Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-23 / 19. szám

1988. január 23. Kelet-Magyarország 3-------------------------------------------------------------------------------------A Pártmunkánk megújításáért Irta: Petrovszki István, az MSZMP KB osztályvezetője E zekben a napokban jut el a pártszerveze­tekhez a Titkári Tá­jékoztató című kiadvány legújabb száma, amely a párt vezető szerepéről és a politikai intézményrendszer • továbbfejlesztésről szóló téziseket tartalmazza. A Po­litikai Bizottság azzal a szándékkal és kéréssel bo­csátja pártvitára az anya­got, hogy a kommunisták ismerjék meg, beszéljenek, vitatkozzanak róla, és ja­vaslataikkal, véleményük­kel segítsék a Központi Bi­zottságot a lehető legjobb állásfoglalás kialakításá­ban. Többen joggal kérdezhe­tik, hogy miért csak most adják ki ezeket a téziseket, hiszen azok témája már régóta közbeszéd tárgya; illetékesek és illetéktele­nek írnak, szónokolnak ró­la, a párttagok pedig nem tudják mihez tartani magu­kat. Kétségtelen tény: jobb lett volna korábban meg jelentetni, de a munka üte­me ezt nem tette lehetővé, és a nem eléggé kiérlelt ja­vaslatokkal komolytalan­ság, mi több felelőtlenség lett volna a párt tagjai elé állni. Mit várunk a pártvitától? Mindenekelőtt azt, hogy erősítse vagy cáfolja azo­kat a szándékokat, amiket a tézisek tartalmaznak, másrészt javaslatokat, el­képzeléseket várunk a po­litikai célok, irányok konk­rét megvalósításához. Amint az a dokumentum­ból kiderül, a fő cél a párt munkájának megújítása, a vezető szerepének erősítése. Miután a párt képezi a szo­cialista politikai intézmény- rendszer legfontosabb és egyben meghatározó elemét, centrumát, a párton belüli változások kihatnak az in­tézményrendszer más eleme­inek, az állami, társadalmi szervek és szervezetek mű­ködésére is, egyben feltéte­lezik annak változását, fej­lődését. A változások rendező el­ve: tovább kell fejleszteni és szélesíteni a szocialista demokráciát és demokratiz­must, ezenbelül mindenek­előtt a pártdemokráciát. Méginkább fel kell szaba­dítani az emberi alkotó erőt, mint legfőbb tartalékun­kat, lehetővé tenni az újat, a jobbat akaró és alkotni tudó szellemiség érvénye­sülését és értékesüíését, amelyek nélkül nem kép­zelhető el a szocializmus további eredményes építé­se. A vitára bocsátott anyag elsősorban azt tartalmazza, amit tenni akarunk. Vilá­gosan meg kell mondanunk azonban azt is, hogy mi az, amit nem lehet megváltoz­tatni. Meg kell mondanunk márcsak azért is, mert az utóbbi időben megjelent publikációk egynémelyike a szocializmus lényegét is megkérdőjelezte, és ezt nem hagyhatjuk válasz nélkül. Világossá és egyértelmű­vé kell tenni: Magyaror­szágon továbbra is a dol­gozó nép fogja gyakorolni a hatalmat, és szocializmus ■ épül. Szó sem lehet a pol­gári társadalmi rend res­taurálásáról. Szükség van viszont az új követelmények által kí­vánt megújulásra, a más módon való munkálkodás­ra, a szocializmus épüle­tének komfortosabbá té­telére, korszerűsítésére. A társadalom tagjainak nagy többségével egyetértve — ezért akarnak fáradozni a kommunisták — ez a párt szándéka. Mindenekelőtt a pártnak kell alkalmasabbá tenni önmagát arra, hogy V ___________________ irányítani tudja ezt a fo­lyamatot. Arra van szükség, hogy mindinkább politizá­ló, politikát alkotó és for­máló és ne operatív „ügy­intéző” párt legyünk. Ehhez lényegesen fejlesztenünk kell a pártdemokráciát. A pártdemok?áciának lé­nyeges eleme, egyben a pártegység alapvető felté­tele, hogy a többség akara­ta jusson érvényre. A döntések előtt nélkülözhe­tetlen a vita, de legalább ennyire fontos a döntések egységes képviselete és végrehajtása. Tudatosíta­nunk kell, hogy a párt tag­jainak nemcsak joga, de kötelessége is az eltérő vé­lemények kifejtése, ütköz­tetése a pártfórumokon, mint ahogy kötelessége a hozott döntések, határoza­tok képviselete, megvaló­sítása. Fejlesztésre vár a párt belső működési mecha­nizmusa is. A demokratiku­san megalkotott pártpoli­tika keretei között fokozott önállóságot igényelnek és kapnak az irányító párt- szervek és alapszerveze­tek. Fel kell oldanunk a felesleges kötöttségeket, a szervezeti élet túlszabályo­zottságát, radikálisan sza­kítani a formalizmussal és a papírtengerrel küszködő bürokratizmussal. El kell érnünk, hogy minden alap­szervezet maga döntse el — működési területének po­litikai szükségletei szerint — mikor és mivel foglalko­zik. Az alapszervezetek le­gyenek élő kommunista közösségek, amelyeket em­beri, elvtársi szálak fűznek össze, és amelyeknek poli­tikai jelenléte működési területükön folyamatosan érzékelhető. A pártmunka fejlesztésé­nek feltétele és egyben kö­vetkezménye is, hogy a po­litikai intézményrendszer minden egyes eleme — a pártpolitika fő céljainak megfelelően és annak való- rayáltása érdekében, a tör­vények keretei között — önállóan és felelősen tegye a dolgát. Ez egyaránt vo­natkozik az országgyűlésre, a kormányzatra, a helyi ta­nácsokra és gazdasági veze­tésre, valamint a társadal­mi- és tömegszervezetek központi, területi és helyi" szervezeteire. A párt politikai befolyá­soló, irányító munkájának szükségességét az említett szervek önállóságának fej­lesztése nem zárja ki. A módszernek azonban itt is változnia kell. Elveinknek megfelelően: politikai befo­lyásolásunkat a különböző szervezetekben dolgozó kommunisták útján gyako­rolják. Felértékelődik tehát a különböző testületekben a kommunista csoportok (frakciók) szerepe. Érdemi működtetésüktől az alapve­tő kérdésekben tanúsított egységes fellépésüktől egy­re kevédbé tudunk eltekin­teni. Ezért nagyon lénye­gessé válik a kommunista csoportok rendszeres érde­mi tájékoztatása, összefogá­sa, munkájuk folyamatos értékelése mind a pártbi­zottságok, mind pedig az alapszervezetek tevékeny­ségében. A kiküldött anyag fe­letti vitának nincs határideje és nincs kötött formája. Mindezt a pártszervek és alapszerveze­tek maguk dönthetik el. Mi­vel azonban a témát a Köz­ponti Bizottság a közeljövő­ben napirendre kivánja tűzni, nagy segítség lenne a pártszervezetek vélemé­nyét, javaslatait február el­ső felében megismerni és hasznosítani. ______________________ A SZÁMOK UTÁN MA NÉZZÜNK BE NÉHÁNY EMBERI SORS ALAKULÁSÁBA. KIDERÜL A VIZSGÁLÓDÁS SO­RÁN, HOGY EGY-EGY EMBER ÉLETÉNEK MEGLEHETNEK A JÓ VÁLTOZÁSAI, DE A NAGY TÖBBSÉG SZÁMÁ­RA VÁLTOZATLAN MARÁD A BIZONYTALANSÁG. A beregi foglalkoztatottság csapdái G A helycsere nem munkahely!«"—"" —■■■■'» Ziúzmarás beregi csodatá­jon át igyekszem Vámosatyá­ra, Szűcs Sándorhoz. Ö is szerepel azon a listán, amit a tanácson .adtak, munkát keresett. Nem találom otthon, szülei mondják: dolgozik. A MEDICOR-ban. Magamban örülök, lényegében problé­mája megoldott. Irány Bara­bás. Tóth Györgyöt otthon találom. Délutános, most ké­szül, hogy átmenjen a válla­lat buszával Tiszaszalkára. — Én igazából nem munkát kerestem, csak közelebbre akartam jönni a falumhoz. Sikerült, targoncavezető vá­gyók. A gyárban azt, aki va­lamihez ért, szívesen fogad­ják. Mondjam azt, hogy nem is volt túl nehéz? Vissza Jáindra: keresem Kocsis Gézánét. Otthon nin­csen. — A moziban takarít — igazít útba a szomszéd. Törékeny asszony, most fe­jezte be a jéghideg előcsar­nok i kő mosását, és nekilá­tott a brikett lapátolásához. — A MEDICOR-ban dol­goztam. Mondták, csak akkor van szükség rám, ha elme­gyek átképzésre. Két gyer­mekem van, a férjem mun­kabeosztása is változó. Nem tudtam elmenni. Szerettem volna a VOR-ba menni, de dtt nem volt kismamamű­szak. Egy darabig itthon vol­tam munlka nélkül, és ami­kor innen elment az elődöm, felvettek. Kettőezerötszázért dolgozom. Ez is valami, min­den pénz kell. Űröket töltöttek be Naiményban szerencsére Németh Jánosnét se találom otthon, ő már a MEDICOR után aiz üveggyárban talált munkát. Irány Vitka. Veres Zoltánná, aki korábban szin­tén a MEDICOR-iban dolgo­zott, ma a VOR-ban van, ligaz, nem a legjobb megol­dás neki, gyermeke van, s a kétműfczak körülményes. Az édesanyja, Nyiscsák Sándor- né hozzáteszi: — Én negyvennyolc éves vagyok, szívesen mennék dolgozni, de hát szakmám nincsen. Nem könnyű ma itt munkát találni, nem úgy, mint ahonnan jöttem, mis­kolci vagyok. így maradt a négy tehén, amivel dolgo­zom, de bizony ezt nem na­gyon bírom sokáig. Megoldódott sorsok? Igen, lényegében mindenkinek van munkája. Igaz, egyetlen mun­kahellyel se lett több, az egyik gyárból mentek a má­sikba, oda, ahol éppen volt hely. Ha most komolyan vennénk .azt, hogy a murnka- erőszolgálatnál jelentkezet­tek 56 százalékát elhelyez­ték, azt is mondhatnánk: de jó, van hová elhelyezni az embereket. A valóság inkább az: az űröket töltötték be, anélkül, hogy egyetlen eddig munka nélkül lévőnek is nyí­lott volna alkalma az elhe­lyezkedésre. Nem nőnek való Nézzük hát a realitásokat: a Zöldért új telepére kell 150 ember, ennek egy részét sa­ját forrásból elégítik ki, s ők is szívesebben vesznek fel olyanokat, akiknek már van üzemi tapasztalatuk. A for­gácslapgyár utódaként ala­kuló magyar—svájci közös vállalat a korábbi hétszáz helyett 250 fővel is tud mű­ködni, illetve csak így tud hatékony lenni. Igénye: szakmunkás, kevesebb admi­nisztratív. Beregtej, ide se kell túl sok új munkaerő, ez kikerül Beregdaróc körzeté­ből. Az üveggyár tud fogadni szállítókat, nem szakmunka, de nehéz. Egy nem ingadozó létszámú VOR' lehetőségei is behatároltak. A bsz-ek enge­dik el, aki nem kell. Némi munkaerőt tud felvenni Tu- zsér és Mátészalka, bár ezt nem igen kedvelik az itteni­ek. A MEDICOR ... nos gya­korta szóba került, érdemes szétnézni itt is. — Beruházunk, fejlesztünk — fogad Borbás Bertalan te­lepvezető. — Nem titkolom, szívesen veszünk fel eszter­gályost, maróst, műszerészt, lakatost. Amikor eldőlt, hogy milyen lesz a profilunk, fel­ajánlottuk az átképzést. Vi­szonylag nem sokan vállal­ták. De ha megnézünk égy számot, ákkor kiderül, még ez se váltotta be a hozzáfű­zött reményt. Negyven nő ment el, ma hat dolgozik ná­lunk. Igaz, a munka nem is nőnek való. Tudnánk foglal­koztatni technikust, vegyészt, műszaki szakembert. Van ugyanakkor egy olyan ta­pasztalatunk is, hogy sok fia­tal nem becsüli azt sem, ami van. A szakmunkások között Van néhány, akinek csak zsebpénz az itteni kereset, teljesítményre nem törek­szik. Ogy vélem, csak idő kérdése, és társaik fogják javasolni, hogy váljunk meg tőlük. Aztán itt az a tévhit sem válik be, hogy a gyár­kapuk előtt várakozók ser­kentenek a nagyobb fegye­lemre, teljesítményre. Az. itt várakozók képzettsége alig­ha jelent fenyegetést. Vissza a pártbizottságra. A tapasztalatok birtokában folytatjuk immár a beszélge­tést Szabó Tamással, a gaz­daságpolitikai titkárral. — A látottakból és az ismeretek­ből kiindulva — mondja — a kifelé vezető utat az olyan ipari fejlesztés jelenti, amely az itteni nyersanyagra épül, vagyis feldolgozó jellegű. Mi­után gyári ipartelepítésre manapság a remény kevés, a meglévők fejlesztése rövide­sen végbe is megy, így azt kell serkenteni, ami olyan új munkahelyet teremt, ahol a meglévő munkaerő hamar betanul, és otthon érzi ma­gát. Emellett természetesen nem mondhatunk le arról, hogy a térségnek jutó fej­lesztési lehetőségek birtoká­ban mindent megragadjunk, .ami munkahelyet ígér. Félő, hogy mindez sokáig kevés lesz ahhoz, hogy .a foglalkoz­tatási gond megoldódjék. A távlatokban a szolgáltatási ágazat szükségszerű felfutása enyhíthet a problémákon. Egy harmaduk ingázó Befejezésül megint néhány adat, a helyzet teljes isme­retéhez. Alapul a dr. Hajdu- né—dr. Hajnal-féle tanul­mány szolgál. Ebből derül fti: ebben a térségben a keresők mintegy fele a mező- és er­dőgazdaságban dolgozik (az országos átlag 19 százalék), az inaktív keresőknek hetven százaléka mezőgazdasági foglalkozású, és mindössze 13 százalék az ipari, építőipari kereső. Mindez szervesen összefügg az ipar és a terci­er ágazatok fejletlenségével. Az aktív keresők több mint egyharmada ingázik, 'közülük kerülnek ki a hazatérők. Itt a legnagyobb az eljárók ará­nya, tíz keresőből négy na­ponta utazik munkahelyére. Ezen a területen 100 aktív keresőre 145 inaktív kereső és eltartott jut. A munkaké­pes nők között az eltartottak aránya 28,3 százalék. Mindebből kitűnik: a fog­lalkoztatási gondok megoldá­sa nem egyszerű, főleg olyan időszakiban, amikor minden fejlesztés, beruházás kizáró­lagos mozgatója a hatékony­ság, a korszerűség, a ver­senyképesség, a magasabb arányú szellemi befektetés, így érthető, ha a térség mun­kaügyi, politikai vezetői nem túlzottan derűlátók. A meg­oldások csak részben vannak a kezünkben. De hadd te­gyük hozzá: a megyei elha­tározások is kevesek. Míg e térségek komplex fejlesztésé­re nem lesz átgondolt kor­mányzati döntés, addig csak és csupán tűzoltás lesz min­den intézkedés. Márpedig minden szám mögött embe­rek vannak. Ezért a türel­metlenség. Bürget Lajos (Vége) o A Gelka nyír­egyházi alkat­részgyártó üze­mében 15 mil­lió forint érték­ben készítenek GLK—410 típu­sú kombinált feszültség-el­lenőrzőt. Ké­pünkön: Nagy Imre beméri az elkészült mű­szereket. (Far­kas Zoltán fel­vétele) o Tanácskozás a folyékony műtrágyázás­ról Szilánkok A folyékony műtrágyázás helyzete, minőségellenőrzési, felhasználási tapasztalatok címmel tanácskoznak január 27-én 1.0,30 órától a TIT nyíregyházi székházában. A résztvevők három előadást hallgathatnak majd. Legelő­ször dr. Kariinger János MÉM-főelőadó „A folyékony műtrágyázás helyzete és fej­lődésének lehetőségei”, majd dr. Lantos János a területi minőségellenőrző laboratóri­um vezetője „A gyártástech­nológia kritikus elemei a mi­nőségellenőrző vizsgálatok tükrében, a minőségi köve­telmények betartásának üze­mi feltételei”, végül Kiss Já­nos főágazatvezető „A folyé­kony műtrágyázás üzemi ta­pasztalatai a máriapócsi II. Rákóczi Ferenc Mg. Tsz-ben” címmel tart előadást. REKLÁM? Elgördül előt­tem a sárga csuklós autó­busz, oldalán valami ilyes­féle felirat: keresse ter­mékeinket. A szlogent ol­vasván bennem a kérdés: vajh miféle termékről le­het szó? A busz után for­dulok, s még fölfedezem egy villanásnyi időre, hogy — tálán — a megyei hús­ipari vállalat emblémája is ott áll a mondat elején. De nem is vagyok egészen biz­tos benne, hogy jól láttam. Egy a lényeg: ez a rek­lámnak szánt felirat elhi­bázott, célt tévesztett, sőt nyugodt lélekkel merem mondani: teljesen fölösle­ges. Mert ha rögtön tudnám is, hogy a húsipari vállalat ajánlja ily módon termé­keit, akkor se ösztönöz sem­mire. Vajon az jut eszébe a megcélzott „alanynak”, a potenciális vevőnek, hogy: „Hűha, tényleg, megyek is a boltba és veszek a hús­ipari termékekből!”? De­hogyis. Ha viszont mond­juk azt látná: „Vásároljon parizertV', akkor talán eszé­be jutna, hogy „vacsorára tényleg jó lenne húsz deka parizer, megyek, s ve­szek ..." De így ... ÓRA. Állok a nyíregyhá­zi Hatzel téri piacon, nyü­zsög a nép. Középkorú nő markol egy féltucatnyi kvarcórát — mutatja is az odalépő férfinak. Számo­lógépes óra, amit kis idő­vel azelőtt az egyik Hí­REX-bolt kirakatában 680 forintért, az OFOTÉRT-nál pedig valami 1100-ért lát­tam kitéve. Az asszony az árat is mondja mindjárt: 350 forint darabja. A vásár — mely szabálytalan, bün­tetendő stb. — nyélbe ütte- tik. S töpreng az ember. En­nek <a „fekete” árusnak nyilván megéri ennyiért ad­ni, biztosan ő is nyer a bol­ton. Nem tudom, mennyi­be kerülhet odakint az óra darabja, de becslésem sze­rint nemigen kóstál 100— 150 forintnál többe, ha át­számítjuk. És tessék: „hi­vatalos” helyen — tehát, ahol legálisan adhatja el a magánimportőr — két­szer, sőt háromszor ennyi­ért veszik-adják. Valójában ki itt a nye­részkedő? (tarnavölgyi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom