Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-28 / 305. szám

1987. december 28. Kelet-Magyarország 7 Házirobotok munkában Szilveszter — közös erővel Harapnivaló ötletek inkban játékszerek, mondják mások, lelkes magánszemé­lyek és néhány vállalkozó szellemű üzletember kísérle­teinek kiforratlan eredmé­nyei. Elődeiknek az ipari ro­botok tekintendők, melyek­nek két nagy csoportja is­mert, az autógyárak anyag- mozgató gigászai, és a kez­detleges látványfeldolgozó képességű, finomabb felépí­tésű szerelőautomaták. Két közös vonás köti ezeket a még gyerekcipőben botlado­zó személyi robotokhoz. Az egyik: minden korszerű ro­botnak alapvető tulajdonsá­ga, hogy megfelelő, előre ter­vezett hatásokra önműködő­en képes változtatni saját vi­selkedésén. Minthogy azon­ban erre jelenleg csakis szá­mítógép segítségével lehet al­kalmas, ezért valamilyen for­mában számítógép vezérli. A másik: ellentétben a számító­gépekkel, a robotgépek ren­deltetése mindig az, hogy ne csak adatokkal manipuláljon, hanem a fizikai külvilágot is kezeljék: mozogjanak benne, lássák, hallják, tapintsák, sőt módosítsák is. ha kell. A programozásban a robot testén elhelyezett billentyű­zet segít: a tulajdonos —, ha csak egy kicsit járatos a szá­mítástechnikában — a legkü­lönfélébb programokat agyal- hatja ki „szolgája” számára. S hogy a kevésbé járatos fel­használók is boldoguljanak: a gyártó cégek programcso­magokat, mágnesszalagos ka­zettákat mellékelnek robot-' jaikhoz. Ezekkel már gyerek­játék a programozás: be kell csúsztatni a megfelelő nyílás­ba a kazettát, s a robot már­is végzi mindazt, amire ké­szítői szánták. lye a szilveszteri kínálatban a gyümölcssalátának is, ami le­zárt üvegben baj nélkül szállít­ható. Az igazán finom gyümölcssa­látának a Levét azonban valami­lyen házi kompót, de semmiképp sem különböző déligyümölcs- konzervek tartósítószerekkel ter­helt leve adja. Lehet persze a gyümölcssaláta alapja a fehér burkától alaposan megtisztított, szeletekre vágott narancs és rá­öntve otthon kifacsart narancs­lé is, amelyet kevés rummal, li­kőrrel ízesítünk, ebbe a lébe té­ve a leszűrt konzerv-ananász, mandarin darabokat, a jól meg­mosott, megtisztított mazsolát, apróra tördelt dióbelet. A gyü­mölcssaláta akkor finom, ha eny­hén savanykás, nem túl hosszú, de nem is túl rövid a leve. Ez mindjárt tá.nyérkákba kiadagol­va kínálható, így egy edénnyel kevesebb lesz a moeogatnivaló. Hartmut Berlin: Nyílt levél magnóügyben mindig nyugodtan fekszem I«—1* „Azonal viszem” — mond­ja monoton gépi hangon egy furcsa szerkezet, s máris gaz­dája ágyához gurul, „kezé­ben” a telefonnal. A tudo­mányos-fantasztikus filmbe illő jelenet nagyon is való­ságos: napjaink személyi ro­botjai elvégzik a lakásban adódó apró-cseprő teendőket — mindazoknál, akik meg tudják fizetni az engedelmes gépi szolgák ma még megle­hetősen borsos árát. Sokak szerint a személyi robot nem más, mint a hol­nap személyi számítógépe — csak a végberendezései, a termináljai változnak: nem­Az idei szilveszterestnek igen­csak jól kell sikerülnie althoz, hogy elhessentse a következő év­re kilátásba helyezett gondokat, nehézségeket. Ami azt illeti, ezekből a „kóstolót" már jócs­kán fogyasztjuk a nyíltan vagy suttyomban emelkedő árak alakjában. Így aztán úgyszólván mindenkinek magától érthetődő, hogy a népesebb szilveszteri ösz- szejövetel eszem-iszomjának költségeit az egybegyűlök közö­sen vállalják. A szilveszteri étkek összehor­dásának vezérelveként az ígér­kezik legcélszerűbbnek, hogy a háziak csakis a frissein, forrón asztalra kerülő vagy a szállítás­ra alkalmatlan falatok elkészí­tését vállalják magukra. A „szá­raz takarmányt” a vendégek hordják össze előzetes egyezte­tés alapján. Ilyen frissen sült. ital alá való failat lehet a fogvájóra tűzött — evőeszközt, tányért nem Igénylő minifasirt. Ez készülhet sovány sertéshúsból, ledarált pulyka­vagy csirkemellből, amit nem áztatott zsemlével, hanem zsem­lemorzsával. fűszerekkel (fél- félkiló húshoz 1—1 tojást számít­va) dolgozunk össze, és a leg­feljebb 2 centi átmérőjű fasirtot bő, forró olajban kisütjük, tete­jébe vékony uborkaszeletet téve, a fogvájóra tűzve tálaljuk. Lehet a háziak kínálta friss falat lehaj azott, bevagdalt, eset­leg szelet Övári sajtba göngyölt sütött virslidarab Is. Lehet ká­posztával töltött palacsinta, ami kora este elkészítve vízgőzön forrón tartható, vagy tálalás előtt öt percre forró sütőbe dug­ható. És mi az, ami házilag készítve viszonylag egyszerűen szállítha­tó? Például az alufólia vagy más A Wabot—2 zenélő személyt ro­bot, amelyet Japánban a Waseda Egyetem műszaki karán fejlesz­tettek ki. A robot orgonán ját­szik, kéz- és lábmozgását ter­mészetesen számítógép irányítja. A homlokán elhelyezett érzéke­lővel kottát is tud olvasni, egy oldalt fél perc alatt. csak írnak-olvasnak, megje­lenítenek, rögzítenek, és te­lefonvonalra csatlakoznak, hanem előbb-utóbb megcsi­nálnak bármi mást is, ami programozható, és aminek végzésére célszerű végrehaj­tó eszközöket: kerekeket, lá­bakat, fúvókákat, szelepeket lehet készíteni. A személyi robotok napja­műanyag tartályokba szétada­golt, kicsontozott, jól megder­medt kocsonya. Ezt vágni sem kell. csak viliázni. Szilveszterkor sokan úgy el vannak telve a karácsonyi bő­ségtől, hogy csak azért csipeget­nek valamit, mert akkor jobban csúszik az ital. Erre a célra re­mek — a dobozban könnyen szál­lítható — túróspogácsa. Nagy adag lesz a következő összeállí­tásból : 30 dkg lisztet, 25 dkg marga­rint, 25 dkg áttört tehéntúrót, 20 dkg parmezánjellegü vagy Óvári reszelt sajt kétharmadát kevés sóval sima tésztává dolgozzuk össze és ezt legalább egy éjsza­kán át pihentetjük. Másnap fél centi vékonyra kisodorjuk, tete­jét a többi sajttal megszórjuk, nem nagyobb, mint 2 centi át­mérőjű kiszúróval kiszaggatjuk, és előre jól bemelegített sütőbe tesszük, de a lángot rögtön ki­sebbre vesszük, hogy legyen ide­je megemelkedni. Tíz percig a sütő ajtaját ki sem nyitjuk. Ak­kor vesszük ki, amikor érett aranysárgára sült. Ez a pogácsa nemcsak langyosan, hanem még másnap is finom friss. Édesség? Akinek elege lett a sütésből karácsonykor, de res- lellné, hogy gyári vagy cukrász készítményt tegyen a közösbe, az készíthet diós gombóckákat. 25 deka háztartási kekszet és 10 de­ka diót ledarálunk, hozzáadunk 3 evőkanál porcukrot, rummal meglocsoljuk, és annyi málna vagy baracklekvárral gyúrjuk össze, hogy kemény golyócská­kat lehessen formálni belőle. Ezt kristálycukorban vagy ka­kaóporban meghempergetjük, vagy „meztelenül” hagyjuk és kifagyasztjuk. Megbeszélés szerint Lehet he­Kedves Tröbner úr! Soha ne adja fel a reményt, mert biztosak vagyunk ben­ne, hogy az ön számára is tartogat valahol a kereske­delem egy működőképes ka­zettás magnetofont. A kérdés csupán az, hogy vajon hol? Nyilvánvaló, hogy eddigi próbálkozásai nem sok siker­rel jártak. Az első berende­zés a vásárlás után 24 órá­val felmondta a szolgálatot, vagyis többet meg sem szó­lalt. S ekkor kezdődött a szoká­sos hercehurca. Be a szerviz­be, haza a szervizből, majd ismét a szerelő. A helyzet azonban nem sokat változott. Tröbner úr ugyan kapott egy másik készüléket, amelyik csodák csodájára már négy teljes hétig üzemelt, de utá­na azonban ez sem bírta to­vább. Megnémult örökre. Ismét a szerviz követke­zett. A szerelők megadták magukat, nem tudták meg­fejteni a hibákat. így inkább azt ajánlották Tröbner úr­nak, hogy kérje vissza a pén­zét. A vásárlás helyén ez ellen nem is tiltakoztak, mindent gyorsan elintéztek. Így újra van Tröbner úrnak pénze, viszont nincs magnója. Egy régi közmondás sze­Régebben az emberek be­érték azzal, ha egészségük, munkájuk .és kenyerük volt. Boldogságot adott, amikor különféle hétköznapi kívá­nalmaik teljesültek. Ma pénz is kell hozzá, egy kis va­gyon is, és tárgyak birtoklá­sa társult ehhez a fogalom­hoz. Némelyek karrierre, címre és rangra vágynak. De én sok .titokban elmon­dott, elsírt vallomásból tu­dom, ezek megléte nem bol­dogság, csak annak a látsza­ta. De akkor mi a boldog­ság? Erre kerestem választ a Szabolcs Cipőgyárban, négy munkásasszonyt kér­deztem. Négy élet, négyféle sors, amelyek több ponton kapcsolódnak egymáshoz: munkatársak, nők és van véleményük, tapasztalatuk a boldogságról. Fekete Lászlóné vékony alkatú, rövid, barna hajú, ovális arcú asszony. A tüzö- dében dolgozik. Lassan ejti a szavakat. Férjéről beszél, aki immár húsz éve viseli türe­lemmel és tapintattal saját nehéz betegségét. — Férje betegsége ellené­re mégis boldognak érzi ma­gát? — csodálkozom rá, mert az jut az eszembe, hogy sok „modern” házasság bom­lik fel a házastárs betegsé­ge miatt. Így mérettetik meg az ember, kiderül, mit ér a szerelme ... Meglepődik a kérdésemen. — Két egészséges gyerme­kem van, a nagyobbik már családos. A férjemmel mi nagyon-nagyon szeretjük egy­mást — válaszolja. — És az anyagiak? — Szerintem nem játsza­nak nagy szerepet a bol­dogságban. Nekünk mindig mindenünk megvan, amire szükségünk van. Tudom, ha rint, aki egyszer megégette magát, az óvatosan bánik a tűzzel. De Tröbner urat nem ilyen fából faragták. Szeret­te volna meghallgatni kazet­táit, így nyakába vette a vá­rost, s felkereste az összes üzletet. Kérdéseire a válasz mindenhol így hangzott: saj­nos, ezeknek a készülékek­nek valamilyen rejtett hibá­juk van. Ha a kedves vásár­ló szerencsés, akkor ezek már a garanciális idő alatt megmutatkoznak. Tröbner úr valamennyi ha­zai gyártmányú készülékről hasonló jellegű felvilágosítást kapott. Hozzátették az eladók azt is, hogy a japán berende­zések természetesen kiválóan működnek, az áruk viszont ötször annyi, mint a hazaié. Tröbner úr nagyon szomo­rú lett, hiszen az a készülék, amelyet vett, így is egy havi fizetésébe került. Kedves Tröbner úr! Két javaslatunk van: 1. Szokjon le a kazettahall­gatásról. Inkább sétáljon, vagy sportoljon szabadidejé­ben. 2. Keressen olyan állást, ahol legalább annyit fizet­nek, mint amennyibe egy ja­pán készülék kerül. Fordította: Szabó Béla jobb módom lenne, akkor sem lennék boldogabb! Faggatom a boldogsága titkáról. Elmosolyodik. — Én mindennap nyugod­tan fekszem le, és nyugod­tan kelek fel. Huszonnyolca­dik éve vagyok .itt a gyár­ban, de még nem bántott senki, én sem bántottam senkit. A konfliktusokat el kell kerülni, mert azokkal senkinek sem csinálunk jót. Szeretem a munkámat, tu­dok benne gyönyörködni, és el sem tudom képzelni, hogy másutt dolgozzak ...! Ez az asszony — fel-fel- ragyogó szemében láttam —, megőrizte magában a gyer­meki örömöt, a lelkesedést és a kíváncsiságot. Ezek a tulajdonságok teszik képessé az embert a boldogságra ... Palicz Jánosné a szabá­szat-előkészítőben tevékeny­kedik. Hajában már csillog egy-két ősz hajszál, de ha nem mondaná, hogy a lánya most ment férjhez, nem hin­ném el a korát. Középma­gas, kerek arcú, kék szemű asszony. Őszintén, tiszta szívből tud kacagni. Bármily furcsa, fájdalmá­ban rejlik a mostani bol­dogsága : új házas leánya ez­után nem lesz velük, ez fáj­dalom; de, hogy saját életet él — boldogság. Az esküvő­re való készülődés is csupa izgalom volt, várakozás. Elé­gedett, büszke örömmel mondja: jól sikerült a lako­dalom. — Most már osztozik a sorsomban. Az asszonynak más az élete, mint a lány­nak! Szavaival derültséget kelt. Hozzáteszi: — Az én férjem nem iszik, nem dohányzik, meg­értjük egymást, megbeszé­lünk minden apróságot is. Ha a lányomnak ugyanolyan jó élete lesz, akkor leszek igazán boldog! Amikor kívánságaink tel­jesülnek a munkában, a ma­gánéletben, megleltük a bol­dogságot. Ugyanez a véle­ménye Kovács Józsefnénak is. A fehéresszőke hajú, ma­gas. szemüveges asszony már a negyedik unokáját várja. — Hihetetlen! — nézem ké­telkedve. Vajon a boldogság, az elégedettség megállítja az öregedést, az idő múlását bennünk? — Húsz éve vagyok férj­nél — mondja. — A lányo- méknak nemrég vettünk la­kást, azt rendbe kell hozni, most ezt a célt tűztem ma­gam elé. Miközben az ember a céljai felé törekszik és halad, már részben boldog. És még ott a fiam is — te­szi hozzá — iskolás. Ami­kor ötöst hoz haza, én tán’ még nála is boldogabb va­gyok! Örülök neki, hogy ta­nul, lesz belőle valami... • Huszonöt éve dolgozik a gyárban. Cipőket aljaz, a ke­ze alól kerülnek ki azok a lábbelik, amelyekre — mindannyian ezt vallják —, oly jó ráismerni az utcán! Az életét nem tudja elkép­zelni munka nélkül. Amikor megkapja a fizetését, elége­dett, örül, ijogy jól dolgozott és máris azon gondolkodik, hogyan osztja be. Jobb és szebb, több munkával a csa­lád anyagi helyzetét is ja­vítja. Ez is cél, és mindig újabb célokat kell kitűzni... Kurcz Katalin fülében nagy karika fülbevalók. Vöröses­szőke, szemüveges fiatal nő. Nemrég vált el a férjétől. Figyelem most, ilyen csaló­dás után mit mond, boldog? Ugyanazokat kívánta az élet­től, mint a kolléganői: fér­jet, gyereket, jó családi éle­tet, hozzá anyagi hátteret. De ezek közül az egyik — az asszony számára talán a leg­fontosabb — elveszett. Egye­dül maradt. — A boldogságot apró dol­gok adják. Én örülök, ha például kapok valakitől egy szál virágot — mondja. —A boldogság mindig átalakul, mássá változik, elégedettség­gé, nyugalommá. — Hogyan? — Az .embernek mindig meg kell találnia azt, ami abban a pillanatban elége­detté teszi — néz fel. — Éir nem gondolok arra, mi volt, hanem az érdekel, hogy mi lesz. Társasági ember va­gyok, járok moziba, színház­ba, szórakozni. Ha pedig be­jövök dolgozni, szabász va­gyok, és ez elég nehéz mun­ka — magyarázza —, telje­sen lefoglal, kitölti a nyolc órámat, akkor nem érdekel semmi más. Katalin igyekszik elfelejte­ni a múltat. Olvas, zenét hallgat otthon, a jövőbe néz. A szerelemről is kérdeztem, azt mondta róla, végtelen boldogság... A munka, a közösség, a vágyott családi ünnepek most pótolják ezt az űrt. Zsúfolásig telt művelődési hátban, lakóhelyén is sikerrel szere­pelt az „OJ Túr” clteraegyfittes december végén Sonkádon. Igaz, a műsoros nap rendezvényén két város Öntevékeny művészeti együttesei Is bemutatkoztak; fgy Fehérgyarmatról a művelődési központ vegyes kara, Mátészalkáról a Szatmár táncegyüttes; de az 1975-ben Papp György vezetésével alakult helyt muzsikusokért „szurkoltak” a legtöbben, akik szatmári népdalokat mutattak be, amit citera- és énekszóid színesített, (mk) Tóth M. Ildikó Karácsonyi ünnepség volt a mérki nagyközségi könyvtár­ban is, melyen a nyugdíjas olvasókon kívül részt vett a Tiborszáliás-vadaskerti idős korúak otthonának néhány la­kója is. A bensőséges rendezvényt iskolások és óvodások műsora tette hangulatosabbá. Képűnkön: Világosi Ernőné könyvtárvezető meggyújtja a szeretet lángját. (Baján Erzsé­bet felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom