ftillérreíl csökkennek dobozonként, vagy darabonként, de összességészövetkezeti ABC hátsó bejáratához. Mind a huszonegyen, ahányan ott dolgoznak, sőt kilenc új kolleganő is akadt, akik az áfész központjából érkeztek, hogy fel- íróként, ellenőrként, sőt Btró Lászlóné leltárvezetőként segítsen 1988 első nagy munkájában.

Rövid

év búcsúztató

Puhl János, az ABC vezetője mondja: nem újév reggelén kezdték a nagy munkát, hanem még szilveszter napján: délután kettőkor zártak, aztán hozzáláttak az áruk csoportosításához, majd feltöltöttek- a pultokat, mert január 2-án, — mire e sorok az olvasók kezébe kerülnek — ők már régen dolgozni fognak. Este nyolckor aztán „megkegyelmeztek” egymásnak és hazamentek, hogy azért a szilveszter éjszakáját ne a boltban, a raktárban számolással, cikkszámok keresésével, áruk azonosításával, vagy új címke „felnya- , Iásával”, odaragasztásával töltsék, s aztán a jókívánságok mellé búcsúzáskor odatették: reggel hétkor mindenki itt legyen.

Biró Lászlóné leltárvezető mondja, hogy 3300 fajta árut kell felleltározni és átárazni, ez természetesen darabszámban ki sem fejezhető,

Csütörtökön délután megkezdték és jannár elsején folytatták a leltárt a Szamuely téri ABC-áruházban, hogy már ma a vásárlók rendelkezésére állhassanak. {jl)

áru értéke, de mire kinyitnak, valamivel több lesz, bár a közvéleményben sokkal nagyobb változás híre terjedt el, mint amit majd a boltban felcímkézett új árak mutatnak.

Elköszönünk, mert sürgős a dolguk, addig nem mehetnek haza, míg vége nincs, mert szombaton és vasárnap reggel 6-tól délután 2-ig nyitva lesznek.

Leltár és árazás

Már mások a szilveszteri vacsorához ültek, amikor az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Lenin téri ábécéjének 18 dolgozója még mindig a boltban volt szilveszter este. ök is délután kettőkor zártak, sőt már 28-án hozzákezdtek a leltározás előkészítéséhez, mégis estig maradtak, hogy ha minden iól megy, január elsején befejezhessék a leltárt és az átárazást.

Hozzájuk három segítség érkezett a központból. Egyikük Rudik Jánosné, a leltárvezető. A változások nagyságát Hanuszik Béla boltvezetővel nézegettük, s bár a tej- tejitermékek 27, a hentesáruk 9 százalékkal emelkednek, a több ezer fajta áru egy nagy

I

lyen meleget, mint most, évszázadonként kétszer sem mérnek — mondta volt Sto- hanek december 30-án. Ilyen nagy áremelést, mint most, évszázadonként kétszer sem jegyeznek — mondta volt Stohanek december 31-én. Másnap egy trombita és egy üveg pezsgő volt a kezében.

— Fújhatom? — kérdezte.

— Fújhatjuk — mondtam és lementünk trombitálni a pincébe. Azért a pincébe, mert ott van a kiisbalta. Cipőt akartam pucolni.

Hogy miért kell a cipő- pucoláshoz kisbalta? Annak csak a Métákémia a megmondhatója. ök dobták ugyanis piacra a csillagot. A csillagom s. barna szili- konos cipőkrém, névleges súlya t. t. 34 g. A cipőkrém dobozán van egy bemélyeCsillagom

dés, a mélyedésben egy piros pont és oda írták, hogy Nyomni! Nyomtam. Nyomta Stohanek is és nyomta az egész család. A doboz nem nyílt ki. Közben megbeszéltük, hogy volt a Schmol, annak a dobozán volt egy kis kallantyú, és ha ezt elforgattuk, a doboz kinyílt. Régi szép idők? Erre mondta Stohanek:

— Szomszéd most ne politizáljunk. Húzzon egyet a pezsgőből, tegye a csillagot a favágótőkére és majd meglátja, mi lesz.

Nem láttam meg. Stohanek úgy telitalálta a dobozt a kisbaitával, hogy az S. barna massza azonmód a képembe repült.

— Ezt aztán jól elintézte — mondtam, miközben kiköptem a sziíikonos ken- cét. Akkor vettem észre, hogy Stohanek kancsi. Bal szeme bedagadt, a feketekék monokliból egy keskeny résen néz ki.

— Mi történt, csak nem sérült meg? — kérdeztem részvéttel.

— Dehogy — mondta. — Még az éjjel történt. Megszomjaztam a szilveszteri műsortól, kimentem a konyhába egy hideg sörért és a sötétben nekimentem az ajtófélfának.

— Fejjel előre?

— Naná. Nem vagyok rák.

Restellem, de kitört belőlem a kacagás. Már csak azért is, hogy oldódjék a keserűség, amit. a 34 gramm cipőkrém okozott, hiszen nemcsak az arcom volt vele tele, de a karácsonyra ' kapott pulóver is. Stohanek persze félreértett.

— Mit nevet? — kérdezte dühösen.

— Semmit — nyugtattam —, de ha velem történne ilyesmi, én azonmód beadnám a válókeresetet az ajtófélfa ellen.

E rre megtittuk a maradék pezsgőt és fújtuk tovább a trombitát. Sűrűn vettük a levegőt, tehettük, hiszen annak még nem ment fel az ára.

Seres Ernő

ben sem lesz egy ilyen Lenin térihez hasonló nagyságú ABC-ben 6—7 százaléknál nagyobb áremelkedés.

Itt is az áruk csoportosításával kezdődött a nagy munka. Az átárazás 'munkája körülbelül déliben kezdődhetett el, de még délután sem látszott előre, hogy vajon szombat reggel ki tudnak-e nyitni. Ügy döntötték, hia este már látják a végét, ha úgy saccolják, hogy 10—11 órára képesek pontot tenni a végére, akkor obtimaradmak, s szombat reggel a megszokott időben nyílik a bolt. Ha nem, akkor korábban abbahagyják és ma reggel folytatódik a imunkia.

Minden elölről

Rudik Jánosné mondja:

120 boltjukban leltároznak ezekben a napokban, s ez körülbelül 350 dolgozót érint.

Az árukészlet 100 millió forint értékű, s ennyi áru áttekintése, árának megváltoztatása nagyon nagy figyelmet és pontosságot igényel. Mert nyitás után már nem bizonytalankodhatnak az árban, ez a vevőt is bizalmatlanná teszi.

Karácsony előtt nagy rohamot álltak ki a kereskedők. Akkor különösen az áparcikikbolltokban volt nagy a forgalom, bár a háromnapos karácsonyra az élelmiszerboltokból is alaposan feltankolt mindenki. Most szilveszter előtt az ugyancsak háromnapos 'hétvége mtetrt és persze az áremelkedések bejelentése miatt az élelmiszer- boltosok kerültek újabb nagy megpróbáltatás elé. És a zárás után sem lélegezhettek fel, kezdődött minden elölről, amiért hia nem is kellett feláldozni az egész szilvesztert, mégsem töWHetiték él úgy, ahogy azt mások tehették, mert január elsején kora reggel szellemileg és fizikailag is frissen kellett munkára jelenkezmiük. És ők nem otthon, hanem a mindennap megszokott helyükön kívánhattak egymásnak boldog új ■évet.

Balogh József^

SZERKESZTŐI

OOOOOOOO

em

E

z a szilveszteréjszaka annyiban is más volt, mint a megelőzőek, hogy voit egy szó, amely először, de mindjárt annyiszor hangzott el, hogy Menthy Mariann tévéflippere is alig tudta volna számlálni. Ez a szó az „adó" volt. A szilveszteri rádió- és tévéműsorban éppúgy központi téma volt, mint a taxikban vagy a baráti társaságokban.

Az adó éveként indul tehát 1988, de — úgy tűnik — bármennyit is beszéltünk róla az utóbbi időben, még csak eztán kezdjük tanulni. Bár lehet, hogy sokkal egyszerűbb lesz, mint gondolnánk. (Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy mindenki csillogó szemmel és nagy élvezettel teszi majd meg adóbevallásait és fizeti be forintjait.)

Közgazdász igazgató ismerősömmel beszélgettünk a minap, s természetes, hogy az újévi jókívánságok után a második mondat már az adókat érintette. „Kész agitáció mostanában az életem, mindenki tőlem is akarja hallani hogy ’88-ban is érdemes lesz dolgozni. Mármint pluszjövedelemre szert tenni — magyarázta. — Jönnek a vgmk-zók is, sorban kész szöveggel: „Főnök, én nem fogok az adóhivatalnak keresni, abbahagyom, egy ezres már csak ötszázat fog érni, azért meg nem érdemes." Valóban nem? Akinek nincs szüksége rá, annak valóban nem, de akiinek valamilyen okból kell a pénz, annak bizony nem lesz kényelmesebb az élete, továbbra is vállalni kell a pluszmunkát.”

De miért is írtam az előbb, hogy esetleg egészen egyszerűen is meg lehet válaszolni a nagy kérdést? Az említett szakember kollégáival többnyire azzal zárja az „adóeszmefuttatást”, hogy ritkán fizet rá az ember arra, ha egy kicsit többet, jobb minőségben dolgozik és munkahelye érdekében is használja az eszét. Ezt kell tennünk, komolyan véve a helyzetet.

A közgazdász a kívülállónak persze még hozzáteszi: „egy az egyben” erre volna szükség, kiskapuk nélkül. Mert máskor, ha szabályozóváltozások idején megjelent a közlönyben az új rendelkezés, a legjobb szakemberek mindjárt azt keresték — tisztelet a kivételnek —, hol a kiskapu, hol lehet kijátszani az előírásokat. Most úgy tűnik, hosz- szú távon ez nem vált be.

T

ermészetesen újév napján nem akarok gazdaságpolitikai fejtegetésekbe bocsátkozni, hiszen adóügyben magam sem vagyok „túltájékozott”. Ám törvényszerű, hogy a bonyolult dolgokban gyakran igazán kézenfekvő a megoldás. Ezért is volt szimpatikus nekem a közgazdász egyszerű tanácsa, olyannyira, hogy az új esztendő első napjának verőfényes délelőttjén is felidéződött, s meg akartam osztani azokkal, akiknek esetleg reggel szintén eszébe jutott az a bizonyos hárombetűs sza- vacska.

Marik Sándor